 |
 |
 |
|
|||
| |||
| |||
| |||
|
|
|
|
|
|
11 Ezek az igék, a melyeket szólott Mózes az egész Izráelnek, a Jordánon túl a pusztában, a mezôségen, a Verestenger ellenében, Párán és Tófel, és Lábán és Haczéróth, és Dizaháb között,2 Tizenegy napi járó földön Hórebtôl fogva, a Szeir hegyének menve, Kádes-Barneáig. 3 Lôn pedig a negyvenedik esztendôben, a tizenegyedik hónapban, a hónapnak elsô napján, szóla Mózes az Izráel fiainak mind a szerint, a mint parancsolt vala az ùr néki azok felôl. 4 Minekutána megverte vala Szihont az Emoreusok királyát, a ki lakik vala Hesbonban, és ògot, Básánnak királyát Edreiben, a ki lakik vala Asthárótban. 5 A Jordánon túl, a Moáb földén, kezdé Mózes magyarázni ezt a törvényt, mondván: 6 Az ùr, a mi Istenünk szólott nékünk a Hóreben, ezt mondván: Elég ideig laktatok e hegy alatt; 7 Fordúljatok meg, és induljatok, és menjetek az Emoreusok hegyére, és annak minden szomszéd vidékére, a mezôségen, és a hegyes-völgyes földön, és dél felé, és a tengernek partján, a Kananéusok földére és a Libánusra, a nagy folyóvízig, az Eufrates folyóig. 8 ìmé elôtökbe adtam a földet; menjetek be, és bírjátok azt a földet, a mely felôl megesküdt az ùr a ti atyáitoknak, Åbrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja, és ô utánok az ô magvoknak. 9 És szólottam vala néktek abban az idôben, ezt mondván: Nem viselhetlek egymagam titeket; 10 Az ùr, a ti Istenetek megsokasított titeket elannyira, hogy oly sokat vagytok ti most, mint az égnek csillagai. 11 Az ùr, a ti atyáitoknak Istene szaporítson meg titeket ezerszerte is inkább mint most vagytok, és áldjon meg titeket, a miképen igérte néktek! 12 Miképen viselhetném én egymagam a ti bajaitokat és a ti terheteket és a ti pereiteket? 13 Válaszszatok magatoknak bölcs, értelmes és a ti törzseitekben ismeretes férfiakat, és én azokat elôljáróitokká teszem. 14 És felelétek nékem, és mondátok: Jó dolog, a mit mondál, hogy míveled azt. 15 Vevém azért a ti törzseiteknek fôbbjeit, a bölcs és ismeretes férfiakat, és tevém ôket elôljáróitokká: ezredesekké, századosokká, ötvenedesekké, tizedesekké és tiszttartókká, a ti törzseitek szerint. 16 És parancsolám abban az idôben a ti biráitoknak, mondván: Hallgassátok ki atyátokfiait, és ítéljetek igazságosan mindenkit, az ô atyafiaival és jövevényeivel egyben. 17 Ne legyetek személyválogatók az ítéletben: kicsinyt úgy, mint nagyot hallgassatok ki; ne féljetek senkitôl, mert az ítélet az Istené; a mi pedig nehéznek tetszik néktek, én elômbe hozzátok, és én meghallgatom azt. 18 És megparancsoltam néktek abban az idôben mindent, a mit cselekedjetek. 19 Azután elindulánk a Hórebtôl, és bejártuk ama nagy és rettenetes pusztát, a melyet láttatok, az Emoreusok hegyének menve, a miképen parancsolta volt az ùr, a mi Istenünk nékünk; és eljutánk Kádes-Barneához. 20 És mondám néktek: Eljutottatok az Emoreusok hegyéig, a melyet az ùr, a mi Istenünk ád nékünk. 21 ìmé elôdbe adta az ùr, a te Istened ezt a földet: menj fel, bírjad azt, a miképen megmondotta az ùr, a te atyáidnak Istene néked; ne félj, és meg ne rettenj! 22 Ti pedig mindnyájan hozzám járulátok és mondátok: Küldjünk embereket elôre, hogy kémleljék meg nékünk azt a földet, és hozzanak nékünk hírt az út felôl, a melyen felmenjünk, és a városok felôl, a melyekbe bevonuljunk. 23 És tetszék nékem ez a beszéd, és vevék közûletek tizenkét férfiút, minden törzsbôl egyet-egyet. 24 És fordulának és felmenének a hegyre, és eljutának az Eskól völgyéig, és kikémlelék azt. 25 És vônek kezeikbe annak a földnek gyümölcsébôl, és alá hozák hozzánk, és hírt hozának nékünk, és mondának: Jó az a föld, a melyet az ùr, a mi Istenünk ád nékünk. 26 De ti nem akartatok felmenni; hanem pártot ütétek az ùrnak, a ti Isteneteknek parancsa ellen. 27 És zúgolódátok a ti sátoraitokban, és mondátok: mivelhogy gyûlöl minket az ùr, azért hozott ki minket Égyiptom földébôl, hogy adjon minket az Emoreus kezébe, és elpusztítson minket. 28 Hová mennénk fel mi? A mi atyánkfiai megrettenték a mi szíveinket, mondván: Az a nép nagyobb és szálasabb nálunknál; a városok nagyok és megerôsíttettek az égig; még Anák fiakat is láttunk ott! 29 Akkor mondám néktek: Ne rettegjetek és ne féljetek azoktól; 30 Az ùr, a ti Istenetek, a ki elôttetek megy, ô hadakozik ti érettetek mind a szerint, a mint cselekedett vala veletek Égyiptomban a ti szemeitek elôtt; 31 És a pusztában, a hol láttad, hogy úgy hordozott téged az ùr, a te Istened, a miképen hordozza az ember az ô fiát, mind az egész úton, a melyen jártatok, míg jutátok e helyre. 32 Mindazáltal nem hivétek az ùrnak, a ti Isteneteknek, 33 A ki elôttetek jár vala az úton, hogy helyet szemeljen ki néktek, a hol táborozzatok, éjjel tûzben, hogy megmutassa néktek az útat, a melyen járjatok, és felhôben nappal. 34 Meghallá pedig az ùr beszédetek szavát, és megharaguvék, és megesküvék, mondván: 35 E gonosz nemzetségbôl való emberek közûl egy sem látja meg azt a jó földet, a mely felôl megesküdtem, hogy a ti atyáitoknak adom, 36 Kivéve Kálebet, a Jefunné fiát; ô meglátja azt, és ô néki adom azt a földet, a melyet tapodott, és az ô fiainak, mert tökéletességgel követte az Urat. 37 Még én reám is megharaguvék az ùr miattatok, mondván: Te sem mégy oda be! 38 Józsué, a Nún fia, a ki áll te elôtted, ô megy be oda; azért biztassad ôt, mert ô osztja el az örökséget Izráelnek. 39 És a ti kicsinyeitek, a kikrôl szólátok, hogy prédául lesznek, és a ti fiaitok, a kik nem tudnak most sem jót, sem gonoszt, azok mennek be oda, mert nékik adom azt, és ôk bírják azt. 40 Ti pedig forduljatok vissza, és induljatok a pusztába, a Veres tenger felé. 41 És azt felelétek, és azt mondátok nékem: Vétkeztünk az ùr ellen, mi felmegyünk és hadakozunk mind a szerint, a mint parancsolta nékünk az ùr, a mi Istenünk! És felövezétek magatokat, kiki az ô harczi eszközeivel, és készek valátok felmenni a hegyre. 42 Monda pedig az ùr nékem: Mondd meg nékik: Ne menjetek fel, és ne harczoljatok, mert nem vagyok közöttetek; hogy meg ne verettessetek a ti ellenségeitektôl. 43 És megmondám néktek, de nem hallgattatok rám, hanem pártot ütöttetek az ùr parancsolata ellen, és vakmerôsködétek, és felmenétek a hegyre. 44 De kijöve az Emoreus, a ki lakik vala azon a hegyen, ti ellenetek, és megkergetének titeket, mint a méhek szokták cselekedni, és vagdaltak vala titeket Szeirtôl Hormáig. 45 És visszatérétek onnét, és sírátok az ùr elôtt, de nem hallgatá meg az ùr a ti szavatokat, és nem figyele rátok. 46 És sok idôn át lakozátok Kádesben, a meddig ott lakozátok. 21 Annakutána megfordulánk, és indulánk a pusztába a Veres tenger felé, a miképen szólott vala nékem az ùr, és kerülgettük a Szeir hegyét sok ideig.2 De szóla az ùr nékem, mondván: 3 Elég már e hegyet kerülgetnetek, forduljatok észak felé. 4 Parancsolj azért a népnek, mondván: Mikor általmentek a ti atyátokfiainak, az Ézsaú fiainak határán, a kik Szeirben lakoznak: jóllehet félnek tôletek, mindazáltal igen vigyázzatok! 5 Ne ingerejétek ôket, mert nem adok az ô földjükbôl néktek egy talpalatnyit sem; mert Ézsaúnak adtam a Szeir hegyét örökségûl. 6 Pénzen vásároljatok tôlük enni valót, hogy egyetek, és vizet is pénzen vegyetek tôlük, hogy igyatok, 7 Mert az ùr, a te Istened megáldott téged a te kezednek minden munkájában; tudja, hogy e nagy pusztaságon jársz; immár negyven esztendeje veled van az ùr, a te Istened; nem szûkölködtél semmiben. 8 És általmenénk a mi atyánkfiai között, az Ézsaú fiai között, a kik lakoznak vala Szeirben, a síkság útján Eláthtól és Écziongábertôl fogva. Azután megfordulánk és általmenénk a Moáb pusztájának útjára, 9 És monda az ùr nékem: Ne hadakozzál Moáb ellen, és ne ingereld azt hadra, mert nem adok az ô földébôl néked semmi örökséget; mert a Lót fiainak adtam Art örökségûl. 10 (Az Emeusok laktak abban annak elôtte, nagy nép, sok és szálas, mint az Anákok. 11 òriásoknak állíttatnak vala azok is, mint az Anákok, és a Moábiták Emeknek hívták ôket. 12 Szeirben pedig Horeusok laktak az elôtt, a kiket az Ézsaú fiai kiûztek, és kiirtottak színök elôl, és azoknak helyén laktak, a miképen cselekedék Izráel is az ô örökségének földén, a melyet adott néki az ùr.) 13 Most keljetek fel, és menjetek át a Záred patakán; és átkelénk a Záred patakán. 14 Az idô pedig, a melyet eljáránk Kádes-Barneától, míg általmenénk a Záred patakán, harmincznyolcz esztendô, a mely alatt kiveszett a hadra való férfiak egész nemzetsége a táborból, a mint megesküdt vala az ùr nékik. 15 E felett az ùrnak keze is vala ô rajtok, hogy elveszítse ôket a táborból az ô kipusztulásukig. 16 És lôn, hogy a mint a hadakozó férfiak mind elpusztulának, kihalván a nép közûl, 17 ìgy szóla az ùr nékem, mondván: 18 Ma te általmégy a Moáb határán Ar felé, 19 És mikor közel jutsz az Ammon fiaihoz, ne háborgasd ôket, ne is ingereld ôket, mert nem adok néked az Ammon fiainak földjébôl örökséget, mert a Lót fiainak adtam azt örökségûl. 20 (òriások földének tartották azt is; óriások laktak azon régenten, a kiket az Ammoniták Zanzummoknak hívtak. 21 Ez a nép nagy, sok és szálas volt, valamint az Anákok, de kivesztette ôket az ùr azok színe elôl, hogy bírják azoknak örökségét, és lakjanak azoknak helyén; 22 A miképen cselekedett az Ézsaú fiaival is, a kik Szeir hegyén laknak, a mikor kiveszté elôlök a Horeusokat, hogy bírják azoknak örökségét, és lakjanak azoknak helyén mind e mai napig. 23 Az Avveusokat is, a kik falvakban laknak vala Gázáig, kiirtották a Káftoreusok, a kik kijöttek volt Káftorból, és lakának azoknak helyén.) 24 Keljetek fel azért, induljatok, menjetek át az Arnon patakán; lásd: kezedbe adtam Szihont, Hesbonnak királyát, az Emoreust, és annak földét; kezdj hozzá, foglald el azt, és hadakozzál ô ellene. 25 E napon kezdem rábocsátani a népekre, hogy féljenek és rettegjenek tôled az egész ég alatt, és a kik híredet hallják, rendüljenek meg és reszkessenek te elôtted. 26 És követeket küldék a Kedemót pusztából Szihonhoz, Hesbon királyához békességes beszéddel ezt izenvén: 27 Hadd menjek át a te földeden! ùtról-útra megyek, nem térek le se jobbra, se balra. 28 Eleséget pénzen adj nékem, hogy egyem; vizet is pénzen adj nékem, hogy igyam; csak gyalog hadd megyek át: 29 A miképen cselekedtek én velem az Ézsaú fiai, a kik Szeirben laknak; és a Moábiták, a kik Arban laknak; míglen átmegyek a Jordánon arra a földre, a melyet az ùr, a mi Istenünk ád nékünk! 30 De nem akarta Szihon, Hesbon királya, hogy átmenjünk ô rajta, mert megkeményítette volt az ùr, a te Istened az ô lelkét, és engedetlenné tette az ô szívét, hogy a te kezedbe adja ôt, a mint nyilván van e mai napon. 31 Monda pedig az ùr nékem: Lásd: elkezdem átadni néked Szihont és az ô földét; kezdj hozzá, foglald el azt, hogy az ô földe örököd legyen. 32 És kijöve Szihon mi elônkbe minden népével, hogy megvívjon velünk Jahácznál. 33 De az ùr, a mi Istenünk kezünkbe adá ôt, és levertük ôt és az ô fiait és minden ô népét. 34 És elfoglaltuk minden ô városát abban az idôben, és fegyverre hánytuk az egész várost: férfiakat, asszonyokat, és kisdedeket; nem hagytunk menekülni senkit. 35 De a barmokat prédára vetettük közöttünk, és a városokból való ragadományokat, a melyeket elfoglaltunk volt. 36 Aróertôl fogva, a mely van az Arnon patakának partján, és a völgyben lévô várostól fogva Gileádig, egy város sem volt, a melylyel ne bírtunk volna. Mind azokat az ùr, a mi Istenünk adta a mi kezünkbe. 37 De az Ammon fiainak földéhez nem közeledtél, sem a Jabbók patak egész oldalához, sem a hegyen lévô városokhoz, sem semmi olyanhoz, a melyektôl eltiltott téged az ùr, a mi Istenünk. 31 És megfordulánk, és felmenénk Básán felé, és kijöve elônkbe òg, Básánnak királya, ô és minden népe, hogy megvívjon velünk Edreiben.2 De az ùr monda nékem: Ne félj tôle, mert a te kezedbe adtam ôt és minden ô népét és földjét; és úgy cselekedjél vele, a mint cselekedtél Szihonnal, az Emoreusok királyával, a ki Hesbonban lakik vala. 3 És kezünkbe adá az ùr, a mi Istenünk ògot is, Básánnak királyát és minden ô népét, és úgy megvertük ôt, hogy menekülni való sem maradt belôle. 4 És abban az idôben elfoglaltuk minden városát; nem volt város, a melyet el nem vettünk volna tôlök: hatvan várost, Argóbnak egész vidékét, a Básánbeli ògnak országát. 5 Ezek a városok mind meg valának erôsítve magas kôfalakkal, kapukkal és zárokkal, kivévén igen sok kerítetlen várost. 6 És fegyverre hánytuk azokat, a mint cselekedtünk vala Szihonnal, Hesbon királyával, fegyverre hányván az egész várost: férfiakat, asszonyokat és a kisdedeket is. 7 De a barmokat és a városokból való ragadományokat mind magunk közt vetettük prédára. 8 És elvettük abban az idôben az Emoreusok két királyának kezébôl azt a földet, a mely a Jordánon túl vala, az Arnon pataktól fogva a Hermon hegyéig. 9 (A Sidoniak a Hermont Szirjonnak, az Emoreusok pedig Szenirnek hívják.) 10 A síkságnak minden városát, és az egész Gileádot, meg az egész Básánt Szalkáig és Edreig, a melyek a Básánbeli òg országának városai voltak. 11 Mert egyedûl òg, Básánnak királya maradt meg az óriások maradéka közûl. ìmé az ô ágya vas-ágy, nemde Rabbátban az Ammon fiainál van-é? Kilencz sing a hosszasága és négy sing a szélessége, férfi könyök szerint. 12 Ezt a földet pedig, a melyet abban az idôben örökségünkké tettünk, Aróertôl fogva, a mely az Arnon patak mellett van, és a Gileád hegyének felét, és annak városait odaadtam a Rúbenitáknak és Gáditáknak. 13 A Gileád többi részét pedig, és az egész Básánt, az òg országát odaadtam a Manassé fél törzsének, Argóbnak egész vidékét. Ezt az egész Básánt óriások földének hívták. 14 Jair, Manassénak fia, kapta Argóbnak egész vidékét, a Gessuriták és Maakátiták határáig; és azokat a Básánnal együtt az ô nevérôl Jair faluinak hívják mind e mai napig. 15 Mákirnak pedig adtam Gileádot. 16 A Rúbenitáknak és a Gáditáknak pedig adtam Gileádtól fogva Arnonnak patakáig (a határ pedig a p atak közepe) és a Jabbók patakáig, a mely az Ammon fiainak határa; 17 És a síkságot és határúl a Jordánt, a Kinnerettôl a Síkság tengeréig, a Sóstengerig, a mely a Piszga-hegy lába alatt van napkelet felôl. 18 És parancsolék abban az idôben néktek, mondván: Az ùr, a ti Istenetek adta néktek ezt a földet, hogy bírjátok azt; felfegyverkezvén, menjetek át a ti atyátok fiai, Izráel fiai elôtt mind, a kik hadakozásra valók vagytok. 19 Csak feleségeitek, kicsinyeitek és barmaitok (mert tudom, hogy sok barmotok van) maradjanak a ti városaitokban, a melyeket én adtam néktek, 20 Mindaddig, a míg nyugodalmat ád az ùr a ti atyátokfiainak, mint néktek, és azok is bírhatják a földet, a melyet az ùr, a ti Istenetek ád nékik a Jordánon túl. Azután térjetek vissza, kiki az ô örökségébe, a melyet adtam néktek. 21 Józsuénak is parancsolék abban az idôben, mondván: Szemeiddel láttad mindazt, a mit cselekedett az ùr, a ti Istenetek ama két királylyal; így cselekszik az ùr minden országgal, a melyen átmégy. 22 Ne féljetek tôlök, mert az ùr, a ti Istenetek, maga hadakozik ti érettetek! 23 Könyörgék is az ùrnak abban az idôben, mondván: 24 Uram, Isten, te elkezdetted megmutatni a te szolgádnak a te nagyságodat és hatalmas kezedet! Mert kicsoda olyan Isten mennyben és földön, a ki cselekedhetnék a te cselekedeteid és hatalmad szerint? 25 Hadd menjek át kérlek, és hadd lássam meg azt a jó földet, a mely a Jordánon túl van, és azt a jó hegyet, és a Libanont! 26 De megharaguvék az ùr én reám ti miattatok, és nem hallgatott meg engem; hanem ezt mondá az ùr nékem: Elég ez néked, ne szólj többet már nékem e dolog felôl! 27 Menj fel a Piszga tetejére, és emeld fel a te szemeidet napnyugot felé és észak felé, dél felé és napkelet felé, és nézz szét a te szemeiddel, mert nem mégy át ezen a Jordánon. 28 Jósuénak pedig parancsolj, és bátorítsd ôt, és erôsítsd ôt, mert ô megy át e nép elôtt, és ô teszi ôket örököseivé annak a földnek, a melyet meglátsz. 29 És ott maradának a völgyben, Beth-Peórral szemben. 41 Most pedig hallgass ó Izráel a rendelésekre és végzésekre, a melyekre én tanítlak titeket, hogy azok szerint cselekedjetek, hogy élhessetek, és bemehessetek, és bírhassátok a földet, a melyet az ùr, a ti atyáitoknak Istene ád néktek.2 Semmit se tegyetek az ígéhez, a melyet én parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az ùrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, a melyeket én parancsolok néktek. 3 Szemeitekkel láttátok, a mit cselekedett az ùr Baal-Peór miatt; hogy minden embert, a ki Baal-Peór után járt, kipusztított az ùr, a te Istened te közûled. 4 Ti pedig, a kik ragaszkodtatok az ùrhoz, a ti Istenetekhez, mindnyájan éltek e napig. 5 Lássátok, tanítottalak titeket rendelésekre és végzésekre, a mint megparancsolta nékem az ùr, az én Istenem, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, a melybe bementek, hogy bírjátok azt. 6 Megtartsátok azért és megcselekedjétek! Mert ez lesz a ti bölcseségtek és értelmetek a népek elôtt, a kik meghallják majd mind e rendeléseket, és ezt mondják: Bizony bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet! 7 Mert melyik nagy nemzet az, a melyhez olyan közel volna az ô Istene, mint mi hozzánk az ùr, a mi Istenünk, valahányszor hozzá kiáltunk? 8 És melyik nagy nemzet az, a melynek olyan rendelései és igazságos végzései volnának, mint ez az egész törvény, a melyet én ma adok elétek?! 