|
|||
|
11 Megerôsödék királyságában Salamon, a Dávid fia; és az ùr az ô Istene vele volt, és ôt igen felmagasztalá.2 És szóla Salamon az egész Izráel népének, ezredeseknek, századosoknak, a bíráknak és egész Izráel minden elôljáróinak és a családfôknek, 3 Hogy elmennének Salamon és az egész gyülekezet ô vele a magaslatra, mely Gibeonban vala; mert ott volt az Isten gyülekezetének sátora, melyet Mózes, az ùr szolgája csinált vala a pusztában; 4 De az Isten ládáját Dávid már felvitte volt Kirját-Jeárimból arra a helyre, melyet készített számára Dávid; mert sátort állított fel számára Jeruzsálemben. 5 A rézoltár azonban, melyet Bésaléel az Uri fia csinált, a ki a Huri fia volt, ott volt az ùr sátora elôtt; felkeresé tehát azt Salamon és a gyülekezet. 6 És áldozék ott Salamon a rézoltáron az ùr elôtt, mely a gyülekezetnek sátorában vala, áldozék azon ezer égôáldozatot. 7 Azon éjszaka megjelenék az Isten Salamonnak, és monda néki: Kérj a mit akarsz, hogy adjak néked. 8 És monda Salamon az Istennek: Te nagy irgalmasságot cselekedtél az én atyámmal Dáviddal; és ô helyette engemet királylyá tettél. 9 Most, oh Uram Isten, legyen állandó a te beszéded, melyet szólottál volt az én atyámnak Dávidnak; mert te választottál engem királylyá e nép felett, mely oly sok, mint a földnek pora. 10 Most azért adj nékem bölcseséget és tudományt, hogy a te néped elôtt mind ki-, mind bemehessek; mert vajjon kicsoda kormányozhatja ezt a te nagy népedet? 11 Akkor monda az Isten Salamonnak: Minthogy ez volt a te szívedben, és nem kértél tôlem gazdagságot, kincset és tisztességet, avagy a téged gyûlölôknek lelkét, sem hosszú életet magadnak nem kértél, hanem kértél magadnak bölcseséget és tudományt, hogy kormányozhasd az én népemet, mely felett királylyá tettelek téged: 12 A bölcseséget és a tudományt megadtam néked, sôt gazdagságot, kincset és tisztességet is olyat adok néked, a melyhez hasonló nem volt sem az elôtted, sem az utánad való királyoknak. 13 És visszatére Salamon Jeruzsálembe a Gibeon hegyérôl, a gyülekezet sátora elôl és uralkodék az Izráelen. 14 Szerze Salamon szekereket és lovagokat; és vala néki ezernégyszáz szekere és tizenkétezer lovagja, a kiket helyheztete a szekerek városaiba és Jeruzsálembe a király mellé. 15 És felhalmozá a király az ezüstöt és aranyat, mint a köveket, Jeruzsálemben; a czédrusfákat is felhalmozá, mint a vadfügefákat, melyek a lapályon nagy tömegben vannak. 16 És Salamonnak hoznak vala lovakat Égyiptomból; mert a király kereskedôi sereggel vették volt meg a lovakat szabott áron. 17 És mikor feljônek vala, hozának Égyiptomból egy szekeret hatszáz ezüst siklusért, egy-egy lovat százötven ezüst siklusért; és ugyan csak ôk szállították ezeket a Hitteusok minden királyainak és Siria királyainak. 21 Elvégezé Salamon magában, hogy az ùr nevének házat építene, és magának királyi palotát.2 És rendele Salamon hetvenezer férfit teherhordásra, nyolczvanezer férfit favágásra a hegyen; háromezerhatszáz felügyelôt azokhoz. 3 És külde Salamon a tírusbeli Hirám királyhoz, mondván: A mint az én atyámmal Dáviddal cselekedtél, a kinek küldöttél czédrusfákat, hogy építene magának házat, melyben laknék: 4 ùgy én az én Uram Istenem nevének akarok házat építeni, hogy néki szenteljem, és abban füstölô szerekkel jó illatott gerjeszszek, hogy folytonosan szent kenyerek álljanak elôtte, s minden reggel és este égôáldozatot áldozzak szombatnapokon, az új holdnak napjain, és az ùrnak a mi Istenünknek szentelt ünnepeken, melyeket örökké kell cselekedniök az Izraelitáknak. 5 A ház pedig, a melyet építeni szándékozom, igen nagy lesz, mert a mi Istenünk nagyobb minden isteneknél. 6 De kinek volna annyi ereje, hogy néki házat csinálhatna? Az ég és az egeknek egei ôt be nem foghatják, s ki vagyok én is, hogy néki házat csinálhassak? hanem hogy csak jóillatot tegyenek abban ô elôtte. 7 Most azért küldj hozzám tudós mesterembert, a ki tudjon készíteni aranyból, ezüstbôl, rézbôl, vasból, bíborból, karmazsinból és kék bíborból; a ki tudjon metszéseket metszeni az én mesterembereimmel együtt, a kik Júdában és Jeruzsálemben vannak, a kiket az én atyám, Dávid szerzett. 8 Annakfelette küldj czédrusfákat, fenyôfákat és ébenfákat a Libánusról, mert tudom, hogy a te szolgáid tudják vágni a Libánusnak fáit; és ímé az én szolgáim is a te szolgáiddal lesznek, 9 Hogy készítsenek nékem sok fát, mert a ház, a melyet építek, nagy és csudálatos lészen. 10 És ímé a munkásoknak, a favágóknak, a te szolgáidnak adok húszezer véka cséplett búzát és húszezer véka árpát, húszezer báth bort és húszezer báth olajat. 11 Felele pedig Hírám, a Tírus királya levélben, melyet külde Salamonnak: Mivelhogy az ùr szerette az ô népét, azért adott téged nékik királyul. 12 Ismét monda Hírám: Åldott az ùr az Izráel Istene, a ki mind a mennyet, mind a földet teremtette; a ki ilyen bölcs, tudós, okos és értelmes fiat adott volt Dávid királynak, a ki mind az ùrnak házat, mind magának királyi palotát akar építeni. 13 ìmé küldöttem azért bölcs, tudós és értelmes férfit, a ki az én atyámé, Húrámé volt; 14 A Dán nemzetségének leányai közûl való asszony fiát (és az ô atyja Tírus városából való), a ki tud készíteni aranyból, ezüstbôl, rézbôl, vasból, kövekbôl, fákból, bíborból, kék bíborból, lenbôl és karmazsinból és mindenféle metszést metszeni és minden remekmûvet elkészíteni, a melyekkel megbízatik, a te tudós mesterembereiddel és az én uramnak, Dávid királynak, a te atyádnak tudós mestereivel egyben. 15 Azért most, a mely búzát, árpát, olajat és bort igért az én uram, küldje el az ô szolgáinak; 16 Mi pedig a Libánuson vágunk fát, a mennyire néked szükséged lesz, és elviszszük azokat szálakon a tengeren Joppéhoz, és te onnét vitessed Jeruzsálembe. 17 Megszámláltata azért Salamon minden idegen férfit az Izráel földén, az ô atyjának, Dávidnak megszámláltatása után és találtatának százötvenháromezerhatszázan. 18 És választa azok közûl hetvenezer teherhordót, favágásra pedig a hegyen nyolczvanezeret; pallérokul, a kik a népet szorgalmaztatnák, rendele háromezerhatszázat. 31 Elkezdé építtetni Salamon az ùr házát Jeruzsálemben a Mórija hegyén, mely Dávidnak, az ô atyjának megmutattatott, azon a helyen, melyet készített vala Dávid a Jebuzeus Ornán szérûjén.2 Elkezdé pedig az építést a második hónap második napján, királyságának negyedik esztendejében. 3 És ilyen alapot vetett Salamon az Isten házának építésénél; hosszúsága a régi mérték szerint vala hatvan sing, szélessége húsz sing. 4 És a tornácz a templom hosszában, a ház szélessége szerint, húsz sing volt, a magassága pedig százhúsz sing; és beborítá azt belôl tiszta aranynyal. 5 A derék házat pedig megbélelteté fenyôfákkal és finom aranynyal borítá be, melyen pálmafákat és lánczokat metszete. 6 És beborította a házat drágakövekkel ékességûl, és az arany Párvaimból való arany volt. 7 És beboríttatá a háznak gerendáit, ajtómellékit, falait és annak ajtait is aranynyal; és metszete a háznak falaira Kérubokat. 8 Megcsináltatá a szentek szentjét is, melynek hosszasága a derék háznak szélességével arányban húsz sing, szélessége is húsz sing volt, és beboríttatá azt hatszáz tálentom finom aranynyal. 9 A szegeknek súlya ötven arany siklus volt. A felsô helyiségeket is beboríttatá aranynyal. 10 És csináltatott a szentek-szentjébe két Kérubot is, szobormûveket, és beboríták azokat aranynyal. 11 A Kérubok szárnyainak hosszúsága húsz sing vala; egyik szárnya öt sing, és a háznak falát érinté; a másik szárnya is öt sing és a másik Kérub szárnyát érinté. 12 A másik Kérubnak szárnya is, a mely öt sing volt, a háznak falát érinté; a másik szárnya pedig, a mely ismét öt sing volt, a másik Kérub szárnyát érinté. 13 ùgy, hogy a Kérubok szárnyai húsz singnyire valának kiterjesztve; lábaikon állának, és arczuk befelé. 14 Annakfelette függönyt is csináltata, kék és piros bíborból és karmazsinból és lenbôl, melyre Kérubokat csináltatott. 15 Két oszlopot is csináltata a ház elôtt, a melyeknek hossza harminczöt sing vala, és gömböt felûl mindenikre, a mely öt sing vala. 16 És csináltatott lánczokat is, mint a belsô részben, s az oszlopok tetejére helyhezteté; és száz gránátalmát is csináltatott, s a lánczokba helyhezteté. 17 És felállítá ez oszlopokat a templom elôtt: egyiket jobbfelôl, a másikat balfelôl. És nevezé a jobbfelôl valót Jákinnak, a balfelôl valót pedig Boáznak. 41 Csináltatott rézoltárt is, melynek hosszúsága húsz sing, szélessége is húsz sing, magassága pedig tíz sing vala.2 Csináltatott öntött tengert is, mely egyik szélétôl fogva a másik széléig tíz sing vala, köröskörûl kerek, és öt sing magas, és harmincz sing zsinór érte be a kerületit. 3 Az alatt ökör alakok valának köröskörûl, tíz lévén egy singnyire, a melyek kört alkotának a tenger körûl; az ökör alakok két renddel valának öntve ugyanazon öntésbôl. 4 Tizenkét ökrön állott; három északra fordulva, három nyugotra, három délre és három napkeletre, és a tenger felûl vala rajtok, hátuk pedig mind befelé. 5 Vastagsága egy tenyérnyi volt, és karimája olyan, mint a pohár ajaka, vagy a liliom virága; és háromezer báth fért belé. 6 Csináltatott annakfelette tíz mosdómedenczét, és ötöt helyheztete jobbkéz felôl, ötöt pedig balkéz felôl, hogy azokban mossanak, mossák azt, a mi áldozatra való; a tenger pedig a végre vala, hogy abban mosakodjanak a papok. 7 Csináltatott tíz arany gyertyatartót is, az utasítás szerint, és helyhezteté a templomban, ötöt jobbkéz felôl, ötöt balkéz felôl. 8 Csináltatott tíz asztalt is, a melyeket helyheztete a templomban, ötöt jobbkéz felôl, ötöt balkéz felôl; csináltatott száz arany medenczét is. 9 Megcsináltatá a papok pitvarát is és a nagy tornáczot; és ajtókat a tornáczra, s azok ajtait rézzel borítá be. 10 A tengert pedig helyhezteté jobbkéz felôl napkeletre, délnek ellenébe. 11 Húrám fazekakat, lapátokat és medenczéket is csinált. És elvégezé Húrám a mívet, a melyet csinálnia kellett Salamon királynak, az Isten házában; 12 Tudniillik a két oszlopot és a két kerek gömböt a két oszlop tetejére, és a két hálót a két kerek gömb befedezésére, a melyek az oszlopok tetején valának. 13 És négyszáz gránátalmát a két hálóra; két rend gránátalmát minden hálóba a két kerek gömb befedezésére, a melyek az oszlopok tetején valának. 14 Csinála talpakat is, és azokra mosdómedenczéket. 15 Egy tengert és tizenkét ökröt az alá. 16 Fazekakat, lapátokat és villákat. Mindezen eszközöket Húrám az ô atyja tiszta rézbôl csinálta Salamon királynak, az ùr háza számára. 17 A Jordán mezején önteté azokat a király az agyagos földben, Sukkót és Seredáta között. 18 Mindezen eszközöket Salamon nagy mennyiségben csináltatá, mert nem tekinték a réznek súlyát. 19 És megcsináltata Salamon minden egyéb felszerelést is, mely az ùr házához szükséges volt: az arany oltárt és az asztalokat, a melyeken a szent kenyerek voltak. 20 A gyertyatartókat és azoknak szövétnekeit is, hogy égjenek azok rendeltetésök szerint a szentek-szentje elôtt, finom aranyból. 21 Azok virágait, szövétnekeit és hamvvevôit is aranyból, és pedig tiszta aranyból. 22 És az ollókat, medenczéket, tálakat és tömjénezôket finom aranyból, és a ház kapuját, a szentek-szentjéhez való bejárat belsô ajtóit és a templom házának belsô ajtóit aranyból. 51 És elvégezteték az egész mû, a melyet Salamon király csinála az ùr házához. És bevivé Salamon Dávidtól, az ô atyjától, Istennek szenteltetett jószágot, az ezüstöt, aranyat és az összes edényeket, és helyhezteté azokat az Isten házának kincsei közé.2 Akkor Salamon összegyûjté az Izráel véneit és a nemzetségek összes fejedelmeit és az Izráel háznépének fejedelmeit Jeruzsálembe, hogy felvigyék az ùr szövetségének ládáját a Dávid városából, a mely a Sion. 3 És felgyûlenek Izráelnek minden férfiai a királyhoz, a hetedik hónak ünnepén. 4 Mikor pedig eljöttek volna mindnyájan az Izráel vénei: felvevék a Léviták a ládát. 5 És felvivék a ládát, a gyülekezet sátorát és minden szent edényeket, a melyek a sátorban valának; felvivék azokat a papok és Léviták. 6 Salamon király pedig és az Izráel egész gyülekezete, a mely ô hozzá gyûlt, megy vala a láda elôtt, áldozván juhokkal és ökrökkel, a melyek meg sem számláltathatnának, sem meg nem irattathatnának sokaságuk miatt. 7 És bevivék a papok az ùr szövetségének ládáját az ô helyére, az Isten házának belsô részébe, a szentek-szentjébe, a Kérubok szárnyai alá. 8 A Kérubok pedig szárnyaikat kiterjesztik vala a láda felett, és befedezik vala a Kérubok a ládát és annak rúdjait felülrôl. 9 Azután kijebb vonták annak rúdjait, úgy hogy a rudaknak végei láthatók valának a ládán kivûl, a legbelsô rész felôl, de kivûlrôl nem voltak láthatók. És ott volt mind e mai napig. 10 Nem volt egyéb a ládában, hanem csak Mózes két táblája, melyeket ô a Hóreb hegyén tett vala abba, a mikor az ùr szövetséget kötött Izráel fiaival, mikor kijövének Égyiptomból. 11 Lôn pedig, mikor a papok kijöttek a szent helybôl, (mert a papok mindnyájan, a kik ott valának, magokat megszentelték vala és akkor nem kellett megtartaniok az ô sorrendjöket, 12 Annakokáért az énekes Léviták mind, a mennyien valának, Asáf, Hémán, Jedutun, az ô fiaik és testvéreik fehér ruhákban, czimbalmokkal, lantokkal és cziterákkal állanak vala napkelet felôl az oltárnál és ô velök százhúsz kürtölô pap); 13 Mert a kürtölôknek és éneklôknek tisztök vala egyenlôképen zengeni az ùrnak dícséretére és tiszteletére.) És mikor nagy felszóval énekelnének kürtökke l czimbalmokkal és mindenféle zengô szerszámokkal, dícsérvén az Urat, hogy ô igen jó és örökkévaló az ô irgalmassága: akkor a ház, az ùrnak háza megtelék köddel, 14 Annyira, hogy meg sem állhattak a papok az ô szolgálatjukban a köd miatt, mert az ùr dicsôsége töltötte vala be az Istennek házát. 61 Akkor monda Salamon: Az ùr mondotta, hogy ô lakoznék ködben.2 Én pedig lakóházat építettem néked, helyet, a hol örökké lakjál. 3 Azután megfordult a király, és megáldá Izráel egész gyülekezetét; és Izráel egész gyülekezete felállott. 4 És monda: Åldott az ùr, Izráel Istene, a ki szólott volt az ô szája által az én atyámnak Dávidnak, és hatalmas kezeivel beteljesítette, mondván: 5 Attól a naptól fogva, a melyen kihozám az én népemet Égyiptom földébôl, soha nem választottam egyetlen várost sem az Izráel minden nemzetségei közûl, hogy házat építenének, a melyben lenne az én nevem, sem férfit nem választottam, hogy az én népemnek Izráelnek vezére lenne. 6 Hanem Jeruzsálemet választottam, hogy az én nevem abban lenne, és választám Dávidot, hogy vezére lenne az én népemnek, Izráelnek. 7 Åmbár az én atyám Dávid elvégezé magában, hogy házat építene az ùrnak, Izráel Istenének, 8 De az ùr azt mondotta Dávidnak, az én atyámnak: Azt, hogy arra gondoltál, hogy az én nevemnek házat építs, jól tetted, hogy szívedben ezt elvégezted; 9 Mégis nem te építesz házat nékem, hanem a te fiad, a ki a te ágyékodból származik, ô épít az én nevemnek házat. 10 És beteljesíté most az ùr az ô beszédét, a melyet szólott; mert felkelék az én atyám Dávid helyett, és ülék az Izráel királyiszékébe, a mint az ùr megmondotta volt; és megépítém a házat az ùrnak, Izráel Istene nevének. 11 És abba helyeztem a ládát, a melyben az ùrnak szövetsége van, melyet szerzett volt az Izráel fiaival. 12 És oda állott Salamon az ùr oltára elé, az Izráel egész gyülekezetével szemben, és kezeit kiterjesztette. 13 Salamon pedig egy széket csináltatott vala rézbôl, a melyet a tornácznak közepén helyeztetett el, melynek hossza öt sing, szélessége is öt sing, magassága pedig három sing vala. Felálla abba, és térdeire esvén az egész Izráel gyülekezete elôtt, kezeit az ég felé kiterjeszté. 14 És monda: Oh Uram, Izráelnek Istene, nincsen hozzád hasonló Isten sem mennyben, sem földön, a ki megtartod a te fogadásodat és irgalmasságodat a te szolgáidhoz, a kik te elôtted teljes szívvel járnak! 15 Ki megtartottad a te szolgádnak, az én atyámnak Dávidnak, a mit szólottál néki; mert te magad szólottál, és kezeiddel beteljesítéd, a mint e mai napon megtetszik. 16 Most azért, oh Uram, Izráelnek Istene, tartsd meg, a mit a te szolgádnak, Dávidnak az én atyámnak igértél, mondván: Nem fogy el elôttem a te magodból való férfiú, a ki az Izráelnek királyiszékiben üljön; csakhogy a te fiaid ôrizzék meg az ô útjokat, hogy az én törvényemben járjanak, mint te én elôttem jártál. 17 Most azért, oh Uram, Izráelnek Istene, bizonyosodjék meg a te beszéded, melyet szólottál volt a te szolgádnak, Dávidnak! 18 (Avagy lakozhatnék-é valósággal az Isten e földön az emberek között? ìm az egek és az egeknek egei téged be nem fogadhatnak, mennyivel kevésbbé e ház, a melyet én építettem.) 