Szent Biblia (Bible in Hungarian) - 2 Királyok Szent Biblia (Bible in Hungarian). Szent Biblia.
Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!                Isten nevét hiába ne vedd!                Az Úr napját szenteld meg!                Atyádat és anyádat tiszteld!                Ne ölj!                Ne paráználkodj!                Ne lopj!                Ne hazudj,mások becsületében kárt ne tégy!                Felebarátod házastársát ne kívánd!                Mások tulajdonát ne kívánd!               
Magyar valtozatChristian portálon

Christian források

 
2 Királyok
   

Vissza a tartalom a Biblia

1

1 És elszakadt Moáb, Akháb halála után, az Izráeltôl.
2  És mikor Akházia kibukott az ô felházának korlátján Samariában, és megbetegedék, követeket külde el, a kiknek azt parancsolá: Menjetek el, kérdjetek tanácsot a Baálzebubtól, az Ekron istenétôl, hogy meggyógyulok-é e betegségbôl?
3  Az ùrnak angyala pedig szóla Thesbitel Illésnek: Kelj fel, menj el eleibe a Samariabeli király követeinek, és szólj nékik: Nincs-é Isten Izráelben, hogy Baálzebubhoz, az Ekron istenéhez mentek tanácsot kérdeni?
4  Azért azt mondja az ùr: Az ágyból, a melyben fekszel, fel nem kelsz, hanem kétség nélkûl meghalsz. És elméne Illés.
5  És mikor a követek visszajöttek ô hozzá, monda nékik: Miért jöttetek vissza?
6  És felelének néki: Egy férfiú jöve elônkbe, és monda nékünk: Menjetek el, térjetek vissza a királyhoz a ki titeket elküldött, és mondjátok meg néki: Ezt mondja az ùr: Nincs-é Izráelben Isten, hogy te a Baálzebubhoz Ekron istenéhez küldesz tanácsot kérdeni? Azért az ágyból, a melyben fekszel, fel nem kelsz, hanem kétség nélkûl meghalsz.
7  És monda nékik: Milyen volt az a férfiú, a ki elôtökbe jött volt, és ezeket a beszédeket szólá néktek?
8  És felelének néki: Egy szôr-ruhás ember, derekán bôr övvel felövezve. Akkor monda: Thesbites Illés volt.
9  És hozzá külde egy ötven ember elôtt járó fôembert, az alatta való ötven emberrel. És mikor ez hozzá felment, ott ült fenn a hegy tetején, és monda néki: Isten embere, a király azt parancsolja: Jôjj le!
10  Felelvén Illés, monda az ötven ember elôtt járó fôembernek: Ha én Isten embere vagyok, szálljon tûz alá az égbôl, és emészszen meg téged és az alattad való ötven embert. És tûz szálla alá az égbôl, és megemészté ôt és az ô ötven emberét.
11  És ismét külde ô hozzá a király más ötven ember elôtt való fôembert, mind az ötven férfival egybe, a ki szóla és monda néki: Isten embere, a király azt parancsolja, hogy hamar jôjj alá!
12  És felele Illés, és monda nékik: Ha Isten embere vagyok, szálljon tûz az égbôl alá, és emészszen meg téged és a te ötven emberedet. És Istennek tüze szálla alá az égbôl, és megemészté ôt és az ô ötven emberét.
13  És újra elküldött egy harmadik ötven ember elôtt járó fôembert is, az ô ötven emberével együtt, és felmenvén ez az ötven ember elôtt járó fôember, elméne és térdre borult Illés elôtt, és könyörögvén néki, monda: òh Isten embere, kérlek, legyen becsülete a te szemeid elôtt az én lelkemnek, és ezeknek a te szolgáidnak, ez ötven ember lelkének!
14  ìmé tûz szállott le az égbôl és megemészté az ötven ember elôtt való elébbi két fôembert, az ô ötven emberével egybe: Most azért legyen becsülete az én lelkemnek a te szemeid elôtt!
15  Ekkor szóla az ùr angyala Illésnek: Menj alá vele, ne félj semmit tôle. És ô felkelvén aláméne vele a királyhoz.
16  És szóla néki: Ezt mondja az ùr: A miért követeket küldöttél tanácsot kérdeni Baálzebubhoz, Ekron istenéhez, mintha nem volna Izráelben Isten, a kinek a beszédébôl tanácsot kérdhetnél: azért fel nem kelsz ez ágyból, a melyben fekszel, hanem kétség nélkûl meghalsz.
17  És meghalt az ùrnak beszéde szerint, a melyet szólott Illés, és uralkodék Jórám ô helyette, Jórámnak, a Josafát fiának, a Júdabeli királynak második esztendejében; mert Akháziának nem volt fia.
18  Akháziának egyéb dolgai pedig, a melyeket cselekedett, vajjon nincsenek-é megírva az Izráel királyainak krónika-könyvében?

2

1 És lôn mikor az ùr Illést fel akará vinni a szélvész által mennyekbe: elméne Illés és Elizeus Gilgálból.
2  És monda Illés Elizeusnak: Maradj itt, kérlek, mert az ùr Béthelbe küldött engem. És felele Elizeus: Él az ùr, és a te lelked, hogy el nem hagylak téged! És mikor lemenének Béthel felé:
3  Kijövének a próféták fiai, a kik Béthelben valának, Elizeushoz, és mondának néki: Nem tudod-é, hogy e mai napon az ùr elragadja a te uradat tôled? És monda: Tudom én is, hallgassatok.
4  És monda néki Illés: Elizeus! Maradj itt, kérlek; mert az ùr engem Jérikhóba küldött. º azonban monda: Él az ùr és a te lelked, hogy el nem hagylak téged. És mikor elmenének Jérikhóba:
5  A próféták fiai, a kik Jérikhóban valának, Elizeushoz jövének, és mondának néki: Nem tudod-é, hogy e mai napon az ùr a te uradat elragadja tôled? És ô monda: Én is tudom, hallgassatok.
6  Azután monda néki Illés: Maradj itt, kérlek, mert az ùr engem a Jordán mellé küldött. De ô felele Él az ùr és a te lelked, hogy el nem hagylak téged. És elmenének együtt mindketten.
7  Ötven férfiú pedig a próféták fiai közûl utánok menvén, velök szemben messze megállának, mikor ôk ketten a Jordán mellett megállottak.
8  És fogá Illés az ô palástját, és összehajtva azt, megüté azzal a vizet; és az kétfelé válék; úgy hogy mind a ketten szárazon menének át rajta.
9  És mikor általmentek, monda Illés Elizeusnak: Kérj tôlem, mit cselekedjem veled, mielôtt tôled elragadtatom. És monda Elizeus: Legyen, kérlek, a te benned való léleknek kettôs mértéke én rajtam.
10  És ô monda: Nehéz dolgot kértél; mégis, ha majd meglátándasz engem, mikor tôled elragadtatom, meglesz, a mit kérsz: ha pedig meg nem látándasz, nem lesz meg.
11  És lôn, a mikor menének és menvén beszélgetének, ímé egy tüzes szekér tüzes lovakkal elválasztá ôket egymástól. És felméne Illés a szélvészben az égbe.
12  Elizeus pedig ezt látván, kiált vala: Édes atyám, édes atyám! Izráel szekerei és lovagjai! És nem látá ôt többé. És vevé a maga ruháit, és két részre szakasztá azokat,
13  És felemelé az Illés palástját, a mely róla leesett, és visszatért, és megállott a Jordán partján.
14  És vevé az Illés palástját, a mely róla leesett, és azzal megüté a vizet, és monda: Hol van az ùr, az Illés Istene? És mikor ô is megütötte a vizet, kétfelé válék az; és általméne Elizeus.
15  És mikor látták ôt a próféták fiai, a kik átellenben Jérikhónál valának, mondának: Az Illés lelke megnyugodt Elizeuson. És eleibe menének néki, és meghajták magokat ô elôtte a földig;
16  És mondának néki: ìmé a te szolgáid között van ötven ember, erôs férfiak, küldd el ôket, hadd keressék meg a te uradat, hátha az ùrnak lelke ragadta el ôt, és letette ôt valamelyik hegyen, vagy völgyben. De ô monda: Ne küldjetek.
17  De azok kényszerítették ôt egész a megszégyenülésig, és monda: Hát küldjetek el! És elküldék az ötven férfiút, de harmadnapig keresvén sem találták meg ôt.
18  És mikor visszajöttek ô hozzá, mert Jérikhóban lakott, monda nékik: Nem mondottam-é, hogy ne menjetek el?
19  És mondának a város férfiai Elizeusnak: ìmé e város jó lakóhely volna, a mint uram magad látod; de a vize ártalmas, és a föld gyümölcsét meg nem érleli.
20  És monda: Hozzatok nékem egy új csészét, és tegyetek sót belé. És elhozák néki.
21  º pedig kiment a forráshoz, és bele veté a sót, és monda: Ezt mondja az ùr: Meggyógyítottam e vizeket; nem származik ezután azokból halál és idétlen termés.
22  És egészségesekké lônek a vizek mind e mai napig, Elizeus beszéde szerint, a melyet szólott.
23  Felméne azután onnét Béthelbe; és mikor az úton felfelé méne, apró gyermekek jövének ki a városból, a kik ôt csúfolják vala, ezt mondván: Jôjj fel, kopasz, jôjj fel, kopasz!
24  És hátratekintvén és meglátván ôket, megátkozá ôket az ùr nevében, és az erdôbôl két nôstény medve jövén ki, szétszaggata közûlök negyvenkét gyermeket.
25  Onnét azután felment a Kármel hegyére; onnét pedig Samariába tért vissza.