9 Csak vigyázz magadra, és ôrizd jól a te lelkedet, hogy el ne felejtkezzél azokról, a melyeket láttak a te szemeid, és hogy el ne távozzanak a te szívedtôl teljes életedben, hanem ismertesd meg azokat a te fiaiddal és fiaidnak fiaival. 10 El ne felejtkezzél a napról, a melyen az ùr elôtt, a te Istened elôtt állottál a Hóreben, a mikor azt mondta nékem az ùr: Gyûjtsd egybe nékem a népet, hogy hallassam véle beszédeimet, hogy tanuljanak félni engem, minden idôben, a míg e földön élnek, és tanítsák meg fiaikat is. 11 És elôjárulátok, és megállátok a hegy alatt; a hegy pedig tûzben ég vala mind az ég közepéig, mindamellett sötétség, köd és homályosság vala. 12 És szóla az ùr néktek a tûz közepébôl. A szavak hangját ti is halljátok vala, de csak a hangot; alakot azonban nem láttok vala. 13 És kijelenté néktek az ô szövetségét, a melyre nézve utasított titeket a tíz ige teljesítésére, és felírá azokat két kôtáblára. 14 Engem is utasított az ùr abban az idôben, hogy tanítsalak meg titeket a rendelésekre és végzésekre, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, a melyre átmentek, hogy bírjátok azt. 15 ºrizzétek meg azért jól a ti lelketeket, mert semmi alakot nem láttatok akkor, a mikor a tûznek közepébôl szólott hozzátok az ùr a Hóreben; 16 Hogy el ne vetemedjetek, és faragott képet, valamely bálványféle alakot ne csináljatok magatoknak, férfi vagy asszony képére; 17 Képére valamely baromnak, a mely van a földön; képére valamely repdesô madárnak, a mely röpked a levegôben; 18 Képére valamely földön csúszó-mászó állatnak; képére valamely halnak, a mely van a föld alatt lévô vizekben. 19 Se szemeidet fel ne emeld az égre, hogy meglásd a napot, a holdat és a csillagokat, az égnek minden seregét, hogy meg ne tántorodjál, és le ne borúlj azok elôtt, és ne tiszteljed azokat, a melyeket az ùr, a te Istened minden néppel közlött, az egész ég alatt. 20 Titeket pedig kézen fogott az ùr, és kihozott titeket a vas kemenczébôl, Égyiptomból, hogy legyetek néki örökös népe, miképen e mai napon vagytok. 21 De én reám megharaguvék az ùr miattatok, és megesküvék, hogy nem megyek át a Jordánon, és hogy nem megyek be arra a jó földre, a melyet az ùr, a te Istened, ád néked örökségûl. 22 Miután én meghalok e földön, nem megyek át a Jordánon; ti pedig átmentek, és bírjátok azt a jó földet: 23 Vigyázzatok, hogy az ùrnak, a ti Isteneteknek szövetségérôl, a melyet kötött veletek, el ne felejtkezzetek, és ne csináljatok magatoknak faragott képet, akármihez is hasonlót, a miképen megparancsolta az ùr, a te Istened. 24 Mert az ùr, a te Istened emésztô tûz, féltôn szeretô Isten ô. 25 Hogyha majd fiakat és unokákat nemzesz, és megvénhedtek azon a földön, és elvetemedtek, és csináltok magatoknak faragott képet, akármihez is hasonlót, és gonoszt cselekesztek az ùrnak, a te Istenednek szemei elôtt, haragra ingerelvén ôt: 26 Bizonyságúl hívom ti ellenetek e mai napon a mennyet és a földet, hogy elveszvén hamarsággal elvesztek a földrôl, a melyre átmentek a Jordánon, hogy bírjátok azt; nem laktok sok ideig azon, hanem pusztára kipusztultok róla. 27 És az ùr szétszór titeket a népek közé, és szám szerint kevesen maradtok meg a népek között, a kik közé visz titeket az ùr. 28 És szolgáltok ott emberi kéz által csinált isteneknek: fának és kônek, a melyek nem látnak, nem is hallanak, nem is esznek, nem is szagolnak. 29 De ha onnan keresed meg az Urat, a te Istenedet, akkor is megtalálod, hogyha teljes szívedbôl és teljes lelkedbôl keresed ôt. 30 Mikor nyomorúságban leéndesz, és utólérnek téged mindezek az utolsó idôkben, és megtérsz az ùrhoz, a te Istenedhez, és hallgatsz az ô szavára; 31 (Mert irgalmas Isten az ùr, a te Istened), nem hágy el téged, sem el nem veszít, sem el nem felejtkezik a te atyáidnak szövetségérôl, a mely felôl megesküdt nékik. 32 Mert tudakozzál csak a régi idôkrôl, a melyek te elôtted voltak, ama naptól fogva, a melyen az Isten embert teremtett e földre, és pedig az égnek egyik szélétôl az égnek másik széléig, ha történt-é e nagy dologhoz hasonló, vagy hallatszott-é ehhez fogható? 33 Hallotta-é valamely nép a tûz közepébôl szóló Istennek szavát, a miképen hallottad te, hogy életben maradt volna? 34 Avagy próbálta-é azt Isten, hogy elmenjen és válaszszon magának népet valamely nemzetség közûl, kisértésekkel, jelekkel, csudákkal, haddal, hatalmas kézzel, kinyújtott karral, és nagy rettenetességek által, a miképen cselekedte mind ezeket ti érettetek az ùr, a ti Istenetek Égyiptomban, szemeitek láttára? 35 Csak néked adatott láthatóan tudnod, hogy az ùr az Isten és nincsen kívüle több! 36 Az égbôl hallatta veled az ô szavát, hogy tanítson téged, a földön pedig mutatta néked amaz ô nagy tüzét, és hallottad beszédét a tûz közepébôl. 37 És mivel szerette a te atyáidat, és kiválasztotta az ô magvokat is ô utánok, és kihozott téged az ô orczájával Égyiptomból, az ô nagy erejével: 38 Hogy kiûzzön náladnál nagyobb és erôsebb népeket elôled, hogy bevigyen téged, és adja néked az ô földjöket örökségûl, mint a mai napon van: 39 Tudd meg azért e mai napon, és vedd szívedre, hogy az ùr az Isten, fent a mennyben, és alant e földön, és nincsen több! 40 Tartsd meg azért az ô rendeléseit és parancsolatait, a melyeket én parancsolok ma néked, hogy jól legyen dolgod és a te fiaidnak te utánad, és hogy mindenkor hosszú ideig élj azon a földön, a melyet az ùr, a te Istened ád néked. 41 Akkor választa Mózes három várost a Jordánon túl napkelet felé; 42 Hogy oda fusson a gyilkos, a ki nem akarva gyilkolta meg az ô felebarátját, a ki az elôtt nem gyûlölte vala, és hogy életben maradjon, ha befutott valamelyikbe e városok közûl. 43 Tudniillik Beczert a pusztában, a sík földön a Ruben fiainak, Rámótot Gileádban a Gád fiainak, és Gólánt Básánban a Manasse fiainak. 44 Ez pedig a törvény, a melyet Mózes adott az Izráel fiai elé. 45 Ezek a bizonyságtételek, a rendelések és a végzések, a melyeket szóla Mózes Izráel fiainak, mikor Égyiptomból kijöttek vala, 46 A Jordánon túl a völgyben, Beth-Peórnak átellenében, Szihonnak, az Emoreusok királyának földjén, a ki lakozik vala Hesbonban, a kit megvert vala Mózes, az Izráel fiaival egyben, mikor Égyiptomból kijöttek vala. 47 És elfoglalák az ô földét, és ògnak, Básán királyának földét, az Emoreusok két királyáét, a kik a Jordánon túl laknak vala napkelet felôl, 48 Aróertôl fogva, mely az Arnon patakának partján van, a Sion hegyéig, a mely a Hermon; 49 És az egész síkságot a Jordánon túl napkelet felé, a síkság tengeréig, a Piszga hegy aljáig. 51 És szólítá Mózes az egész Izráelt, és monda nékik: Hallgasd meg Izráel a rendeléseket és a végzéseket, a melyeket elmondok én ma fületek hallására, és tanuljátok meg azokat, és ügyeljetek azokra, megcselekedvén azokat!2 Az ùr, a mi Istenünk szövetséget kötött velünk a Hóreben. 3 Nem a mi atyáinkkal kötötte az ùr e szövetséget, hanem mi velünk, a kik íme itt vagyunk e mai napon mindnyájan és élünk. 4 Színrôl színre szólott veletek az ùr a hegyen, a tûz közepébôl, 5 (Én pedig az ùr között és ti közöttetek állok vala abban az idôben, hogy megjelentsem néktek az ùr beszédét; mert ti a tûztôl féltek vala, és nem menétek fel a hegyre,)mondván: 6 Én, az ùr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földébôl, a szolgálatnak házából. 7 Ne legyenek néked idegen isteneid én elôttem. 8 Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak. 9 Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az ùr, a te Istened, féltôn szeretô Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyed íziglen, a kik engem gyûlölnek; 10 De irgalmasságot cselekszem ezeríziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolataimat megtartják. 11 Az ùrnak, a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az ùr büntetés nélkûl, a ki az ô nevét hiába felveszi. 12 Vigyázz a szombatnak napjára, hogy megszenteld azt, a miképen megparancsolta néked az ùr, a te Istened. 13 Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat. 14 De a hetedik nap az ùrnak, a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon, se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szogálóleányod, se ökröd, se szamarad, és semminémû barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belôl van, hogy megnyugodjék a te szolgád és szolgálóleányod, mint te magad; 15 És megemlékezzél róla, hogy szola voltál Égyiptom földén, és kihozott onnan téged az ùr, a te Istened erôs kézzel és kinyújtott karral. Azért parancsolta néked az ùr, a te Istened, hogy a szombat napját megtartsad. 16 Tiszteld atyádat és anyádat, a mint megparancsolta néked az ùr, a te Istened; hogy hosszú ideig élj, és hogy jól legyen dolgod azon a földön, a melyet az ùr, a te Istened ád te néked. 17 Ne ölj. 18 És ne paráználkodjál. 19 És ne lopj. 20 És ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanubizonyságot. 21 És ne kívánd a te felebarátodnak feleségét; és ne áhítsd a te felebarátodnak házát, szántóföldét; se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, a mi a te felebarátodé. 22 Ez ígéket szólá az ùr a ti egész gyülekezeteteknek a hegyen a tûz, a felhô és a homályosság közepébôl nagy felszóval, és nem többet; és felírá azokat két kôtáblára, és adá azokat nékem. 23 És lôn, mikor a szót a setétség közepébôl halljátok vala, és a hegy tûzzel ég vala, hozzám jövétek a ti törzseiteknek minden fejedelmével és vénjével, 24 És mondátok: ìmé az ùr, a mi Istenünk megmutatta nékünk az ô dicsôségét és nagyságát; és az ô szavát hallottuk a tûznek közepébôl; e mai napon pedig láttuk, hogy az Isten emberrel szól, és ez mégis él. 25 Most hát miért haljunk meg? Mert megemészt e nagy tûz minket. Ha még tovább halljuk az ùrnak, a mi Istenünknek szavát, meghalunk; 26 Mert kicsoda az, az összes halandók közûl, a ki a tûznek közepébôl szóló élô Istennek szavát hallotta, mint mi, hogy megélt volna? 27 Járulj oda te, és hallgasd meg mind azt, a mit mond az ùr, a mi Istenünk, és te majd beszéld el nékünk mind, a mit néked mond az ùr, a mi Istenünk, és mi meghallgatjuk, és megcselekeszszük. 28 És meghallá az ùr a ti beszédetek szavát, a mikor beszéltek vala velem, és monda nékem az ùr: Hallottam e nép beszédének szavát, a mint beszéltek vala hozzád;mind jó, a mit beszéltek vala. 29 Vajha így maradna az ô szívök, hogy félnének engem, és megtartanák minden parncsolatomat minden idôben, hogy jól legyen dolguk nékik és az ô gyermekeiknek mindörökké! 30 Menj el, és mondd meg nékik: Térjetek vissza a ti sátoraitokba. 31 Te pedig állj ide mellém, hogy elmondjam néked minden parancsolatomat, rendelésemet és végzésemet, a melyekre tanítsd meg ôket, hogy cselekedjék azon a földön, a melyet én adok nékik örökségûl. 32 Vigyázzatok azért, hogy úgy cselekedjetek, a mint az ùr, a ti Istenetek parancsolta néktek; ne térjetek se jobbra, se balra. 33 Mindig azon az úton járjatok, a melyet az ùr, a ti Istenetek parancsolt néktek, hogy éljetek, és jól legyen dolgotok, és hosszú ideig élhessetek a földön, a melyet bírni fogtok. 61 Ezek pedig a parancsolatok, a rendelések és a végzések, a melyek felôl parancsolta az ùr, a ti Istenetek, hogy megtanítsam azokat néktek, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, a melyre átmenôben vagytok, hogy bírjátok azt;2 Hogy féljed az Urat, a te Istenedet, és megtartsad minden ô rendelését és parancsolatát, a melyeket én parancsolok néked: te és a te fiad, és a te unokád, teljes életedben, és hogy hosszú ideig élhess. 3 Halld meg azért Izráel, és vigyázz, hogy megcselekedjed, hogy jól legyen dolgod, és hogy igen megsokasodjál a téjjel és mézzel folyó földön, a miképen megigérte az ùr, a te atyáidnak Istene néked. 4 Halld Izráel: az ùr, a mi Istenünk, egy ùr! 5 Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedbôl, teljes lelkedbôl és teljes erôdbôl. 6 És ez ígék, a melyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben. 7 És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekrôl, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz. 8 És kössed azokat a te kezedre jegyûl, és legyenek homlokkötôûl a te szemeid között. 9 És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire, és a te kapuidra. 10 És mikor bevisz téged az ùr, a te Istened a földre, a mely felôl megesküdt a te atyáidnak, Åbrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy ad néked nagy és szép városokat, a melyeket nem építettél; 11 És minden jóval telt házakat, a melyeket nem te töltöttél meg, és ásott kutakat, a melyeket nem te ástál, szôlô- és olajfakerteket, a melyeket nem te plántáltál; és eszel és megelégszel: 12 Vigyázz magadra, hogy el ne felejtkezzél az ùrról, a ki kihozott téged Égyiptom földérôl, a szolgaságnak házából! 13 Féljed az Urat, a te Istenedet, ô néki szolgálj, és az ô nevére esküdjél. 14 Ne járjatok idegen istenek után, azoknak a népeknek istenei közûl, a kik körûltetek vannak; 15 (Mert az ùr, a te Istened féltôn szeretô Isten te közötted), hogy az ùrnak, a te Istenednek haragja fel ne gerjedjen reád, és el ne törüljön téged a föld színérôl. 16 Meg ne kísértsétek az Urat, a ti Isteneteket, miképen megkísértettétek Maszszában! 17 Szorosan megtartsátok az ùrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, az ô bizonyságait és rendeléseit, a melyeket parancsolt néked. 18 És azt cselekedjed, a mi igaz és jó az ùrnak szemei elôtt, hogy jól legyen dolgod, és bemehess és bírhasd azt a jó földet, a mely felôl megesküdött az ùr a te atyáidnak. 19 Hogy elûzzed minden ellenségedet a te színed elôl, a mint megmondotta az ùr. 20 Ha a te fiad megkérdez téged azután, mondván: Mire valók e bizonyságtételek, rendelések és végzések, a melyeket az ùr, a mi Istenünk parancsolt néktek: 21 Akkor azt mondjad a te fiadnak: Szolgái voltunk Égyiptomban a Faraónak; de kihozott minket az ùr Égyiptomból hatalmas kézzel. 22 És tôn az ùr Égyiptomban nagy és veszedelmes jeleket és csudákat a Faraón és az ô eg ész háznépén, a mi szemeink láttára. 23 Minket pedig kihoza onnét, hogy bevigyen minket, és nékünk adja azt a földet, a mely felôl megesküdött a mi atyáinknak. 24 És megparancsolta nékünk az ùr, hogy cselekedjünk mind e rendelések szerint, hogy féljük az Urat, a mi Istenünket, hogy jó dolgunk legyen teljes életünkben, hogy megtartson minket az életben, mint e mai napon. 25 És ez lesz nékünk igazságunk, ha vigyázunk arra, hogy megtartsuk mind e parancsolatokat, az ùr elôtt, a mi Istenünk elôtt, a miképen megparancsolta nékünk. 71 Mikor bevisz téged az ùr, a te Istened a földre, a melyre te bemenendô vagy, hogy bírjad azt; és sok népet kiûz te elôled: a Khitteust, a Girgazeust, az Emoreust, a Kananeust, a Perizeust, a Khivveust, és a Jebuzeust: hétféle népet, náladnál nagyobbakat és erôsebbeket;2 És adja ôket az ùr, a te Istened a te hatalmadba, és megvered ôket: mindenestôl veszítsd ki ôket; ne köss velök szövetséget, és ne könyörülj rajtok. 3 Sógorságot se szerezz ô velök, a leányodat se adjad az ô fioknak, és az ô leányukat se vegyed a te fiadnak; 4 Mert elpártoltatja a te fiadat én tôlem, és idegen isteneknek szolgálnak; és felgerjed az ùrnak haragja reátok, és hamar kipusztít titeket. 5 Hanem így cselekedjetek velök: Oltáraikat rontsátok le, oszlopaikat törjétek össze, berkeiket vágjátok ki, faragott képeiket pedig tûzzel égessétek meg. 6 Mert az ùrnak, a te Istenednek szent népe vagy te; téged választott az ùr, a te Istened, hogy saját népe légy néki, minden nép közûl e föld színén. 7 Nem azért szeretett titeket az ùr, sem nem azért választott titeket, hogy minden népnél többen volnátok; mert ti minden népnél kevesebben vagytok; 8 Hanem mivel szeretett titeket az ùr, és hogy megtartsa az esküt, a melylyel megesküdt volt a ti atyáitoknak; azért hozott ki titeket az ùr hatalmas kézzel, és szabadított meg téged a szolgaságnak házából, az égyiptombeli Faraó királynak kezébôl. 9 És hogy megtudjad, hogy az ùr, a te Istened, ô az Isten, a hívséges Isten, a ki megtartja a szövetséget és az irgalmasságot ezeríziglen azok iránt, a kik ôt szeretik, és az ô parancsolatait megtartják. 10 De megfizet azoknak személy szerint, a kik ôt gyûlölik, elvesztvén ôket; nem késlekedik az ellen, a ki gyûlöli ôt, megfizet annak személy szerint. 11 Tartsd meg azért a parancsolatot, a rendeléseket és végzéseket, a melyeket én e mai napon parancsolok néked, hogy azokat cselekedjed. 12 Ha pedig engedelmeskedtek e végzéseknek, és megtartjátok, és teljesítitek azokat: az ùr, a te Istened is megtartja néked a szövetséget és irgalmasságot, a mely felôl megesküdött a te atyáidnak. 13 És szeretni fog téged, és megáld téged, és megsokasít téged; és megáldja a te méhednek gyümölcsét, a te földednek gyümölcsét: gabonádat, mustodat és olajodat; teheneid fajzását és juhaidnak ellését azon a földön, a mely felôl megesküdt a te atyáidnak, hogy néked adja azt. 14 Åldottabb lészesz minden népnél; nem lészen közötted magtalan férfi és asszony, sem barmaid között meddô. 15 És távol tart az ùr te tôled minden betegséget, és Égyiptomnak minden gonosz nyavalyáját, a melyeket ismersz; nem veti azokat te reád, hanem mind azokra, a kik gyûlölnek téged. 16 És megemészted mind a népeket, a melyeket néked ád az ùr, a te Istened; ne kedvezzen a te szemed nékik, és ne tiszteld az ô isteneit; mert tôr gyanánt volna az néked. 17 Ha azt mondod a te szívedben: Többen vannak e népek, mint én, miképen ûzhetném én ki ôket? 18 Ne félj tôlök; emlékezzél meg csak azokról, a miket cselekedett az ùr, a te Istened a Faraóval és mind az égyiptombeliekkel: 19 A nagy kisértésekrôl, a melyeket láttak a te szemeid, és a jelekrôl és csudákról; az erôs kézrôl, és a kinyujtott karról, a melylyel kihozott téged az ùr, a te Istened! ìgy cselekeszik az ùr, a te Istened minden néppel, a melytôl te félsz. 