19 És tekints a te szolgád könyörgésére és imádságára, oh én Uram Istenem, meghallgatván kiáltását és könyörgését, a melylyel könyörög a te szolgád elôtted! 20 Hogy a te szemeid éjjel és nappal figyelmezzenek e házra, e helyre, a melyrôl azt mondottad, hogy nevedet abba helyezénded, meghallgatván könyörgését a te szolgádnak, a mikor e helyen könyörögne. 21 Hallgasd meg azért a te szolgádnak és a te népednek Izráelnek könyörgését, a mikor könyörögni fognak e helyen; hallgasd meg a te mennyei lakhelyedbôl, és meghallgatván ôket, légy kegyelmes! 22 Mikor valaki vétkezéndik felebarátja ellen, és esküre köteleztetik, hogy megesküdjék, és ô ide jô, megesküszik oltárod elôtt ebben a házban, 23 Te hallgasd meg a mennybôl és vidd véghez, és tégy igaz ítéletet a te szolgáid között, az istentelent megbüntetvén, fejére fordítván az ô útját; és az igazat megigazítván, megfizetvén néki az ô igazsága szerint. 24 Mikor pedig megverettetik a te néped az Izráel az ô ellenségeitôl, mivel te ellened vétkeztek; és hozzád visszatérve, vallást tesznek a te nevedrôl, könyörögnek és imádkoznak te elôtted e házban: 25 Te hallgasd meg a mennybôl, és bocsásd meg a te népednek az Izráelnek bûnét, és hozd vissza ôket arra a földre, a melyet adtál nékik és az ô atyáiknak. 26 Mikor az ég berekesztetik és nem lészen esô, mivel vétkeztek te ellened; és imádkozni fognak e helyen és vallást tesznek a te nevedrôl és megtérnek bûneikbôl, mert te sanyargatod ôket: 27 Te hallgasd meg a mennybôl, és légy kegyelmes a te szolgáidnak és a te népednek az Izráelnek; minekutána ôket megtanítándod az igaz útra, a melyen járjanak; és adj esôt a te földedre, a melyet adtál a te népednek örökségûl. 28 Éhség ha lesz a földön, ha döghalál, aszály, ragya, sáska, cserebogár; ha az ô ellensége szorongatja az ô birodalmának földében; ha bármiféle csapás és nyomorúság jövend reájok: 29 A ki akkor könyörög és imádkozik, legyen az bárki; vagy a te néped, az Izráel, ha elismeri kiki az ô csapását és fájdalmát, és kezeit e házban kiterjeszténdi: 30 Te hallgasd meg a mennybôl, a te lakhelyedbôl, és légy kegyelmes, és kinek-kinek fizess az ô útai szerint, a mint megismerted az ô szívét, mert egyedûl csak te ismered az emberek fiainak szívét; 31 Hogy féljenek téged, járván a te útaidon, míg élnek e föld színén, a melyet adtál volt a mi atyáinknak. 32 Sôt még az idegent is, a ki nem a te néped az Izráel közûl való, ha eljövend messze földrôl a te nagy nevedért és a te hatalmas kezedért és a te kiterjesztett karodért, mikor ide jutván, könyörögnek e házban: 33 Te hallgasd meg a mennybôl, a te lakóhelyedbôl, és add meg az idegennek mindazt, a miért könyörög hozzád, hogy megismerjék a földnek minden népei a te nevedet, és tiszteljenek téged úgy, mint a te néped az Izráel, és ismerjék meg, hogy a te nevedrôl neveztetik e ház, a melyet én építettem. 34 Ha a te néped hadba megy ki az ô ellensége ellen azon az úton, a melyen elbocsátod ôket; ha könyörögnek, hozzád fordulván e város felé, a melyet választottál magadnak, és e ház felé, a melyet a te nevednek építettem: 35 Te hallgasd meg az égbôl az ô könyörgésöket és imádságukat, és szerezz nékik igazságot. 36 Ha vétkeznek ellened (mert nincsen ember, a ki nem vétkeznék) és reájok megharagudván, az ellenség kezébe adándod és ôket fogságba viendik azok, a kiktôl megfogattak, messze földre vagy közelre, 37 És ha az idegen földön, a hol fogva tartatnak, magokba szállnak, és megtérvén, az ô fogságuk helyén könyörögnek hozzád, és ezt mondandják: Vétkeztünk, hamisan és gonoszúl cselekedtünk; 38 És megtérendenek te hozzád teljes szívökbôl és teljes lelkökbôl az ô fogságuk földében, a hol ôket fogva tartják, és könyörögnek hozzád, az ô földjüknek útja felé fordulva, a melyet adtál volt az ô atyáiknak, és e város felé, a melyet választottál magadnak, és e ház felé, a melyet a te nevednek építettem: 39 Hallgasd meg akkor az ô könyörgésöket és imádságukat a mennybôl, a te lakhelyedrôl, és szerezz nékik igazságot, és bocsásd meg a te népednek, hogy ellened vétkezett. 40 Most azért, oh én Istenem, legyenek a te szemeid nyitva és füleid legyenek figyelmesek a könyörgésre ezen a helyen. 41 És most kelj fel, oh ùr Isten, a te nyugodalmadba, te és a te hatalmasságodnak ládája! A te papjaid, oh ùr Isten, öltöztessenek fel üdvösséggel, és a te szenteid örvendezzenek a jóban. 42 Oh ùr Isten, ne utáld meg a te felkenetett királyod orczáját; emlékezzél meg Dávidhoz, a te szolgádhoz való nagy irgalmasságaidról! 71 És mikor Salamon elvégezte a könyörgést, tûz szálla le az égbôl, és megemészté az egészen égôáldozatot és a véres áldozatot, és az ùr dicsôsége betölté a házat,2 Annyira, hogy még a papok sem mehettek be az ùr házába; mert az ùr dicsôsége betölté az ùr házát. 3 És az Izráel fiai mindnyájan látták, a mikor alászálla a tûz és az ùr dicsôsége a házra, és arczczal leborulának a föld felé a padlózatra, s imádák és tisztelék az Urat, hogy jó és az ô kegyelme mindörökké való! 4 A király pedig és az egész nép áldoznak vala áldozatokat az ùr elôtt. 5 Åldozék Salamon király áldozatot huszonkétezer ökörrel és százhúszezer juhval; és ekképen szentelék fel az ùr házát a király és az eg ész nép. 6 A papok pedig foglalatosok valának az ô tisztökben; a Léviták is az ùrnak minden zengô szerszámaival, a melyeket Dávid király készíttetett, hogy az Urat dícsérnék (mert örökkévaló az ô irgalmassága) a Dávid dicséretivel mely kezökbe adatott; a papok pedig trombitálának velök szemben, míg az egész Izráel ott álla. 7 És felszentelé Salamon a középsô pitvart, a mely az ùrnak háza elôtt vala; mert ott szerze égôáldozatokat és hálaadóáldozatok kövéreit; mert a rézoltárra, a melyet Salamon készíttete, nem fér vala az égôáldozat, az ételáldozat és a hálaadóáldozat kövére. 8 És Salamon ünnepet szerze ebben az idôben hét napig, és vele együtt az egész Izráel, nagy gyülekezet, mely összegyülekezék Hámáttól fogva az Égyiptom patakáig. 9 A nyolczadik napon pedig gyûlekezést tartának, mert az oltár felszentelését hét napon át végezték és az ünnepet is hét napon. 10 A hetedik hónapnak huszonharmadik napján elbocsátá a népet sátoraikba, vígan és megelégedve mindama jók felett, a melyeket cselekedett az ùr Dáviddal, Salamonnal és az ô népével Izráellel. 11 És Salamon bevégezé az ùr házát és a királyi palotát, s mindazt, a mit magában elhatározott Salamon, hogy megcsinál az ùr házában és a maga házában; szerencsésen bevégezé. 12 Megjelenék pedig az ùr Salamonnak azon éjjel, s monda néki: Meghallgattam a te könyörgésedet, és e helyet magamnak áldozat házáúl választottam. 13 ìmé, a mikor az eget bezárandom, hogy ne legyen esô; és a mikor parancsolok a sáskának, hogy a földet megemészsze; vagy a mikor döghalált bocsátandok az én népemre: 14 És megalázza magát az én népem, a mely nevemrôl neveztetik, s könyörög és keresi az én arczomat, és felhagy az ô bûnös életmódjával: én is meghallgatom ôket a mennybôl, megbocsátom bûneiket, és megszabadítom földjüket. 15 Most már az én szemeim nyitva lesznek, és füleim figyelmesek lesznek e helyen a könyörgésre. 16 Most választottam és megszenteltem e házat, hogy az én nevem abban legyen mindörökké, és ott lesznek az én szemeim és az én szívem mindenkor. 17 És ha te elôttem járándasz, a mint járt Dávid, a te atyád, úgy cselekedvén mindenekben, a mint neked megparancsoltam, s az én rendelésimet és ítéletimet megtartándod: 18 Megerôsítem a te birodalmad trónját, a mint megigértem volt Dávidnak, a te atyádnak, mondván: Nem vétetik el a te nemzetségedbôl való férfiú az Izráel királyiszékibôl. 19 De hogyha ti elszakadtok, s rendelésimet és parancsaimat, a melyeket elôtökbe adtam, elhagyjátok, s elmenvén, idegen isteneknek szolgálandotok és azok elôtt meghajoltok: 20 Kiszaggatom ôket az én földembôl, a melyet adtam volt nékik; és ezt a házat, a melyet az én nevemnek szenteltem, orczám elôl elvetem; tanulságúl és példabeszédûl adom ôket minden nemzetségnek. 21 És ezen a házon, a mely felséges vala, minden elmenô álmélkodni fog, és azt mondja: Miért cselekedett így az ùr ezzel az országgal és ezzel a házzal? 22 És azt felelik: Azért, mert elhagyták az Urat, atyáik Istenét, a ki ôket kihozta volt Égyiptom földébôl, és idegen istenekhez hajlottak, azokat imádták és azoknak szolgáltak; azért hozta reájok mind e veszedelmet. 81 Lôn pedig húsz esztendô mulva, a mi alatt Salamon megépíté az ùr házát és a maga palotáját:2 Azokat a városokat, a melyeket Hirám adott Salamonnak, megépíté Salamon, és Izráel fiait telepíté oda. 3 Azután elméne Salamon Hámát-Sobába és azt hatalmába keríté. 4 És megépíté Tádmort a pusztában, és minden kincstartó városokat, a melyeket Hámátban épített. 5 Annakfelette mind a felsô, mind az alsó Bethoront megépíté s megerôsített városokká tette kôfalakkal, kapukkal és zárokkal. 6 És Baalátot, s a tárházak minden városait, a melyek Salamonéi valának, a szekereknek és a lovagoknak minden városait; és mindent, a mihez Salamonnak kedve volt, megépíté Jeruzsálemben, a Libánuson és az ô egész birodalmának földén. 7 Mindazt a népet, a mely megmaradt a Hitteusok közûl, az Emoreusok, Perizeusok, Hivveusok, és a Jebuzeusok közûl, a kik nem az Izráel közûl valók; 8 Hanem azoknak fiai közûl, a kik azon a földön ô utánok maradtak volt, a kiket az Izráel fiai ki nem irthattak, azokat Salamon adófizetôkké tevé mind e mai napig. 9 De az Izráel fiai közûl Salamon senkit nem tett szolgává az ô külsô dolgaiban; mert ezek hadakozó férfiak voltak, és az ô hadnagyinak vezérei, s szekereinek és lovagjainak vezérei. 10 Azok, a Salamon király seregeinek vezérei, kétszázötvenen valának, a kik uralkodnak vala a népen. 11 És felviteté Salamon a Faraó leányát a Dávid városából a házba, a melyet néki épített vala; mert ezt mondá: Nem lakhatik az én feleségem az Izráel királyának, Dávidnak házában; mert szentséges hely az, mivel az ùr ládája abba vitetett. 12 Akkor égôáldozatokat áldozék Salamon az ùrnak az ùr oltárán, a melyet rakatott vala a tornácz elôtt; 13 Naponként áldozának azon, Mózes parancsolatja szerint, szombatnapokon, a hónapok elsô napjain, és évenként a fôünnepeken háromszor; tudniillik a kovásztalan kenyerek ünnepén, a hetek ünnepén és a sátorok ünnepén. 14 És elrendelé az ô atyjának, Dávidnak rendelése szerint a papok tisztét az ô szolgálatjokban, a Lévitákat is az ô tisztök szerint, hogy dícsérnék az Istent és szolgálának a papok mellett naponként; az ajtónállókat is, az ô csoportjaik szerint minden kapuhoz, mert így volt az Isten emberének, Dávidnak parancsolatja. 15 És nem tértek el a király parancsolatjától, a melyet parancsolt vala a papoknak és Lévitáknak minden dolog és a kincsek felôl. 16 Ilyen módon bevégzôdött Salamonnak minden munkája azon naptól, a mikor az ùr házának alapját letették, annak befejezéséig, a mikor immár az ùr háza elkészült. 17 Azután elméne Salamon Esiongáberbe és Elótba, a mely a tenger partján, Edom földén volt. 18 És külde Hirám az ô szolgái által néki hajókat és szolgákat, a kik a tengeren járatosak valának, a kik menének a Salamon szolgáival együtt Ofirba, honnan négyszázötven tálentom aranyat hozának és vivék Salamon királynak. 91 A Séba királynéasszonya pedig hallván Salamon hírét, eljöve, hogy megkisértse Salamont nehéz kérdésekkel, Jeruzsálembe, igen nagy sereggel és tevékkel, a melyek hoznak vala fûszereket, igen sok aranyat és drágaköveket; és Salamonhoz méne, és beszélt vele mindenekrôl, a melyek szívén voltak.2 És Salamon megfelelt minden beszédeire, mert semmi sem volt Salamon elôl elrejtve, a melyet meg nem mondhatott volna néki. 3 És mikor látta Séba királynéasszonya Salamon bölcseségét és a házat, a melyet épített vala; 4 És az ô asztalának étkeit, szolgáinak lakását és hivatalnokainak állását és öltözékeiket, pohárnokait s azoknak öltözékeit, és az ô áldozatát, a melylyel az ùrnak házában áldozott: a lélekzete is elállott. 5 És monda a királynak: Mind igaz volt, a mit hallottam volt az én lakóföldemben a te dolgaidról és bölcseségedrôl; 6 De hinni sem akartam azoknak beszédeit, míg én magam el nem jöttem és szemeimmel nem láttam. És ímé nékem a felét sem beszélték el a te bölcseséged nagyságának; felülmúltad a hírt, a melyet hallottam. 7 Boldogok a te embereid és boldogok ezek a te szolgáid, a kik szüntelen udvarlanak néked, hogy hallhatják a te bölcseségedet! 8 Legyen az ùr a te Istened áldott, a ki téged annyira szeretett, hogy az ô székébe helyezett, hogy lennél az ùrnak a te Istenednek királya; mivel a te Istened szerette Izráelt, hogy megerôsítse ôt mindörökké, azért tett téged királylyá felettök, hogy szolgáltass ítéletet és igazságot. 9 És ada a királynak százhúsz tálentom aranyat és felette sok fûszerszámot és drágaköveket. Nem is volt több olyan fûszerszám, mint a milyet Séba királynéasszonya ada Salamon királynak. 10 És Hirám szolgái is és Salamon szolgái is, a kik hoztak vala aranyat Ofirból; hoztak ébenfát és drágaköveket is. 11 És csinála a király az ébenfából lépcsôket az ùr házába és a király házába, s cziterákat és lantokat az éneklôknek. Ezekhez hasonlókat nem láttak azelôtt Júda országában. 12 Salamon király pedig ada a Séba királynéasszonyának mindent, a mit csak kivánt és kért tôle, azonkivûl, a mit ô a királynak hozott. Azután megtére és méne az ô földébe mind ô, mind az ô szolgái. 13 Vala pedig mértéke az aranynak, a mely esztendônként bejô vala Salamonnak, hatszázhatvanhat tálentom arany, 14 Azonkivûl, a mit hoznak vala a kalmárok és kereskedôk; de még Arábia minden királyai és annak a földnek fejedelmei is hoznak vala aranyat és ezüstöt Salamonnak. 15 És csináltata Salamon király kétszáz paizst vert aranyból, mindenik paizsra hatszáz vert arany siklus ment fel. 16 Háromszáz kerek paizst is vert aranyból; mindenik paizsra háromszáz arany siklus megy vala, a melyeket a király helyeztete a Libánon erdejének házába. 17 És csináltatott a király egy nagy királyiszéket elefántcsontból, és beboríttatá azt finom aranynyal. 18 Hat lépcsôje volt a széknek, és arany zsámolya a székhez erôsítve, és támaszai valának mindkét felôl az ülés mellett, és két oroszlán állott a karok mellett. 19 És tizenkét oroszlán áll vala ott a hat lépcsôn mindkét felôl. Senki soha olyant nem csinált egyetlen országban sem. 20 És Salamon királynak összes ivóedényei aranyból valának; a Libánon erdô házának is összes edényei tiszta aranyból valának; nem vala az ezüstnek semmi becse a Salamon idejében; 21 Mert hajói voltak a királynak, a melyek Társisba jártak a Hirám szolgáival együtt. Minden három esztendôben egyszer menének a hajók Társisba, honnan aranyat, ezüstöt, elefántcsontot, majmokat és pávákat hoznak vala. 22 És felülmúlta Salamon király e földnek minden királyait gazdagságban és bölcseségben. 23 És e földnek minden királyai kivánnak vala szembe lenni Salamonnal, hogy hallhatnák az ô bölcseségét, a melyet Isten adott vala az ô szívébe. 24 És azok mindnyájan ajándékot visznek vala néki, arany és ezüst edényeket, ruhákat, fegyvert, fûszerszámokat, lovakat és öszvéreket esztendônként. 25 És Salamonnak négyezer lóistállói, szekerei és tizenkétezer lovagjai valának, a kiket helyheztete a szekerek városaiba és a király mellé Jeruzsálemben. 26 És uralkodó vala minden király felett az Eufrátes folyóvíztôl a Filiszteusok földéig és az Égyiptom határáig. 27 És a király Jeruzsálemben olyanná tevé az ezüstöt, mint a köveket, és a czédrusfákat úgy elszaporítá, mint a vad fügefákat, a melyek nevelkednek a mezôségen bôséggel. 28 Hordnak vala pedig Salamonnak lovakat Égyiptomból és minden országból. 29 Salamonnak egyéb dolgai, úgy az elsôk, mint az utolsók, avagy nem írattak-é meg a Nátán próféta könyvében, és a Silóbeli Ahija prófécziájában, és Jehdó prófétának Jeroboám ellen, a Nébát fia ellen írt látásaiban? 30 És uralkodék Salamon Jeruzsálemben az egész Izráel felett negyven esztendeig. 31 És elaluvék Salamon az ô atyáival egyetemben; és eltemeték ôt az ô atyjának, Dávidnak városában, és uralkodék helyette az ô fia, Roboám. 101 Elméne Roboám Síkembe; mert Síkembe gyûlt vala az egész Izráel, hogy ôt királylyá választanák.2 Lôn pedig, mikor ezt meghallotta Jeroboám, a Nébát fia, a ki akkor Égyiptomban vala; mert oda futott volt Salamon király elôl, visszatére Jeroboám Égyiptomból. 3 És hozzáküldvén, elhivaták ôt. Eljöve azért Jeroboám és az egész Izráel, és szólának Roboámnak, mondván: 4 A te atyád igen megnehezítette a mi igánkat, de te most könnyebbítsd meg atyádnak kemény szolgálatát és az ô nehéz igáját, a melyet reánk vetett, és szolgálunk néked. 5 És monda nékik: Harmadnapig gondolkodom róla, azután jôjjetek hozzám. Elméne azért a nép. 6 És tanácskozék Roboám király a vén emberekkel, a kik Salamon elôtt az ô atyja elôtt állottak vala életében, mondván: Mit tanácsoltok, mit válaszoljak e népnek? 