3

1 Jórám pedig, az Akháb fia kezde uralkodni Izráelen Samariában Josafátnak, a Júda királyának tizennyolczadik esztendejében, és uralkodék tizenkét esztendeig.
2  És gonoszul cselekedék az ùrnak szemei elôtt, de nem annyira, mint az ô atyja és anyja; mert elrontá a Baál képét, a melyet az ô atyja készíttetett volt.
3  De mindazáltal követé Jeroboámnak, a Nébát fiának bûneit, a ki vétekbe ejtette volt az Izráelt és el nem távozék azoktól.
4  És Mésának, a Moáb királyának nagyon sok juha volt, és az Izráel királyának adóban százezer bárány és százezer kos gyapját fizette.
5  De mikor meghalt Akháb, a Moáb királya elszakadt az Izráel királyától.
6  Kiméne azért Jórám király azon a napon Samariából, és megszámlálá az egész Izráelt:
7  És elméne, és külde követeket Josafáthoz, Júda királyához, ezt izenvén néki: A Moáb királya elszakadt tôlem; eljösz-é velem a Moáb ellen a hadba? Felele: Felmegyek, úgy én, mint te; úgy az én népem, mint a te néped; úgy az én lovam, mint a te lovaid.
8  És monda: Mely úton menjünk fel? Felele: Az Edom pusztájának útján.
9  És elméne az Izráel királya és Júda királya és az Edom királya; és mikor hét napig bolyongtak az úton, nem volt vize sem a tábornak, sem a velök volt barmoknak.
10  Akkor monda az Izráel királya: Jaj, jaj; az ùr azért hívta egybe e három királyt, hogy a Moáb kezébe adja ôket!
11  És monda Josafát: Nincs itt az ùr prófétái közûl egy sem, hogy általa tanácsot kérhetnénk az ùrtól? És felele egy az Izráel királyának szolgái közûl, és monda: Itt van Elizeus, a Sáfát fia, a ki Illésnek kezeire vizet tölt vala.
12  És monda Josafát: Nála van az ùrnak beszéde. És alámenének hozzá az Izráel királya, és Josafát, és az Edom királya.
13  És monda Elizeus az Izráel királyának: Mi közöm van hozzád? Menj a te atyádnak és anyádnak prófétáihoz! És monda néki az Izráel királya: Ne utasíts el; mert az ùr gyûjtötte össze ezt a három királyt, hogy a Moáb kezébe adja ôket.
14  És monda Elizeus: Él a Seregek Ura, a ki elôtt állok, ha nem nézném Josafátnak, a Júda királyának személyét, bizony téged nem néznélek, és rád sem tekintenék;
15  Hozzatok ide egy énekest. És mikor énekelt elôtte az éneklô, az ùrnak keze lôn ô rajta.
16  És monda: Ezt mondja az ùr: Csináljatok itt és ott e patakon árkokat;
17  Mert ezt mondja az ùr: Nem láttok sem szelet, sem esôt, és mégis e patak megtelik vízzel, hogy ihattok mind ti, mind a ti nyájatok és barmaitok.
18  Kevés pedig még ez az ùr szemei elôtt, hanem a Moábot is kezetekbe adja,
19  És megvesztek minden kulcsos várost és minden szép várost, és minden jótermô fát kivagdaltok, és minden kútfôt betöltötök, és minden jó szántóföldet behánytok kövekkel.
20  És lôn reggel, a mikor áldozatot szoktak tenni, ímé vizek jônek vala Edom útjáról, és megtelék a föld vízzel.
21  Mikor pedig meghallotta az egész Moáb, hogy feljöttek a királyok ô ellenök harczolni, egybegyûlének mindnyájan, a kik fegyvert foghattak, és megállottak az ô tartományuk határán.
22  És mikor felkeltek reggel, és a nap feljött a vizekre, úgy láták a Moábiták, mintha ô ellenökbe az a víz vereslenék, mint a vér.
23  És mondának: Vér ez! Megvívtak a királyok egymással, és megölte egyik a másikát. Prédára most, Moáb!
24  De mikor az Izráel táborához jutottak, felkeltek az Izráeliták, és megverték a Moábitákat, és azok megfutamodtak elôttök; betörtek hozzájok és leverték Moábot.
25  És városaikat lerontották, és a jó szántóföldekre kiki követ hányt, és elborították azt kövekkel, és minden kútfôt behánytak, és minden jótermô fát kivágtak, úgy hogy csak Kir-Haréset kôfalait hagyták fenn; de körûlvevék azt is a parittyások, és lerontották.
26  Látván pedig a Moáb királya, hogy legyôzettetik, a viadalban, maga mellé vett hétszáz fegyverfogó férfiút, hogy keresztül törjenek az Edom királyához; de nem bírtak.
27  Akkor vevé az ô elsôszülött fiát, a ki ô helyette uralkodandó volt, és égôáldozatul megáldozá a kôfalon. Mely dolog felett az Izráel népe igen felháborodék, és elmenének onnét, és megtérének az ô földjökbe.

4

1 És kiálta egy asszony a próféták fiainak feleségei közûl Elizeushoz, és monda: A te szolgád, az én férjem meghalt; te tudod, hogy a te szolgád félte az Urat. Eljött pedig a hitelezô, hogy elvigye mind a két gyermekemet, hogy néki szolgái legyenek.
2  Monda néki Elizeus: Mit cselekedjem veled? Mondd meg nékem, mi van a házadban? Monda az: A te szolgálóleányod házában nincs egyéb, csak egy korsó olaj.
3  Akkor monda: Menj el, kérj ottkinn minden te szomszédidtól üres edényeket, de ne keveset;
4  És menj be és zárkózzál be magad a te fiaiddal, és tölts az olajból mindenik edénybe, és a tele edényt állítsd félre.
5  És elment ô tôle, és bezárkózott az ô fiaival, azok hordták néki az edényeket, ô maga pedig csak töltögetett.
6  És mikor megtöltötte az edényeket, monda az ô fiának: Hozz ide még egy edényt. Felele az: Nincs több edény; és akkor megállott az olaj.
7  És elment, és elmondá ezt az Isten emberének. Az pedig monda: Menj el, add el az olajat, és fizesd ki hitelezôdet; te pedig és a te fiaid éljetek a maradékából.
8  És történt ebben az idôben, hogy Elizeus Súnembe ment. Ott volt egy gazdag asszony, a ki tartóztatá ôt, hogy nála egyék kenyeret. És lôn, hogy valamikor csak arra járt, betért oda, hogy kenyeret egyék.
9  És monda az asszony a férjének: ìmé úgy veszem észre, hogy az az Isten embere, a ki szüntelen erre jár által, szent ember;
10  Csináljunk, kérlek, egy kicsiny felházat, és tegyünk abba néki egy ágyat, asztalt, széket és gyertyatartót, hogy mikor hozzánk jön, hadd térjen oda.
11  És történt egy napon, hogy oda ment Elizeus, és megszállott a felházban, és megpihent ott.
12  És monda Géházinak, az ô szolgájának: Hívd ide azt a Súnemitát. Elôhívá azért azt, és az eleibe álla.
13  Megmondotta volt pedig néki: Mondd meg néki: ìmé nagy szorgalmassággal szolgálsz nékünk, mit kívánsz, hogy cselekedjem veled? Nincs-é valami mondani valód a király elôtt, vagy a sereg fôvezére elôtt? És monda az: Én az én nemzetségem között békességgel lakom.
14  Monda Elizeus: Mit lehetne tehát érette tennünk? Felele Géházi: Nincs fia és a férje vén ember.
15  És monda: Hívd ide! És a mikor oda hívta, megállott az ajtóban.
16  És monda Elizeus: Esztendô ilyenkorra fiút fogsz ölelni. És monda az: Ne, édes uram, Isten embere, ne mondj képtelen dolgot a te szolgálóleányodnak!
17  És teherbe esék az asszony és fiat szült abban az idôben, a melyet megmondott volt Elizeus.
18  De mikor megnôtt a gyermek, történt, hogy egy napon kiment az ô atyjához az aratókhoz,
19  És monda az ô atyjának: Jaj fejem, jaj fejem! És monda az ô atyja a szolgának: Vidd el ôt az anyjához.
20  Ki mikor felvette ôt, vivé az ô anyjához, és az az ölében tartá délig, és akkor meghalt.
21  És felméne az asszony, és az Isten emberének ágyára tevé ôt, és az ajtót bezárván kijöve onnét.
22  És elôhívatá az ô férjét és monda: Kérlek, küldj ide nékem egyet a szolgák közûl és egy szamarat, hadd menjek el hamar az Isten emberéhez, és mindjárt megjövök.
23  És az monda: Miért mégy ô hozzá, ma nincs sem újhold, sem szombat? Felele az: Csak hagyd rám!
24  És megnyergelé a szamarat, és monda a szolgának: Hajtsd és siess, ne késlelj engem a menésben, hanem ha mondándom néked.
25  És elmenvén, juta az Isten emberéhez a Kármel hegyére. És mikor meglátta ôt az Isten embere távolról, monda Géházinak, az ô szolgájának: ìmé a Súnemita ez!
26  Fuss, kérlek, eleibe, és kérdezd meg tôle, ha békességben van-é mind ô, mind az ô férje, mind az ô gyermeke?
Monda az: Békességben! 27  Mikor pedig az Isten emberéhez jutott a hegyre, átölelte az ô lábait; de Géházi oda ment, hogy elûzze ôt, az Isten embere azonban így szólt: Hagyj békét néki, mert megkeseredett az ô szíve, és az ùr eltitkolta tôlem, és nem jelentette meg nékem.
28  És monda az: Vajjon én kértem-é fiat az én uramtól? Nemde nem mondám-é néked: Ne csalj meg engemet?
29  És monda Elizeus Géházinak: Övezd fel derekadat, és vedd kezedbe az én pálczámat, és menj el, ha valakivel találkozol, ne köszönj néki, és annak is, a ki köszön néked, ne felelj, és az én pálczámat tedd a gyermek arczára.
30  De a gyermeknek anyja monda: Él az ùr és él a te lelked, hogy el nem hagylak téged. Felkele azért és követé ôt.
31  Géházi pedig már elôttök elment volt, és a pálczát a gyermek arczára fekteté, de nem szólott és nem is eszmélt rá a gyermek. Azért visszatért eleibe, és megmondá néki, mondván: Nem támadt fel a gyermek.
32  És bement Elizeus a házba, és ímé a gyermek ott feküdt halva az ô ágyán.
33  És bement, és bezárta az ajtót magára és a gyermekre, és könyörgött az ùrnak.
34  És az ágyra felhágván, a gyermekre feküdt, és az ô száját a gyermek szájára tevé, szemeit szemeire, kezeit kezeire, és ráborult, és megmelegedék a gyermek teste.
35  Azután felállott, és egyszer alá és fel járt a házban, majd újra felment és reáborult. Akkor a gyermek prüsszente vagy hétszer, és felnyitá szemeit a gyermek.
36  º pedig szólítá Géházit, és monda: Hívd ide a Súnemitát. És oda hívá azt. És mikor oda ment, monda: Vedd a te fiadat.
37  Ki mikor bement, lábához esék és leborula a földre, és az ô fiát fogván, kiméne.
38  Azután visszament Elizeus Gilgálba. Éhség vala pedig akkor az országban, és a próféták fiai ô vele laknak vala. És monda az ô szolgájának: Tedd fel a nagy fazekat, és fôzz valami fôzeléket a próféták fiainak.
39  Kiméne azért a mezôre, hogy paréjt szedjen. És holmi vad indákra találván, tele szedé az ô ruháját azokról sártökkel, és mikor hazament, belevagdalta a fazékba fôzeléknek; de nem tudta, hogy mi az?
40  Mikor azután feladták a férfiaknak, hogy egyenek, és ôk enni kezdének a fôzelékbôl, felkiáltának és mondának: Halál van a fazékban, Isten embere! És nem bírták megenni.
41  º pedig monda: Hozzatok lisztet. És beleveté azt a fazékba, és monda: Add fel immár a népnek, hadd egyenek. És nem volt már semmi rossz a fazékban.
42  Jöve pedig egy férfi a Baál Sálisából, és hoz vala az Isten emberének elsô zsengék kenyereit, húsz árpakenyeret, és megzsendült gabonafejeket az ô ruhájában; de ô monda: Add a népnek, hadd egyenek.
43  Felele az ô szolgája: Minek adjam ezt száz embernek? º pedig monda ismét: Add a népnek, hadd egyenek, mert ezt mondja az ùr: Esznek és még marad is.
44  És ô eleikbe adá, és evének, és még maradt is belôle, az ùrnak beszéde szerint.

