Szent Biblia (Bible in Hungarian) - 4 Mózes Szent Biblia (Bible in Hungarian). Szent Biblia.
Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!                Isten nevét hiába ne vedd!                Az Úr napját szenteld meg!                Atyádat és anyádat tiszteld!                Ne ölj!                Ne paráználkodj!                Ne lopj!                Ne hazudj,mások becsületében kárt ne tégy!                Felebarátod házastársát ne kívánd!                Mások tulajdonát ne kívánd!               
Magyar valtozatChristian portálon

Christian források

 
4 Mózes
   

Vissza a tartalom a Biblia

1

1 Szóla pedig az ùr Mózesnek a Sinai pusztájában, a gyülekezet sátorában, a második hónapnak elsején, az Égyiptom földébôl való kijövetelök után a második esztendôben, mondván:
2  Vegyétek számba Izráel fiainak egész gyülekezetét, az ô nemzetségeik szerint, az ô atyáiknak háznépe szerint, a neveknek száma szerint, minden férfiút fôrôl fôre,
3  Húsz esztendôstôl fogva és feljebb, mindent, a ki hadba mehet Izráelben; számláljátok meg ôket az ô seregök szerint, te és Åron.
4  És legyen veletek egy-egy férfiú mindenik törzsbôl, mindenik feje legyen az ô atyái házának.
5  Ezek pedig a férfiak nevei, a kik veletek legyenek: Rúbenbôl Elisúr, Sedeúrnak fia.
6  Simeonból Selúmiel, Surisaddainak fia.
7  Júdából Naasson, Amminádábnak fia.
8  Izsakhárból Néthánéel, Suárnak fia.
9  Zebulonból Eliáb, Hélonnak fia.
10  József fiai közûl: Efraimból Elisama, Ammihudnak fia; Manasséból Gámliel, Pédasurnak fia.
11  Benjáminból Abidán, Gideóni fia.
12  Dánból Ahiézer, Ammisaddai fia.
13  Åserbôl Págiel, Okránnak fia.
14  Gádból Eleásaf, Déhuelnek fia.
15  Nafthaliból Akhira, Enánnak fia.
16  Ezek a gyülekezetnek hivatalosai, az ô atyjok törzseinek fejei, Izráel ezereinek is fejei ôk.
17  Maga mellé vevé azért Mózes és Åron e férfiakat, a kik név szerint is elôszámláltattak vala.
18  És összegyüjték az egész gyülekezetet a második hónapnak elsô napján; és vallást tônek az ô születésökrôl, az ô nemzetségeik szerint, az ô atyáiknak háznépe szerint, a neveknek száma szerint, húsz esztendôstôl fogva és feljebb, fôrôl fôre.
19  A miképen megparancsolta vala az ùr Mózesnek, úgy számlálá meg ôket a Sinai pusztájában.
20  Valának pedig Rúbennek, Izráel elsôszülöttének fiai, azoknak szülöttei az ô nemzetségeik szerint, az ô atyáiknak háznépe szerint, a nevek száma szerint, fôrôl fôre, minden férfiú, húsz esztendôstôl fogva és feljebb, minden hadba mehetô,
21  A kik megszámláltattak a Rúben törzsébôl: negyvenhat ezer és ötszáz.
22  Simeon fiai közûl azoknak szülöttei az ô nemzetségeik szerint, az ô atyáiknak háznépe szerint, az ô megszámláltjai, a neveknek száma szerint, fôrôl fôre, minden férfiú, húsz esztendôstôl fogva és feljebb, minden hadba mehetô,
23  A kik megszámláltattak Simeon törzsébôl: ötvenkilencz ezer és háromszáz.
24  Gád fiai közûl azoknak szülöttei az ô nemzetségeik szerint, az ô atyáiknak háznépe szerint, a neveknek száma szerint, húsz esztendôstôl fogva és feljebb, minden hadba mehetô,
25  A kik megszámláltattak Gád törzsébôl: negyvenöt ezer és hatszáz ötven.
26  Júda fiai közûl azoknak szülöttei az ô nemzetségeik szerint, az ô atyáiknak háznépe szerint, a nevek száma szerint, húsz esztendôstôl fogva és feljebb, minden hadba mehetô,
27  A kik megszámláltattak Júda törzsébôl: hetvennégy ezer és hatszáz.
28  Issakhár fiai közûl azoknak szülöttei az ô nemzetségeik szerint, az ô atyáiknak háznépe szerint, a nevek száma szerint, húsz esztendôstôl fogva és feljebb, minden hadba mehetô,
29  A kik megszámláltattak Izsakhár törzsébôl: ötvennégy ezer és négyszáz.
30  Zebulon fiai közûl azoknak szülöttei az ô nemzetségeik szerint, az ô atyáiknak háznépe szerint, a nevek száma szerint, húsz esztendôstôl fogva és feljebb, minden hadba mehetô,
31  A kik megszámláltattak Zebulon törzsébôl: ötvenhét ezer és négyszáz.
32  József fiaiból Efraim fiai közûl azoknak szülöttei az ô nemzetségeik szerint, az ô atyáiknak háznépe szerint, a neveknek száma szerint, húsz esztendôstôl fogva és feljebb, minden hadba mehetô;
33  A kik megszámláltattak Efraim törzsébôl: negyvenezer és ötszáz.
34  Manasse fiai közûl azoknak szülöttei az ô nemzetségeik szerint, az ô atyáiknak háznépe szerint, a nevek száma szerint, húsz esztendôstôl fogva és feljebb, minden hadba mehetô;
35  A kik megszámláltattak Manasse törzsébôl: harminczkét ezer és kétszáz.
36  Benjámin fiai közûl azoknak szülöttei az ô nemzetségeik szerint, az ô atyáiknak háznépe szerint, a nevek száma szerint, húsz esztendôstôl fogva és feljebb, minden hadba mehetô,
37  A kik megszámláltattak Benjámin törzsébôl: harminczöt ezer és négyszáz.
38  Dán fiai közûl azoknak szülöttei az ô nemzetségeik szerint, az ô atyáiknak háznépe szerint, a nevek száma szerint, húsz esztendôstôl fogva és feljebb, minden hadba mehetô,
39  A kik megszámláltattak Dán törzsébôl: hatvankét ezer és hétszáz.
40  Åser fiai közûl azoknak szülöttei az ô nemzetségeik szerint, az ô atyáiknak háznépe szerint, a neveknek száma szerint, húsz esztendôstôl fogva és feljebb, minden hadba mehetô;
41  A kik megszámláltattak Åser törzsébôl: negyvenegy ezer és ötszáz.
42  A Nafthali fiainak szülöttei az ô nemzetségeik szerint, az ô atyáiknak háznépe szerint, a neveknek száma szerint, húsz esztendôstôl fogva és feljebb, minden hadba mehetô,
43  A kik megszámláltattak a Nafthali törzsébôl: ötvenhárom ezer és négyszáz.
44  Ezek azok a megszámláltattak, a kiket megszámláltak Mózes és Åron és Izráel fejedelmei, tizenkét férfiú; egy-egy férfiú vala az ô atyáiknak házanépébôl.
45  Valának azért mindnyájan, a kik megszámláltattak az Izráel fiai közûl az ô atyáiknak háznépe szerint, húsz esztendôstôl fogva és feljebb, minden hadba mehetô az Izráelben,
46  Valának mindnyájan a megszámláltattak: hatszáz háromezer és ötszáz ötven.
47  De a léviták az ô atyáiknak háznépe szerint nem számláltattak közéjök.
48  Mert szólott vala az ùr Mózesnek, mondván:
49  Csak a Lévi törzsét ne vedd számba, és azokat ne számláld Izráel fiai közé;
50  Hanem a lévitákat rendeld a bizonyság hajlékához, és minden edényéhez, és minden ahhoz valókhoz; ôk hordozzák a hajlékot, és annak minden edényét, és ôk szolgáljanak mellette, és a hajlék körûl táborozzanak.
51  És mikor a hajléknak elébb kell indulni, a léviták szedjék azt szét, mikor pedig megáll a hajlék, a léviták állassák azt fel, az idegen pedig, a ki oda járul, meghaljon.
52  És tábort járjanak Izráel fiai kiki az ô táborában, és kiki az ô zászlója alatt, az ô seregeik szerint.
53  A léviták pedig tábort járjanak a bizonyság hajléka körûl, hogy ne legyen harag Izráel fiainak gyülekezetén; és megtartsák a léviták a bizonyság hajlékának ôrizetét.
54  Cselekedének azért az Izráel fiai mind a szerint, a mint parancsolta vala az ùr Mózesnek, úgy cselekedének.

2

1 És szóla az ùr Mózesnek és Åronnak, mondván:
2  Az Izráel fiai, kiki az ô zászlója alatt, az ô atyáik háznépének jeleivel járjon tábort, a gyülekezet sátora körûl járjon tábort annak oldalai felôl.
3  ìgy járjanak pedig tábort: Keletre naptámadat felôl Júda táborának zászlója az ô seregeivel; és Júda fiainak fejedelme Naasson, Amminádáb fia.
4  Az ô serege pedig, vagyis az ô megszámláltjaik: hetvennégy ezer és hatszáz.
5  Mellette pedig tábort járjon Izsakhár törzse, és Izsakhár fiainak fejedelme Néthánéel, Suárnak fia.
6  Az ô serege pedig, vagyis az ô megszámláltjaik: ötvennégy ezer és négyszáz.
7  Zebulon törzse, és Zebulon fiainak fejedelme Eliáb, Hélon fia.
8  Az ô serege pedig, vagyis az ô megszámláltjaik: ötvenhét ezer és négyszáz.
9  Mindnyájan, a kik megszámlálva voltak Júda táborában: száz nyolczvanhat ezer és négyszáz, az ô seregeik szerint. Ezek induljanak elôre.
10  Rúben táborának zászlója legyen dél felôl az ô seregeivel, és Rúben fiainak fejedelme Elisúr, Sedeúr fia.
11  Az ô serege pedig, vagyis az ô megszámláltjaik: negyvenhat ezer és ötszáz.
12  Mellette pedig tábort járjon Simeon törzse, és Simeon fiainak fejedelme: Selúmiel, Surisaddai fia.
13  Az ô serege pedig, vagyis az ô megszámláltjaik: ötvenkilencz ezer és háromszáz.
14  Azután Gád törzse, és Gád fiainak fejedelme: Eliásáf, a Réuel fia.
15  Az ô serege pedig, vagyis az ô megszámláltjaik: negyvenöt ezer és hatszáz ötven.
16  Mindnyájan, a kik megszámlálva voltak Rúben táborában: száz ötvenegy ezer és négyszáz ötven az ô seregeik szerint. Ezek másodszorra induljanak.
17  Azután induljon a gyülekezet sátora, a léviták táborával, a táboroknak közepette: A miképen tábort járnak, a képen induljanak, kiki az ô helyén, az ô zászlója mellett.
18  Efraim táborának zászlója az ô seregeivel nyugot felé legyen, és Efraim fiainak fejedelme: Elisáma, Ammihud fia.
19  Az ô serege pedig, vagyis az ô megszámláltjaik: negyven ezer és ötszáz.
20  És ô mellette legyen Manasse törzse, és Manasse fiainak fejedelme Gámliel, Pédasur fia.
21  Az ô serege pedig, vagyis az ô megszámláltjaik, harminczkét ezer és hétszáz.
22  Azután legyen Benjámin törzse és Benjámin fiainak fejedelme: Abidám, Gideóni fia.
23  Az ô serege pedig, vagyis az ô megszámláltjaik: harminczöt ezer és négyszáz.
24  Mindnyájan a kik megszámlálva voltak Efraim táborában, száz nyolczezer és száz az ô seregeik szerint. Ezek harmadszorra induljanak.
25  Dán táborának zászlója legyen észak felôl az ô seregeivel, és a Dán fiainak fejedelme: Ahiézer, Ammisaddai fia.
26  Az ô serege pedig, vagyis az ô megszámláltjaik: hatvankét ezer és hétszáz.
27  Mellette pedig tábort járjon Åser törzse, és Åser fiainak fejedelme: Págiel, az Okhrán fia.
28  Az ô serege pedig, vagyis az ô megszámláltjaik: negyvenegy ezer és ötszáz.
29  Azután legyen Nafthali törzse, és Nafthali fiainak fejedelme: Akhira, Enán fia.
30  Az ô serege pedig, vagyis az ô megszámláltjaik: ötvenhárom ezer és négyszáz.
31  Mindnyájan, a kik megszámlálva voltak Dán táborában, száz ötvenhét ezer és hatszáz; utóljára induljanak az ô zászlóik szerint.
32  Ezek Izráel fiainak megszámláltjai az ô atyáiknak háznépei szerint; mindnyájan, a kik megszámlálva voltak táboronként, az ô seregeik szerint: hatszáz háromezer ötszáz és ötven.
33  De a léviták nem voltak számba véve Izráel fiai között, a mint megparancsolta volt az ùr Mózesnek.
34  És cselekedének Izráel fiai mind a szerint, a mint parancsolta volt az ùr Mózesnek: aképen járának tábort, az ô zászlóik szerint, és úgy indulának, kiki az ô nemzetsége szerint, az ô atyáiknak háznépe szerint.

3

1 Ezek pedig Åronnak és Mózesnek szülöttei azon a napon, a melyen szólott az ùr Mózesnek a Sinai hegyen;
2  Ezek az Åron fiainak nevei: Az elsôszülött Nádáb, azután Abihú, Eleázár és Ithamár.
3  Ezek Åron fiainak, a felkenetett papoknak nevei, a kiket papi szolgálatra avattak fel.
4  De Nádáb és Abihú meghala az ùr elôtt, mikor idegen tûzzel áldozának az ùr elôtt a Sinai pusztájában, fiaik pedig nem valának nékik. Eleázár és Ithamár viselék azért a papságot, Åronnak, az ô atyjoknak színe elôtt.
5  Szóla pedig az ùr Mózesnek, mondván:
6  Hozd elô Lévi törzsét, és állassad Åron pap elé, hogy szolgáljanak néki.
7  És ügyeljenek az ô ügyére, és az egész gyülekezet ügyére a gyülekezet sátora elôtt, hogy végezhessék a hajlék körûl való szolgálatot.
8  Ügyeljenek pedig a gyülekezet sátorának minden eszközére is, és Izráel fiainak ügyeire is, hogy végezhessék a hajlék körûl való szolgálatot.
9  És adjad a lévitákat Åronnak és az ô fiainak; mert valóban néki adattak Izráel fiaitól.
10  Åront pedig és az ô fiait rendeld föléjök, hogy ôrizzék az ô papságukat: és ha idegen járulna oda, haljon meg.
11  Szóla azután az ùr Mózesnek, mondván:
12  ìmé én kiválasztottam a lévitákat Izráel fiai közûl, minden elsôszülött helyett, a mely az ô anyjának méhét megnyitja Izráel fiai között: azért legyenek a léviták enyéim.
13  Mert enyém minden elsôszülött; a mikor megöltem minden elsôszülöttet Égyiptom földén, magamnak szenteltem minden elsôszülöttet Izráelben; akár ember, akár barom, enyéim legyenek: én vagyok az ùr.
14  Szóla azután az ùr Mózesnek a Sinai pusztájában, mondván:
15  Számláld meg Lévi fiait az ô atyáiknak háznépe szerint, az ô nemzetségeik szerint; egy hónapostól fogva, és azon felûl minden finemût számlálj meg.
16  Megszámlálá azért Mózes ôket az ùr szava szerint, a miképen meghagyatott vala néki.
17  És ezek voltak a Lévi fiai az ô neveik szerint: Gerson, Kéhát és Mérári.
18  Ezek pedig a Gerson fiainak nevei az ô nemzetségök szerint: Libni és Simhi.
19  Továbbá a Kéhát fiai az ô nemzetségök szerint: Amrám és Iczhár, Hebron és Uzziél.
20  A Mérári fiai pedig az ô nemzetségök szerint: Makhli és Músi. Ezek a Lévi nemzetségei, az ô atyáiknak háznépe szerint.
21  Gersontól valók a Libni nemzetsége és a Simhi nemzetsége; ezek a Gersoniták nemzetségei.
22  Az ô megszámláltjaik, az egy hónapostól fogva és feljebb minden finemûnek száma szerint, az ô megszámláltjaik: hétezer és ötszáz.
23  A Gersoniták nemzetségei a hajlék megett járjanak tábort nyugot felôl.
24  És a Gersoniták atyáik háznépének fejedelme legyen Eliásáf, a Láél fia.
25  A Gerson fiainak tiszte pedig: ügyelni a gyülekezet sátorában, a hajlékra, a sátorra, annak takarójára, és a gyülekezet sátora nyílásának leplére.
26  Továbbá a pitvarnak szônyegeire, és a pitvar nyílásának leplére, a mely van a hajlékon és az oltáron köröskörûl, és annak köteleire, és minden azzal járó szolgálatra.
27  Kéháttól való pedig az Amrám nemzetsége, az Iczhár nemzetsége, a Hebron nemzetsége és az Uzziél nemzetsége: Ezek Kéhátnak nemzetségei.
28  Minden finemûnek száma szerint, egy hónapostól fogva és feljebb, nyolczezeren és hatszázan valának a szenthelynek ôrizôi.
29  A Kéhát fiainak nemzetségei a hajlék oldala mellett dél felôl járjanak tábort.
30  És a Kéhátiták nemzetségének, az ô atyái háznépének fejedelme legyen Elisáfán, Uzziélnek fia.
31  Az ô tisztök pedig, ügyelni a ládára, az asztalra, a gyertyatartóra, az oltárokra és a szenthelynek edényeire, a melyekkel szolgálnak, és a takaróra, és minden azzal járó szolgálatra.
32  Továbbá a léviták fejedelmeinek fejedelme legyen Eleázár, Åron pap fia: a szenthelyre ügyelôknek elôljárója.
33  Méráritól való a Makhli és Músi nemzetsége; ezek a Mérári nemzetségei.
34  Az ô megszámláltjaik pedig minden finemûnek száma szerint, egy hónapostól fogva feljebb: hatezer és kétszáz.
35  És A Mérári nemzetségének, az ô atyái háznépének fejedelme legyen Suriel, az Abihail fia; a hajléknak észak felôl való oldala mellett járjanak tábort.
36  A Mérári fiainak pedig tisztök legyen felügyelni: a hajlék deszkáira, annak reteszrúdaira, oszlopaira és annak talpaira, minden edényeire és minden azzal járó szolgálatra;
37  Továbbá a pitvar körûl való oszlopokra és azoknak talpaira, szegeire és köteleire.
38  A hajlék elôtt keletre, a gyülekezet sátora elôtt naptámadat felôl, Mózes, Åron és az ô fiai járjanak tábort, a kik felügyelnek a szenthely szolgálatára, és Izráel fiainak ügyeire; ha pedig idegen járulna oda, haljon meg.
39  A léviták minden megszámláltja, a kiket Mózes és Åron az ùr rendeletére nemzetségenként számláltak vala meg, minden finemû, az egy hónapostól fogva és feljebb: huszonkét ezer.
40  És monda az ùr Mózesnek: számláld meg Izráel fiainak minden finemû elsôszülöttét, egy hónapostól fogva és feljebb, és pedig névszerint számláld meg ôket.
41  És válaszd a lévitákat nékem (én vagyok az ùr) az Izráel fiai közûl való minden elsôszülött helyett; és a léviták barmait, Izráel fiai barmainak minden elsô fajzása helyett.
42  Megszámlálá azért Mózes, a mint parancsolta vala néki az ùr, Izráel fiainak minden elsôszülöttét.
43  És lôn minden finemû elsôszülött a nevek száma szerint, egy hónapostól fogva és feljebb, az ô megszámláltjaik: huszonkét ezer kétszáz és hetvenhárom.
44  És szóla az ùr Mózesnek, mondván:
45  Válaszd a lévitákat az Izráel fiai közûl való minden elsôszülött helyett; és a léviták barmait az ô barmaik helyett, és legyenek enyéim a léviták. Én vagyok az ùr.
46  A mi pedig a kétszáz és hetven háromnak megváltását illeti, a kik felûl vannak a lévitákon Izráel fiainak elsôszülöttei közûl:
47  Végy öt-öt siklust fejenként; a szent siklus szerint vedd azt, (húsz géra egy siklus).
48  És add azt a pénzt Åronnak és az ô fiainak, váltságúl a köztök lévô számfelettiekért.
49  Bevevé azért Mózes a váltságpénzt azoktól, a kik felûl voltak a lévitáktól megváltottakon.
50  Izráel fiainak elsôszülöttitôl vevé be e pénzt: ezer háromszáz és hatvanöt siklust, a szent siklus szerint.
51  És adá Mózes a megváltottaknak pénzét Åronnak és az ô fiainak, az ùr rendelete szerint, a miképen parancsolta vala az ùr Mózesnek.

4

1 És szóla az ùr Mózesnek és Åronnak, mondván:
2  Vedd számba a Kéhát fiait Lévi fiai közûl nemzetségenként, az ô atyjoknak háznépe szerint.
3  Harmincz esztendôstôl és azon felûl az ötven esztendôsökig mindenkit, a ki szolgálatra való, hogy munkálkodjék a gyülekezet sátorában.
4  Ez a tisztök Kéhát fiainak a gyülekezet sátorában: a legszentségesebbekrôl való gondviselés.
5  Åron és az ô fiai pedig, mikor indulni akar a tábor, menjenek be, és vegyék le a takaró függönyt, és takarják be azzal a bizonyság ládáját.
6  És tegyenek arra borzbôrbôl csinált takarót, és borítsák azt be egészen kékszínû ruhával felülrôl, és dugják belé a rúdjait is.
7  A szent kenyerek asztalát is borítsák be kékszínû ruhával, azon felûl tegyék rá a tálakat, a csészéket, a kelyheket, és az italáldozathoz való kancsókat, és ama szüntelen való kenyér is rajta legyen.
8  Azután borítsanak azokra karmazsinszínû ruhát, és takarják be azt borzbôrbôl való takaróval, és dugják belé a rúdjait is.
9  Vegyenek azután kékszínû ruhát, és takarják be a világításra való gyertyatartót és annak mécseit, hamvvevôit, hamutartóit és minden olajos edényét, a melyekkel szolgálnak körûlte.
10  És tegyék azt és minden edényét borzbôrbôl csinált takaróba, és tegyék a saroglyára.
11  Az arany oltárt is borítsák be kékszínû ruhával, és takarják be borzbôrbôl csinált takaróval, és dugják belé a rúdjait is.
12  Vegyék elô azután a szolgálatnak minden eszközét, a melyekkel szolgálni fognak a szenthelyen, és tegyék kékszínû ruhába, és takarják be azokat borzbôrbôlcsinált takaróval, és tegyék a saroglyára.
13  Azután takarítsák el a hamvat az oltárról, és borítsanak arra bíborpiros színû ruhát.
14  És tegyék rá arra minden ô eszközét, a melyekkel szolgálnak azon: a szenes serpenyôket, a villákat, a lapátokat és a medenczéket, az oltárnak minden eszközét; és borítsanak arra borzbôrbôl csinált takarót, és dugják belé a rúdjait is.
15  Ha pedig elvégezi Åron és az ô fiai a szenthelynek és a szenthely minden edényének betakarását, mikor el akar indulni a tábor: akkor jôjjenek el Kéhát fiai, hogy elvigyék azokat; de ne illessék a szenthelynek semmi edényét, hogy meg ne haljanak. Ezek Kéhát fiainak terhei a gyülekezet sátorában.
16  Eleázárnak pedig, az Åron pap fiának tiszte: a világító olajra, a füstölô szerekre, a szüntelen való ételáldozatra és a kenetnek olajára; az egész hajlékra és mindenre, a mi abban van, mind a szenthelyre, mind annak edényeire való gondviselés.
17  Szóla azután az ùr Mózesnek és Åronnak, mondván:
18  A Kéhátiták nemzetségének törzsét ne engedjétek kiirtani a léviták közûl;
19  Hanem ezt míveljétek ô velök, hogy éljenek és meg ne haljanak, mikor járulnak a szentségek szentségéhez: Åron és az ô fiai jöjjenek el, és rendeljék el ôket, kit-kit az ô szolgálatára és az ô terhére.
20  Egy pillanatra se menjenek be, hogy meglássák a szenthelyet, hogy meg ne haljanak.
21  Szóla ezután az ùr Mózesnek, mondván:
22  Vedd számba a Gerson fiait is az ô atyjoknak háznépe szerint, az ô nemzetségök szerint.
23  A harmincz esztendôstôl és azon felûl az ötven esztendôsig számláld meg ôket; mindenkit, a ki szolgálatot teljesíteni való, hogy szolgáljon a gyülekezet sátorában.
24  Ez legyen munkájok a Gersoniták nemzetségeinek a szolgálatban és a teherhordozásban:
25  Hordozzák a hajlék kárpitjait és a gyülekezet sátorát, annak takaróját és a borzbôrbôl csinált takarót, a mely rajta van felûl, és a gyülekezet sátora nyilásának leplét.
26  És a pitvar szônyegeit, és a pitvar kapunyílásának leplét, a melyek a hajlékon és az oltáron köröskörûl vannak, azoknak köteleit, és az ô szolgálatjokhoz való minden edényt; és mindazt, a mi tenni való azokkal, ôk teljesítsék.
27  Åronnak és az ô fiainak beszéde szerint legyen a Gersoniták fiainak minden szolgálatjok, minden terhökre és minden szolgálatjokra nézve; minden terhöket pedig az ô ôrizetökre bízzátok.
28  Ez a Gersoniták fiai nemzetségének szolgálata a gyülekezet sátorában; az ô szolgálatuk pedig legyen az Åron pap fiának, Ithamárnak keze alatt.
29  A Mérári fiait is az ô nemzetségeik szerint, az ô atyjoknak háznépei szerint számláld meg.
30  A harmincz esztendôstôl és annál feljebb az ötven esztendôsig számláld meg ôket; mindenkit, a ki szolgálatra való, hogy szolgálatot végezzen a gyülekezet sátorában.
31  Ezek pedig, a mikre ügyelniök kell a továbbvitelnél és a gyülekezet sátorában való minden szolgálatuknál: a hajlék deszkái, annak reteszrúdjai, oszlopai és talpai.
32  A pitvarnak is köröskörûl való oszlopai és azok talpai, szegei és kötelei, azoknak minden szerszámai, és minden szolgálatjokhoz való. Név szerint is megszámláljátok az edényeket, a mikre a továbbvitelnél ügyelniök kell.
33  Ez legyen szolgálatuk a Mérári fiai nemzetségeinek, a melylyel szolgáljanak a gyülekezet sátorában, Ithamárnak, az Åron pap fiának vezetése alatt.
34  És megszámlálá Mózes és Åron és a gyülekezet fejedelmei a Kéhátiták fiait, az ô nemzetségök szerint és az ô atyjoknak háznépe szerint,
35  A harmincz esztendôstôl és annál feljebb, az ötven esztendôsig mindenkit, a ki szolgálatra való, hogy szolgáljon a gyülekezet sátorában.
36  Vala pedig azoknak száma az ô nemzetségeik szerint: kétezer hétszáz és ötven.
37  Ezek a Kéhátiták nemzetségeinek megszámláltjai, mindazok, a kik szolgálnak vala a gyülekezet sátorában, a kiket megszámlált Mózes és Åron az ùrnak parancsolatja szerint, a Mózes keze által.
38  A Gerson fiainak száma az ô nemzetségeik szerint, és az ô atyáiknak háznépe szerint,
39  A harmincz esztendôstôl és azon felûl az ötven esztendôsig mindazok, a kik szolgálatra valók, hogy szolgáljanak a gyülekezet sátorában,
40  Azoknak száma az ô nemzetségök szerint, az ô atyjoknak háznépe szerint: kétezer hatszáz és harmincz.
41  Ezek a Gerson fiai nemzetségeinek megszámláltjai, a kik mindnyájan szolgálnak a gyülekezet sátorában, a kiket megszámlált Mózes és Åron az ùrnak beszéde szerint.
42  A Mérári fiai nemzetségeinek száma az ô nemzetségeik szerint, az ô atyjoknak háznépe szerint,
43  A harmincz esztendôstôl és azon felûl az ötven esztendôsig mindazok, a kik szolgálatra valók, hogy szolgáljanak a gyülekezet sátorában,
44  Ezeknek száma az ô nemzetségeik szerint: háromezer és kétszáz.
45  Ezek a Mérári fiai nemzetségeinek megszámláltjai, a kiket megszámlált Mózes és Åron az ùrnak beszéde szerint, a Mózes keze által.
46  Mindnyájan a megszámláltatott léviták, a kiket megszámlált Mózes és Åron, és Izráel fejedelmei az ô nemzetségeik és atyjoknak háznépe szerint,
47  A harmincz esztendôstôl és azon felûl az ötven esztendôsig, a kik csak alkalmatosak a szolgálatra, a szolgálatnak gyakorlására, és a továbbvitelnél való szolgálatra a gyülekezetnek sátorában,
48  Ezeknek száma lôn nyolczezer ötszáz és nyolczvan.
49  Az ùrnak beszéde szerint számlálták meg ôket a Mózes keze által kit-kit az ô szolgálata szerint, és az ô vinni való terhe szerint. Ez az a számlálás, a melyet az ùr parancsolt vala Mózesnek.

