 |
 |
 |
|
|||
| |||
| |||
| |||
|
|
|
|
|
|
11 Pál, Jézus Krisztus apostola az Isten akaratjából, és Timotheus atyafi, az Isten gyülekezetének, a mely Korinthusban van, mindama szentekkel egybe, a kik egész Akhájában vannak:2 Kegyelem néktek és békesség Istentôl a mi Atyánktól és az ùr Jézus Krisztustól. 3 Åldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalmasságnak atyja és minden vígasztalásnak Istene; 4 A ki megvígasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvígasztalhassunk bármely nyomorúságba esteket azzal a vígasztalással, a mellyel Isten vígasztal minket. 5 Mert a mint bôséggel kijutott nékünk a Krisztus szenvedéseibôl, úgy bôséges a mi vígasztalásunk is Krisztus által. 6 De akár nyomorgattatunk, a ti vígasztalástokért és üdvességtekért van az, mely hathatós ugyanazon szenvedések elviselésére, a melyeket mi is szenvedünk; akár megvígasztaltatunk, a ti vígasztalástokért és üdvösségtekért van az. És a mi reménységünk erôs felôletek, 7 Tudván, hogy a miképen társaink vagytok a szenvedésben, azonképen a vígasztalásban is. 8 Mert nem akarjuk, hogy ne tudjatok atyámfiai a mi nyomorúságunk felôl, a mely Åzsiában esett rajtunk, hogy felette igen, erônk felett megterheltettünk, úgy hogy életünk felôl is kétségben valánk: 9 Sôt magunk is halálra szántuk magunkat, hogy ne bizakodnánk mi magunkban, hanem Istenben, a ki feltámasztja a holtakat: 10 A ki ilyen nagy halálból megszabadított és szabadít minket: a kiben reménykedünk, hogy ezután is meg fog szabadítani; 11 Velünk együtt munkálkodván ti is az érettünk való könyörgésben, hogy a sokak által nékünk adatott kegyelmi ajándék sokak által háláltassék meg mi érettünk. 12 Mert a mi dicsekedésünk ez, lelkiismeretünk bizonysága, hogy isteni ôszinteséggel és tisztasággal, nem testi bölcseséggel, hanem Isten kegyelmével forgolódtunk a világon, kiváltképen pedig ti köztetek. 13 Mert nem egyebet írunk néktek, hanem a mit olvastok, vagy el is ismertek, sôt reménylem, hogy el is fogtok ismerni mindvégig; 14 A minthogy némi részben el is ismertétek rólunk, hogy dicsekvéstek vagyunk, a miképen ti is nékünk az ùr Jézus napján. 15 És ezzel a bizodalommal akartam elôbb hozzátok menni, hogy másodizben nyerjetek kegyelmet; 16 És köztetek általmenni Macedóniába, és Macedóniából ismét hozzátok térni vissza, és tôletek elkísértetni Júdeába. 17 Hát ezt akarva, vajjon könnyelmûen cselekedtem-é? vagy a mit akarok, test szerint akarom-é, hogy nálam az igen igen, és a nem nem legyen? 18 De hû az Isten, hogy a mi beszédünk hozzátok nem volt igen és nem. 19 Mert az Isten Fia Jézus Krisztus, a kit köztetek mi hirdettünk, én és Silvánus és Timotheus, nem volt igen és nem, hanem az igen lett ô benne. 20 Mert Istennek valamennyi igérete ô benne lett igenné és ô benne lett Åmenné az Isten dicsôségére mi általunk. 21 A ki pedig minket ti veletek egybe Krisztusban megerôsít és megken minket, az Isten az; 22 A ki el is pecsételt minket, és a léleknek zálogát adta a mi szíveinkbe. 23 Én pedig az Istent hívom bizonyságul az én lelkemre, hogy titeket kímélve nem mentem el eddig Korinthusba. 24 Nem hogy uralkodnánk a ti hiteteken, hanem munkatársai vagyunk a ti örömeteknek; mert hitben állotok. 21 Azt tettem pedig fel magamban, hogy nem megyek közétek ismét szomorúsággal.2 Mert ha én megszomorítlak titeket, ugyan ki az, a ki megvidámít engem, hanemha a kit én megszomorítok? 3 És azért írtam néktek éppen azt, hogy mikor oda megyek, meg ne szomoríttassam azok miatt, a kiknek örülnöm kellene; meg lévén gyôzôdve mindenitek felôl, hogy az én örömöm mindnyájatoké. 4 Mert sok szorongattatás és szívbeli háborgás között írtam néktek sok könyhullatással, nem, hogy megszomoríttassatok, hanem hogy megismerjétek azt a szeretetet, a mellyel kiváltképen irántatok viseltetem. 5 Ha pedig valaki megszomorított, nem engem szomorított meg, hanem részben, hogy azt ne terheljem, titeket mindnyájatokat. 