5

1 És Naámán, a siriai király seregének fôvezére, az ô ura elôtt igen nagy férfiú és nagyrabecsült volt, mert általa szabadította volt meg az ùr Siriát; és az a férfi vitéz hôs, de bélpoklos volt.
2  Egyszer portyázó csapatok mentek ki Siriából, és azok Izráel országából egy kis leányt vittek el foglyul, és ez Naámán feleségének szolgált.
3  És monda ez az ô asszonyának: Vajha az én uram szembe lenne azzal a prófétával, a ki Samariában van, kétség nélkûl meggyógyítaná ôt az ô bélpoklosságából.
4  És Naámán beméne, és elbeszélé az ô urának, mondván: ìgy s így szólott az Izráel országából való leány!
5  Akkor monda Siria királya: Menj el, és ím levelet küldök az Izráel királyának. Elméne azért és vôn magával tíz tálentom ezüstöt és hatezer aranyat, azon felül tíz öltözô ruhát.
6  És elvivé a levelet az Izráel királyának, ezt írván: Mikor e levél hozzád érkezik, ímé az én szolgámat, Naámánt azért küldöttem hozzád, hogy ôt gyógyítsd meg bélpoklosságából.
7  De a mikor elolvasta az Izráel királya a levelet, megszaggatá az ô ruháit és monda: Isten vagyok-e én, hogy öljek és elevenítsek, hogy ez én hozzám küld, hogy gyógyítsam meg e férfiút az ô bélpoklosságából? Vegyétek eszetekbe és lássátok, hogy csak okot keres ellenem.
8  Mikor pedig meghallotta Elizeus, az Isten embere, hogy az Izráel királya ruháit megszaggatta, külde a királyhoz ilyen izenettel: Miért szaggattad meg a te ruháidat? Hadd jôjjön hozzám, és tudja meg, hogy van próféta Izráelben.
9  És elméne Naámán lovaival és szekereivel, és megálla az Elizeus házának ajtaja elôtt.
10  És külde Elizeus követet ô hozzá, mondván: Menj el és fürödj meg hétszer a Jordánban, és megújul a te tested, és megtisztulsz.
11  Akkor megharaguvék Naámán és elment, és így szólt: ìmé én azt gondoltam, hogy kijô hozzám, és elôállván, segítségûl hívja az ùrnak az ô Istenének nevét, és kezével megilleti a beteg helyeket, és úgy gyógyítja meg a kiütést.
12  Avagy nem jobbak-é Abana és Párpár, Damaskus folyóvizei Izráel minden vizeinél? Avagy nem fürödhetném-é meg azokban, hogy megtisztuljak? Ilyen módon megfordulván, nagy haraggal elment.
13  De hozzá menének az ô szolgái, és szólának néki, mondván: Atyám, ha valami nagy dolgot mondott volna e próféta néked, avagy nem tetted volna-é meg?
Mennyivel inkább, a mikor csak azt mondja, hogy fürödj meg és megtisztulsz? 14  Beméne azért a Jordánba, és belemeríté magát abba hétszer az Isten emberének beszéde szerint, és megújult az ô teste, mint egy kis gyermek teste, és megtisztult.
15  Azután visszatért egész kiséretével az Isten emberéhez, és bemenvén megálla elôtte, és monda: ìmé, most tudom már, hogy nincsen az egész földön Isten, csak Izráelben! Azért most vedd el, kérlek, ez ajándékot a te szolgádtól.
16  º pedig monda: Él az ùr, a ki elôtt állok, hogy el nem veszem. Kényszeríti vala pedig ôt, hogy elvegye; de ô nem akará.
17  És monda Naámán: Ha nem; adj kérlek a te szolgádnak e földbôl annyit, a mennyit elbír két öszvér; mert a te szolgád többé égôáldozattal, vagy egyéb áldozattal nem áldozik idegen isteneknek, hanem csak az ùrnak.
18  Ebben a dologban legyen az ùr kegyelmes a te szolgádnak, hogy mikor bemegy az én uram a Rimmon templomába, hogy ott imádkozzék, és ô az én kezemre támaszkodik, ha akkor én is meghajlok a Rimmon templomában: azt, hogy én meghajlok a Rimmon templomában, bocsássa meg az ùr a te szolgádnak ebben a dologban.
19  És monda néki Elizeus: Eredj el békességgel. És mikor elment ô tôle úgy egy mérföldnyire,
20  Géházi, Elizeusnak, az Isten emberének szolgája azt gondolta: ìmé az én uram megkimélé ezt a Siriabeli Naámánt, és nem akará tôle elvenni, a mit hozott volt; él az ùr, hogy utána futok, és valamit kérek tôle.
21  És utána futott Géházi Naámánnak. Látván pedig Naámán ôt, hogy utána fut, leugrott a szekérbôl és eleibe méne és monda: Rendben van minden?
22  És monda: Rendben. Az én uram küldött engem ezt mondván: ìmé most csak ez órában jött hozzám két ifjú az Efraim hegyérôl a próféták fiai közûl: adj kérlek azoknak egy tálentom ezüstöt és két öltözô ruhát.
23  És monda Naámán: Kérlek végy két tálentomot. És kényszeríté ôt és egybeköte két tálentom ezüstöt két zsákba, és két öltözô ruhát, és azokat két szolgájának adá, a kik elôtte vitték azokat.
24  De mikor a dombhoz ért, elvette tôlök azokat, és elrejté egy házban, és elbocsátá a férfiakat, és elmenének.
25  º pedig bemenvén, megálla az ô ura elôtt, és monda néki Elizeus: Honnét, Géházi? Felele: Nem ment a te szolgád sehová.
26  º pedig monda néki: Nem ment-é el az én szívem veled, mikor az a férfiú leszállott szekerébôl elôdbe?
Most az ideje, hogy szerezz ezüstöt, és hogy végy ruhákat, olajfákat, szôlôket, juhokat, barmokat, szolgákat és szolgálóleányokat?! 27  Azért rád és a te magodra ragad a Naámán bélpoklossága mindörökké. És kiméne ô elôle megpoklosodva, mint a hó.

6

1 És mondának a próféták fiai Elizeusnak: ìmé ez a hely, a hol nálad lakunk, igen szoros nékünk;
2  Hadd menjünk el, kérlek, a Jordán mellé, hogy mindenikünk egy-egy fát hozzon onnét, hogy ott valami hajlékot építsünk magunknak, a melyben lakjunk. És monda: Menjetek el!
3  És monda egy közûlök: Nyugodj meg rajta, és jôjj el a te szolgáiddal. És monda: Én is elmegyek.
4  És elméne velök. És menének a Jordán mellé, és ott fákat vágtak.
5  És történt, hogy mikor egy közûlök egy fát levágna, a fejsze beesék a vízbe. Akkor kiálta és monda: Jaj, jaj, édes uram! pedig ezt is kölcsön kértem!
6  És monda az Isten embere: Hová esett? És mikor megmutatta néki a helyet, levágott egy fát és utána dobta, és a fejsze feljött a víz színére.
7  És monda: Vedd ki. És kinyújtván kezét, kivevé azt.
8  Siria királya pedig hadat indított Izráel ellen, és tanácsot tartván az ô szolgáival, monda: Itt meg itt lesz az én táborom.
9  És elkülde az Isten embere az Izráel királyához, mondván: Vigyázz, ne hagyd el azt a helyet, mert ott akarnak a siriaiak betörni.
10  És elkülde az Izráel királya arra a helyre, a melyrôl néki az Isten embere szólott, és ôt megintette volt, és vigyázott magára nem egyszer, sem kétszer.
11  És felháborodott ezen a siriai király szíve, és összegyûjtvén az ô szolgáit, monda nékik: Miért nem mondjátok meg nékem, ki tart közülünk az Izráel királyával?!
12  Akkor monda egy az ô szolgái közûl: Nem úgy uram király, hanem Elizeus próféta, a ki Izráelben van, jelenti meg az Izráel királyának a beszédeket, a melyeket te a te titkos házadban beszélsz.
13  És monda: Menjetek el és nézzétek meg, hol van, hogy utána küldjek és elhozassam ôt. És megjelenték néki, mondván: ìmé Dótánban van.
14  Akkor lovakat, szekereket és nagy sereget külde oda, a kik elmenének éjjel, és körülvevék a várost.
15  Felkelvén pedig jókor reggel az Isten emberének szolgája, kiméne, és ímé seregek vették körûl a várost, és lovak és szekerek. És monda néki az ô szolgája: Jaj, Jaj, édes uram! mit cselekedjünk?
16  Felele ô: Ne félj. Mert többen vannak, a kik velünk vannak, mint a kik ô velök.
17  És imádkozott Elizeus és monda: òh Uram! nyisd meg kérlek az ô szemeit, hadd lásson. És megnyitá az ùr a szolga szemeit és láta, és ímé a hegy rakva volt tüzes lovagokkal és szekerekkel Elizeus körûl.
18  És mikor azok hozzá lementek, könyörgött Elizeus az ùrnak, mondván: Verd meg ezt a népet vaksággal! És megveré ôket vaksággal az Elizeus kívánsága szerint.
19  És monda nékik Elizeus: Nem ez az út, sem ez a város; jertek el én utánam, és ahhoz a férfiúhoz vezetlek titeket, a kit kerestek. És elvezeté ôket Samariába.
20  És mikor bementek Samariába, monda Elizeus: òh Uram, nyisd meg ezek szemeit, hogy lássanak. És megnyitá az ùr az ô szemeiket és látának, és ímé Samaria közepében voltak.
21  Az Izráel királya pedig mikor látta ôket, monda Elizeusnak: Vágván vágassam-é ôket, atyám?
22  És monda: Ne vágasd. Le szoktad-é vágni azokat, a kiket karddal vagy kézívvel fogsz el? Adj nékik kenyeret és vizet, hogy egyenek és igyanak, és elmenjenek az ô urokhoz.
23  És nagy lakomát szerzett nékik; és miután ettek és ittak, elbocsátá ôket. ºk pedig elmenének az ô urokhoz; és ettôl fogva többé nem jöttek a siriai portyázó csapatok az Izráel földjére.
24  És lôn ezek után, hogy Benhadád Siria királya összegyûjté egész seregét, és felment és megszállotta Samariát.
25  És igen nagy inség lett Samariában, mert addig tartották megszállva a várost, míg egy szamárfej nyolczvan ezüst, és egy véka galambganéj öt ezüst lett.
26  És mikor az Izráel királya a kôfalon széjjeljára, egy asszony kiálta ô hozzá, mondván: Légy segítséggel, uram király!
27  A király monda: Ha nem segít meg téged az Isten, hogyan segítselek én meg? A szérûrôl vagy a sajtóról?
28  És monda néki a király: Mit akarsz? Monda az: Ez az asszony azt mondta nékem: Add ide a te fiadat, hogy együk meg ôt ma, az én fiamat pedig holnap eszszük meg.
29  És megfôztük az én fiamat, és megettük ôt. Mikor azután másnap azt mondtam néki: Add ide a te fiadat, hogy azt is együk meg, ô elrejté az ô fiát.
30  Mikor pedig hallotta a király az asszonynak beszédét, megszaggatá az ô ruháit, a mint a kôfalon járt, és meglátta a nép, hogy ímé alól zsákruha van az ô testén.
31  És monda: ùgy cselekedjék velem az Isten és úgy segéljen, ha Elizeusnak, a Sáfát fiának feje ma rajta marad!
32  Elizeus pedig ott ült az ô házában és együtt ültek vele a vének. És elküldött a király egy férfiat maga elôtt. Mielôtt azonban hozzá jutott volna a követ, monda Elizeus a véneknek: Látjátok-é, hogy az a gyilkos hogyan küld ide, hogy a fejemet vétesse?
Vigyázzatok, hogy mikor ide ér a követ, zárjátok be az ajtót és szorítsátok meg ôt az ajtóban: ìmé az ô ura lábainak dobogása követi ôt. 33  És mikor még így beszélne velök, már a követ leérkezett hozzá és nyomában a király, és monda: ìmé ilyen veszedelem származott az ùrtól; várjak-é még tovább az ùrra?