20 Sôt még a darázsokat is rájok bocsátja az ùr, a te Istened mind addig, míglen elvesznek azok is, a kik megmaradtak, és a kik elrejtôztek te elôled. 21 Ne rettenj meg azok elôtt, mert közötted van az ùr, a te Istened, nagy és rettenetes Isten! 22 És lassan-lassan kiûzi az ùr, a te Istened e népeket te elôled. Nem lehet ôket hirtelen kipusztítanod, hogy a mezei vadak meg ne sokasodjanak ellened! 23 De az ùr, a te Istened elôdbe veti ôket, és nagy romlással rontja meg ôket, míglen elvesznek. 24 Az ô királyaikat is kezedbe adja, hogy eltöröljed az ô nevöket az ég alól; senki ellened nem állhat, míglen elveszted ôket. 25 Az ô isteneiknek faragott képeit tûzzel égesd meg; az azokon lévô ezüstöt és aranyat meg ne kívánd, és magadnak el ne vedd, hogy tôrbe ne essél miatta; mert útálatosság az az ùr elôtt, a te Istened elôtt. 26 ùtálatosságot pedig ne vígy be a te házadba, hogy átokká ne légy, mint az, hanem megvetvén vesd meg azt, és útálván útáld meg azt, mert átkozott. 81 Mind azt a parancsolatot, a melyet én e mai napon parancsolok néked, tartsátok meg és teljesítsétek, hogy élhessetek és megsokasodhassatok, bemehessetek és bírhassátok a földet, a mely felôl megesküdött az ùr a ti atyáitoknak.2 És emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az ùr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben; vajjon megtartod-é az ô parancsolatait vagy nem? 3 És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, a melyet ne ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel és, hanem mind azzal él az ember, a mi az Urnak szájából származik. 4 A te ruházatod le nem kopott rólad, sem a te lábad meg nem dagadott immár negyven esztendôtôl fogva. 5 Gondold meg azért a te szívedben, hogy a miképen megfenyíti az ember az ô gyermekét, úgy fenyít meg téged az ùr, a te Istened; 6 És ôrizd meg az ùrnak, a te Istenednek parancsolatait, hogy az ô útján járj, és ôt féljed. 7 Mert az ùr, a te Istened jó földre visz be téged; bôvizû patakoknak, forrásoknak és mély vizeknek földére, a melyek a völgyekben és a hegyeken fakadnak. 8 Búza-, árpa-, szôlôtô-, fige- és gránátalma-termô földre; faolaj- és méztermô földre. 9 Oly földre, a melyen nem nyomorogva eszed kenyeredet, és a hol semmiben sem szûkölködöl; oly földre, a melynek kövei vas, és a melynek hegyeibôl rezet vághatsz! 10 Ha azért eszel majd és megelégszel: dícsérjed az Urat, a te Istenedet azért a jó földért, a melyet néked adott. 11 Vigyázz magadra, hogy el ne felejtkezzél az ùrról, a te Istenedrôl, meg nem tartván az ô parancsolatait, végzéseit, rendeléseit, a melyeket én parancsolok néked e mai napon; 12 Hogy mikor eszel és jól lakol és szép házakat építesz, és lakozol azokban; 13 És mikor a te barmaid és juhaid megsokasodnak, és ezüstöd és aranyad is megsokasodik, és minden jószágod megszaporodik: 14 Fel ne fuvalkodjék akkor a te szíved, és el ne felejtkezzél az ùrról, a te Istenedrôl, a ki kihozott téged Égyiptom földébôl, a szolgaságnak házából; 15 A ki vezérlett téged a tüzes kígyóknak, skorpióknak, és szomjúságnak nagy és rettenetes pusztáján, a melyben víz nem vala; a ki vizet ada néked a kemény kôsziklából; 16 A ki mannával étete téged a pusztában, a mit nem ismertek a te atyáid, hogy megsanyargasson és hogy megpróbáljon téged, és jól tegyen veled azután; 17 És ne mondjad ezt a te szívedben: Az én hatalmam, és az én kezemnek ereje szerzette nékem e gazdagságot! 18 Hanem emlékezzél meg az ùrról, a te Istenedrôl, mert ô az, a ki erôt ád néked a gazdagságnak megszerzésére, hogy megerôsítse az ô szövetségét, a mely felôl megesküdt a te atyáidnak, miképen e mai napon van. 19 Ha pedig teljesen megfelejtkezel az ùrról, a te Istenedrôl, és idegen istenek után jársz, és azoknak szolgálsz, és meghajtod magadat azoknak; bizonyságot tészek e mai napon ti ellenetek, hogy végképen elvesztek. 20 Mint azok a nemzetek, a kiket az ùr elveszt elôletek, azonképen vesztek el; azért mert nem hallgattok az ùrnak, a ti Isteneteknek szavára. 91 Halljad Izráel, te általmégy ma a Jordánon, hogy bemenvén, örökségûl bírj náladnál nagyobb és erôsebb népeket, nagy és az égig megerôsített városokat;2 Nagy és szálas népet, Anák-fiakat, a kikrôl magad is tudod és magad is hallottad: kicsoda állhat meg Anák fiai elôtt? 3 Tudd meg azért e mai napon, hogy az ùr, a te Istened az, a ki átmegy elôtted mint emésztô tûz, ô törli el azokat, és ô alázza meg azokat te elôtted; és kiûzöd, és hamar elveszted ôket, a miképen az ùr megmondotta néked. 4 Mikor azért kiûzi az ùr, a te Istened azokat te elôled, ne szólj a te szívedben, mondván: Az én igazságomért hozott be engem az ùr, hogy örökségûl bírjam ezt a földet; holott e népeket az ô istentelenségökért ûzi ki te elôled az ùr; 5 Nem a te igazságodért, sem a te szívednek igaz voltáért mégy te be az ô földük bírására; hanem az ùr, a te Istened e népeknek istentelenségéért ûzi ki ôket elôled, hogy megerôsítse az ígéretet, a mely felôl megesküdt az ùr a te atyáidnak: Åbrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak. 6 Tudd meg azért, hogy az ùr, a te Istened nem a te igazságodért adja néked ezt a jó földet birtokúl, mert kemény nyakú nép vagy te! 7 Emlékezzél meg róla, és el ne felejtsed azokat, a mikkel haragra indítottad az Urat, a te Istenedet a pusztában! A naptól fogva, a melyen kijöttél Égyiptom földébôl, mind addig, míglen e helyre jutottatok, az ùr ellen tusakodtatok vala. 8 Már a Hóreben haragra indítátok az Urat, és annyira megharaguvék reátok az ùr, hogy el akara veszteni titeket. 9 Mikor felmegyek vala a hegyre, hogy átvegyem a kôtáblákat, a szövetségnek tábláit, a melyet az ùr kötött vala veletek, és a hegyen maradtam vala negyven nap és negyven éjjel: kenyeret nem ettem, sem vizet nem ittam vala. 10 Akkor átadá nékem az ùr a két kôtáblát, a melyek az Isten ujjával valának beírva, és rajtok valának mind amaz ígék, a melyeket mondott vala az ùr néktek a hegyen a tûz közepébôl, a gyülekezésnek napján. 11 És mikor a negyven nap és negyven éj elmultával átadá az ùr nékem a két kôtáblát, a szövetségnek tábláit: 12 Akkor monda az ùr nékem: Kelj fel, hamar menj innen alá; mert elvetemedett a te néped, a kit kihoztál Égyiptomból; hamar eltértek az útról, a melyet parancsoltam vala nékik, öntött bálványt készítettek magoknak. 13 Ismét szóla nékem az ùr, mondván: Láttam e népet, és bizony kemény nyakú nép ez! 14 Hagyj békét nékem, hadd pusztítsam el ôket, és töröljem el az ô nevöket az ég alól, és teszlek téged ennél nagyobb és erôsebb néppé! 15 Megfordulék azért, és alájövék a hegyrôl, a hegy pedig tûzzel ég vala, és a szövetségnek két táblája az én két kezemben vala. 16 És mikor látám, hogy ímé vétkeztetek vala az ùr ellen, a ti Istenetek ellen; öntött borjút csináltatok vala magatoknak; hamar letértetek vala az útról, a melyet az ùr parancsolt vala néktek: 17 Akkor megragadám a két táblát, és elhajítám a két kezembôl, és összetörém azokat a ti szemeitek láttára. 18 És leborulék az ùr elôtt, mint annakelôtte, negyven nap és negyven éjjel, kenyeret nem ettem és vizet sem ittam; minden ti bûnötökért, a melyeket elkövettetek vala, azt cselekedvén, a mi gonosz az ùr elôtt, hogy ingereljétek ôt. 19 Mert félek vala a haragtól és búsulástól, a melylyel ti reátok úgy megharagudt vala az ùr, hogy el akart vala pusztítani titeket. És meghallgata az ùr engem akkor is. 20 Åronra is igen megharagudt vala az ùr, és el akará ôt is pusztítani; de ugyanakkor imádkozám Åronért is. 21 A ti bûnötöket pedig, a borjút, a melyet készítettetek, megragadám, és megégetém azt tûzzel; és összetörém azt, jól megôrölvén, mígnem porrá morzsolódék, azután bevetém annak porát a patakba, a mely a hegyrôl foly vala alá. 22 És Thaberában, Massában, és Kibrot-Taavában is haragra indítátok az Urat. 23 És mikor az ùr elküldött vala titeket Kádes-Barneából, mondván: Menjetek fel, és bírjátok örökségûl a földet, a melyet néktek adtam: akkor is tusakodtatok vala az ùrnak, a ti Isteneteknek beszéde ellen, nem hittetek néki, és nem hallgattatok az ô szavára. 24 Tusakodók voltatok az ùr ellen, a mióta ismerlek titeket. 25 És leborulék az ùr elôtt azon a negyven napon és negyven éjjel, a melyeken leborultam vala; mert azt mondotta vala az ùr, hogy elveszt titeket. 26 Akkor imádkozám az ùrhoz, és mondék: Uram, Isten! ne rontsd meg a te népedet, és a te örökségedet, a kit a te nagyságoddal szabadítottál meg, a kit erôs kézzel hoztál ki Égyiptomból. 27 Emlékezzél meg a te szolgáidról: Åbrahámról, Izsákról és Jákóbról; ne nézzed e népnek keménységét, istentelenségét és bûnét! 28 Hogy ne mondja a föld népe, a honnét kihoztál minket: mivelhogy az ùr nem vihette be ôket a földre, a melyet igért volt nékik, és mivelhogy gyûlölte ôket, azért hozta ki ôket, hogy megölje ôket a pusztában. 29 Pedig ôk a te néped és a te örökséged, a melyet kihoztál a te nagy erôddel, és a te kinyujtott karoddal! 101 Abban az idôben monda az ùr nékem: Faragj magadnak két kôtáblát, az elôbbiekhez hasonlókat, és jôjj fel hozzám a hegyre, és csinálj faládát.2 És felírom a táblákra azokat az ígéket, a melyek az elôbbi táblákon valának, a melyeket széttörtél; és tedd azokat a ládába. 3 Csinálék azért ládát sittim-fából, és faragék két kôtáblát is, az elôbbiekhez hasonlókat; és felmenék a hegyre, és a két kôtábla kezemben vala. 4 És felírá a táblákra az elôbbi írás szerint a tíz ígét, a melyeket szólott vala az ùr ti hozzátok a hegyen, a tûznek közepébôl a gyülekezésnek napján, és átadá az ùr azokat nékem. 5 Akkor megfordulék és alájövék a hegyrôl, és betevém a táblákat a ládába, a melyet csináltam vala, hogy ott legyenek, a miképen az ùr parancsolta vala nékem. 6 Izráel fiai pedig elindulának Beeróthból, a mely a Jákán fiaié, Moszérába. Ott halt meg áron, és ugyanott el is temetteték, és Eleázár, az ô fia lôn pappá helyette. 7 Innét indulának Gudgódba, Gudgódból pedig Jotbatába, bôvízû patakok földére. 8 Abban az idôben választá ki az ùr a Lévi törzsét, hogy hordozza az ùr szövetségének ládáját, és hogy az ùr elôtt álljon, és néki szolgáljon, és hogy áldjon az ô nevében mind e napig. 9 Ezért nem volt része és öröksége a Lévinek az ô atyafiaival; az ùr az ô öröksége, a miképen megmondotta vala néki az ùr, a te Istened. 10 Én pedig ott állottam a hegyen, mint az elôbbi napokban, negyven nap és negyven éjjel: és meghallgata engem az ùr akkor is, és nem akara téged elveszteni az ùr. 11 És monda az ùr nékem: Kelj fel, menj és járj a nép elôtt, hogy bemenjenek és bírják a földet, a mely felôl megesküdtem az ô atyáiknak, hogy nékik adom. 12 Most pedig, óh Izráel! mit kíván az ùr, a te Istened tôled? Csak azt, hogy féljed az Urat, a te Istenedet; hogy minden ô utain járj, és szeresd ôt, és tiszteljed az Urat, a te Istenedet teljes szívedbôl, és teljes lelkedbôl, 13 Megtartván az ùrnak parancsolatait és rendeléseit, a melyeket én ma parancsolok néked, hogy jól legyen dolgod! 14 ìmé az ùréi, a te Istenedéi az egek, és az egeknek egei, a föld, és minden, a mi rajta van! 15 De egyedül a ti atyáitokat kedvelte az ùr, hogy szeresse ôket, és az ô magvokat: titeket választott ki ô utánok minden nép közûl a mint e mai napon is látszik. 16 Metéljétek azért körûl a ti szíveteket, és ne legyetek ezután keménynyakúak; 17 Mert az ùr, a ti Istenetek, isteneknek Istene, és uraknak Ura; nagy, hatalmas és rettenetes Isten, a ki nem személyválogató, sem ajándékot el nem fogad. 18 Igazságot szolgáltat az árvának és az özvegynek; szereti a jövevényt, adván néki kenyeret és ruházatot. 19 Szeressétek azért a jövevényt; mert ti is jövevények voltatok Égyiptom földén. 20 Az Urat, a te Istenedet féljed, ôt tiszteljed, ô hozzá ragaszkodjál és az ô nevére esküdjél. 21 º a te dícséreted, és ô a te Istened, a ki azokat a nagy és rettenetes dolgokat cselekedte veled, a melyeket láttak a te szemeid. 22 A te atyáid hetvenen mentek vala alá Égyiptomba; most pedig az ùr, a te Istened megsokasított téged, mint az égnek csillagait! 111 Szeresd azért az Urat, a te Istenedet, tartsd meg az ô megtartani valóit: rendeléseit, végzéseit és parancsolatait minden idôben.2 És tudjátok meg ma (mert nem a ti fiaitokkal szólok, a kik nem tudják és nem látták) az ùrnak, a te Isteneteknek fenyítését, nagyságát, erôs kezét és kinyújtott karját, 3 Jeleit és cselekedeteit, a melyeket Égyiptomban cselekedett a Faraóval, az égyiptombeliek királyával, és az ô egész földével; 4 És a melyeket cselekedett az égyiptombeliek seregével, lovaival és szekereivel, mivelhogy reájok árasztá a Veres tenger vizeit, mikor üldözének titeket és elveszté ôket az ùr mind e mai napig; 5 És a melyeket cselekedett veletek a pusztában, a míg e helyre jutátok; 6 És a melyeket cselekedett Dáthánnal és Abirámmal, Eliábnak a Rúben fiának fiaival, mikor a föld megnyitá az ô száját, és elnyelé ôket háznépeikkel, sátoraikkal, és minden marhájokkal egyetemben, a mely az övék vala, az egész Izráel között. 7 Mert saját szemeitekkel láttátok az ùrnak minden nagy cselekedetét, a melyeket cselekedett. 8 Tartsátok meg azért mind a parancsolatokat, a melyeket én ma parancsolok néked, hogy megerôsödjetek, bemenjetek és bírjátok a földet, a melyre átmentek, hogy bírjátok azt. 9 És hogy sok ideig élhessetek a földön, a mely felôl megesküdt az ùr a ti atyáitoknak, hogy nékik és az ô magvoknak adja azt a téjjel és mézzel folyó földet. 10 Mert a föld, a melyre te bemégy, hogy bírjad azt, nem olyan az, mint Égyiptomnak földe, a honnan kijöttetek; a melyben elveted vala a te magodat és a te lábaddal kell vala megöntöznöd, mint egy veteményes kertet; 11 Hanem az a föld, a melyre átmentek, hogy bírjátok azt, hegyes-völgyes föld, az égnek esôjébôl iszik vizet. 12 Oly föld az, a melyre az ùr, a te Istened visel gondot; mindenkor rajta függenek az ùrnak, a te Istenednek szemei az esztendô kezdetétôl az esztendô végéig. 13 Lészen azért, hogyha valóban engedelmeskedtek az én parancsolataimnak, a melyeket én ma parancsolok néktek, úgy hogy az Urat, a ti Isteneteket szeretitek, és néki szolgáltok, teljes szívetekbôl és teljes lelketekbôl: 14 Esôt adok a ti földetekre alkalmatos idôben: korai és kései esôt, hogy betakaríthasd a te gabonádat, borodat és olajodat; 15 Füvet is adok a te mezôdre a te barmaidnak; te pedig eszel és megelégszel. 16 Vigyázzatok azért, hogy a ti szívetek meg ne csalattassék, és el ne térjetek, és ne tiszteljetek idegen isteneket, és ne boruljatok le elôttök. 17 Különben az ùrnak haragja felgerjed reátok, és bezárja az eget, hogy esô ne legyen, és a föld az ô gyümölcsét meg ne teremje; és hamarsággal elvesztek a jó földrôl, a melyet az ùr ád néktek. 18 Vegyétek azért szívetekre és lelketekre e szavaimat, és kössétek azokat jegyûl a ti kezetekre, és homlokkötôkûl legyenek a ti szemeitek között; 19 És tanítsátok meg azokra a ti fiaitokat, szólván azokról, mikor házadban ülsz, mikor úton jársz, mikor fekszel és mikor felkelsz. 20 És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire és a te kapuidra; 21 Hogy megsokasodjanak a ti napjaitok és fiaitoknak napjai azon a földön, a mely felôl megesküdt az ùr a ti atyáitoknak, hogy nékik adja mindaddig, a míg az ég a föld felett lészen. 22 Mert ha szorosan megtartjátok mind e parancsolatot, a melyet én parancsolok néktek, hogy a szerint cselekedjetek; ha szeretitek az Urat, a ti Isteneteket, ha minden ô útain jártok, és ô hozzá ragaszkodtok: 23 Akkor kiûzi az ùr mind azokat a nemzeteket ti elôletek, és úrrá lesztek nálatoknál nagyobb és erôsebb nemzeteken. 24 Minden hely, a melyet lábatok talpa megnyom, tiétek lesz, a pusztától a Libánonig, és a folyóvíztôl, az Eufrátes folyóvizétôl a nyugoti tengerig lesz a ti határotok. 25 Nem állhat meg senki elôttetek; azt míveli az ùr, a ti Istenetek, hogy féljenek és rettegjenek titeket az egész föld színén, a melyre rátapostok, a mint megmondotta néktek. 26 Lásd, én adok ma elôtökbe áldást és átkot! 27 Az áldást, ha engedelmeskedtek az ùrnak, a ti Istenetek parancsolatainak, a melyeket én e mai napon parancsolok néktek; 28 Az átkot pedig, ha nem engedelmeskedtek az ùrnak, a ti Istenetek parancsolatainak, és letértek az útról, a melyet én ma parancsolok néktek, és idegen istenek után jártok, a kiket nem ismertetek. 29 És mikor bevisz téged az ùr, a te Istened arra a földre, a melyre te bemégy, hogy bírjad azt: akkor mondd el az áldást a Garizim hegyén, az átkot pedig az Ebál hegyén. 30 Nemde azok túl vannak a Jordánon, a napnyugoti út megett, a Kananeusok földén, a kik a síkságon laknak Gilgálnak átellenében, a Móré tölgyei mellett?! 31 Mert ti átmentek a Jordánon, hogy bemenvén bírhassátok a földet, a melyet az ùr, a ti Istenetek ád néktek. Ha bírni fogjátok azt, és lakni fogtok abban: 32 Vigyázzatok, hogy mind e rendelések és végzések szerint cselekedjetek, a melyeket én ma adok ti elôtökbe. 121 Ezek a rendelések és a végzések, a melyeket meg kell tartanotok, azok szerint cselekedvén azon a földön, a melyet az ùr, a te atyáidnak Istene ád néked, hogy bírjad azt minden idôben a míg éltek a földön:2 Pusztára pusztítsátok el mind azokat a helyeket, a hol azok a nemzetek, a kiknek ti urai lesztek, szolgáltak az ô isteneiknek a magas hegyeken, a halmokon, és minden zöldelô fa alatt. 