5

1 És szóla az ùr Mózesnek, mondván:
2  Parancsold meg Izráel fiainak, hogy ûzzenek ki a táborból minden poklost, és minden magfolyóst, és mindenkit, a ki holttest miatt lett tisztátalanná.
3  ÿzzétek azt ki akár férfi, akár asszony; a táboron kivûl ûzzétek ôket, hogy tisztátalanná ne tegyék az ô táborukat, mivelhogy én közöttök lakozom.
4  És úgy cselekedének Izráel fiai, és kiûzék azokat a táboron kivûl; a miképen meghagyta vala az ùr Mózesnek, úgy cselekedtek Izráel fiai.
5  Szóla azután az ùr Mózesnek, mondván:
6  Szólj Izráel fiainak: Ha akár férfi, akár asszony, akármi emberi bûnt követ el, a mely által hûtelenné válik az ùrhoz; az a lélek vétkessé lesz.
7  Vallja meg azért az ô bûnét, a melyet elkövetett, és fizesse meg a kárt, a mit okozott, teljes értékében, azután toldja ahhoz annak ötödrészét, és adja annak, a kinek kártett.
8  Ha pedig nincs az embernek atyjafia, a kinek megfizetné a kárt: a megtérített kár az ùré legyen a pap számára, az engesztelésre való koson kívûl, a melylyel engesztelés tétetik érte.
9  Izráel fiainak minden szent dolgaiból minden felmutatott áldozat azé a papé legyen, a kihez viszik azt.
10  És kinek-kinek az ô szenteltje a magáé legyen; a mit pedig kiki a papnak ád, azé legyen.
11  Szóla azután az ùr Mózesnek, mondván:
12  Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nékik: Ha elhajol valakinek a felesége, és hûtelenné válik iránta,
13  És hál valaki ô vele közösülve, és az ô férje elôtt titok marad, és elrejtetik, hogy ô megfertôztetett; bizonyság pedig nincs ellene, sem a bûnön nem kapták;
14  De felgerjed ô benne a féltékenység lelke, és féltékenykedik a feleségére, mivelhogy az megfertôztetett; vagy felgerjed ô benne a féltékenység lelke, és féltékenykedik a feleségére, jóllehet az meg nem fertôztetett:
15  Akkor vigye a férfiú az ô feleségét a paphoz; és vigye el azzal együtt az érette való áldozatot: egy efa árpalisztnek tizedrészét; de ne öntsön arra olajt, és ne tegyen arra temjént, mert féltékenységi ételáldozat ez, emlékeztetô ételáldozat ez, a mely hamisságra emlékeztet.
16  A pap pedig léptesse elô az asszonyt, és állassa ôt az ùr elé.
17  És vegyen a pap szent vizet cserépedénybe; a hajlék pádimentomán levô porból is vegyen a pap, és tegye azt a vízbe.
18  És állassa a pap az asszonyt az ùr elé és fejét meztelenítse meg az asszonynak, és tegye annak kezére az emlékeztetô ételáldozatot, féltékenységi ételáldozat az; és a papnak kezében legyen átokhozó keserû víz.
19  És eskesse meg ôt a pap, és ezt mondja az asszonynak: Ha nem hált veled senki, és ha el nem hajoltál tisztátalanságra a te férjed mellett, ne ártson néked ez az átokhozó, keserû víz.
20  Ha pedig elhajoltál a te férjed mellôl, és megfertôztetted magadat, és valaki közösült veled a te férjeden kivûl,
21  Miután megeskette a pap az asszonyt az átoknak esküjével, ezt mondja az asszonynak: Tegyen tégedet az ùr átokká, és eskü-példává a te néped között, megszárasztván az ùr a te tomporodat, és a te méhedet dagadtá tévén.
22  És menjen be ez átokhozó víz a te belsô részeidbe, hogy megdagadjon a te méhed, és megszáradjon a te tomporod. Az asszony pedig mondja: Åmen! Åmen!
23  És írja fel a pap ez átkokat levélre, azután törölje le a keserû vízzel
24  És itassa meg az asszonynyal az átokhozó keserû vizet, hogy bemenjen ô belé az átokhozó víz az ô keserûségére.
25  Azután vegye el a pap az asszony kezébôl a féltékenységi ételáldozatot, és lóbálja meg azt az ételáldozatot az ùr elôtt, és áldozzék azzal az oltáron.
26  És vegyen egy marokkal a pap az ételáldozatból emlékeztetôûl, és füstölögtesse el az oltáron, és azután itassa meg az asszonynyal a vizet.
27  És ha megitatta vele a vizet, akkor lészen, hogy, ha megfertôztette magát, és hûtelenné lett az ô férjéhez, bemegy az az átokhozó víz ô belé az ô keserûségére, és megdagad az ô méhe, és megszárad az ô tompora, és az az asszony átokká lesz az ô népe között.
28  Ha pedig nem fertôztette meg magát az asszony, hanem tiszta: akkor ártatlan, és termékeny lészen.
29  Ez a féltékenységi törvény, mikor elhajol az asszony az ô férje mellôl, és megfertôzteti magát;
30  Vagy mikor valaki, a kiben felgerjed a féltékenység lelke annyira, hogy féltékenykedik a feleségére; az ô feleségét állatja az ùr elé. És cselekedjék vele a pap mind e törvény szerint.
31  És ártatlan lesz a férfi a bûntôl, az asszony pedig viseli az ô bûnének terhét.

6

1 És szóla az ùr Mózesnek, mondván:
2  Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nékik: Mikor férfi vagy asszony külön fogadást tesz, nazireusi fogadást, hogy így az ùrnak szentelje magát:
3  Bortól és részegítô italtól szakaszsza el magát; boreczetet és részegítô italból való eczetet ne igyék, és semmi szôlôbôl csinált italt se igyék, se új, se asszú szôlôt ne egyék.
4  Az ô nazireusságának egész idején át semmit a félét ne igyék, a mi a szôlôtôrôl kerûl, a szôlô magvától fogva a szôlô héjáig.
5  Az ô nazireusi fogadásának egész idején, beretva az ô fejét ne járja; míg be nem teljesednek a napok, a melyekre az ùrnak szentelte magát, szent legyen, hagyja növekedni az ô fejének hajfürteit.
6  Az egész idôn át, a melyre az ùrnak szentelte magát, megholtnak testéhez be ne menjen.
7  Se atyjának, se anyjának se fiú- se leánytestvéreinek holttestével meg ne fertôztesse magát, mikor meghalnak, mert az ô Istenének nazireussága van az ô fején.
8  Az ô nazireusságának egész idejében szent legyen az ùrnak.
9  Ha pedig meghal valaki ônála hirtelenséggel, és megfertôzteti az ô nazireus fejét: nyírja meg a fejét az ô tisztulásának napján, a hetedik napon nyírja meg azt.
10  A nyolczadik napon pedig vigyen két gerliczét vagy két galambfiat a papnak a gyülekezet sátorának nyílásához.
11  És készítse el a pap egyiket bûnért való áldozatúl, a másikat pedig egészen égôáldozatúl, és szerezzen néki engesztelést, a miért vétkezett a holttest miatt; és szentelje meg annak fejét azon napon.
12  És az ô nazireusságának napjait szentelje újra az ùrnak, és vigyen az ô vétkéért való áldozatúl egy esztendôs bárányt; az elébbi napok pedig essenek le, mert megfertôztette az ô nazireusságát.
13  Ez pedig a nazireus törvénye: A mely napon betelik az ô nazireusságának ideje, vigyék ôt a gyülekezet sátorának nyílásához.
14  º pedig vigye fel az ô áldozatját az ùrnak: egy esztendôs, ép hím bárányt egészen égôáldozatúl, és egy esztendôs ép nôstény bárányt bûnért való áldozatúl, és egy ép kost hálaáldozatúl.
15  Továbbá egy kosár kovásztalan kenyeret, olajjal elegyített lánglisztbôl való lepényeket, és olajjal megkent kovásztalan pogácsákat, a hozzájok való étel- és italáldozatokkal.
16  És vigye azokat a pap az ùr elé, és készítse el annak bûnéért való áldozatát és egészen égôáldozatát.
17  A kost is készítse el hálaadó áldozatúl az ùrnak, a kosárban lévô kovásztalan kenyerekkel egybe, és készítse el a pap az ahhoz való étel- és italáldozatot is.
18  A nazireus pedig nyírja meg az ô nazireus fejét a gyülekezet sátorának nyílásánál, és vegye az ô nazireus fejének haját, és tegye azt a tûzre, a mely van a hálaadó áldozat alatt.
19  Vegye azután a pap a kosnak megfôtt lapoczkáját, és egy kovásztalan lepényt a kosárból, és egy kovásztalan pogácsát, és tegye a nazireus tenyerére, minekutána megnyirta az ô nazireus fejét.
20  És lóbálja meg a pap azokat áldozatúl az ùr elôtt; a papnak szenteltetett ez, a meglóbált szegyen és a felemelt lapoczkán felûl. Azután igyék bort a nazireus.
21  Ez a nazireus törvénye, a ki fogadást tett, és az ô áldozata az ô nazireusságáért az ùrnak, azonkivûl, a mihez módja van. Az ô fogadása szerint, a melyet fogadott, a képen cselekedjék, az ô nazireusságának törvénye szerint.
22  És szóla az ùr Mózesnek, mondván:
23  Szólj Åronnak és az ô fiainak, mondván: ìgy áldjátok meg Izráel fiait, mondván nékik:
24  Åldjon meg tégedet az ùr, és ôrizzen meg tégedet.
25  Világosítsa meg az ùr az ô orczáját te rajtad, és könyörüljön te rajtad.
26  Fordítsa az ùr az ô orczáját te reád, és adjon békességet néked.
27  ìgy tegyék az én nevemet Izráel fiaira, hogy én megáldjam ôket.

7

1 És lôn, hogy a mely napon elvégezé Mózes a sátor felállítását, és felkené azt, és megszentelé azt, minden edényével egybe, és az oltárt és annak minden edényét; és felkené és megszentelé azokat:
2  Akkor elôjövének az Izráel fejedelmei, az ô atyjok házának fejei; ezek a törzsek fejedelmei, és ezek a megszámláltattak felügyelôi:
3  És vivék az ô áldozatukat az ùr elé: hat borított szekeret, és tizenkét ökröt; egy-egy szekeret két-két fejedelemért, és mindenikért egy-egy ökröt; és odavivék azokat a sátor elébe.
4  És szóla az ùr Mózesnek, mondván:
5  Vedd el ô tôlök, és legyenek azok felhasználva a gyülekezet sátorának szolgálatában; és add azokat a lévitáknak, mindeniknek az ô szolgálata szerint.
6  Elvevé azért Mózes a szekereket és ökröket, és adá azokat a lévitáknak.
7  Két szekeret és négy ökröt ada a Gerson fiainak, az ô szolgálatuk szerint.
8  Négy szekeret pedig és nyolcz ökröt ada a Mérári fiainak, az ô szolgálatuk szerint, Ithamárnak, Åron pap fiának keze alá.
9  A Kéhát fiainak pedig semmit nem ada; mert a szentség szolgálata illette vala ôket, a melyet vállon hordoznak vala.
10  Vivének pedig a fejedelmek az oltár felszentelésére valókat azon napon, a melyen az felkenetett, és vivék a fejedelmek az ô áldozatukat az oltár elébe.
11  És monda az ùr Mózesnek: Egyik napon egyik fejedelem, másik napon másik fejedelem vigye az ô áldozatát az oltár felszentelésére.
12  És vivé elsô napon az ô áldozatát Naasson, az Amminádáb fia, Júda nemzetségébôl.
13  Vala pedig az ô áldozata, egy ezüst tál, száz és harmincz siklus súlyú, egy ezüst medencze hetven siklus súlyú, a szent siklus szerint, és mind a kettô telve vala olajjal elegyített lisztlánggal, ételáldozatúl.
14  Egy arany csésze, tíz siklus súlyú, füstölô szerekkel telve.
15  Egy fiatal tulok, egy kos, egy esztendôs bárány egészen égôáldozatúl.
16  Egy kecskebak bûnért való áldozatúl.
17  Hálaadó áldozatúl pedig két ökör, öt kos, öt kecskebak, öt bárány, esztendôsök. Ez Naassonnak, Amminádáb fiának áldozata.
18  Másodnapon vivé Néthanéel, Suárnak fia, Izsakhár nemzetségének fejedelme.
19  Vive az ô áldozatáúl egy ezüst tálat, száz és harmincz siklus súlyút, egy ezüst medenczét, hetven siklus súlyút, a szent siklus szerint, mind a kettô telve vala olajjal elegyített lisztlánggal, ételáldozatúl.
20  Egy arany csészét, tíz siklus súlyút, füstölô szerekkel telve.
21  Egy fiatal tulkot, egy kost, egy esztendôs bárányt egészen égôáldozatúl.
22  Egy kecskebakot bûnért való áldozatúl.
23  Hálaadó áldozatúl pedig két ökröt, öt kost, öt bakot, öt bárányt, esztendôsöket. Ez Néthanéelnek a Suár fiának áldozata.
24  Harmadik napon a Zebulon fiainak fejedelme: Eliáb, Hélon fia.
25  Az ô áldozata volt egy ezüst tál, száz harmincz siklus súlyú, egy ezüst medencze, hetven siklus súlyú, a szent siklus szerint, mind a kettô telve vala olajjal elegyített lisztlánggal, ételáldozatúl.
26  Egy arany csésze, tíz siklus súlyú, füstölô szerekkel telve.
27  Egy fiatal tulok, egy kos, egy esztendôs bárány, egészen égôáldozatúl.
28  Egy kecskebak, bûnért való áldozatúl.
29  Hálaadó áldozatúl pedig két ökör, öt kos, öt bak, öt bárány, esztendôsök. Ez Eliábnak, Hélon fiának áldozata.
30  Negyedik napon a Rúben fiainak fejedelme: Elisúr, Sedeúrnak fia.
31  Az ô áldozata volt egy ezüst tál, száz harmincz siklus súlyú, egy ezüst medencze, hetven siklus súlyú, a szent siklus szerint, mind a kettô telve vala olajjal elegyített lisztlánggal, ételáldozatúl.
32  Egy arany csésze, tíz siklus súlyú, füstölô szerekkel telve.
33  Egy fiatal tulok, egy kos, egy esztendôs bárány egészen égôáldozatúl.
34  Egy kecskebak bûnért való áldozatúl.
35  Hálaadó áldozatúl pedig két ökör, öt kos, öt bak, öt bárány, esztendôsök. Ez Elisúrnak, Sedeúr fiának áldozata.
36  Ötödnapon a Simeon fiainak fejedelme: Selúmiel, Surisaddai fia.
37  Az ô áldozata volt egy ezüst tál, száz harmincz siklus súlyú, egy ezüst medencze, hetven siklus súlyú, a szent siklus szerint, mind a kettô telve vala olajjal elegyített lisztlánggal, ételáldozatúl.
38  Egy arany csésze, tíz siklus súlyú, füstölô szerekkel telve.
39  Egy fiatal tulok, egy kos, egy esztendôs bárány, egészen égôáldozatúl.
40  Egy kecskebak, bûnért való áldozatúl.
41  Hálaadó áldozatúl pedig két ökör, öt kos, öt bak, öt bárány, esztendôsök. Ez Selúmielnek, Surisaddai fiának áldozata.
42  Hatodnapon a Gád fiainak fejedelme: Eliásáf, a Dehuél fia.
43  Az ô áldozata volt egy ezüst tál, száz harmincz siklus súlyú, egy ezüst medencze, hetven siklus súlyú, a szent siklus szerint, mind a kettô telve vala olajjal elegyített lisztlánggal, ételáldozatúl.
44  Egy arany csésze, tíz siklus súlyú, füstölô szerekkel telve.
45  Egy fiatal tulok, egy kos, egy esztendôs bárány, egészen égôáldozatúl.
46  Egy kecskebak bûnért való áldozatúl.
47  Hálaadó áldozatúl pedig két ökör, öt kos, öt bak, öt bárány, esztendôsök. Ez Eliásáfnak, Dehuél fiának áldozata.
48  Hetednapon az Efraim fiainak fejedelme: Elisáma, az Ammihúd fia.
49  Az ô áldozata volt egy ezüst tál, száz harmincz siklus súlyú, egy ezüst medencze, hetven siklus súlyú, a szent siklus szerint, mind a kettô telve vala olajjal elegyített lisztlánggal, ételáldozatúl.
50  Egy arany csésze, tíz siklus súlyú, füstölô szerekkel telve.
51  Egy fiatal tulok, egy kos, egy esztendôs bárány, egészen égôáldozatúl.
52  Egy kecskebak bûnért való áldozatúl.
53  Hálaadó áldozatúl pedig két ökör, öt kos, öt bak, öt bárány, esztendôsök. Ez Elisámának, Ammihúd fiának áldozata.
54  Nyolczadnapon a Manasse fiainak fejedelme: Gamliél, Pédasúr fia.
55  Az ô áldozata volt egy ezüst tál, száz harmincz siklus súlyú, egy ezüst medencze, hetven siklus súlyú, a szent siklus szerint, mind a kettô telve vala olajjal elegyített lisztlánggal, ételáldozatúl.
56  Egy arany csésze, tíz siklus súlyú, füstölô szerekkel telve.
57  Egy fiatal tulok, egy kos, egy esztendôs bárány egészen égôáldozatúl.
58  Egy kecskebak bûnért való áldozatúl.
59  Hálaadó áldozatúl pedig két ökör, öt kos, öt bak, öt bárány, esztendôsök. Ez Gamliélnek, a Pédasúr fiának áldozata.
60  Kilenczednapon a Benjámin fiainak fejedelme: Abidán, a Gideóni fia.
61  Az ô áldozata volt egy ezüst tál, száz harmincz siklus súlyú, egy ezüst medencze hetven siklus súlyú, a szent siklus szerint, mind a kettô telve vala olajjal elegyített lisztlánggal, ételáldozatúl.
62  Egy arany csésze, tíz siklus súlyú, füstölô szerekkel telve.
63  Egy fiatal tulok, egy kos, egy esztendôs bárány egészen égôáldozatúl.
64  Egy kecskebak bûnért való áldozatúl.
65  Hálaadó áldozatúl pedig két ökör, öt kos, öt bak, öt bárány, esztendôsök. Ez Abidánnak, Gideóni fiának áldozata.
66  Tizedik napon a Dán fiainak fejedelme: Ahiézer, az Ammisaddai fia.
67  Az ô áldozata volt egy ezüsttál, száz harmincz siklus súlyú, egy ezüst medencze hetven siklus súlyú, a szent siklus szerint, mind a kettô telve vala olajjal elegyített lisztlánggal, ételáldozatúl.
68  Egy arany csésze, tíz siklus súlyú, füstölô szerekkel telve.
69  Egy fiatal tulok, egy kos, egy esztendôs bárány egészen égôáldozatúl.
70  Egy kecskebak bûnért való áldozatúl.
71  Hálaadó áldozatúl pedig két ökör, öt kos, öt bak, öt bárány, esztendôsök. Ez Ahiézernek, az Ammisaddai fiának áldozata.
72  Tizenegyedik napon az Åser fiainak fejedelme: Págiel, Okrán fia.
73  Az ô áldozata volt egy ezüst tál, száz harmincz siklus súlyú, egy ezüst medencze, hetven siklus súlyú, a szent siklus szerint, mind a kettô telve vala olajjal elegyített lisztlánggal, ételáldozatúl.
74  Egy arany csésze, tíz siklus súlyú, füstölô szerekkel telve.
75  Egy fiatal tulok, egy kos, egy esztendôs bárány egészen égôáldozatúl.
76  Egy kecskebak bûnért való áldozatúl.
77  Hálaadó áldozatúl pedig két ökör, öt kos, öt bak, öt bárány, esztendôsök. Ez Págielnek, Okrán fiának áldozata.
78  Tizenkettedik napon a Nafthali fiainak fejedelme: Ahira, Enán fia.
79  Az ô áldozata volt egy ezüst tál, száz harmincz siklus súlyú, egy ezüst medencze, hetven siklus súlyú, a szent siklus szerint, mind a kettô telve vala olajjal elegyített lisztlánggal, ételáldozatúl.
80  Egy arany csésze, tíz siklus súlyú, füstölô szerekkel telve.
81  Egy fiatal tulok, egy kos, egy esztendôs bárány egészen égôáldozatúl.
82  Egy kecskebak bûnért való áldozatúl.
83  Hálaadó áldozatúl pedig két ökör, öt kos, öt bak, öt bárány, esztendôsök. Ez Ahirának, az Enán fiának áldozata.
84  Ez volt az áldozat az oltár felszentelésére, a napon, a melyen felkenetett, az Izráelnek fejedelmeitôl: Tizenkét ezüst tál, tizenkét ezüst medencze, tizenkét arany csésze.
85  Száz és harmincz siklus súlyú vala egy ezüsttál, egy ezüst medencze pedig hetven siklus súlyú; az edények minden ezüstje: kétezer négyszáz siklus, a szent siklus szerint;
86  Tizenkét arany csésze, füstölô szerekkel, tíz-tíz siklus súlyú vala egy-egy csésze, a szent siklus szerint: A csészéknek minden aranya: száz húsz siklus.
87  Az egészen égôáldozatra való minden barom: tizenkét tulok, tizenkét kos, esztendôs bárány tizenkettô, a hozzájok való ételáldozatokkal, és tizenkét kecskebak bûnért való áldozatúl.
88  A hálaadó áldozatra való minden barom pedig: huszonnégy tulok, hatvan kos, hatvan bak, esztendôs bárány hatvan. Ez volt az oltár felszentelésére való áldozat, minekutána felkenetett volt.
89  Mikor pedig bemegy vala Mózes a gyülekezet sátorába, hogy szóljon ô vele, hallja vala annak szavát, a ki szól a bizonyság ládáján, a két Kérub közûl; és szól vala vele.