7

1 És monda Elizeus: Halljátok meg az ùr beszédét. Ezt mondja az ùr: Holnap ilyenkor egy köböl zsemlyelisztet egy sikluson, és két köböl árpát egy sikluson vesznek Samaria kapujában.
2  És felelvén egy fôember, a kinek kezére támaszkodott a király, az Isten emberének, monda: Hacsak az ùr ablakokat nem csinál az égen; akkor meglehet? És monda Elizeus: ìmé, te szemeiddel meg fogod látni, de nem eszel belôle.
3  A kapu elôtt pedig volt négy bélpoklos férfi, a kik mondák egymásnak: Miért maradunk itt, hogy meghaljunk éhen?
4  Ha azt határozzuk is, hogy bemegyünk a városba, ott is inség van, és akkor ott halunk meg; ha pedig itt maradunk, akkor itt halunk meg; jertek el azért, szökjünk el a Siriabeliek táborába, ha meghagyják életünket, élünk, ha megölnek, meghalunk.
5  És felkeltek alkonyatkor, hogy a Siriabeliek táborába menjenek; és mikor odaértek a Siriabeliek táborának széléhez, ímé már nem volt ott senki.
6  Mert az ùr azt cselekedte volt, hogy a Siriabeliek tábora szekerek zörgését és lovak dobogását, és nagy sereg robogását hallotta, és mondának egymásnak: ìmé az Izráel királya bérbe fogadta meg ellenünk a Hitteusok királyit és az Égyiptombeliek királyit, hogy ellenünk jôjjenek.
7  És felkelvén elfutának alkonyatkor, és elhagyák mind sátoraikat, mind lovaikat, mind szamaraikat, a mint a tábor volt, és elfutának, csakhogy életöket megmenthessék.
8  Mikor azért e bélpoklosok a tábor széléhez értek, bemenvén egy sátorba, evének és ivának, és elvivének onnét ezüstöt, aranyat és ruhákat, és elmenvén elrejték azokat; és megtérvén más sátorba menének be, és abból is hozának és elmenvén, elrejték.
9  És monda egyik a másiknak: Nem igazán cselekszünk: ez a mai nap örömmondás napja, ha mi hallgatunk, és a virradatot megvárjuk, büntetés ér bennünket; most azért jertek és menjünk el, és mondjuk meg a király házának.
10  És elmenének, és kiáltának a város kapuján állónak, és elbeszélék nékik, mondván: Odamentünk volt a Siriabeliek táborába, és ímé már nem volt ott senki; emberek szava nem hallatszott, csak a lovak és szamarak vannak kikötve, és a sátorok úgy, a mint voltak.
11  Kiáltának azért a kapunállók, és hírré tevék ott benn a király házában.
12  És felkele éjszaka a király, és monda az ô szolgáinak: Megmondom néktek, mit csinálnak velünk a Siriabeliek. Tudják, hogy éhen vagyunk, és csak azért mentek ki a táborból, hogy elrejtôzzenek a mezôn, mondván: Mikor kijönnek a városból, megfogjuk ôket elevenen, és bemegyünk a városba.
13  Akkor felele egy az ô szolgái közûl, és monda: Ki kell választani a megmaradt lovak közûl, a melyek a városban megmaradtak, ötöt, íme épen olyanok ezek, mint Izráelnek egész sokasága, a mely megmaradt; íme épen olyanok ezek, mint Izráel egész sokasága, a mely elpusztult, és küldjük ki, hadd lássuk meg.
14  És vevének két szekeret lovakkal, és kiküldé a király a siriaiak táborába, mondván: Menjetek el és nézzétek meg.
15  És mikor utánuk mentek egész a Jordánig, ímé az egész út rakva volt ruhákkal és edényekkel, a melyeket a siriaiak a sietségben elhánytak. És mikor visszajöttek a követek, és elmondák ezt a királynak:
16  Kiment a nép, és kirabolta a Siriabeliek táborát, és egy köböl zsemlyelisztet egy sikluson, és két köböl árpát egy sikluson vettek, az ùrnak beszéde szerint.
17  A király pedig azt a fôembert, a kinek kezére szokott támaszkodni, oda rendelte a kapuhoz. És a nép eltapodá ôt a kapuban, és meghala, a mint az Isten embere megmondotta, a ki megjövendölte ezt, mikor a király lement hozzá.
18  ùgy történt, a mint az Isten embere a királynak jövendölte: Két köböl árpát egy sikluson és egy köböl zsemlyelisztet egy sikluson adnak holnap ilyenkor Samaria kapujában.
19  És ezt felelte volt a fôember az Isten emberének, mondván: Hacsak az ùr ablakokat nem csinál az égen; akkor meglehet? és ô azt mondotta rá: ìmé te szemeiddel meg fogod látni; de nem eszel belôle.
20  És teljesen így történt vele, mert eltapodá ôt a nép a kapuban és meghalt.

8

1 És Elizeus szólott volt annak az asszonynak, a kinek fiát feltámasztotta volt, mondván: Kelj fel, és menj el a te házadnépével együtt, és tartózkodjál, a hol tartózkodhatol; mert az ùr éhséget hívott elô, és el is jött a földre hét esztendeig.
2  És felkelt az asszony, és az Isten emberének beszéde szerint cselekedék, és elment ô és az ô háznépe, és lakék a Filiszteusok földében hét esztendeig.
3  Mikor pedig elmult a hét esztendô, visszatért az asszony a Filiszteusok földébôl, és elment, hogy panaszolkodjék a királynak az ô házáért és szántóföldeiért.
4  A király pedig beszélt Géházival, az Isten emberének szolgájával, mondván: Beszéld el, kérlek, nékem mindazokat a csudálatos dolgokat, a melyeket Elizeus cselekedett.
5  És mikor elbeszélé a királynak, mimódon támasztotta fel a halottat, ímé az asszony, a kinek a gyermekét feltámasztotta volt, éppen akkor kiáltott a királyhoz az ô házáért és szántóföldeiért; és monda Géházi: Uram király, ez az az asszony és ez az ô fia, a kit feltámasztott Elizeus.
6  És kikérdezé a király az asszonyt, és az elbeszélé néki; és ada a király ô mellé egy udvari szolgát, mondván: Adasd vissza néki minden jószágát, és a szántóföldnek minden hasznát attól az idôtôl fogva, a mióta elhagyta a földet egész mostanig.
7  És Elizeus elment Damaskusba, Benhadád pedig Siria királya beteg volt, és hírül adák néki, mondván: Az Isten embere ide jött.
8  És monda a király Hazáelnek: Végy ajándékot kezedbe, és menj eleibe az Isten emberének, és kérdj tanácsot az ùrtól ô általa, mondván: Meggyógyulok-é ebbôl a betegségbôl?
9  És eleibe ment Hazáel, és ajándékokat vitt kezében mindenféle drága damaskusi jószágból negyven teve terhét; és elment, és megállott elôtte, és így szólt: A te fiad, Benhadád, Siria királya, az küldött engem hozzád, mondván: Vajjon meggyógyulok-é ebbôl a betegségbôl?
10  Felele néki Elizeus: Menj el, mondd meg néki: Nem maradsz életben, mert megjelentette nékem az ùr, hogy halált hal.
11  És mereven ránézett Hazáelre, mígnem zavarba jött; végre sírni kezdett az Isten embere.
12  És monda Hazáel: Miért sír az én Uram? És felele: Mert tudom a veszedelmet, a melyet az Izráel fiaira hozol; az ô erôs városait megégeted, az ô ifjait fegyverrel levágatod, és kis gyermekeit a földhöz vered, és terhes asszonyait ketté vágod.
13  És monda Hazáel: Kicsoda a te szolgád, ez az eb, hogy ilyen nagy dolgokat cselekednék? És felele Elizeus: Megjelentette nékem az ùr, hogy te leszel Siria királya.
14  És elméne Elizeustól, és beméne az ô urához, és az monda néki: Mit mondott Elizeus? és monda: Azt mondta, hogy meggyógyulsz.
15  Másnap azonban elôvett egy takarót és bemártván azt vízbe, ráteríté az ô arczára, és meghalt; és uralkodék Hazáel ô helyette.
16  És Jórámnak, az Akháb fiának, az Izráel királyának ötödik esztendejében, mikor még Josafát vala Júda királya, uralkodni kezdett Jórám, a Josafát fia, Júda királya.
17  Harminczkét esztendôs volt, mikor uralkodni kezdett, és nyolcz esztendeig uralkodott Jeruzsálemben.
18  És járt az Izráel királyainak útján, a miképen cselekedtek volt az Akháb házából valók; mert az Akháb leánya volt a felesége, és gonoszul cselekedék az ùr szemei elôtt.
19  De az ùr még sem akarta elveszteni Júdát Dávidért, az ô szolgájáért; a mint megigérte volt néki, hogy szövétneket ad néki és az ô fiainak mindörökké.
20  Az ô idejében szakadt el Edom a Júda birodalmától, és választott királyt magának.
21  És átment Jórám Seirbe és minden harczi szekere ô vele, és mikor éjjel felkelt és megtámadta az Edomitákat, a kik körülzárták ôt, és a szekerek fejedelmeit, megfutott a nép, kiki az ô hajlékába.
22  És elszakadt Edom a Júda birodalmától mind e mai napig; ugyanebben az idôben szakadt el Libna is.
23  Jórámnak egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei vajjon nincsenek-é megírva a Júda királyainak krónika-könyvében?
24  És elaluvék Jórám az ô atyáival, és eltemetteték az ô atyáival a Dávid városában, és uralkodék Akházia, az ô fia, ô helyette.
25  Jórámnak az Akháb, az Izráel királya fiának tizenkettedik esztendejében kezdett uralkodni Akházia, Jórámnak, a Júdabeli királynak fia.
26  Huszonkét esztendôs volt Akházia, mikor uralkodni kezdett, és egy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; az ô anyjának neve Athália volt, Omrinak, az Izráel királyának leánya.
27  És járt az Akháb házának útján, és gonoszul cselekedék az ùr szemei elôtt, mint az Akháb háza; mert az Akháb házának veje vala.
28  És hadba ment Jórámmal, az Akháb fiával, Siria királya Hazáel ellen, Rámóth Gileádba; de a Siriabeliek megverték Jórámot.
29  Akkor visszatért Jórám király, hogy meggyógyíttassa magát Jezréelben a sebekbôl, a melyeket rajta a Siriabeliek Ráma alatt ütöttek, mikor Hazáel, Siria királya ellen harczolt. Akházia pedig, a Jórám fia, Júda királya aláméne, hogy meglátogassa Jórámot, az Akháb fiát Jezréelben, a hol az betegen feküdt.