3 És rontsátok el azoknak oltárait, törjétek össze oszlopaikat, tûzzel égessétek meg berkeiket, és vagdaljátok szét az ô isteneiknek faragott képeit, a nevöket is pusztítsátok ki arról a helyrôl. 4 Ne cselekedjetek így az ùrral, a ti Istenetekkel; 5 Hanem azt a helyet, a melyet kiválaszt az ùr, a ti Istenetek minden ti törzsetek közûl, hogy az ô nevét oda helyezze és ott lakozzék, azt gyakoroljátok és oda menjetek. 6 És oda vigyétek egészen égôáldozataitokat, véres áldozataitokat, tizedeiteket, kezeiteknek felemelt áldozatát, mind fogadásból, mind szabad akaratból való adományaitokat, és a ti barmaitoknak és juhaitoknak elsô fajzását. 7 És ott egyetek az ùrnak, a ti Isteneteknek színe elôtt, és örvendezzetek ti és a ti házatok minden népe, kezetek minden keresményének, a melyekkel megáld téged az ùr, a te Istened. 8 Ne cselekedjetek ott mind a szerint, a mint mi cselekszünk itt most, mindenik azt, a mi jónak látszik néki. 9 Mert még ez ideig nem mentetek be a nyugodalmas helyre, és az örökségbe, a melyet az ùr, a te Istened ád néked. 10 Mikor pedig átmentek a Jordánon, és lakozni fogtok azon a földön, a melyet az ùr, a ti Istenetek ád néktek örökségûl, és megnyugtat titeket minden ellenségetektôl, a kik körületek vannak, és bátorsággal fogtok lakozni: 11 Akkor arra a helyre, a melyet kiválaszt az ùr, a ti Istenetek, hogy ott lakozzék az ô neve, oda vigyetek mindent, a mit én parancsolok néktek: egészen égôáldozataitokat, véres áldozataitokat, tizedeiteket és kezeiteknek felemelt áldozatát, és minden megkülönböztetett fogadástokat, a melyeket fogadtok az ùrnak. 12 És örvendezzetek az ùrnak, a ti Isteneteknek színe elôtt, mind ti, mind a ti fiaitok, és leányaitok, mind a ti szolgáitok és szolgálóleányaitok, mind a lévita, a ki a ti kapuitokon belôl lészen; mert nincs néki része vagy öröksége ti veletek. 13 Vigyázz, hogy a te egészen égôáldozataidat ne áldozzad minden helyen, a melyet meglátsz; 14 Hanem azon a helyen, a melyet kiválaszt az ùr a te törzseid közül valamelyikben: ott áldozzad a te egészen égôáldozatidat, és ott cselekedjél mindent, a mit én parancsolok néked. 15 Mindazáltal a te lelkednek teljes kívánsága szerint vághatsz barmot és ehetel húst, minden te kapuidon belôl, az ùrnak, a te Istenednek áldásához képest, a melyet ád néked; mind a tisztátalan, mind a tiszta eheti azt, ép úgy mint az ôzet és a szarvast. 16 Csakhogy a vért meg ne egyétek; a földre öntsd azt, mint a vizet. 17 Nem eheted meg a te kapuidon belôl sem gabonádnak, sem mustodnak, sem olajodnak tizedét, sem barmaidnak és juhaidnak elsô fajzását; sem semmi fogadási áldozatodat, a melyet fogadsz, sem szabad akarat szerint való adományaidat, sem a te kezednek felemelt áldozatát; 18 Hanem az ùrnak a te Istenednek színe elôtt egyed azokat azon a helyen, a melyet kiválaszt az ùr a te Istened: te és a te fiad, leányod, szolgád, szolgálóleányod és a lévita, a ki a te kapuidon belôl van; és örvendezzél az ùrnak, a te Istenednek színe elôtt mindenben, a mire kezedet veted. 19 Vigyázz, hogy el ne hagyjad a lévitát valameddig élsz a te földeden. 20 Mikor az ùr, a te Istened kiszélesíti a te határodat, a miképen igérte vala néked, és ezt mondod: Húst ehetném! mivelhogy a te lelked húst kíván enni; egyél húst a te lelkednek teljes kívánsága szerint. 21 Ha messze van tôled a hely, a melyet az ùr, a te Istened választ, hogy oda helyezze az ô nevét és leölsz, a mint parancsoltam néked, a te barmaidból és juhaidból, a melyeket az ùr ád majd néked: akkor egyél azokból a te kapuidban a te lelkednek teljes kívánsága szerint. 22 De, a mint az ôzet és a szarvast eszik, úgy egyed azokat; a tisztátalan és a tiszta egyaránt ehetik abból. 23 Csakhogy abban állhatatos légy, hogy a vért meg ne egyed; mert a vér, az a lélek: azért a lelket a hússal együtt meg ne egyed! 24 Meg ne egyed azt, a földre öntsd azt, mint a vizet. 25 Meg ne egyed azt, hogy jól legyen dolgod néked és a te gyermekeidnek is utánad, mivelhogy azt cselekszed, a mi igaz az ùr szemei elôtt. 26 De ha valamit megszentelsz a tiéidbôl, vagy fogadást teszesz: vedd fel, és vidd azt arra a helyre, a melyet kiválaszt az ùr. 27 És az ùrnak, a te Istenednek oltárán áldozd meg a te egészen égôáldozataidat, azoknak húsát és vérét; egyéb áldozataidnak vérét azonban öntsd az ùrnak, a te Istenednek oltárára, a húsát pedig megeheted. 28 Vigyázz és hallgasd meg mindezeket az ígéket, a melyeket én parancsolok néked, hogy jól legyen dolgod, néked és a te gyermekeidnek utánad mind örökké; mivelhogy azt cselekszed, a mi jó és igaz az ùrnak, a te Istenednek szemei elôtt. 29 Mikor kiirtja elôled az ùr, a te Istened a nemzeteket, a kikhez bemégy, hogy bírjad ôket, és bírni fogod ôket, és lakozol majd az ô földükön: 30 Vigyázz magadra, hogy ôket követvén tôrbe ne essél, miután már kivesztek elôled; és ne tudakozzál az ô isteneik felôl, mondván: Miképen tisztelik e nemzetek az ô isteneiket? én is akképen cselekszem. 31 Ne cselekedjél így az ùrral, a te Isteneddel, mert mind azt az útálatosságot, a mit gyûlöl az ùr, megcselekedték az ô isteneikkel; mert még fiaikat és leányaikat is megégetik vala tûzzel az ô isteneiknek. 32 Mindazt, a mit én parancsolok néktek, megtartsátok, és a szerint cselekedjetek: semmit ne tégy ahhoz, és el se végy abból! 131 Mikor te közötted jövendômondó, vagy álomlátó támad és jelt vagy csodát ád néked;2 Ha bekövetkezik is az a jel vagy a csuda, a melyrôl szólott vala néked, mondván: Kövessünk idegen isteneket, a kiket te nem ismersz, és tiszteljük azokat: 3 Ne hallgass efféle jövendômondónak beszédeire, vagy az efféle álomlátóra; mert az ùr, a ti Istenetek kísért titeket, hogy megtudja, ha szeretitek-é az Urat, a ti Isteneteket teljes szívetekbôl, és teljes lelketekbôl? 4 Az Urat, a ti Isteneteket kövessétek, és ôt féljétek, és az ô parancsolatait tartsátok meg, és az ô szavára hallgassatok, ôt tiszteljétek, és ô hozzá ragaszkodjatok. 5 Az a jövedômondó pedig vagy álomlátó ölettessék meg; mert pártütést hirdetett az ùr ellen, a ti Istenetek ellen, a ki kihozott titeket Égyiptom földébôl, és megszabadított téged a szolgaságnak házából; hogy elfordítson téged arról az útról, a melyet parancsolt néked az ùr, a te Istened, hogy azon járj. Gyomláld ki azért a gonoszt magad közûl. 6 Ha testvéred, a te anyádnak fia, vagy a te fiad vagy leányod, vagy a kebleden lévô feleség, vagy lelki-testi barátod titkon csalogat, mondván: Nosza menjünk és tiszteljünk idegen isteneket, a kiket nem ismertetek sem te, sem atyáid, 7 Ama népek istenei közûl, a kik körültetek vannak, közel hozzád vagy távol tôled, a földnek egyik végétôl a másik végéig: 8 Ne engedj néki, és ne hallgass reá, ne nézz reá szánalommal, ne kíméld és ne rejtegesd ôt; 9 Hanem megölvén megöljed ôt; a te kezed legyen elôször rajta az ô megölésére, azután pedig az egész népnek keze. 10 Kövekkel kövezd meg ôt, hogy meghaljon; mert azon igyekezett, hogy elfordítson téged az ùrtól, a te Istenedtôl, a ki kihozott téged Égyiptomnak földébôl, a szolgaságnak házából; 11 És hallja meg az egész Izráel, és féljenek és ne cselekedjenek többé ahhoz hasonló gonoszt te közötted. 12 Ha valamelyikben a te városaid közûl, a melyeket az ùr, a te Istened ád néked, hogy ott lakjál, ezt hallod mondani: 13 Emberek jöttek ki közûled, istentelenségnek fiai, és elfordítják városuk lakosait, mondván: Nosza, menjünk és tiszteljünk idegen isteneket, a kiket nem ismertetek: 14 Akkor keress, kutass és szorgalmatosan tudakozódjál, és ha igaz, és bizonyos a dolog, és megtörtént az efféle útálatosság közötted: 15 Hányd kard élére annak a városnak lakosait; áldozd fel azt mindenestôl, a mi benne van; a barmát is kard élére hányd. 16 És a mi préda van benne, hordd mind együvé az ô piaczának közepére, és égesd meg a várost tûzzel és annak minden prédáját is teljes áldozatúl az ùrnak, a te Istenednek, és legyen rom mind örökké, és soha többé fel ne építtessék. 17 Ne ragadjon semmi a te kezedhez abból az átokra valóból, hogy szûnjék meg az ùr haragjának búsulása, és könyörületes legyen hozzád, és könyörüljön rajtad, és megszaporítson téged, a miképen megesküdt a te atyáidnak, 18 Ha hallgatsz az ùrnak, a te Istenednek szavára, megtartván minden ô parancsolatát, a melyeket én ma parancsolok néked, hogy azt cselekedjed, a mi igaz az ùrnak, a te Istenednek szemei elôtt. 141 Ti az ùrnak, a ti Isteneteknek fiai vagytok; ne vagdaljátok meg magatokat, se szemeitek között ne csináljatok kopaszságot, a halottért,2 Mert szent népe vagy te az ùrnak, a te Istenednek, és az ùr választott téged, hogy légy néki tulajdon népe minden nép közûl, a melyek a föld színén vannak. 3 Semmi útálatosságot meg ne egyél. 4 Ezek azok az állatok, a melyeket megehettek: az ökör, juh, kecske, 5 Szarvas, ôz, bival, vadkecske, zerge, vad bika és jávor. 6 És mindazt az állatot, a melynek hasadt a körme és egészen ketté hasadt körme van, és kérôdzô az állatok között, megehetitek. 7 De a kérôdzôk és hasadt körmûek közûl ne egyétek meg ezeket: a tevét, a nyúlat és hörcsököt, mert kérôdznek ugyan, de körmük nem hasadt; tisztátalanok legyenek ezek néktek. 8 És a disznót, mert hasadt ugyan a körme, de nem kérôdzik; tisztátalan legyen ez néktek. Ezeknek húsából ne egyetek, holttestöket se illessétek. 9 Ezeket ehetitek meg mindazokból, a melyek vízben élnek: a minek úszó szárnya és pikkelye van, mind megegyétek; 10 Valaminek pedig nincsen úszó szárnya és pikkelye, meg ne egyétek; tisztátalan az néktek. 11 Minden tiszta madarat megehettek. 12 Ezek pedig, a melyeket meg ne egyetek közûlök: a sas, a saskeselyû és a halászó sas. 13 A keselyû, a héja és a sólyom az ô nemével. 14 Minden holló az ô nemével. 15 A strucz, a bagoly, a kakuk és a karvaly az ô nemével. 16 A kuvik, a fülesbagoly és a bölömbika. 17 A pelikán, a gém és a hattyú. 18 Az eszterág és a szarka az ô nemével; a büdösbanka és a denevér. 19 Minden szárnyas féreg is tisztátalan legyen néktek; meg ne egyétek. 20 Minden tiszta szárnyast megehettek. 21 Semmi holttestet meg ne egyetek; a jövevénynek, a ki a te kapuidon belôl van, adjad azt, hogy egye meg azt, vagy add el az idegennek, mert szent népe vagy te az ùrnak, a te Istenednek. Ne fôzd a gödölyét az ô anyja tejében. 22 Esztendôrôl esztendôre tizedet végy a te magodnak minden termésbôl, a mely a te mezôdön terem. 23 És egyed az ùrnak, a te Istenednek színe elôtt azon a helyen, a melyet kiválaszt, hogy ott lakozzék az ô neve, gabonádnak, mustodnak, olajodnak tizedét, a te barmaidnak és juhaidnak elsô fajzását; hogy tanuljad félni az Urat, a te Istenedet minden idôben. 24 Ha pedig hosszabb néked az út, hogysem oda vihetnéd azokat, mivelhogy távol esik tôled az a hely, a melyet az ùr, a te Istened választ, hogy oda helyezze az ô nevét, téged pedig megáldott az ùr, a te Istened: 25 Akkor add el pénzen, és kösd a kezedbe a pénzt, és menj el arra a helyre, a melyet kiválaszt az ùr, a te Istenek; 26 És adjad a pénzt mind azért, a mit kíván a te lelked: ökrökért, juhokért, borért és vidámító italért és mindenért, a mit megáhít néked a te lelked, és egyél ott az ùrnak, a te Istenednek színe elôtt, és örvendezzél te és a te házadnak népe. 27 A lévitát pedig, a ki a te kapuidon belôl van, ne hagyd el, mert nincsen része, sem öröksége veled. 28 A harmadik esztendô végén vidd ki annak az esztendô termésének minden tizedét, és rakd le a te kapuidba. 29 És eljön a lévita (a kinek nincsen része és öröksége te veled,)és a jövevény, árva és özvegy, a kik a te kapuidon belôl vannak, és esznek és megelégesznek, hogy megáldjon téged az ùr, a te Istened a te kezednek minden munkájában, a melyet végzesz. 151 A hetedik esztendô végén elengedést mívelj.2 Ez pedig az elengedésnek módja: Minden kölcsönadó ember engedje el, a mit kölcsönadott az ô felebarátjának; ne hajtsa be az ô felebarátján és atyjafián; mert elengedés hirdettetett az ùrért. 3 Az idegenen hajtsd be; de a mid a te atyádfiánál lesz, engedje el néki a te kezed. 4 De nem is lesz közötted szegény, mert igen megáld téged az ùr azon a földön, a melyet az ùr a te Istened ád néked örökségûl, hogy bírjad azt. 5 De csak úgy lesz ez, ha hallgatsz az ùrnak, a te Istenednek szavára, megtartván és teljesítvén mind azt a parancsolatot, a melyet én parancsolok néked. 6 Mert az ùr, a te Istened megáld téged, a miképen megmondotta néked; és sok népnek adsz zálogos kölcsönt, te pedig nem kérsz kölcsönt, és sok népen fogsz uralkodni, és te rajtad nem uralkodnak. 7 Ha mégis szegénynyé lesz valaki a te atyádfiai közül valamelyikben a te kapuid közûl a te földeden, a melyet az ùr, a te Istened ád néked: ne keményítsd meg a te szívedet, be se zárjad kezedet a te szegény atyádfia elôtt; 8 Hanem örömest nyisd meg a te kezedet néki, és örömest adj kölcsön néki, a mennyi elég az ô szükségére, a mi nélkûl szûkölködik. 9 Vigyázz magadra, hogy ne legyen a te szívedben valami istentelenség, mondván: Közelget a hetedik esztendô, az elengedésnek esztendeje; és elfordítsd szemedet a te szegény atyádfiától, hogy ne adj néki; mert ô ellened kiált az ùrhoz, és bûn lesz benned. 10 Bizonyára adj néki, és meg ne háborodjék azon a te szíved, mikor adsz néki; mert az ilyen dologért áld meg téged az ùr, a te Istened minden munkádban, és mindenben, a mire kezedet veted. 11 Mert a szegény nem fogy ki a földrôl, azért én parncsolom néked, mondván: Örömest nyisd meg kezedet a szûkölködô és szegény atyádfiának a te földeden. 12 Hogyha eladja magát néked a te atyádfia, a zsidó férfi és zsidó asszony, és szolgál téged hat esztendeig: a hetedik esztendôben bocsássad ôt szabadon mellôled. 13 És mikor szabadon bocsátod ôt mellôled, ne bocsásd el ôt üresen; 14 Hanem terheld meg ôt bôven a te juhaidból, a te szérûdrôl, és a te sajtódból; a mivel megáldott téged az ùr, a te Istened, adj néki abból. 15 És emlékezzél meg róla, hogy te is szolga voltál Égyiptom földén, és megszabadított téged az ùr, a te Istened; azért parancsolom én ma ezt néked. 16 Ha pedig ezt mondja néked: Nem megyek el tôled, mert szeret téged és a te házadat, mivelhogy jól van néki te nálad dolga: 17 Akkor vedd az árat, és fúrd a fülébe és az ajtóba; és legyen szolgáddá mindvégig; így cselekedjél szolgálóleányoddal is. 18 Ne essék nehezedre, hogy szabadon bocsátod ôt mellôled; (hiszen két annyi bérre valót szolgált néked hat éven át, mint a béres-munkás) és megáld téged az ùr, a te Istened mindenben, a mit cselekszel. 19 Barmaid és juhaid elsô fajzásának minden hímjét az ùrnak, a te Istenednek szenteljed. Ne munkálkodjál a te tehenednek elsô fajzásán, és meg ne nyírjad a te juhaidnak elsô fajzását. 20 Az ùrnak, a te Istenednek színe elôtt edd meg azt esztendôrôl esztendôre, te és a te házad népe, azon a helyen, a melyet kiválaszt az ùr. 21 Hogyha valami fogyatkozás lesz benne; sánta vagy vak lesz, vagy akármely fogyatkozásban szenvedô: meg ne áldozd azt az ùrnak, a te Istenednek. 22 A te kapuidon belôl edd meg azt; a tisztátalan és a tiszta egyaránt, mintha ôz volna az vagy szarvas. 23 Csakhogy a vérét meg ne edd, hanem a földre öntsd azt, mint a vizet. 161 Ügyelj az Abib hónapra, és készíts az ùrnak, a te Istenednek páskhát; mert az Abib hónapban hozott ki téged az ùr, a te Istened Égyiptomból éjjel.2 Páskha gyanánt pedig ölj az ùrnak, a te Istenednek juhot és ökröt azon a helyen, a melyet kiválaszt az ùr, a te Istened, hogy oda helyezze az ô nevét. 3 Ne egyél azzal semmi kovászost, hanem hét napon át egyél azzal kovásztalan lepényeket, nyomorúságnak kenyerét, (mert sietséggel jöttél ki Égyiptom földérôl) hogy megemlékezzél arról a napról életednek minden idejében, a melyen kijöttél Égyiptom földérôl. 4 És ne lásson senki kovászt hét napon át sehol a te határodban; és a húsból, a melyet az elsô napon estve megáldozol, semmi ne maradjon reggelig. 5 Nem ölheted le a páskhát akármelyikben a te városaid közûl, a melyeket az ùr, a te Istened ád néked; 6 Hanem azon a helyen, a melyet kiválaszt az ùr, a te Istened, hogy az ô nevét oda helyezze: ott öld le a páskhát estve, napnyugtakor, abban az idôben, a mikor kijöttél Égyiptomból. 7 Azon a helyen süsd és edd is meg, a melyet kiválaszt az ùr, a te Istened; reggel pedig fordulj vissza és menj haza a te hajlékodba. 8 Hat napon át egyél kovásztalant; hetednapon pedig az ùrnak, a te Istenednek berekesztô ünnepe lévén, ne munkálkodjál azon. 9 Számlálj azután magadnak hét hetet; attól fogva kezdjed számlálni a hét hetet, hogy sarlódat a vetésbe bocsátod. 10 És tarts hetek ünnepét az ùrnak, a te Istenednek, a te kezednek szabad akarata szerint való adományával, a melyet ahhoz képest adj, a mint megáldott téged az ùr, a te Istened. 11 És örvendezz az ùrnak, a te Istenednek színe elôtt, te és a te fiad, és leányod, szolgád, szolgálóleányod, és a lévita, a ki a te kapuidon belôl van, és a jövevény, az árva és az özvegy, a kik te közötted vannak, azon a helyen, a melyet kiválasztott az ùr, a te Istened, hogy oda helyezze az ô nevét. 12 És emlékezzél meg róla, hogy te is szolga voltál Égyiptomban; és tartsd meg, és teljesítsd e rendeléseket. 13 A sátorok ünnepét hét napig tartsd, mikor begyûjtöd a termést a te szérûdrôl és sajtódról. 14 És örvendezz a te ünnepeden, te és a te fiad, a te leányod, szolgád és szolgálóleányod, a lévita, a jövevény, az árva és az özvegy, a kik belôl vannak a te kapuidon. 