7 És azok ekképen szólának: Ha javára leendesz ennek a népnek, s kedvezel nékik és jó szóval beszélsz hozzájok: akkor te szolgáid lesznek mindenkor. 8 De ô megvetette a vének tanácsát, a melyet néki tanácsoltak, és tanácsot tarta az ifjakkal, a kik ô vele nevekedtek volt fel és néki udvaroltak. 9 És monda azoknak: Ti micsoda tanácsot adtok, hogy választ adjunk e népnek, a kik nékem így szólának: Könnyebbítsd meg az igát, a melyet a te atyád reánk vetett. 10 Akkor felelének az ifjak, a kik ô vele együtt nevekedtek vala, mondván: ìgy szólj a népnek, a mely szólván néked, azt mondja: A te atyád megnehezítette a mi igánkat, te pedig könnyebbítsd meg nékünk; így szólj nékik: Az én legkissebb ujjam erôsebb atyám derekánál; 11 Most azért, ha az én atyám nehéz igát vetett reátok, én még nehezebbé teszem igátokat; ha az én atyám ostorral vert titeket, én skorpiókkal. 12 És elméne Jeroboám és az egész nép Roboámhoz harmadnap, a mint a király meghagyta, ezt mondván: Jôjjetek hozzám harmadnapon. 13 És a király kemény választ adott nékik, megvetve Roboám király a vének tanácsát. 14 És az ifjak tanácsa szerint szóla nékik, mondván: Ha az én atyám megnehezítette a ti igátokat, én még nehezebbé teszem azt; ha az én atyám ostorral vert titeket, én skorpiókkal. 15 És a király nem hallgatá meg a népet; mert ezt az ùr fordította ekként, hogy megerôsítené az ùr az ô beszédét, a melyet szólott vala a Silóbeli Ahija által Jeroboámnak, a Nébát fiának. 16 Mikor pedig az egész Izráel látta, hogy nem hallgatá meg ôket a király, felele a nép a királynak, mondván: Micsoda részünk van nékünk Dávidban? Nincsen nékünk örökségünk Isai fiában! Menj el a te hajlékidba, oh Izráel! Åm viseld gondját a te házadnak, oh Dávid! Elméne azért hajlékiba az egész Izráel; 17 ùgy, hogy Roboám csak azokon az Izráel fiain uralkodék, a kik Júda városaiban laktak. 18 És mikor elküldé Roboám Adorámot, az adószedôt, megkövezék ôt Izráel fiai, és meghala; Roboám király pedig siete szekerébe ülni, hogy Jeruzsálembe szaladjon. 19 ìgy szakada el az Izráel népe a Dávid házától, mind e mai napig. 111 Méne azért Roboám Jeruzsálembe, és összegyûjté a Júda és Benjámin házát, száznyolczvanezer válogatott hadviselôket, hogy hadakoznának Izráel ellen, és visszanyernék az országot Roboámnak.2 Szóla pedig az ùr Semájának, az Isten emberének, mondván: 3 Mondd meg Roboámnak, a Salamon fiának, Júda királyának és az egész Izráelnek Júdában és Benjáminban, így szólván: 4 Ezt mondja az ùr: Ne menjetek fel és ne hadakozzatok atyátokfiai ellen; térjetek meg ki-ki a maga házába, mert én tôlem lett e dolog. És engedének az ùr szavának, és megtérének a helyett, hogy Jeroboám ellen mennének. 5 Lakozék azért Roboám Jeruzsálemben, és megerôsíté a városokat Júdában. 6 ìgy megépíté Bethlehemet, Etámot és Tékoát, 7 Bethsúrt, Sókót és Adullámot, 8 Gátot, Marésát és Zifet, 9 Adoráimot, Lákist és Azekát, 10 Sorát, Ajalont és Hebront, melyek erôs városok valának Júdában és Benjáminban. 11 És mikor megerôsítette ez erôsségeket, helyezett azokba elôljárókat és szerze tárházakat eleségnek és bornak és olajnak. 12 És mindenik városban szerze paizsokat és kopjákat, és rendkivûl megerôsíté azokat. És az övé lôn Júda és Benjámin. 13 Továbbá a papok és a Léviták, a kik az egész Izráelben valának, ô hozzá csatlakozának minden ô határukból; 14 Mert a Léviták elhagyták az ô faluikat és jószágukat, és Júdába és Jeruzsálembe menének, mert kiûzte vala ôket Jeroboám és az ô fiai, hogy az ùrnak ne szolgálnának. 15 És rendele magának papokat a magaslatokhoz, a bakokhoz és a borjúkhoz, a melyeket csináltatott vala. 16 És utánuk Izráel minden nemzetségei közûl azok, a kik szívök szerint keresték az Urat, Izráelnek Istenét, menének Jeruzsálembe, hogy áldoznának az ùrnak, az ô atyáik Istenének. 17 És megerôsíték Júda országát, és megerôsíték Roboámot a Salamon fiát három esztendeig; mert három esztendeig járának Dávidnak és Salamonnak útján. 18 És feleségûl vevé Roboám Mahalátát, Jérimótnak a Dávid fiának leányát, és Abihailt, Eliábnak az Isai fiának leányát, 19 A ki szüle néki fiakat: Jeust, Semáriát és Zahámot, 20 És ô utána vevé Maakát, az Absolon leányát, a ki szülé néki Abiját, Attait, Zizát és Selómitot. 21 Legjobban szereté pedig Roboám Maakát, az Absolon leányát minden feleségei és ágyasai között; mert tizennyolcz felesége és hatvan ágyasa volt. És nemze huszonnyolcz fiút és hatvan leányt. 22 És Roboám Abiját, a Maaka fiát tette testvérei között vezérré és elôljáróvá, mert ôt akará királylyá tenni. 23 És okosan gondolkodván, szétosztá fiait mind Júda és Benjámin földén a megerôsített városokba, a kiknek bôségesen adott eleséget és sok feleséget szerzett számukra. 121 Lôn pedig, mikor Roboám az ô királyságát megszilárdította és abban megerôsödött: elhagyta az ùr törvényét, és vele együtt az egész Izráel.2 Azért a Roboám királyságának ötödik esztendejében feljöve Sésák az égyiptomi király Jeruzsálem ellen, (mert az ùr ellen vétkezének). 3 Ezerkétszáz fegyveres szekérrel és hatvanezer lovaggal, és megszámlálhatlan vala a nép, a mely vele Égyiptomból feljött, a Libiabeliekkel, Sukkeusokkal, és Szerecsenekkel; 4 És elfoglalá Júdának erôs városait, azután méne Jeruzsálem alá. 5 Akkor Semája próféta méne Roboámhoz és a Júda fejedelmeihez, a kik Jeruzsálembe gyûltek össze Sésáktól való féltökben, és monda nékik: Ezt mondja az ùr: Mivel ti engem elhagytatok, én is a Sésák kezébe bocsátlak titeket. 6 Akkor megalázák magokat az Izráel fejedelmei és a király, s mondának: Az ùr igaz! 7 És mikor az ùr látta, hogy megalázták magokat, ekképen szóla az ùr Semája prófétának: Megalázták magokat, nem vesztem el ôket, hanem némi szabadulást szerzek nékik, és nem ontom ki az én haragomat Jeruzsálem ellen Sésák által; 8 Mindazáltal szolgái lesznek néki, hogy megtudják a különbséget az én szolgálatom és más országok királyságainak szolgálatai között. 9 Feljöve azért Sésák az égyiptomi király Jeruzsálem ellen, és elvivé az ùr házának kincsét, s a király házának kincsét; mindazokat elvivé; az arany paizsokat is elvivé, a melyeket Salamon csináltatott vala. 10 Ezek helyett Roboám király rézpaizsokat csináltata, és bízá azokat a gyalogosok fejedelmeinek kezére, a kik ôrzik a király házának ajtaját. 11 És mikor a király felmegy az ùr házába, mennek a gyalogosok is, és felviszik azokat, s azután visszahozzák a gyalogosok szobájába. 12 Mikor azért megalázta magát Roboám, eltávozék az ùr haragja ô róla, hogy meg ne semmisülne mindenestôl, mert Júdában is volt még jó dolog. 13 Megerôsödék azért Roboám király Jeruzsálemben és uralkodék; mert negyven esztendôs vala Roboám, mikor uralkodni kezdett volt, és tizenhét esztendeig uralkodék Jeruzsálemben, a városban, a melyet az ùr választott vala az Izráel minden nemzetségei közûl, hogy ott helyheztesse az ô nevét; és az ô anyjának neve vala Naáma, a ki Ammonita volt. 14 Cselekedék pedig gonoszt, mert az Urat szíve szerint keresni nem akará. 15 Roboámnak pedig elsô és utolsó dolgai avagy nincsenek-é megírva a Semája próféta könyvében, és Iddónak a látnoknak könyvében, a nemzetségi lajstromban? És hadakozás volt Roboám és Jeroboám között egész éltökben. 16 És elaluvék Roboám az ô atyáival, és eltemetteték a Dávid városában; és uralkodék az ô fia, Abija, helyette. 131 Jeroboám királynak tizennyolczadik esztendejében kezde uralkodni Abija Júdában.2 Három esztendeig uralkodék Jeruzsálemben. Az ô anyjának neve Mikája vala, a ki a Gibeából való Uriel leánya. És Abija és Jeroboám között háború vala. 3 Azért felkészüle Abija a háborúra négyszázezer válogatott harczosból álló sereggel; és Jeroboám vele szembeszállott nyolczszázezer válogatott harczosból álló sereggel. 4 Akkor felálla Abija a Semáraim hegyének tetején, a mely az Efraim hegységében vala, és monda: Hallgassátok meg szómat, Jeroboám és az egész Izráel! 5 Avagy nem kellene-é néktek meggondolnotok, hogy az ùr, az Izráel Istene Dávidnak adta volt a királyságot Izráel felett örökre; néki és fiainak, sónak szövetsége által? 6 Mindazáltal felkele Jeroboám a Nébát fia, Salamonnak a Dávid fiának szolgája, és támada az ô ura ellen; 7 Azután gyûlének ô hozzá a haszontalan emberek, Beliál fiai, a kik ellene szegültek Roboámnak, a Salamon fiának, mikor Roboám gyermek és félénk szívû volt, és azok ellen magát nem oltalmazhatta. 8 És most azt gondoljátok, hogy ti ellene állhattok az ùr királyságának, a mely a Dávid fiainak kezében van, mivel sokan vagytok, s veletek vannak az aranyborjúk is, a melyeket Jeroboám öntetett néktek istenek gyanánt. 9 Avagy nem ti ûztétek-é el az ùrnak papjait, az Åron fiait és a Lévitákat? És nem ti szerzettetek-é magatoknak papokat, mint egyéb országoknak nemzetségei, akárkit, a ki az ô szolgálatjának felszentelésére egy gyermekded tulokkal és hét kossal eljött, és lett a bálványok papja, a melyek nem istenek. 10 Mi mellettünk van pedig az ùr, a mi Istenünk, a kit mi el nem hagytunk; a papok pedig, a kik az ùrnak szolgálnak, az Åron fiai, és vannak Léviták, a kik forgolódnak az ô tisztökben. 11 És áldoznak az ùrnak égôáldozattal minden reggel, és minden estve, és füstölôáldozattal, és a kenyérnek a tiszta asztalra való tételére és az arany gyertyatartóra, szövétnekeivel egybe gondot viselnek, meggyújtván azokat minden estve; mert mi megtartjuk az ùrnak, a mi Istenünknek rendelését; ti pedig elhagytátok ôt. 12 Azért ímé mi velünk van az Isten vezér gyanánt, és az ô papjai a riadó kürtökkel, hogy ti ellenetek kürtöljenek. Izráel fiai! Ne harczoljatok az ùr ellen, a ti atyáitok Istene ellen, mert nem lesztek szerencsések! 13 Jeroboám pedig lest vetett ellenök, hogy hátuk mögé kerüljön, s ilyen módon Júda elôtt is ôk legyenek, hátuk mögött is a les. 14 Látván pedig Júda, hogy ímé mind elôl, mind hátul megtámadtatának: kiáltának az ùrhoz, a papok pedig trombitálnak vala a trombitákkal. 15 És kiáltának Júda férfiai; és mikor kiáltának a Júda férfiai, az Isten megveré Jeroboámot és az egész Izráelt, Abija és Júda elôtt. 16 És az Izráel fiai menekülének Júda elôl, de az Isten kezökbe adá ôket; 17 Mert megveré ôket Abija és az ô népe nagy csapással, úgyannyira, hogy az Izráeliták közûl seb miatt ötszázezer válogatott férfi esett el. 18 És ilyen módon aláztatának meg az Izráel fiai abban az idôben; Júda fiai pedig megerôsödének, mert ôk az ùrra, az ô atyáik Istenére támaszkodtak volt. 19 És üldözé Abija Jeroboámot, és elfoglala ô tôle egynéhány várost, Béthelt és annak faluit, Jésanát és annak faluit, s Efrávint és annak faluit. 20 És nem jutott többé erôhöz Jeroboám Abija idejében, hanem megveré ôt az ùr, és meghala. 21 Abija pedig hatalmassá lôn, és vett vala magának tizennégy feleséget, a kiktôl nemze huszonkét fiút és tizenhat leányt. 22 Abijának pedig több dolgai, útai és beszédei megírattak az Iddó próféta könyvében. 141 Elaluvék pedig Abija az ô atyáival, és eltemeték ôt a Dávid városában, s uralkodék helyette az ô fia, Asa, a kinek idejében tíz esztendeig volt békesség a földön.2 És Asa mindazt cselekedé, a mi jó és igaz vala az ùr elôtt, az ô Istene elôtt; 3 Elrontá az idegen istenek oltárait és a magaslatokat; a bálványokat eltöreté, és az Aserákat kivágatá; 4 És megparancsolá Júdának, hogy az Urat, az ô atyáik Istenét keressék, és cselekedjék az Isten törvényét és parancsolatját. 5 Kipusztítá Júda minden városaiból a magaslatokat és a nap-oszlopokat, és az ország csendes lôn alatta. 6 És építtetett megerôsített városokat Júdában, mivelhogy nyugodalomban volt a föld, és senki sem folytatott ellene háborút azokban az esztendôkben, mert az ùr nyugodalmat adott vala néki. 7 Mert ezt mondja vala Júdának: Építsük meg a városokat és vegyük körûl kerítéssel, tornyokkal, kapukkal, zárokkal, míg a föld birodalmunkban van; mert megkerestük az Urat, a mi Istenünket, megkerestük és nyugodalmat adott nékünk minden felôl. Azért építének és lôn jó elômenetelök. 8 Vala pedig az Asa serege, a mely paizst és kopját visel vala, Júdából háromszázezer; és Benjáinból paizst viselôk és kézívesek kétszáznyolczvanezeren valának; mindezek erôs vitézek. 9 És kijöve ô ellenök a szerecsen Zérah, ezerszer ezer emberrel, és háromszáz szekérrel, és méne Marésáig. 10 Kiméne Asa is ô ellene, és viadalhoz készülének a Sefáta völgyben, Marésa mellett. 11 Akkor kiálta Asa az ùrhoz, az ô Istenéhez, és monda: Oh Uram, nincs különbség elôtted a sok között és az erô nélkûl való között, hogy megsegítsed! Segélj meg minket, oh mi Urunk Istenünk, mert benned bízunk, és a te nevedben jöttünk e sokaság ellen! oh Uram, te vagy a mi Istenünk, ne vegyen ember te rajtad erôt. 12 Megveré azért az ùr a szerecseneket Asa és Júda elôtt, és elfutának a szerecsenek. 13 És üldözé ôket Asa az ô seregével Gerárig, és elhullának a szerecsenek közûl sokan, hogy közülök senki sem marada életben, mert leverettek az ùr elôtt és az ô serege elôtt; és hozának nagy zsákmányt. 14 És Gérár környékén elpusztítának minden várost, mert az ùrtól való rettegés szállotta meg ôket. És a városokat mind feldúlták, mivelhogy sok ragadomány vala azokban. 15 A barmok tanyáit is lerombolták, és sok juhot és tevét elhajtának, s úgy tértek vissza Jeruzsálembe. 151 És Azáriást, az Obed fiát felindítá az Isten lelke:2 A ki Asa elé lépett, és monda: Hallgassatok meg engem Asa s egész Júda és Benjámin! Az ùr van veletek, ha ti is ô vele lesztek; ha ôt keresénditek, megtaláljátok; de ha ôt elhagyándjátok, ô is elhágy titeket. 3 Sok ideje, hogy Izráel az igaz Isten nélkûl, tanító pap nélkûl, és törvény nélkûl van. 4 Ha megtért volna az ô nyomorúságában az ùrhoz, Izráel Istenéhez: megtalálták volna azok, a kik ôt keresik. 5 De ezekben az idôkben nincs békessége sem a kimenônek, sem a hazajövônek, mivelhogy nagy a nyomorúsága mindazoknak, a kik e földön laknak; 6 Annyira, hogy egy nemzetség a másik nemzetséget és egyik város a másik várost elpusztítja; mert az Isten gyötri ôket minden sanyarúsággal. 7 Ti azért bátorságosok legyetek, kezeiteket le ne ereszszétek, mert a ti munkátoknak jutalma van. 8 Mikor pedig Asa meghallotta e beszédeket és az Obed prófétának prófécziáját, megbátorodék, és elpusztítá a Júda és Benjámin földérôl mindenestôl a bálványokat, a városokból is, a melyeket elfoglalt az Efraim hegységén, és megújítá az ùr oltárát is, a mely az ùr tornácza elôtt volt. 9 És összegyûjté az egész Júda és Benjámin nemzetségét és azokat, a kik jövevények valának köztök az Efraim, Manasse és Simeon nemzetségébôl; mert az Izráel nemzetségébôl sokan csatlakozának ô hozzá, látván, hogy az ùr, az ô Istene, ô vele volt. 10 Összegyûlének azért Jeruzsálembe a harmadik hónapban, Asa királyságának tizenötödik esztendejében. 11 És áldozának az ùrnak azon a napon a nyert zsákmányból hétszáz ökörrel és hétezer juhval; 12 És fogadást tettek, hogy ezután az Urat, az ô atyáik Istenét teljes szívvel és teljes lélekkel fogják keresni. 13 És ha valaki nem keresné az Urat az Izráel Istenét, megölettessék kicsinytôl fogva nagyig, úgy a férfi, mint az asszony. 14 És megesküvének az ùrnak felszóval, kiáltással, trombita- és kürtszókkal 15 És örvendezett az egész Júda az eskû felett; mert teljes szivökbôl esküdtek, és egyenlô akarattal keresték az Urat; és megtaláltaték általok, és az ùr nyugodalmat szerze nékik minden felôl. 16 De még Maakát, Asa király anyját is megfosztá a királynéságtól, mivel egy iszonyú bálványt emelt vala Aserának, és Asa elrontá és összetörte annak iszonyú bálványát, és a Kedron patakjánál megégeté. 17 Jóllehet Izráelbôl a magaslatokat nem irtották ki, mindazáltal Asának tiszta szíve vala egész életében. 18 És bevivé az Isten házába, a mit atyja és ô megszentelének, ezüstöt, aranyat és edényeket. 19 És nem volt háború Asa királyságának harminczötödik esztendejéig. 161 Asa király uralkodásának harminczhatodik esztendejében feljöve Baása az Izráel királya Júda ellen, és megépíté Rámát, hogy ne engedjen senkit se kimenni, se bemenni Asához a Júda királyához.2 De Asa az ùrnak és a királynak tárházából hoza ki ezüstöt, aranyat, és küldé azt Benhadádnak a Siriabeli királynak, a ki lakik vala Damaskusban, mondván: 3 Szövetség van köztem és te közötted, a mint az én atyám és a te atyád között is volt azelôtt. ìmé küldök néked ezüstöt és aranyat. Menj el, bontsd fel a te szövetségedet Baásával az Izráel királyával, hogy távozzék el tôlem. 4 És engedvén Benhadád Asa királynak, elküldé az ô seregének vezéreit Izráel városai ellen, és bevevé Ijont, Dánt, Abelmáimot és Nafthali minden kincses városait. 5 A mit mikor meghallott Baása, abbanhagyta Ráma építését és megszünteté munkáját. 