6 Elég az ilyennek a többség részérôl való ilyen megbüntetése: 7 Annyira, hogy éppen ellenkezôleg ti inkább bocsássatok meg néki és vígasztaljátok, hogy valamiképen a felettébb való bánat meg ne eméssze az ilyet. 8 Azért kérlek titeket, hogy tanusítsatok iránta szeretetet. 9 Mert azért írtam is, hogy bizonyosan megtudjam felôletek, ha mindenben engedelmesek vagytok-é? 10 A kinek pedig megbocsáttok valamit, én is: mert ha én is megbocsátottam valamit, ha valakinek megbocsátottam, ti érettetek cselekedtem Krisztus színe elôtt; hogy meg ne csaljon minket a Sátán: 11 Mert jól ismerjük az ô szándékait. 12 Mikor pedig Troásba mentem a Krisztus evangyélioma ügyében és kapu nyittatott nékem az ùrban, nem volt lelkemnek nyugodalma, mivelhogy nem találtam Titust, az én atyámfiát; 13 Hanem elbúcsúzván tôlük, elmentem Macedoniába. 14 Hála pedig az Istennek, a ki mindenkor diadalra vezet minket a Krisztusban, és az ô ismeretének illatját minden helyen megjelenti mi általunk. 15 Mert Krisztus jó illatja vagyunk Istennek, mind az üdvözülôk, mind az elkárhozók között; 16 Ezeknek halál illatja halálra; amazoknak pedig élet illatja életre. És ezekre kicsoda alkalmatos? 17 Mert mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, a kik meghamisítják az Isten ígéjét; hanem tisztán, sôt szinte Istenbôl szólunk az Isten elôtt a Krisztusban. 31 Elkezdjük-é ismét ajánlgatni magunkat? Vagy talán szükségünk van, mint némelyeknek, ajánló levelekre hozzátok, avagy tôletek?2 A mi levelünk ti vagytok, beírva a mi szívünkbe, a melyet ismer és olvas minden ember; 3 A kik felôl nyilvánvaló, hogy Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, nem tentával, hanem az élô Isten Lelkével írva; nem kôtáblákra, hanem a szívnek hústábláira. 4 Ilyen bizodalmunk pedig Isten iránt a Krisztus által van. 5 Nem mintha magunktól volnánk alkalmatosak valamit gondolni, úgy mint magunkból; ellenkezôleg a mi alkalmatos voltunk az Istentôl van: 6 A ki alkalmatosokká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem betûé, hanem léleké; mert a betû megöl, a lélek pedig megelevenít. 7 Ha pedig a halálnak betûkkel kövekbe vésett szolgálata dicsôséges vala, úgyhogy Izráel fiai nem is nézhettek Mózes orczájára arczának elmúló dicsôsége miatt: 8 Hogyne volna még inkább dicsôséges a léleknek szolgálata? 9 Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsôséges, mennyivel inkább dicsôséges az igazság szolgálata? 10 Sôt a dicsôített nem is dicsôséges ebben a részben az ôt meghaladó dicsôség miatt. 11 Mert ha a dicsôséges az elmulandó, sokkal inkább dicsôséges a mi megmarad. 12 Azért ilyen reménységben nagy nyiltsággal szólunk; 13 És nem, miként Mózes, a ki leplet borított az orczájára, hogy ne lássák Izráel fiai az elmulandónak végét. 14 De megtompultak az ô elméik. Mert ugyanaz a lepel mind e mai napig ott van az ó szövetség olvasásánál felfedetlenül, mivelhogy a Krisztusban tûnik el; 15 Sôt mind máig, a mikor csak olvassák Mózest, lepel borul az ô szívökre. 16 Mikor pedig megtér az ùrhoz, lehull a lepel. 17 Az ùr pedig a Lélek; és a hol az ùrnak Lelke, ott a szabadság. 18 Mi pedig az ùrnak dicsôségét mindnyájan fedetlen arczczal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsôségrôl dicsôségre, úgy mint az ùrnak Lelkétôl. 41 Annakokáért, mivelhogy ilyen szolgálatban vagyunk, a mint a kegyelmet nyertük, nem csüggedünk el;2 Hanem lemondtunk a szégyen takargatásáról, mint a kik nem járunk ravaszságban, és nem is hamisítjuk meg az Isten ígéjét, de a nyilvánvaló igazsággal kelletjük magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten elôtt. 3 Ha mégis leplezett a mi evangyéliomunk, azoknak leplezett, a kik elvesznek: 4 A kikben e világ istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsôséges evangyéliomának világosságát, a ki az Isten képe. 5 Mert nem magunkat prédikáljuk, hanem az ùr Jézus Krisztust; magunkat pedig, mint a ti szolgáitokat, a Jézusért. 6 Mert az Isten, a ki szólt: setétségbôl világosság ragyogjon, ô gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsôsége ismeretének a Jézus Krisztus arczán való világoltatása végett. 