8

1 És szóla az ùr Mózesnek, mondván:
2  Szólj Åronnak és mondd meg néki: Mikor felrakod a mécseket, a gyertyatartó elé világítson a hét mécs.
3  És úgy cselekedék Åron, és úgy raká fel mécseit, hogy a gyertyatartónak ellenébe tegyenek világosságot, a miképen parancsolta vala az ùr Mózesnek.
4  A gyertyatartó pedig ilyen alkotású: vert aranyból való mind a szára, mind a virága; vert mû az; ama forma szerint, a melyet mutatott volt az ùr Mózesnek, úgy készíték a gyertyatartót.
5  Szóla továbbá az ùr Mózesnek, mondván:
6  Vedd a lévitákat Izráel fiai közûl, és tisztítsd meg ôket.
7  ìgy cselekedjél pedig velök, hogy megtisztítsad ôket: hintsd reájok a tisztulás vizét, és az egész testöket beretválják meg, és mossák meg ruháikat, hogy tiszták legyenek.
8  Azután vegyenek egy fiatal tulkot és hozzávaló ételáldozatúl olajjal elegyített lisztlángot; egy másik fiatal tulkot pedig vegyenek bûnért való áldozatúl.
9  Akkor vidd a lévitákat a gyülekezet sátora elé, és gyûjtsd egybe Izráel fiainak egész gyülekezetét.
10  Ezután vidd a lévitákat az ùr elé, és Izráel fiai tegyék kezeiket a lévitákra.
11  Åron pedig lóbálja meg a lévitákat, áldozatúl az ùr elôtt, Izráel fiai részérôl, hogy szolgáljanak az ùr szolgálatában.
12  A léviták pedig tegyék kezeiket a tulkok fejére; azután készítsd el az egyiket bûnért való áldozatúl, a másikat pedig egészen égôáldozatúl az ùrnak, a lévitákért engesztelésûl.
13  És állassad a lévitákat Åron elé, és az ô fiai elé, és lóbáld meg ôket áldozatúl az ùrnak.
14  És válaszd külön a lévitákat Izráel fiai közûl, hogy a léviták legyenek az enyéim.
15  És azután menjenek el a léviták a gyülekezet sátorában való szolgálatra. ìgy tisztítsd meg ôket, és lóbáld meg ôket áldozatúl.
16  Mert bizony nékem adattak ôk Izráel fiai közûl; mind azok helyett, a kik az ô anyjok méhét megnyitják; Izráelnek elsôszülöttei helyett vettem ôket magamnak.
17  Mert enyém minden elsôszülött Izráel fiai között, emberbôl és baromból; az naptól fogva, hogy megöltem minden elsôszülöttet Égyiptom földén, magamnak szenteltem azokat.
18  A lévitákat pedig minden elsôszülött helyett vettem magamnak Izráel fiai között.
19  És odaadtam a lévitákat adományul Åronnak és az ô fiainak Izráel fiai közûl, hogy Izráel fiainak tisztében járjanak a gyülekezet sátorában, és hogy engesztelést végezzenek Izráel fiaiért, és ne legyen Izráel fiai között csapás, ha a szenthelyhez közelednek Izráel fiai.
20  ùgy cselekedék azért Mózes és Åron, és Izráel fiainak egész gyülekezete a lévitákkal; a mit parancsolt vala az ùr Mózesnek a léviták felôl, mindazt úgy cselekedék ô velök Izráel fiai.
21  És megtisztíták magokat a léviták, és megmosák ruháikat, és meglóbálá ôket Åron áldozatúl az ùr elôtt, és engesztelést szerze nékik Åron, hogy tisztákká tegye ôket.
22  Azután pedig bemenének a léviták, hogy végezzék az ô szolgálatukat a gyülekezetnek sátorában Åron elôtt és az ô fiai elôtt; a miképen parancsolt vala az ùr Mózesnek a léviták felôl, akképen cselekedének velök.
23  Szóla pedig az ùr Mózesnek, mondván:
24  Ez is a lévitákra tartozik: Huszonöt esztendôs korától fogva és azon felûl, menjen be, hogy szolgálatot teljesítsen a gyülekezet sátorának szolgálatában.
25  Ötven esztendôs korától pedig lépjen ki e szolgálatnak sorából, és ne szolgáljon többé.
26  Hanem segítse az ô atyafiait a gyülekezet sátorában, hogy azok az ô tisztökben eljárjanak; de szolgálatot ne teljesítsen. E képen cselekedjél a lévitákkal az ô szolgálatukban.

9

1 Szóla pedig az ùr Mózesnek, a Sinai pusztájában, az Égyiptom földébôl való kijövetelöknek második esztendejében, az elsô hónapban, mondván:
2  Izráel fiai pedig készítsék el a páskhát a maga idejében.
3  E hónapnak tizennegyedik napján, estennen készítsék el azt a maga idejében. Minden ô rendtartása szerint, és minden ô szertartása szerint készítsék el azt.
4  Szóla azért Mózes Izráel fiainak, hogy készítsék el a páskhát.
5  És elkészíték a páskhát az elsô hónapban, a hónapnak tizennegyedik napján estennen, a Sinai pusztájában; mindent úgy cselekedének Izráel fiai, a mint az ùr parancsolta vala Mózesnek.
6  Valának pedig némelyek, a kik tisztátalanok valának holtember illetése miatt, és nem készítheték meg a páskhát azon a napon: járulának azért Mózes elé és Åron elé azon a napon.
7  És mondának azok az emberek néki: Mi tisztátalanok vagyunk holtember illetése miatt; miért tiltatunk meg, hogy ne vigyünk áldozatot az ùrnak a maga idejében Izráel fiai között?
8  És monda nékik Mózes: Legyetek veszteg, míglen megértem: mit parancsol az ùr ti felôletek?
9  Szóla pedig az ùr Mózesnek, mondván:
10  Szólj Izráel fiainak, mondván: Ha valaki holtember illetése miatt tisztátalan, vagy messze úton leend közûletek, vagy a ti utódaitok közûl, mindazáltal készítsen páskhát az ùrnak.
11  A második hónapnak tizennegyedik napján, estennen készítsék el azt; kovásztalan kenyérrel és keserû füvekkel egyék meg azt.
12  Ne hagyjanak meg abból semmit reggelig, és annak csontját meg ne törjék; a páskhának minden rendtartása szerint készítsék el azt.
13  A mely ember pedig tiszta, vagy nincs útban, és elmulasztja a páskhát elkészíteni: irtassék ki az ilyen az ô népe közûl; mert az ùrnak áldozatát nem vitte fel annak idejében; viselje az ilyen ember az ô bûnének terhét.
14  Hogyha pedig jövevény tartózkodik köztetek, és páskhát készít az ùrnak: a páskhának rendtartása szerint és annak szertartásai szerint készítse azt; egy rendtartástok legyen néktek, mind a jövevénynek, mind a föld lakosának.
15  A hajlék felállításának napján pedig befedezé a felhô a hajlékot, a bizonyság sátorát; és estve a hajlék felett vala, tûznek ábrázatjában reggelig.
16  ùgy vala szüntelen: A felhô borítja vala azt; és tûznek ábrázatja éjjel.
17  Mihelyt pedig felszáll vala a felhô a sátorról, azonnal elindulnak vala Izráel fiai; és azon a helyen, a hol a felhô megáll vala, ott ütnek vala tábort Izráel fiai.
18  Az ùr szava szerint mennek vala Izráel fiai, és az ùr szava szerint táboroznak vala; mind addig, míg a felhô áll vala a hajlékon, táborban maradnak vala.
19  Még ha a felhô sok napig nyugszik vala a hajlékon, akkor is megtartják vala Izráel fiai az ùr rendelését, és nem indulának.
20  Megesék, hogy a felhô kevés napon át lôn a hajlékon: akkor is az ùr szava szerint maradnak vala táborban, és az ùr szava szerint indulnak vala.
21  Megesék, hogy a felhô estvétôl fogva ott lôn reggelig; mikor azért reggel a felhô felszáll vala, akkor indulnak vala el; vagy egy nap és egy éjjel lôn ott; mikor azért a felhô felszáll vala, ôk is indulának.
22  Vagy két napig, vagy egy hónapig, vagy hosszabb ideig lôn ott; a meddig késik vala a felhô a hajlékon, vesztegelvén azon, táborban maradnak vala az Izráel fiai is, és nem indulnak vala tovább; mikor pedig az felszáll vala, ôk is indulnak vala.
23  Az ùr szava szerint járnak vala tábort, és az ùr szava szerint indulnak vala. Az ùrnak rendelését megtartják vala, az ùrnak Mózes által való szava szerint.

10

1 Ismét szóla az ùr Mózesnek, mondván:
2  Csináltass magadnak két kürtöt, vert ezüstbôl csináltasd azokat, és legyenek azok néked a gyülekezet összegyûjtésére, és a táborok megindítására.
3  És mikor megfújják azokat, gyûljön te hozzád az egész gyülekezet, a gyülekezet sátorának nyílása elé.
4  Ha csak egyet fújnak meg, akkor gyûljenek hozzád a fejedelmek, Izráel ezereinek fejei.
5  Ha pedig riadót fújtok, akkor induljon azok tábora, a kik napkelet felôl táboroznak.
6  Mikor pedig másodszor fújtok riadót, akkor induljon azok tábora, a kik dél felôl táboroznak. Riadót fújjanak azok indulására.
7  Mikor pedig összegyûjtitek a gyülekezetet, egyszerûen kürtöljetek, és ne fújjatok riadót.
8  A kürtöket pedig Åron fiai, a papok fújják; és legyen ez néktek örökkévaló rendtartás a ti nemzetségeitek között.
9  És mikor viadalra mentek a ti földetekben, a titeket háborító ellenségetek ellen, akkor is azokkal a kürtökkel fújjatok riadót, és emlékezetben lesztek az ùr elôtt, a ti Istenetek elôtt, és megszabadultok a ti ellenségeitektôl.
10  A ti vígasságtoknak napján, és a ti ünnepeiteken, és a ti hónapjaitok kezdetén is fújjátok meg a kürtöket, a ti egészen égôáldozataitokra, és a ti hálaáldozatitokra: és lesznek néktek emlékeztetôül a ti Istenetek elôtt. Én vagyok az ùr, a ti Istenetek.
11  Vala pedig a második esztendôben, a második hónapban, a hónapnak huszadik napján, felszálla a felhô a bizonyság hajlékáról,
12  És elindulának Izráel fiai az ô menésöknek rendje szerint a Sinai pusztájából; és megállapodék a felhô Párán pusztájában.
13  Elindulának azért elôször az ùrnak Mózes által való parancsolatja szerint.
14  Elindula pedig elôször a Júda fiai tábor ának zászlója az ô seregei szerint; és az ô seregének feje vala Naasson, az Amminádáb fia.
15  Az Izsakhár fiai törzsébôl való seregnek feje pedig Néthanéel vala, Suárnak fia.
16  És a Zebulon fiai törzsébôl való seregnek feje vala Eliáb, Hélonnak fia.
17  És elbontatván a hajlék, elindulának Gersonnak és Mérárinak fiai, a hajlék hordozói.
18  Azután indula a Rúben táborának zászlója az ô seregeik szerint, és az ô seregének feje vala Elisur, Sedeúrnak fia.
19  A Simeon fiai törzsébôl való seregnek pedig feje vala Selúmiel, Surisaddainak fia.
20  És a Gád fiai törzsébôl való seregnek feje vala Eliásáf, Dehuélnek fia.
21  Elindulának a Kéhátiták is, a szentség hordozói, és amazok felállíták vala a hajlékot, míg ezek oda jutnak vala.
22  Azután elindula az Efraim fiai táborának zászlója az ô seregei szerint, és az ô seregének feje vala Elisáma, Ammihúdnak fia.
23  A Manasse fiai törzsébôl való seregnek feje vala Gámliél, Pédasúrnak fia.
24  A Benjámin fiai törzsébôl való seregnek feje vala Abidán, Gideóninak fia.
25  Utolszor indula el a Dán fiai táborának zászlója, mint az egész tábornak utócsapata az ô seregei szerint; és az ô seregének feje vala Ahiézer, az Ammisaddai fia.
26  Az Åser fiai törzsébôl való seregnek pedig feje vala Págiel, Okhránnak fia.
27  És a Nafthali fiai törzsébôl való seregnek feje vala Akhira, az Enán fia.
28  Ilyen vala Izráel fiainak menetele az ô seregeik szerint: ekképen mentek.
29  Monda pedig Mózes Hóbábnak, a ki fia vala a Midiánból való Reuélnek, a Mózes ipának: Arra a helyre indulunk mi, a mely felôl azt mondta vala az ùr: néktek adom. Jer el velünk, és jól teszünk veled, mert az ùr jót igért Izráelnek.
30  Az pedig felele néki: Nem megyek, hanem az én földemre és az én rokonaim közé megyek.
31  És monda Mózes: Kérlek, ne hagyj el minket: mert te tudod, hol kell megszállanunk e pusztában, és légy nékünk szemünk gyanánt.
32  És ha eljösz velünk, a mi jót cselekeszik velünk az ùr, közöljük azt veled.
33  Elmenének azért az ùr hegyétôl háromnapi járásnyira, és az ùr szövetségének ládája megyen vala ô elôttök háromnapi járásnyira, hogy kiszemelje nékik: hol kelljen megszállaniok.
34  És az ùr felhôje vala ô rajtok nappal, mikor elindulának a táborból.
35  Mikor pedig el akarták indítani a ládát, ezt mondja vala Mózes: Kelj fel Uram, és széledjenek el a te ellenségeid, és fussanak el elôled a te gyûlölôid.
36  Mikor pedig megáll vala, ezt mondja vala: Fordulj vissza Uram Izráelnek tízezerszer való ezereihez.

11

1 És lôn, hogy panaszolkodék a nép az ùr hallására, hogy rosszul van dolga. És meghallá az ùr és haragra gerjede, és felgyúlada ellenök az ùrnak tüze és megemészté a tábornak szélét.
2  Kiálta azért a nép Mózeshez, és könyörge Mózes az ùrnak, és megszünék a tûz.
3  És nevezé azt a helyet Thaberának; mert felgyúladt vala ellenök az ùrnak tüze.
4  De a gyülevész nép, a mely köztök vala, kívánságba esék, és Izráel fiai is újra síránkozni kezdének, és mondának: Kicsoda ád nékünk húst ennünk?
5  Visszaemlékezünk a halakra, a melyeket ettünk Égyiptomban ingyen, az ugorkákra és dinnyékre, a párhagymákra, vereshagymákra és a foghagymákra.
6  Most pedig a mi lelkünk eleped, mindennek híjával lévén; szemünk elôtt nincs egyéb mint manna.
7  (A manna pedig olyan vala mint a kóriándrum magva, a színe pedig mint a bdelliomnak színe.
8  Kiomol vala pedig a nép, és szedik vala a mannát, és ôrlik vala kézimalmokban, vagy megtörik vala mozsárban, és megfôzik vala fazékban, és csinálnak vala abból pogácsákat: az íze pedig olyan vala, mint az olajos kalácsé.
9  Mikor pedig a harmat leszáll vala a táborra éjjel, a manna is mindjárt leszáll vala arra.)
10  És meghallá Mózes, hogy sír a nép, az ô nemzetsége szerint, kiki az ô sátorának nyílása elôtt; és igen felgerjede az ùr haragja, és nem tetszék az Mózesnek.
11  És monda Mózes az ùrnak: Miért nyomorítád meg a te szolgádat? és miért nem találék kegyelmet a te szemeid elôtt, hogy ez egész népnek terhét én reám vetéd?
12  Avagy tôlem fogantatott-e mind ez egész nép? avagy én szûltem-e ôt, hogy azt mondod nékem: Hordozd ôt a te kebleden, a miképen hordozza a dajka a csecsemôt, arra földre, a mely felôl megesküdtél az ô atyáinak?
13  Hol vegyek én húst, hogy adjam azt mind az egész népnek? mert reám sírnak, mondván: Adj nékünk húst, hadd együnk!
14  Nem viselhetem én magam mind ez egész népet; mert erôm felett van.
15  Ha így cselekszel velem, kérlek ölj meg engemet, ölj meg ha kedves vagyok elôtted, hogy ne lássam az én nyomorúságomat.
16  Monda azért az ùr Mózesnek: Gyûjts egybe nékem hetven férfiút Izráel vénei közûl, a kikrôl tudod, hogy vénei a népnek és annak elôljárói, és vidd ôket a gyülekezet sátorához, és álljanak ott veled.
17  Akkor alá szállok, és szólok ott veled, és elszakasztok abból a lélekbôl, a mely te benned van, és teszem ô beléjök, hogy viseljék te veled a népnek terhét, és ne viseljed te magad.
18  A népnek pedig mondd meg: Készítsétek el magatokat holnapra, és húst esztek; mert sírtatok az ùr hallására, mondván: Kicsoda ád nékünk húst ennünk?
mert jobban vala nékünk dolgunk Égyiptomban. Azért az ùr ád néktek húst, és enni fogtok. 19  Nem csak egy napon esztek, sem két napon, sem öt napon, sem tíz napon, sem húsz napon;
20  Hanem egy egész hónapig, míglen kijön az orrotokon, és útálatossá lesz elôttetek; mivelhogy megvetettétek az Urat, a ki közöttetek van; és sírtatok ô elôtte mondván: Miért jöttünk ide ki Égyiptomból?
21  És monda Mózes: Hatszáz ezer gyalogos e nép, a mely között én vagyok, és te azt mondod: Húst adok nékik, és esznek egy egész hónapig?!
22  Nemde juhok és ökrök vágattatnak-é nékik, hogy elég legyen nékik? vagy a tengernek minden hala összegyûjtetik-é nékik, hogy elég legyen nékik?
23  Akkor monda az ùr Mózesnek: Avagy megrövidûlt-é az ùrnak keze? Majd meglátod: beteljesedik-é néked az én beszédem vagy nem?
24  Kiméne azért Mózes, és elmondá a népnek az ùr beszédét, és összegyûjte hetven férfiút a nép vénei közûl, és állatá ôket a sátor körûl.
25  Akkor leszálla az ùr felhôben, és szóla néki, és elszakaszta abból a lélekbôl, a mely vala ô benne, és adá a hetven vén férfiúba. Mihelyt pedig megnyugovék ô rajtok a lélek, menten prófétálának, de nem többé.
26  Két férfiú azonban elmaradt vala a táborban; egyiknek neve Eldád, a másiknak neve Médád, és ezeken is megnyugodott vala a lélek; mert azok is az összeírottak közûl valók, de nem mentek vala a sátorhoz, és mégis prófétálának a táborban.
27  Elfutamodék azért egy ifjú, és megjelenté Mózesnek, és monda: Eldád és Médád prófétálnak a táborban.
28  Akkor felel Józsué, a Nún fia, Mózes szolgája, az ô választottai közûl való, és monda: Uram, Mózes, tiltsd meg ôket!
29  És felele néki Mózes: Avagy érettem buzgólkodol-é?
Vajha az ùrnak minden népe próféta volna, hogy adná az ùr az ô lelkét ô beléjök. 30  Ezután visszatére Mózes a táborba, ô és az Izráel vénei.
31  És szél jöve ki az ùrtól, és hoza fürjeket a tengertôl, és bocsátá a táborra egynapi járásnyira egy felôl, és egynapi járásnyira más felôl a tábor körûl, és mintegy két sing magasságnyira a földnek színén.
32  Akkor felkele a nép és azon az egész napon, és egész éjjel, és az egész következô napon gyûjtének magoknak fürjeket, a ki keveset gyûjtött is, gyûjtött tíz hómert, és kiteregeték azokat magoknak a tábor körûl.
33  A hús még fogok között vala, és meg sem emésztették vala, a mikor az ùrnak haragja felgerjede a népre, és megveré az ùr a népet igen nagy csapással.
34  És elnevezék azt a helyet Kibrot-thaavának: mert ott temeték el a mohó népet.
35  Kibrot-thaavától elméne a nép Haseróthba; és ott valának Haseróthban.

12

1 Miriám pedig és Åron szólának Mózes ellen a kúsita asszony miatt, a kit feleségûl vôn, mert kúsita asszonyt vett vala feleségûl.
2  És mondának: Avagy csak Mózes által szólott-é az ùr? avagy nem szólott-é mi általunk is?
És meghallá az ùr. 3  (Az az ember pedig, Mózes, igen szelíd vala, minden embernél inkább, a kik e föld színén vannak.)
4  Mindjárt monda azért az ùr Mózesnek, Åronnak és Miriámnak: Menjetek ki ti hárman a gyülekezetnek sátorába; és kimenének ôk hárman.
5  Akkor leszálla az ùr felhônek oszlopában, és megálla a sátornak nyílásánál; és szólítá Åront és Miriámot, és kimenének mindketten.
6  És monda: Halljátok meg most az én beszédeimet: Ha valaki az ùr prófétája közöttetek, én megjelenek annak látásban, vagy álomban szólok azzal.
7  Nem így az én szolgámmal, Mózessel, a ki az én egész házamban hív.
8  Szemtôl szembe szólok ô vele, és nyilvánvanló látásban; nem homályos beszédek által, hanem az ùrnak hasonlatosságát látja. Miért nem féltetek hát szólani az én szolgám ellen, Mózes ellen?
9  És felgyúlada az ùr haragja ô reájok, és elméne.
10  És a felhô is eltávozék a sátor felûl, és ímé Miriám poklos vala, fejér mint a hó; és rátekinte Åron Miriámra, és ímé poklos vala.
11  Monda azért Åron Mózesnek: Kérlek Uram, ne tulajdonítsad nékünk e bûnt; mert bolondúl cselekedtünk és vétkeztünk!
12  Kérlek, ne legyen olyan Miriám mint a holt, a melynek húsa félig megemésztetik, mikor kijô az ô anyjának méhébôl.
13  Kiálta azért Mózes az ùrhoz, mondván: Isten, kérlek, gyógyítsd meg ôt!
14  Az ùr pedig monda Mózesnek: Ha csak az atyja pökött volna is az ô orczájára, avagy nem kellene-é szégyenkeznie hetednapig? Rekesztessék ki hét napig a táboron kivûl, és azután hívassék vissza.
15  Kirekeszteték azért Miriám a táboron kívûl hét napig. És a nép nem indula tovább, míg vissza nem hívaték Miriám.
16  (13:1) Azután pedig elindula a nép Haséróthból, és tábort ütének Párán pusztájában.