15 Hét napig ünnepelj az ùrnak, a te Istenednek azon a helyen, a melyet kiválaszt az ùr; mert megáld téged az ùr, a te Istened minden termésedben, és kezeidnek minden munkájában; azért örvendezz igen! 16 Minden esztendôben háromszor jelenjen meg közûled minden férfiú az ùrnak, a te Istenednek színe elôtt azon a helyen, a melyet kiválaszt; a kovásztalan kenyerek ünnepén, a hetek ünnepén, és a sátorok ünnepén. De üres kézzel senki se jelenjen meg az ùr elôtt! 17 Kiki az ô képessége szerint adjon, az ùrnak, a te Istenednek áldása szerint, a melyet ád néked. 18 Bírákat és felügyelôket állíts minden kapudba, a melyeket az ùr, a te Istened ád néked, a te törzseid szerint, hogy ítéljék a népet igaz ítélettel. 19 El ne fordítsd az ítéletet; személyt se válogass; ajándékot se végy; mert az ajándék megvakítja a bölcsek szemeit, és elfordítja az igazak beszédét. 20 Igazságot, igazságot kövess, hogy élhess, és örökségûl bírhasd azt a földet, a melyet az ùr, a te Istened ád néked. 21 Ne plántálj magadnak berket semmiféle fából, az ùrnak, a te Istenednek oltára mellé, a melyet készítesz magadnak. 22 Oszlopot se emelj magadnak, a mit gyûlöl az ùr, a te Istened. 171 Ne áldozzál az ùrnak, a te Istenednek olyan ökröt és juhot, a melyen valami fogyatkozás van, akármi hiba; mert útálatosság az az ùrnak, a te Istenednek.2 Hogyha találtatik közötted valamelyikben a te kapuid közûl, a melyeket az ùr, a te Istened ád néked, vagy férfiú vagy asszony, a ki gonoszt cselekszik az ùrnak, a te Istenednek szemei elôtt, megszegvén az ô szövetségét; 3 És elmegy és szolgál idegen isteneknek, és imádja azokat, akár a napot, akár a holdat, vagy akármelyet az égnek seregei közûl, a melyet nem parancsoltam; 4 És megjelentetik néked, és meghallod: jól megtudakozd; és hogyha igaz, és bizonyos a dolog, és megtörtént ez az útálatosság Izráelben: 5 Akkor vidd ki azt a férfiút vagy azt az asszonyt, a ki azt a gonoszságot mívelte, a te kapuidba, (a férfiút vagy az asszonyt) és kövezd agyon ôket, hogy meghaljanak. 6 Két tanú vagy három tanú szavára halállal lakoljon a halálra való; de egy tanú szavára meg ne haljon. 7 A tanúk keze legyen elsô rajta, hogy megölettessék, és azután mind az egész nép keze. ìgy tisztítsd ki magad közûl a gonoszt. 8 Ha megfoghatatlan valami elôtted, a mikor ítélned kell vér és vér között, ügy és ügy között, sérelem és sérelem között, vagy egyéb versengések között a te kapuidban: akkor kelj fel, és menj el, arra a helyre, a melyet kiválasztott az ùr, a te Istened. 9 És menj be a Lévita papokhoz és a bíróhoz, a ki lesz majd abban az idôben; és kérdezd meg ôket, és ôk tudtul adják néked az ítéletmondást. 10 És annak a mondásnak értelme szerint cselekedjél, a melyet tudtúl adnak néked azon a helyen, a melyet kiválaszt az ùr; és vigyázz, hogy mind a szerint cselekedjél, a mint tanítanak téged. 11 A törvény szerint cselekedjél, a melyre tanítanak téged, és az ítélet szerint, a melyet mondanak néked; el ne hajolj attól a mondástól, a melyet tudtul adnak néked, se jobbra, se balra. 12 Ha pedig elbizakodottságból azt cselekszi valaki, hogy nem hallgat a papra, a ki ott áll, szolgálván az Urat, a te Istenedet, vagy a bíróra: haljon meg az ilyen ember. ìgy tisztítsd ki a gonoszt Izráelbôl. 13 És mind az egész nép hallja, és féljen, hogy elbizakodottan senki ne cselekedjék többé. 14 Mikor bemégy arra a földre, a melyet az ùr, a te Istened ád néked, és bírod azt, és lakozol abban, és ezt mondod: Királyt teszek magam fölé, miképen egyéb népek, a melyek körûltem vannak: 15 Azt emeld magad fölé királyúl, a kit az ùr, a te Istened választ. A te atyádfiai közûl emelj magad fölé királyt; nem tehetsz magad fölé idegent, a ki nem atyádfia. 16 Csak sok lovat ne tartson, és a népet vissza ne vigye Égyiptomba, hogy lovat sokasítson, mivelhogy az ùr megmondta néktek: Ne térjetek többé vissza azon az úton! 17 Sok feleséget se tartson, hogy a szíve el ne hajoljon; se ezüstjét, se aranyát felettébb meg ne sokasítsa. 18 És mikor az ô országának királyi székére ül, írja le magának könyvbe a törvénynek mását a Lévita papokéból. 19 És legyen az ô nála, és olvassa azt életének minden idejében, hogy tanulja félni az Urat, a te Istenedet, hogy megtartsa e törvénynek minden ígéjét; és e rendeléseket, hogy azokat cselekedje. 20 Fel ne fuvalkodjék az ô szíve az ô atyjafiai ellen, se el ne hajoljon a parancsolattól jobbra vagy balra, hogy hosszú ideig éljen az ô országában; ô és az ô fiai Izráelben. 181 A Lévita-papoknak, a Lévi egész nemzetségének ne legyen se része, se öröksége Izráellel, hanem éljenek az ùrnak tüzes áldozatjaiból és örökségébôl.2 Annakokáért ne legyen néki öröksége az ô atyjafiai között: Az ùr az ô öröksége, a mint megmondotta néki. 3 És ez legyen a papoknak törvényes része a néptôl, azoktól, a kik áldoznak akár ökörrel, akár juhval, hogy a papnak adják a lapoczkát, a két állat és a gyomrot. 4 A te gabonád, mustod és olajod zsengéjét, és a te juhaid gyapjának zsengéjét néki adjad; 5 Mert ôt választotta ki az ùr, a te Istened minden te nemzetséged közûl, hogy álljon szolgálatra az ùrnak nevében, ô és az ô fiai minden idôben. 6 Mikor pedig eljön a Lévita valamelyikbôl a te egész Izráelben lévô kapuid közûl, a hol ô lakik, és bemegy az ô lelkének teljes kívánsága szerint arra a helyre, a melyet kiválaszt az ùr: 7 Szolgáljon az ùrnak az ô Istenének nevében, mint az ô többi atyjafiai, a Léviták, a kik ott állanak az ùr elôtt. 8 Az eledelekben egyenlôképen részesedjenek, kivéve azt, a mit eladott valaki az ô atyai örökségébôl. 9 Mikor te bemégy arra a földre, a melyet az ùr, a te Istened ád néked: ne tanulj cselekedni azoknak a népeknek útálatosságai szerint. 10 Ne találtassék te közötted, a ki az ô fiát vagy leányát átvigye a tûzön, se jövendômondó, se igézô, se jegymagyarázó, se varázsló; 11 Se bûbájos, se ördöngôsöktôl tudakozó, se titok-fejtô, se halott-idézô. 12 Mert mind útálja az ùr, a ki ezeket míveli, és ez ilyen útálatosságokért ûzi ki ôket az ùr, a te Istened te elôled. 13 Tökéletes légy az ùrral, a te Isteneddel. 14 Mert ezek a nemzetek, a kiket te elûzesz, ígézôkre és jövendômondókra hallgatnak; de tenéked nem engedett ilyet az ùr, a te Istened. 15 Prófétát támasz néked az ùr, a te Istened te közûled, a te atyádfiai közûl, olyat mint én: azt hallgassátok! 16 Mind a szerint, a mint kérted az ùrtól, a te Istenedtôl a Hóreben a gyülekezésnek napján, mondván: Ne halljam többé az ùrnak, az én Istenemnek szavát, és ne lássam többé ezt a nagy tüzet, hogy meg ne haljak! 17 Az ùr pedig monda nékem: Jól mondták a mit mondtak. 18 Prófétát támasztok nékik az ô atyjokfiai közûl, olyat, mint te, és az én ígéimet adom annak szájába, és megmond nékik mindent, a mit parancsolok néki. 19 És ha valaki nem hallgat az én ígéimre, a melyeket az én nevemben szól, én megkeresem azon! 20 De az a próféta, a ki olyat mer szólani az én nevemben, a mit én nem parancsoltam néki szólani, és a ki idegen istenek nevében szól: haljon meg az a próféta. 21 Ha pedig azt mondod a te szívedben: miképen ismerhetjük meg az ígét, a melyet nem mondott az ùr? 22 Ha a próféta az ùr nevében szól, és nem lesz meg, és nem teljesedik be a dolog: ez az a szó, a melyet nem az ùr szólott; elbizakodottságból mondotta azt a próféta; ne félj attól! 191 Mikor kiírtja az ùr, a te Istened a nemzeteket, a kiknek földjét néked adja az ùr, a te Istened, és bírni fogod ôket, és lakozol az ô városaikban és az ô házaikban:2 Válaszsz ki magadnak három várost a te földeden, a melyet az ùr, a te Istened ád néked, hogy örököljed azt. 3 Készítsd meg magadnak az utat azokhoz, és oszszad három részre a te országod határát, a melyet az ùr, a te Istened ád néked örökségûl; azok arra valók legyenek, hogy minden gyilkos oda meneküljön. 4 Ez pedig a gyilkos törvénye, a ki oda menekül, hogy élve maradjon: A ki nem szándékosan öli meg az ô felebarátját, és nem gyûlöli vala azt az elôtt; 5 A ki például elmegy az ô felebarátjával az erdôre fát vágni, és meglódul a keze a fejszével, hogy levágja a fát, és leesik a vas a nyelérôl, és úgy találja az ô felebarátját, hogy az meghal: az ilyen meneküljön e városok egyikébe, hogy élve maradjon. 6 Különben a vérbosszúló rokon ûzôbe veszi az ô szívének búsulásában, és eléri ha az út hosszú leend, és agyon üti ôt, holott nem méltó a halálra, mivel azelôtt nem gyûlölte azt. 7 Azért én parancsolom néked, mondván: Három várost válaszsz magadnak. 8 Ha pedig az ùr, a te Istened kiterjeszti a te határodat, a mint megesküdt a te atyáidnak, és néked adja mind az egész földet, a melynek megadását megígérte volt a te atyáidnak; 9 (Hogyha megtartod mind e parancsolatot, megtévén azt, a mit én ma parancsolok néked, tudniillik hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és járj az ô utain minden idôben): akkor e háromhoz szerezz még három várost. 10 Hogy ártatlan vér ne ontassék ki a te földeden, a melyet az ùr, a te Istened ád néked örökségûl, és hogy a vér ne legyen rajtad. 11 De hogyha lesz valaki, a ki gyûlöli az ô felebarátját, és meglesi azt, és reá támad és úgy üti meg, hogy meghal, és bemenekül valamelyikbe e városok közûl: 12 Akkor az ô városának vénei küldjenek embereket, és vonják ki azt onnét, és adják azt a vérbosszúló rokon kezébe, hogy meghaljon. 13 Ne nézz reá szánalommal, hanem tisztítsd ki az ártatlan vérontást Izráelbôl, hogy jól legyen dolgod. 14 A te felebarátodnak határát el ne told, a mely határt az ôsök vetettek a te örökségedben, a melyet örökölni fogsz azon a földön, a melyet az ùr, a te Istened ád néked, hogy bírjad azt. 15 Ne álljon elô egy tanú senki ellen semmiféle hamisság és semmiféle bûn miatt; akármilyen bûnben bûnös valaki, két tanú szavára vagy három tanú szavára álljon a dolog. 16 Ha valaki ellen gonosz tanú áll elô, hogy pártütéssel vádolja ôt; 17 Akkor álljon az a két ember, a kiknek ilyen perök van, az ùr elé, a papok és a bírák elé, a kik abban az idôben lesznek; 18 És a bírák vizsgálják meg jól a dolgot, és ha hazug tanú lesz a tanú, a ki hazugságot szólott az ô atyjafia ellen: 19 ùgy cselekedjetek azzal, a mint ô szándékozott cselekedni az ô atyjafiával. ìgy tisztítsd ki közûled a gonoszt. 20 Hogy a kik megmaradnak, hallják meg, és féljenek, és többször ne cselekedjenek te közötted ilyen gonosz dolgot. 21 Ne nézz reá szánalommal; lelket lélekért, szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért. 201 Mikor hadba mégy ellenséged ellen, és látsz lovakat, szekereket, náladnál nagyobb számú népet: ne félj tôlök, mert veled van az ùr, a te Istened, a ki felhozott téged Égyiptom földérôl.2 És mikor az ütközethez készültök, álljon elô a pap, és szóljon a népnek; 3 És ezt mondja nékik: Hallgasd meg Izráel! Ti ma készültök megütközni ellenségeitekkel: A ti szívetek meg ne lágyuljon, ne féljetek, és meg ne rettenjetek, se meg ne rémüljetek elôttök; 4 Mert az ùr, a ti Istenetek veletek megy, hogy harczoljon érettetek a ti ellenségeitekkel, hogy megtartson titeket. 5 Az elôljárók pedig szóljanak a népnek, mondván: Kicsoda az olyan férfi, a ki új házat épített, de még fel nem avatta azt? Menjen el, és térjen vissza az ô házába, hogy meg ne haljon a harczban, és más valaki avassa fel azt. 6 És kicsoda olyan férfi, a ki szôlôt ültetett és nem vette el annak hasznát? Menjen el, és térjen vissza az ô házába, hogy meg ne haljon a harczban, és más valaki vegye el annak hasznát. 7 És kicsoda olyan férfi, a ki feleséget jegyzett el magának, de még el nem vette? Menjen el, és térjen vissza házába, hogy meg ne haljon a harczban, és más valaki vegye azt el. 8 Még tovább szóljanak az elôljárók a néphez, és ezt mondják: Kicsoda olyan férfi, a ki félénk és lágy szívû? Menjen el, és térjen vissza az ô házába, hogy az ô atyjafiainak szíve úgy meg ne olvadjon, mint az ô szíve, 9 És mikor elvégzik az elôljárók beszédöket a néphez, állítsanak seregvezéreket a nép élére. 10 Mikor valamely város alá mégy, hogy azt megostromold, békességgel kínáld meg azt. 11 És ha békességgel felel néked, és kaput nyit, akkor az egész nép, a mely találtatik abban, adófizetôd legyen, és szolgáljon néked. 12 Ha pedig nem köt békességet veled, hanem harczra kél veled, akkor zárd azt körûl; 13 És ha az ùr, a te Istened kezedbe adja azt: vágj le abban minden finemût fegyver élével: 14 De az asszonyokat, a kis gyermekeket, a barmokat és mind azt, a mi lesz a városban, az egész zsákmányolni valót magadnak prédáljad; és fogyaszd el a te ellenségeidtôl való zsákmányt, a kiket kezedbe ad néked az ùr, a te Istened. 15 ìgy cselekedjél mindazokkal a városokkal, a melyek igen messze esnek tôled, a melyek nem e nemzetek városai közûl valók. 16 De e népek városaiban, a melyeket örökségûl ad néked az ùr, a te Istened, ne hagyj élni csak egy lelket is; 17 Hanem mindenestôl veszítsd el ôket: a Khittheust, az Emoreust, a Kananeust, a Perizeust, a Khivveust és a Jebuzeust, a mint megparancsolta néked az ùr, a te Istened; 18 Azért, hogy meg ne tanítsanak titeket az ô mindenféle útálatosságaik szerint cselekedni, a melyeket ôk cselekesznek az ô isteneiknek, és hogy ne vétkezzetek az ùr ellen, a ti Istenetek ellen. 19 Mikor valamely várost hosszabb ideig tartasz körûlzárva, hadakozván az ellen, hogy bevegyed azt: ki ne veszítsd annak egy élôfáját sem, fejszével vágván azt; hanem egyél arról, és azt magát ki ne irtsad; mert ember-é a mezônek fája, hogy ostrom alá jusson miattad? 20 Csak a mely fáról tudod, hogy nem gyümölcstermô, azt veszítsd el és írtsd ki, és abból építs erôsséget az ellen a város ellen, a mely te ellened hadakozik, mind addig, a míg leomlik az. 211 Hogyha agyonütöttet találnak azon a földön, a melyet az ùr, a te Istened ád néked birtokúl, és az a mezôn fekszik, és nem tudható: ki ölte meg azt:2 Akkor a te véneid és a te bíráid menjenek ki, és mérjék meg a földet a városokig, a melyek az agyonütött körûl vannak, 3 És a mely város legközelebb esik az agyonütötthöz, annak a városnak vénei vegyenek egy üszôtinót, a melylyel még nem dolgoztattak, és a mely nem vont még jármot; 4 És annak a városnak vénei vigyék az üszôt valamely folyóvíz völgyébe, a melyet nem szántanak és nem vetnek, és szegjék nyakát az üszônek ott a völgyben. 5 És járuljanak oda a papok, Lévi fiai; (mert ôket választotta az ùr, a te Istened, hogy szolgáljanak néki, és hogy áldjanak az ùr nevében, és az ô ítéletök szerint legyen minden per és minden sérelem). 6 És mindnyájan annak a városnak vénei, a kik legközelebb esnek az agyonütötthöz, mossák meg kezeiket a nyakaszegett üszô felett a völgyben; 7 És szóljanak és mondják: A mi kezeink nem ontották ki ezt a vért, sem a mi szemeink nem látták. 8 Bocsáss meg a te népednek Izráelnek, a melyet megváltottál, Uram, és ne engedd, hogy ártatlan vér ontása legyen Izráel között, a te néped között! És bocsánatot nyernek a vérért. 9 Te azért tisztítsd ki közûled az ártatlan vérnek kiontását, mert így cselekszed azt, a mi igaz az ùr elôtt. 10 Mikor hadba mégy ellenségeid ellen, és kezedbe adják ôket az ùr, a te Istened, és azok közûl foglyokat ejtesz; 11 És meglátsz a foglyok között egy szép ábráztú asszonyt, és megszereted azt, úgy hogy elvennéd feleségûl: 12 Vidd be ôt a te házadba, hogy nyirja meg az ô fejét, és messe le körmeit, 13 És az ô fogoly ruháját vesse le magáról, és maradjon a te házadban, hogy sirassa az ô atyját és anyját egész hónapig; és csak azután menj be hozzá, és légy az ô férje, és legyen ô a te feleséged. 14 Hogyha pedig nem tetszik néked, bocsásd el ôt az ô kívánsága szerint; de pénzért semmiképen el ne add ôt; ne hatalmaskodjál rajta, miután megrontottad ôt. 15 Ha valakinek két felesége van, az egyik szeretett, a másik gyûlölt, és szülnek néki fiakat, mind a szeretett, mind a gyûlölt, és a gyûlöltnek fia lesz az elsôszülött: 16 Azon a napon, a melyen az ô fiait örökösökké teszi a maga jószágában, nem teheti elsôszülötté a szeretettnek fiát a gyûlöltnek fia felett, a ki elsôszülött; 17 Hanem az elsôszülöttet, a gyûlöltnek fiát ismerje el, két részt adván néki mindenbôl, a mije van; mert az az ô erejének zsengéje, övé az elsôszülöttség joga. 18 Ha valakinek pártütô és makacs fia van, a ki az ô atyja szavára és anyja szavára nem hallgat, és ha megfenyítik, sem engedelmeskedik nékik: 19 Az ilyet fogja meg az ô atyja és anyja, és vigyék azt az ô városának véneihez és az ô helységének kapujába. 20 És ezt mondják a város véneinek: Ez a mi fiunk pártütô és makacs, nem hallgat a mi szónkra, tobzódó és részeges: 21 Akkor az ô városának minden embere kövekkel, kövezze meg azt, hogy meghaljon. ìgy tisztítsd meg közûled a gonoszt, és az egész Izráel hallja meg, és féljen! 22 Ha valakiben halálos ítéletre való bûn van, és megölik, és felakasztatod azt fára: 23 Ne maradjon éjjel az ô holtteste a fán, hanem temesd el azt még azon a napon; mert átkozott Isten elôtt a ki fán függ; és meg ne fertéztessed azt a földet, a melyet az ùr, a te Istened ád néked örökségûl. 221 Ne nézd el, ha a te atyádfiának ökre vagy juha tévelyeg, és ne fordulj el azoktól, hanem bizony tereld vissza azokat a te atyádfiához.2 Hogyha pedig nincs közel hozzád a te atyádfia, vagy nem is ismered ôt: hajtsd a barmot a magad házához, és legyen nálad, míg keresi azt a te atyádfia, és akkor add vissza néki. 3 És ekképen cselekedjél szamarával, ekképen cselekedjél ruhájával és ekképen cselekedjél a te atyádfiának minden elveszett holmijával, a mi elveszett tôle és te megtaláltad; nem szabad félrevonulnod. 4 Ha látod, hogy a te atyádfiának szamara vagy ökre az úton eldûlve fekszik, ne fordulj el azoktól, hanem vele együtt emeld fel azokat. 5 Asszony ne viseljen férfiruházatot, se férfi ne öltözzék asszonyruhába; mert mind útálatos az ùr elôtt, a te Istened elôtt, a ki ezt míveli. 