7 Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy amaz erônek nagy volta Istené legyen, és nem magunktól való. 8 Mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk; kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; 9 Üldöztetünk, de el nem hagyatunk; tiportatunk, de el nem veszünk; 10 Mindenkor testünkben hordozzuk az ùr Jézus halálát, hogy a Jézusnak élete is látható legyen a mi testünkben. 11 Mert mi, a kik élünk, mindenkor halálra adatunk a Jézusért, hogy a Jézus élete is látható legyen a mi halandó testünkben. 12 Azért a halál mi bennünk munkálkodik, az élet pedig ti bennetek. 13 Mivelhogy pedig a hitnek mi bennünk is ugyanaz a lelke van meg, a mint írva van: Hittem és azért szóltam; hiszünk mi is, és azért szólunk; 14 Tudván, hogy a ki feltámasztotta az ùr Jézust, Jézus által minket is feltámaszt, és veletek együtt elôállít. 15 Mert minden ti érettetek van, hogy a kegyelem sokasodva sokak által a hálaadást bôségessé tegye az Isten dicsôségére. 16 Azért nem csüggedünk; sôt ha a mi külsô emberünk megromol is, a belsô mindazáltal napról-napra újul. 17 Mert a mi pillanatnyi könnyû szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsôséget szerez nékünk; 18 Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók. 51 Mert tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentôl, nem kézzel csinált, örökké való házunk a mennyben.2 Azért is sóhajtozunk ebben, óhajtván felöltözni erre a mi mennyei hajlékunkat; 3 Ha ugyan felöltözötten is mezíteleneknek nem találtatunk! 4 Mert a kik e sátorban vagyunk is, sóhajtozunk megterheltetvén; mivelhogy nem kívánunk levetkôztetni, hanem felöltöztetni, hogy a mi halandó, elnyelje azt az élet. 5 A ki pedig minket erre elkészített, az Isten az, a ki a Lélek zálogát is adta minékünk. 6 Azért mivelhogy mindenkor bízunk, és tudjuk, hogy e testben lakván, távol vagyunk az ùrtól 7 (Mert hitben járunk, nem látásban); 8 Bizodalmunk pedig van, azért inkább szeretnénk kiköltözni e testbôl, és elköltözni az ùrhoz. 9 Azért igyekezünk is, hogy akár itt lakunk, akár elköltözünk, néki kedvesek legyünk. 10 Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélôszéke elôtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, a miket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt. 11 Ismervén tehát az ùrnak félelmét, embereket térítünk, Isten elôtt pedig nyilván vagyunk; reménylem azonban, hogy a ti lelkiesméretetek elôtt is nyilván vagyunk. 12 Mert nem ajánljuk ismét magunkat néktek, hanem alkalmat adunk ti néktek a velünk való dicsekedésre, hogy legyen mit felelnetek a színbôl és nem szívbôl dicsekedôknek. 13 Ha azért bolondok vagyunk, Istenért; ha eszesek vagyunk, érettetek van az. 14 Mert a Krisztusnak szerelme szorongat minket, 15 ùgy vélekedvén, hogy ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy a kik élnek, ezután ne magoknak éljenek, hanem annak, a ki érettök meghalt és feltámasztatott. 16 Azért mi ezentúl senkit sem ismerünk test szerint; sôt ha ismertük is Krisztust test szerint, de már többé nem ismerjük. 17 Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé újjá lett minden. 18 Mindez pedig Istentôl van, a ki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és a ki nékünk adta a békéltetés szolgálatát; 19 Minthogy az Isten volt az, a ki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nékik az ô bûneiket, és reánk bízta a békéltetésnek ígéjét. 20 Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne mi általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel. 21 Mert azt, a ki bûnt nem ismert, bûnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk ô benne. 61 Mint együttmunkálkodók intünk is, hogy hiába ne vettétek légyen az Isten kegyelmét.2 Mert ô mondja: Kellemetes idôben meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. ìmé itt a kellemetes idô, ímé itt az üdvösség napja. 