13

1 (13:2) És szóla az ùr Mózesnek, mondván:
2  (13:3) Küldj férfiakat, hogy kémleljék meg a Kanaán földét, a melyet én adok Izráel fiainak; az ô atyáiknak mindenik törzsébôl egy-egy férfiút küldjetek, mind olyat, a ki fôember közöttök.
3  (13:4)
Elküldé azért ôket Mózes Párán pusztájából az ùr rendelése szerint; és azok a férfiak mindnyájan fôemberek valának Izráel fiai között. 4  (13:5) Ezek pedig azoknak nevei: A Rúben nemzetségébôl Sámmua, a Zakhúr fia.
5  (13:6) A Símeon nemzetségébôl Safát, a Hóri fia.
6  (13:7) A Júda nemzetségébôl Káleb, a Jefunné fia.
7  (13:8) Az Izsakhár nemzetségébôl Igál, a József fia.
8  (13:9) Az Efraim nemzetségébôl Hósea, a Nún fia.
9  (13:10) A Benjámin nemzetségébôl Pálthi, a Rafú fia.
10  (13:11) A Zebulon nemzetségébôl Gaddiel, a Szódi fia.
11  (13:12) A József nemzetségébôl, a Manasse nemzetségébôl Gaddi, a Szúszi fia.
12  (13:13) A Dán nemzetségébôl Ammiél, a Gemáli fia.
13  (13:14) Az Åser nemzetségébôl Szethúr, a Mikaél fia.
14  (13:15) A Nafthali nemzetségébôl Nahbi, a Vofszi fia.
15  (13:16) A Gád nemzetségébôl Géuel, a Mákhi fia.
16  (13:17) Ezek ama férfiaknak nevei, a kiket elküldött Mózes a földnek megkémlelésére. És nevezé Mózes Hoseát, a Nún fiát Józsuénak.
17  (13:18) És mikor elküldé ôket Mózes a Kanaán földének megkémlelésére, monda nékik: Menjetek fel erre dél felôl, és hágjatok fel a hegyre.
18  (13:19) És nézzétek meg a földet, hogy milyen az; és a népet, a mely lakozik azon: erôs-é az vagy erôtlen, kevés-é az vagy sok?
19  (13:20) És milyen a föld, a melyben lakozik az: jó-é az vagy hitvány; és milyenek a városok, a melyekben lakozik: táborokban vagy erôsségekben lakozik-é?
20  (13:21) És milyen a föld: kövér-é az, vagy sovány; van-é abban élôfa vagy nincs? És legyetek bátorságosok, és szakasszatok a földnek gyümölcsébôl. Azok a napok pedig a szôlôzsendülés napjai valának.
21  (13:22)
Felmenének azért, és megkémlelék a földet a Czin pusztájától fogva mind Rehóbig, odáig, a hol Hamáthba mennek. 22  (13:23) És felmenének dél felôl, és jutának Hebronig; valának pedig ott Ahimán, Sésai és Thalmai, az Anák fiai; (Hebron pedig hét esztendôvel építtetett elébb, mint az égyiptomi Czoán).
23  (13:24) Mikor pedig eljutának Eskol völgyéig, lemetszének ott egy szôlôvesszôt egy szôlôfürttel, és ketten vivék azt rúdon; és a gránátalmákból és a figékbôl is szakasztának.
24  (13:25) Azt a helyet elnevezék Eskol völgyének; a szôlôfürtért, a melyet lemetszettek vala onnét Izráel fiai.
25  (13:26) És visszatérének a föld megkémlelésébôl negyven nap mulva.
26  (13:27) És menének, és jutának Mózeshez és Åronhoz, és Izráel fiainak egész gyülekezetéhez, Párán pusztájába, Kádesbe; és hírt vivének nékik és az egész gyülekezetnek, és megmutaták nékik a földnek gyümölcsét.
27  (13:28) ìgy beszélének néki, és ezt mondák: Elmentünk vala arra a földre, a melyre küldöttél vala minket, és bizonyára téjjel és mézzel folyó az, és ez annak gyümölcse!
28  (13:29) Csakhogy erôs az a nép, a mely lakja azt a földet, és a városok erôsítve vannak, és felette nagyok; sôt még Anák fiait is láttuk ott.
29  (13:30) Amálek lakik a dél felôl való földön, és Khitteus, Jebuzeus és Emoreus lakik a hegyeken; a tenger mellett, és a Jordán partján pedig Kananeus lakik.
30  (13:31) És jóllehet Káleb csendesíté a Mózes ellen háborgó népet, és azt mondja vala: Bátran felmehetünk, és elfoglalhatjuk azt a földet, mert kétség nélkûl megbírunk azzal;
31  (13:32)
Mindazáltal a férfiak, a kik felmentek vala vele, azt mondják vala: Nem mehetünk fel az ellen a nép ellen, mert erôsebb az nálunknál. 32  (13:33) És rossz hírét vivék annak a földnek, a melyet megkémleltek volt, Izráel fiaihoz, mondván: Az a föld, a melyen általmentünk, hogy megkémleljük azt, olyan föld, a mely megemészti az ô lakóit; az egész nép is, a melyet láttunk azon, szálas emberekbôl áll.
33  (13:34) És láttunk ott óriásokat is, az óriások közûl való Anáknak fiait, és olyanok valánk a magunk szemében, mint a sáskák, és az ô szemeikben is olyanok valánk.

14

1 És felemelé szavát az egész gyülekezet, és síra a nép azon az éjszakán.
2  És mindnyájan zúgolódának Mózes ellen és Åron ellen Izráel fiai, és monda nékik az egész gyülekezet: Vajha megholtunk volna Égyiptom földén! vagy ebben a pusztában vajha meghalnánk!
3  Miért is visz be minket az ùr arra a földre? hogy fegyver miatt hulljunk el?
feleségeink és a kicsinyeink prédára legyenek? Nem jobb, volna-é nékünk visszatérnünk Égyiptomba? 4  És mondának egymásnak: Szerezzünk elôttünk járót, és térjünk vissza Égyiptomba.
5  Akkor arczczal leborúlának Mózes és Åron Izráel fiai gyülekezetének egész községe elôtt.
6  Józsué pedig, a Nún fia, és Káleb, a Jefunné fia, a kik a földnek kémlelôi közûl valók valának, meghasogaták ruháikat.
7  És szólának Izráel fiai egész gyülekezetének, mondván: A föld, a melyen általmentünk, hogy megkémleljük azt, igen-igen jó föld.
8  Ha az ùrnak kedve telik bennünk, akkor bevisz minket arra a földre, és nékünk adja azt, mely téjjel és mézzel folyó föld.
9  Csakhogy ne lázongjatok az ùr ellen, se ne féljetek annak a földnek népétôl; mert ôk nekünk csak olyanok, mint a kenyér; eltávozott tôlök az ô oltalmok, de az ùr velünk van: ne féljetek tôlök!
10  Mikor pedig az egész gyülekezet azon tanakodék, hogy megkövezze ôket: megjelenék az ùrnak dicsôsége a gyülekezet sátorában Izráel minden fiának.
11  És monda az ùr Mózesnek: Meddig gyaláz engemet ez a nép? Meddig nem hisznek nékem, mind ama csudatételeim mellett sem, a melyeket cselekedtem közöttök?
12  Megverem ôket döghalállal, és elvesztem ôket; téged pedig nagy néppé teszlek, és ô nálánál erôsebbé.
13  És monda Mózes az ùrnak: Ha meghallják az égyiptombeliek (mert közûlök hoztad fel e népet a te hatalmad által):
14  Elmondják majd e föld lakosainak, a kik hallották, hogy te Uram e nép között vagy, hogy szemtôl szembe megjelentetted magadat te Uram, és hogy a te felhôd megállott ô rajtok, és felhôoszlopban jársz te ô elôttök nappal, éjjel pedig tûzoszlopban.
15  Hogyha mind egyig elveszted e népet, így szólanak majd e népek, a melyek hallották a te híredet, mondván:
16  Mivelhogy nem vihette be az ùr e népet a földre, a mely felôl megesküdött nékik, azért öldöste le ôket a pusztában.
17  Most azért hadd magasztaltassék fel az ùrnak ereje, a miképen szólottál, mondván:
18  Az ùr késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú, megbocsát hamisságot és vétket, de a bûnöst nem hagyja büntetlenûl; megbünteti az atyák álnokságait a fiakban harmad és negyed íziglen.
19  Kérlek, kegyelmezz meg e nép hamisságának a te irgalmasságod nagy volta szerint, a miképen megbocsátottál e népnek Égyiptomtól fogva mind eddig.
20  És monda az ùr: Megkegyelmeztem a te beszéded szerint.
21  De bizonnyal élek én, és betölti az ùr dicsôsége az egész földet,
22  Hogy mindazok az emberek, a kik látták az én dicsôségemet és csudáimat, a melyeket cselekedtem Égyiptomban és e pusztában, és megkisértettek engemet immár tízszer, és nem engedtek az én szómnak:
23  Nem látják meg azt a földet, a mely felôl megesküdtem az ô atyáiknak; senki nem látja azt azok közûl, a kik gyaláztak engem.
24  De az én szolgámat, Kálebet, mivelhogy más lélek volt vele, és tökéletességgel követett engem, beviszem ôt arra a földre, a melyre bement vala, és örökségûl bírja azt az ô magva.
25  De Amálek és Kananeus lakik a völgyben; holnap forduljatok meg, és induljatok a pusztába, a veres tenger útján.
26  Szóla annakfelette az ùr Mózesnek és Åronnak, mondván:
27  Meddig tûrjek e gonosz gyülekezetnek, a mely zúgolódik ellenem? Hallottam Izráel fiainak zúgolódásait, a kik zúgolódnak ellenem!
28  Mondd meg nékik: Élek én, azt mondja az ùr, hogy épen úgy cselekszem veletek, a miképen szólottatok az én füleim hallására!
29  E pusztában hullanak el a ti holttesteitek, és pedig mindazok, a kik megszámláltattak a ti teljes számotok szerint, húsz esztendôstôl fogva és azon felûl, a kik zúgolódtatok ellenem.
30  És nem mentek be arra a földre, a melyre nézve felemeltem az én kezemet, hogy lakosokká teszlek abban titeket; Kálebet, a Jefunné fiát és Józsuét, a Nún fiát kivéve.
31  De kicsinyeiteket, a kik felôl azt mondtátok, hogy prédára lesznek; ôket beviszem, és megismerik azt a földet, a melyet megútáltatok.
32  A ti holttesteitek azért e pusztában hullanak el.
33  A ti fiaitok pedig, mint a pásztorok, bujdosnak e pusztában negyven esztendeig, és viselik a ti paráználkodásitoknak büntetését, míglen megemésztetnek a ti holttesteitek e pusztában.
34  A napok száma szerint, a melyeken megkémleltétek a földet, (tudniillik negyven napon, egy-egy napért egy-egy esztendô), negyven esztendeig hordozzátok a ti hamisságotoknak büntetését, és megismeritek az én elfordulásomat.
35  Én, az ùr, szólottam. Bizonyára ezt mívelem az egész gonosz gyülekezettel, a mely összegyülekezett vala ellenem; ebben a pusztában emésztetnek meg, és ugyanott halnak meg.
36  A férfiak azért, a kiket elküldött vala Mózes, a földnek megkémlelésére, és visszatérének és felzúdíták ellene az egész gyülekezetet, rossz hírt terjesztvén arról a földrôl:
37  Azok a férfiak azért, a kik rossz hírt terjesztének a földrôl, meghalának az ùr elôtt csapás által.
38  Csak Józsué a Nún fia, és Káleb, a Jefunné fia, maradának életben ama férfiak közûl, a kik mentek vala a földet megkémlelni.
39  A mint pedig elbeszélé Mózes e beszédeket Izráel fiainak, a nép felette igen keserge.
40  És felkelének reggel, és felmenének a hegy tetejére, mondván: ìmé készek vagyunk elmenni a helyre, a melyrôl szólott az ùr, mert vétkeztünk.
41  És monda Mózes: Miért hágjátok át ilyen módon az ùr akaratát, holott nem sikerülhet az néktek.
42  Fel ne menjetek, mert nem lesz közöttetek az ùr, hogy el ne hulljatok a ti ellenségeitek elôtt.
43  Mert az Amálek és a Kananeus van ott elôttetek, és fegyver által hulltok el. Mivelhogy elfordultatok az ùrtól, nem is lesz az ùr veletek.
44  Mindazáltal merészkedének felmenni a hegy tetejére; de az ùr szövetségének ládája és Mózes meg sem mozdulának a táborból.
45  Alászálla azért az Amálek és a Kananeus, a ki lakik vala azon a hegyen, és megverék ôket, és vágák ôket mind Hormáig.

15

1 Szóla pedig az ùr Mózesnek, mondván:
2  Szólj Izráel fiainak, és mondd nékik: Mikor bementek a ti lakó földetekre, a melyet én adok néktek,
3  És tûzáldozatot akartok készíteni az ùrnak, egészen égô- vagy véres áldozatot, vagy fogadás teljesítése végett, vagy szabadakarat szerint, vagy a ti ünnepiteken, hogy tulok- vagy juhfélébôl kedves illatot készítsetek az ùrnak:
4  Akkor, a ki áldozza az ô áldozatját, vigyen az ùrnak ételáldozatúl egy tizedrész efa lisztlángot, egy negyedrész hin olajjal elegyítve.
5  Italáldozatúl pedig egy negyedrész hin bort adj az egészen égô-
vagy véres áldozathoz egy-egy bárány mellé. 6  Vagy ha kossal áldozol, készíts ételáldozatúl két tizedrész efa lisztlángot, megelegyítve egy hin olajnak harmadrészével;
7  Italáldozatúl pedig egy hin bornak harmadrészét. ìgy viszel az ùrnak jóillatú áldozatot.
8  Hogyha fiatal tulkot akarsz készíteni egészen égô- vagy véres áldozatúl fogadás teljesítése végett, vagy hálaáldozatúl az ùrnak:
9  Akkor vígy a fiatal tulokkal egyetemben ételáldozatúl három tizedrész efa lisztlángot, megelegyítve egy hin olajnak felével.
10  Italáldozatúl pedig vigy fel fél hin bort; kedves illatú tûzáldozat ez az ùrnak.
11  Ekképen cselekedjetek mindenik ökörnél, mindenik kosnál, mind a juhoknak, mind a kecskéknek bárányainál.
12  A barmok száma szerint, a melyeket áldozatra készítettek: így cselekedjetek mindenikkel, az ô számok szerint.
13  Minden benszülött így cselekedjék ezekkel, hogy kedves illatú tûzáldozatot vigyen az ùrnak.
14  Ha pedig jövevény tartózkodik nálatok, vagy lesz köztetek a ti nemzetségeitek szerint, és kedves illatú tûzáldozatot készít az ùrnak: a miképen ti cselekesztek, a képen cselekedjék az is.
15  òh község! néktek és a köztetek lakozó jövevénynek egy rendtartástok legyen; örökkévaló törvény legyen a ti nemzetségeiteknél, hogy az ùr elôtt olyan legyen a jövevény, mint ti.
16  Egy törvényetek legyen, és egy szabályotok néktek és a jövevénynek, a mely közöttetek lakik.
17  Szóla azután az ùr Mózesnek, mondván:
18  Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nékik: Mikor bementek a földre, a melyre én viszlek be titeket:
19  Akkor, ha majd esztek a földnek kenyerébôl, adjatok felemelt áldozatot az ùrnak.
20  A ti tésztátok zsengéjét lepényként mutassátok fel áldozatúl; mint a szérûrôl felemelt áldozatot, úgy mutassátok fel azt.
21  A ti tésztátok zsengéjébôl adjatok az ùrnak felemelt áldozatot, a ti nemzetségeitek szerint.
22  És ha megtévelyedtek, és nem cselekszitek meg mind e parancsolatokat, a melyeket szólott vala az ùr Mózesnek,
23  Mind azokat, a melyeket parancsolt az ùr néktek Mózes által, az naptól fogva, a melyen parancsolta azokat az ùr, és azután a ti nemzetségeiteknek is:
24  Akkor, hogyha a gyülekezet tudtán kivûl esik a tévedés, az egész gyülekezet áldozzék egy fiatal tulkot egészen égôáldozatúl, kedves illatúl az ùrnak, és étel- és italáldozatot is hozzá szokás szerint, és egy kecskebakot bûnért való áldozatúl.
25  És végezzen engesztelést a pap Izráel fiainak egész gyülekezetéért, és megbocsáttatik nékik, mert tévedés volt az; ôk pedig vigyék be az ô áldozatjokat tûzáldozatúl az ùrnak, és a bûnért való áldozatjokat az ùr elé az ô tévedésökért.
26  És megbocsáttatik Izráel fiai egész gyülekezetének, és a közöttök tartózkodó jövevénynek; mert az egész nép tévedésben volt.
27  Hogyha csak egy ember vétkezik tévedésbôl: áldozzék egy esztendôs kecskét bûnért való áldozatúl.
28  A pap végezzen engesztelést azért a tévedô emberért, a ki tévedésbôl vétkezett az ùr elôtt, és ha engesztelést szerez néki, megbocsáttatik néki.
29  A benszülöttnek Izráel fiai között és a jövevénynek, a ki közöttök tartózkodik: egy törvényetek legyen néktek a felôl, a ki tévedésbôl cselekszik.
30  De a mely ember felemelt kézzel cselekszik, akár benszülött akár jövevény, az Urat illeti az szidalommal, vágassék ki azért az az ô népe közûl;
31  Mivelhogy az ùrnak szavát megvetette, és az ô parancsolatját megszegte, kiirtatván kiirtassék az az ember, az ô hamissága legyen ô rajta.
32  Mikor pedig Izráel fiai a pusztában valának, találának egy férfiat, ki fát szedeget vala szombatnapon.
33  És elvivék azt, a kik találták vala azt fát szedegetni, Mózeshez és Åronhoz és az egész gyülekezethez.
34  És ôrizet alá adák azt, mert nem vala kijelentve, mit kelljen vele cselekedni.
35  És monda az ùr Mózesnek: Halállal lakoljon az a férfi, kövezze ôt agyon az egész gyülekezet a táboron kivûl.
36  Kivivé azért ôt az egész gyülekezet a táboron kivûl, és agyon kövezék ôt, és meghala, a miképen parancsolta vala az ùr Mózesnek.
37  És szóla az ùr Mózesnek, mondván:
38  Szólj Izráel fiainak, és mondjad nékik, hogy készítsenek magoknak bojtokat az ô ruháik szegleteire az ô nemzetségeik szerint, és tegyenek a szeglet bojtjára kék zsinórt.
39  És arra való legyen néktek a bojt, hogy mikor látjátok azt, megemlékezzetek az ùrnak minden parancsolatjáról, hogy megcselekedjétek azokat; és ne nézzetek a ti szívetek után, és a ti szemeitek után, a melyek után ti paráználkodtok.
40  Hogy megemlegessétek, és megcselekedjétek minden én parancsolatomat, és legyetek szentek a ti Istenetek elôtt.
41  Én vagyok az ùr, a ti Istenetek, a ki kihoztalak titeket Égyiptom földébôl, hogy legyek néktek Istenetekké. Én vagyok az ùr, a ti Istenetek.

16

1 Kóré pedig az Iczhár fia, a ki a Lévi fiának, Kéhátnak fia vala; és Dáthán és Abirám, Eliábnak fiai; és On, a Péleth fia, a kik Rúben fiai valának, fogták magokat,
2  És támadának Mózes ellen, és velök Izráel fiai közûl kétszáz és ötven ember, a kik a gyülekezetnek fejedelmei valának, tanácsbeli híres neves emberek.
3  És gyülekezének Mózes ellen és Åron ellen, és mondának nékik: Sokat tulajdonítotok magatoknak, holott az egész gyülekezet, ezek mindnyájan szentek, és közöttök van az ùr: miért emelitek azért fel magatokat az ùr gyülekezete fölé?
4  És mikor hallá ezt Mózes, arczra borúla,
5  És szóla Kórénak és az ô egész gyülekezetének, mondván: Reggel megmutatja az ùr: ki az övé és ki a szent, és kit fogadott magához; mert a kit magának választott, magához fogadja azt.
6  Ezt cselekedjétek azért: Vegyetek magatoknak temjénezôket, Kóré és az ô egész gyülekezete!
7  És tegyetek azokba tüzet, és rakjatok rá füstölô szert az ùr elôtt holnap, és az a férfiú legyen szent, a kit kiválaszt az ùr. Sokat tulajdonítotok magatoknak, Lévi fiai!
8  És monda Mózes Kórénak: Halljátok meg, kérlek Lévi fiai:
9  Avagy keveslitek-é azt, hogy titeket Izráel Istene külön választott Izráel gyülekezetétôl, hogy magához fogadjon titeket, hogy szolgáljatok az ùr sátorának szolgálatában, hogy álljatok e gyülekezet elôtt, és szolgáljatok néki?
10  És hogy magának fogadott tégedet, és minden atyádfiát, a Lévi fiait te veled; hanem még a papságot is kivánjátok?
11  Azért hát te és a te egész gyülekezeted az ùr ellen gyülekeztetek össze; mert Åron micsoda, hogy ô ellene zúgolódtok?
12  Elkülde azután Mózes, hogy hívják elô Dáthánt és Abirámot az Eliáb fiait. Azok pedig felelének: Nem megyünk fel!
13  Avagy kevesled-é azt, hogy felhozál minket a téjjel és mézzel folyó földrôl, hogy megölj minket e pusztában; hanem még uralkodni is akarsz rajtunk?
14  Éppen nem téjjel és mézzel folyó földre hoztál be minket, sem szántóföldet és szôlôt nem adtál nékünk örökségûl! Avagy ki akarod-é szúrni az emberek szemeit? Nem megyünk fel!
15  Megharaguvék azért Mózes igen, és monda az ùrnak: Ne tekints az ô áldozatjokra! Egy szamarat sem vettem el tôlök, és egyet sem bántottam közûlök.
16  Azután monda Mózes Kórénak: Te és a te egész gyülekezeted legyetek az ùr elôtt; te és azok és Åron, holnap.
17  És kiki vegye az ô temjénezôjét, és tegyetek abba füstölô szert, és vigyétek az ùr elé, kiki az ô temjénezôjét; kétszáz és ötven temjénezôt. Te is, és Åron is, kiki az ô temjénezôjét.
18  Vevé azért kiki az ô temjénezôjét, és tevének abba tüzet, és rakának arra füstölô szert, és megállának a gyülekezet sátorának nyílása elôtt, Mózes is és Åron.
19  Kóré pedig összegyûjtötte vala ellenök az egész gyülekezetet a gyülekezet sátorának nyílásához, és megjelenék az ùrnak dicsôsége az egész gyülekezetnek.
20  És szóla az ùr Mózesnek és Åronnak, mondván:
21  Váljatok külön e gyülekezettôl, hogy megemészszem ôket egy szempillantásban.
22  ºk pedig arczukra borúlának, és mondának: Isten, minden test lelkének Istene! nem egy férfiú vétkezett-é, és az egész gyülekezetre haragszol-é?
23  Akkor szóla az ùr Mózesnek, mondván:
24  Szólj a gyülekezetnek, mondván: Menjetek el a Kóré, Dáthán és Abirám hajléka mellôl köröskörûl.
25  Felkele azért Mózes, és elméne Dáthán és Abirám felé, és követék ôt Izráel vénei.
26  És szóla a gyülekezetnek, mondván: Kérlek távozzatok el ez istentelen emberek sátorai mellôl, és semmit ne illessetek abból, a mi az övék, hogy el ne veszszetek az ô bûneik miatt.
27  És elmenének a Kóré, Dáthán és Abirám hajléka mellôl köröskörûl; Dáthán pedig és Abirám kimenének, megállván az ô sátoraiknak nyílásánál feleségeikkel, fiaikkal és kisdedeikkel.
28  Akkor monda Mózes: Ebbôl tudjátok meg, hogy az ùr küldött engemet, hogy cselekedjem mind e dolgokat, hogy nem magamtól indultam:
29  Ha úgy halnak meg ezek, a mint meghal minden más ember, és ha minden más ember büntetése szerint büntettetnek meg ezek: akkor nem az ùr küldött engemet.
30  Ha pedig az ùr valami új dolgot cselekeszik, és a föld megnyitja az ô száját, és elnyeli ôket, és mindazt, a mi az övék, és elevenen szállanak alá pokolba: akkor megismeritek, hogy gyalázták ezek az emberek az Urat.
31  És lôn, a mint elvégezé mind e beszédeket, meghasada a föld alattok.
32  És megnyitá a föld az ô száját, és elnyelé ôket és az ô háznépeiket; és minden embert, a kik Kórééi valának, és minden jószágukat.
33  És alászállának azok és mindaz, a mi az övék, elevenen a pokolra: és befedezé ôket a föld, és elveszének a község közûl.
34  Az Izráeliták pedig, a kik körülöttök valának, mind elfutának azoknak kiáltására; mert azt mondják vala: netalán elnyel minket a föld!
35  És tûz jöve ki az ùrtól, és megemészté ama kétszáz és ötven férfiút, a kik füstölô szerekkel áldoznak vala.
36  Szóla pedig az ùr Mózesnek, mondván:
37  Mondd meg Eleázárnak, Åron pap fiának, hogy szedje ki a temjénezôket a tûzbôl, a tüzet pedig hintsd széllyel, mert megszenteltettek a temjénezôk;
38  Ezeknek temjénezôi, a kik a magok lelke ellen vétkeztek. És csináljatok azokból vékonyra vert lapokat az oltár beborítására. Mivelhogy járultak azokkal az ùr elé, és megszenteltettek: legyenek jegyûl Izráel fiainak.
39  Felszedé azért Eleázár pap a réz temjénezôket, a melyekkel a megégettek járultak vala oda, és vékonyra verette azokat az oltár beborítására.
40  Emlékeztetôül az Izráel fiainak, hogy senki idegen, a ki nem az Åron magvából való, ne járuljon az ùr elé füstölô szerrel füstölögtetni, hogy úgy ne járjon, mint Kóré és mint az ô gyülekezete, a miképen megmondotta vala néki az ùr Mózes által.
41  És másnap felzúdula Izráel fiainak egész gyülekezete Mózes ellen és Åron ellen, mondván: Ti öltétek meg az ùrnak népét!
42  Mikor pedig egybegyûle a gyülekezet Mózes ellen és Åron ellen, akkor fordulának a gyülekezet sátora felé: és ímé befedezte vala azt a felhô, és megjelenék az ùrnak dicsôsége.
43  Mózes azért és Åron menének a gyülekezet sátora elé.
44  És szóla az ùr Mózesnek, mondván:
45  Menjetek ki e gyülekezet közûl, hogy megemészszem ôket egy szempillantásban; ôk pedig orczájokra borúlának.
46  És monda Mózes Åronnak: Fogd a temjénezôt, és tégy abba tüzet az oltárról, és rakj reá füstölô szert, és vidd hamar a gyülekezethez, és végezz engesztelést értök, mert kijött az ùrtól a nagy harag, elkezdôdött a csapás.
47  Vevé azért Åron a temjénezôt, a mint mondotta vala Mózes, és futa a község közé, és ímé elkezdôdött vala a csapás a nép között. És füstölô áldozatot tôn, és engesztelést szerze a népnek.
48  És megálla a megholtak között és élôk között; és megszûnék a csapás.
49  És valának, a kik megholtak vala e csapás alatt, tizennégy ezer hétszázan; azokon kivûl, a kik megholtak vala a Kóré dolgáért.
50  És visszatére Åron Mózeshez a gyülekezet sátorának nyílásához. ìgy szûnék meg a csapás.