6 Ha madárfészek akad elédbe az úton valamely fán vagy a földön, madárfiakkal vagy tojásokkal, és az anya rajta ül a fiakon vagy a tojásokon: meg ne fogd az anyát a fiakkal egyben; 7 Hanem bizony bocsásd el az anyát, és a fiakat fogd el magadnak, hogy jól legyen dolgod, és hosszú ideig élj. 8 Ha új házat építesz, házfedeledre korlátot csinálj, hogy vérrel ne terheld a te házadat, ha valaki leesik arról. 9 Ne vess a te szôlôdbe kétféle magot, hogy fertôzötté ne legyen az egész: a mag, a melyet elvetsz és a szôlônek termése. 10 Ne szánts ökrön és szamáron együtt. 11 Ne öltözzél vegyes szövésû azaz gyapjúból és lenbôl szôtt ruhába. 12 A te felsô ruhádnak négy szegletére, a melyet felülre öltesz, bojtokat csinálj magadnak. 13 Ha valaki feleséget vesz, és bemegy hozzá, és meggyûlöli azt, 14 És szégyenletes dolgokkal vádolja, és rossz hírbe keveri azt, mert ezt mondja: E feleséget vettem magamnak, és hozzá mentem, de nem találtam ô benne szûzességet: 15 Akkor vegye azt a leánynak atyja és anyja, és vigyék a leány szûzességének jeleit a város vénei elé a kapuba; 16 És mondja a leánynak atyja a véneknek: Leányomat feleségûl adtam e férfiúnak, de gyûlöli ôt; 17 És íme szégyenletes dolgokkal vádolja, mondván: Nem találtam a te leányodban szûzességet; pedig ímhol vannak az én leányom szûzességének jelei! És terítsék ki a ruhát a város vénei elé. 18 Akkor a város vénei fogják meg azt a férfit, és ostorozzák meg ôt; 19 És bírságolják meg száz ezüst siklusra, és adják azt a leány atyjának; mert rossz hírbe kevert egy izráelita szûzet; és legyen annak felesége, és el nem bocsáthatja azt teljes életében. 20 Ha pedig igaz lesz a vádolás, és nem találtatik szûzesség a leányban: 21 Akkor vigyék ki a leányt az ô atyjának háza elé, és az ô városának emberei kövezzék meg kôvel, hogy meghaljon; mert gyalázatosságot cselekedett Izráelben, paráználkodván az ô atyjának házánál. ìgy tisztítsd ki közûled a gonoszt. 22 Ha rajtakapnak valamely férfit, hogy férjes asszonynyal hál, ôk mindketten is meghaljanak: a férfi, a ki az asszonynyal hált, és az asszony is. ìgy tisztítsd ki a gonoszt Izráelbôl. 23 Ha szûz leány van jegyben egy férfiúval, és megtalálja azt valaki a városban, és vele hál: 24 Vigyétek ki mindkettôjöket annak a városnak kapuja elé, és kövezzétek meg ôket kôvel, hogy meghaljanak. A leányt azért, hogy nem kiáltott a városban, a férfit pedig azért, hogy meggyalázta az ô felebarátjának feleségét. ìgy tisztítsd ki a gonoszt Izráelbôl. 25 De hogyha mezôn találja a férfi a jegyben járó leányt, és erôszakoskodik rajta a férfi és vele hál: csak maga a férfi haljon meg, a ki azzal hált; 26 A leányt pedig ne bántsd, mert a leánynak nincsen halálos bûne, mivel olyan ez a dolog, mint a mikor valaki felebarátjára támad és azt agyonüti. 27 Mert a mezôn találta ôt; kiálthatott a jegyben járó leány, de nem volt a ki megoltalmazza ôt. 28 Ha valaki el nem jegyzett szûz leánynyal találkozik, és megragadja azt, és vele hál, és rajta kapják ôket: 29 Akkor a férfi, a ki vele hált, adjon a leány atyjának ötven ezüst siklust, a leány pedig legyen feleségévé. Mivelhogy meggyalázta azt, nem bocsáthatja el azt teljes életében. 30 Ne vegye el senki az ô atyjának feleségét, és az ô atyjának takaróját fel ne takarja! 231 A kinek szeméremteste zúzott vagy megcsonkított, ne menjen be az ùrnak községébe.2 A fattyú se menjen be az ùrnak községébe, még tizedízig se menjen be az ùrnak községébe. 3 Az Ammoniták és Moábiták se menjenek be az ùrnak községébe; még tizedízig se menjen be az ùrnak községébe, soha örökké: 4 Azért, mert nem jöttek elôtökbe kenyérrel és vízzel az úton, mikor kijöttetek Égyiptomból; és mivelhogy felbérlette ellened Bálámot, a Beór fiát, a mesopotámiabeli Péthorból valót, hogy megátkozzon téged. 5 De az ùr, a te Istened nem akarta meghallgatni Bálámot; hanem fordította az ùr, a te Istened az átkot néked áldásodra, mivelhogy szeretett téged az ùr, a te Istened. 6 Ne keresd az ô békességöket és az ô javokat teljes életedben, soha. 7 Ne útáld az Edomitát; mert atyádfia az; ne útáld az égyiptombelit, mert jövevény voltál az ô földén. 8 Az olyan fiak, a kik harmadízen születnek nékik, bemehetnek az ùrnak községébe. 9 Ha táborba szállsz a te ellenséged ellen: ôrizkedjél minden gonosztól. 10 Ha volna valaki közötted, a ki nem volna tiszta valami éjszakai véletlenség miatt. menjen ki a táborból, és ne menjen vissza a táborba; 11 És mikor eljô az estve, mossa meg magát vízzel, és a nap lementével menjen be a táborba. 12 A táboron kivûl valami helyed is legyen, hogy kimehess oda. 13 És legyen ásócskád a fegyvered mellett, hogy mikor leülsz kivûl, gödröt áss azzal, és ha felkelsz, betakarhassad azt, a mi elment tôled; 14 Mert az ùr, a te Istened a te táborodban jár, hogy megszabadítson téged, és elôdbe vesse a te ellenségeidet: legyen azért a te táborod szent, hogy ne lásson te közted valami rútságot, és el ne forduljon tôled. 15 Ne add ki a szolgát az ô urának, a ki az ô urától hozzád menekült. 16 Veled lakjék, te közötted, azon a helyen, a melyet választ valamelyikben a te városaid közûl, a hol néki tetszik; ne nyomorgasd ôt. 17 Ne legyen felavatott parázna-nô Izráel leányai közûl; se felavatott parázna-férfi ne legyen Izráel fiai közûl. 18 Ne vidd be a parázna-nô bérét és az eb-bért az ùrnak, a te Istenednek házába akárminémû fogadás fejében; mert mind a kettôt útálja az ùr, a te Istened. 19 A te atyádfiától ne végy kamatot: se pénznek kamatját, se eleségnek kamatját, se semmi egyébnek kamatját, a mit kamatra szokás adni. 20 Az idegentôl vehetsz kamatot, de a te atyádfiától ne végy kamatot, hogy megáldjon téged az ùr, a te Istened mindenben, a mire kinyujtod kezedet, azon a földön, a melyre bemégy, hogy bírjad azt. 21 Ha fogadással ígérsz valamit az ùrnak, a te Istenednek: ne halogasd annak megadását; mert bizony megkeresi azt rajtad az ùr, a te Istened, és bûnûl tulajdoníttatik az néked. 22 Ha pedig nem teszesz fogadást, bûn sem tulajdoníttatik néked. 23 Ügyelj arra, a mi ajkaidon kijön, és úgy teljesítsd, a mit száddal ígérsz, mint mikor szabad akaratból teszesz fogadást az ùrnak, a te Istenednek. 24 Ha bemégy a te felebarátodnak szôlôjébe, egyél szôlôt kívánságod szerint jóllakásodig, de edényedbe ne rakj. 25 Ha bemégy a te felebarátod vetésébe, kezeddel szaggass kalászokat, de sarlóval ne vágj be a te felebarátod vetésébe. 241 Ha valaki asszonyt vesz magához, és feleségévé teszi azt, és ha azután nem találja azt kedvére valónak, mivelhogy valami illetlenséget talál benne, és ír néki váló levelet, és kezébe adja azt annak, és elküldi ôt házától;2 És kimegy az ô házából, és elmegy és más férfiúé lesz; 3 És a második férfiú is meggyûlöli ôt, és ír néki váló levelet, és kezébe adja azt, és elküldi ôt házától; vagy ha meghal az a második férfi, a ki elvette azt magának feleségûl: 4 Az elsô férje, a ki elküldte ôt, nem veheti ôt másodszor is magához, hogy feleségévé legyen, minekutána megfertéztetett; mert útálatosság ez az ùr elôtt; te pedig ne tedd bûnössé a földet, a melyet az ùr, a te Istened ád néked örökségûl. 5 Hogyha valaki újonnan vesz feleséget, ne menjen hadba, és ne vessenek reá semmiféle terhet; egy esztendeig szabad legyen az ô házában, és vidámítsa a feleségét, a kit elvett. 6 Zálogba senki ne vegyen kézi-malmot vagy malomkövet, mert életet venne zálogba. 7 Hogyha rajtakapnak valakit, a ki embert lop az ô atyjafiai közûl, Izráel fiai közûl, és hatalmaskodik rajta, vagy eladja azt: haljon meg az a tolvaj. ìgy tisztítsd ki a gonoszt te közûled. 8 A poklosság csapásában vigyázz, hogy szorgalmatosan megtartsad és megcselekedjed mindazt, a mire a Lévita papok tanítanak titeket; vigyázzatok, hogy a miképen megparancsoltam nékik, a képen cselekedjetek. 9 Emlékezzél meg arról, a mit cselekedett az ùr, a te Istened Miriámmal az úton, a mikor kijöttek Égyiptomból. 10 Ha kölcsön adsz valamit a te felebarátodnak: ne menj be az ô házába, hogy magad végy zálogot tôle; 11 Kivûl állj meg, és az ember, a kinek kölcsön adsz, maga vigye ki hozzád az ô zálogát. 12 Hogyha szegény ember az, ne feküdjél le az ô zálogával; 13 Bizony add vissza néki azt a zálogot napnyugtakor, hogy az ô ruhájában feküdjék le, és áldjon téged. És igazságúl lesz ez néked az ùr elôtt, a te Istened elôtt. 14 A szegény és szûkölködô napszámoson ne erôszakoskodjál, akár atyádfiai akár a te jövevényeid azok, a kik a te földeden a te kapuid között vannak. 15 Azon a napon add meg az ô bérét, és le se menjen felette a nap; mert szegény ô, és kivánkozik az után az ô lelke, hogy ellened ne kiáltson az ùrhoz, és bûn ne legyen rajtad. 16 Meg ne ölettessenek az atyák a fiakért, se a fiak meg ne ölettessenek az atyákért; kiki az ô bûnéért haljon meg. 17 A jövevénynek és az árvának igazságát el ne csavard; és az özvegynek ruháját ne vedd zálogba. 18 Hanem emlékezzél vissza, hogy szolga voltál Égyiptomban, és megváltott téged az ùr, a te Istened, onnét. Azért parancsolom én néked, hogy így cselekedjél. 19 Mikor learatod aratni valódat a te mezôdön, és kévét felejtesz a mezôn, ne térj vissza annak felvételére; a jövevényé, az árváé és az özvegyé legyen az, hogy megáldjon téged az ùr, a te Istened, kezeidnek minden munkájában. 20 Ha olajfád termését lerázod, ne szedd le, a mi még utánad marad; a jövevényé, árváé és az özvegyé legyen az. 21 Ha szôlôdet megszeded, ne mezgeréld le, a mi utánad marad; a jövevényé, árváé és az özvegyé legyen az. 22 És emlékezzél vissza, hogy szolga voltál Égyiptomnak földén. Azért parancsolom néked, hogy így cselekedjél. 251 Ha per támad férfiak között, és törvény elé mennek, és megítélik ôket, és igazat adnak az igaznak, és bûnösnek mondják a bûnöst:2 Akkor, ha a bûnös ütleget érdemel, vonassa le azt a bíró, és üttessen arra maga elôtt annak bûnössége szerint való számban. 3 Negyvenet üttessen rá, ne többet, hogy netalán, ha ennél több ütést üttet reá, alávaló legyen elôtted a te atyádfia. 4 Ne kösd be az ökörnek száját, mikor nyomtat! 5 Ha testvérek laknak együtt, és meghal egy közûlök, és nincs annak fia: a megholtnak felesége ne menjen ki a háztól idegen férfiúhoz; hanem a sógora menjen be hozzá, és vegye el ôt magának feleségûl, és éljen vele sógorsági házasságban. 6 És majd az elsôszülött, a kit szûlni fog, a megholt testvér nevét kapja, hogy annak neve ki ne töröltessék Izráelbôl. 7 Hogyha a férfinak nincs kedve elvenni az ô ángyát, menjen el az ô ángya a kapuba a vénekhez, és mondja: Sógorom vonakodik fentartani az ô testvérének nevét Izráelben, nem akar velem sógorsági házasságban élni. 8 Akkor hívják azt az ô városának vénei, és beszéljenek vele; és ha megáll és ezt mondja: nincs kedvem ôt elvenni: 9 Akkor járuljon hozzá az ô ángya a vének szemei elôtt, és húzza le saruját annak lábáról, és köpjön az arczába, és szóljon, és ezt mondja: ìgy kell cselekedni azzal a férfival, a ki nem építi az ô testvérének házát. 10 És lehúzott sarujú háznép nek nevezzék az ô nevét Izráelben. 11 Ha két férfi összevesz egymással, és az egyiknek felesége oda járul, hogy megszabadítsa az ô férjét annak kezébôl, a ki veri azt, és kinyujtja kezét, és megfogja annak szeméremtestét: 12 Vágd el annak kezét, meg ne szánja szemed. 13 Ne legyen a te zsákodban kétféle font: nagyobb és kisebb. 14 Ne legyen a te házadban kétféle éfa: nagyobb és kisebb. 15 Teljes és igaz fontod legyen néked; teljes és igaz éfád legyen néked; hogy hosszú ideig élj azon a fö ldön, a melyet az ùr, a te Istened ád néked. 16 Mert az ùr elôtt, a te Istened elôtt útálni való mindaz, a ki ezeket cselekszi; és mindaz, a ki hamisságot mível. 17 Megemlékezzél arról, a mit Amálek cselekedett rajtad az úton, a mikor Égyiptomból kijöttetek: 18 Hogy reád támadt az úton, és megverte a seregnek utolsó részét, mind az erôtleneket, a kik hátul valának, a mikor magad is fáradt és lankadt voltál, és nem félte az Istent. 19 Mikor azért megnyugtat majd téged az ùr, a te Istened, minden te köröskörûl lévô ellenségedtôl azon a földön, a melyet az ùr, a te Istened ád néked örökségûl, hogy bírjad azt: töröld el Amálek emlékezetét az ég alól; el ne felejtsd! 261 Mikor pedig bemégy arra a földre, a melyet az ùr, a te Istened ád néked örökségûl, és bírni fogod azt, és lakozol abban:2 Akkor végy a föld minden gyümölcsének zsengéjébôl, a melyet szerezz a te földedbôl, a melyet az ùr, a te Istened ád néked; és tedd kosárba és menj oda a helyre, a melyet kiválaszt az ùr, a te Istened, hogy ott lakozzék az ô neve; 3 És menj be a paphoz, a ki abban az idôben lesz, és mondjad néki: Vallást teszek ma az ùr, elôtt, a te Istened elôtt, hogy bejöttem a földre, a mely felôl megesküdt az ùr a mi atyáinknak, hogy nékünk adja. 4 És a pap vegye el a kosarat kezedbôl, és tegye azt az ùrnak, a te Istenednek oltára elé. 5 És szólj, és mondjad az ùr elôtt, a te Istened elôtt; Veszendô mesopotámiai vala az atyám, és aláment vala Égyiptomba, és jövevény volt ott kevesed magával; nagy, erôs és temérdek néppé lôn ottan. 6 Bosszúsággal illetének pedig minket az Égyiptombeliek, és nyomorgatának minket, és vetének reánk kemény szolgálatot. 7 Kiáltánk azért az ùrhoz, a mi atyáink Istenéhez, és meghallgatta az ùr a mi szónkat, és megtekintette a mi nyomorúságunkat, kínunkat és szorongattatásunkat; 8 És kihozott minket az ùr Égyiptomból erôs kézzel, kinyújtott karral, nagy rettentéssel, jelekkel és csudákkal; 9 És behozott minket e helyre, és adta nékünk ezt a földet, a téjjel és mézzel folyó földet. 10 Most azért ímé elhoztam ama föld gyümölcsének zsengéjét, a melyet nékem adtál Uram. És rakd le azt az ùr elôtt, a te Istened elôtt, és imádkozzál az ùr elôtt, a te Istened elôtt; 11 És örömet találj mindabban a jóban, a melyet ád néked az ùr, a te Istened, és a te házadnépének; te és a lévita, és a jövevény, a ki te közötted van. 12 Ha a harmadik esztendôben, a tizednek esztendejében, minden termésedbôl egészen megadod a tizedet, és adod a lévitának, a jövevénynek, az árvának és özvegynek, hogy egyenek a te kapuid között, és jól lakjanak: 13 Akkor ezt mondjad az ùr elôtt, a te Istened elôtt: Kitakarítottam a szent részt a házból, és oda adtam azt a lévitának, a jövevénynek, az árvának és az özvegynek minden te parancsolatod szerint, a melyet parancsoltál nékem; nem hágtam át egyet sem a te parancsolataidból, sem el nem felejtettem! 14 Nem ettem belôle gyászomban, nem pusztítottam belôle tisztátalanúl, és halottra sem adtam belôle. Hallgattam az ùrnak, az én Istenemnek szavára; a szerint cselekedtem, a mint parancsoltad nékem. 15 Tekints alá a te szentségednek lakóhelyébôl a mennyekbôl, és áldd meg Izráelt, a te népedet, és a földet, a melyet nékünk adtál, a mint megesküdtél vala a mi atyáinknak, a téjjel és mézzel folyó földet. 16 E mai napon az ùr, a te Istened parancsolja néked, hogy e rendelések és végzések szerint cselekedjél: tartsd meg azért és cselekedjed azokat teljes szívedbôl és teljes lelkedbôl! 17 Azt kívántad ma kimondatni az ùrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass az ô útain, megtudhassad az ô rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ô szavának; 18 Az ùr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ô tulajdon népévé leszesz, a miképen szólott néked, és minden ô parancsolatát megtartod, 19 Hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, a melyeket teremtett, dícséretben, névben és dicsôségben, és hogy szent népévé lehess az ùrnak, a te Istenednek, a mint megmondta vala. 271 Mózes pedig és Izráel vénei parancsot adának a népnek, mondván: Tartsátok meg mind e parancsolatot, a melyet én parancsolok ma néktek.2 És a mely napon általmentek a Jordánon arra a földre, a melyet az ùr, a te Istened ád néktek: nagy köveket állíts fel, és meszeld be azokat mészszel. 3 És mihelyt általmégy, írd fel azokra e törvénynek minden ígéjét, hogy bemehess arra a földre, a melyet az ùr, a te Istened ád néked, a téjjel és mézzel folyó földre, a miképen megígérte néked az ùr, a te atyáidnak Istene. 4 Mihelyt azért általmentek a Jordánon, állítsátok fel azokat a köveket, a melyeket én e mai napon parancsolok néktek, az Ebál hegyén; és meszeld be azokat mészszel. 5 És építs ott oltárt az ùrnak, a te Istenednek; olyan kövekbôl való oltárt, a melyeket vassal meg ne faragj. 6 Ép kövekbôl építsd az ùrnak, a te Istenednek oltárát; és áldozzál azon egészen égôáldozatokat az ùrnak, a te Istenednek. 7 Åldozzál hálaáldozatokat is, és egyél ott, és vigadozzál az ùr elôtt, a te Istened elôtt. 8 És írd fel a kövekre e törvénynek minden ígéjét igen világosan! 9 És szóla Mózes és a Lévi nemzetségébôl való papok az egész Izráelnek, mondván: Figyelj és hallgass Izráel! E mai napon lettél az ùrnak, a te Istenednek népévé. 10 Hallgass azért az ùrnak, a te Istenednek szavára, és cselekedjél az ô parancsolatai és rendelései szerint, a melyeket én parancsolok ma néked. 11 És parancsola Mózes azon a napon a népnek, mondván: 12 Ezek álljanak fel a népnek megáldására a Garizim hegyén, mikor általmentek a Jordánon: Simeon, Lévi, Júda, Issakhár, József és Benjámin. 13 Ezek pedig az átkozásra álljanak fel az Ebál hegyén: Rúben, Gád, Åser, Zebulon, Dán és Nafthali. 