6 Akkor Asa király felvevé az egész Júda népét, és Rámából a köveket és a fákat mind elhordák, a melyekkel Baása a várost építi vala, és azokból Gébát és Mispát építé. 7 Az idôben méne Hanáni próféta Asához, a Júda királyához, és monda néki: Mivel a Siriabeli királyban volt bizodalmad, és nem az ùrban, a te Istenedben bízál: ezért szabadult meg a Siriabeli király hada a te kezedbôl. 8 Avagy nem vala-é a Szerecseneknek és a Libiabelieknek nagy seregök, felette sok szekereik és lovagjaik? Mindazáltal, mivel az ùrban volt bizodalmad, kezedbe adá azokat; 9 Mert az ùr szemei forognak az egész földön, hogy hatalmát megmutassa azokhoz, a kik ô hozzá teljes szívvel ragaszkodnak; bolondul cselekedél ebben; azért mostantól kezdve háborúk lesznek te ellened. 10 Akkor megharaguvék Asa a prófétára, és veté ôt a tömlöczházba, mert igen megharagudott vala e szóért reá; és ugyanakkor Asa a nép közûl is sokat megnyomoríta. 11 De ímé Asának mind elsô, mind utolsó dolgai meg vannak írva a Júda és az Izráel királyainak könyvében. 12 És megbetegedék Asa, királyságának harminczkilenczedik esztendejében lábaira, annyira, hogy igen súlyos volt az ô betegsége; mindazáltal betegségében is nem az Urat keresé, hanem az orvosokat. 13 És elaluvék Asa az ô atyáival, és meghala az ô királyságának negyvenegyedik esztendejében. 14 És eltemeték ôt az ô sírjába, a melyet magának vágatott vala a Dávid városában; és helyezék ôt az ágyba, a melyet megtöltének drága fûszerekkel, s kenyôcscsé feldolgozott jó illatokkal, és érette felette nagy égést rendezének. 171 Uralkodék pedig ô helyette az ô fia Jósafát, és megerôsíté magát Izráel ellen.2 És sereget helyezett Júda minden erôs városaiba, és ôrségeket helyezett Júda országába és Efraim városaiba, a melyeket az ô atyja, Asa meghódított vala. 3 És az ùr Jósafáttal vala, mivel az ô atyjának Dávidnak elôbbi útain jára, és nem kére segítséget a bálványoktól, 4 Hanem az ô atyjának Istenét kereste, és az ô parancsolatiban járt vala, és nem Izráelnek cselekedetei szerint. 5 Azért az ùr megerôsíté a királyságot az ô kezében, és az egész Júda ada Jósafátnak ajándékot, s gazdagsága és dicsôsége igen nagy volt. 6 És az ô szíve felemelkedett az ùr útjain, és még jobban kiirtá Júdából a magaslatokat és az Aserákat. 7 Királyságának harmadik esztendejében elküldé az ô vezérei közûl Benhailát, Obádiást, Zakariást, Nétanéelt és Mikáját, hogy tanítsanak a Júda városaiban, 8 És velök Lévitákat: Semája, Nétánia, Zebádia, Asáel, Semirámót, Jónatán, Adónia, Tóbiás és Tóbadónia Lévitákat, és velök Elisáma és Jórám papokat. 9 Tanítának azért Júdában, és az ùr törvényének könyve velök vala, mikor jártak vala Júda városaiban, tanítván a népet. 10 Ezért az ùr igen megrettenté a földnek minden országait, a melyek Júda körûl valának, annyira, hogy nem merének Jósafát ellen hadakozni. 11 A Filiszteusoktól is hoznak vala Jósafátnak ajándékot és adópénzt; az Arábiabeliek is hoznak néki nyájakat, hétezerhétszáz kost és hétezerhétszáz bakot. 12 És Jósafát mindig nagyobb és hatalmasabb lôn, és építe Júdában kastélyokat és tárházakat. 13 És sok munkája vala néki Júda városaiban, és erôs hadakozó férfiakból álló serege volt Jeruzsálemben. 14 Ez pedig azoknak száma nemzetségeik szerint: Júdában az ezredesek: Adna a fôvezér, és vele háromszázezer harczos. 15 Mellette Johanán volt a vezér, és vele kétszáznyolczvanezer ember. 16 Mellette Amásia a Zikri fia, a ki magát szabadakaratjából az ùrnak kötelezte vala; és ô vele kétszázezer harczos. 17 A Benjámin nemzetségébôl vitéz harczos vala Eljada, és vele a kézívesek és paizsosok készázezeren. 18 Mellette Józabád, és vele száznyolczvanezeren harczra felszerelve. 19 Ezek szolgálnak vala a királynak azokon kívûl, a kiket a király egész Júdában a megerôsített városokba helyezett. 181 Jósafátnak nagy gazdagsága és dicsôsége vala. º sógorságot szerze Akhábbal.2 Néhány esztendô mulva aláméne Akhábhoz Samariába, és levágatott Akháb az ô és a vele való nép számára sok juhot és ökröt, és rávette ôt, hogy felmenjen vele Rámóth Gileádba. 3 Mert ezt mondá Akháb az Izráel királya Jósafátnak, a Júda királyának: Feljösz-é velem Rámóth Gileádba? Felele néki, és monda: ùgy én, mint te; úgy az én népem, mint a te néped együtt lesz a harczban. 4 Azután monda Jósafát az Izráel királyának: Kérdezôsködjél még ma az ùr beszéde után. 5 És összegyûjté az Izráel királya a prófétákat, mintegy négyszáz férfiút, és monda nékik: Elmenjünk-é Rámóth Gileád ellen hadba, vagy elhagyjam? Felelének: Menj el, és az Isten a király kezébe adja. 6 És monda Jósafát: Nincsen-é itt több prófétája az ùrnak, hogy attól is tudakozódhatnánk? 7 És monda az Izráel királya Jósafátnak: Van még egy férfiú, a ki által az Urat megkérdezhetjük, de én gyûlölöm ôt, mert soha nem jövendöl nékem jót, hanem mindig csak rosszat; ez Mikeás, a Jimla fia. És monda Jósafát: Ne beszéljen így a király! 8 Szólíta azért az Izráel királya egyet az ô szolgái közûl, és monda: Hívd ide hamar Mikeást, a Jimla fiát. 9 És az Izráel királya és Jósafát a Júda királya ott ülnek vala, kiki az ô királyiszékében, királyi ruhákban öltözötten; ott ülnek vala Samaria kapuja elôtt, a térségen; és a próféták mind prófétálnak vala ô elôttök. 10 Csináltatott vala pedig magának Sédékiás a Kénaána fia vasszarvakat, és monda: Ezt mondja az ùr: Ezekkel ökleled a Siriabelieket, mígnem megemészted ôket! 11 A többi próféták is mind ekképen jövendöltek, mondván: Menj fel Rámóth Gileád ellen, szerencsés leszel; mert azt az ùr a király kezébe adja. 12 A követ pedig, a ki elment volt, hogy elhívná Mikeást, szóla néki, mondván: ìmé a próféták egyenlô akarattal jót jövendölnek a királynak; szólj, kérlek, te is úgy, mint azok közûl egy, és jövendölj jót. 13 Akkor monda Mikeás: Él az ùr, hogy csak azt fogom mondani, a mit az én Istenem nékem mondánd! 14 Mikor azért a király elé jutott, akkor monda a király néki: Mikeás! elmenjünk-é Rámóth Gileád ellen hadba, vagy elhagyjam? És monda: Menjetek el, és jó szerencsétek leszen, kezetekbe adattatnak azok. 15 És monda a király néki: Hányszor esküdtesselek meg téged, hogy az igaznál egyebet ne mondj nékem az ùr nevében? 16 Akkor monda: Látám az egész Izráelt elszéledve a hegyeken, mint a juhokat, melyeknek pásztoruk nincsen. És azt mondá az ùr: Nincsen ezeknek urok. Térjen meg kiki az ô házához békességben. 17 És monda az Izráel királya Jósafátnak: Nemde nem megmondottam-é, hogy nem fog nékem jót jövendölni, hanem rosszat? 18 Ismét monda: Halljátok meg azért az ùr szavát. Látám az Urat ülni az ô királyiszékében, és az egész mennyei sereget jobb és balkeze felôl mellette állani. 19 És monda az ùr: Kicsoda csalja meg Akhábot, az Izráel királyát, hogy felmenjen és elveszszen Rámóth Gileádban? És ki egyet, ki mást szóla. 20 Akkor eljöve egy lélek, a ki megállván az ùr elôtt, monda: Én akarom megcsalni ôt. Az ùr pedig monda néki: Mimódon? 21 És felele: Kimegyek és leszek hazug lélek az ô összes prófétái szájában. Monda azért: Csald meg és gyôzd meg, menj ki és cselekedjél úgy. 22 ìmé azért most az ùr adta a hazugságnak lelkét ezen te prófétáid szájába, és az ùr szólott veszedelmes dolgot ellened. 23 Akkor oda lépett Sédékiás, a Kénaána fia, s arczul csapá Mikeást, és monda: Melyik úton távozott el az ùrnak lelke tôlem, hogy csak néked szólana? 24 Felele Mikeás: ìmé meglátod magad azon a napon, a mikor egyik kamarából a másik kamarába mégy, hogy elrejtôzhessél. 25 Akkor monda az Izráel királya: Fogjátok meg Mikeást, és vigyétek Amonhoz a város fejedelméhez, és Joáshoz a király fiához, 26 És mondjátok: Ezt mondja a király: Vessétek ôt a tömlöczbe, s tápláljátok ôt a nyomorúság kenyerével és a nyomorúság vizével, míg békességgel megjövök. 27 És monda Mikeás: Ha békével térsz vissza, akkor nem az ùr szólott én általam. Ismét monda: Halljátok meg minden népek! 28 És felvonult az Izráel királya és Jósafát a Júda királya Rámóth Gileád ellen. 29 És monda az Izráel királya Jósafátnak: Ruhámat megváltoztatom, és úgy megyek a viadalra; te pedig öltözzél fel ruhádba. És megváltoztatá az Izráel királya az ô ruháját, és menének a viadalra. 30 Siria királya pedig meghagyta vala az ô szekerei fejedelmeinek, mondván: Ne harczoljatok se kicsiny, se nagy ellen, hanem csak az Izráel királya ellen. 31 És a mikor meglátták a szekerek fejedelmei Jósafátot, mondának: Ez az Izráel királya! És körülfogták ôt, hogy legyôzzék. Akkor felkiálta Jósafát, és az ùr megsegéllé ôt, és az Isten azokat elfordítá tôle; 32 Mert mikor látták a szekerek fejedelmei, hogy nem az Izráel királya, ott hagyták. 33 Egy férfi pedig kifeszíté kézívét csak úgy találomra, és találá az Izráel királyát a pánczél és a kapocs között. És ô monda a kocsisának: Fordulj meg, és vígy ki engem a táborból, mert megsebesültem. 34 És az ütközet mind erôsebb lett azon a napon, és az Izráel királya az ô szekerében állott a Siriabeliek ellen estvéig, és naplementekor meghala. 191 Megtére pedig Jósafát a Júda királya az ô házához Jeruzsálembe békével.2 És eleibe méne Jéhu próféta, a Hanáni fia, és monda Jósafát királynak: Avagy az istentelennek kellett-é segítségûl lenned, és az ùrnak gyûlölôit szeretned? Ezért nagy az ùrnak haragja ellened. 3 Mindazáltal némi jó dolog találtatott benned, hogy e földrôl kivágattad az Aserákat és az Istennek keresésére adtad magadat. 4 És Jósafát egy ideig Jeruzsálemben tartózkodék, azután pedig kiméne a nép közé, Beersebától fogva mind az Efraim hegységéig, és megtéríté ôket az ùrhoz, az ô atyáiknak Istenéhez; 5 És rendele birákat azon a földön, Júdának minden erôs városaiba, városonként. 6 És monda a biráknak: Jól meglássátok, a mit cselekesztek; mert nem ember nevében ítéltek, hanem az ùrnak nevében, a ki az ítéletben veletek lesz. 7 Azért az ùr félelme legyen rajtatok, vigyázzatok arra, a mit tesztek; mert az ùrnál, a mi Istenünknél nincsen hamisság, sem személyválogatás, sem ajándékvétel. 8 Sôt Jeruzsálemben is beállíta némelyeket Jósafát a Léviták, papok és az Izráel nemzetségeibôl való fejedelmek közûl az ùr ítéletére és a perlekedésekre. És ôk Jeruzsálembe visszatérének. 9 És meghagyá nékik, mondván: ìgy cselekedjetek az ùrnak félelmében hûséggel és tökéletes szívvel. 10 Ha valamely pert elôtökbe hoznak a ti atyátokfiai, a kik lakoznak az ô városaikban, emberhalál, törvény és parancsolat, a rendtartások és ítéletek miatt: intsétek ôket, hogy ne vétkezzenek az ùr ellen, és ne szálljon reátok és a ti atyátokfiaira az ùr haragja. ìgy cselekedjetek és ne vétkezzetek. 11 És ímé Amária pap lesz a fô ti köztetek az ùrnak minden dolgaiban; és Zebádia, az Ismáel fia lesz a Júda házának vezére a király minden dolgában; a Léviták is elôljáróitok lesznek. Legyetek azért erôsek a ti tisztetekben és az ùr mellette lesz az igaznak. 201 És lôn ezek után, eljövének a Moáb fiai és Ammon fiai, és velök mások is az Ammoniták közûl, Josafát ellen, hogy hadakozzanak vele.2 Eljövének pedig a hírmondók, és megmondák Jósafátnak, mondván: A tenger tulsó részérôl nagy sokaság jön ellened Siriából, és már Haséson-Tamárban vannak; ez az Engédi. 3 Megfélemlék azért Jósafát, és az Urat kezdé keresni és hirdete az egész Júda országában bôjtöt. 4 Azért felgyûlének a Júdabeliek, hogy az ùr segedelmét keressék, Júdának minden városaiból is jövének, hogy az Urat megkeressék. 5 És megálla Jósafát Júda és Jeruzsálem gyülekezetiben, az ùr házában az új pitvar elôtt. 6 És monda: Oh Uram, mi atyáink Istene! nem te vagy-é egyedûl Isten a mennyben, a ki uralkodol a pogányoknak minden országain? A te kezedben van az erô és hatalom, és senki nincsen, a ki ellened megállhatna. 7 Oh mi Istenünk! nem te ûzéd-é ki e földnek lakóit a te néped az Izráel elôtt, és nem te adád-é azt Åbrahámnak, a te barátod magvának mindörökké? 8 És lakának azon, és építettek azon a te nevednek szentséges hajlékot, mondván: 9 A mikor veszedelem jövend mi reánk, háború, ítélet, döghalál, vagy éhség, megállunk e házban elôtted (mert a te neved e házban van) és a mikor kiáltunk hozzád a mi nyomorúságainkban: hallgass meg és szabadíts meg minket. 10 És most ímé az Ammoniták, a Moábiták és a Seir hegyén lakozók, a kiknek földjén nem akarád, hogy általmenjenek az Izráel fiai, mikor Égyiptom földébôl kijöttek, hanem mellettök menének el és nem pusztíták el ôket; 11 ìmé ezért azzal fizetnek nékünk, hogy ellenünk jönnek, hogy kiûzzenek a te örökségedbôl, melyet örökségûl adtál nékünk. 12 Oh mi Istenünk, nem ítéled-é meg ôket? Mert nincsen mi bennünk erô e nagy sokasággal szemben, mely ellenünk jön. Nem tudjuk, mit cselekedjünk, hanem csak te reád néznek a mi szemeink. 13 És a Júdabeliek mindnyájan állanak vala az ùr elôtt, gyermekeikkel, feleségeikkel és fiaikkal egyetemben. 14 Akkor Jaházielre, a Zakariás fiára (ki Benája fia, ki Jéhiel fia, ki Mattániás fia vala, és az Asáf fiai közûl való Lévita vala) az ùrnak lelke szálla, a gyülekezet közepette, 15 És monda: Mindnyájan, a kik Júdában és Jeruzsálemben lakoztok, és te Jósafát király, halljátok meg szómat! ìgy szól az ùr néktek: Ne féljetek és ne rettegjetek e nagy sokaság miatt; mert nem ti harczoltok velök, hanem az Isten. 16 Holnap szálljatok szembe velök! ìmé ôk a Czicz hágóján fognak felmenni, és rájok találtok a völgynek szélénél, a Jeruel pusztájával szemben. 17 Nem kell néktek harczolnotok, hanem csak álljatok veszteg, és lássátok az ùrnak szabadítását rajtatok. Júda és Jeruzsálem ne féljetek és ne rettegjetek! Holnap menjetek ellenök, mert az ùr veletek lesz. 18 Akkor Jósafát meghajtá fejét a föld felé, s Júda és Jeruzsálem lakói leborulának az ùr elôtt és imádák az Urat. 19 A Kéhátiták fiai közûl és a Kóriták fiai közûl való Léviták pedig felállának, hogy az Urat Izráel Istenét nagy felszóval dícsérjék. 20 És reggel felkészülvén, kimenének a Tékoa pusztájára; és mikor kiindulnának onnan, megálla Jósafát, és monda: Halljátok meg szómat, Júda és Jeruzsálemben lakozók! Bízzatok az ùrban a ti Istenetekben, és megerôsíttettek; bízzatok az ô prófétáiban, és szerencsések lesztek! 21 Tanácsot tartván pedig a néppel, elôállítá az ùr énekeseit, hogy dícsérjék a szentség ékességét, a sereg elôtt menvén, és mondják: Tiszteljétek az Urat, mert örökkévaló az ô irgalmassága; 22 És a mint elkezdették az éneklést és a dícséretet: az ùr ellenséget szerze az Ammon fiai és a Moábiták és a Seir hegyén lakozók ellen a kik Júdára jövének, és megverettetének. 23 Mert az Ammon és a Moáb fiai a Seir hegyén lakozók ellen támadának, hogy ôket levágnák és elvesztenék; és mikor mind elvesztették a Seir hegyén lakozókat, azután egymás elpusztítását segítették elô. 24 A Júda népe pedig méne Mispába a puszta felé, és mikor a sokaság felé fordulának: ímé csak elesett holttestek valának a földön, és senki sem menekült meg. 25 Akkor elméne Jósafát és az ô népe, hogy azoknak jószágait megzsákmányolják, és találának nálok temérdek gazdagságot és a holttesteken drága szép ruhákat, melyeket lefosztának rólok, oly sokat, hogy alig vihették el, és harmadnapig kapdosták a zsákmányt, mert felette sok vala. 26 Negyednapra pedig gyûlének a hálaadásnak völgyébe, mivel az ùrnak ott adának hálákat; azért azt a helyet hálaadás völgyének nevezék mind e mai napig. 27 Megtére azért Júdának és Jeruzsálemnek egész népe Jósafáttal az ô fejedelmökkel egybe, hogy visszamenjen Jeruzsálembe nagy örömmel; mert az ùr megvígasztalta vala ôket az ô ellenségeik felett. 28 És bemenének Jeruzsálembe, lantokkal, cziterákkal és trombitákkal, az ùr házához. 29 És lôn az Istennek félelme az országok minden királyságain, mikor meghallották, hogy az ùr hadakozott vala az Isten ellenségei ellen. 30 Megnyugovék azért a Jósafát országa, és békességet ada néki az ô Istene minden felôl. 31 És uralkodék Jósafát Júda felett. Harminczöt esztendôs vala, mikor uralkodni kezde, és uralkodék Jeruzsálemben huszonöt esztendeig; és az ô anyjának neve Azuba vala, a Silhi leánya. 32 És jára Asának az ô atyjának útján, el sem távozék attól, cselekedvén azt, a mi az ùr szeme elôtt kedves dolog vala. 33 Csakhogy még a magaslatok nem rontattak le, és a nép nem készítette az ô szívét az ô atyái Istenéhez. 34 Jósafátnak pedig elsô és utolsó dolgai ímé meg vannak írva Jéhunak a Hanáni fiának könyvében, a ki azokat beírta az Izráel királyainak könyvébe. 35 Azután Jósafát a Júda királya megbarátkozék Akháziával az Izráel királyával, a ki gonoszul cselekedett vala; 36 Mindazáltal vele megbarátkozék, hogy hajókat készítenének, melyeken Társisba mennének; és a hajókat Ésiongáberben készíték. 37 Jövendöle azért Eliézer a Maresából való Dódava fia Jósafát ellen, mondván: Minthogy megbarátkoztál Akháziával, az ùr megsemmisíti a te munkádat. És a hajók mind összetörének, és nem mehetének Társisba. 