3 Senkit semmiben meg ne botránkoztassunk, hogy a szolgálatunk ne szidalmaztassék: 4 Hanem ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái; sok tûrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban, 5 Vereségben, tömlöczben, háborúságban, küzködésben, virrasztásban, böjtölésben, 6 Tisztaságban, tudományban, hosszútûrésben, szívességben, Szent Lélekben, tettetés nélkûl való szeretetben, 7 Igazmondásban, Isten erejében; az igazságnak jobb és bal felôl való fegyvereivel; 8 Dicsôség és gyalázat által, rossz és jó hír által; mint hitetôk, és igazak; 9 Mint ismeretlenek, és mégis ismeretesek; mint megholtak, és ím élôk; mint ostorozottak, és meg nem ölöttek; 10 Mint bánkódók, noha mindig örvendezôk; mint szegények, de sokakat gazdagítók; mint semmi nélkül valók, és mindennel bírók. 11 A mi szánk megnyílt ti néktek, korinthusiak, a mi szívünk kitárult. 12 Nem mi bennünk vagytok szorosságban, hanem szorosságban vagytok a ti szívetekben. 13 Viszonzásul (mint gyermekeimnek szólok) tárjátok ki ti is szíveteket. 14 Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége a világosságnak a, sötétséggel? 15 És mi egyezsége Krisztusnak Béliállal? vagy mi köze hívônek hitetlenhez? 16 Vagy mi egyezése Isten templomának bálványokkal? Mert ti az élô Istennek temploma vagytok, a mint az Isten mondotta: Lakozom bennök és közöttük járok; és leszek nékik Istenök, és ôk én népem lesznek. 17 Annakokáért menjetek ki közûlök, és szakadjatok el, azt mondja az ùr, és tisztátalant ne illessetek; és én magamhoz fogadlak titeket, 18 És leszek néktek Atyátok, és ti lesztek fiaimmá és leányaimmá, azt mondja a mindenható ùr. 71 Mivelhogy azért ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, Isten félelmében vivén véghez a mi megszentelésünket.2 Fogadjatok be minket; senkit meg nem bántottunk, senkit meg nem rontottunk, senkit meg nem csaltunk. 3 Nem vádképen mondom; hisz elôbb mondottam, hogy szívünkben vagytok, hogy együtt haljunk, együtt éljünk. 4 Nagy az én bizodalmam hozzátok, nagy az én dicsekvésem felôletek; telve vagyok vígasztalódással, felettébb való az én örömem minden mi nyomorúságunk mellett. 5 Mert mikor Macedóniába jöttünk, sem volt semmi nyugodalma a mi testünknek, sôt mindenképen nyomorogtunk; kívül harcz, belôl félelem. 6 De az Isten, a megalázottak vígasztalója, minket is megvígasztalt Titus megjöttével. 7 Sôt nem megjöttével csupán, hanem azzal a vígasztalással is, a mellyel ti vígasztaltátok meg, hírül hozván nékünk a ti kivánkozástokat, a ti kesergésteket, a ti hozzám való ragaszkodástokat; úgyhogy én még jobban örvendeztem. 8 Hát ha megszomorítottalak is titeket azzal a levéllel, nem bánom, noha bántam; mert látom, hogy az a levél, ha ideig-óráig is, megszomorított titeket. 9 Most örülök, nem azért, hogy megszomorodtatok, hanem hogy megtérésre szomorodtatok meg. Mert Isten szerint szomorodtatok meg, hogy miattunk semmiben kárt ne valljatok. 10 Mert az Isten szerint való szomorúság üdvösségre való megbánhatatlan megtérést szerez; a világ szerint való szomorúság pedig halált szerez. 11 Mert ímé ez a ti Isten szerint való megszomorodástok milyen n agy buzgóságot keltett ti bennetek, sôt védekezést, sôt bosszankodást, sôt félelmet, sôt kívánkozást, sôt buzgóságot, sôt bosszúállást. Mindenképen bebizonyítottátok, hogy tiszták vagytok e dologban. 12 Ha tehát írtam is néktek, nem a sértô miatt, sem a sértett miatt; hanem hogy nyílvánvaló legyen nálatok a mi irántatok való buzgóságunk Isten elôtt. 13 Annakokáért megvigasztalódtunk a ti vigasztalástokon; de sokkal inkább örültünk a Titus örömén, hogy az ô lelkét ti mindnyájan megnyugtattátok: 14 Mert ha dicsekedtem valamit néki felôletek, nem maradtam szégyenben; de a mint ti néktek mindent igazán szólottam, azonképen a mi Titus elôtt való dicsekvésünk is igazsággá lett. 15 És ô még jobb szívvel van irántatok, visszaemlékezvén mindnyájatoknak engedelmességére, hogy félelemmel és rettegéssel fogadtátok ôt. 16 Örülök, hogy mindenképen bízhatom bennetek. 