14 Szóljanak pedig a léviták, és ezt mondják az egész Izráel népének felszóval: 15 Åtkozott az ember, a ki faragott és öntött képet csinál, útálatára az ùrnak, mesterember kezének munkáját, és rejtve tartja azt! És feleljen az egész nép és mondja: Åmen! 16 Åtkozott, a ki kevésre becsüli az ô atyját vagy anyját! És mondja az egész nép: Åmen! 17 Åtkozott, a ki elmozdítja az ô felebarátjának határát! És mondja az egész nép: Åmen! 18 Åtkozott, a ki félrevezeti a vakot az úton! És mondja az egész nép: Åmen! 19 Åtkozott, a ki elfordítja a jövevénynek, árvának és özvegynek igazságát! És mondja az egész nép: Åmen! 20 Åtkozott, a ki az ô atyjának feleségével hál, mert feltakarja az ô atyjának takaróját! És mondja az egész nép: Åmen! 21 Åtkozott, a ki közösûl valamely barommal! És mondja az egész nép: Åmen! 22 Åtkozott, a ki az ô leánytestvérével hál, az ô atyjának leányával vagy az ô anyjának leányával! És mondja az egész nép: Åmen! 23 Åtkozott, a ki az ô napával hál! És mondja az egész nép: Åmen! 24 Åtkozott, a ki megöli az ô felebarátját titkon! És mondja az egész nép: Åmen! 25 Åtkozott, a ki ajándékot fogad el, hogy ártatlan lélek vérét ontsa! És mondja az egész nép: Åmen! 26 Åtkozott, a ki meg nem tartja e törvénynek ígéit, hogy cselekedje azokat! És mondja az egész nép: Åmen! 281 Ha pedig szorgalmatosan hallgatsz az ùrnak, a te Istenednek szavára, és megtartod és teljesíted minden ô parancsolatát, a melyeket én parancsolok ma néked: akkor e földnek minden népénél feljebbvalóvá tesz téged az ùr, a te Istened;2 És reád szállanak mind ez áldások, és megteljesednek rajtad, ha hallgatsz az ùrnak, a te Istenednek szavára. 3 Åldott leszesz a városban, és áldott leszesz a mezôben. 4 Åldott lesz a te méhednek gyümölcse és a te földednek gyümölcse, és a te barmodnak gyümölcse, a te teheneidnek fajzása és a te juhaidnak ellése. 5 Åldott lesz a te kosarad és a te sütô tekenôd. 6 Åldott leszesz bejöttödben, és áldott leszesz kimentedben. 7 Az ùr megszalasztja elôtted a te ellenségeidet, a kik reád támadnak; egy úton jônek ki reád, és hét úton futnak elôled. 8 Åldást parancsol melléd az ùr, a te csûreidben és mindenben, a mire ráteszed kezedet; és megáld téged azon a földön, a melyet az ùr, a te Istened ád néked. 9 Az ùr felkészít téged magának szent néppé, a miképen megesküdt néked, ha megtartod az ùrnak, a te Istenednek parancsolatait, és az ô útain jársz. 10 És megérti majd a földnek minden népe, hogy az ùrnak nevétôl neveztetel, és félnek tôled. 11 És bôvölködôvé tesz téged az ùr minden jóban: a te méhednek gyümölcsében, a te barmodnak gyümölcsében és a te földednek gyümölcsében, azon a földön, a mely felôl megesküdt az ùr a te atyáidnak, hogy néked adja azt. 12 Megnyitja néked az ùr az ô drága kincsesházát, az eget, hogy esôt adjon a te földednek alkalmas idôben, és megáldja kezednek minden munkáját, és kölcsönt adsz sok népnek, te pedig nem veszesz kölcsönt. 13 És fejjé tesz téged az ùr és nem farkká, és mindinkább feljebbvaló leszesz és nem alábbvaló, ha hallgatsz az ùrnak, a te Istenednek parancsolataira, a melyeket én parancsolok ma néked, hogy tartsd meg és teljesítsd azokat; 14 És ha el nem térsz egyetlen ígétôl sem, a melyeket én parancsolok néktek, se jobbra, se balra, járván idegen istenek után, hogy azokat tiszteljétek. 15 Ha pedig nem hallgatsz az ùrnak, a te Istenednek szavára, hogy megtartsad és teljesítsed minden parancsolatát és rendelését, a melyeket én parancsolok ma néked: reád jônek mind ez átkok, és megteljesednek rajtad. 16 Åtkozott leszesz a városban, és átkozott a mezôn. 17 Åtkozott lesz a te kosarad és a te sütô tekenôd. 18 Åtkozott lesz a te méhednek gyümölcse és a te földednek gyümölcse, a te teheneidnek fajzása és a te juhaidnak ellése. 19 Åtkozott leszesz bejöttödben, és átkozott leszesz kimentedben. 20 Bocsát az ùr te reád átkot, bomlást és romlást mindenben, a mit kezdesz vagy cselekszel; mígnem eltöröltetel és mígnem gyorsasággal elveszesz a te cselekedeteidnek gonoszsága miatt, a melyekkel elhagytál engem. 21 Hozzád ragasztja az ùr a döghalált, mígnem elemészt téged arról a földrôl, a melyre bemégy, hogy bírjad azt. 22 Megver téged az ùr szárazbetegséggel, hidegleléssel, gyulasztó és izzasztó betegséggel, aszálylyal, szárazsággal és ragyával; és üldöznek téged, mígnem elveszesz. 23 Eged, a mely fejed felett van, rézzé, a föld pedig, a mely lábad alatt van, vassá válik. 24 Az ùr esô helyett port és hamut ád a te földedre; az égbôl száll reád, mígnem elpusztulsz. 25 Az ùr megszalaszt téged a te ellenségeid elôtt; egy úton mégy ki ô reá, és hét úton futsz elôtte, és a föld minden országának rettentésére leszel. 26 És eledelévé lesz a te holttested az ég minden madarának és a föld vadainak, és nem lesz, a ki elûzze azokat. 27 Megver téged az Isten Égyiptomnak fekélyével, és sülylyel, varral és viszketegséggel, a melyekbôl ki nem gyógyíttathatol. 28 Megver téged az ùr tébolyodással, vaksággal és elme-zavarodással; 29 És tapogatni fogsz délben, a mint tapogat a vak a setétségben; és szerencsétlen leszel a te útaidban, sôt elnyomott és kifosztott leszel minden idôben, és nem lesz, a ki megszabadítson. 30 Feleséget jegyzesz magadnak, de más férfi hál azzal; házat építesz, de nem lakol benne; szôlôt ültetsz, de nem veszed annak hasznát. 31 A te ökröd szemed elôtt vágatik le, és nem eszel abból; a te szamarad elragadtatik elôled, és nem tér vissza hozzád; a te juhod ellenségeidnek adatnak, és nem lesz, a ki megszabadítson. 32 A te fiaid és leányaid más népnek adatnak, és a te szemeid néznek és epekednek utánok egész napon, és nem lesz erô a te kezedben. 33 A te földednek gyümölcsét, és minden fáradságos szerzeményedet oly nép emészti fel, a melyet nem ismertél, sôt elnyomott és megnyomorított leszel minden idôben. 34 És megtébolyodol a látványtól, a melyet látni fognak a te szemeid. 35 Megver téged az ùr gonosz kelésekkel a te térdeiden és czombjaidon, a melyekbôl ki nem gyógyíttathatol, talpadtól fogva a koponyádig. 36 Az ùr elvisz téged és a te királyodat, a kit magad fölé emelsz, oly nép közé, a melyet nem ismertél sem te, sem a te atyáid; és szolgálni fogsz ott idegen isteneknek: fát és követ. 37 És iszonyattá, példabeszéddé és gúnynyá leszel minden népnél, a melyek közé elûz téged az ùr. 38 Sok magot viszel ki a mezôre, de keveset takarsz be, mert felemészti azt a sáska. 39 Szôlôket ültetsz és míveled azokat, de bort nem iszol, meg sem szeded, mert elemészti azokat a féreg. 40 Olajfáid lesznek minden határodban, de nem kened magadat olajjal, mert olajfádnak gyümölcse lehull. 41 Fiakat és leányokat nemzesz, de nem lesznek tiéid; mert fogságra jutnak. 42 Minden fádat és földednek minden gyümölcsét megemészti a sáska. 43 A jövevény, a ki közötted van, feljebb-feljebb emelkedik feletted, te pedig alább-alább szállasz. 44 º fog néked kölcsönt adni, és nem te kölcsönzöl néki; ô fej lesz, te pedig fark leszel. 45 És ez átkok mind reád szállanak, és üldöznek téged és megteljesednek rajtad, míglen elpusztulsz; mert nem hallgattál az ùrnak, a te Istenednek szavára, hogy megtartottad volna az ô parancsolatait és rendeléseit, a melyeket parancsolt néked; 46 És rajtad lesznek jelûl és csudáúl, és a te magodon mind örökké. 47 A miatt, hogy nem szolgáltad az Urat, a te Istenedet örömmel és jó szívvel, mindennel bôvölködvén: 48 Szolgálod majd a te ellenségeidet, a kiket reád bocsát az ùr, éhen és szomjan, mezítelen és mindennek szûkiben; és vasigát vet a te nyakadra, míglen elpusztít téged. 49 Hoz az ùr ellened népet meszszünnen, a földnek szélérôl, nem különben, a mint repûl a sas; oly népet, a melynek nyelvét nem érted; 50 Vad tekintetû népet, a mely nem tiszteli a vén embert, és a gyermeknek nem kedvez; 51 És felemészti a te barmodnak tenyészését és a te földednek gyümölcsét, mígnem kipusztulsz; a mely nem hágy néked a te gabonádból, borodból, olajodból, és a te teheneidnek fajzásából, juhaidnak ellésébôl, mígnem kiveszít téged. 52 És megszáll téged minden városodban, míglen leomolnak a te magas és erôs kôfalaid, a melyekben bízol, minden te földeden; megszáll téged minden városodban, minden te földeden, a melyet az ùr, a te Istened ád néked. 53 És megeszed a te méhednek gyümölcsét, a te fiaidnak és leányidnak húsát, a kiket ád néked az ùr, a te Istened-a megszállás és szorongattatás alatt, a melylyel megszorongat téged a te ellenséged. 54 A te közötted való finnyás és igen kedvére nevekedett férfi is irígy szemmel tekint az ô atyjafiára, az ô szeretett feleségére és fiainak maradék-részére, a kik megmaradtak még, 55 Hogy ne kelljen adnia azok közûl senkinek az ô fiainak húsából, a mit eszik, mivelhogy semmi egyebe nem marad a megszállás és szorongattatás alatt, a melylyel megszorongat téged a te ellenséged minden városodban. 56 A közötted való finnyás és kedvére nevekedett asszony (a ki meg se próbálta talpát a földre bocsátani az elkényesedés és finnyásság miatt) irígy szemmel tekint az ô szeretett férjére, fiára, leányára, 57 Az ô mássa miatt, a mely elmegy tôle és gyermekei miatt, a kiket megszül; mert megeszi ezeket titkon, mikor mindenbôl kifogy, a megszállás és szorongattatás alatt, a melylyel megszorongat téged a te ellenséged a te városaidban. 58 Hogyha meg nem tartod és nem teljesíted e törvény minden ígéjét, a melyek meg vannak írva e könyvben, hogy féljed e dicsôséges és rettenetes nevet, az ùrét, a te Istenedét: 59 Csudálatosakká teszi az ùr a te csapásaidat, a te magodnak csapásait; nagy és maradandó csapásokká, gonosz és maradandó betegségekké. 60 És reád fordítja Égyiptomnak minden nyavalyáját, a melyektôl irtóztál vala, és hozzád ragadnak azok. 61 Mindazt a betegséget és mindazt a csapást is, a melyek nincsenek megírva e törvénynek könyvében, reád rakja az ùr, míglen kipusztulsz. 62 És kevesen maradtok meg, a kik annakelôtte oly sokan voltatok, mint az égnek csillagai; mivelhogy nem hallgattál az ùrnak, a te Istenednek szavára. 63 És a miképen örvendezett az ùr rajtatok, hogy jót tett veletek és megsokasított titeket: akképen fog örvendezni az ùr rajtatok, hogy kiveszt és kipusztít titeket; és ki fogtok gyomláltatni arról a földrôl, a melyre te bemégy, hogy bírjad azt. 64 És szétszór téged az ùr minden nép közé, a földnek egyik végétôl a földnek másik végéig; és szolgálni fogsz ott idegen isteneket, a kiket sem te nem ismertél, sem a te atyáid: fát és követ. 65 De e nemzetek között sem pihensz meg, és nem lesz a te talpadnak nyugodalma; mert rettegô szívet, epekedô szemeket és sóvárgó lelket ád ott néked az ùr. 66 És a te életed kétséges lesz majd elôtted; és rettegni fogsz éjjel és nappal, és nem bízol életedben. 67 Reggel azt mondod: Bárcsak estve volna! estve pedig azt mondon: Bárcsak reggel volna! a te szívednek rettegése miatt, a melylyel rettegsz, és a te szemeidnek látása miatt, a melyet látsz. 68 És visszavisz téged az ùr Égyiptomba hajókon, azon az úton, a melyrôl azt mondtam néked, hogy nem fogod azt többé meglátni! És áruljátok ott magatokat a ti ellenségeiteknek szolgákúl és szolgálóleányokúl, de nem lesz, a ki megvegyen. 291 Ezek annak a szövetségnek ígéi, a mely felôl megparancsolta az ùr Mózesnek, hogy kösse meg azt Izráel fiaival Moábnak földén, azon a szövetségen kivûl, a melyet kötött vala velök a Hóreben.2 És elôhivatá Mózes az egész Izráelt, és monda nékik:: Ti láttátok mind azt, a mit szemeitek elôtt cselekedett az ùr Égyiptom földén a Faraóval és minden ô szolgájával, és egész földével: 3 A nagy kísértéseket, a melyeket láttak a te szemeid, a jeleket és ama nagy csudákat. 4 De nem adott az ùr néktek szívet, hogy jól értsetek, szemeket, hogy lássatok, és füleket, hogy halljatok, mind e mai napig. 5 Mindamellett is vezérlettelek titeket a pusztában negyven esztendeig; nem koptak le a ti ruháitok rólatok, és a te sarud nem kopott le lábadról. 6 Kenyeret nem ettetek, sem bort, sem részegítô italt nem ittatok, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az ùr, a ti Istenetek. 7 És eljutottatok e helyre, és kijöve elônkbe Szíhon, Hesbonnak királya, és Og, Básánnak királya, hogy megütközzenek velünk, de megvertük ôket. 8 És elvettük az ô földjöket, és odaadtuk örökségûl a Rubenitáknak, Gáditáknak és a Manassé-törzs felének. 9 Tartsátok meg azért e szövetségnek ígéit, és a szerint cselekedjetek, hogy szerencsések legyetek mindenben, a mit cselekesztek. 10 Ti e napon mindnyájan az ùr elôtt, a te Istened elôtt álltok: a ti fôembereitek, törzseitek, véneitek és a ti tiszttartóitok, Izráelnek minden férfia; 11 A ti kicsinyeitek, feleségeitek és a te jövevényed, a ki a te táborodban van, sôt favágóid és vízmerítôid is; 12 Hogy szövetségre lépjetek az ùrral, a ti Istenetekkel, és pedig az ô esküjével erôsített kötésre, a melyet ma köt meg veled az ùr, a te Istened; 13 Hogy az ô népévé emeljen ma téged, ô pedig legyen néked Istened, a miképen szólott néked, és a miképen megesküdt a te atyáidnak, Åbrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak. 14 És nem csak ti veletek kötöm én a szövetséget, és ez esküvéses kötést, 15 Hanem azzal, a ki itt van velünk, és itt áll e mai napon az ùr elôtt, a mi Istenünk elôtt; és azzal is, a ki nincsen e mai napon itt velünk. 16 (Mert ti tudjátok miképen laktunk Égyiptomnak földén, és miképen jöttünk által a nemztek között, a kiken általjöttetek. 17 És láttátok az ô undokságaikat és bálványaikat: fát és követ, ezüstöt és aranyat, a melyek nálok vannak.) 18 Vajha ne lenne közöttetek férfi vagy asszony, nemzetség vagy törzs, a kinek szíve elforduljon e napon az ùrtól, a mi Istenünktôl, hogy elmenjen és szolgáljon e nemzetek isteneinek; vajha ne lenne köztetek méreg- és ürömtermô gyökér! 19 És ha lesz, a ki hallja ez esküvéses kötésnek ígéit, és boldognak állítja magát az ô szívében, ezt mondván: Békességem lesz nékem, ha a szívem gondolata szerint járok is, (hogy a részeg és a szomjas együtt veszszenek): 20 Nem akar majd az ùr annak megbocsátani, sôt felgerjed akkor az ùrnak haragja és búsulása az ilyen ember ellen, és rászáll arra minden átok, a mely meg van írva e könyvben, és eltörli az ùr annak nevét az ég alól. 21 És kiválasztja azt az ùr veszedelemre, Izráelnek minden törzse közûl, a szövetségnek minden átka szerint, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben. 22 És ezt fogja mondani a következô nemzedék, a ti fiaitok, a kik ti utánatok támadnak, és az idegen, a ki messze földrôl jön el, ha látni fogják e földnek csapásait és nyomorúságait, a melyekkel megnyomorította azt az ùr: 23 Kénkô és só égette ki egész földjét, be sem vethetô, semmit nem terem, és semmi fû sem nevekedik rajta; olyan, mint Sodomának, Gomorának, Ådámnak és Czeboimnak elsülyesztett helye, a melyeket elsülyesztett az ùr haragjában és búsulásában. 24 Azt fogják majd kérdezni mind a nemzetek: Miért cselekedett az ùr így ezzel a földdel? Micsoda nagy felgerjedése ez a haragnak? 25 És ezt mondják majd: Azért, mert elhagyták az ùrnak, az ô atyáik Istenének szövetségét, a melyet akkor kötött velök, a mikor kihozta ôket Égyiptom földérôl; 26 És elmentek és szolgáltak idegen isteneket, és imádták azokat; olyan isteneket, a kiket nem ismertek volt és nem adott nékik az Isten. 27 És felgerjedett az ùrnak haragja e föld ellen, hogy reá hozza mindazt az átkot, a mely meg van írva e könyvben. 28 És kigyomlálta ôket az ùr az ô földjökrôl haragjában, búsulásában és nagy indulatjában; és vetette ôket más földre, a mint mai nap is van. 29 A titkok az ùréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig miénk és a mi fiainké mind örökké, hogy e törvénynek minden ígéjét beteljesítsük. 301 És ha majd elkövetkeznek reád mind ezek: az áldás és az átok, a melyet elôdbe adtam néked; és szívedre veszed azt ama nemzetek között, a kik közé oda taszított téged az ùr, a te Istened;2 És megtérsz az ùrhoz, a te Istenedhez, és hallgatsz az ô szavára mind a szerint, a mint én parancsolom néked e napon, te és a te fiaid teljes szívedbôl és teljes lelkedbôl: 3 Akkor visszahozza az ùr, a te Istened a te foglyaidat, és könyörûl rajtad, és visszahozván, összegyûjt majd téged minden nép közûl, a kik közé oda szórt téged az ùr, a te Istened. 4 Ha az ég szélére volnál is taszítva, onnét is összegyûjt téged az ùr, a te Istened, és onnét is felvesz téged; 5 És elhoz téged az ùr, a te Istened a földre, a melyet bírták a te atyáid, és bírni fogod azt; és jól tesz veled, és inkább megsokasít téged, mint a te atyáidat. 6 És körûlmetéli az ùr, a te Istened a te szívedet, és a te magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedbôl és teljes lelkedbôl, hogy élj. 7 Mind ez átkokat pedig rábocsátja az ùr, a te Istened a te ellenségeidre és gyûlölôidre, a kik üldöztek téged. 8 Te azért térj meg, és hallgass az ùr szavára, és teljesítsd minden parancsolatát, a melyeket én e mai napon parancsolok néked. 9 És bôvölködôvé tesz téged az ùr, a te Istened kezeidnek minden munkájában, a te méhednek gyümölcsében, a te barmodnak gyümölcsében és a te földednek gyümölcsében, a te jódra. Mert hozzád fordúl az ùr és öröme lesz benned a te jódra, a miképen öröme volt a te atyáidban, 10 Hogyha hallgatsz az ùrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az ô parancsolatait és rendeléseit, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben, és ha teljes szívedbôl és teljes lelkedbôl megtérsz az ùrhoz, a te Istenedhez. 11 Mert e parancsolat, a melyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan elôtted; sem távol nincs tôled. 