9

1 Elizeus próféta pedig szólíta egyet a próféták fiai közûl, és monda néki: Övezd fel derekadat, és vedd kezedbe e korsócska olajat, és menj el Rámóth Gileádba.
2  És menj be oda, és nézd meg, hol van Jéhu, Josafátnak, a Nimsi fiának fia. Mikor pedig oda érsz, költsd fel ôt az ô atyjafiai közûl, és vidd be a belsô kamarába,
3  És vedd elô e korsócska olajat, és töltsd az ô fejére, ezt mondván: Azt mondja az ùr: Téged kentelek királylyá Izráelen! És az ajtót kinyitván, fuss el, és semmit ott ne idôzz.
4  És elment az ifjú, a próféta tanítványa, Rámóth Gileádba.
5  És mikor bement, ímé a seregek fejedelmei ott ültek együtt, és ô monda: Beszédem volna veled, fejedelem! És monda Jéhu: Kivel volna beszéded ennyiônk közûl?
És monda: Te veled, fejedelem! 6  Felkele azért, és bement a házba, és fejére tölté az olajat, és monda néki: Azt mondja az ùr, Izráel Istene: Királylyá kentelek téged az ùrnak népén, az Izráelen,
7  Hogy elveszítsed Akhábnak, a te uradnak háznépét; mert bosszút állok az én szolgáimnak, a prófétáknak véréért, és mind az ùr szolgáinak véréért Jézabelen.
8  És kivész egészen az Akháb háza, és kigyomlálom mind az Akhábhoz tartozókat, még az ebet is, mind a berekesztettet, mind az elhagyottat Izráelben;
9  És olyanná teszem az Akháb házát, mint Jeroboámnak, a Nébát fiának házát, és mint Baasának, az Ahija fiának házát.
10  Jézabelt pedig az ebek eszik meg Jezréel mezején, és nem lesz, a ki eltemesse ôt. És kinyitván az ajtót, elfutott.
11  És mikor Jéhu kiment az ô urának szolgáihoz, mondának néki: Békességes-é a dolog? Miért jött e bolond hozzád? És felele nékik: Hiszen ismeritek ez embert és az ô beszédét!
12  És mondának: Hazugság! Mondd meg az igazat. És monda: ìgy s így szóla nékem, mondván: Azt mondja az ùr: Királylyá kentelek téged Izráelen.
13  Akkor nagy sietséggel kiki mind vevé az ô ruháját, és alája terítették a grádics felsô részére, és megfuvaták a harsonákat, és kikiálták: Jéhu uralkodik!
14  ìgy ütött pártot Jéhu, Josafátnak, a Nimsi fiának fia, Jórám ellen. Jórám pedig ott táborozott volt Rámóth Gileád alatt az egész Izráellel, Hazáel, Siria királya ellen.
15  De visszatért volt Jórám király, hogy magát Jezréelben gyógyíttassa a sebekbôl, a melyeket a Siriabeliek ütöttek rajta, mikor Hazáel, Siria királya ellen harczolt. És monda Jéhu: Ha néktek is úgy tetszik, ne engedjetek senkit kimenni a városból, a ki elmenjen és hírül vigye ezt Jezréelbe.
16  És befogatott Jéhu, és elment Jezréelbe, a hol Jórám feküdt, és a hova Akházia is, a Júda királya lement volt, hogy meglátogassa Jórámot.
17  Mikor pedig az ôrálló, a ki Jezréelben a tornyon állott, meglátta Jéhu seregét, hogy jô, monda: Valami sereget látok. Akkor monda Jórám: Válaszsz egy lovast és küldj eléjök, és mondja ezt: Békességes-é a dolog?
18  És oda lovagolt a lovas eléjük, és monda: Azt kérdi a király: Békességes-é a dolog? Felele Jéhu: Mi gondod van a békességgel? Kerülj a hátam mögé. Megjelenté pedig ezt az ôrálló, mondván: Hozzájok ment ugyan a követ; de nem tért vissza.
19  Akkor elküldött egy másik lovast, a ki hozzájok ment, és monda: Azt kérdi a király: Békességes-é a dolog? Felele Jéhu: Mi gondod van a békességgel? Kerülj a hátam mögé.
20  Hírül adá ezt is az ôrálló, mondván: Hozzájok ment ugyan; de nem jött vissza. De a hajtás olyan, mint Jéhunak, a Nimsi fiának hajtása; mert mint egy ôrült, úgy hajt.
21  Akkor monda Jórám: Fogjatok be! És befogván az ô szekerét, kiméne Jórám, az Izráel királya, és Akházia, a Júda királya, mindenik a maga szekerén, Jéhu eleibe, és a Jezréelbeli Nábót mezején találkoztak vele.
22  És mikor meglátta Jórám Jéhut, monda: Békességes-é a dolog, Jéhu? Felele ô: Mit békesség?! Mikor Jézabelnek, a te anyádnak paráznasága és varázslása mindig nagyobb lesz!
23  Akkor megfordítá Jórám az ô kezét és futni kezde, és monda Akháziának: Årulás ez, Akházia!
24  Jéhu pedig meghúzván az ívét, Jórámot hátba lövé a lapoczkák között úgy, hogy a szívén ment át a nyíl, és lerogyott a szekérben.
25  És monda Bidkárnak, az ô hadnagyának: Fogd meg és vesd a Jezréelbeli Nábót mezejére; mert emlékezz csak vissza, mikor mi, én és te, ketten az ô atyja, Akháb után lovagoltunk, és az ùr ô felôle ezt a fenyegetést mondotta:
26  Bizonyára megkeresem a Nábót vérét és az ô fiainak vérét, a melyet tegnap láttam, azt mondja az ùr: Azért megfizetek néked ezen a szántóföldön, azt mondja az ùr: Most azért fogjad ôt, és vesd a szántóföldre, az ùr beszéde szerint.
27  Akházia pedig, a Júda királya, mikor látta ezt, futni kezde a kert házának útján; de Jéhu utána menvén, monda: Ezt is vágjátok le a szekérben, és megsebesíték ôt a Gúr hágójánál, a mely Jibleám mellett van; és ô Megiddóba menekülvén, ott meghalt.
28  És az ô szolgái elvitték ôt szekéren Jeruzsálembe, és eltemették az ô sírboltjába az ô atyáival a Dávid városában.
29  Akházia pedig uralkodni kezdett Júdában Jórámnak, az Akháb fiának tizenegyedik esztendejében.
30  És mikor Jéhu Jezréelbe ment és Jézabel ezt meghallotta, arczát megékesíté kenettel, felékesítette fejét, és kitámaszkodott az ablakon.
31  És mikor Jéhu bevonult a kapun, monda: Békesség van-é, óh Zimri! uradnak gyilkosa?
32  º pedig feltekintve az ablakra, monda: Ki van ott velem? Ki? És alátekintett két vagy három fôember.
33  És monda azoknak: Vessétek alá ôt. És aláveték, és az ô vére szétfecskendezett a falra és a lovakra, és eltapodtatá ôt.
34  Bemenvén pedig oda, evett és ivott, és monda: Nézzetek utána annak az átkozottnak és temessétek el; hiszen mégis csak király leánya.
35  De mikor kimentek, hogy eltemetnék ôt, már semmit sem találtak belôle, csak a koponyáját, a lábait és a keze fejeit.
36  És visszamenvén, megmondák néki, és ô monda: Ez az ùr beszéde, a melyet szólott az ô szolgája, Thesbites Illés által, mondván: Az ebek eszik meg Jézabel testét a Jezréel földén,
37  És olyan lesz Jezréel földjén a Jézabel teste, mint a mezôn a ganéj, úgy hogy senki meg nem mondhatja: Ez Jézabel!

10

1 Akhábnak pedig hetven fia volt Samariában. És levelet írt Jéhu, és elküldé azt Samariába Jezréel fejedelmeihez, a vénekhez, és az Akháb fiainak tútoraihoz, ilyen parancsolattal:
2  Mihelyt e levél hozzátok jut, a kiknél vannak a ti uratok fiai a szekerekkel, lovakkal, az erôs városokkal és fegyverekkel együtt,
3  Nézzétek meg, melyik a legjobb és a legigazabb a ti uratok fiai közûl, azt ültessétek az ô atyjának királyi székébe, és harczoljatok a ti uratok házáért.
4  És megrettenének felette igen, és mondának: ìmé már két király nem maradhatott meg ô elôtte, mimódon maradhatnánk hát mi meg?
5  És elküldének mind a király házának, mind a városnak fejedelmei, és a vének és a tútorok Jéhuhoz, mondván: A te szolgáid vagyunk mi, valamit parancsolsz nékünk, azt cselekeszszük; mi senkit királylyá nem teszünk, a mi néked tetszik, azt cselekedjed!
6  És írt nékik levelet másodszor is, mondván: Ha velem tartotok és az én beszédemre hallgattok, vegyétek fejöket a férfiaknak, a ti uratok fiainak, és jôjjetek hozzám holnap ilyenkor Jezréelbe. És a király fiai: hetven férfiú, és a város nagyjaival tartottak, a kik nevelték ôket.
7  És mikor a levél hozzájok jutott, vevék a király fiait, és megölték a hetven férfiút, és fejeiket kosarakba rakták, és ô hozzá küldték Jezréelbe.
8  És mikor odaérkezett a követ, és bejelenté néki, mondván: Elhozták a király fiainak fejeit, monda: Rakjátok két rakásba azokat a kapu elôtt reggelig.
9  És mikor reggel kiment, megállott, és monda az egész népnek: Ti igazak vagytok. ìmé az én uram ellen én ütöttem pártot és én öltem meg ôt; de ki ölte meg mind ezeket?
10  Azért vegyétek eszetekbe ebbôl, hogy az ùrnak beszédébôl egyetlen egy sem esik a földre, a mit az ùr az Akháb háza ellen szólott, és az ùr véghezvitte, a mit az ô szolgája, Illés által mondott.
11  Azután levágá Jéhu mindazokat, a kik megmaradtak volt az Akháb házából Jezréelben, és minden fôemberét, egész rokonságát és minden papját, míg csak ki nem irtotta a maradékát is.
12  És felkelvén, elindult és elment Samariába. De útközben volt a pásztorok juhnyíró háza,
13  És itt Akháziának, a Júda királyának atyjafiaira talált Jéhu, és monda: Kik vagytok? És felelének azok: Akházia atyjafiai vagyunk, és alájöttünk, hogy köszöntsük a király gyermekeit és a királyné fiait.
14  º pedig monda: Fogjátok meg ôket elevenen. És megfogták ôket elevenen, és megölték ôket a juhnyíróház kútja mellett, negyvenkét férfiút; és egyetlen egyet sem hagyott meg közûlök.
15  És mikor elment onnét, Jonadábbal, a Rekháb fiával találkozott, a ki elébe jött, és köszönté ôt, és monda néki: Vajjon olyan igaz-é a te szíved, mint az én szívem a te szívedhez? És felele Jonadáb: Olyan. Ha így van, nyújts kezet. És ô kezet nyújta, és felülteté ôt maga mellé a szekérbe.
16  És monda: Jer velem és lásd meg, mint állok bosszút az ùrért. És vele együtt vitték ôt az ô szekerén.
17  És megérkezett Samariába, és levágta mindazokat, a kik az Akháb nemzetségébôl megmaradtak volt Samariában, míg ki nem veszté azt az ùr beszéde szerint, a melyet szólott Illésnek.
18  És Jéhu összegyûjté az egész népet, és monda néki: Akháb kevéssé szolgálta Baált; Jéhu sokkal jobban akarja szolgálni.
19  Most azért hívjátok hozzám a Baál minden prófétáit, minden papját és minden szolgáját; senki el ne maradjon; mert nagy áldozatot akarok tenni a Baálnak; valaki elmarad, meg kell halni annak. Jéhu pedig ezt álnokságból cselekedte, hogy elveszítse a Baál tisztelôit.
20  És monda Jéhu: Szenteljetek ünnepet Baálnak. És kikiálták.
21  És szétküldött Jéhu egész Izráelbe, és eljövének mind a Baál tisztelôi, és senki el nem maradt a ki el nem jött volna, és bemenének a Baál templomába, és megtelék a Baál temploma minden zugában.
22  Akkor monda a ruhatárnoknak: Hozz ruhákat ki a Baál minden tisztelôinek. És hozott nékik ruhákat.
23  És bement Jéhu és Jonadáb, a Rékháb fia a Baál templomába, és monda a Baál tisztelôinek: Tudakozzátok meg és lássátok meg, hogy valamiképen ne legyen itt veletek az ùr szolgái közûl valaki, hanem csak a Baál tisztelôi.
24  És mikor bementek, hogy ajándékokkal és égôáldozatokkal áldozzanak, Jéhu oda állított kivûl nyolczvan embert, a kiknek azt mondta: A ki egyet elszalaszt azok közûl, a kiket én kezetekbe adok, annak meg kell érette halni.
25  Mikor pedig elvégezték az égôáldozatot, monda Jéhu a vitézeknek és hadnagyoknak: Menjetek be, vágjátok le ôket, csak egy is közûlök meg ne meneküljön! És levágták ôket fegyver élével, és elhányták az ô holttestöket a vitézek és a hadnagyok. Azután elmentek a Baál templomának városába,
26  És kihordván a Baál templomának bálványait, megégeték azokat.
27  És lerontották a Baál képét is templomostól együtt, és azt árnyékszékké tették mind e mai napig.
28  ìgy veszté ki Jéhu a Baált Izráelbôl.
29  De Jeroboámnak, a Nébát fiának bûneitôl, a ki vétekbe ejté az Izráelt, nem szakadt el Jéhu, az arany borjúktól melyek Béthelben és Dánban valának.
30  És monda az ùr Jéhunak: A miért szorgalmatosan megcselekedted azt, a mi nékem tetszett, és az én szívem kívánsága szerint cselekedtél az Akháb házával: azért a te fiaid negyedízig ülnek az Izráel királyi székiben.
31  De Jéhu még sem igyekezett azon, hogy az ùrnak, Izráel Istenének törvényében járjon teljes szívébôl, mert nem szakadt el a Jeroboám bûneitôl, a ki bûnbe ejtette az Izráelt.
32  Abban az idôben kezdett az ùr pusztítani Izráelben, és megveré ôket Hazáel, Izráel minden határában.
33  A Jordántól egész napkeletig, a Gileádbelieknek, a Gád nemzetségének, a Rúben nemzetségének, Manasse nemzetségének egész földjét, Aroertôl fogva, mely az Arnon patak mellett van, mind Gileádot, mind Básánt.
34  Jéhunak egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei, és minden erôssége, vajjon nincsenek-é megírva az Izráel királyainak krónika-könyvében?
35  És elaluvék Jéhu az ô atyáival, és eltemeték ôt Samariában. És uralkodék Joákház, az ô fia, helyette.
36  A napok pedig, a melyekben uralkodott Jéhu Izráelen Samariában, huszonnyolcz esztendô.