211 És meghala Jósafát az ô atyáival egyetemben, és eltemetteték az ô atyáival a Dávid városában; és uralkodék helyette az ô fia, Jórám.2 És az ô testvérei, a Jósafát fiai ezek valának: Azária, Jéhiel, Zakariás, Azáriás, Mikáel, és Sefátja. Ezek mind Jósafátnak, az Izráel királyának fiai voltak. 3 És adott nékik az ô atyjok sok ajándékot ezüstben, aranyban és drágaságokban, Júdabeli megerôsített városokkal; de a királyságot Jórámnak adá, mivel ô vala elsôszülötte. 4 Kezde azért Jórám az ô atyjának királyságában uralkodni, és mikor immár abban megerôsödött, az ô testvéreit mind megölé fegyverrel; sôt Izráel fejedelmei közûl is némelyeket. 5 Harminczkét esztendôs korában kezdett vala uralkodni Jórám, és nyolcz esztendeig uralkodék Jeruzsálemben. 6 És jára az Izráel királyainak útján, a mint cselekszik vala az Akháb háznépe; mert az Akháb leányát vette vala magának feleségûl; és az ùr szemei elôtt gonosz dolgot cselekedék. 7 Nem akará mindazáltal az ùr a Dávid házát elveszteni a szövetségért, a melyet Dáviddal kötött, és mivel igéretet tett vala, hogy szövétneket ad néki és az ô fiainak minden idôben. 8 Az ô idejében szakada el Edom Júda keze alól, és királyt választának magoknak. 9 Elméne ugyan Jórám az ô vezéreivel és a szekerek mind ô vele, és felkelvén éjjel, megveré az Edomitákat, a kik ôt körûlvették vala, és szekereiknek fejedelmeit; 10 Mindazáltal Edom elszakada Júdának keze alól mind e mai napig. Ugyanakkor elszakada Libna is az ô keze alól, mivel elhagyta az Urat, atyái Istenét. 11 º is csináltatott magaslatokat Júda hegyein, és azt mûvelé, hogy a Jeruzsálembeliek paráználkodának, sôt Júdát is felbiztatá erre. 12 Juta pedig azonközben az Illés próféta írása hozzá, mondván: Ezt mondja az ùr, a te atyádnak Dávidnak Istene: Mivel nem járál a te atyádnak Jósafátnak útján, sem a Júda királyának Asának útján; 13 Hanem járál az Izráel királyainak útján, és azt mûveléd, hogy Júda és Jeruzsálem lakói paráználkodjanak, a mint az Akháb háza is paráználkodik; annakfelette testvéreidet, atyádnak házát megöléd, a kik jobbak voltak nálad: 14 ìmé az ùr nagy csapást bocsát a te népedre, fiaidra, feleségeidre és minden jószágodra. 15 Te pedig súlyos betegségbe, bélbajba esel, mindaddig, míg a te béled naponként kimegy a betegség miatt. 16 Felindítá azért az ùr Jórám ellen a Filiszteusokat és az Arábiabeliek elméjét, a kik a szerecsenekkel határosok valának. 17 És feljövének Júda ellen és megtámadván ôt, zsákmányúl vivék mindazt a vagyont, a mi a király házában található volt, sôt fiait és feleségeit is, és nem maradt néki más fia, csak Joakház, a legkisebbik. 18 És mindezek után megveré ôt az ùr felette nagy bélbajjal, mely gyógyíthatatlan vala. 19 És ez így volt napról-napra, egészen a második év végéig, midôn belei kifolytak a betegség miatt, és meghala nagy kínokban: és népe nem égete néki drága illatú fûszereket, mint az ô atyáinak égettek vala. 20 Harminczkét esztendôs vala, mikor uralkodni kezde, és nyolcz esztendeig uralkodék Jeruzsálemben. És mikor minden részvét nélkûl kimula, eltemeték ôt a Dávid városában; de nem a királyok sírjába. 221 És királylyá tevék Jeruzsálem lakosai helyette az ô legkisebb fiát Akháziát; mert az idôsebbeket mind megölték azok, a kik az Arábiabeliekkel jöttek vala a táborba. Uralkodék azért Akházia, Jórámnak a Júda királyának fia.2 Akházia negyvenkét esztendôs volt, mikor királylyá lett, és egy esztendeig uralkodék Jeruzsálemben. Anyjának neve Athália volt, a ki az Omri leánya vala. 3 º is az Akháb házának útjain jára; mert az ô anyja vala néki tanácsadója az istentelen cselekedetre. 4 És gonoszúl cselekedék az ùr szemei elôtt, miképen az Akháb háznépe, mert azok voltak tanácsadói atyja halála után, az ô veszedelmére. 5 Sôt azoknak tanácsa után indulva, hadba méne Jórámmal az Akháb fiával az Izráel királyával Hazáel ellen a Siriabeli király ellen, Rámóth Gileádba; de a Siriabeliek Jórámot megverék. 6 Visszatért azért Jórám, hogy meggyógyíttassa magát Jezréel városában; mert sebek valának rajta, melyekkel megsebesíttetett Rámában, mikor Hazáel ellen, Siria királya ellen harczolt. Akházia pedig, Jórámnak a Júda királyának fia, aláméne, hogy meglátogatná Jórámot az Akháb fiát Jezréelben; mert beteg vala. 7 Hogy Akházia Jórámhoz méne, Isten akaratából, az ô romlása vala, mert odaérkezvén, elméne Jórámmal Jéhu ellen, a ki a Nimsi fia volt, a kit az ùr felkenetett, hogy kiírtaná az Akháb háznépét. 8 Lôn azért, mikor Jéhu az Akháb házán bosszút álla, rátalált a Júda fejedelmeire és az Akházia testvéreinek fiaira, a kik Akháziának szolgálnak vala, és megölé ôket. 9 Akháziát is keresé és megfogák ôt, (ki Samariában rejtôzôtt vala el) és vivék ôt Jéhuhoz, a ki megöleté ôt. De eltemették, mert ezt mondják róla: Mégis a Jósafát fia volt, a ki teljes szívvel keresé az Urat. És nem vala immár senki az Akházia háznépe közûl, a ki képes lett volna a királyságra. 10 És Athália az Akházia anyja, látván, hogy az ô fia meghalt: felkele és megölé a Júda háznépének minden királyi sarját. 11 De Jósabát a király leánya vevé Joást az Akházia fiát, és kivivé ôt titkon a király fiai közûl, a kik megölettek, és elrejté ôt és az ô dajkáját az ágyasházban. És elrejté ôt Jósabát, a Jórám király leánya, a ki a Jójada pap felesége volt, (mert Akháziának huga vala) Atália elôl, hogy ôt meg ne ölhesse. 12 És náluk vala az ùr házában elrejtve hat esztendeig. Athália pedig uralkodék az ország felett. 231 A hetedik esztendôben pedig felbátorodván Jójada, szövetséget kötött a századosokkal, Azáriával a Jérohám fiával, Ismáellel a Jóhanán fiával, Azáriával az Obed fiával, Maaséjával az Adája fiával, és Elisafáttal a Zikri fiával.2 A kik Júda országát körûljárván, összegyûjték Júdának minden városaiból a Lévitákat és az Izráel családfôit, és jövének Jeruzsálembe. 3 Szövetséget tôn pedig mind az egész gyülekezet a királylyal az Isten házában, minekutána Jójada ekképen szólott nékik: ìmé a király fia fog uralkodni, a mint az ùr szólott volt a Dávid fiairól; 4 Azért ez az a dolog, a mit cselekednetek kell: Harmadrész közûletek, a kik a szombatra szoktatok feljönni a papok és a Léviták közûl, ajtónálló legyen; 5 Harmadrész a király házánál, és harmadrész a fôkapunál álljon; az egész nép pedig legyen az ùr házának pitvariban; 6 Senki ne menjen be az ùr házába, hanem csak a papok és a kik szolgálnak a Léviták közûl, csak ôk menjenek be, mert szent dologra rendeltettek; az egész nép tartsa magát az ùr parancsolatjához. 7 És a Léviták vegyék körûl a királyt, fegyvere mindenkinek kezében legyen, és ha valaki bemenne a házba, ott megölettessék; és a király mellett legyetek, mikor bemegy és mikor kijön. 8 És mind a szerint cselekedének a Léviták és az egész Júda, a mint Jójada pap megparancsolá, és kiki maga mellé vevé az ô embereit, mindazokat, a kik felmennek vala a szombatra, mind a kik kijônek vala szombaton; mert Jójada pap nem ereszté el a csapatokat. 9 És Jójada pap a századosoknak azokat a dárdákat, paizsokat és pánczélokat adá, a melyek Dávid királyéi voltak, a melyek az Isten házában valának. 10 És állítá az egész népet, mindenkinek fegyvere kezében lévén, a ház jobb oldalától fogva a ház bal oldaláig, az oltár mellett és a ház mellett a király körûl. 11 Akkor kihozák a király fiát, és reá tevék a koronát és a bizonyságtételt, és királylyá tevék ôt, és megkenék ôt Jójada és az ô fiai, mondván: Éljen a király! 12 Mikor pedig meghallotta Athália a futkosó nép szavát, a kik a királyt dícsérik vala; akkor ô is felméne a nép közé az ùr házába. 13 És mikor látta, hogy a király az ô oszlopánál áll a bejáratnál, s a fejedelmek és a trombitások a király mellett vannak, és hogy az egész föld népe örül, trombitál, s az énekesek a zengô szerszámokkal énekelnek, a kik tudósok valának az isteni dícséretben: megszaggatá Athália az ô ruháit, és monda: Årulás, árulás! 14 És kiküldé Jójada pap a századosokat, a sereg elôljáróit, mondván nékik: Vezessétek ki a rendek között; és ha valaki utána menne, fegyverrel ölettessék meg. Mert ezt mondja vala a pap: Ne öljétek meg ôt az ùr házában. 15 Helyet adának azért néki, hogy kimehessen, és mikor jutott volna a király háza felé a lovak kapujáig, ott megölték ôt. 16 Szövetséget tôn pedig Jójada ô maga között, az egész nép között és a király között, hogy ôk az ùr népei legyenek. 17 És beméne az egész sokaság a Baál házába, és azt elrontá, és annak mind oltárait, mind bálványait összetöré; Mattánt pedig a Baál papját az oltárok elôtt ölék meg. 18 És gondviselôket állíta Jójada az ùr házába, a lévitai papok által, a kiket Dávid csoportokba osztott az ùr házában, hogy áldoznának égôáldozatokkal az ùrnak, a mint a Mózes törvényében megíratott, nagy vígassággal és énekszóval, a Dávid rendelése szerint. 19 És állítá az ajtónállókat az ùr házának kapuihoz, hogy be ne mehessen, a ki tisztátalan bármely dolog által. 20 Azután maga mellé vevé a századosokat és a fôembereket és a kik a nép felett uralkodnak, s az egész ország népét, és kivezetvén a királyt az ùr házából, bemenének a király házának felsô kapuján, és ülteték a királyt a királyiszékbe. 21 És örvendezett a föld minden népe, és a város is megnyugovék; minekutána Atháliát megölék fegyverrel. 241 Hét esztendôs vala Joás, mikor uralkodni kezde, és uralkodék Jeruzsálemben negyven esztendeig; az ô anyjának neve Sibia vala, Beersebából.2 És cselekedék Joás az ùr elôtt kedves dolgot, Jójada papnak teljes életében. 3 Vett pedig néki Jójada két feleséget, és nemze fiakat és leányokat. 4 Ezek után elvégezé magában Joás, hogy megújítja az ùrnak házát. 5 És összehivatá a papokat és a Lévitákat, és monda nékik: Menjetek el a Júda városaiba, és szedjetek az Izráel népétôl fejenként pénzt, hogy a ti Istenetek háza esztendônként kijavíttassék. Ti pedig siessetek e dologgal; de a Léviták nem sietének. 6 Akkor hivatá a király Jójadát a papifejedelmet, és monda néki: Miért nem gondoltál a Lévitákra, hogy behozzák Júdából és Jeruzsálembôl az ajándékot, a melyet rendelt Mózes az ùr szolgája és az Izráel gyülekezete, a gyülekezet sátorához? 7 Mert az istentelen Athália és az ô fiai elpusztították az Isten házát, és mindazt, a mi az ùr házának vala szentelve, a bálványokra költötték. 8 És mikor parancsolt a király, csinálának egy ládát, melyet az ùr házának kapuja elôtt helyezének el, kivûl. 9 És kihirdeték Júdában és Jeruzsálemben, hogy hozzák el az ùrnak az ajándékot, a melyet az Isten szolgája Mózes parancsolt a pusztában Izráelnek. 10 Akkor a vezérek mindnyájan és az egész nép örömmel vivék az ô ajándékaikat és veték a ládába, míg megtelék. 11 És idônként a Léviták által elviteték a ládát a király gondviselôjéhez, és mikor látták, hogy sok pénz van benne, eljövén a király íródeákja és a fôpap választott embere, kiüríték a ládát, s azután ismét visszavitték helyére. Ezt mûvelék idônként, és nagy összeg pénzt gyûjtének. 12 És adá azt a király és Jójada az ùr háza körûl való munka felügyelôjének; és fogadának favágókat és ácsokat az ùr házának újítására, vas- és rézmûveseket is az ùr házának megerôsítésére. 13 Munkálkodának azért a mûvesek, és az ô kezök által a kijavítás elôrehaladt, s az ùrnak házát elôbbi állapotába helyezék, és megerôsíték azt. 14 Mikor pedig elvégezték, a megmaradt pénzt vivék a királynak és Jójadának, melybôl csinálának az ùr háza számára edényeket, az isteni tisztelet és áldozat számára kanalakat, s arany és ezüst edényeket. És áldoznak vala égôáldozatokkal szüntelen az ùrnak házában, Jójadának teljes életében. 15 Megvénhedék pedig Jójada, és megelégedvén életével, meghala. Százharmincz esztendôs korában hala meg. 16 És eltemeték ôt a Dávid városában a királyok között, mivel kedves dolgot cselekedett vala Izráelben mind Istennel s mind az ô házával. 17 Minekutána pedig meghala Jójada, eljövének a Júda fejedelmei, és meghajták magokat a király elôtt; a király pedig hallgatott reájok. 18 És elhagyák az ùrnak, atyáik Istenének házát, és szolgálának az Aseráknak és bálványoknak; mely vétkök miatt lôn az ùrnak haragja Júda és Jeruzsálem ellen. 19 És külde hozzájok prófétákat, hogy visszatérítenék ôket az ùrhoz, a kik bizonyságot tevének ellenök, de nem hallgattak reájok. 20 Az Isten lelke pedig felindítá Zakariást, a Jójada pap fiát, a ki felálla a nép között, és monda nékik: Ezt mondja az Isten: Miért szegtétek meg az ùrnak parancsolatait? mert az nem használ néktek. Ha elhagytátok az Urat, ô is elhagy titeket. 21 Azok pedig reá támadván, ott az ùr háza pitvarában megkövezék ôt a király parancsolatjából. 22 És nem emlékezék meg Joás király a jótéteményrôl, a melylyel annak atyja, Jójada vala ô hozzá éltében, hanem megöleté a fiát. Mikor pedig meghalna, ezt mondá: Látja az ùr és bosszút áll! 23 És már az esztendô elmultával feljöve ellene Siria királyának serege, és méne Júdára és Jeruzsálemre, és kiirtották a népnek minden vezéreit a nép közûl, és minden zsákmányukat küldék Damaskusba a királynak; 24 Mert noha kevés emberrel jött vala rájok a Siriabeli had, mindazáltal az ùr kezökbe adá Júdának nagy seregét, mivel az Urat, atyáiknak Istenét elhagyták; és Joáson is bosszút állának. 25 És mikor tôle elmentek (súlyos betegségben hagyták hátra): pártot ütének ellene az ô szolgái, a Jójada pap fiának haláláért, és megölék ôt ágyában, és meghala. És eltemeték ôt a Dávid városában, de nem temeték ôt a királyok sírjába. 26 Ezek ütöttek ellene pártot: Zabád az Ammonbeli Simeát asszony fia, és Józabád a Moábbeli Simrith fia. 27 Az ô fiai, és alatta az adónak megszaporodása, s az Isten házának kijavítása, ímé meg vannak írva a királyok könyvének magyarázatában. Uralkodék helyette az ô fia, Amásia. 251 Huszonöt esztendôs korában kezdett Amásia uralkodni, és huszonkilencz esztendeig uralkodék Jeruzsálemben; az ô anyjának neve Jéhoaddán vala, Jeruzsálembôl való.2 És kedves dolgot cselekedék az ùr elôtt; de nem tiszta szívbôl. 3 Lôn pedig azután, hogy országában megerôsödék, megölé az ô szolgáit, a kik a királyt az ô atyját megölték vala. 4 De azoknak fiait nem öleté meg, hanem a szerint cselekedék, a mint a törvényben, a Mózes könyvében megiratott, a melyben az ùr parancsolt volt, mondván: Meg ne ölettessenek az atyák a fiakért és a fiak se ölettessenek meg az atyákért, hanem kiki az ô saját bûnéért ölettessék meg. 5 Összegyûjté annakfelette Amásia a Júda népét, és választa közûlök a nemzetségek szerint egész Júdában és Benjáminban ezredeseket és századosokat; és megszámlálá ôket a húsz esztendôsöktôl fogva és a kik feljebb valának, és talála azok közûl válogatott fegyverfoghatókat, kopjásokat és paizsosokat, háromszázezeret. 6 Annakfelette az Izráeliták közûl százezer erôs vitézt fogadott fel, száz talentom ezüstön. 7 Eljöve pedig az Isten embere ô hozzá, mondván: òh király! ne menjen el te veled Izráel serege, mert az ùr nem lesz Izráellel, Efraim minden fiaival. 8 Ha nem hiszed, ám menj el, készülj a viadalhoz; de megver az Isten téged az ellenség elôtt; mert az Isten hatalmában van mind a segítség, mind a megveretés. 9 Akkor monda Amásia az Isten emberének: De mit tegyünk a száz talentom ezüsttel, a melyet Izráel seregének adtam? És felele az Isten embere: Az ùr néked annál sokkal többet adhat. 10 Kiválasztá azért Amásia azt a sereget, a mely Efraimból jött vala ô hozzá, hogy mennének helyökre: mely dologért igen megharagvának a Júda népére, és felgerjedt haraggal tértek vissza helyeikre. 11 Amásia pedig felbátorodván, elindítá népét, és méne a sós völgybe; és megvere a Seir fiai közûl tízezeret. 12 És Júda fiai tízezeret éle fogtak el, a kiket egy magas kôszikla tetejére vivének, és letaszították ôket a magas kôszikláról, és mindnyájan összeroncsoltattak. 13 Annak a seregnek fiai pedig, a kiket visszakülde Amásia, hogy ne menjenek ô vele hadba: Júdának városaira ütének Samariától fogva mind Bethóronig; és levágván háromezeret azok közûl, nagy zsákmányt vivének el. 14 Lôn azután, hogy Amásia megtére az Edomiták megverésébôl, a Seir fiainak isteneit elhozá és Isten gyanánt tisztelé azokat, a kik elôtt magát meghajtja vala, és nékik jóillatot gerjeszte. 15 Ezért megharaguvék az ùr Amásiára, és prófétát külde hozzá, a ki monda néki: Miért imádod annak a népnek isteneit, a kik nem szabadíthatták meg az ô népöket a te kezedbôl? 16 Lôn pedig, mikor ekképen szólott volna néki, monda néki a király: Vajjon te tanácsosa vagy-é a királynak? Hallgass, mert rosszúl jársz. Megszünék azért a próféta, miutána ezt mondotta volna: Látom, hogy az Isten el akar téged veszteni, mivel ezt mûveléd, és tanácsomat nem fogadád meg. 17 Amásia pedig, a Júda királya, tanácsot tartván, követeket külde Joáshoz, a Joákház fiához, a ki Jéhunak fia vala, az Izráel királyához, mondván: Nosza szálljunk szembe egymással! 