17

1 És szóla az ùr Mózesnek, mondván:
2  Szólj Izráel fiainak, és végy tôlök egy-egy vesszôt az ô atyáiknak háza szerint; az ô atyáik házának valamennyi fejedelmétôl tizenkét vesszôt; és kinek-kinek a nevét írd fel az ô vesszejére.
3  Az Åron nevét pedig írd a Lévi vesszejére: mert egy vesszô esik az ô atyjok házán ak fejéért.
4  És tedd le azokat a gyülekezet sátorában a bizonyság ládája elé, a hol megjelenek néktek.
5  És lesz, hogy annak a férfiúnak vesszeje, a kit elválasztok, kihajt; így hárítom el magamról Izráel fiainak zúgolódásait, a melyekkel zúgolódnak ti ellenetek.
6  Szóla azért Mózes Izráel fiainak, és adának néki mind az ô fejedelmeik egy-egy vesszôt egy-egy fejedelemért; az ô atyáiknak házaszerint tizenkét vesszôt; az Åron vesszeje is azok között a vesszôk között vala.
7  És letevé Mózes a vesszôket az ùr elé a bizonyság sátorában.
8  És lôn má snap, hogy beméne Mózes a bizonyság sátorába; és ímé kihajtott vala a Lévi házából való Åronnak vesszeje, és hajtást hajtott, és virágot növelt, és mandolát érlelt.
9  És kihozá Mózes mind azokat a vesszôket az ùr színe elôl mind az Izráel fiai elé, és miután megnézték vala, vevé kiki az ô vesszejét.
10  És monda az ùr Mózesnek: Vidd vissza az Åron vesszejét a bizonyság ládája elé, hogy ôriztessék ott a lázadó fiaknak jegyûl, hogy megszünjék az én ellenem való zúgolódások, hogy meg ne halljanak.
11  És megcselekedé Mózes; a mint parancsolta az ùr néki, akképen cselekedék.
12  És szólának Izráel fiai Mózesnek, mondván: ìmé pusztulunk, veszünk, mi mindnyájan elveszünk!
13  Valaki közel járul az ùrnak sátorához, meghal. Avagy mindenestôl elpusztulunk-é?!

18

1 És monda az ùr Åronnak: Te és a te fiaid, és a te atyádnak háza te veled, hordozzátok a szent hajlék körûl való hamisság büntetését. Te és a te fiaid te veled, hordozzátok a ti papságtok hamisságának büntetését.
2  A te atyádfiait, Lévinek törzsét, a te atyádnak nemzetségét is vedd magad mellé, melletted legyenek, és néked szolgáljanak; te pedig és a te fiaid veled, szolgáljatok a bizonyság sátora elôtt.
3  És ügyeljenek a te ügyedre és az egész sátornak ügyére; de a szenthajlék edényeihez és az oltárhoz ne járuljanak, hogy meg ne haljanak mind ôk, mind ti.
4  És melletted legyenek, és ügyeljenek a gyülekezet sátorának ügyére, a sátornak minden szolgálatja szerint; de idegen ne járuljon ti hozzátok.
5  Ügyeljetek azért a szenthajléknak ügyére, és az oltárnak ügyére, hogy ne legyen ezután harag Izráel fiai ellen.
6  Mert ímé én választottam a ti atyátokfiait, a lévitákat Izráel fiai közûl, mint az ùrnak adottakat, néktek ajándékúl, hogy szolgáljanak a gyülekezet sátorának szolgálatában.
7  Te pedig és a te fiaid te veled, ügyeljetek a ti papságotokra mindenben, a mik az oltárhoz tartoznak, és a függönyön belôl vannak, hogy azokban szolgáljatok; a ti papságotoknak tisztét adtam néktek ajándékúl, azért az idegen, a ki oda járul, haljon meg.
8  Szóla azután az ùr Åronnak: ìmé én néked adtam az én felemelt áldozataimra való ügyelést is, valamit Izráel fiai nékem szentelnek, néked és a te fiaidnak adtam azokat felkenetési díjúl, örökkévaló rendelés szerint.
9  Ez legyen tiéd a legszentségesebbekbôl, a melyek tûzzel meg nem égettetnek: Minden ô áldozatjok, akár ételáldozatjok, akár bûnért való áldozatjok, akár pedig vétekért való áldozatjok, a miket nékem adnak, mint legszentségesebbek, tiéid legyenek és a te fiaidé.
10  A legszentségesebb helyen egyed meg azt, csak férfiak egyék azt; szentség legyen tenéked.
11  Ez is tiéd legyen, mint felemelt áldozat az ô ajándékukból, Izráel fiainak minden meglóbált áldozataival együtt; néked adtam azokat és a te fiaidnak, és a te leányaidnak, a kik veled vannak, örökkévaló rendelés szerint; mindenki, a ki tiszta a te házadban, eheti azt:
12  Az olajnak minden kövérjét, és minden kövérjét a mustnak és gabonának, azoknak zsengéit, a melyeket az ùrnak adnak, tenéked adtam.
13  Mindennek elsô gyümölcsei az ô földjökön, a melyeket az ùrnak visznek, tiéid legyenek; mindenki, a ki tiszta a te házadban, egye azokat.
14  Minden, a mi teljesen Istennek szenteltetik Izráelben, tiéd legyen.
15  Minden, a mi az élô állatok közûl az anyaméhet megnyitja, a melyet az ùrnak visznek, mind emberekbôl s mind barmokból a tiéd legyen; csakhogy az embernek elsôszülöttét váltasd meg, és a tisztátalan állatnak elsôszülöttét is megváltassad.
16  A melyek pedig váltságosok, egy hónapostól kezdve váltasd meg a te becslésed szerint, öt ezüst sikluson a szent siklus szerint; húsz géra az.
17  De a tehénnek elsô fajzását, vagy a juhnak elsô fajzását, vagy a kecskének elsô fajzását meg ne váltasd; mert szentelni valók azok; a véröket hintsd az oltárra, és azoknak kövérit füstölögtesd el kedves illatú tûzáldozatúl az ùrnak.
18  Azoknak húsa pedig tiéd legyen, a miképen a meglóbált szegy, és a mint a jobb lapoczka is tiéd lesz.
19  Minden felemelt áldozatot a szent dolgokból, a melyeket az ùrnak áldoznak Izráel fiai, néked adtam örökkévaló rendelés szerint, és a te fiaidnak, és a te leányidnak a kik veled vannak; sónak szövetsége ez, örökkévaló az ùr elôtt, néked és a te magodnak veled.
20  Monda pedig az ùr Åronnak: Az ô földjökbôl örökséged nem lesz, sem osztályrészed nem lesz néked ô közöttök: Én vagyok a te osztályrészed és a te örökséged Izráel fiai között.
21  De ímé a Lévi fiainak örökségûl adtam minden tizedet Izráelben; az ô szolgálatjokért való osztályrész ez, a melylyel teljesítik ôk a gyülekezet sátorának szolgálatát.
22  És ne járuljanak ezután Izráel fiai a gyülekezetnek sátorához, hogy ne vétkezzenek, és meg ne haljanak.
23  De a léviták teljesítsék a gyülekezet sátorának szolgálatát, és ôk viseljék az ô bûnüket; örökkévaló rendelés legyen a ti nemzetségeiteknél, hogy Izráel fiai között ne birjanak örökséget.
24  Mivelhogy Izráel fiainak tizedét, a mit felemelt áldozatúl visznek fel az ùrnak, adtam a lévitáknak örökségûl: azért végeztem ô felôlök, hogy Izráel fiai között ne birjanak örökséget.
25  És szóla az ùr Mózesnek, mondván:
26  A lévitáknak pedig szólj, és mondd meg nékik: Mikor beszeditek Izráel fiaitól a tizedet, a melyet örökségtekûl adtam néktek azoktól, akkor áldozzatok abból felemelt áldozatot az ùrnak; a tizedbôl tizedet.
27  És ez a ti felemelt áldozatotok olyanul tulajdoníttatik néktek, mint a szérûrôl való gabona és mint a sajtóból kiömlô bor.
28  ìgy vigyetek ti is felemelt áldozatot az ùrnak minden ti tizedetekbôl, a melyet beszedtek Izráel fiaitól, és adjátok abból az ùrnak felemelt áldozatot Åronnak, a papnak.
29  Minden ti ajándékotokból vigyétek a felemelt áldozatokat az ùrnak, mindenbôl a kövérjét, a mi abból szentelni való.
30  Mondd meg azt is nékik: Mikor a kövérjét áldozzátok abból, olyanúl tulajdoníttatik az a lévitáknak, mintha a szérûrôl és sajtóból adnák.
31  Megehetitek pedig azt minden helyen, ti és a ti házatok népe; mert jutalmatok ez néktek a gyülekezet sátorában való szolgálatotokért.
32  És nem lesztek bûnösök a miatt, ha abból a kövérjét áldozzátok: és Izráel fiainak szent dolgait sem fertôztetitek meg, és meg sem haltok.

19

1 Szóla azután az ùr Mózesnek és Åronnak, mondván:
2  Ez a törvény rendelése, a melyet parancsolt az ùr, mondván: Szólja Izráel fiainak, hogy hozzanak hozzád egy veres tehenet, épet, a melyben ne legyen hiba, a melynek nyakán iga nem volt.
3  És adjátok azt Eleázárnak, a papnak, és ô vitesse ki azt a táboron kívûl, és öljék meg azt ô elôtte.
4  És vegyen Eleázár, a pap annak vérébôl az ô újjával, és hintsen a gyülekezet sátorának eleje felé annak vérébôl hétszer.
5  Azután égessék meg azt a tehenet az ô szemei elôtt; annak bôrét, húsát, és vérét a ganéjával együtt égessék meg.
6  Akkor vegyen a pap czédrusfát, izsópot és karmazsint, és vesse a tehénnek égô részei közé.
7  És mossa meg a pap az ô ruháit, az ô testét is mossa le vízzel, és azután menjen be a táborba, és tisztátalan legyen a pap estvéig.
8  Az is, a ki megégeti azt, mossa meg az ô ruháit vízzel, és az ô testét is mossa le vízzel, és tisztátalan legyen estvéig.
9  Valamely tiszta ember pedig szedje fel annak a tehénnek hamvát, és helyezze el azt a táboron kivûl tiszta helyre, hogy legyen az Izráel fiai gyülekezetének szolgálatára a tisztulásnak vizéhez; bûnért való áldozat ez.
10  És az, a ki felszedi a tehénnek hamvát, mossa meg az ô ruháit, és tisztátalan legyen estvéig; és legyen ez Izráel fiainak és a köztök tartózkodó jövevénynek örök rendelésûl.
11  A ki illeti akármely embernek a holttestét, és tisztátalanná lesz hét napig:
12  Az olyan tisztítsa meg magát azzal a vízzel harmadnapon és hetednapon, és tiszta lesz; ha pedig nem tisztítja meg magát harmadnapon és hetednapon, akkor nem lesz tiszta.
13  Valaki holtat illet, bármely embert a ki megholt, és meg nem tisztítja magát, az megfertézteti az ùrnak hajlékát; és irtassék ki az a lélek Izráelbôl; mivelhogy tisztulásnak vize nem hintetett ô reá, tisztátalan lesz; még rajta van az ô tisztátalansága.
14  Ez legyen a törvény, mikor valaki sátorban hal meg: Mindaz, a ki bemegy a sátorba, és mindaz, a ki ott van a sátorban, tisztátalan legyen hét napig.
15  Minden nyitott edény is, a melyen nincs lezárható fedél, tisztátalan.
16  És mindaz, a ki illeti a mezôn fegyverrel megöletettet, vagy megholtat, vagy emberi csontot, vagy sírt, tisztátalan legyen hét napig.
17  És vegyenek a tisztátalanért a bûnért való megégetett áldozatnak hamvából, és töltsenek arra élô vizet edénybe.
18  Valamely tiszta ember pedig vegyen iszópot, és mártsa azt vízbe, és hintse meg a sátort és minden edényt, és minden embert, a kik ott lesznek; és azt is, a ki a csontot, vagy a megöltet, vagy a megholtat, vagy a koporsót illette.
19  Hintse pedig meg a tiszta a tisztátalant harmadnapon és hetednapon, és tisztítsa meg ôt hetednapon; azután mossa meg az ô ruháit, mossa le magát is vízzel, és tiszta lesz estve.
20  Ha pedig valaki tisztátalanná lesz, és nem tisztítja meg magát, az a lélek irtassék ki a község közûl; mivelhogy az ùrnak szenthelyét megfertéztette, a tisztulásnak vize nem hintetett ô reá, tisztátalan az.
21  Ez legyen ô nálok örök rendelésûl: mind az, a ki hinti a tisztulásnak vizét, mossa meg az ô ruháit; mind az, a ki illeti a tisztulásnak vizét, tisztátalan legyen estvéig.
22  És valamit illet a tisztátalan, tisztátalan legyen az; és az a lélek is, a ki illeti azt, tisztátalan legyen estvéig.

20

1 És eljutának Izráel fiai, az egész gyülekezet Czin pusztájába az elsô hónapban, és megtelepedék a nép Kádesben, és meghala ott Miriám, és eltemetteték ott.
2  De nem vala vize a gyülekezetnek, összegyûlének azért Mózes és Åron ellen.
3  És feddôzék a nép Mózessel, és szólának mondván: Vajha holtunk volna meg, mikor megholtak a mi atyánkfiai az ùr elôtt!
4  És miért hoztátok az ùrnak gyülekezetét e pusztába, hogy meghaljunk itt mi, és a mi barmaink?
5  És miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy e rossz helyre hozzatok minket, hol nincs vetés, sem füge, sem szôlô, sem gránátalma, és inni való víz sincsen!
6  Elmenének azért Mózes és Åron a gyülekezetnek színe elôl, a gyülekezet sátorának nyílása elé, és arczukra borúlának; és megjelenék nékik az ùrnak dicsôsége.
7  És szóla az ùr Mózesnek, mondván:
8  Vedd ezt a vesszôt, és gyûjtsd össze a gyülekezetet te, és Åron, a te atyádfia, és szóljatok ím e kôsziklának az ô szemeik elôtt, hogy adjon vizet; és fakaszsz vizet nékik e kôsziklából, és adj inni a gyülekezetnek és az ô barmaiknak.
9  Vevé azért Mózes azt a vesszôt az ùrnak színe elôl a mint parancsolta vala néki.
10  És összegyûjték Mózes és Åron a gyülekezetet a kôszikla elé, és monda nékik: Halljátok meg most, ti lázadók! Avagy e kôsziklából fakaszszunk-é néktek vizet?
11  És felemelé Mózes az ô kezét, és megüté a kôsziklát az ô vesszejével két ízben; és sok víz ömle ki, és ivék a gyülekezet és az ô barmai.
12  És monda az ùr Mózesnek és Åronnak: Mivelhogy nem hittetek nékem, hogy megdicsôítettetek volna engem Izráel fiainak szeme elôtt: azért nem viszitek be e községet a földre, a melyet adtam nékik.
13  Ezek a versengésnek vizei, a melyekért feddôztek Izráel fiai az ùrral; és megdicsôítette magát ô bennök.
14  És külde Mózes követeket Kádesbôl Edom királyához, kik így szólának: Ezt mondja a te atyádfia az Izráel: Te tudod mindazt a nyomorúságot, a mely mi rajtunk esett:
15  Hogy a mi atyáink alámentek Égyiptomba, és sok ideig laktunk Égyiptomban, és hogy nyomorgatának minket az égyiptombeliek, és a mi atyáinkat.
16  És kiáltottunk az ùrhoz, és meghallgatta a mi szónkat, és angyalt külde és kihozott minket Égyiptomból; és ímé Kádesben vagyunk a te határodnak végvárosában.
17  Hadd mehessünk át a te földeden! Nem megyünk át sem mezôn, sem szôlôn, és kútvizet sem iszunk; az országúton megyünk, és nem térünk sem jobbra, sem balra, míg általmegyünk a te határodon.
18  Felele pedig Edom: Nem mehetsz át az én földemen, hogy fegyverrel ne menjek ellened!
19  És mondának néki Izráel fiai: A járt úton megyünk fel, és ha a te vizedet iszszuk, én és az én barmaim, megadom annak az árát. Nincs egyéb szándékom, csak hogy gyalog mehessek át.
20  Az pedig monda: Nem mégy át. És kiméne ô ellene Edom sok néppel és nagy erôvel.
21  Mivel nem akará Edom megengedni Izráelnek, hogy általmenjen az ô országán: azért eltére Izráel ô tôle.
22  Majd elindulának Kádesbôl, és jutának Izráel fiai, az egész gyülekezet a Hór hegyére.
23  És szóla az ùr Mózesnek és Åronnak, a Hór hegyénél, Edom földének határán, mondván:
24  Åron az ô népeihez takaríttatik: mert nem megy be a földre, a melyet Izráel fiainak adtam, mivelhogy ellenszegültetek az én szómnak a versengésnek vizénél.
25  Vedd Åront és Eleázárt, az ô fiát, és vezesd fel ôket a Hór hegyére.
26  És vetkeztesd le Åront az ô ruháiból, és öltöztesd fel azokba Eleázárt, az ô fiát; mert Åron az ô népéhez takaríttatik, és meghal ott.
27  És úgy cselekedék Mózes, a mint parancsolta vala az ùr, és felmenének a Hór hegyére az egész gyülekezet láttára.
28  És Mózes levetkezteté Åront az ô ruháiból, és felöltözteté azokba Eleázárt, az ô fiát. És meghala Åron ott a hegynek tetején, Mózes pedig és Eleázár leszálla a hegyrôl.
29  És látá az egész gyülekezet, hogy meghalt vala Åron, és siratá Åront harmincz napig Izráelnek egész háza.

21

1 Mikor pedig meghallotta a Kananeus, Arad királya, a ki lakozik vala dél felôl, hogy jön Izráel a kémeknek útján: megütközék Izráellel, és foglyokat ejte közûlök.
2  Fogadást tôn azért Izráel az ùrnak, és monda: Ha valóban kezembe adod e népet, eltörlöm az ô városait.
3  És meghallotta az ùr Izráelnek szavát, és kézbe adá a Kananeust, és eltörlé ôket, és azoknak vároasait. És nevezé azt a helyet Hormának.
4  És elindulának a Hór hegyétôl a veres tengerhez vivô úton, hogy megkerüljék Edom földét. És a népnek lelke megkeseredék útközben.
5  És szóla a nép Isten ellen és Mózes ellen: Miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincsen kenyér, víz sincsen, és e hitvány eledelt útálja a mi lelkünk.
6  Bocsáta azért az ùr a népre tüzes kígyókat, és megmardosák a népet, és sokan meghalának Izráel népébôl.
7  Akkor méne a nép Mózeshez, és mondák: Vétkeztünk, mert szólottunk az ùr ellen és te ellened; imádkozzál az ùrhoz, hogy vigye el rólunk a kígyókat. És imádkozék Mózes a népért.
8  És monda az ùr Mózesnek: Csinálj magadnak tüzes kígyót, és tûzd fel azt póznára; és ha valaki megmarattatik, és feltekint arra, életben maradjon.
9  Csinála azért Mózes rézkígyót, és feltûzé azt póznára. És lôn, hogy ha a kígyó valakit megmar vala, és az feltekinte a rézkígyóra, életben marada.
10  Azután elindulának Izráel fiai, és tábort ütének Obóthban.
11  Obóthból is elindulának, és tábort ütének Hije-Abarimban, abban a pusztában, a mely Moáb elôtt vala napkelet felôl.
12  Onnét elindulának, és tábort ütének Zéred völgyében.
13  Onnét elindulának, és tábort ütének az Arnon vizén túl, a mely van a pusztában, és kijô az Emoreus határából. Mert az Arnon Moábnak határa Moáb között és Emoreus között.
14  Azért van szó az ùr hadainak könyvében: Vahébrôl Szúfában, és a patakokról Arnonnál,
15  És a patakok folyásáról, a mely Ar város felé hajol és Moáb határára dûl.
16  És onnét Béérbe menének. Ez az a kút, a melynél mondotta vala az ùr Mózesnek: Gyûjtsd össze a népet, és adok nékik vizet.
17  Akkor éneklé az Izráel ez éneket: Jôjj fel óh kút! énekeljetek néki!
18  Kút, a melyet fejedelmek ástak; a nép elôkelôi vájtak, kormánypálczával, vezérbotjaikkal. És a pusztából Mathanába menének.
19  És Mathanából Nahaliélbe, és Nahaliélbôl Bámóthba.
20  Bámóthból pedig abba a völgybe, a mely Moáb mezején van, onnan a Piszga tetejére, a mely a sivatagra néz.
21  És külde Izráel követeket Szíhonhoz az Emoreusok királyához, mondván:
22  Hadd mehessek át a te földeden! Nem hajlunk mezôre, sem szôlôre, kútvizet sem iszunk; az országúton megyünk, míg átmegyünk a te határodon.
23  De nem engedé Szíhon Izráelnek, hogy átmenjen az ô határán, sôt egybegyûjté Szíhon minden népét, és kiméne Izráel ellen a pusztába, és jöve Jaháczba; és megütközék Izráellel.
24  És megveré ôt Izráel fegyvernek élivel, és elfoglalá annak földét Arnontól Jabbókig, az Ammon fiaiig; mert erôs vala az Ammon fiainak határa.
25  És elfoglalá Izráel mind e városokat, és megtelepedék Izráel az Emoreusok minden városában, Hesbonban és annak minden városában;
26  Mert Hesbon Szíhonnak az Emoreusok királyának városa vala, ki is hadakozott vala Moábnak elôbbi királyával, és elvett vala minden földet annak kezébôl Arnonig.
27  Azért mondják a példabeszédmondók: Jôjjetek Hesbonba! Építtessék és erôsíttessék Szíhon városa!
28  Mert tûz jött ki Hesbonból, láng szíhon városából; megemésztette Art, Moábnak városát, Arnon magaslatainak urait.
29  Jaj néked Moáb! Elvesztél Kámosnak népe! Futásra adta ô fiait, leányait fogságra Szíhonnak, az emoreus királynak.
30  De mi lövöldöztük ôket, elveszett Hesbon Dibonig, és elpusztítottuk Nofáig, a mely Medebáig ér.
31  Megtelepedék azért Izráel az Emoreusok földén.
32  És elkülde Mózes, hogy megkémleljék Jázert, és bevevék annak városait, és kiûzé az Emoreust, a ki ott vala.
33  Majd megfordulának, és felmenének a Básánba vivô úton. És kijöve Og, Básán királya ô ellenök, ô és egész népe, hogy megütközzenek Hedreiben.
34  Akkor monda az ùr Mózesnek: Ne félj tôle, mert a te kezedbe adtam ôt, és egész népét, és az ô földét. És úgy cselekedjél vele, a miképen cselekedtél Szíhonnal az Emoreusok királyával, a ki lakik vala Hesbonban.
35  Megverék azért ôt és az ô fiait és egész népét annyira, hogy egy sem marada belôle; és elfoglalák az ô földét.