81 Tudtotokra adjuk pedig, atyámfiai, Istennek azt a kegyelmét, a melyet Macedónia gyülekezeteivel közlött,2 Hogy a nyomorúság sok próbái közt is bôséges az ô örömük és igen nagy szegénységük jószívûségük gazdagságává növekedett. 3 Mert, bizonyság vagyok rá, erejök szerint, sôt erejük felett is adakoznak, 4 Sok könyörgéssel kérvén minket, hogy a szentek iránt való szolgálat jótéteményébe és közösségébe fogadjuk be ôket. 5 És nem a miképen reméltük, hanem önmagukat adták elôször az ùrnak, és nékünk is az Isten akaratjából. 6 Hogy kérnünk kellett Titust, hogy a miképen elkezdette, azonképen végezze is be nálatok ezt a jótéteményt is. 7 Azért, miképen mindenben bôvölködtök, hitben, beszédben, ismeretben és minden buzgóságban és hozzánk való szeretetben, úgy e jótéteményben is bôvölködjetek. 8 Nem parancsképen mondom, hanem hogy a mások buzgósága által a ti szeretetetek valódiságát is kipróbáljam. 9 Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztusnak jótéteményét, hogy gazdag lévén, szegénnyé lett érettetek, hogy ti az ô szegénysége által meggazdagodjatok. 10 Tanácsot is adok e dologban; mert hasznos az néktek, a kik nemcsak a cselekvést, hanem az akarást is elkezdtétek tavaly óta. 11 Most hát a cselekvést is vigyétek végbe; hogy a miképen az akarás készsége, azonképen a végrehajtás is ahhoz képest legyen, a mitek van. 12 Mert ha a készség megvan, a szerint kedves az, a mije kinek-kinek van, és nem a szerint, a mije nincs. 13 Mert nem úgy, hogy másoknak könnyebbségük, néktek pedig nyomorúságtok legyen, hanem egyenlôség szerint; e mostani idôben a ti bôségtek pótolja amazoknak fogyatkozását; 14 Hogy amazoknak bôsége is pótolhassa a ti fogyatkozástokat, hogy így egyenlôség legyen; 15 A mint megvan írva: A ki sokat szedett, nem volt többje; és a ki keveset, nem volt kevesebbje. 16 Hála pedig az Istennek, ki ugyanazt a buzgóságot oltotta értetek a Titus szívébe. 17 Mivelhogy intésünket ugyan elfogadta, de nagy buzgóságában önként ment hozzátok. 18 Elküldöttük pedig vele együtt amaz atyafit is, a ki az összes gyülekezetekben dícséretes az evangyéliomért; 19 Nemcsak pedig, hanem a gyülekezetek útitársunknak is megválaszták ebben a jó ügyben, a melyet mi szolgálunk magának az ùrnak dicsôségére és a ti készségetekre; 20 òvakodván, hogy senki se ócsárolhasson minket a mi szolgálatunk által való bôséges jótétemény miatt; 21 Mert gondunk van a tisztességre nemcsak az ùr elôtt, hanem az emberek elôtt is. 22 Sôt elküldöttük velök a mi atyánkfiát is, a kinek buzgó voltát sok dologban sokszor kipróbáltuk, most pedig még sokkal buzgóbb, irántatok való nagy bizodalmánál fogva. 23 Akár Titusról van szó, ô az én társam és ti köztetek segítségem; akár a mi atyánkfiai felôl, ôk a gyülekezetek követei, Krisztus dicsôsége: 24 Adjátok azért szereteteteknek és felôletek való dicsekedésünknek bizonyságát irántuk a gyülekezet elôtt is. 91 A szentek iránt való szolgálatról felesleges is néktek írnom.2 Hiszen ismerem a ti készségteket, a melylyel dicsekszem felôletek a macedónoknak, hogy Achája kész a múlt esztendô óta; és a ti buzgóságtok sokakat magával ragadt. 3 Mindamellett elküldöttem az atyafiakat, hogy a mi felôletek való dicsekedésünk ebben a részben hiábavaló ne legyen; hogy, a mint mondám, készen legyetek. 4 Hogy aztán, ha a macedónok velem együtt odajutnak és titeket készületlenül találnak, valamiképen szégyent ne valljunk mi, hogy ne mondjam ti, ebben a dologban. 5 Szükségesnek véltem azért utasítani az atyafiakat, hogy elôre menjenek el hozzátok, és készítsék el elôre a ti elôre megígért adományotokat, hogy az úgy legyen készen, mint adomány, és nem mint ragadomány. 6 Azt mondom pedig: A ki szûken vet, szûken is arat; és a ki bôven vet, bôven is arat. 7 Kiki a mint eltökélte szívében, nem szomorúságból, vagy kénytelenségbôl; mert a jókedvû adakozót szereti az Isten. 8 Az Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok áraszsza minden kegyelmét; hogy mindenben, mindenkor teljes elégségtek lévén, minden jótéteményre bôségben legyetek, 9 A mint megvan írva: Szórt, adott a szegényeknek; az ô igazsága örökké megmarad. 