18 Akkor Joás, az Izráel királya ilyen választ ada Amásiának, a Júda királyának: A Libánus hegyén való tövis külde a Libánuson való czédrusfához, mondván: Add a te leányodat az én fiamnak feleségûl; ekközben azonban arra menvén egy fenevad, mely a Libánuson lakik vala, eltapodá azt a tövist. 19 Te magadban így gondolkodál: Megveréd az Edomitákat, azért fuvalkodtál fel magadban, hogy dicsekedjél. Kérlek, maradj otthon, miért szereznél magadnak veszedelmet, hogy te és Júda elveszszen általam. 20 De Amásia nem nyugodhatott, mert Isten elvégezte vala, hogy az ellenség kezébe adja ôket, mivel az Edomiták isteneit keresték. 21 Felindula azért Joás, az Izráel királya, és szembeszállának egymással ô és Amásia, a Júda királya Béth-Semesnél, a mely Júdában van. 22 És Júda megveretteték Izráel által, és elmenekülének mindnyájan sátoraikba. 23 Amásiát pedig, a Júda királyát, a Joás fiát, a ki Joákház fia volt, Joás, az Izráel királya elfogá Béth-Semesben, és vivé ôt Jeruzsálembe, és Jeruzsálem kôfalát lerontá az Efraim kaputól fogva mind a szeglet kapujáig négyszáz singnyire. 24 És az aranyat, az ezüstöt és mindenféle edényeket, a melyek az Isten házában, az Obed-Edom birtokában találtatának, és a király házának kincseit, s a kezesek fiait mind Samariába vivé. 25 Amásia, a Joás fia, a Júda királya, minekutána meghala Joás, a Joákház fia, az Izráel királya, még tizenöt esztendeig éle. 26 Amásiának pedig többi dolgai, az elsôk és utolsók, avagy nincsenek-é megírva a Júda és az Izráel királyainak könyvében? 27 Azon idôtôl fogva pedig, hogy Amásia az ùrtól elszakada, összeesküvést szôttek ellene Jeruzsálemben; és elmeneküle Lákisba, de utána küldöttek Lákisba, és megölték ott ôt. 28 És elhozák onnét lovakon, és eltemeték ôt az ô atyáival, Júdának városában. 261 Akkor elôhozván az egész Júda nemzetsége Uzziást (ki tizenhat esztendôs vala), királylyá tevék ôt az ô atyja Amásia helyett.2 º építé meg Elótot és csatolta ismét Júdához, minekutána Amásia király meghalt az ô atyáival egybe. 3 Tizenhat esztendôs korában kezdett vala uralkodni Uzziás, és ötvenkét esztendeig uralkodék Jeruzsálemben; az ô anyjának neve Jékólia vala, Jeruzsálembôl való. 4 És az ùr elôtt kedves dolgot cselekedék, a mint az ô atyja, Amásia is cselekedett vala. 5 És keresi vala az Istent Zakariás próféta idejében, a ki az isteni látásokban értelmes vala; és mindaddig, míg az Urat keresé, jó elômenetelt adott néki Isten; 6 Mert kimenvén, hadakozék a Filiszteusok ellen; és a Gáth kerítését, a Jabné kerítését és az Asdód kerítését letöré, és építe városokat Asdódban és a Filiszteusok tartományában. 7 És megsegéllé ôt az Isten a Filiszteusok ellen és az Arábiabeliek ellen, a kik lakoznak vala Gúr-Baálban, és Meunimban. 8 És adának az Ammoniták Uzziásnak ajándékot, és elterjede az ô híre Égyiptomig; mert felette igen megnevekedett az ô hatalma; 9 És építe Uzziás tornyokat Jeruzsálemben a szeglet kapuja felett, a völgy kapuja felett és a szegletek felett, és igen megerôsítteté azokat. 10 A pusztában is tornyokat épített, és sok kutat ásatott; mert sok nyája vala mind a völgyekben, mind a lapályon, és szántóvetô szolgái, vinczellérei a hegyeken és Kármelben, mert a földmûvelést kedvelte. 11 Uzziásnak hadakozó serege is vala, a mely harczba mehetett csapatonként, a mint megszámláltatott Jéhiel íródeák és Maaséja elôljáró által Hanániás vezetése alatt, a ki a király vezérei közûl való. 12 A családfôk egész száma a hadakozó vitézek között kétezerhatszáz vala. 13 És az ô kezök alatt levô hadakozó sereg háromszázhétezerötszáz harczosból állott, a kik képesek valának megsegíteni a királyt ellenségei ellen. 14 És készíttete Uzziás nékik, az egész sereg számára paizsokat, kopjákat, sisakokat, pánczélokat, íveket és parittyába való köveket. 15 Készíttete annakfelette Jeruzsálemben értelmes mesteremberek által gépezeteket a tornyok tetején és a kôfal szegletein, nyilaknak és nagy köveknek kihajigálására. És az ô híre messzire elterjede; mert csudálatosan megsegítteték, míglen megerôsödék. 16 Mikor pedig ilyen módon megerôsödött volna, felfuvalkodék, hogy megfertôztetné magát és vétkezék az ùr ellen, az ô Istene ellen. Beméne az ùr templomába, hogy a füstölô oltáron füstölne. 17 És beméne ô utána Azáriás pap, és vele az ùr papjai nyolczvanan, igen erôsek. 18 És ellene állának Uzziás királynak, és mondának néki: Uzziás! nem a te dolgod az ùrnak füstölni, hanem az Åron pap fiaié, a kik felszenteltetének, hogy füstöljenek. Menj ki e szent helybôl; mert igen vétkeztél és dicsôségedre nem leend az ùr Istentôl. 19 És megharaguvék Uzziás, a kinek kezében vala a füstölô szerszám, hogy füstölne; és mikor haragudnék a papokra, bélpoklosság támada a homlokán ott a papok szeme elôtt, az ùr házában, a füstölô oltár elôtt. 20 És mikor tekintett volna ô reá Azáriás fôpap, és vele mind a többi papok, láták a bélpoklosságot az ô homlokán; és elûzék ôt onnét, sôt maga is sietett kimenni, mert az ùr megverte vala ôt. 21 És lôn Uzziás király halála napjáig bélpoklos; és lakik vala egy elkülönített házban bélpoklosan, mert az ùr házából kivettetett vala. És Jótám, az ô fia vala a király házában, a ki ítélkezék az ország népe felett. 22 Uzziásnak pedig elsô és utolsó dolgait megírta Ésaiás próféta, az Åmós fia. 23 És meghala Uzziás az ô atyáival egybe, és eltemeték ôt az ô atyáival a temetôbe, a mely a királyoké vala, mert ezt mondják felôle: bélpoklos volt. És uralkodék helyette Jótám, az ô fia. 271 Huszonöt esztendôs vala Jótám, mikor uralkodni kezde, és tizenhat esztendeig uralkodék Jeruzsálemben; az ô anyjának neve Jérusa vala, a Sádók leánya.2 És kedves dolgot cselekedék az ùr elôtt, mint az ô atyja, Uzziás is cselekedett vala, csakhogy nem méne az ùr templomába; a nép azonban tovább is vétkezék. 3 º építé meg az ùr házának felsô kapuját; a vár kôfalán is sokat építe. 4 Annakfelette a Júda hegyes földén városokat építe, és a ligetekben palotákat és tornyokat építe. 5 º is hadakozott az Ammon fiainak királyai ellen, a kiket megvere; és adának néki az Ammon fiai azon esztendôben száz tálentom ezüstöt s tízezer véka búzát és tízezer véka árpát. Ezt fizették néki az Ammon fiai a második és harmadik esztendôben is. 6 És hatalmassá lôn Jótám, mert útjában az ùr elôtt, az ô Istene elôtt járt. 7 Jótámnak pedig több dolgait, minden hadakozásait és útjait, ímé megírták az Izráel és a Júda királyainak könyvében. 8 Huszonöt esztendôs korában kezdett uralkodni, és tizenhat esztendeig uralkodék Jeruzsálemben. 9 És elaluvék Jótám az ô atyjaival, és eltemeték ôt a Dávid városában; és uralkodék Akház, az ô fia helyette. 281 Húsz esztendôs volt Akház, mikor uralkodni kezdett, és tizenhat esztendeig uralkodék Jeruzsálemben, és nem cselekedék kedves dolgot az ùr elôtt, mint Dávid, az ô atyja;2 Hanem az Izráel királyainak útján járt, és öntött bálványokat is csináltatott a Baál tiszteletére. 3 Annakfelette tömjéneze a Hinnom fiának völgyében; fiait is megégeté tûzben, a pogányok útálatosságai szerint, a kiket az ùr az Izráel fiai elôl kiûzött volt. 4 Åldozék és tömjéneze a magaslatokon is, a halmokon is és minden zöld fa alatt. 5 Ezért az ùr az ô Istene adá ôt a Siriabeli király kezébe, és ôt igen megverék, és sok foglyot hurczolának el ô tôle, a kiket Damaskusba vivének. Sôt még az Izráel királya kezébe is adaték, és az is igen megveré ôt. 6 Mert Pékah, a Rémália fia, Júdában egy nap levága százhúszezer embert, mind vitézeket; mivel elhagyták az Urat, atyáik Istenét. 7 Annakfelette az Efraimbeli vitéz Zikri megölé Maásiát, a király fiát, Azrikámot, az ô házának gondviselôjét, és Elkánát, a ki a király után második vala. 8 És elvivének az Izráel fiai az ô atyjokfiai közûl kétszázezer asszonyt, fiút, leányt, és nagy vagyont rablának el tôlök, és azzal a zsákmánynyal mennek vala Samariába. 9 Vala pedig ott az ùrnak egy prófétája, a kinek neve Odéd, a ki eleibe menvén a hadnak, a mely Samariába megy vala, monda nékik: ìmé, mivel az ùrnak, atyáitok Istenének haragja Júda ellen felgerjedett, ôket kezetekbe adta, és ti sokat megölétek közûlök haragotokban, a mely szintén az égig felhatott; 10 És immár arra gondoltok, hogy Júdának és Jeruzsálemnek fiait megalázzátok, hogy néktek szolgáitok és szolgálóleányitok legyenek: avagy ezáltal nem teszitek-é magatokat bûnösökké az ùrnál, a ti Isteneteknél? 11 Azért halljátok meg szómat: Vigyétek vissza a ti atyátokfiai közûl való foglyokat, a kiket ide hoztatok; különben az ùrnak nagy haragja lészen rajtatok. 12 Akkor felkelének némelyek az Efraimból való vezérek közûl: Azáriás, a Jóhanán fia; Berékiás, a Mesillemót fia; Ezékiás, a Sallum fia, és Amása, a Hadlai fia, azok ellen, a kik a viadalból jônek vala. 13 És mondának néki: Ne hozzátok ide be a foglyokat, mert felette igen nagy bûn lesz az, a mit akartok mûvelni, és ezzel a mi bûneinket és vétkeinket megsokasítjátok; mert e nélkûl is sok bûnünk van, és felgerjedt a harag Izráel ellen. 14 Ott hagyá azért a sereg a foglyokat és a zsákmányt a vezérek és az egész gyülekezet elôtt. 15 És felállának a névszerint megnevezett férfiak, s felvevék a foglyokat, és a kik mezítelenek valának közûlök, felöltözteték a zsákmányból; felöltözteték azokat, sarukat is adának lábaikra; ételt és italt is adának nékik; sôt meg is kenék ôket, és a gyengélkedôket szamarakra helyezék, és vivék ôket a pálmafák városába, Jérikhóba, az ô atyjokfiaihoz; azután megtérének Samariába. 16 Az idôben külde Akház király az Assiriabeli királyhoz, hogy megsegítené ôt. 17 Mert még az Edomiták is eljöttek vala, és a Júdabeliek közûl sokat levágának, vagy rabságba hurczolának. 18 A Filiszteusok is mind ellepék a lapályon való városokat és Júdának dél felôl való részét, és elfoglalák Béth-Semest, Ajalont, Gederótot, Sókót és annak faluit; Timnát és annak faluit; Gimzót és annak faluit, és ott laknak vala; 19 Mert az ùr megalázta Júdát Akházért, az Izráel királyáért; mert arra indítá Júdát, hogy vétkezzék az ùr ellen. 20 Eljöve azért ô ellene Tiglát-Pilnéser, Assiria királya, a ki sanyargatá ôt, és nem segítette meg. 21 Mert Akház kifosztá az ùr házát, a királyét, a fejedelmekét, és az Assiriabeli királynak adá, de azért nem lôn néki segítségére. 22 Sôt még a szorongattatás idejében is tovább vétkezék az ùr ellen; ilyen vala Akház király. 23 Mert áldozék Damaskus isteneinek, a kik ôt megverték vala, ezt mondván: Mivel Siria királyainak istenei megsegítik ôket, azért én is azoknak áldozom, hogy segéljenek engem is, holott mind néki, mind az egész Izráelnek azok okozták romlását. 24 És összehordá Akház az Isten házának edényeit, és összetöré az Isten házának edényeit, és az ùr házának ajtait bezárá, és csinála a maga számára oltárokat Jeruzsálemnek minden szegletén; 25 Júdának minden városaiban is magaslatokat építe, hogy az idegen isteneknek tömjénezzen, és haragra ingerlé az Urat, atyái Istenét. 26 Az ô több dolgai pedig és útjai, úgy az elsôk, mint az utolsók, ímé meg vannak írva a Júda és az Izráel királyainak könyvében. 27 Meghala pedig Akáz az ô atyáival, és eltemeték ôt Jeruzsálem városában; mert nem vivék ôt az Izráel királyainak sírjába. És uralkodék az ô fia, Ezékiás, ô helyette. 291 Ezékiás huszonöt esztendôs korában kezdett uralkodni, és uralkodék huszonkilencz esztendeig Jeruzsálemben; az ô anyjának neve vala Abija, a Zakariás leánya.2 És kedves dolgot cselekedék az ùr elôtt mind a szerint, a mint Dávid, az ô atyja is cselekedett vala. 3 És az ô királyságának elsô esztendejében, az elsô hónapban kinyitá az ùr házának ajtait, és azokat megújíttatá. 4 És egybehivatá a papokat és a Lévitákat, és összegyûjté ôket a napkelet felôl való utczában. 5 És monda nékik: Hallgassatok meg engem Léviták! Most szenteljétek meg magatokat az ùrnak, atyáitok Istenének házát is szenteljétek meg, és hordjatok ki minden tisztátalanságot a szent helyrôl; 6 Mert vétkeztek a mi atyáink, és az ùr elôtt, a mi Istenünk elôtt gonoszul cselekedének, és elhagyták ôt, az ùr sátorától elfordították arczukat, hátat fordítván annak. 7 A tornácz ajtait is bezárták, a szövétnekeket eloltották, és füstölôszert nem füstölögtettek és égôáldozatot nem áldoztak az Izráel Istenének a szent helyen. 8 És ezért volt az ùrnak haragja Júdán és Jeruzsálemen, és adta volt ôket rabságra és pusztulásra és kigunyoltatásra, a mint ti magatok is látjátok. 9 És ímé a mi atyáink fegyver által hullottak el, fiaink, leányaink és feleségeink fogságba vitettek e dolog miatt. 10 Most azért elvégeztem magamban, hogy az ùrral, Izráel Istenével szövetséget szerzek, hogy haragját tôlünk elfordítsa. 11 Fiaim, most ne tévelyegjetek; mert az ùr választott titeket, hogy ô elôtte állván, néki szolgáljatok; hogy szolgái legyetek néki és jóillatot szerezzetek. 12 Felkelének azért a Léviták: Máhát az Amásai fia, Jóel az Azárja fia, a kik Kéhátiták valának; a Mérári fiai közûl pedig Kis az Abdi fia, és Azária a Jéhalélel fia, és a Gersoniták közûl Joah a Zimma fia, és Éden a Joah fia; 13 Az Elisáfán fiai közûl Simri és Jéhiel; az Asáf fiai közûl Zakariás és Mattánia; 14 A Hemán fiai közûl Jéhiel és Simei; a Jédutun fiai közûl Semája és Uzziel. 15 Összegyûjték az ô atyjokfiait, és megszentelék magokat, és bemenének a király parancsolatjából az ùrnak beszédei szerint, az ùr házának megtisztítására. 16 És bemenének a papok az ùr házának belsô részébe, hogy azt megtisztítsák; kihordának belôle minden tisztátalanságot, a melyet az ùr templomában találának, az ùr házának pitvarába; és a Léviták felszedék, hogy onnan kihordják a Kidron patakába. 17 Elkezdék pedig a megszentelést az elsô hónap elsô napján, és a hónap nyolczadik napján bemenének az ùr házának tornáczába, és megszentelék az ùr házát nyolc napon át, úgy hogy az elsô hónap tizenhatodik napján végezték be. 18 És akkor bemenének Ezékiás királyhoz, és mondának: Megtisztítottuk mindenestôl az ùr házát, az égôáldozat oltárát is, minden hozzá tartozó edényekkel egybe, a szent asztalt is, minden szerszámaival; 19 Minden egyéb eszközöket is, a melyeket Akház király az ô királysága alatt megszentségtelenített, mikor Isten ellen vétkezett vala, helyreállítottunk és megszenteltünk, és ímé mind az ùr oltára elôtt vannak. 20 Reggel azért felkele Ezékiás király, és összegyûjté a város fejedelmeit, és felméne az ùr házába. 21 És vivének fel hét tulkot és hét kost, hét bárányt és hét bakot bûnért való áldozatra az országért, a szent hajlékért és Júdáért, és megparancsolá az Åron fiainak, a papoknak, hogy megáldozzák az ùr oltárán. 22 Megölék azért a tulkokat, és a papok azoknak véröket vévén, elhinték az oltárra; hasonlatosképen megölvén a kosokat, elhinték azoknak véröket az oltárra; a bárányokat is megölvén, azoknak vérét az oltárra hinték. 23 Azután elôhozák a bûnért való bakokat a király és a gyülekezet elé, és kezöket rájok tevék. 24 Minekutána a papok azokat megölték, bûnért való áldozást végeztek a vérökkel az oltáron, az egész Izráel megtisztulására; mert az egész Izráelért parancsolta vala a király az égôáldozatot és a bûnért való áldozatot. 25 És beállítá a Lévitákat az ùr házába czimbalmokkal, lantokkal és cziterákkal Dávidnak és Gádnak a király prófétájának, és Nátán prófétának parancsolatja szerint; mert az ùrtól volt a parancs az ô prófétái által. 26 Elôállának azért a Léviták a Dávid zengô szerszámaival; a papok is a trombitákkal. 27 És megparancsolá Ezékiás, hogy egészen égôáldozatot áldozzanak az oltáron. És mikor megkezdôdött az áldozás, ugyanakkor megkezdôdött az ùrnak éneke is és a trombiták harsonája Dávidnak az Izráel királyának szerszámaival. 28 És az egész gyülekezet leborula, az énekesek énekelének, és a trombitások trombitálának mindaddig, míg az egészen égôáldozatnak vége lôn. 29 És a mikor elvégezték az áldozatokat, a király és mindnyájan a vele valók leborulván arczczal, imádkozának. 30 És megparancsolá Ezékiás király és a fejedelmek a Lévitáknak, hogy az Urat dícsérjék a Dávid és az Asáf próféta dícséreteivel; a kik, mikor nagy örömmel dícsérték az Urat, meghajoltak és leborulának. 31 Azután szóla és monda Ezékiás: Most már felavattátok magatokat az ùrnak, azért jôjjetek, és hozzatok áldozatokat és dícsérô áldozatokat az ùr házában. És az egész gyülekezet hoza áldozatokat és dícsérô áldozatokat, és mindaz a kit a szíve indított, egészen égôáldozatot. 32 És az égôáldozatra való barmok száma, a melyeket a gyülekezet hozott vala, ez volt: hetven tulok, száz kos, kétszáz bárány. Mindezek egészen égôáldozatul valának az ùrnak. 33 Azonkivûl szenteltek az ùrnak hatszáz tulkot és háromezer juhot. 