22

1 És tovább menének Izráel fiai, és tábort ütének Moáb mezôségén a Jordánon túl, Jérikó ellenében.
2  És mikor látta Bálák, a Czippór fia mind azokat, a melyeket cselekedett vala Izráel az Emoreussal:
3  Igen megrémüle Moáb a néptôl, mivelhogy sok vala az, és búsula Moáb Izráel fiai miatt.
4  Monda azért Moáb Midián véneinek: Most elnyalja e sokaság minden mi környékünket, a miképen elnyalja az ökör a mezônek pázsitját. (Bálák pedig, Czippórnak fia Moáb királya vala abban az idôben.)
5  Külde azért követeket Bálámhoz a Béór fiához Péthorba, a mely vala a folyóvíz mellett, az ô népe fiainak földére, hogy hívják ôt, mondván: ìmé nép jött ki Égyiptomból, és ímé ellepte e földnek színét, és megtelepszik én ellenemben.
6  Most azért kérlek jöjj el, átkozd meg érettem e népet, mert erôsebb nálamnál; talán erôt vehetek rajta, megverjük ôt, és kiûzhetem ôt e földbôl; mert jól tudom, hogy a kit megáldasz, meg lesz áldva, és a kit megátkozol, átkozott lesz.
7  Elmenének azért Moábnak vénei és Midiánnak vénei, és a jövendômondásnak jutalma kezeikben vala, és jutának Bálámhoz, és megmondák néki Bálák izenetét.
8  º pedig monda nékik: Háljatok itt az éjjel, és feleletet adok néktek, a miképen szól nékem az ùr. És Moábnak fejedelmei ott maradának Bálámnál.
9  Eljöve pedig az Isten Bálámhoz, és monda: Kicsodák ezek a férfiak te nálad?
10  És monda Bálám az Istennek: Bálák Czippór fia, Moáb királya, küldött én hozzám, ezt mondván:
11  ìmé e nép, a mely kijött Égyiptomból, ellepte a földnek színét; most azért jöjj el, átkozd meg azt érettem, talán megharczolhatok vele, és kiûzhetem ôt.
12  És monda Isten Bálámnak: Ne menj el ô velök, ne átkozd meg azt a népet, mert áldott az.
13  Felkele azért Bálám reggel, és monda a Bálák fejedelmeinek: Menjetek el a ti földetekre; mert nem akarja az ùr megengedni nékem, hogy elmenjek veletek.
14  És felkelének Moáb fejedelmei, és jutának Bálákhoz, és mondának: Nem akart Bálám eljönni velünk.
15  Elkülde azért ismét Bálák több fejedelmet, amazoknál elôkelôbbeket.
16  És eljutának Bálámhoz, és mondának néki: Ezt mondja Bálák, Czippórnak fia: Kérlek, ne vonakodjál eljönni hozzám!
17  Mert igen-igen megtisztellek téged, és akármit mondasz nékem, megcselekszem. Jöjj el azért kérlek, és átkozd meg értem e népet!
18  Bálám pedig felele és monda a Bálák szolgáinak: Ha Bálák az ô házát aranynyal és ezüsttel tele adná is nékem, nem hághatom át az ùrnak, az én Istenemnek szavát, hogy valamit miveljek; kicsit vagy nagyot.
19  Most mindazonáltal maradjatok itt kérlek ti is ez éjjel, hadd tudjam meg, mit szól ismét az ùr nékem?
20  És eljöve Isten Bálámhoz éjjel, és monda néki: Ha azért jöttek e férfiak, hogy elhívjanak téged: kelj fel, menj el velök; de mindazáltal azt cselekedjed, a mit mondok majd néked.
21  Felkele azért Bálám reggel, és megnyergelé az ô szamarát, és elméne a Moáb fejedelmeivel.
22  De megharaguvék Isten, hogy elmegy vala ô. És megálla az ùrnak angyala az útban, hogy ellenkezzék vele; ô pedig üget vala a szamarán, és két szolgája vala vele.
23  És meglátá a szamár az ùrnak angyalát, a mint áll vala az úton, és mezítelen fegyvere a kezében; letére azért a szamár az útról, és méne a mezôre; Bálám pedig veré az ô szamarát, hogy visszatérítse azt az útra.
24  Azután megálla az ùrnak angyala a szôlônek ösvényén, holott innen is garád, onnan is garád vala.
25  A mint meglátá a szamár az ùrnak angyalát, a falhoz szorúla, és a Bálám lábát is oda szorítá a falhoz; ezért ismét megveré azt.
26  Az ùr angyala pedig ismét tovább méne, és megálla szoros helyen, hol nem volt út a kitérésre, sem jobbra, sem balra.
27  A mint meglátá a szamár az ùrnak angyalát, lefeküvék Bálám alatt, azért megharaguvék Bálám, és megveré a szamarat bottal.
28  És megnyitá az ùr a szamárnak száját, és monda a szamár Bálámnak: Mit vétettem néked, hogy immár háromszor vertél meg engem?
29  Bálám pedig monda a szamárnak: Mert megcsúfoltál engem! Vajha volna fegyver a kezemben, nyilván megölnélek most téged.
30  És monda a szamár Bálámnak: Avagy nem te szamarad vagyok-é, a melyen járni szoktál, a mióta megvagy, mind e napig? Avagy szoktam volt-é veled e képen cselekedni? Az pedig felele: Nem.
31  És megnyitá az ùr a Bálám szemeit, és látá az ùr angyalát, a mint áll vala az útban, és mezítelen fegyverét az ô kezében; akkor meghajtá magát és arczra borúla.
32  Az ùrnak angyala pedig monda néki: Miért verted meg a te szamaradat immár három ízben? ìmé én jöttem ki, hogy ellenkezzem veled, mert veszedelmes ez az út én elôttem.
33  És meglátott engem a szamár, és kitért én elôttem immár három ízben; ha ki nem tért volna elôlem, most meg is öltelek volna téged, ôt pedig életben hagytam volna.
34  Monda azért Bálám az ùr angyalának: Vétkeztem, mert nem tudtam hogy te állasz elôttem az útban. Most azért, ha nem tetszik ez néked, visszatérek.
35  Az ùrnak angyala pedig monda Bálámnak: Menj el e férfiakkal; mindazáltal a mit én mondok majd néked, azt mondjad. Elméne azért Bálám a Bálák fejedelmeivel.
36  Mikor pedig meghallá Bálák, hogy jön Bálám, kiméne elébe Moábnak egyik városába, a mely az Arnon vidékén, a határ szélén vala.
37  És monda Bálák Bálámnak: Avagy nem küldözgettem-é hozzád, hogy hívjanak téged? Miért nem jösz vala én hozzám? Avagy valóban nem tisztelhetnélek meg téged?
38  Bálám pedig monda Báláknak: ìmé eljöttem hozzád. Most pedig szólhatok-é magamtól valamit? A mi mondani valót Isten ád az én számba, azt mondom.
39  És elméne Bálám Bálákkal, és eljutának Kirjat-Husótba.
40  És vágata Bálák ökröket és juhokat, és küldé Bálámnak és a fejedelmeknek, a kik vele valának.
41  Reggel pedig magához vevé Bálák Bálámot és felvivé ôt a Baál magas hegyére, hogy meglássa onnét a népnek valami részét.

23

1 És monda Bálám Báláknak: Építs itt nékem hét oltárt, és készíts el ide nékem hét tulkot és hét kost.
2  És úgy cselekedék Bálák a miképen mondotta vala Bálám. És áldozék Bálák és Bálám mindenik oltáron egy-egy tulkot és egy-egy kost.
3  És monda Bálám Báláknak: Ållj meg a te égôáldozatod mellett, én pedig elmegyek; talán elômbe jô az ùr nékem, és a mit mutat majd nékem, megjelentem néked. Elméne azért egy kopasz oromra.
4  És elébe méne Isten Bálámnak, és monda néki Bálám: A hét oltárt elrendeztem, és áldoztam mindenik oltáron egy-egy tulkot és egy-egy kost.
5  Az ùr pedig ígét ada Bálámnak szájába, és monda néki: Térj vissza Bálákhoz, és így szólj.
6  És visszatére ô hozzá, és ímé áll vala az ô égô áldozata mellett; ô maga és Moábnak minden fejedelme.
7  És elkezdé az ô példázó beszédét és monda: Siriából hozatott engem Bálák, Moábnak királya kelet hegyeirôl, mondván: Jöjj, átkozd meg nékem Jákóbot, és jöjj, szidalmazd meg Izráelt;
8  Mit átkozzam azt, a kit Isten nem átkoz, és mit szidalmazzam azt, a kit az ùr nem szidalmaz?
9  Mert sziklák tetjétôl nézem ôt, és halmokról tekintem ôt; ímé oly nép, a mely maga fog lakni, és nem számláltatik a nemzetek közé.
10  Ki számlálhatja meg Jákób porát, és Izráel negyedrészének számát? Haljon meg az én lelkem az igazak halálával, és legyen az én utolsó napom, mint az övé!
11  És monda Bálák Bálámnak: Mit cselekeszel én velem?
Hogy megátkozzad ellenségeimet, azért hoztalak téged, és ímé igen megáldád ôket. 12  Ez pedig felele és monda: Avagy nem arra kell-é vigyáznom, hogy azt szóljam, a mit az ùr adott az én számba?
13  Monda azután néki Bálák: Kérlek, jöjj velem más helyre, honnét meglássad ôt, de csak valamely részét látod annak, és ôt mindenestôl nem látod, és átkozd meg ôt onnét nékem.
14  És vivé ôt az ôrállók helyére, a Piszga tetejére, és építe hét oltárt, és áldozék egy-egy tulkot és egy-egy kost mindenik oltáron.
15  És monda Báláknak: Ållj meg itt a te égôáldozatod mellett, én pedig elébe megyek amoda.
16  Elébe méne azért az ùr Bálámnak, és ígét ada az ô szájába, és monda: Térj vissza Bálákhoz, és így szólj.
17  Méne azért ô hozzá, és ímé ô áll vala az ô égôáldozata mellett, és Moáb fejedelmei is ô vele. És monda néki Bálák: Mit szóla az ùr?
18  Akkor elkezdé az ô példázó beszédét, és monda: Kelj fel Bálák, és halljad; figyelj reám Czippórnak fia!
19  Nem ember az Isten, hogy hazudjék, és nem embernek fia, hogy megváltozzék. Mond-é ô valamit, hogy meg ne tenné? Igér-é valamit, hogy azt ne teljesítené?
20  ìmé parancsolatot vettem, hogy áldjak; ha ô áld, én azt meg nem fordíthatom.
21  Nem vett észre Jákóbban hamisságot, és nem látott gonoszságot Izráelben. Az ùr, az ô Istene van ô vele; és királynak szóló rivalgás hangzik ô benne.
22  Isten hozta ki ôket Égyiptomból, az ô ereje mint a vad bivalyé.
23  Mert nem fog varázslás Jákóbon, sem jövendômondás Izráelen. idején adatik tudtára Jákóbnak és Izráelnek: mit mívelt Isten?
24  ìmé e nép felkél mint nôstény oroszlán, és feltámad mint hím oroszlán; nem nyugszik, míg prédát nem eszik, és elejtettek vérét nem iszsza.
25  Akkor monda Bálák Bálámnak: Se ne átkozzad, se ne áldjad ôt.
26  Felele pedig Bálám, és monda Báláknak: Avagy nem szólottam volt-é néked, mondván: Valamit mond nékem az ùr, azt mívelem?
27  És monda Bálák Bálámnak: Jöjj, kérlek, elviszlek téged más helyre; talán tetszeni fog az Istennek, hogy megátkozzad onnét e népet én érettem.
28  Elvivé azért Bálák Bálámot a Peór tetejére, a mely a puszta felé néz.
29  És monda Bálám Báláknak: Építtess itt nékem hét oltárt, és készíts el ide nékem hét tulkot és hét kost.
30  ùgy cselekedék azért Bálák, a mint mondotta volt Bálám, és áldozék minden oltáron egy-egy tulkot és egy-egy kost.

24

1 Mikor pedig látta Bálám, hogy tetszik az ùrnak, hogy megáldja Izráelt, nem indúla, mint az elôtt, varázslatok után, hanem fordítá az ô orczáját a puszta felé.
2  És mikor felemelte Bálám az ô szemeit, látá Izráelt, a mint letelepedett az ô nemzetségei szerint; és Istennek lelke vala ô rajta.
3  Akkor elkezdé az ô példázó beszédét és monda: Bálámnak, Beór fiának szózata, a megnyílt szemû embernek szózata.
4  Annak szózata, a ki hallja Istennek beszédét, a ki látja a Mindenhatónak látását, leborúlva, de nyitott szemekkel:
5  Mily szépek a te sátoraid óh Jákób! a te hajlékaid óh Izráel!
6  Mint kiterjesztett völgyek, mint kertek a folyóvíz mellett, mint az ùr plántálta áloék, mint czédrusfák a vizek mellett!
7  Víz ömledez az ô vedreibôl, vetését bô víz öntözi; királya nagyobb Agágnál, és felmagasztaltatik az ô országa.
8  Isten hozta ki Égyiptomból, az ô ereje mint a vad bivalyé: megemészti a pogányokat, az ô ellenségeit; csontjaikat megtöri, és nyilaival által veri.
9  Lehever, nyugszik mint hím oroszlán, és mint nôstény oroszlán; ki serkenti fel ôt? A ki áld téged, áldott lészen, és a ki átkoz téged, átkozott lészen.
10  És felgerjede Báláknak haragja Bálám ellen, és egybeüté kezeit, és monda Bálák Bálámnak: Azért hívtalak téged, hogy átkozd meg ellenségeimet; és ímé igen megáldottad immár három ízben.
11  Most azért fuss a te helyedre. Mondottam vala, hogy igen megtisztellek téged; de ímé megfosztott téged az ùr a tisztességtôl.
12  És monda Bálám Báláknak: A te követeidnek is, a kiket küldöttél volt hozzám, nem így szólottam-é, mondván:
13  Ha Bálák az ô házát ezüsttel és aranynyal tele adná is nékem, az ùrnak beszédét által nem hághatom, hogy magamtól jót, vagy rosszat cselekedjem. A mit az ùr szól, azt szólom.
14  Most pedig én elmegyek ímé az én népemhez; jôjj, hadd jelentsem ki néked, mit fog cselekedni e nép a te népeddel, a következô idôben.
15  És elkezdé az ô példázó beszédét, és monda: Bálámnak, Beór fiának szózata, a megnyilt szemû ember szózata,
16  Annak szózata, a ki hallja Istennek beszédét, és a ki tudja a Magasságosnak tudományát, és a ki látja a Mindenhatónak látását, leborulva, de nyitott szemekkel.
17  Látom ôt, de nem most; nézem ôt, de nem közel. Csillag származik Jákóbból, és királyi pálcza támad Izráelbôl; és általveri Moábnak oldalait, és összetöri Sethnek minden fiait.
18  És Edom más birtoka lesz, Szeir az ô ellensége is másnak birtoka lesz; de hatalmasan cselekszik Izráel.
19  És uralkodik a Jákóbtól való, és elveszti a városból a megmaradtat.
20  És mikor látja vala Amáleket, elkezdé az ô példázó beszédét, és monda: Amálek elsô a nemzetek között, de végezetre mindenestôl elvész.
21  És mikor látja vala a Keneust, elkezdé példázó beszédét, és monda: Erôs a te lakhelyed, és sziklára raktad fészkedet;
22  Mégis el fog pusztulni Kain; a míg Assur téged fogva viszen.
23  ùjra kezdé az ô példázó beszédét, és monda: òh, ki fog élni még, a mikor véghez viszi ezt az Isten?
24  És Kittim partjairól hajók jônek, és nyomorgatják Assúrt, nyomorgatják Ébert is, és ez is mindenestôl elvész.
25  Felkele azért Bálám, és elméne, hogy visszatérjen az ô helyére. És Bálák is elméne az ô útján.

25

1 Mikor pedig Sittimben lakozik vala Izráel, kezde a nép paráználkodni Moáb leányaival.
2  Mert hívogaták a népet az ô isteneik áldozataira; és evék a nép, és imádá azoknak isteneit.
3  És odaszegôdék Izráel Bál-Peórhoz; az ùr haragja pedig felgerjede Izráel ellen.
4  És monda az ùr Mózesnek: Vedd elô e népnek minden fôemberét, és akasztasd fel ôket az ùrnak fényes nappal; hogy elforduljon az ùr haragjának gerjedezése Izráeltôl.
5  Monda azért Mózes Izráel bíráinak: Kiki ölje meg az ô embereit, a kik odaszegôdtek Bál-Peórhoz.
6  És ímé eljöve valaki Izráel fiai közûl, és hoza az ô attyafiai felé egy midiánbeli asszonyt, Mózes szeme láttára, és Izráel fiai egész gyülekezetének láttára; ôk pedig sírnak vala a gyülekezet sátorának nyílásánál.
7  És mikor látta vala Fineás, Eleázár fia, Åron papnak unokája, felkele a gyülekezet közûl, és dárdáját vevé kezébe.
8  És beméne az izráelita férfi után a sátorba, és általdöfé mindkettôjöket, mind az izráelita férfit, mind az asszonyt hason. És megszünék a csapás Izráel fiai között.
9  De meghaltak vala a csapás miatt huszonnégy ezeren.
10  Akkor szóla az ùr Mózesnek, mondván:
11  Fineás, Eleázár fia, Åron pap unokája, elfordította az én haragomat Izráel fiaitól, mivelhogy az én bosszúmat megállotta ô közöttök; ezért nem pusztítom ki bosszúmban Izráel fiait.
12  Mondd azért: ìmé én az én szövetségemet, a békesség szövetségét adom ô néki.
13  És lészen ô nála és az ô magvánál ô utána az örökkévaló papságnak szövetsége; mivelhogy bosszút állott az ô Istenéért, és engesztelést végze Izráel fiaiért.
14  A megöletett izráelita férfinak neve pedig, a ki a midiánbeli asszonnyal együtt öletett meg, Zimri, a Szálu fia vala, a Simeon-nemzetség háznépének fejedelme.
15  A megöletett midiánbeli asszony neve pedig Kozbi, Czúr leánya, a ki a Midiániták között az ô atyja háza nemzetségének fejedelme vala.
16  És szóla az ùr Mózesnek, mondván:
17  Támadjátok meg a Midiánitákat, és verjétek meg ôket,
18  Mert ôk megtámadtak titeket az ô cselszövéseikkel, a melyeket Peórért és az ô hugokért Kozbiért, a midián fejedelem leányáért szôttek ellenetek, a ki megöletett a Peór miatt való csapásnak napján.

26

1 És lôn a csapás után, szóla az ùr Mózesnek és Eleázárnak, az Åron pap fiának, mondván:
2  Vegyétek számba Izráel fiainak egész gyülekezetét, húsz esztendôstôl fogva és feljebb, az ô atyáiknak háznépe szerint; mindenkit, a ki hadba mehet Izráelben.
3  Szóla azért velök Mózes és Eleázár, a pap, a Moáb mezôségében a Jordán mellett, Jérikhó ellenében, mondván:
4  Vegyétek számba a népet, húsz esztendôstôl fogva és feljebb, a miképen parancsolta vala az ùr Mózesnek és Izráel fiainak, a kik kijöttek volt Égyiptom földébôl.
5  Rúben elsôszülötte Izráelnek. Rúben fiai ezek: Hánoktól a Hánokiták, Pallutól a Palluiták nemzetsége.
6  Heczrontól a Heczroniták nemzetsége, Kármitól a Kármiták nemzetsége.
7  Ezek a Rúbeniták nemzetségei. És lôn az ô számok negyvenhárom ezer, hétszáz és harmincz.
8  És a Pallu fiai valának: Eliáb.
9  Eliáb fiai pedig, Nemuél, Dáthán és Abirám. Ez a Dáthán és Abirám a gyülekezet elôljárói valának, a kik feltámadtak vala Mózes ellen és Åron ellen, a Kóré seregében, mikor feltámadának ôk az ùr ellen.
10  És megnyitá a föld az ô száját, és elnyelé ôket és Kórét, meghalván az a gyülekezet, mivelhogy megemészte a tûz kétszáz és ötven férfiút, a kik intôpéldául lônek.
11  Kóré fiai pedig nem halának meg.
12  Simeon fiai az ô nemzetségeik szerint ezek: Nemuéltôl a Nemuéliták nemzetsége, Jámintól a Jáminiták nemzetsége, Jákintól a Jákiniták nemzetsége.
13  Zerákhtól a Zerákhiták nemzetsége, Saultól a Sauliták nemzetsége.
14  Ezek a Simeoniták nemzetségei: huszonkét ezer és kétszáz.
15  Gád fiai és az ô nemzetségeik szerint ezek: Sefontól a Sefoniták nemzetsége, Haggitól a Haggiták nemzetsége, Súnitól a Súniták nemzetsége.
16  Oznitól az Ozniták nemzetsége, Éritôl az Ériták nemzetsége,
17  Arodtól az Aroditák nemzetsége, Arélitôl az Aréliták nemzetsége.
18  Ezek Gád fiainak nemzetségei; az ô számok szerint negyven ezer és ötszáz.
19  Júda fiai: Ér és Onán. És meghala Ér és Onán a Kanaán földén.
20  Júda fiai pedig az ô nemzetségeik szerint ezek valának: Séláhtól a Séláhiták nemzetsége, Pérecztôl a Pérecziták nemzetsége; Zerákhtól a Zerákhiták nemzetsége.
21  Pérecz fiai valának pedig: Heczrontól a Heczroniták nemzetsége; Hámultól a Hámuliták nemzetsége.
22  Ezek Júda nemzetségei az ô számok szerint: hetvenhat ezer ötszáz.
23  Izsa khár fiai az ô nemzetségeik szerint ezek: Thólától a Thóláiták nemzetsége; Puvától a Puviták nemzetsége;
24  Jásubtól a Jásubiták nemzetsége; Simrontól a Simroniták nemzetsége.
25  Ezek Izsakhár nemzetségei az ô számok szerint: hatvannégy ezer háromsz áz.
26  Zebulon fiai az ô nemzetségeik szerint ezek: Szeredtôl a Szerediták nemzetsége, Élontól az Éloniták nemzetsége, Jahleéltôl a Jahleéliták nemzetsége.
27  Ezek a Zebuloniták nemzetségei az ô számok szerint: hatvan ezer ötszáz.
28  József fiai az ô nemzetségeik szerint ezek: Manasse és Efraim.
29  Manasse fiai: Mákirtól a Mákiriták nemzetsége. Mákir nemzé Gileád ot; Gileádtól a Gileáditák nemzetsége.
30  Ezek Gileád fiai: Jezertôl a Jezeriták nemzetsége, Hélektôl a Hélekiták nemzetsége.
31  És Aszriéltôl az Aszriéliták nemzetsége; Sekemtôl a Sekemiták nemzetsége.
32  És Semidától a Semiditák nemzetsége és Héfertôl a Héferiták nemzetsége.
33  Czélofhádnak pedig, a Héfer fiának nem voltak fiai, hanem leányai; és a Czélofhád leányainak neve ezek: Makhla, Nóa, Hogla, Milkha és Thircza.
34  Ezek Manasse nemzetségei, és az ô számok ötvenkét ezer és hétszáz.
35  Ezek Efraim fiai az ô nemzetségeik szerint: Suthelákhtól a Suthelákhiták nemzetsége, Békertôl a Békeriták nemzetsége, Tahántól a Tahániták nemzetsége.
36  Ezek pedig a Suthelákh fiai: Érántól az Érániták nemzetsége.
37  Ezek Efraim fiainak nemzetségei az ô számok szerint: harminczkét ezer és ötszáz. Ezek József fiai az ô nemzetségeik szerint.
38  Benjámin fiai az ô nemzetségeik szerint ezek: Belától a Belaiták nemzetsége; Asbéltôl az Asbéliták nemzetsége; Ahirámtól az Ahirámiták nemzetsége.
39  Sefufámtól a Sefufámiták nemzetsége; Hufámtól a Hufámiták nemzetsége.
40  Bela fiai pedig valának: Ard és Naamán. Ardtól az Arditák nemzetsége; Naamántól a Naamániták nemzetsége.
41  Ezek Benjámin fiai az ô nemzetségeik szerint, és számok: negyvenöt ezer és hatszáz.
42  Ezek Dán fiai az ô nemzetségeik szerint: Suhámtól a Suhámiták nemzetsége. Ezek Dán nemzetségei, az ô nemzetségeik szerint.
43  A Suhamiták minden nemzetsége az ô számok szerint: hatvannégy ezer és négyszáz.
44  Åser fiai az ô nemzetségeik szerint ezek: Jimnától a Jimnaiták nemzetsége; Jisvitôl a Jisviták nemzetsége; Bériától a Bérihiták nemzetsé ge.
45  A Béria fiaitól: Khébertôl a Khéberiták nemzetsége, Malkiéltôl a Malkiéliták nemzetsége.
46  Åser leányának pedig neve vala Sérah.
47  Ezek Åser fiainak nemzetségei az ô számok szerint: ötvenhárom ezer és négyszáz.
48  Nafthali fiai az ô nemzetségeik szerint ezek: Jakhczeéltôl a Jakhczeéliták nemzets ége, Gúnitól a Gúniták nemzetsége.
49  Jéczertôl a Jéczeriták nemzetsége; Sillémtôl a Sillémiták nemzetsége.
50  Ezek Nafthali nemzetségei az ô nemzetségeik szerint; az ô számok pedig negyvenöt ezer és négyszáz.
51  Ezek Izráel fiainak megszámláltjai: ha tszáz egyezer hétszáz harmincz.
52  Szóla pedig az ùr Mózesnek, mondván:
53  Ezeknek osztassék el az a föld örökségûl, az ô neveiknek száma szerint.
54  A nagyobb számúnak adj nagyobb örökséget, a kisebb számúnak pedig tedd kisebbé az ô örökségét; mindeniknek az ô száma szerint adattassék az ô öröksége.
55  De sorssal osztassék el a föld; az ô atyjok törzseinek nevei szerint örököljenek.
56  A sors szerint osztassék el az örökség, mind a sok és mind a kevés között.
57  Ezek pedig Lévi megszámláltjai az ô nemzetségeik szerint: Gérsontól a Gérsoniták nemzetsége; Kéháttól a Kéhátiták nemzetsége; Méráritól a Méráriták nemzetsége.
58  Ezek Lévi nemzetségei: A Libniták nemzetsége, a Hébroniták nemzetsége, a Makhliták nemzetsége, a Músiták nemzetsége, a Kórahiták nemzetsége. Kéhát pedig nemzé Amrámot.
59  Amrám feleségének neve pedig Jókebed, a Lévi leánya, a ki Égyiptomban született Lévinek; és ô szülte Amrámnak Åront, Mózest, és Miriámot, az ô leánytestvéröket.
60  És születének Åronnak: Nádáb és Abihu, Eleázár és Ithamár.
61  És meghalának Nádáb és Abihu, mikor idegen tûzzel áldozának az ùr elôtt.
62  És vala azoknak száma: huszonhárom ezer, mind férfiak, egy hónapostól fogva és feljebb; mert nem voltak beszámlálva az Izráel fiai közé, mivel nem adatott nékik örökség Izráel fiai között.
63  Ezek Mózesnek és Eleázárnak, a papnak megszámláltjai, a kik megszámlálák Izráel fiait a Moáb mezôségében, Jérikhó átellenében a Jordán mellett.
64  Ezek között pedig nem volt senki a Mózestôl és Åron paptól megszámláltattak közûl, mikor megszámlálták vala Izráel fiait a Sinai pusztájában.
65  Mert az ùr mondotta vala nékik: Bizonynyal meghalnak a pusztában; és senki nem maradt meg azok közûl, hanem csak Káleb, a Jefunné fia, és Józsué a Nún fia.