10 A ki pedig magot ád a magvetônek és kenyeret eleségül, ád és megsokasítja a ti vetésteket és megnöveli a ti igazságtoknak gyümölcsét, 11 Hogy mindenben meggazdagodjatok a teljes jószívûségre, a mely általunk háláadást szerez az Istennek. 12 Mert e tisztnek szolgálata nemcsak a szenteknek szükségét elégíti ki, hanem sok háláadással bôséges az Isten elôtt; 13 A mennyiben e szolgálatnak próbája által dicsôítik az Istent a ti Krisztus evangyéliomát valló engedelmességtekért, és a ti hozzájuk és mindenekhez való adakozó jószívûségtekért, 14 Mikor érettetek könyörögve ôk is vágyakoznak utánatok az Istennek rajtatok való bôséges kegyelme miatt. 15 Az Istennek pedig legyen hála az ô kimondhatatlan ajándékáért. 101 Magam pedig, én Pál, kérlek titeket a Krisztus szelídségére és engedelmességére, a ki szemtôl szemben ugyan alázatos vagyok közöttetek, de távol bátor vagyok irántatok:2 Kérlek pedig, hogy a mikor jelen leszek, ne kelljen bátornak lennem ama bizodalomnál fogva, a melylyel úgy gondolom bátor lehetek némelyekkel szemben, a kik úgy gondolkodnak felôlünk, mintha mi test szerint élnénk. 3 Mert noha testben élünk, de nem test szerint vitézkedünk. 4 Mert a mi vitézkedésünk fegyverei nem testiek, hanem erôsek az Istennek, erôsségek lerontására; 5 Lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, a mely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak; 6 És készen állván megbüntetni minden engedetlenséget, mihelyst teljessé lesz a ti engedelmességtek. 7 A szem elôtt valókra néztek? Ha valaki azt hiszi magáról, hogy ô a Krisztusé, viszont azt is gondolja meg önmagában, hogy a mint ô maga a Krisztusé, azonképen mi is a Krisztuséi vagyunk. 8 Mert ha még egy kissé felettébb dicsekedem is a mi hatalmunkkal, a melyet az ùr a ti építéstekre és nem megrontásotokra adott, én nem vallok szégyent; 9 Hogy ne láttassam, mintha csak ijesztgetnélek a leveleim által. 10 Mert, úgy mondják, a levelei ugyan súlyosak és kemények; de a maga jelenvolta erôtelen, és beszéde silány. 11 Gondolja meg azt, a ki ilyen, hogy a milyenek vagyunk távol, a levelek által való beszédben, éppen olyanok leszünk, ha megjelenünk, cselekedetben is. 12 Mert nem merjük magunkat azokhoz számítani, vagy hasonlítani, a kik magukat ajánlják; de azok magukat magukhoz mérvén és magukhoz hasonlítván magukat, nem okosan cselekesznek. 13 De mi nem dicsekszünk mértéktelenül, hanem ama mérôzsinór mértéke szerint, a melyet Isten adott nékünk mértékül, hogy hozzátok is elérjünk. 14 Mert nem feszítjük túl magunkat, mintha nem értünk volna el hozzátok; hiszen hozzátok is eljutottunk a Krisztus evangyéliomával, 15 A kik nem dicsekeszünk mértéktelenül mások munkájával, de reméljük, hogy hitetek megnôttével nagyokká leszünk köztetek a mi mérôzsinórunk szerint bôségesen, 16 Hogy rajtatok túl is hirdessük az evangyéliomot, nem dicsekedvén más mértéke szerint a készszel. 17 A ki pedig dicsekszik, az ùrban dicsekedjék. 18 Mert nem az a kipróbált, a ki magát ajánlja, hanem a kit az ùr ajánl. 111 Vajha elszenvednétek tôlem egy kevés balgatagságot! Sôt szenvedjetek el engem is.2 Mert isteni buzgósággal buzgok értetek; hisz eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy mint szeplôtlen szûzet állítsalak a Krisztus elé. 3 Félek azonban, hogy a miként a kígyó a maga álnokságával megcsalta Évát, akként a ti gondolataitok is megrontatnak és eltávolodnak a Krisztus iránt való egyenességtôl. 4 Mert hogyha az, a ki jô, más Jézust prédikál, a kit nem prédikáltunk, vagy más lelket vesztek, a mit nem vettetek, vagy más evangyéliomot, a mit be nem fogadtatok, szépen eltûrnétek. 5 Mert én azt gondolom, hogy semmiben sem vagyok alábbvaló a fô-fô apostoloknál. 6 Ha pedig avatatlan vagyok is a beszédben, de nem az ismeretben; sôt mindenben, mindenképen nyilvánvalókká lettünk elôttetek. 