34 De mivel a papok kevesen valának, és nem gyôzték az áldozatokat mind megnyúzni, ezért az ô atyjokfiai, a Léviták segítségökre valának nékik mindaddig, míg azt a munkát elvégezék, és míg a többi papok magokat megszentelék; mert a Léviták igazabb szívûek valának a magok megszentelésében, mint a papok. 35 Az egészen égôáldozat is igen sok volt a hálaáldozatok kövérivel és az egészen égôáldozatokhoz való italáldozatokkal; és ekképen helyreállíttatott az ùr házának szolgálata. 36 Örvendeze azért Ezékiás és ô vele az egész gyülekezet, hogy az Isten erre hajlandóvá tette a népet; mert hirtelen történt ez a dolog. 301 És külde Ezékiás az egész Izráelhez és Júdához, sôt Efraimnak és Manassénak is íra leveleket, hogy jönnének el az ùr házához Jeruzsálembe, hogy megtartanák a páskhát az ùrnak, Izráel Istenének.2 És tanácsot tarta a király és fejedelmei s az egész gyülekezet Jeruzsálemben, hogy a második hónapban tartsák meg a páskhát. 3 Mert azt akkor nem tarthatták meg, mert a papok nem szentelhették meg magokat kellô számban, s a nép sem gyûlt vala össze Jeruzsálemben. 4 És e dolog igen tetszék mind a királynak, mind az egész gyülekezetnek. 5 Elhatározták tehát, hogy kihirdetik egész Izráelben Beersebától fogva Dánig, hogy jôjjenek Jeruzsálembe páskhát szentelni az ùrnak, Izráel Istenének, mert már régóta nem tartották meg úgy, a mint megiratott. 6 Elmenének azért a híradók a király levelével és a fejedelmekével az egész Izráelhez és Júdához, és a király parancsolatjából ezt mondják vala: Izráel fiai! térjetek meg az ùrhoz, Åbrahámnak, Izsáknak és Izráelnek Istenéhez s ô is megtér a maradékhoz, mely megmaradt még köztetek az Assiriabeli királyok kezétôl. 7 És ne legyetek olyanok, mint a ti atyáitok és atyátokfiai, a kik vétkeztek volt az ùr ellen, atyáik Istene ellen és elpusztította ôket, a mint ti magatok látjátok. 8 Most azért meg ne keményítsétek nyakatokat, mint a ti atyáitok; adjatok kezet az ùrnak, és bemenvén az ô szent helyébe, a melyet megszentelt örökké, szolgáljatok az ùrnak, a ti Isteneteknek, és elfordul rólatok haragja. 9 Mert hogy ha ti megtéréndetek az ùrhoz, a ti atyátokfiai és fiaitok kegyelmet találnak azoknál, a kik ôket fogságba vitték, és megtérnek erre a földre, mert irgalmas és kegyelmes az ùr, a ti Istentek, és nem fordítja el orczáját tôletek, ha ô hozzá megtéréndetek. 10 Mikor pedig a híradók városról-városra menének az Efraim és a Manasse földén, mind Zebulonig, nevetik és csúfolják vala ôket; 11 Mindazáltal némelyek az Åser, Manassé és a Zebulon nemzetségébôl megalázák magokat, és eljövének Jeruzsálembe. 12 Júdában is ezt cselekedé az Istennek keze, adván beléjök egy akaratot, hogy engednének a király parancsolatjának és a fejedelmekének az ùr beszéde szerint. 13 Sok nép gyûle azért Jeruzsálembe, hogy a kovásztalan kenyerek ünnepét megtartsák a második hónapban; igen nagy gyülekezet vala. 14 És felkelének, és elronták az oltárokat, a melyek Jeruzsálemben valának, és a füstölô oltárokat is mind elronták, és a Kidron patakába hányták. 15 És megölék a páskhabárányt a második hónak tizennegyedik napján; s a papok és Léviták megszégyenlék és megszentelék magokat, és égôáldozatokat vittek az ùr házába; 16 És kiki álla az ô helyére az ô szokások szerint és Mózesnek az Isten emberének törvénye szerint, és a papok hintik vala a vért a Léviták kezébôl. 17 Minthogy pedig igen sokan valának a gyülekezetben, a kik magokat meg nem szentelték vala, ezért a Léviták a páskhabárány megölésével foglalkozának azokért, a kik tisztátalanok voltak, hogy megszenteljék az ùrnak; 18 Mert a népnek nagy része, sokan az Efraim, Manassé, Izsakhár és Zebulon nemzetségébôl, nem szentelték meg magokat, mindazáltal megevék a páskhabárányt, nem úgy, a mint megiratott; de könyörge Ezékiás érettök, mondván: A kegyes ùr tisztítsa meg azt; 19 Mindenkit, a ki szívét elkészítette, hogy keresse az Istent, az Urat, az ô atyái Istenét, ha nem a szentségnek tisztasága szerint is. 20 És meghallgatá az ùr Ezékiást, és a népnek megkegyelmeze. 21 Megtartották tehát az Izráel fiai, a kik Jeruzsálemben találtatának, a kovásztalan kenyerek ünnepét hét napon át nagy örömmel, és dícsérik vala az Urat minden nap a Léviták és a papok, az ùr erejét éneklô szerszámokkal. 22 És kegyesen beszéle Ezékiás minden Lévitával, a kik értelmesek és jóindulattal valának az ùr iránt. És ünnepi lakomát tartottak hét napon át, áldozván hálaadó-áldozatokkal, és dícsérvén az Urat, atyáik Istenét. 23 Tanácsot tarta pedig az egész gyülekezet, hogy még hét napig szentelne ünnepet; és így még hét napot töltöttek el vígasságban; 24 Mert Ezékiás, a Júda királya ada a gyülekezetnek ezer tulkot és hétezer juhot, a fejedelmek is adának a gyülekezetnek ezer tulkot és tízezer juhot; és megszentelék magokat a papok elegen. 25 Nagy örömben vala azért az egész Júda gyülekezete, a papok és a Léviták és azoknak egész gyülekezete, a kik Izráelbôl oda mentek vala; mind az idegenek, a kik az Izráel földjérôl jöttek vala, mind a Júdában lakozók. 26 És volt nagy vígasság Jeruzsálemben; mert Salamonnak, az Izráel királyának, Dávid fiának idejétôl fogva nem volt ehhez hasonló ünnep Jeruzsálemben. 27 Ezek után felállának a papok és a Léviták, és megáldák a gyülekezetet; és meghallgatásra talált az ô szavok, és felhata az ô könyörgésök mennybe az Isten szetséges lakhelyébe. 311 A mint mindezeknek vége lôn: kiméne az egész Izráel, a kik Júdának városaiban találtatának, s a bálványokat széttörték, az Aserákat kivagdalák, s leronták a magaslatokat és oltárokat egész Júdában, Benjáminban, Efraimban és Manasséban, mígnem befejezték; azután visszatérének az Izráel fiai mind, kiki az ô örökségébe és városaiba.2 És helyreállítá Ezékiás a papok és Léviták osztályait csoportjaik szerint, kit-kit az ô szolgálata szerint, a papokat és a Lévitákat az égôáldozatokra és a hálaadó-áldozatokra, a szolgálatra, hálaadásra és dícséretre az ùr táborinak kapuiban. 3 És rendelé a király az ô jövedelmének egy részét az égôáldozatok számára, a reggeli és estvéli égôáldozatok, a szombatnapok, az újhold és az ünnepek égôáldozatai számára, a mint megiratott az ùr törvényében. 4 Meghagyá a népnek is, Jeruzsálem lakosainak, hogy megadják a papok és a Léviták járandóságát, hogy az ùr törvényéhez annál inkább ragaszkodjanak. 5 A mint ez intézkedés híre elterjedt: az Izráel fiai a búzának, a bornak és olajnak, a méznek és minden mezei termésnek zsengéjét bôséggel megadák; 6 És az Izráel és Júda fiai, a kik lakoznak vala a Júda városaiban, ôk is elhozák a barmokból és juhokból a tizedet, és annak tizedét, a mi az ùrnak, az ô Istenöknek szenteltetett, és rakásonként felhalmozák. 7 A harmadik hónapban kezdék a rakásokat rakni, és a hetedik hónapban végezék el. 8 Oda menvén pedig Ezékiás és a fejedelmek, és látván a rakásokat: áldák az Urat és az ô népét, Izráelt. 9 Megkérdé pedig Ezékiás a papokat és a Lévitákat a rakások felôl. 10 Kinek felelvén Azáriás, a fôpap, a Sádók nemzetségébôl való, monda: Mióta az ùr házába kezdék az ajándékokat hozni: eleget ettünk és sok meg is maradt belôle, mert az ùr megáldotta az ô népét; és ez a rakás, a mi megmaradt. 11 És monda Ezékiás, hogy az ùr házában csináljanak tárházakat, és megcsinálák. 12 Behordák azért az ajándékokat, a tizedeket, és a mi megszenteltetett, nagy hûséggel, és ezeknek fôgondviselôje Konánia Lévita vala, a második pedig ennek atyjafia, Simei. 13 Jéhiel pedig és Azáriás, Náhát, Asáel, Jérimot, Józabád, Eliel, Ismákia, Máhát és Benája, gondviselôk valának, Konániának és atyjafiának Simeinek keze alatt, Ezékiás királynak és Azáriásnak az Isten háza elôljárójának parancsolatából. 14 Kóré Lévita pedig, a Jemna fia, a ki ajtónálló vala napkelet felôl, az Isten számára tett önkéntes adományok gondviselôje volt, hogy kiadja az ùrnak és a szentek szentjének áldozatát. 15 Keze alatt valának: Eden, Minjámin, Jésua, Semája, Amária és Sekánia a papok városaiban, hogy hûségesen osztogassák a csapatok szerint az ô atyjokfiainak, úgy a nagynak, mint a kicsinynek, 16 (Az ô nemzetségök férfiain kivûl, a három esztendôs fiútól fogva feljebb) mindenkinek, a kinek bejárása vala az ùr házába a maga napján, a naponként való szolgálatra, rendtartásuk és csapatjaik szerint; 17 A papok nemzetségének családjaik szerint; a Lévitáknak is, a kik húsz esztendôsök és feljebb valók volnának, az ô rendtartások és csapatjaik szerint. 18 És azok családjának minden kisdeddel, feleségeikkel, fiaikkal, leányaikkal, s az egész gyülekezetnek; mert az ô hitök szerint szentelték vala magokat a szentségre; 19 Az Åron fiainak is, a papoknak, az ô városaikhoz tartozó vidék környékén, minden városban valának névszerint megnevezett emberek, hogy kiadják a részét minden férfinak a papok közûl, és minden nemzetségnek a Léviták között. 20 És így cselekedék Ezékiás egész Júdában. A mi jó, igaz és helyes vala az ùr elôtt, az ô Istene elôtt, azt mûvelé. 21 És minden munkában, a melyet elkezdett az Isten házának szolgálatában, a törvényben és parancsolatban, keresvén az ô Istenét, teljes szívvel jár vala el, és ezért szerencsés vala. 321 Ezen dolgok és igazságos cselekedetek után eljöve Sénakhérib, az Assiriabeli király, és Júdába menvén, megszállá a megerôsített városokat, azt mondván, hogy elfoglalja azokat magának.2 Mikor tehát Ezékiás látta, hogy Sénakhérib eljöve, és Jeruzsálemet meg akarná szállani: 3 Tanácsot tarta vezéreivel és vitézeivel, hogy a városon kivûl való forrásokat betöltsék; és azok segítségére lônek néki; 4 Mert összegyûlvén a sokaság, bedugának minden forrást és az ország közepén folyó patakot, mondván: Miért találjanak az assiriai királyok elegendô vizet, ha eljônek? 5 És felbátorodván, megépíté a város leromlott kerítését, felemelvén a tornyokig, és kivûl másik kôfalat is emelt, s Millót a Dávid városában, megerôsíté; ennekfelette szerze sok fegyvert és paizst. 6 És a nép fölé seregvezéreket tett, és maga köré gyûjtvén ôket a város kapujának utczájára, szóla az ô szívök szerint ekképen: 7 Erôsek legyetek és bátrak, semmit se féljetek, meg se rettenjetek az assiriai királytól és a vele való egész sokaságtól, mert velünk többen vannak, hogynem ô vele. 8 º vele testi erô van, velünk pedig az ùr a mi Istenünk, hogy megsegéljen minket és érettünk hadakozzék. És megbátorodék a nép, ezt hallván Ezékiástól, a Júda királyától. 9 Ezek után elküldé szolgáit Sénakhérib, az assiriai király Jeruzsálembe (ô pedig Lákis mellett volt egész seregével) Ezékiáshoz a Júda királyához, és az egész Júdához, mely Jeruzsálemben vala, mondván: 10 Ezt mondja Sénakhérib, az assiriai király: Kiben bíztok, hogy Jeruzsálemben maradtok a megszállás idején? 11 Avagy nem Ezékiás áltatott-é el titeket, hogy éhséggel és szomjúsággal ölne meg titeket, mondván: Az ùr, a mi Istenünk megszabadít minket az Assiriabeli király kezébôl! 12 Avagy nem Ezékiás pusztította-é el az ô magaslatait és oltárait, mikor így szólott Júdához és Jeruzsálemhez, mondván: Csak egy oltár elôtt imádkozzatok, és csak azon tömjénezzetek?! 13 Avagy nem tudjátok-é, mit mûveltem én és az én atyáim e föld minden népeivel? Vajjon e föld nemzetségeinek istenei megszabadíthatták-é az én kezembôl az ô földöket? 14 És kicsoda e nemzetségek istenei közûl az, a melyeket az én atyáim elvesztettek, a ki az én kezembôl az ô népét megszabadíthatta volna, hogy a ti Istenetek is az én kezembôl titeket megszabadíthatna? 15 Most azért Ezékiás titeket el ne ámítson és meg ne csaljon ily módon; ne higyjetek néki, mert ha egy népnek és országnak istene sem szabadíthatta meg az ô népét kezembôl és az én atyáim kezébôl: mennyivel kevésbbé szabadíthat meg titeket a ti Istenetek az én kezembôl! 16 Sôt ezenkívûl az ô szolgái még sokat szólának az ùr Isten ellen, és az ô szolgája Ezékiás ellen. 17 Levelet is íra, az Urat, Izráel Istenét káromlással illetvén, és szólván ellene ilyen módon: A mint e földön lakozó népek istenei meg nem szabadíthatták az ô népöket az én kezembôl: ekképen az Ezékiás Istene sem szabadíthatja meg az ô népét kezembôl. 18 És kiáltnak nagy felszóval zsidó nyelven Jeruzsálem népe ell en, mely a kerítésen vala, hogy ôket megrettentenék és megháborítanák, abban a reményben, hogy így a várost elfoglalhatják. 19 És úgy szólának a Jeruzsálem Istenérôl, mint a föld népeinek istenei felôl, melyek emberi kézzel csináltattak. 20 Akkor Ezékiás király könyörge, és ô vele Ésaiás próféta az Åmós fia e káromlásért, és felkiáltának az égre. 21 És elbocsátá az ùr az ô angyalát, a ki megöle minden erôs vitézt, elôljárót és vezért az assiriai király táborában, és nagy szégyennel megtére az ô földébe. Bemenvén pedig az ô istenének házába, ott az ô saját fiai fegyverrel ölék meg ôt. 22 Megszabadítá azért az ùr Ezékiást és a Jeruzsálem népét Sénakhéribtôl az assiriai királytól, és minden másoktól, és védelmezé ôket mindenfelôl. 23 És sokan ajándékokat hoznak vala Jeruzsálembe az ùrnak, Ezékiásnak is a Júda királyának drágaságokat, és ô felmagasztaltatott minden pogányok szemei elôtt azután. 24 Az idôben Ezékiás halálos betegségbe esék; de könyörgött az ùrhoz, a ki szóla hozzá és csudajelt adott néki. 25 De nem cselekedék Ezékiás az ô hozzá való jótétemény szerint, mert magában felfuvalkodék, azért Istennek haragja lôn rajta, Júdán és Jeruzsálemen. 26 Azonban megalázta magát Ezékiás az ô felfuvalkodottságában, Jeruzsálem lakosaival egybe; ezért nem szálla többé reájok az ùrnak haragja Ezékiás életében. 27 És igen nagy gazdagsága és dicsôsége vala Ezékiásnak. És csináltatott magának kincsesházat és ezüst, arany, drágakövek és drága fûszerszámok, paizsok és mindenféle drága szerszámok számára; 28 És tárházakat jövedelmének a gabonának, bornak, olajnak számára, és mindenféle barom számára istállókat, a nyájaknak pedig aklokat. 29 Városokat is építe magának, és szerze igen sok juhot és barmot, mert az Isten nagy gazdagságot adott néki. 30 És Ezékiás volt az, a ki betömé a Gihon vizeinek felsô forrását, és Dávid városának napnyugat felôl való részén vezeté lefelé. És minden dolgában igen szerencsés vala Ezékiás; 31 De mivel a Babilóniabeli fejedelmek követeivel megbarátkozék, a kik ô hozzá küldettek, hogy megtudakoznák a csudajelt, mely a földön lôn; elhagyá ôt az Isten, hogy megkisértené ôt és meglátná, mi volna az ô szívében. 32 Ezékiásnak pedig többi dolgai és jótéteményei ímé meg vannak írva az Ésaiás prófétának, az Åmós fiának látásában, és a Júda és Izráel királyainak könyvében. 33 Meghala pedig Ezékiás az ô atyáival, és eltemeték ôt a Dávid fiainak sírjaihoz vivô feljárón, és mind az egész Júda és Jeruzsálem nagy tisztességet tettek néki az ô halálának idején. És uralkodék Manasse, az ô fia helyette. 331 Tizenkét esztendôs vala Manasse, mikor uralkodni kezdett volt, és ötvenöt esztendeig uralkodott Jeruzsálemben.2 És gonoszul cselekedék az ùr szemei elôtt a pogányok útálatosságai szerint, a kiket az ùr az Izráel fiai elôl kiûzött vala. 3 Mert a magaslatokat ismét megépíté, a melyeket Ezékiás az ô atyja azelôtt elrontott vala, és oltárokat emele Baálnak, Aserákat is plántála, és tisztelé az ég minden seregeit, és szolgála azoknak. 4 Sôt az ùr házában is építe oltárokat, a melyrôl az ùr mondotta volt: Jeruzsálemben lészen az én nevem örökké. 5 És építe oltárokat az ég minden seregeinek, az ùr házának mindkét pitvariban. 6 És fiait átvitte a tûzön a Hinnom fiainak völgyében; és az idônek forgására ügyelt, jövendômondásokat, varázslásokat és szemfényvesztéseket ûzött, ördöngösöket és jövendômondókat szerzett, és sok gonoszságot cselekedett az ùr szemei elôtt, hogy ôt haragra indítaná. 7 A faragott bálványt, a melyet csináltatott vala, az ùr házában állítá fel, a melyrôl azt mondá az Isten Dávidnak, és az ô fiának Salamonnak: E házban és Jeruzsálemben, a melyet választottam az Izráel minden nemzetségei közûl, helyheztetem az én nevemet mindörökké; 8 És nem ûzöm ki az Izráelt e földrôl, melyet adtam volt a ti atyáitoknak; de csak úgy, ha ôk is mind megtartándják, a melyeket nékik Mózes által parancsoltam, minden törvényt, rendeléseket s ítéleteket; 9 De Manasse elcsábítá Júdát és Jeruzsálem lakóit, hogy még gonoszabbul cselekedjenek, mint a pogányok, a kiket az ùr kigyomlált volt az Izráel fiai elôl. 10 És noha megszólította az ùr Manassét és az ô népét; de nem figyelmezének reá. 11 Reájok hozá azért az ùr az Assiriabeli király seregének vezéreit, a kik Manassét megfogák és vasba vervén, megkötözék ôt két lánczczal, és Babilóniába vivék. 12 Mikor pedig nagy nyomorúságban volna, fohászkodék az ùrhoz az ô Istenéhez, és teljesen megalázta magát az ô atyáinak Istene elôtt. 13 És könyörögvén hozzá, megkegyelmeze néki, és meghallgatván könyörgését, visszahozá ôt Jeruzsálembe, az ô országába. Akkor ismeré meg Manasse, hogy az ùr az igaz Isten. 