11

1 És Athália, Akházia anyja, mikor látta, hogy fia meghalt, felkelt és az egész királyi magot megölette.
2  De Jóseba, Jórám király leánya, Akházia huga, fogá Joást, Akházia fiát, és ellopván ôt a király fiai közûl, a kik megölettettek vala, elrejté az ô dajkájával együtt az ágyasházban; és elrejték ôt Athália elôl úgy, hogy ez nem öletteték meg.
3  És elrejtve vala Joás ô vele együtt az ùr házában hat esztendeig, és Athália uralkodott az országban.
4  A hetedik esztendôben azonban elküldött Jójada, és magához hivatta a Káriánusok és a testôrök csapatainak vezéreit, és bevitte ôket magával az ùr házába, és szövetséget kötött velök, és megesküdteté ôket az ùr házában, és megmutatta nékik a király fiát.
5  És megparancsolta nékik, mondván: Ezt kell cselekednetek: közûletek a harmadrész, a kik szombaton jônek ôrségre, tartsa a király házának ôrizetét;
6  A harmadrésze legyen a Súr kapuban, és a harmadrésze a testôrök háta mögött való kapuban, és nagy szorgalmatossággal ôrizzék e házat, hogy senki reánk ne üthessen.
7  Az a két rész pedig közûletek, az egész, a mely szombaton az ôrszolgálatból kilép, vigyázzon az ùr házának megôrzésére a királyhoz vezetô részen.
8  És vegyétek körûl a királyt, mindenki kezében fegyverével, és a ki a sorokba benyomul, ölettessék meg, és a király körûl legyetek kijövetelekor és bemenetelekor.
9  És a csapatok vezérei úgy cselekedtek, a mint meghagyta volt nékik Jójada pap; és mindenik maga mellé vette az ô embereit, azokat, a kik bementek szombaton az ôrségre, azokkal együtt, a kiket felváltottak szombaton, és Jójada paphoz mentek.
10  És a pap a csapatok vezéreinek azokat a kopjákat és paizsokat adta oda, a melyek Dávid királyéi voltak és az ùr házában voltak.
11  És a testôrök ott állottak a király körûl, mindenik fegyverrel kezében, a ház jobb szárnyától a bal szárnyáig, az oltár és a szenthely felé.
12  És kivezeté Jójada a király fiát, és fejébe tevé a koronát, és kezébe adá a bizonyságtételt, és királylyá tevék ôt és felkenék; és kezeikkel tapsolván, kiáltának: Éljen a király!
13  Mikor pedig Athália meghallotta a testôröknek és a községnek kiáltását, bement a néphez az ùr házába.
14  És mikor szétnézett, ímé a király ott állott az emelvényen, a mint szokás, és a király elôtt állottak a fejedelmek és a trombitások, és az egész föld népe ujjongott, és trombitáltak. Akkor megszaggatá Athália az ô ruháit, és kiáltván, monda: Összeesküvés! Összeesküvés!
15  De parancsola Jójada pap e csapatok vezéreinek, a sereg hadnagyainak és monda nékik: Vezessétek ki ôt a sorok között, és ha valaki ôt követné, öljétek meg fegyverrel. Mert azt mondta a pap: Ne ölettessék meg az ùr házában.
16  És útat nyitottak néki, és ô arra az útra ment, a merre a lovakat vezetik be a király házába, és ott megölték.
17  És kötést tôn Jójada az ùr, a király és a nép között, hogy ôk az ùrnak népe lesznek; és külön a király és a nép között.
18  És elment az egész föld népe a Baál templomába, és azt lerombolta, és oltárait és bálványait teljesen összetörte, és Matthánt, a Baál papját az oltárok elôtt ölték meg. És a pap gondviselôket rendele az ùr házában,
19  És maga mellé vévén a csapatok vezéreit, a Káriánusokat és a testôröket és az egész föld népét, elvivék a királyt az ùrnak házából, és menének a testôrök kapujának útján a király házához. És Joás üle a királyok székébe.
20  És örvendezett mind az egész föld népe, és megnyugovék a város, miután megölték Atháliát fegyverrel a király háza mellett.
21  Joás hét esztendôs volt, mikor uralkodni kezdett.

12

1 Jéhunak hetedik esztendejében tették Joást királylyá, és negyven esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; az ô anyjának pedig Sibja vala neve, a ki Beersebából való volt.
2  És cselekedék Joás kedves dolgot az ùr szemei elôtt mindaddig, a míg Jójada pap oktatá ôt;
3  Azonban a magaslatok oltárai nem rontattak le, a nép még mindig ott áldozott és tömjénezett a magaslatok oltárain.
4  És megparancsolá Joás a papoknak, hogy minden pénzt, a mely Istennek szenteltetik és az ùr házába bevitetik, mind a megszámlálás pénzét és a személyek váltságának pénzét, mind pedig, a melyet kiki szabad akaratja szerint az ùr házához bevisz,
5  Vegyék magokhoz a papok, mindenik a maga ismerôsétôl, és építsék meg az ùr házának romlásait mindenütt, a hol romlást látnak rajta.
6  De mikor Joás király huszonharmadik esztendejéig sem építették meg a papok az ùr házának romlásait,
7  Elôhivatta Joás király Jójada papot a többi papokkal együtt, és monda nékik: Miért nem építitek meg az ùr házának romlásait?
Ezután ne vegyétek a pénzt magatokhoz a ti ismerôseitektôl, hanem az ùr háza romlásainak építésére adjátok azt. 8  És a papok beleegyeztek, hogy többé semmi pénzt nem vesznek el a néptôl, és nem javítják ki a ház romlásait.
9  És Jójada pap vett egy ládát, és annak a fedelén csinált egy nyílást, és helyhezteté azt az oltár mellé jobbfelôl, a mely felôl az ùr házába bemennek, hogy abba töltsenek a papok, a templom küszöbinek ôrizôi minden pénzt, a melyet az ùr házába hoznak.
10  És mikor látták, hogy sok pénz van a ládában, felment a király íródeákja a fôpappal együtt, csomóba kötötték és megszámlálták a pénzt, a mely az ùr házában találtatott.
11  És a megmért pénzt a munka vezetôinek kezeibe adták, a kik az ùr házához voltak rendelve, és ezek kiadták azt az ácsoknak és építôknek, a kik a házon dolgoztak,
12  És a kômíveseknek és a kôfaragóknak, fa és faragott kô vásárlására, az ùr háza romlásainak kijavítására, és mindarra, a mi a ház javítására szükséges volt.
13  De abból a pénzbôl, a melyet bevittek az ùr házába, nem csináltattak az ùr házához sem ezüst poharakat, sem késeket, sem medenczéket, sem trombitákat, sem valami egyéb arany vagy ezüst edényt.
14  Hanem a munkásoknak adták azt, és csak az ùr házát javították ki abból.
15  Számot sem vettek azoktól az emberektôl, a kiknek keze által kiadták a pénzt a munkásoknak, mert híven jártak el.
16  De a vétekért és a bûnért való pénzt nem vitték az ùr házába; az a papoké lett.
17  Ebben az idôben jött fel Hazáel, Siria királya, és megszállotta Gáthot, és be is vette azt; azután megfordult Hazáel, hogy Jeruzsálem ellen menjen.
18  De Joás, Júda királya, vevé mind a megszentelt ajándékokat, a melyeket az ô atyái, Josafát, Jórám és Akházia, Júda királyai az ùrnak szenteltek volt, és a melyeket ô maga szentelt néki, és minden aranyat, a mely találtaték mind az ùr házának, mind pedig a király házának kincsei között, és elküldé Hazáelnek, Siria királyának, és az elment Jeruzsálem alól.
19  Joásnak egyéb dolgai és minden cselekedetei pedig vajjon nincsenek-é megírva a Júda királyainak krónika-könyvében?
20  Fellázadván pedig az ô szolgái, pártot ütének ellene, és megölték Joást Beth-Millóban, a merre Sillába megy az ember.
21  Jozakhár, a Simeáth fia, és Jozadáb, a Sómer fia, az ô szolgái ölték meg ôt, és meghalt és eltemették ôt az ô atyáival, a Dávid városában. És Amásia, az ô fia lett a király ô helyette.

13

1 Joásnak, az Akházia fiának, Júda királyának huszonharmadik esztendejében lett király Joákház, a Jéhu fia Izráelen Samariában tizenhét esztendeig.
2  És gonoszul cselekedék az ùr szemei elôtt, és követé Jeroboámnak, a Nébát fiának bûneit, a ki bûnbe ejté az Izráelt, és nem szakadt el azoktól.
3  És felgerjedt az ùr haragja Izráel ellen, és adá ôket Hazáelnek, a Siria királyának kezébe, és Benhadádnak, a Hazáel fiának kezébe, az ô életének minden idejében.
4  De könyörgött Joákház az ùrnak, és meghallgatá ôt az ùr; mert megtekintette az Izráel nyomorúságát, hogy mikép nyomorgatja ôket Siria királya.
5  És az Isten szabadítót küldött Izráelnek, a ki megmentette ôket a Siriabeliek hatalmától, hogy az Izráel fiai lakhassanak az ô sátoraikban, mint azelôtt.
6  De még sem távoztak el a Jeroboám házának bûneitôl, a ki bûnbe ejté az Izráelt, hanem azokban jártak; sôt az Asera is helyén maradt Samariában;
7  Pedig nem hagyattatott meg Joákháznak több nép, mint ötven lovag, tíz szekér és tízezer gyalogos; a többit mind megölte Siria királya, és olyanná tette, mint a cséplô pora.
8  Joákház egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei és az ô ereje vajjon nincsenek-é megírva az Izráel királyainak krónika-könyvében?
9  És elaluvék Joákház az ô atyáival, és eltemették ôt Samariában; és az ô fia, Joás, uralkodék ô helyette.
10  Joásnak, a Júda királyának harminczhetedik esztendejében lett a király Joás, a Joákház fia, Izráelen Samariában, tizenhat esztendeig.
11  És gonoszul cselekedék az ùr szemei elôtt, és nem távozék el Jeroboámnak, a Nébát fiának semmi bûnétôl, a ki az Izráelt bûnbe ejté, hanem azokban járt.
12  Joásnak egyéb dolgai pedig és valamit cselekedett és az ô erôssége, a melylyel Amásia, a Júda királya ellen harczolt, vajjon nincsenek-é megírva az Izráel királyainak krónika-könyvében?
13  És elaluvék Joás az ô atyáival, és Jeroboám ült az ô királyi székibe; és eltemetteték Joás Samariában, az Izráel királyai mellé.
14  És megbetegedett Elizeus olyan betegséggel, a melybe bele is halt, és lement hozzá Joás, az Izráel királya, és arczára borulván sírt és monda: Édes atyám, édes atyám! Izráel szekerei és lovagjai!
15  És monda néki Elizeus: Végy kézívet és nyilakat. És ô kézívet és nyilakat vett kezébe.
16  Akkor monda az Izráel királyának: Fogd meg kezeddel a kézívet. És ô megfogván azt kezével, Elizeus is rátette kezeit a király kezeire;
17  És monda: Nyisd ki az ablakot napkelet felôl. És mikor kinyitotta, monda Elizeus: Lôjj! És lôtt. Akkor monda: Az ùrnak gyôzedelmes nyila ez, gyôzedelmes nyíl a Siriabeliek ellen; mert megvered a Siriabelieket Afekben a megsemmisülésig.
18  Monda azután: Vedd fel a nyilakat. És felvette. º pedig monda az Izráel királyának: Lôjj a földbe, és bele lôtt a földbe háromszor; azután abbahagyta.
19  Akkor megharaguvék reá az Isten embere, és monda: Ötször vagy hatszor kellett volna lônöd, akkor megverted volna a Siriabelieket a megsemmisülésig; de így már csak háromszor vered meg a Siriabelieket.
20  Azután meghalt Elizeus, és eltemették. A moábita portyázó csapatok pedig az országba törtek a következô esztendôben.
21  És történt, hogy egy embert temettek, és mikor meglátták a csapatokat, gyorsan odatették azt az embert az Elizeus sírjába; de a mint odajutott és hozzáért az Elizeus tetemeihez, megelevenedett és lábaira állott.
22  Hazáel pedig, a Siria királya nyomorgatá az Izráelt Joákház minden napjaiban.
23  De megkegyelmezett az ùr nékik, és megkönyörült rajtok, és hozzájok tért az ô szövetségéért, a melyet kötött volt Åbrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal, és nem akarta ôket elveszíteni, sem el nem vetette ôket az ô orczája elôl mind ez ideig.
24  És meghalt Hazáel, Siria királya, és az ô fia, Benhadád lett helyette a király.
25  És visszavevé Joás, a Joákház fia Benhadádnak, a Hazáel fiának kezébôl a városokat, a melyeket erôvel elvett volt Joákháznak, az ô atyjának kezébôl. Háromszor veré meg ôt Joás, és visszaszerezte Izráel városait.