7 Avagy vétkeztem-é, mikor magamat megaláztam, hogy ti felmagasztaltassatok, hogy ingyen hirdettem néktek az Isten evangyéliomát? 8 Más gyülekezeteket fosztottam meg, zsoldot vévén, hogy néktek szolgáljak; és mikor nálatok voltam és szûkölködtem, nem voltam terhére senkinek. 9 Mert az én szükségemet kipótolták a Macedoniából jött atyafiak; és rajta voltam és rajta is leszek, hogy semmiben se legyek terhetekre. 10 Krisztus igazsága bennem, hogy én ettôl a dicsekvéstôl nem esem el Achája vidékén. 11 Miért? Hogy nem szeretlek titeket? Tudja az Isten. 12 De a mit cselekszem, cselekedni is fogom, hogy elvágjam az alkalmat, az alkalomkeresôk elôl; hogy a mivel dicsekesznek, olyanoknak találtassanak abban, mint mi is. 13 Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, a kik a Krisztus apostolaivá változtatják át magukat. 14 Nem is csoda; hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává. 15 Nem nagy dolog azért, ha az ô szolgái is átváltoztatják magokat az igazság szolgáivá; a kiknek végök az ô cselekedeteik szerint lészen. 16 Ismét mondom: ne tartson engem senki esztelennek; de ha mégis, fogadjatok be mint esztelent is, hogy egy kicsit én is dicsekedhessem. 17 A mit mondok, nem az ùr szerint mondom, hanem mintegy esztelenül a dicsekvésnek ezzel a merészségével. 18 Mivelhogy sokan dicsekesznek test szerint, dicsekeszem én is. 19 Hisz okosok lévén, örömest eltûritek az eszteleneket. 20 Mert eltûritek, ha valaki leigáz titeket, ha valaki felfal, ha valaki megfog, ha valaki felfuvalkodik, ha valaki arczul ver titeket. 21 Szégyenkezve mondom, mivelhogy mi erôtelenek voltunk; de a miben merész valaki, esztelenül szólok, merész vagyok én is. 22 Héberek ôk? Én is. Izráeliták-é? Én is. Åbrahám magva-é? Én is. 23 Krisztus szolgái-é? (balgatagul szólok) én méginkább; több fáradság, több vereség, több börtön, gyakorta való halálos veszedelem által. 24 A zsidóktól ötször kaptam negyvenet egy híján. 25 Háromszor megostoroztak, egyszer megköveztek, háromszor hajótörést szenvedtem, éjt-napot a mélységben töltöttem; 26 Gyakorta való utazásban, veszedelemben folyó vizeken, veszedelemben rablók közt, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztában, veszedelemben tengeren, veszedelemben hamis atyafiak közt; 27 Fáradságban és nyomorúságban, gyakorta való virrasztásban, éhségben és szomjúságban, gyakorta való bôjtölésben, hidegben és mezítelenségben. 28 Mindezeken kivûl van az én naponkénti zaklattatásom, az összes gyülekezetek gondja. 29 Ki beteg, hogy én is beteg ne volnék? Ki botránkozik meg, hogy én is ne égnék? 30 Ha dicsekednem kell, az én gyengeségemmel dicsekszem. 31 Az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, a ki mindörökké áldott, tudja, hogy nem hazudom. 32 Damaskusban Aretás király helytartója ôrzette a damaskusiak városát, akarván engem megfogni; 33 És az ablakon át, kosárban bocsátottak le a kôfalon, és megmenekültem kezei közûl. 121 A dicsekvés azonban nem használ nékem; rátérek azért a látomásokra és az ùrnak kijelentéseire.2 Ismerek egy embert a Krisztusban, a ki tizennégy évvel ezelôtt (ha testben-é, nem tudom; ha testen kívûl-é, nem tudom; az Isten tudja) elragadtatott a harmadik égig. 3 És tudom, hogy az az ember, (ha testben-é, ha testen kivûl-é, nem tudom: az Isten tudja), 4 Elragadtatott a paradicsomba, és hallott kimondhatatlan beszédeket, a melyeket nem szabad embernek kibeszélnie. 5 Az ilyennel dicsekeszem; magammal pedig nem dicsekeszem, ha csak az én gyengeségeimmel nem. 6 Mert ha dicsekedni akarok, nem leszek esztelen; mert igazságot mondok; de megtürtôztetem magamat, hogy valaki többnek ne tartson, mint a minek lát, vagy a mit hall tôlem. 7 És hogy a kijelentések nagysága miatt el ne bizakodjam, tövis adatott nékem a testembe, a Sátán angyala, hogy gyötörjön engem, hogy felettébb el ne bizakodjam. 