14 Ezek után a Dávid városának külsô kôfalát felépíté Gihontól napnyugat felé a völgyben, a halkapú bemeneteléig; Ofelt is körûlvéteté magas kerítéssel, és Júdának minden megerôsített városaiba seregvezéreket helyeze. 15 És eltávolítá az idegen isteneket és a bálványt az ùr házából, és minden oltárt, a melyet az ùr házának hegyén és Jeruzsálemben emeltetett, kihányatá azokat a városon kivûl. 16 És megépíté az ùr oltárát, és áldozék rajta hálaadó és dicsôítô áldozatokkal, és megparancsolá Júdának, hogy szolgáljanak az ùrnak, Izráel Istenének. 17 Mindazáltal még akkor a nép áldozik vala a magaslatokon; de csak az ùrnak, az ô Istenének. 18 Manassénak pedig többi dolgai, Istenéhez való könyörgése, a próféták intése, a kik az ùrnak, Izráel Istenének nevében szólának néki, ímé meg vannak írva az Izráel királyainak dolgai között. 19 Az ô könyörgése pedig, és hogy az Isten mint kegyelmezett volt meg néki, s az ô minden bûne és vétke; és a helyek, a melyeken magaslatokat épített volt, s Aserákat és bálványokat állított fel, minekelôtte megalázta volna magát: ímé meg vannak írva a Hózai beszédei között. 20 És meghala Manasse az ô atyáival, és eltemeték ôt az ô házában; és uralkodék Amon, az ô fia helyette. 21 Huszonkét esztendôs vala Amon, mikor uralkodni kezdett, és két esztendeig uralkodék Jeruzsálemben. 22 És gonoszul cselekedék az ùr szemei elôtt, miként az ô atyja Manasse cselekedett volt, mert áldozék Amon mindama bálványoknak, a melyeket az ô atyja Manasse csináltatott, és azoknak szolgál vala. 23 Meg sem alázá magát az ùr elôtt, mint az ô atyja Manasse megalázta magát; hanem még sokasítá Amon a bûnt. 24 Pártot ütének pedig az ô szolgái ô ellene, és ôt saját házában megölék. 25 A föld népe pedig levágá mindazokat, a kik Amon király ellen pártot ütének, és királylyá tevé a föld népe Jósiást az ô fiát helyette. 341 Nyolcz esztendôs vala Jósiás, mikor uralkodni kezdett volt, és uralkodott harminczegy esztendeig Jeruzsálemben.2 És jó dolgot cselekedék az ùr elôtt, és jára az ô atyjának Dávidnak útjain, és nem hajolt el sem jobbra, sem balra; 3 Mert az ô királyságának nyolczadik esztendejében, mikor még gyermek volna, kezdé keresni az ô atyjának Dávidnak Istenét; tizenkettedik esztendejében pedig Júdát és Jeruzsálemet kezdé megtisztítani a magaslatoktól, Aseráktól, bálványoktól és öntött képektôl. 4 Leronták ô elôtte a Baálok oltárait és az azokon levô szobrokat lehányatá; az Aserákat is a bálványokkal és öntött képekkel egyetembe szétrombolá és apróra töreté, és elhinteté azoknak temetôhelyén, a kik azoknak áldoztak vala. 5 A papok csontjait megégeté azoknak oltárain, és megtisztítá Júdát és Jeruzsálemet. 6 ìgy cselekedék Manassénak, Efraimnak és Simeonnak városaiban is, mind Nafthaliig, azoknak pusztáiban köröskörûl. 7 Lehányatá azért az oltárokat; az Aserákat és a bálványokat összetördelé mind porrá, és minden naposzlopot elpusztított Izráel egész földén; azután megtére Jeruzsálembe. 8 Királyságának tizennyolczadik esztendejében pedig, minekutána a földet és a házat megtisztítá, elküldé Sáfánt az Asália fiát, és Maaséját a város elôljáróját, és Joát a Joákház fiát, az emlékírót, hogy kijavíttatnák az ùrnak, az ô Istenének házát. 9 És menének Hilkiás fôpaphoz, és átadták néki az Isten házába begyült pénzt, a melyet a Léviták, az ajtónállók gyûjtöttek Manassétól, Efraimtól és az egész Izráel maradékaitól, és egész Júdától és Benjámintól, és Jeruzsálem lakóitól. 10 És adák a munkavezetôknek, a kik felvigyáztak az ùr házában, hogy adják azt a munkásoknak, a kik dolgoztak az ùr házában, hogy kijavítsák és helyreállítsák a házat. 11 És adának pénzt az ácsoknak és a kômûveseknek, hogy vegyenek faragott köveket, és fákat a kapcsolásokra, és a házak gerendázására, a melyeket elrontottak a Júda királyai. 12 És az emberek hûségesen végzik vala a munkát; a kikre felügyelének Jáhát és Obádia Léviták, a Mérári fiai közûl valók; és Zakariás, Mésullám, a Kéhátiták fiai közûl valók, a kik szorgalmazzák vala ôket. E Léviták pedig mindnyájan mesterek valának az éneklôszerszámokban. 13 A teherhordókat pedig (mert voltak felügyelôk a munkások felett mindenféle dologban) szorgalmazák a Léviták közûl való íródeákok, igazgatók és ajtónállók. 14 Mikor pedig kihozák azok a pénzt, a mely az ùr házában gyûlt össze: megtalálá Hilkia pap az ùr törvénykönyvét, a melyet Mózes által adott volt. 15 Szóla pedig Hilkia, és monda Sáfánnak, az íródeáknak: A törvénykönyvet megtalálám az ùr házában. És adá Hilkia a könyvet Sáfánnak. 16 És vivé Sáfán a könyvet a királyhoz, és elbeszélé néki a dolgot, mondván: Valamit bíztál a te szolgáidra, abban híven eljárnak; 17 Mert az ùr házában talált pénzt összeszedvén, adák a felügyelôknek és munkásoknak kezébe. 18 Továbbá jelenté Sáfán íródeák a királynak, mondván: Hilkia pap nékem egy könyvet ada; és olvasott abból Sáfán a király elôtt. 19 Mikor pedig a király hallotta a törvény beszédit, ruháit megszaggatá. 20 És parancsola a király Hilkia papnak, és Ahikámnak a Sáfán fiának, Abdonnak a Mika fiának, és az íródeáknak Sáfánnak, és Asájának a király szolgájának, mondván: 21 Menjetek el, és keressétek meg az Urat én érettem, s az Izráel és Júda maradékaiért, a könyv beszédei felôl, a mely megtaláltatott, mert nagy az ùr haragja, a mely mi reánk szállott azért, hogy a mi atyáink nem tartották meg az ùrnak beszédét, hogy mind a szerint cselekedtek volna, a mint e könyvben megíratott. 22 Elméne azért Hilkia és a király embere Húlda prófétaasszonyhoz, a Sallum feleségéhez, a ki Thókéhát fia vala, a ki Hasrának, a ruhák gondviselôjének fia vala (ô pedig Jeruzsálemben, a második utczában lakik vala) és a szerint szólának néki. 23 Ki monda nékik: ìgy szól az ùr, Izráel Istene: Mondjátok meg a férfinak, a ki titeket hozzám küldött; 24 Ezt mondja az ùr: ìmé én veszedelmet hozok e helyre és ennek lakosira, mindazokat az átkokat, a melyek meg vannak írva a könyvben, a melyet felolvastak a Júda királya elôtt; 25 Mivel elhagytak engem, és idegen isteneknek tömjéneztek, hogy engem haragra gerjeszszenek az ô kezeiknek minden cselekedetei által. Felgerjedt az én haragom e hely ellen, és el sem oltatik. 26 A Júda királyának pedig, a ki titeket küldött, hogy az Urat megkérdjétek, így szóljatok: ìgy szól az ùr, Izráel Istene: A mi a beszédeket illeti, a melyeket hallottál: 27 Mivel a te szíved meglágyult, és magadat megaláztad az Isten elôtt, mikor hallád az ô beszédeit e hely ellen és az ô lakosai ellen; mivel magadat megaláztad elôttem, és ruháidat megszaggattad és sírtál elôttem: én is meghallgattalak, ezt mondja az ùr. 28 ìmé én téged a te atyáid közé takarítlak, és tétetel a te sírodba békességben, és nem látják a te szemeid azt a veszedelmet, a melyet én hozok e helyre és ennek lakóira. És e szerint beszélték el ezt a királynak. 29 Akkor a király elkülde, és összegyûjteté Júdának és Jeruzsálemnek minden véneit. 30 És felméne a király az ùr házába, és ô vele Júdának minden férfiai, és Jeruzsálem lakosai, a papok, a Léviták és az egész nép kicsinytôl fogva nagyig, és elolvasá fülök hallására a szövetség könyvének minden beszédeit, a melyet találtak vala az ùr házában. 31 Azután felállván a király az ô helyén, fogadást tôn az ùr elôtt, hogy ô az Urat követendi, és hogy parancsolatit, bizonyságtételeit és rendeléseit teljes szívébôl és teljes lelkébôl megôrzendi, cselekedvén a szövetség beszédeit, a melyek megirattak abban a könyvben. 32 És felfogadtatá e dolgot mindazokkal, a kik Jeruzsálembôl és Benjáminból valók. És Jeruzsálem lakói az Istennek, az ô atyáik Istenének szövetsége szerint cselekedének. 33 Akkor elpusztított Jósiás minden útálatos bálványt Izráel fiainak egész földjérôl, és kényszeríte mindenkit, valaki találtatik vala Izráelben, hogy szolgáljon az ùrnak, az ô Istenöknek; és az ô egész életében nem szakadának el az ùrtól, atyáik Istenétôl. 351 És megtartá Jósiás Jeruzsálemben a húsvétünnepet az ùrnak; és megölék a páskhabárányt az elsô hónap tizennegyedik napján.2 És állítá a papokat az ôrállásukra, és buzdítá ôket az ùr házának szolgálatára. 3 És monda a Lévitáknak, a kik az egész Izráelt oktatják, és magokat az ùrnak szentelék: Helyheztessétek a szent ládát a házba, a melyet készített volt Salamon a Dávid fia, az Izráel királya; nem kell most vállatokon hordoznotok; hanem szolgáljatok az ùrnak, a ti Istenteknek, és az ô népének az Izráelnek. 4 És készítsétek el magatokat a ti családjaitok és csoportjaitok szerint, a mint Dávid az Izráel királya elrendelte volt, és megírta az ô fia Salamon. 5 És álljatok a szent helyen, a nép közûl való testvéreitek családjainak csoportjai és a Léviták családjának egy-egy csoportja szerint. 6 Azután öljétek meg a páskhabárányt, és szenteljétek meg magatokat, és készítsétek el azt a ti atyátokfiainak, hogy az ùrnak Mózes által lett beszéde szerint cselekedjetek. 7 És ada Jósiás a nép fiai számára juhokat, bárányokat és gödölyéket, mindezeket a húsvéti áldozatokra; mindenkinek, valaki ott találtatik vala, szám szerint harminczezeret, és háromezer tulkot; ezek mind a királyéból valának. 8 Az ô fejedelmei is szabad akaratjokból a községnek, a papoknak és a Lévitáknak adakozának; Hilkia, Zakariás és Jéhiel, az Isten házának fejedelmei, adának a papoknak a húsvét áldozatira kétezerhatszáz juhot és háromszáz tulkot. 9 Konánia pedig és Semája és Nétanéel az ô atyjafiai, Hasábia, Jéhiel és Józabád, a Léviták fejedelmei, adának a Lévitáknak a húsvét áldozatira ötezer juhot és ötszáz tulkot. 10 Készen levén a szolgálat, a papok helyeikre állának, a Léviták is csapatjaik szerint, a mint a király parancsolta. 11 Megölék azért a páskhabárányt, és a papok hintik vala kezökbôl a vért, a Léviták pedig a bárányok bôrét húzzák le. 12 És külön választák az egészen égôáldozatra valókat, hogy adnák azokat a nép közûl való családok csoportjainak, hogy áldoznának az ùrnak, a mint a Mózes könyvében megiratott; azonképen a tulkokból is elválaszták. 13 És megsüték a páskhabárányt szokás szerint a tûznél; a megszenteltetett állatokat pedig megfôzék fazekakban, vasfazekakban és üstökben: és nagy hamarsággal adák az egész községnek. 14 Ezek után magoknak és a papoknak is elkészíték a páskhabárányt, mert a papok, az Åron fiai az égôáldozatoknak és a kövérségeknek megáldozásával el valának foglalva késô éjszakáig, azért a Léviták készíték el mind magoknak, mind a papoknak, az Åron fiainak. 15 Az éneklôk is, az Asáf fiai, szolgálatukban valának, Dávidnak, Asáfnak, Hémánnak és Jédutunnak, a király prófétájának parancsolatja szerint; az ajtónállók is mindnyájan az ajtóknál valának; nem távozhatának szolgálatukból, hanem az ô atyjokfiai, a Léviták készíték vala el nékik. 16 És elkészüle az ùrnak minden szolgálata azon a napon, hogy megtartanák a páskhát, egészen égôáldozatokkal áldozván az ùr oltárán, a Jósiás király parancsolatja szerint. 17 Megtartották tehát az Izráel fiai, a kik jelen lehetének, a páskhát abban az idôben, és a kovász nélkûl való kenyerek ünnepét hét napon át. 18 Ehez hasonló páskhát nem tartottak Izráelben a Sámuel próféta idejétôl fogva; Izráel királyai közûl is senki sem tartott olyan páskhát, a milyet Jósiás tartott és a papok, a Léviták, egész Júda, és a kik Izráelbôl jelen voltak, és Jeruzsálem lakosai. 19 Jósiás királyságának tizennyolczadik évében tartott ez a páskha. 20 Mindezek után, hogy az Isten házát Jósiás helyreállítá, feljöve Nékó, Égyiptom királya, hogy az Eufrátes mellett való Kárkemis városát elfoglalná; és Jósiás ellene ment. 21 És noha követeket külde ô hozzá Nékó, ezt mondván: Mi közöm te hozzád nékem, Júda királya? Mert én most nem ellened megyek, hanem az én országom ellensége ellen, és Isten parancsolta, hogy siessek; ne tusakodjál az Isten ellen, a ki én velem van, hogy el ne veszessen téged; 22 Mindazáltal Jósiás nem tére ki ô elôle, hanem, hogy megütköznék vele, öltözetit megváltoztatá, és nem hallgatott Nékó beszédeire, a melyek az Isten szájából származtak vala. Elméne azért hogy megütközzék vele Megiddó mezején. 23 Akkor a kézívesek nyilakat lövének Jósiás királyra, és monda a király az ô szolgáinak: Vigyetek ki engem innét; mert nagyon megsebesültem. 24 Levévén azért ôt az ô szolgái a szekérbôl, másik szekerére helyezék, és vivék Jeruzsálembe: És meghala, és eltemetteték az ô atyáinak sírjába; s egész Júda és Jeruzsálem siránkozék Jósiás felett. 25 Jerémiás is siratá Jósiást, és siralmas énekekkel siratják vala ôt az éneklô férfiak és asszonyok mindnyájan mind e mai napig, a melyek szokásossá lettek Izráelben, s ímé azok meg vannak írva a Jerémiás siralmaiban. 26 Jósiásnak pedig többi dolgai, és a szerint való jó tettei, a mint az ùrnak törvényében meg van írva; 27 És az ô elsô és utolsó dolgai, ímé meg vannak írva az Izráel és Júda királyainak könyvében. 361 És elôhozá a föld népe Joákházt a Jósiás fiát, és királylyá tette ôt atyja helyett Jeruzsálemben.2 Huszonhárom esztendôs vala Jóákház, mikor uralkodni kezde, és három hónapig uralkodék Jeruzsálemben. 3 És letevé ôt Égyiptom királya Jeruzsálemben, és a földre adót vetett, száz talentom ezüstöt és egy talentom aranyat. 4 És Égyiptom királya Eliákimot az ô testvérét tette királylyá Júda és Jeruzsálem felett, megváltoztatván nevét Joákimra; Joákházt pedig az ô testvérét fogá és elvivé Nékó Égyiptomba. 5 Huszonöt esztendôs vala Joákim, mikor uralkodni kezdett, és tizenegy esztendeig uralkodék Jeruzsálemben; de gonoszul cselekedék az ùr elôtt, az ô Istene elôtt. 6 És feljöve ellene Nabukonodozor a babilóniai király, és kettôs békót vete lábaira, hogy Babilóniába vinné ôt. 7 Az ùr házában való edények egy részét is elvivé Nabukonodozor Babilóniába, és helyezteté azokat az ô templomába, Babilóniában. 8 Jóákimnak pedig többi dolgai és az ô útálatosságai, a melyeket cselekedett, s a melyek találtattak ô benne, ímé meg vannak írva az Izráel és Júda királyainak könyvében; és uralkodék helyette Joákin, az ô fia. 9 Nyolcz esztendôs korában kezdett uralkodni Joákin, és három hónapig és tíz napig uralkodék Jeruzsálemben; de ô is gonoszúl cselekedék az ùr elôtt. 10 Az esztendô fordultával pedig elkülde Nabukodonozor király, és elviteté ôt Babilóniába, az ùr házának drága edényeivel együtt, és királylyá tevé az ô testvérét Sédékiást Júda és Jeruzsálem felett. 11 Huszonegy esztendôs korában kezdett uralkodni Sédékiás, és uralkodék tizenegy esztendeig Jeruzsálemben. 12 És gonoszul cselekedék az ùr elôtt, az ô Istene elôtt, és nem alázta meg magát Jeremiás próféta elôtt, a ki az ùr képében szól vala néki. 13 Sôt még Nabukodonozor király ellen is pártot ütött, a ki ôt az Isten nevére megesküdtette vala, s makacscsá és önfejûvé lett, a helyett, hogy megtért volna az ùrhoz, Izráel Istenéhez. 14 Sôt még a papok fejedelmei és a nép is, mindnyájan szaporították a bûnt a pogányok minden undokságai szerint, és megfertôztették az ùr házát, a melyet megszentelt vala Jeruzsálemben. 15 És az ùr, az ô atyáiknak Istene elküldé hozzájok követeit jó idején, mert kedvez vala az ô népének és az ô lakhelyének. 16 De ôk az Isten követeit kigúnyolták, az ô beszédeit megvetették, és prófétáival gúnyt ûztek; míglen az ùrnak haragja felgerjede az ô népe ellen, s többé nem vala segítség. 17 És reájok hozá a Káldeusok királyát, a ki fegyverrel ölé meg ifjaikat az ô szent hajlékukban, s nem kedveze sem az ifjaknak és szûzeknek, sem a vén és elaggott embereknek, mindnyájokat kezébe adá. 18 És az Isten házának mindenféle edényeit, nagyokat, kicsinyeket, és az ùr házának kincseit, s a királynak és az ô vezéreinek kincseit, mindezeket Babilóniában viteté. 19 Az Isten házát meggyújták, Jeruzsálem kôfalait lerontották, palotáit mind elégeték tûzzel, és minden drágaságait elpusztították. 20 És a kik a fegyver elôl megmenekültek, azokat elhurczolta Babilóniába, és néki és fiainak szolgáivá lettek mindaddig, míg a persiai birodalom fel nem támadott; 21 Hogy beteljesedjék az ùrnak Jeremiás szája által mondott beszéde, míg lerójja a föld az ô szombatjait, mert az elpusztulás egész ideje alatt nyugovék, hogy betelnének a hetven esztendôk. 22 És Czírus persa király elsô esztendejében, hogy beteljesednék az ùrnak Jeremiás szája által mondott beszéde, az ùr felindítá Czírus persa király lelkét, és ô kihirdetteté az ô egész birodalmában, élôszóval és írásban is, mondván: 23 ìgy szól Czírus, a persa király: Az ùr, a mennynek Istene e föld minden országait nékem adta, és º parancsolta meg nékem, hogy építsek néki házat Jeruzsálemben, a mely Júdában van; valaki azért ti köztetek az ô népe közûl való, legyen vele az ùr, az ô Istene, és menjen fel. Forras: http://www.biblegateway.com/
Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek! |
|