14

1 Joásnak, a Joákház fiának, Izráel királyának második esztendejében kezdett uralkodni Amásia, Joásnak, a Júda királyának fia.
2  Huszonöt esztendôs volt, mikor uralkodni kezdett, és huszonkilencz esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Az ô anyjának pedig Joáddán volt a neve, Jeruzsálembôl való.
3  És kedves dolgot cselekedett az ùr szemei elôtt, de még sem annyira, mint Dávid, az ô atyja, hanem csak úgy tett mindent, mint az ô atyja, Joás.
4  Mert a magaslatokat nem rontották le, hanem a nép még mindig ott áldozott és ott tömjénezett a magaslatokon.
5  Mikor azután a birodalom kezében megerôsödött, megölte az ô szolgáit, a kik a királyt, az ô atyját megölték volt.
6  De a gyilkosok fiait nem ölte meg, a mint meg van írva a Mózes törvénykönyvében, a melyben az ùr megparancsolta és megmondotta: Meg ne ölettessenek az atyák a fiakért, se a fiak meg ne ölettessenek az atyákért; kiki az ô bûnéért haljon meg.
7  Ugyanô megvert az Edomiták közûl tízezeret a sós völgyben; és bevette Sélát ostrommal, és ezt nevezé Jokteélnek mind e mai napig.
8  Akkor követeket küldött Amásia Joáshoz, a Joákház fiához, a ki Jéhunak, az Izráel királyának volt a fia, ezt izenvén: Jere, nézzünk egymás szemébe!
9  És elkülde Joás, Izráel királya Amásiához, Júda királyához, ezt válaszolván: A bogácskóró, mely a Libánonon van, elküldött a Libánon czédrusfájához, ezt izenvén: Add a te leányodat az én fiamnak feleségûl; de a mezô vadja, a mely a Libánonon van, átszaladt a bogácskórón, és eltapodta azt.
10  Megverted az Edomitákat, azért fuvalkodtál fel szívedben. Elégedjél meg a dicsôséggel és maradj otthon; miért akarsz a szerencsétlenséggel harczra kelni, hogy elessél magad is és Júda is veled együtt?
11  De Amásia nem hallgatott reá, és felvonult Joás, Izráel királya, és szembeszállottak egymással, ô és Amásia, Júda királya Bethsémesnél, a mely Júdában van.
12  De megveretett Júda Izráeltôl, és kiki elfutott az ô sátorába.
13  És Amásiát, Júda királyát, Joásnak, az Akházia fiának fiát is elfogta Joás, Izráel királya Bethsémesnél; és Jeruzsálem ellen ment, és lerontotta Jeruzsálem kerítését, az Efraim kapujától egész a szegletkapuig, négyszáz singre,
14  És elvitt minden aranyat, minden ezüstöt és minden edényt, a mely találtatott az ùr házában és a király házának kincsei között, és kezeseket is vévén, visszatért Samariába.
15  Joás egyéb dolgai pedig, a melyeket cselekedett, és az ô erôssége, és miképen hadakozott Amásia, a Júda királya ellen, vajjon nincsenek-é megírva az Izráel királyainak krónika-könyvében?
16  És elaluvék Joás az ô atyáival, és eltemetteték Samariában az Izráel királyaival együtt; és az ô fia, Jeroboám uralkodék ô helyette.
17  Amásia pedig, Joásnak, a Júda királyának fia, Joásnak, a Joákház fiának, az Izráel királyának halála után még tizenöt esztendeig élt.
18  És Amásiának egyéb dolgai vajjon nincsenek-é megírva a Júda királyainak krónika-könyvében?
19  És pártot ütöttek ô ellene Jeruzsálemben, és ô Lákisba menekült; de utána küldtek Lákisba, és megölték ott.
20  És visszahozták ôt lovakon, és eltemetteték Jeruzsálemben, a Dávid városában az ô atyáival.
21  És az egész Júda népe vevé Azáriát, a ki tizenhat esztendôs volt, és ôt tette királylyá, az ô atyja, Amásia helyett.
22  º építé meg Elátot, a melyet visszavett Júdának azután, hogy a király elaludt az ô atyáival.
23  Amásiának, Joásnak, a Júda királya fiának tizenötödik esztendejétôl fogva uralkodott Jeroboám, Joásnak, az Izráel királyának fia Samariában, negyvenegy esztendeig,
24  És gonoszul cselekedék az ùr szemei elôtt, mert Jeroboámnak, a Nébát fiának semmi bûnétôl el nem távozott, a ki bûnbe ejtette az Izráelt.
25  º szerezte vissza az Izráel határát Emáthtól fogva a pusztasági tengerig, az ùrnak, Izráel Istenének beszéde szerint, a melyet szólott volt az ô szolgája, Jónás próféta, az Amittai fia által, a ki Gáth-Kéferbôl való volt.
26  Mert megtekintette az ùr az Izráel igen nagy nyomorúságát, hogy a berekesztetett és az elhagyatott is semmi és nincs senki, a ki az Izráelt megszabadíthatná.
27  És nem mondta azt az ùr, hogy az Izráel nevét eltörli az ég alól; annakokáért megszabadította ôket Jeroboám, a Joás fia által.
28  Jeroboám egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei és az ô erôssége, hogy miképen hadakozott, és mi módon nyerte vissza Damaskust és a Júdához tartozó Hámátot az Izráelnek: vajjon nincsenek-é megírva az Izráel királyainak krónika-könyvében?
29  És elaluvék Jeroboám az ô atyáival, Izráel királyaival, és uralkodék az ô fia, Zakariás, ô helyette.

15

1 Jeroboámnak, az Izráel királyának huszonhetedik esztendejében kezdett uralkodni Azária, Amásiának, a Júda királyának fia.
2  Tizenhat esztendôs volt, mikor uralkodni kezdett, és ötvenkét esztendeig uralkodott Jeruzsálemben, és az ô anyjának neve Jekólia, Jeruzsálembôl való.
3  És kedves dolgot cselekedék az ùr szemei elôtt mind a szerint, a mint az ô atyja, Amásia cselekedett;
4  Csakhogy a magaslatok nem rontattak le, a nép még ott áldozott és tömjénezett a magaslatokon.
5  És megverte az ùr a királyt, mert bélpoklos lett egész halála napjáig, és külön házban lakott, és Jótám, a király fia kormányozta a házat, és ô szolgáltatott törvényt a föld népének.
6  Azáriának egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei vajjon nincsenek-é megírva a Júda királyainak krónika-könyvében?
7  És elaluvék Azária az ô atyáival, és eltemeték ôt az ô atyáival a Dávid városában, és az ô fia, Jótám, uralkodék ô helyette.
8  Azáriának, a Júda királyának harmincznyolczadik esztendejében kezdett uralkodni Zakariás, a Jeroboám fia Izráelen, Samariában hat hónapig.
9  És gonoszul cselekedék az ùr szemei elôtt, miképen az ô atyái cselekedtek volt. Nem hagyta el Jeroboámnak, a Nébát fiának bûneit, a ki vétekbe ejtette az Izráelt.
10  És összeesküdött ellene Sallum, a Jábes fia, és megölte ôt a nép szeme láttára, és megölvén ôt, ô uralkodott helyette.
11  Zakariásnak egyéb dolgai pedig ímé meg vannak írva az Izráel királyainak krónika-könyvében.
12  Ez az ùr beszéde, a mit Jéhu felôl szólott, mondván: A te fiaid negyedízig ülnek Izráel trónján. És így történt.
13  Sallum, a Jábes fia lett a király Uzziának, Júda királyának harminczkilenczedik esztendejében, de csak egy hónapig uralkodott Samariában;
14  Mert Menáhem, a Thirsabeli Gádi fia feljött, és Samariába ment, és megölte Sallumot, a Jábes fiát Samariában, és megölvén ôt, ô uralkodék helyette.
15  Sallumnak egyéb dolgai pedig és összeesküvése, a melyet csinált: ímé meg vannak írva az Izráel királyainak krónika-könyvében.
16  Akkor verte le Menáhem Tifsáhot és mindazokat, a kik benne voltak, és egész határát Thirsától fogva, mert nem bocsátották be, azért veré le, és még a terhes asszonyokat is mind felhasogatá benne.
17  Azáriának, Júda királyának harminczkilenczedik esztendejétôl fogva uralkodott Menáhem, a Gádi fia Izráelen tíz esztendeig Samariában,
18  És gonoszul cselekedék az ùr szemei elôtt; nem hagyta el Jeroboámnak, a Nébát fiának bûneit teljes életében, a ki vétekbe ejtette az Izráelt.
19  És rátört Púl, Assiria királya, az országra, és Menáhem Púlnak ezer tálentom ezüstöt adott azért, hogy legyen néki segítséggel az ô birodalmának megerôsítésében.
20  És Menáhem adót vetett Izráelben a gazdagokra, ötven ezüst siklust minden egyes emberre, hogy azt Assiria királyának adja, és visszatért Assiria királya, és nem maradt ott az országban.
21  Menáhemnek egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei vajjon nincsenek-é megírva az Izráel királyainak krónika-könyvében?
22  És elaluvék Menáhem az ô atyáival, és uralkodék az ô fia, Pekája ô helyette.
23  És Azáriának, Júda királyának ötvenedik esztendejében kezdett uralkodni Pekája, a Menáhem fia, Izráelen Samariában két esztendeig.
24  És gonoszul cselekedék az ùr szemei elôtt, nem távozék el Jeroboámnak, a Nébát fiának bûneitôl, a ki vétekbe ejtette az Izráelt.
25  És pártot ütött ellene Péka, a Remália fia, az ô hadnagya, és megölte ôt Samariában, a király házának palotájában, Argóbbal és Arjéval és ötven emberrel a Gileádbeliek fiai közûl, és megölte ôt, és ô lett helyébe a király.
26  Pekájának egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei ímé meg vannak írva az Izráel királyainak krónika-könyvében.
27  Azáriának, Júda királyának ötvenkettedik esztendejében kezdett uralkodni Péka, a Remália fia, Izráelen Samariában húsz esztendeig.
28  És gonoszul cselekedék az ùr szemei elôtt; nem távozék el Jeroboámnak, a Nébát fiának bûneitôl, a ki vétekbe ejtette az Izráelt.
29  Pékának, az Izráel királyának idejében jött el Tiglát-Piléser, Assiria királya, és foglalta el Hijont, Abélt, Beth-Maakát, Jánoát, Kédest, Hásort, Gileádot, Galileát és a Nafthali egész földét, és hurczolta el ôket Assiriába.
30  De Hósea, az Ela fia, pártot ütött Péka, a Remália fia ellen, és levágta és megölte ôt, és ô lett helyébe a király Jótámnak, az Uzzia fiának huszadik esztendejében.
31  Pékának egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei ímé meg vannak írva az Izráel királyainak krónika-könyvében.
32  Pékának, a Remália fiának, az Izráel királyának második esztendejében kezdett uralkodni Jótám, Uzziának, a Júda királyának fia.
33  Huszonöt esztendôs volt, a mikor uralkodni kezdett, és tizenhat esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Az ô anyjának Jérusa volt a neve, a Sádók leánya.
34  És kedves dolgot cselekedék az ùr szemei elôtt, mind a szerint, a mint az ô atyja, Uzzia cselekedék;
35  Csak a magaslatokat nem rontották le; még ott áldozott és tömjénezett a nép a magaslatokon. º építette meg az ùr házának felsô kapuját.
36  Jótámnak egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei vajjon nincsenek-é megírva a Júda kirá lyainak krónika-könyvében?
37  Ebben az idôben kezdte az ùr ráküldeni Júdára Réczint, Siria királyát, és Pékát, a Remália fiát.
38  És elaluvék Jótám az ô atyáival, és eltemetteték az ô atyáival, Dávidnak, az ô atyjának városában, és Akház, az ô fia, uralkodék ô helyette.