12 Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt? 13 Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk hogy teljesítsük azt? 14 Sôt felette közel van hozzád ez íge; a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt. 15 Lám elôdbe adtam ma néked az életet és a jót; a halált és a gonoszt, 16 Mikor én azt parancsolom néked ma, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, hogy járj az ô útain, és tartsd meg az ô parancsolatait, rendeléseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon téged az ùr, a te Istened a földön, a melyre bemégy, hogy bírjad azt. 17 Ha pedig elfordúl a te szíved, és nem hallgatsz meg, sôt elhajolsz és idegen isteneket imádsz, és azoknak szolgálsz; 18 Tudtotokra adom ma néktek, hogy bizony elvesztek; nem éltek sok ideig azon a földön, a melyre a Jordánon általkelvén, bemégy, hogy bírjad azt. 19 Bizonyságúl hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam elôtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod; 20 Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ô szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert ô a te életed és a te életednek hosszúsága; hogy lakozzál azon a földön, a mely felôl megesküdt az ùr a te atyáidnak, Åbrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja azt. 311 És méne Mózes, és ez igéket mondotta vala az egész Izráelnek;2 Monda pedig nékik: Száz és húsz esztendôs vagyok ma, nem járhatok többé ki és be; az ùr pedig azt mondá nékem: Nem mégy át ezen a Jordánon. 3 Az ùr, a te Istened maga megy át elôtted, ô pusztítja el e nemzeteket elôtted, hogy bírjad ôket; Józsué az, a ki átmegy elôtted, a mint megmondotta az ùr. 4 És akképen cselekeszik azokkal az ùr, a miképen cselekedett Szíhonnal és Oggal az Emoreusok királyaival, és azoknak földjökkel, a melyeket elpusztított vala. 5 Ha azért elôtökbe adja ôket az ùr, egészen a szerint a parancsolat szerint cselekedjetek velök, a mint parancsoltam néktek. 6 Legyetek erôsek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tôlök, mert az ùr, a te Istened maga megy veled; nem marad el tôled, sem el nem hágy téged. 7 Szólítá azért Mózes Józsuét, és monda néki az egész Izráel szemei elôtt: Légy erôs és bátor, mert te mégy be e néppel a földre, a mely felôl megesküdt az ùr az ô atyáiknak, hogy nékik adja, és te osztod el azt nékik örökségûl. 8 Az ùr, ô az, a ki elôtted megy, ô lesz te veled; el nem marad tôled, sem el nem hágy téged: ne félj és ne rettegj! 9 És megírá Mózes e törvényt, és adá azt a papoknak, a Lévi fiainak, a kik hordozzák az ùr szövetségének ládáját, és Izráel minden vénjének. 10 És megparancsolá nékik Mózes, mondván: A hetedik esztendô végén, az elengedés esztendejének idejében, a sátorok innepén; 11 Mikor eljön az egész Izráel, hogy megjelenjék az ùr elôtt, a te Istened elôtt azon a helyen, a melyet kiválaszt: olvasd fel e törvényt az egész Izráel elôtt fülök hallására. 12 Gyûjtsd egybe a népet, a férfiakat, az asszonyokat, a kicsinyeket és a te jövevényedet, a ki a te kapuidon belôl van, hogy hallják és tanuljanak, és féljék az Urat, a ti Isteneteket, és tartsák meg és teljesítsék e törvénynek minden ígéjét. 13 És az ô fiaik is, a kik nem tudják még, hallják és tanulják meg, hogy az Urat, a ti Isteneteket kell félni mind addig, a míg éltek azon a földön, a melyre általkeltek a Jordánon, hogy bírjátok azt. 14 Monda azután az ùr Mózesnek: ìmé elközelgettek a te napjaid, hogy meghalj; hívd elô Józsuét, és álljatok fel a gyülekezetnek sátorában, hogy parancsolatokat adjak néki. Elméne azért Mózes és Józsué, és felállának a gyülekezet sátorában. 15 És megjelenék az ùr a sátorban, felhôoszlopban, és megálla a felhôoszlop a sátor nyílása felett. 16 És monda az ùr Mózesnek: ìmé te elaluszol a te atyáiddal, és ez a nép felkél, és idegen istenek után jár és paráználkodik azon a földön, a melyre bemegy, hogy lakozzék azon; és elhágy engem, és felbontja az én szövetségemet, a melyet én ô vele kötöttem. 17 De felgerjed az én haragom ô ellene azon a napon, és elhagyom ôt, és elrejtem az én orczámat ô elôle, hogy megemésztessék. És mikor utóléri a sok baj és nyomorúság, mondani fogja azon a napon: Avagy nem azért értek-é engem ezek a bajok, hogy nincsen az én Istenem én közöttem? 18 Én pedig valóban elrejtém az én orczámat azon a napon az ô minden gonoszsága miatt, a melyet cselekedett, mivelhogy más istenekhez fordult. 19 Most pedig írjátok fel magatoknak ez éneket, és tanítsd meg arra Izráel fiait; adjad azt szájokba, hogy legyen nékem ez ének bizonyságúl az Izráel fiai ellen. 20 Mert beviszem ôt arra a földre, a mely felôl megesküdtem az ô atyáinak, a téjjel és mézzel folyó földre; és eszik, jóllakik és meghízik, azután pedig más istenekhez fordúl, és azoknak szolgál, és meggyaláz engem, és felbontja az én szövetségemet. 21 Mikor pedig utóléri ôt a sok baj és nyomorúság: akkor szóljon ez az ének elôtte bizonyságképen (mert nem megy feledésbe az ô maradékának szájából), mert tudom az ô gondolatát, a mely szerint cselekszik már most is, minekelôtte bevinném ôt arra a földre, a mely felôl megesküdtem vala. 22 Megírá azért Mózes ezt az éneket azon a napon, és megtanítá arra Izráel fiait. 23 Azután parancsola az ùr Józsuénak, a Nún fiának, és monda: Légy erôs és bátor, mert te viszed be Izráel fiait arra a földre, a mely felôl megesküdtem nékik; és én veled leszek. 24 Mikor pedig teljesen és mind végig beírta Mózes e törvény ígéit a könyvbe: 25 Parancsola Mózes a lévitáknak, a kik hordozzák vala az ùr szövetségének ládáját, mondván: 26 Vegyétek e törvénykönyvet, és tegyétek ezt az ùrnak, a ti Isteneteknek szövetségládája oldalához, és legyen ott ellened bizonyságúl; 27 Mert én ismerem a te pártos voltodat, és kemény nyakadat. ìmé most is, holott még köztetek élek, pártot ütöttetek az ùr ellen; mennyivel inkább halálom után? 28 Gyûjtsétek én hozzám a ti törzseiteknek minden vénjét és a ti elôljáróitokat, hadd mondjam el ez ígéket az ô füleik hallására, és hadd hívjam bizonyságúl ellenök a mennyet és földet. 29 Mert tudom, hogy halálom után mind inkább-inkább megromoltok és eltértek az útról, a melyet parancsoltam néktek; és utólér majd titeket a veszedelem a késôbbi idôben, mivelhogy gonoszt cselekesztek az ùrnak szemei elôtt, bosszantván ôt kezeiteknek csinálmányával. 30 Azután elmondá Mózes Izráel egész gyülekezetének füle hallására ez éneknek ígéit, mind végig. 321 Figyeljetek egek, hadd szóljak! Hallgassa a föld is számnak beszédeit!2 Csepegjen tanításom, mint esô; hulljon mint harmat a beszédem; mint langyos zápor a gyenge fûre, s mint permetezés a pázsitra! 3 Mert az ùr nevét hirdetem: magasztaljátok Istenünket! 4 Kôszikla! Cselekedete tökéletes, mert minden ô úta igazság! Hûséges Isten és nem csalárd; igaz és egyenes ô! 5 Gonoszak voltak hozzá, nem fiai, a magok gyalázatja; romlott és elvetemült nemzedék. 6 ìgy fizettek-é az ùrnak: balga és értelmetlen nép?! Nem atyád-é ô, a ki teremtett? º alkotott és erôsített meg. 7 Emlékezzél meg az ôs idôkrôl; gondoljátok el annyi nemzedék éveit! Kérdezd meg atyádat és megjelenti néked, a te véneidet és megmondják néked! 8 Mikor a Felséges örökséget osztott a népeknek; mikor szétválasztá az ember fiait: megszabta a népek határait, Izráel fiainak száma szerint. 9 Mert az ùrnak része az ô népe, Jákób néki sorssal jutott öröksége. 10 Puszta földön találta vala ôt, zordon, sivatag vadonban; körülvette ôt, gondja volt reá, ôrizte, mint a szeme fényét; 11 Mint a fészkén felrebbenô sas, fiai felett lebeg, kiterjeszti felettök szárnyait, felveszi ôket, és tollain emeli ôket: 12 Egymaga vezette ôt az ùr; idegen Isten nem volt ô vele. 13 A föld magaslatain járatta ôt, mezôk terméseivel étette, kôsziklából is mézet szopatott vele, kovaszirtbôl is olajat; 14 Tehenek vaját, és juhok tejét bárányok kövérjével, básáni kosokat és bakkecskéket a buza java kövérjével; és szôlô vérét, bort ittál. 15 És meghízott Jesurun, és rúgódozott. Meghíztál, megkövéredtél, elhájasodtál. És elhagyá Istent, teremtôjét, és megveté az ô üdvösségének kôszikláját. 16 Idegen istenekkel ingerelték, útálatosságokkal bosszantották. 17 Ördögöknek áldoztak, nem Istennek; isteneknek, a kiket nem ismertek; újaknak, a kik csak most támadtak, a kiket nem rettegtek a ti atyáitok. 18 A Kôsziklát, a ki szült téged, elfeledted; megfelejtkeztél Istenrôl, a ki nemzett téged. 19 Látta ezt az ùr és megútálta bosszúságában az ô fiait és leányait. 20 És monda: Elrejtem orczámat elôlök, hadd látom, mi lesz a végök? Mert elzüllött nemzetség ez, fiak, a kikben nincs hûség! 21 Azzal ingereltek ôk, a mi nem isten; hiábavalóságaikkal bosszantottak engem; én pedig azzal ingerlem ôket, a mi nem népem: bolond nemzettel bosszantom ôket. 22 Mert tûz lobban fel haragomban és leég a Seol fenekéig; megemészti a földet és gyümölcsét, és felgyújtja a hegyek alapjait. 23 Veszedelmeket halmozok rájok, nyilaimat mind reájok fogyasztom. 24 Éhségtôl aszottan, láztól emésztetten és keserû dögvésztôl-a vadak fogait is rájok bocsátom, a porban csúszók mérgével együtt. 25 Kivûl fegyver pusztít, az ágyasházakban rettegés: ifjat és szûzet, csecsszopót a vén emberrel együtt. 26 Mondom: Elfuvom ôket, eltörlöm emlékezetöket az emberek közûl. 27 Ha nem tartanék az ellenség bosszantásától, hogy szorongatóik a dolgot félremagyarázzák, és hogy ezt mondják: A mi kezünk a hatalmas, és nem az ùr cselekedte mind ezt! 28 Mert tanács-vesztett nép ez, és nincs bennök értelem. 29 Vajha eszesek volnának, megértenék ezt, meggondolnák, hogy mi lesz a végök! 30 Miképen kergethetne egy ezeret, és kettô hogyan ûzhetne tizezeret, ha az ô Kôsziklájok el nem adja ôket, és ha az ùr kézbe nem adja ôket?! 31 Mert a mi Kôsziklánk nem olyan, mint az ô kôsziklájok; ellenségeink is megítélhetik! 32 Mert az ô szôlôjök Sodoma szôlôje és Gomora mezôsége; bogyóik mérges bogyók, keserûek a gerézdjeik. 33 Sárkányok mérge az ô boruk, áspiskígyóknak kegyetlen epéje. 34 Nincsen-é ez elrejtve nálam, lepecsételve az én kincseim között? 35 Enyém a bosszúállás és megfizetés, a mikor lábuk megtántorodik; mert közel van az ô veszedelmök napja, és siet, a mi rájok vár! 36 Mert megítéli az ùr az ô népét, és megkönyörûl az ô szolgáin, ha látja, hogy elfogyott az erô, s védett és védtelen oda van. 37 És ezt mondja: Hol az ô istenök? a Kôszikla, a melyben bizakodtak? 38 A kik megették az ô véres áldozataik kövérjét, megitták az ô italáldozatuk borát: keljenek fel és segítsenek meg titeket, és oltalmazzanak meg titeket! 39 Most lássátok meg, hogy én vagyok, és nincs Isten kivûlem! Én ölök és elevenítek, én sebesítek és én gyógyítok, és nincs, a ki kezembôl megszabadítson. 40 Mert felemelem kezemet az égre, és ezt mondom: Örökké élek én! 41 Ha megélesítem fényes kardomat és ítélethez fog kezem: bosszút állok ellenségeimen és megfizetek gyûlölôimnek. 42 Megrészegítem nyilaimat vérrel, és kardom jól lakik hússal: a legyilkoltak és foglyok vérével, az ellenség vezéreinek fejébôl! 43 Ujjonjatok ti nemzetek, ô népe! Mert ô megtorolja az ô szolgáinak vérét, bosszút áll az ô ellenségein, földjének és népének megbocsát! 44 Elméne azért Mózes és elmondá ez éneknek minden ígéjét a nép füle hallására, ô és Józsué a Nún fia. 45 És mikor végig elmondá Mózes mind ez ígéket az egész Izráelnek, 46 Monda nékik: Vegyétek szívetekre mind ezeket az ígéket, a melyekkel én bizonyságot teszek ellenetek e mai napon; és parancsoljátok meg fiaitoknak, hogy tartsák meg és teljesítsék e törvénynek minden ígéjét; 47 Mert nem hiábavaló íge ez néktek; hanem ez a ti életetek, és ez íge által hosszabbítjátok meg napjaitokat azon a földön, a melyre általmentek a Jordánon, hogy bírjátok azt. 48 És ugyanezen a napon szóla az ùr Mózesnek, mondván: 49 Menj fel ebbe az Abarim hegységbe, a Nébó hegyére, a mely Moáb földén van és pedig Jérikhóval átellenben; és nézd meg a Kanaán földét, a melyet én Izráel fiainak adok örökségûl. 50 És halj meg a hegyen, a melyre felmégy, és takaríttassál a te népedhez, a miképen meghalt Åron, a te testvéred a Hór hegyén, és takaríttatott az ô népeihez; 51 Mivelhogy vétkeztetek ellenem Izráel fiai között a versengésnek vizénél, a Czin pusztájában Kádesnél: mert nem szenteltetek meg engem Izráel fiai között. 52 Mert szemközt látod a földet; de arra a földre, a melyet én adok Izráel fiainak, oda nem mégy be. 331 Ez pedig az áldás, a melylyel megáldá Mózes, az Istennek embere, Izráel fiait az ô halála elôtt.2 Monda ugyanis: Az ùr a Sinai hegyrôl jött és Szeirbôl támadt fel nékik; Párán hegyérôl ragyogott elô, tízezer szent közûl jelent meg, jobbja felôl tüzes törvény vala számukra. 3 Bizony szereti ô a népeket! Mind kezednél vannak az ô szentjei, oda szegôdnek, a te lábaidhoz, és hallgatják a te beszédeidet. 4 Törvényt parancsolt nékünk Mózes, örökségûl Jákób községének. 5 És király lôn Jesurunban, mikor összegyûltek a népnek fejei, és együtt voltak Izráel törzsei. 6 Éljen Rúben és meg ne haljon; és száma legyen embereinek. 7 Ez pedig a Júda áldása; és monda: Hallgasd meg Uram a Júda szavát, és vidd be ôt az ô népéhez. Az ô keze elégséges legyen néki, de légy segítsége az ô szorongatói ellen. 8 Lévirôl pedig monda: A te Thummimod és Urimod a te kegyes férfiadé, a kit megkísértél Masszában, a kivel perbe szálltál Mériba vizeinél. 9 A ki azt mondta az ô atyjáról és anyjáról:Nem láttam ôt; és az ô atyjafiait nem ismerte, fiaival sem gondolt; mert megtartották a te beszédedet, és ragaszkodtak szövetségedhez. 10 Tanítják a te végzéseidre Jákóbot, és a te törvényedre Izráelt; füstölôt tesznek a te orczád elé, és égôáldozatot a te oltárodra. 11 Åldd meg Uram az ô erejét, és az ô kezének munkája legyen kedves elôtted! Törd meg derekukat a reá támadóknak és az ô gyûlölôinek, hogy fel ne kelhessenek! 12 Benjáminról monda: Az ùrnak kedveltje! Bátorságban lakozik mellette, fedezi ôt minden idôben, és az ô vállai között lakik. 13 Józsefrôl pedig monda: Åldott az ùrtól az ô földe az égnek kincseivel, a harmattal és az alant elterülô mélységes vizekkel; 14 A nap érlelte drága terméssel, és a hold sarjasztotta drágaságokkal; 15 És az ôs hegyek javaival, és az örök halmok drágaságaival; 16 A földnek drágaságaival és bôségével. A csipkebokorban lakozónak jó kedve szálljon Józsefnek fejére, az ô atyjafiai közûl kiválasztottnak koponyájára! 17 Tehenének elsô fajzása dicsôségére van; szarvai bivalyszarvak; népeket öklel azokkal mindenfelé a földnek széléig. És ezek Efraim tízezrei és Manasse ezrei. 18 És Zebulonról monda: Örvendj Zebulon a te kimenetedben, és te Issakhár a te sátraidban. 19 Népeket hívogatnak a hegyre, igaz áldozattal áldoznak ott; mert a tengerek bôségét szopják, és a fövénynek rejtett kincseit. 20 És Gádról monda: Åldott az, a ki kiterjeszti Gádot! Mint nôstény oroszlán, úgy lakik, és szétszaggat kart és koponyát. 21 Az elejét nézte ki magának, mert ott volt elrejtve a törvényadó osztályrésze. De elméne a népnek fejedelmeivel, az ùrnak igazságát cselekedte, és az ô végzését Izráellel együtt. 22 És Dánról monda: Dán oroszlánnak kölyke, a mely Básánból szökik ki. 23 És Nafthaliról monda: ò Nafthali, a ki az ùrnak jó kedvével bôvölködöl és áldásával vagy teljes! Vedd birtokba a tengert és a délt. 24 És Åserrôl monda: Åldott a többi fiak felett Åser! Legyen az ô atyjafiai elôtt kedves, és áztassa lábát olajban. 25 Vas és réz legyenek a te záraid; és élteden át tartson erôd. 26 Nincs olyan, mint a Jesurun Istene! Az egeken száguld segítségedre, és fenségében a felhôkön. 27 Hajlék az örökkévaló Isten, alant vannak örökkévaló karjai; elûzi elôled az ellenséget, és ezt mondja: Pusztítsd! 28 És bátorságban lakozik Izráel, egymaga lesz Jákób forrása a gabona és a bor földén, és az ô egei harmatot csepegnek. 29 Boldog vagy Izráel! Kicsoda olyan mint te? Nép, a kit az ùr véd, a te segítségednek pajzsa, és a ki a te dicsôségednek fegyvere! Hízelegnek majd néked a te ellenségeid, és te azoknak magaslatait taposod. 341 És felméne Mózes a Moáb mezôségérôl a Nébó hegyére, a Piszga tetejére, a mely átelenben van Jérikhóval; és megmutatá néki az ùr az egész földet, a Gileádot Dánig;2 És az egész Nafthalit, Efraim és Manassé földét, az egész Júda földét a túlsó tengerig; 3 És a déli tartományt, és Jérikhónak, a pálmafák városa völgyének környékét, Czoárig. 4 És monda néki az ùr: Ez a föld az, a mely felôl megesküdtem Åbrahámnak, Izsáknak, Jákóbnak, mondván: a te magodnak adom azt. Megengedtem néked, hogy szemeiddel lásd, de oda nem mégy át. 5 És meghala ott Mózes, az ùrnak szolgája a Moáb földén, az ùr szava szerint. 6 És eltemeték ôt a völgyben, a Moáb földén, Béth-Peórral átellenben; és senki sem tudja az ô temetésének helyét e mai napig. 7 Mózes pedig száz és húsz esztendôs volt, mikor meghalt; nem homályosodott vala meg az ô szeme, sem el nem fogyatkozott vala az ô ereje. 8 És siraták Izráel fiai Mózest a Moáb mezôségén harmincz napig; és eltelének a Mózes siratásának, azaz gyászolásának napjai. 9 Józsué, a Nún fia pedig beteljesedék bölcseségnek lelkével; mert Mózes tette vala ô reá kezeit; és hallgatának reá Izráel fiai, és úgy cselekedének, a mint parancsolt vala az ùr Mózesnek. 10 És nem támadott többé Izráelben olyan próféta, mint Mózes, a kit ismert volna az ùr színrôl-színre: 11 Mindazokban a jelekben és csudákban, a melyekért küldötte vala ôt az ùr, hogy véghez vigye azokat Égyiptom földén, a Faraón, minden ô szolgáján és az ô egész földén; 12 És mindama hatalmas erôben, és mindama nagy rettenetességben, a melyeket véghez vitt Mózes az egész Izráel szemei elôtt. Forras: http://www.biblegateway.com/
Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek! |
|
|
|
|
|