8 Ezért háromszor könyörögtem az ùrnak, hogy távozzék el ez tôlem; 9 És ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erôm erôtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekeszem azért az én erôtelenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem. 10 Annakokáért gyönyörködöm az erôtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szorongattatásokban Krisztusért; mert a mikor erôtelen vagyok, akkor vagyok erôs. 11 Dicsekedvén, balgataggá lettem; ti kényszerítettetek reá. Mert néktek kellett volna engem ajánlanotok; mert semmiben sem vagyok alábbvaló a fô-fô apostoloknál, noha semmi vagyok. 12 Apostolságomnak jelei megbizonyosodtak közöttetek sok tûrésben, jelekben, csodákban és erôkben is. 13 Mert micsoda az, a miben megkárosodtatok a többi gyülekezetek mellett, hanem ha az, hogy én magam nem voltam néktek terhetekre? Bocsássátok meg nékem ezt az igazságtalanságot! 14 ìmé harmadízben is kész vagyok hozzátok menni, és nem leszek terhetekre; mert nem azt keresem, a mi a tiétek, hanem titeket magatokat. Mert nem a gyermekek tartoznak kincseket gyûjteni a szülôknek, hanem a szülôk a gyermekeknek. 15 Én pedig nagy örömest áldozok és esem áldozatul a ti lelketekért; még ha ti, a kiket én igen szeretek, kevésbbé szerettek is engem. 16 De ám legyen, hogy én nem voltam terhetekre; hanem álnok lévén ravaszsággal fogtalak meg titeket. 17 Avagy a kiket hozzátok küldtem, azok közûl valamelyik által kifosztottalak-é titeket? 18 Megkértem Titust, és vele együtt elküldtem amaz atyafit; csak nem fosztott ki titeket Titus? Nem egyazon Lélek szerint jártunk-é? Nem azokon a nyomokon-é? 19 Azt hiszitek megint, hogy elôttetek mentegetjük magunkat. Az Isten elôtt Krisztusban szólunk; mindezt pedig, szeretteim, a ti épüléstekért. 20 Mert félek azon, hogy ha odamegyek, nem talállak majd olyanoknak, a milyeneknek szeretnélek, és engem is olyannak találtok, a milyennek nem szeretnétek; hogy valamiképen versengések, irígységek, indulatoskodások, viszszavonások, rágalmazások, fondorkodások, felfuvalkodások, pártoskodások lesznek köztetek; 21 Hogy mikor újra odamegyek, megaláz engem az én Istenem ti köztetek, és sokakat megsiratok azok közûl, a kik ezelôtt vétkeztek és meg nem tértek a tisztátalanságból, paráznaságból és bujaságból, a mit elkövettek. 131 Ezúttal harmadszor megyek hozzátok. Két vagy három tanú vallomása alapján megáll minden dolog.2 Elôre megmondtam és elôre mondom, mint másodszori ottlétemkor, és most is távollétemben írom azoknak, a kik ezelôtt vétkeztek, és a többieknek mind, hogy ha ismét odamegyek, nem leszek kíméletes; 3 Mert hát az általam szóló Krisztusnak bizonyságát keresitek, a ki irányotokban nem erôtelen, hanem erôs ti bennetek. 4 Mert noha megfeszíttetett erôtelenségbôl, mindazáltal él Istennek hatalmából. És noha mi erôtelenek vagyunk benne, de vele együtt élünk majd Isten erejébôl ti nálatok. 5 Kísértsétek meg magatokat, ha a hitben vagytok-é? magatokat próbáljátok meg. Avagy nem ismeritek-é magatokat, hogy a Jézus Krisztus bennetek van? Kivévén, ha méltatlanok vagytok. 6 De reménylem, hogy megismeritek, hogy mi nem vagyunk méltatlanok. 7 Az Istent pedig kérem, hogy semmi gonoszt ne cselekedjetek; nem hogy mi méltóknak láttassunk, hanem hogy ti a jót cselekedjétek, mi pedig mintegy méltatlanok legyünk. 8 Mert semmit sem cselekedhetünk az igazság ellen, hanem csak az igazságért. 9 Mert örvendünk, ha mi erôtelenek vagyunk, ti meg erôsek vagytok; ezt pedig kérjük is; a ti tökéletesedésetekért. 10 Azért írom ezeket távollétemben, hogy jelenlétemben ne kelljen keményen viselkednem ama hatalom szerint, a melyet az ùr adott nékem építésre és nem rontásra. 11 Végezetre, atyámfiai, legyetek jó egészségben, épüljetek, vígasztalódjatok, egy értelemben legyetek, békességben éljetek; és a szeretetnek és békességnek Istene lészen veletek. 12 Köszöntsétek egymást szent csókkal. 13 (13:12) Köszöntenek titeket a szentek mindnyájan. 14 (13:13) Az ùr Jézus Krisztusnak kegyelme, és az Istennek szeretete, és a Szent Léleknek közössége mindnyájatokkal. Åmen. Forras: http://www.biblegateway.com/
Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek! |
|
|
|
|
|