27

1 Elôállának pedig a Czélofhád leányai, a ki Héfer fia vala, a ki Gileád fia, a ki Mákir fia, a ki Manasse fia vala, József fiának, Manassénak nemzetségei közûl. Ezek pedig az ô leányainak neveik: Makhla, Nóa, Hogla, Milkha és Thircza.
2  És megállának Mózes elôtt, és Eleázár pap elôtt, és a fejedelmek elôtt, és az egész gyülekezet elôtt a gyülekezet sátorának nyílásánál, mondván:
3  A mi atyánk meghalt a pusztában, de ô nem volt azoknak seregében, a kik összesereglettek volt az ùr ellen a Kóré seregében; hanem az ô bûnéért holt meg, és fiai nem voltak néki.
4  Miért töröltetnék el a mi atyánknak neve az ô nemzetsége közûl, azért, hogy nincsen ônéki fia? Adj örökséget nékünk a mi atyánknak atyjafiai között.
5  Mózes pedig vivé ezeknek ügyét az ùr elé.
6  És szóla az ùr Mózesnek, mondván:
7  Igazat szólnak a Czélofhád leányai: Adj nékik örökségi birtokot az ô atyjoknak atyjafiai között, és szállítsd rájok az ô atyjoknak örökségét.
8  Izráel fiainak pedig szólj, mondván: Mikor valaki meghal, és fia nem leend annak, akkor adjátok annak örökségét az ô leányának.
9  Ha pedig nem leend néki leánya, akkor adjátok az ô örökségét az ô testvéreinek.
10  Ha pedig nem leendenek néki testvérei, akkor adjátok az ô örökségét az ô atyja testvéreinek.
11  Ha pedig nem leendenek az ô atyjának testvérei, akkor adjátok az ô örökségét annak, a ki legközelebbi atyjafia az ô nemzetségébôl, és bírja azt. Legyen pedig ez Izráel fiainak végezett törvényök, a miképen megparancsolta az ùr Mózesnek.
12  Monda azután az ùr Mózesnek: Menj fel ez Abarim hegyére, és lásd meg a földet, a melyet Izráel fiainak adtam.
13  Miután pedig megláttad azt, takaríttatol te is a te népedhez, a miképen oda takaríttatott Åron, a te testvéred;
14  Mivelhogy nem engedétek az én beszédemnek a Czin pusztájában, a gyülekezet versengésének idején, hogy megdicsôítettetek volna engemet ama vizeknél az ô szemeik elôtt. Ezek a versengésnek vizei Kádesnél a Czin pusztájában.
15  Szóla azért Mózes az ùrnak, mondván:
16  Az ùr, a minden test lelkének Istene, rendeljen férfiút a gyülekezet fölé.
17  A ki kimenjen ô elôttök, és a ki bemenjen ô elôttök; a ki kivigye ôket, és a ki bevigye ôket, hogy ne legyen az ùr gyülekezete olyan mint a juhok, a melyeknek nincsen pásztoruk.
18  Az ùr pedig monda Mózesnek: Vedd melléd Józsuét a Nún fiát, a férfiút, a kiben lélek van, és tedd ô reá a te kezedet.
19  És állasd ôt Eleázár pap elé, és az egész gyülekezet elé, és adj néki parancsolatokat az ô szemeik elôtt.
20  És a te dicsôségedet közöld ô vele, hogy hallgassa ôt Izráel fiainak egész gyülekezete.
21  Azután pedig álljon Eleázár pap elé, és kérdje meg ôt az Urimnak ítélete felôl az ùr elôtt. Az ô szava szerint menjenek ki, és az ô szava szerint menjenek be, ô és Izráel minden fia ô vele, és az egész gyülekezet.
22  ùgy cselekedék azért Mózes, a miképen parancsolta vala az ùr néki; mert vevé Józsuét, és állatá ôt Eleázár pap elé, és az egész gyülekezet elé.
23  És tevé az ô kezét ô reá, és ada néki parancsolatokat, a miképen szólott vala az ùr Mózes által.

28

1 És szóla az ùr Mózesnek, mondván:
2  Parancsold meg Izráel fiainak, és mondd meg nékik: Ügyeljetek, hogy az én áldozatomat, kenyeremet kedves illatú tûzáldozatúl a maga idejében áldozzátok nékem.
3  És mondd meg nékik: Ez a tûzáldozat, a melyet áldozzatok az ùrnak: egy esztendôs, ép bárányokat, naponként kettôt, szüntelen való egészen égôáldozatúl.
4  Egyik bárányt reggel készítsd el, a másik bárányt pedig estennen készítsd el.
5  És egy efa lánglisztnek tizedrészét ételáldozatúl, megelegyítve egy hin sajtolt olajnak negyedrészével.
6  Ez a szüntelen való egészen égôáldozat, a mely a Sinai hegyen szereztetett kedves illatú tûzáldozatúl az ùrnak.
7  Annak italáldozatja pedig egy hinnek negyedrésze egy-egy bárányhoz. A szenthelyen adj italáldozatot, jó borból az ùrnak.
8  A másik bárányt készítsd el estennen, a reggeli ételáldozat és annak italáldozatja szerint készítsd el azt, jóillatú tûzáldozatúl az ùrnak.
9  Szombatnapon pedig áldozz két ép bárányt, esztendôsöket, és két tized efa lisztlángot olajjal elegyített ételáldozatúl, annak italáldozatjával egybe.
10  Ez a szombati egészen égôáldozat szombatonként, a szüntelen való egészen égôáldozaton és annak italáldozatján kívûl.
11  A ti hónapjaitok kezdetén is áldozzatok az ùrnak egészen égôáldozatúl két fiatal tulkot, egy kost, és hét egy esztendôs, ép bárányt.
12  És egy-egy tulok mellé olajjal elegyített három tizedefa lánglisztet ételáldozatúl, egy-egy kos mellé pedig olajjal elegyített két tized efa lánglisztet ételáldozatúl.
13  És egy-egy bárány mellé egy-egy tized efa lisztlángot olajjal elegyítve ételáldozatúl; égôáldozat ez, kedves illatú tûzáldozat ez az ùrnak.
14  Az azokhoz való italáldozat pedig legyen fél hin bor egy tulok mellé, egy harmad hin egy kos mellé, és egy negyen hin egy bárány mellé. Ez a hónapos egészen égôáldozat minden hónap kezdetén, az esztendônek hónapjai szerint.
15  És egy kecskebakot is készítsetek el bûnért való áldozatúl az ùrnak, a szüntelen való egészen égôáldozaton kivûl, annak italáldozatával egyben.
16  Az elsô hónapban pedig, a hónapnak tizennegyedik napján az ùrnak páskhája van.
17  És e hónapnak tizenötödik napján is ünnep van; hét napon át kovásztalan kenyeret egyenek.
18  Elsô napon legyen szent gyülekezés; semmi robota munkát ne végezzetek,
19  Hanem tûzáldozatúl egészen égôáldozatot vigyetek az ùrnak: két fiatal tulkot, egy kost, egy esztendôs bárányt hetet, a melyek épek legyenek.
20  És azoknak ételáldozata olajjal elegyített lisztláng legyen; három tizedrész efát tegyetek egy tulok mellé, és két tizedrészt egy kos mellé.
21  Egy-egy bárány mellé egy-egy tizedrészt tegyetek, a hét bárány szerint.
22  És bûnért való áldozatúl egy bakot, hogy engesztelés legyen értetek.
23  A reggeli egészen égôáldozaton kivûl, (a mely szüntelen való égôáldozat)
készítsétek el ezeket. 24  Ezek szerint készítsetek naponként hét napon át kenyeret, kedves illatú tûzáldozatúl az ùrnak; a szüntelen való egészen égôáldozaton kivûl készíttessék az, annak italáldozatjával egyben.
25  A hetedik napon is legyen néktek szent gyülekezésetek; semmi robota munkát ne végezzetek.
26  A zsengék napján is, a mikor új ételáldozatot visztek az ùrnak a ti hetes ünnepeteken: szent gyülekezésetek legyen néktek; semmi robota munkát ne végezzetek.
27  Hanem vigyetek kedves illatúl egészen égôáldozatot az ùrnak: két fiatal tulkot, egy kost, és esztendôs bárányt hetet.
28  És azokhoz való ételáldozatúl olajjal elegyített három tized efa lisztlángot egy tulok mellé, két tizedet egy kos mellé.
29  Egy-egy bárány mellé egy-egy tizedrészt, a hét bárány szerint.
30  Egy kecskebakot is, hogy engesztelés legyen értetek.
31  A szüntelen való egészen égôáldozaton és annak ételáldozatján kivûl készítsétek ezeket; épek legyenek, azoknak italáldozatjokkal egyben.

29

1 A hetedik hónapban pedig a hónapnak elsô napján szent gyülekezésetek legyen néktek. Semmi robota munkát ne végezzetek; kürt zengésének napja legyen az néktek.
2  És készítsétek el kedves illatúl egészen égôáldozatot az ùrnak, egy fiatal tulkot, egy kost, esztendôs ép bárányt hetet.
3  És azokhoz ételáldozatúl olajjal elegyített három tized efa lisztlángot a tulok mellé, két tizedrészt a kos mellé;
4  És egy-egy tizedrészt egy-egy bárány mellé, a hét bárány szerint;
5  És egy kecskebakot bûnért való áldozatúl, hogy engesztelés legyen értetek,
6  Az újhold egészen égôáldozatján és annak ételáldozatján kivûl, és a szüntelen való egészen égôáldozaton és annak ételáldozatján, és azoknak italáldozatjokon kivûl, az ô rendjök szerint, kedves illatú tûzáldozatúl az ùrnak.
7  E hetedik hónapnak tizedik napján is szent gyülekezésetek legyen néktek; és sanyargassátok meg magatokat, semmi munkát ne végezzetek.
8  És vigyetek az ùrnak kedves illatú egészen égôáldozatúl: egy fiatal tulkot, egy kost, esztendôs bárányt hetet, épek legyenek;
9  És azoknak ételáldozatáúl, olajjal elegyített három tized efa lisztlángot a tulok mellé; két tizedrészt az egy kos mellé;
10  Egy-egy tizedrészt egy-egy bárány mellé, a hét bárány szerint.
11  Egy kecskebakot bûnért való áldozatúl, az engesztelésre való bûnáldozaton kivûl, és a szüntelen való egészen égôáldozaton, annak ételáldozatán és azoknak italáldozatjokon kivûl.
12  A hetedik hónapnak tizenötödik napján is szent gyülekezésetek legyen néktek; semmi robota munkát ne végezzetek, és az ùrnak ünnepét hét napon ünnepeljétek.
13  És vigyetek az ùrnak egészen égôáldozatot, kedves illatú tûzáldozatúl: tizenhárom fiatal tulkot, két kost, esztendôs bárányt tizennégyet, épek legyenek.
14  És azoknak ételáldozatáúl olajjal elegyített lisztlángból három tizedrész efát egy-egy tulok mellé, a tizenhárom tulok szerint, két tizedrészt egy-egy kos mellé, a két kos szerint.
15  És egy-egy tizedrészt minden bárány mellé, a tizennégy bárány szerint.
16  És egy kecskebakot bûnért való áldozatúl, a szüntelen való egészen égôáldozaton, annak ételáldozatján és italáldozatján kivûl.
17  Másodnapon pedig tizenkét fiatal tulkot, két kost, tizennégy ép bárányt, esztendôsöket.
18  És azoknak ételáldozatjokat és italáldozatjokat, a tulkok mellé, a kosok mellé, a bárányok mellé, az ô számok szerint, a szokás szerint.
19  És egy kecskebakot bûnért való áldozatúl, a szüntelen való egészen égôáldozaton, annak ételáldozatján és azoknak italáldozatjokon kivûl.
20  Harmadnap pedig tizenegy fiatal tulkot, két kost, tizennégy ép bárányt, esztendôsöket.
21  És azoknak ételáldozatjokat és italáldozatjokat, a tulkok mellé, a kosok mellé és a bárányok mellé, az ô számok szerint, a szokás szerint;
22  És egy kecskebakot bûnért való áldozatúl, a szüntelen való egészen égôáldozaton és annak ételáldozatján és italáldozatján kivûl.
23  Negyednapon pedig tíz fiatal tulkot, két kost, tizennégy ép bárányt, esztendôsöket.
24  Azoknak ételáldozatjokat és italáldozatjokat a tulkok mellé, a kosok mellé és a bárányok mellé, az ô számok szerint, a szokás szerint;
25  És egy kecskebakot bûnért való áldozatúl, a szüntelen való egészen égôáldozaton, annak ételáldozatján és italáldozatján kivûl.
26  És ötödnapon kilencz fiatal tulkot, két kost, tizennégy ép bárányt, esztendôsöket;
27  És azoknak ételáldozatjokat és italáldozatjokat, a tulkok mellé, a kosok mellé és a bárányok mellé, azoknak számok szerint, a szokás szerint.
28  És egy bakot bûnért való egészen égôáldozaton, annak ételáldozatján és italáldozatján kivûl.
29  És hatodnapon nyolcz tulkot, két kost, tizennégy ép bárányt, esztendôsöket.
30  És azoknak ételáldozatjokat és italáldozatjokat a tulkok mellé, a kosok mellé és a bárányok mellé, az ô számok szerint, a szokás szerint;
31  És egy bakot bûnért való áldozatúl, a szüntelen való egészen égôáldozaton kivûl, annak ételáldozatján és italáldozatján kivûl.
32  És hetedik napon hét tulkot, két kost, tizennégy ép bárányt, esztendôsöket;
33  És azoknak ételáldozatjokat és italáldozatjokat a tulkok mellé, a kosok mellé és a bárányok mellé, az ô számok szerint, a szokás szerint;
34  És egy bakot bûnért való áldozatúl, a szüntelen való egészen égôáldozaton kivûl, annak ételáldozatján és italáldozatján kivûl.
35  Nyolczadnapon bezáró ünnepetek legyen néktek, semmi robota munkát ne végezzetek;
36  Hanem vigyetek az ùrnak egészen égôáldozatot, kedves illatú tûzáldozatúl: egy tulkot, egy kost, hét ép bárányt, esztendôsöket;
37  Azoknak ételáldozatjokat és igaláldozatjokat, a tulok mellé, a kos mellé és a bárányok mellé, az ô számok szerint, a szokás szerint;
38  És egy bakot bûnért való áldozatúl, a szüntelen való egészen égôáldozaton, annak ételáldozatján és italáldozatján kivûl.
39  Ezeket áldozzátok az ùrnak a ti ünnepeiteken, azokon kivûl, a miket fogadásból, és szabad akaratból áldoztok, a ti egészen égôáldozataitokúl és hálaáldozataitokúl.
40  És megmondá Mózes Izráel fiainak mind azokat, a melyeket az ùr parancsolt vala Mózesnek.

30

1 És szóla Mózes az Izráel fiai közt lévô törzsek fejeinek, mondván: Ez az a beszéd, a melyet parancsolt az ùr:
2  Ha valamely férfi fogadást fogad az ùrnak, vagy esküt tesz, hogy lekötelezze magát valami kötésre: meg ne szegje az ô szavát; a mint az ô szájából kijött, egészen úgy cselekedjék.
3  Ha pedig asszony fogad fogadást az ùrnak, és kötésre kötelezi le magát az ô atyjának házában az ô fiatalságában;
4  És hallja az ô atyja az ô fogadását, vagy kötelezését, a melylyel lekötelezte magát, és nem szól arra az ô atyja: akkor megáll minden ô fogadása, és minden kötelezés is, a melylyel lekötelezte magát, megálljon.
5  Ha pedig megtiltja azt az ô atyja azon a napon, a melyen hallotta: nem áll meg semmi fogadása és kötelezése, a melylyel lekötelezte magát, és az ùr is megbocsát néki, mert az ô atyja tiltotta meg azt.
6  Ha pedig férjhez megy, és így terhelik ôt az ô fogadásai vagy ajkán kiszalasztott szava, a melylyel lekötelezte magát;
7  És hallja az ô férje, és nem szól néki azon a napon, a melyen hallotta azt: akkor megállanak az ô fogadásai, és az ô kötelezései is, a melyekkel lekötelezte magát, megálljanak.
8  Ha pedig azon a napon, a melyen hallja a férje, megtiltja azt: akkor erôtlenné teszi annak fogadását, a melyet magára vett, és az ô ajakinak kiszalasztott szavát, a melylyel lekötelezte magát; és az ùr is megbocsát néki.
9  Az özvegy asszonynak pedig és az elváltnak minden fogadása, a melylyel lekötelezi magát, megáll.
10  Ha pedig az ô férjének házában tesz fogadást, vagy esküvéssel kötelezi magát valami kötésre:
11  Ha hallotta az ô férje és nem szólt arra, nem tiltotta meg azt: akkor annak minden fogadása megáll, és minden kötelezése, a melylyel lekötelezte magát, megálljon,
12  De ha a férje teljesen erôtlenné teszi azokat azon a napon, a melyen hallotta: nem áll meg semmi, a mi az ô ajakin kijött, sem fogadása, sem az ô maga lekötelezése; az ô férje erôtlenné tette azokat, és az ùr megbocsát néki.
13  Minden fogadását, és minden esküvéssel való kötelezését a maga megsanyargattatására, a férje teszi erôssé, és a férje teszi azt erôtlenné.
14  Hogyha nem szólván nem szól néki a férje egy naptól fogva más napig, akkor megerôsíti minden fogadását, vagy minden kötelezését, a melyeket magára vett; megerôsíti azokat, mert nem szól néki azon a napon, a melyen hallotta azt.
15  Ha pedig azután teszi erôtelenekké azokat, minekutána hallotta vala: ô hordozza az ô bûnének terhét.
16  Ezek azok a rendelések, a melyeket parancsolt az ùr Mózesnek, a férj és az ô felesége között, az atya és leánya között, mikor még fiatalságában az ô atyjának házában van.

31

1 És szóla az ùr Mózesnek, mondván:
2  Ållj bosszút Izráel fiaiért a Midiánitákon, azután a te népeidhez takaríttatol.
3  Szóla azért Mózes a népnek, mondván: Készítsétek fel magatok közûl a viadalra való embereket, és induljanak Midián ellen, hogy bosszút álljanak az ùrért Midiánon.
4  Ezret-ezret egy-egy törzsbôl, Izráelnek minden törzsébôl küldjetek a hadba.
5  Kiválogatának azért Izráel ezereibôl, ezeret törzsenként, tizenkét ezeret, viadalra készet.
6  És elküldé ôket Mózes, törzsenként ezeret-ezeret a hadba, és velök Fineást, Eleázár papnak fiát is a hadba; és a szent edények és a riadó kürtök valának az ô keze alatt.
7  És harczolának Midián ellen, a miképen megparancsolta vala az ùr Mózesnek, és minden férfiút megölének.
8  A Midián királyait is megölék, azoknak levágott népeivel egybe: Evit, Rékemet, Czúrt, Húrt, és Rebát, Midiánnak öt királyát; és Bálámot a Beór fiát is megölék fegyverrel.
9  És fogságba vivék Izráel fiai a Midiániták feleségeit és azoknak kisdedeit, és azoknak minden barmát és minden nyáját, és minden vagyonát prédára veték.
10  Minden városukat pedig az ô lakhelyeik szerint, és minden falvaikat tûzzel megégeték.
11  És elvivének minden ragadományt és minden prédát mind emberekbôl, mind barmokból.
12  És vivék Mózeshez és Eleázár paphoz, és Izráel fiainak gyülekezetéhez a foglyokat, a prédát és a ragadományokat a táborba, a mely a Moáb mezôségén vala a Jordán mellett, Jérikhó átellenében.
13  Kimenének azért Mózes és Eleázár pap, és a gyülekezetnek minden fejedelme ô eléjök a táboron kivûl.
14  És megharaguvék Mózes a hadnak vezetôire, az ezredesekre és századosokra, a kik megjöttek vala a harczról.
15  És monda nékik Mózes: Megtartottátok-é életben mind az asszonyokat?
16  ìmé ôk voltak, a kik Izráel fiait Bálám tanácsából hûtlenségre bírták az ùr ellen a Peór dolgában; és lôn csapás az ùr gyülekezetén.
17  Most azért öljetek meg a kisdedek közûl minden finemût; és minden asszonyt is, a ki férfit ismert azzal való hálás végett, megöljetek.
18  Minden leánygyermeket pedig, a kik nem háltak férfiúval, tartsatok életben magatoknak.
19  Ti pedig maradjatok a táboron kívûl hét napig; a ki megölt valakit, és a ki hullát érintett, mind tisztítsátok meg magatokat harmad és hetednapon, magatokat és foglyaitokat,
20  Minden ruhát, minden bôrbôl való eszközt, minden kecskeszôrbôl való készítményt és minden faedényt; tisztítsátok meg magatokat.
21  És monda Eleázár pap a vitézeknek, a kik elmentek vala a hadba: Ez a törvény rendelése, a melyet parancsolt vala az ùr Mózesnek:
22  Az aranyat, ezüstöt, rezet, vasat, az ónt és ólmot bizonyára;
23  Minden egyebet is, a mi állja a tüzet, vigyetek át a tûzön, és megtisztíttatik, de a tisztító vízzel is tisztíttassék meg; mindazt pedig, a mi nem állja a tüzet, vízen vigyétek át.
24  Ruháitokat pedig mossátok meg a hetedik napon, és tiszták lesztek; és azután bemehettek a táborba.
25  ùjra szóla az ùr Mózesnek, mondván:
26  Vedd számba az elfoglalt prédát, mind emberben, mind baromban, te és Eleázár, a pap, és a gyülekezet atyáinak fejei.
27  És oszszad a prédát két részre: a hadakozók között, a kik hadba mentek, és az egész gyülekezet között.
28  És végy részt az ùrnak a hadakozó férfiaktól, a kik hadba mentek: ötszázból egy lelket, az emberek közûl, az ökrök közûl, a szamarak közûl, és a juhok közûl.
29  Azoknak fele részébôl vegyétek, és adjad Eleázárnak, a papnak, felelmelt áldozatúl az ùrnak.
30  Az Izráel fiainak járó fele részbôl pedig egy elfogottat végy ötvenbôl: emberekbôl, ökrökbôl, szamarakból, juhokból, és minden baromból; és adjad azokat a lévitáknak, a kik ügyelnek az ùr hajlékának ügyére.
31  És úgy cselekedék Mózes és Eleázár, a pap, a miképen parancsolta vala az ùr Mózesnek.
32  És vala az a préda, azaz annak a zsákmánynak maradéka, a mit a hadakozó nép zsákmányolt: hatszáz hetven öt ezer juh.
33  És hetvenkét ezer ökör.
34  És hatvanegy ezer szamár.
35  Emberi lélek pedig: a leányok közûl, a kik nem ismertek vala férfival való egyesülést, ilyen lélek összesen harminczkét ezer.
36  Vala pedig az egyik fele, azoknak része, a kik hadba mentek vala: számszerint háromszáz harminczhét ezer és ötszáz juh.
37  Vala pedig az ùrnak része a juhokból: hatszáz és hetvenöt.
38  Az ökör pedig: harminczhat ezer; és azokból az ùrnak része: hetvenkettô.
39  És a szamár: harmincz ezer és ötszáz; azokból az ùrnak része: hatvanegy.
40  Emberi lélek pedig tizenhat ezer; és azokból az ùrnak része: harminczkét lélek.
41  És adá Mózes az ùrnak részét felemelt áldozatúl Eleázárnak a papnak, a miképen parancsolta vala az ùr Mózesnek.
42  Az Izráel fiainak esô másik fele részbôl pedig, a melyet elválasztott Mózes a hadakozó férfiakétól,
43  (Vala pedig a gyülekezetre esô felerész juhokból: háromszáz harminczhét ezer és ötszáz;
44  Ökör: harminczhat ezer;
45  Szamár: harmincz ezer és ötszáz:
46  Emberi lélek: tizenhat ezer.)
47  Az Izráel fiainak esô fele részbôl pedig egy elfog ottat vett Mózes ötvenbôl, az emberekbôl és a barmokból; és adá azokat a lévitáknak, a kik ügyelnek az ùr hajlékának ügyére, a miképen parancsolta vala az ùr Mózesnek.
48  És járulának Mózeshez a had ezereinek vezetôi, az ezeredesek és századosok,
49  És mondának Mózesnek: Szolgáid megszámlálták a hadakozó férfiakat, a kik a mi kezünk alatt voltak, és senki közûlünk el nem veszett.
50  Hoztunk azért az ùrnak való áldozatúl kiki a mit talált: aranyeszközöket, karlánczokat, karpereczeket, gyûrûket, fülönfüggôket, nyaklánczokat, hogy engesztelést végezzünk a mi lelkünkért az ùr elôtt.
51  És elvevé Mózes és Eleázár, a pap az aranyat ô tôlök, és a megkészített eszközöket is mind.
52  És mindaz az arany, a melyet felemelt áldozatúl és vivének az ùrnak, tizenhat ezer hétszáz és ötven siklus vala az ezeredesektôl és századosoktól.
53  A hadakozó férfiak közûl kiki magának zsákmányolt.
54  Miután elvette vala Mózes és Eleázár, a pap, az aranyat az ezeredesektôl és századosoktól, bevivék azt a gyülekezetnek sátorába, Izráel fiaira való emlékeztetôûl az ùr elé.

32

1 Rúben fiainak pedig és Gád fiainak igen sok barmok vala. Mikor látták a Jázér földét és a Gileád földét, hogy ímé az a hely marhatartani való hely:
2  Eljövének Gád fiai és Rúben fiai, és szólának Mózesnek és Eleázárnak, a papnak, és a gyülekezet fejedelmeinek, mondván:
3  Atárót, Díbon, Jázér, Nimra, Hesbon, Elealé, Sebám, Nébó és Béon:
4  A föld, a melyet megvert az ùr az Izráel fiainak gyülekezete elôtt, baromtartó föld az; a te szolgáidnak pedig sok marhájok van.
5  És mondának: Hogyha kedvet találtunk a te szemeid elôtt, adassék ez a föld a te szolgáidnak örökségûl, ne vígy minket át a Jordánon.
6  Mózes pedig monda a Gád fiainak és Rúben fiainak: Avagy a ti atyátokfiai hadakozni menjenek, ti pedig itt maradjatok?
7  És miért idegenítitek el Izráel fiainak szívét, hogy által ne menjenek a földre, a melyet adott nékik az ùr?
8  A ti atyáitok cselekedtek így, mikor elbocsátám ôket Kádes-Bárneából, hogy nézzék meg azt a földet;
9  Mert felmentek az Eskól völgyéig, és megnézék a földet, és elidegeníték Izráel fiainak szívét, hogy be ne menjenek arra a földre, a melyet adott vala nékik az ùr.
10  Azért megharaguvék az ùr azon a napon, és megesküvék, mondván:
11  Nem látják meg azok az emberek, a kik feljöttek Égyiptomból, húsz esztendôstôl fogva és feljebb, azt a földet, a mely felôl megesküdtem Åbrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, mivelhogy nem tökéletesen jártak én utánam;
12  Kivéve a Kanizeus Kálebet, a Jéfunné fiát és Józsuét, a Nún fiát, mivelhogy tökéletesen jártak az ùr után.
13  És megharaguvék az ùr Izráelre, és bujdostatá ôket a pusztában negyven esztendeig; míg megemészteték az egész nemzetség, a mely gonoszt cselekedett vala az ùr szemei elôtt.
14  És ímé feltámadtatok a ti atyáitok helyett, bûnös emberek maradékai, hogy az ùr haragjának tûzét még öregbítsétek Izráel ellen.
15  Hogyha elfordultok az ô utaitól, még tovább is otthagyja ôt a pusztában, és elvesztitek mind az egész népet.
16  És járulának közelebb ô hozzá, és mondának: Barmainknak juhaklokat építünk itt, és a mi kicsinyeinknek városokat;
17  Magunk pedig felfegyverkezve, készséggel megyünk Izráel fiai elôtt, míg beviszszük ôket az ô helyökre; gyermekeink pedig a kerített városokban maradnak e földnek lakosai miatt.
18  Vissza nem térünk addig a mi házainkhoz, a míg Izráel fiai közûl meg nem kapja kiki az ô örökségét.
19  Mert nem veszünk mi részt az örökségben ô velök a Jordánon túl és tovább, mivelhogy meg van nékünk a mi örökségünk a Jordánon innen napkelet felôl.
20  És monda nékik Mózes: Ha azt cselekszitek, a mit szóltok; ha az ùr elôtt készültök fel a hadra;
21  És átmegy közûletek minden fegyveres a Jordánon az ùr elôtt, míg kiûzi az ô ellenségeit maga elôtt;
22  És csak azután tértek vissza, ha az a föld meghódol az ùr elôtt: akkor ártatlanok lesztek az ùr elôtt, és Izráel elôtt, és az a föld birtokotokká lesz néktek az ùr elôtt.
23  Hogyha nem így cselekesztek, ímé vétkeztek az ùr ellen; és gondoljátok meg, hogy a ti bûnötöknek büntetése utólér benneteket!
24  Építsetek magatoknak városokat a ti kicsinyeitek számára, és a ti juhaitoknak aklokat; de a mit fogadtatok, azt megcselekedjétek.
25  És szólának Gád fiai és Rúben fiai Mózesnek, mondván: A te szolgáid úgy cselekesznek, a mint az én Uram parancsolja.
26  A mi kicsinyeink, feleségeink, juhaink és mindenféle barmaink ott lesznek Gileád városaiban;
27  A te szolgáid pedig átmennek mindnyájan hadra felkészülve, harczolni az ùr elôtt, a miképen az én Uram szól.
28  Parancsot ada azért ô felôlök Mózes Eleázárnak, a papnak, és Józsuénak a Nún fiának, és az Izráel fiai törzseibôl való atyák fejeinek,
29  És monda nékik Mózes: Ha átmennek a Gád fiai és a Rúben fiai veletek a Jordánon, mindnyájan hadakozni készen az ùr elôtt, és meghódol a föld ti elôttetek: akkor adjátok nékik a Gileád földét birtokúl.
30  Ha pedig nem mennek át fegyveresen veletek, akkor veletek kapjanak birtokot a Kanaán földén.
31  És felelének a Gád fiai és a Rúben fiai, mondván: A mit mondott az ùr a te szolgáidnak, akképen cselekeszünk.
32  Mi átmegyünk fegyveresen az ùr elôtt a Kanaán földére, de miénk legyen a mi örökségünk birtoka a Jordánon innen.
33  Nékik adá azért Mózes, tudniillik a Gád fiainak, a Rúben fiainak és a József fiának, Manasse féltörzsének, Szihonnak, az Emoreusok királyának országát, és ògnak, Básán királyának országát; azt a földet az ô városaival, határaival, annak a földnek városait köröskörûl.
34  És megépíték a Gád fiai Dibont, Ataróthot, Aroért,
35  Atróth-Sofánt, Jázért, Jogbehát,
36  Beth-Nimrát, és Beth-Haránt, kerített városokat juhaklokkal egyben.
37  A Rúben fiai pedig megépíték Hesbont, Elealét, Kirjáthaimot,
38  Nébót, Baál-Meont, (változtatott néven nevezve) és Sibmát. És új neveket adának a városoknak, a melyeket építének.
39  Mákirnak, a Manasse fiának fiai pedig Gileádba vonulának, és bevevék azt, és kiûzék az Emoreust, a ki ott vala.
40  Adá azért Mózes Gileádot Mákirnak, a Manasse fiának, és lakozék abban.
41  Jáir pedig, a Manasse fia elméne, és bevevé azoknak falvait, és hívá azokat Jáir falvainak.
42  Nóbah is elméne, és bevevé Kenáthot és annak városait, és hívá azt Nobáhnak, a maga nevérôl.

33

1 Ezek Izráel fiainak szállásai, a kik kijövének Égyiptom földébôl az ô seregeik szerint Mózes és Åron vezetése alatt.
2  (Megírá pedig Mózes az ô kijövetelöket az ô szállásaik szerint, az ùrnak rendeletére.) Ezek az ô szállásaik, az ô kijövetelök szerint.
3  Elindulának Rameszeszbôl az elsô hónapban, az elsô hónap tizenötödik napján. A páskha után való napon jövének ki Izráel fiai felemelt kézzel, az egész Égyiptom láttára.
4  (Az égyiptombeliek pedig temetik vala azokat, a kiket megölt vala az ùr ô közöttök, minden elsôszülöttjöket; az ô isteneiken is ítéletet tartott vala az ùr.)
5  És elindulának Izráel fiai Rameszeszbôl, és tábort ütének Szukkótban.
6  És elindulának Szukkótból, és tábort ütének Ethámban, a mely van a pusztának szélén.
7  És elindulának Ethámból, és fordulának Pihahiróth felé, a mely van Baál-Czefon elôtt, és tábort ütének Migdol elôtt.
8  És elindulának Pihahiróthból, és átmenének a tenger közepén a pusztába; és menének három napi járásnyira az Ethám pusztáján, és tábort ütének Márában.
9  És elindulának Márából, és jutának Élimbe; Élimben pedig vala tizenkét kútfô és hetven pálmafa; és tábort ütének ott.
10  És elindulának Élimbôl, és tábort ütének a Verestenger mellett.
11  És elindulának a Verestengertôl, és tábort ütének a Szin pusztájában.
12  És elindulának a Szin pusztájából, és tábort ütének Dofkában.
13  És elindulának Dofkából, és tábort ütének Ålúsban.
14  És elindulának Ålúsból, és tábort ütének Refidimben, de nem vala ott a népnek inni való vize.
15  És elindulának Refidimbôl, és tábort ütének a Sinai pusztájában.
16  És elindulának a Sinai pusztájából, és tábort ütének Kibrót-Thaavában.
17  És elindulának Kibróth-Thaavából, és tábort ütének Haserótban.
18  És elindulának Haserótból, és tábort ütének Rithmában.
19  És elindulának Rithmából, és tábort ütének Rimmon-Péreczben.
20  És elindulának Rimmon-Péreczbôl, és tábort ütének Libnában,
21  És elindulának Libnából, és tábort ütének Risszában.
22  És elindulának Risszából, és tábort ütének Kehélátban.
23  És elindulának Kehélátból, és tábort ütének Séfer hegyénél.
24  És elindulának a Séfer hegyétôl, és tábort ütének Haradában.
25  És elindulának Haradából, és tábort ütének Makhélótban.
26  És elindulának Makhélótból, és tábort ütének Tháhátban.
27  És elindulának Tháhátból, és tábort ütének Thárakhban.
28  És elindulának Thárakhból, és tábort ütének Mitkában.
29  És elindulának Mitkából, és tábort ütének Hasmonában.
30  És elindulának Hasmonából, és tábort ütének Moszérótban.
31  És elindulának Moszérótból, és tábort ütének Bené-Jaakánban.
32  És elindulának Bené-Jaakánból, és tábort ütének Hór-Hagidgádban.
33  És elindulának Hór-Hagidgádból, és tábort ütének Jotbathában.
34  És elindulának Jotbathából, és tábort ütének Abronában.
35  És elindulának Abronából, és tábort ütének Eczjon-Geberben.
36  És elindulának Eczjon-Geberbôl, és tábort ütének Czin pusztájában; ez Kádes.
37  És elindulának Kádesbôl, és tábort ütének a Hór hegyénél, az Edom földének szélén.
38  Felméne pedig Åron, a pap, a Hór hegyére az ùr rendelése szerint, és meghala ott a negyvenedik esztendôben, Izráel fiainak Égyiptom földébôl való kijövetelök után, az ötödik hónapban, a hónap elsején.
39  Åron pedig száz és huszonhárom esztendôs vala, mikor meghala a Hór hegyén.
40  Hallott pedig a Kananeus, Arad királya (ez pedig dél felôl lakozik vala a Kanaán földén) Izráel fiainak jövetele felôl.
41  És elindulának a Hór hegyétôl, és tábort ütének Czalmonában.
42  És elindulának Czalmonából, és tábort ütének Púnonban.
43  És elindulának Púnonból, és tábort ütének Obothban.
44  És elindulának Obothból, és tábort ütének Ijé-Abárimban, a Moáb határán.
45  És elindulának Ijé-Abárimból, és tábort ütének Dibon-Gádban.
46  És elindulának Dibon-Gádból, és tábort ütének Almon-Diblathaimban.
47  És elindulának Almon-Diblathaimból, és tábort ütének az Abarim hegységnél Nébó ellenében.
48  És elindulának az Abarim hegységétôl, és tábort ütének a Moáb mezôségén, a Jordán mellett, Jérikhó ellenében.
49  Tábort ütének pedig a Jordán mellett, Beth-Hajjesimóthtól Abel-Hasittimig, a Moáb mezôségén.
50  És szóla az ùr Mózesnek a Moáb mezôségén, a Jordán mellett, Jerikhó ellenében, mondván:
51  Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nékik: Mikor átmentek ti a Jordánon a Kanaán földére:
52  ÿzzétek ki akkor a földnek minden lakosát a ti színetek elôl, és veszessétek el minden írott képeiket, és minden ô öntött bálványképeiket is elveszessétek, és minden magaslataikat rontsátok el!
53  ÿzzétek ki a földnek lakóit, és lakozzatok abban; mert néktek adtam azt a földet, hogy bírjátok azt.
54  Azt a földet pedig sorsvetés által vegyétek birtokotokba a ti nemzetségeitek szerint. A nagyobb számúnak nagyobbítsátok az ô örökségét, a kisebb számúnak kisebbítsd az ô örökségét. A hová a sors esik valaki számára, az legyen az övé. A ti atyáitoknak törzsei szerint vegyétek át birtokotokat.
55  Ha pedig nem ûzhetik ki annak a földnek lakosait a ti színetek elôl, akkor, a kiket meghagytok közûlök, szálkákká lesznek a ti szemeitekben, és tövisekké a ti oldalaitokban, és ellenségeitek lesznek néktek a földön, a melyen lakoztok.
56  És akkor a miképen gondoltam, hogy cselekszem azokkal, úgy cselekszem majd veletek.

34

1 És szóla az ùr Mózesnek, mondván:
2  Parancsold meg Izráel fiainak, és mondd meg nékik: Hogyha bementek ti a Kanaán földére; (ez a föld, a mely örökségûl esik néktek, tudniillik a Kanaán földe az ô határai szerint),
3  Akkor legyen a ti déli oldalatok a Czin pusztájától fogva Edom határáig, és legyen a ti déli határotok a Sós tenger végétôl napkelet felé.
4  És kerüljön a határ dél felôl az Akrabbim hágójáig, és menjen át Czinig, és a vége legyen Kádes-Barneától délre; és menjen tova Haczár-Adárig, és menjen át Aczmonig.
5  Azután kerüljön a határ Aczmontól Égyiptom patakáig, a vége pedig a tengernél legyen.
6  A napnyugoti határotok pedig legyen néktek a nagy tenger; ez legyen néktek a napnyugoti határotok.
7  Ez legyen pedig a ti északi határotok: a nagy tengertôl fogva vonjatok határt a Hór hegyének.
8  A Hór hegyétôl vonjatok határt a Hamáthba való bejárásig; a határnak vége pedig Czedádnál legyen.
9  És tovamenjen a határ Zifronig, a vége pedig Haczar-Enán legyen. Ez legyen néktek az északi határotok.
10  A napkeleti határt pedig vonjátok Haczar-Enántól Sefámig.
11  És hajoljon le a határ Sefámtól Ribláig, Aintól napkeletre; és újra hajoljon le a határ, és érje a Kinnéreth tenger partját napkelet felé.
12  Azután hajoljon le a határ a Jordán felé, a vége pedig a Sós tenger legyen. Ez legyen a ti földetek az ô határai szerint köröskörûl.
13  És parancsot ada Mózes Izráel fiainak, mondván: Ez az a föld, a melyet sors által vesztek birtokotokba, a mely felôl parancsot ada az ùr, hogy adjam azt kilencz törzsnek, és fél törzsnek;
14  Mert megkapták a Rúbeniták fiainak törzse az ô atyáiknak háza szerint, a Gáditák fiainak törzse, az ô atyáiknak háza szerint, és a Manasse fél törzse is, megkapták az ô örökségöket.
15  Két törzs és egy fél törzs megkapta az ô örökségét a Jordánon túl, Jérikhó ellenében napkelet felôl.
16  Szóla azután az ùr Mózesnek, mondván:
17  Ezek azoknak a férfiaknak nevei, a kik örökségûl fogják néktek elosztani azt a földet: Eleázár, a pap, és Józsué, a Nún fia.
18  És törzsenként egy-egy fejedelmet vegyetek mellétek a földnek örökségûl való elosztására.
19  Ezek a férfiaknak nevei: a Júda törzsébôl Káleb, a Jefunné fia.
20  A Simeon fiainak törzsébôl Sámuel, az Ammihúd fia.
21  A Benjámin törzsébôl Elidád, a Kiszlon fia.
22  A Dán fiainak törzsébôl Bukki fejedelem, a Jógli fia.
23  A József fiai közûl, a Manasse fiainak törzsébôl Hanniél fejedelem, az Efód fia.
24  Az Efraim fiainak törzsébôl Kemuél fejedelem, a Siftán fia.
25  És a Zebulon fiainak törzsébôl Eliczáfán fejedelem, a Parnák fia.
26  És az Izsakhár fiainak törzsébôl Paltiél fejedelem, az Azzán fia.
27  És az Åser fiainak törzsébôl Akhihúd fejedelem, a Selómi fia.
28  És a Nafthali fiainak törzsébôl Pédahél fejedelem, az Ammihúd fia.
29  Ezek azok, a kiknek megparancsolá az ùr, hogy örökséget oszszanak Izráel fiainak a Kanaán földén.

35

1 És szóla az ùr Mózesnek, a Moáb mezôségén a Jordán mellett, Jérikhó ellenében, mondván:
2  Parancsold meg Izráel fiainak, hogy adjanak a lévitáknak az ô örökségi birtokukból lakásra való városokat; a városokhoz pedig adjatok azok környékén legelôt is a lévitáknak;
3  Hogy legyenek nékik a városok lakóhelyekûl, a legelôk pedig legyenek az ô barmaiknak, jószágaiknak és mindenféle állatjoknak.
4  És azoknak a városoknak legelôi, a melyeket a lévitáknak adtok, a város falától és azon kívûl, ezer singnyire legyenek köröskörûl.
5  Mérjetek azért a városon kivûl, napkelet felôl két ezer singet, dél felôl is kétezer singet, napnyugot felôl kétezer singet, és észak felôl kétezer singet; és a város legyen középben. Ez legyen számukra a városok legelôje.
6  A városok közûl pedig, a melyeket a lévitáknak adtok, hat legyen menedékváros, a melyeket azért adjatok, hogy oda szaladjon a gyilkos; és azokon kivûl adjatok negyvenkét várost.
7  Mind a városok, a melyeket adnotok kell a lévitáknak, negyvennyolcz város, azoknak legelôivel egyben.
8  A mely városokat pedig Izráel fiainak örökségébôl adtok, azokhoz attól, a kinek több van, többet vegyetek, és attól a kinek kevesebb van, kevesebbet vegyetek; mindenik az ô örökségéhez képest, a melyet örökûl kapott, adjon az ô városaiból a lévitáknak.
9  És szóla az ùr Mózesnek, mondván:
10  Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nékik: Mikor átmentek ti a Jordánon a Kanaán földére:
11  Válaszszatok ki magatoknak városokat, a melyek menedékvárosaitok legyenek, hogy oda szaladjon a gyilkos, a ki történetbôl öl meg valakit.
12  És legyenek azok a ti városaitok menedékül a vérbosszuló ellen, és ne haljon meg a gyilkos, míg ítéletre nem áll a gyülekezet elé.
13  A mely városokat pedig oda adtok, azok közûl hat legyen néktek menedékvárosúl.
14  Három várost adjatok a Jordánon túl, és három várost adjatok a Kanaán földén; menedékvárosok legyenek azok.
15  Izráel fiainak és a jövevénynek, és az ô közöttök lakozónak menedékûl legyen az a hat város, hogy oda szaladjon az, a ki történetbôl öl meg valakit.
16  De ha valaki vaseszközzel úgy üt meg valakit, hogy meghal, gyilkos az; halállal lakoljon a gyilkos.
17  És ha kézben levô kôvel, a melytôl meghalhat, üti meg úgy, hogy meghal, gyilkos az; halállal lakoljon a gyilkos.
18  Vagy ha kézben lévô faeszközzel, a melytôl meghalhat, üti meg úgy, hogy meghal, gyilkos az; halállal lakoljon a gyilkos.
19  A vérbosszuló rokon ölje meg a gyilkost; mihelyt találkozik vele, ölje meg azt.
20  Hogyha gyûlölségbôl taszítja meg ôt, vagy szántszándékkal úgy hajít valamit reá, hogy meghal;
21  Vagy ellenségeskedésbôl kezével üti meg azt úgy, hogy meghal: halállal lakoljon az, a ki ütötte; gyilkos az; a vérbosszuló rokon ölje meg azt a gyilkost, mihelyt találkozik vele.
22  Ha pedig hirtelenségbôl, ellenségeskedés nélkûl taszítja meg ôt; vagy nem szántszándékból hajít reá akármiféle eszközt;
23  Vagy akármiféle követ, a melytôl meghalhat, úgy ejt valakire, a kit nem látott, hogy meghal, holott nem volt ô annak ellensége, sem nem kereste annak vesztét:
24  Akkor ítéljen a gyülekezet az agyonütô között és a vérbosszuló rokon között e törvények szerint.
25  És mentse ki a gyülekezet a gyilkost a vérbosszuló rokonnak kezébôl, és küldje vissza azt a gyülekezet az ô menedékvárosába, a melybe szaladott vala, és lakozzék abban, míg meghal a fôpap, a ki felkenetett a szent olajjal.
26  Ha pedig kimegy a gyilkos az ô menedékvárosának határából, a melybe szaladott vala;
27  És találja ôt a vérbosszuló rokon az ô menedékvárosának határán kívûl, és megöli az a vérbosszuló rokon a gyilkost: nem lesz annak vére ô rajta;
28  Mert az ô menedékvárosában kell laknia a fôpap haláláig; a fôpap halála után pedig visszatérhet a gyilkos az ô örökségének földére.
29  És legyenek ezek néktek ítéletre való rendelések a ti nemzetségeitek szerint, minden lakhelyeteken.
30  Ha valaki megöl valakit, tanúk szavára gyilkolják meg a gyilkost; de egy tanú nem lehet elég tanú senki ellen, hogy meghaljon.
31  Az olyan gyilkos életéért pedig ne vegyetek el váltságot, a ki halálra való gonosz, hanem halállal lakoljon.
32  Attól se vegyetek váltságot, a ki az ô menedékvárosába szaladt, hogy visszamehessen és otthon lakozzék a fôpap haláláig.
33  És meg ne fertôztessétek a földet, a melyben lesztek; mert a vér, az megfertézteti a földet, és a földnek nem szerezhetô engesztelés a vér miatt, a mely kiontatott azon, csak annak vére által, a ki kiontotta azt.
34  Ne tisztátalanítsd meg azért azt a földet, a melyben laktok, a melyben én is lakozom; mert én, az ùr, Izráel fiai között lakozom.

36

1 Járulának pedig Mózeshez az atyák fejei a Gileád fiainak nemzetségébôl, a ki Mákirnak, Manasse fiának fia vala, a József fiainak nemzetségébôl, és szólának Mózes elôtt és Izráel fiai atyáinak fejedelmei elôtt,
2  És mondának: Az én uramnak megparancsolta az ùr, hogy sors által adja ezt a földet örökségûl Izráel fiainak: de azt is megparancsolta az ùr az én Uramnak, hogy a mi atyánkfiának, Czélofhádnak örökségét adja oda az ô leányainak.
3  És ha Izráel fiai közûl valamely más törzs fiaihoz mennek feleségûl: elszakasztatik az ô örökségök a mi atyáink örökségétôl, és oda csatoltatik az annak a törzsnek örökségéhez, a melynél feleségül lesznek; a mi örökségünk pedig megkisebbedik.
4  És mikor Izráel fiainál a kürtzengés ünnepe lesz, az ô örökségök akkor is annak a törzsnek örökségéhez csatoltatik, a melynél feleségûl lesznek. Eképen a mi atyáink törzseinek örökségébôl vétetik el azok öröksége.
5  Parancsot ada azért Mózes Izráel fiainak az ùr rendelése szerint, mondván: A József fiainak törzse igazat szól.
6  Ez az, a mit parancsolt az ùr a Czélofhád leányai felôl, mondván: A kihez jónak látják, ahhoz menjenek feleségûl, de csak az ô atyjok törzsének háznépébôl valóhoz menjenek feleségûl.
7  Hogy át ne szálljon Izráel fiainak öröksége egyik törzsrôl a másik törzsre; hanem Izráel fiai közûl kiki ragaszkodjék az ô atyái törzsének örökségéhez.
8  És minden leányzó, a ki örökséget kap Izráel fiainak törzsei közûl, az ô atyja törzsebeli háznépbôl valóhoz menjen feleségûl, hogy Izráel fiai közûl kiki megtartsa az ô atyáinak örökségét.
9  És ne szálljon az örökség egyik törzsrôl a másik törzsre, hanem Izráel fiainak törzsei közûl kiki ragaszkodjék az ô örökségéhez.
10  A miképen megparancsolta vala az ùr Mózesnek, a képen cselekedtek vala a Czélofhád leányai.
11  Mert Makhla, Thircza, Hogla, Milkha, és Nóa, a Czélofhád leányai, az ô nagybátyjok fiaihoz mentek vala feleségûl;
12  A József fiának, Manassé fiainak nemzetségébôl valókhoz mentek vala feleségûl; és lôn azoknak öröksége az ô atyjok nemzetségének törzsénél.
13  Ezek a parancsolatok és végzések, a melyeket Mózes által parancsolt az ùr Izráel fiainak, Moáb mezôségén a Jordán mellett, Jérikhó ellenében.

Vissza a tartalom a Biblia

Forras: http://www.biblegateway.com/




Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek!
Vote!