16

1 Pékának, a Remália fiának tizenhetedik esztendejében kezdett uralkodni Akház, Jótámnak, a Júda királyának fia.
2  Húsz esztendôs volt Akház, mikor uralkodni kezdett, és tizenhat esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; de nem azt cselekedé, a mi az ùrnak, az ô Istenének tetszett volna, a mint Dávid, az ô atyja,
3  Hanem az Izráel királyainak útjokon járt, még az ô fiát is átvitte a tûzön, a pogányok útálatosságai szerint, a kiket az ùr az Izráel fiai elôtt kiûzött volt.
4  És ott áldozott és tömjénezett a magaslatokon és a halmokon és minden zöld fa alatt.
5  Abban az idôben jött fel Réczin, Siria királya, és Péka, a Remália fia, az Izráel királya, Jeruzsálemet vívatni, és körûlzárták Akházt, de nem tudták legyôzni.
6  Akkor nyerte vissza Réczin, Siria királya Elátot a Siriabelieknek, és irtotta ki a zsidókat Elátból; és Siriabeliek jövének Elátba, és ott laknak mind e mai napig.
7  És követeket küldött Akház Tiglát-Piléserhez, Assiria királyához, ezt izenvén: Te szolgád és te fiad vagyok; jôjj fel és szabadíts meg engem Siria királyának kezébôl és az Izráel királyának kezébôl, a kik reám támadtak.
8  És vevé Akház az ezüstöt és aranyat, a mely találtaték az ùr házában és a király házának kincsei között, és ajándékba küldé Assiria királyának.
9  És engedett néki Assiria királya, és feljövén Assiria királya Damaskus ellen, bevette azt, és a benne levôket Kirbe hurczolta; Réczint pedig megölte.
10  És eleibe ment Akház Tiglát-Pilésernek, Assiria királyának Damaskusba, és mikor meglátta Akház király azt az oltárt, a mely Damaskusban volt, elküldte Akház király annak az oltárnak hasonlatosságát és képét minden felszerelésével Uriás paphoz.
11  És megépítette Uriás pap az oltárt arra a formára, a melyet Akház király Damaskusból küldött, és elkészíté azt Uriás pap, mire Akház király visszajött Damaskusból.
12  És mikor megjött a király Damaskusból és meglátta a király az oltárt: az oltárhoz ment a király és áldozott rajta,
13  És meggyújtotta az ô égôáldozatját és ételáldozatját, és áldozott italáldozattal is, és az ô hálaáldozatainak vérét elhintette az oltár körûl.
14  És a rézoltárt, a mely az ùr elôtt állott, elviteté a ház elôl, hogy ne álljon az ô oltára és az ùr háza között, és helyhezteté azt az oltár szegletéhez észak felôl.
15  És megparancsolta Akház király Uriás papnak, mondván: E nagy oltáron gyújtsd meg a reggeli égôáldozatot és az esteli ételáldozatot, a király égôáldozatját is az ô ételáldozatával együtt, az egész föld népének is mind égôáldozatját, mind ételáldozatját, mind italáldozatját, és az égôáldozat minden vérét és egyéb áldozatnak minden vérét a körûl hintsed el; a rézoltár felôl pedig még majd gondolkozom.
16  És Uriás pap mind a szerint cselekedék, a mint Akház király megparancsolta.
17  És letörte Akház király a talpak oldalait, és lehányta azokról a mosdómedenczéket; a tengert is ledobta a rézökrökrôl, a melyeken állott, és kôtalapzatra tette.
18  És áthelyezte a szombati hajlékot, a melyet a házban építettek, és a király külsô bejáró helyét az ùr házában, Assiria királya miatt.
19  Akháznak egyéb dolgai pedig, a melyeket cselekedett, vajjon nincsenek-é megírva a Júda királyainak krónika-könyvében?
20  És elaluvék Akház az ô atyáival, és eltemetteték az ô atyáival a Dávid városában, és uralkodék ô helyette az ô fia, Ezékiás.

17

1 Akháznak, a Júda királyának tizenkettedik esztendejében kezdett uralkodni Hóseás, az Ela fia, Samariában Izráelen, kilencz esztendeig,
2  És gonoszul cselekedék az ùr szemei elôtt; de nem annyira, mint Izráel ama királyai, a kik elôtte éltek.
3  Ez ellen jött fel Salmanassár, Assiria királya, és szolgájává lett Hóseás, és adót fizetett néki.
4  De mikor Assiria királya megtudta, hogy Hóseás pártot ütött ellene és követeket küldött Suához, Égyiptom királyához, az évenkénti adót pedig nem küldötte meg Assiria királyának: elfogatta ôt Assiria királya és börtönbe vetette.
5  És felméne az assiriai király az egész ország ellen, és feljövén Samaria ellen, azt három esztendeig ostromolta.
6  És Hóseásnak kilenczedik esztendejében bevette Assiria királya Samariát, és elhurczolta az Izráelt Assiriába; és Halában és Háborban a Gózán folyó mellett, és a Médek városaiban telepítette le ôket.
7  Ez pedig azért történt, mert az Izráel fiai vétkeztek az ùr ellen, az ô Istenök ellen, a ki ôket kihozta Égyiptom földébôl, Faraónak, az égyiptomi királynak kezébôl, és idegen isteneket tiszteltek,
8  És jártak a pogányok szerzésekben, a kiket az ùr kiûzött volt az Izráel fiai elôl, és úgy cselekedtek, mint az Izráel királyai.
9  És alattomban oly dolgokat cselekedtek az Izráel fiai, a melyek ellenére voltak az ùrnak, az ô Istenöknek, és építettek magoknak magaslatokat minden városaikban, az ôrtornyoktól a kerített városokig.
10  És emeltek magoknak faragott képeket és Aserákat minden magas halmokon és minden zöld fa alatt.
11  És ott tömjéneztek, minden magaslaton, mint a pogányok, a kiket az ùr kiûzött volt elôlök, és gonosz dolgokat cselekedtek, a melyekkel az Urat haragra indították,
12  És a bálványoknak szolgáltak, a kik felôl az ùr azt parancsolta volt nékik: Ezt ne cselekedjétek.
13  És mikor bizonyságot tett az ùr Izráelben és Júdában minden prófétája és minden látnoka által, ezt mondván: Térjetek meg a ti gonosz útaitokról, és ôrizzétek meg az én parancsolataimat és rendeléseimet, az egész törvény szerint, a melyet parancsoltam a ti atyáitoknak; és a melyet ti hozzátok küldöttem az én szolgáim, a próféták által:
14  Akkor nem engedelmeskedtek, hanem megkeményítették az ô nyakokat atyáik makacssága szerint, a kik nem hittek az ùrban, az ô Istenökben.
15  Sôt megvetették az ô rendeléseit és szövetségét, a melyet atyáikkal kötött, és az ô bizonyságtételeit, a melyekkel megintette ôket, és hiábavalóságot követvén, magok is hiábavalókká lettek, és a körûltök való pogányok után indultak, a kik felôl pedig azt parancsolta nékik az ùr, hogy azokat ne utánozzák.
16  És elhagyták az ùrnak, az ô Istenöknek minden parancsolatját, és öntött képeket csináltak magoknak, két borjút, és készítettek Aserát, és meghajlottak az ég minden seregei elôtt, és a Baált tisztelték.
17  És átvitték fiaikat és leányaikat a tûzön, jövendôket mondtak és varázslást ûztek, és magokat teljesen eladták a bûnnek az ùr bosszantására.
18  Azért igen megharaguvék az ùr Izráelre, és elveté ôt színe elôl; és semmi nem maradt meg, hanem csak a Júda nemzetsége egyedûl.
19  Sôt még a Júda sem ôrizte meg az ùrnak, az ô Istenének parancsolatait, hanem az Izráel szerzésiben jártak, úgy cselekedvén, mint azok.
20  Elidegenült azért az ùr az egész Izráel magvától, és megsanyargatta ôket, és a kóborlók kezébe adta ôket, mígnem mind elvetette az ô szemei elôl;
21  Mert elszakasztotta Izráelt a Dávid házától, és királylyá tevék Jeroboámot, a Nébát fiát. És Jeroboám elcsalta az Izráelt az ùrtól, és igen nagy vétekbe ejtette ôket.
22  És az Izráel fiai követték Jeroboám minden bûnét, a melyeket elkövetett, és nem távoztak el azoktól;
23  Míglen elveté az ùr az ô színe elôl az Izráelt, a mint megmondotta minden ô szolgái, a próféták által. ìgy hurczoltatott el fogságra az Izráel az ô földébôl Assiriába mind e mai napig.
24  És más népet telepített be Assiria királya Babilóniából, Kutából, Avából, Hámátból és Sefárvaimból, és beszállítá ôket Samaria városaiba az Izráel fiai helyett, a kik birtokba vették Samariát, és annak városaiban laktak.
25  És történt ott lakásuk kezdetén, hogy nem az Urat félték, és az ùr oroszlánokat bocsátott reájok, a melyek többet megöltek közûlök.
26  Mondának azért Assiria királyának: A pogányok, a kiket ide hoztál és Samaria városaiba telepítettél, nem tudják e föld Istene tiszteletének módját, azért oroszlánokat bocsátott az rájok, a melyek megölik ôket, mert nem tudják e föld Istene tiszteletének módját.
27  Parancsola azért Assiria királya, mondván: Vigyetek oda egyet a papok közûl, a kiket onnét elhoztatok, a ki menjen el és lakjék ott, és tanítsa meg ôket ama föld Istene tiszteletének módjára.
28  És elméne egy a papok közûl, a kiket Samariából elvittek volt, és lakék Béthelben, és megtanította ôket, hogy mikép tiszteljék az Urat.
29  De azért mindenik nép külön isteneket csinált magának, és behelyezték azokat a magaslatok házaiba, a melyeket a Samaritánusok építettek, mindenik nemzetség a maga városában, a melyen lakott.
30  A Babilonból való férfiak csinálták a Sukkót Benótot, a Kutból való férfiak csinálták a Nérgelt, és a Hámátból való férfiak az Asimát csinálták;
31  A Háveusok pedig a Nibeházt és a Tartákot csinálták, míg a Sefárvaimbeliek tûzzel égették meg az ô magzatjaikat az Adraméleknek és Anaméleknek, a Sefárvaimbeliek isteneinek.
32  De miután az Urat is tisztelték, a magaslatokra papokat állítottak a maguk tömegébôl, a kik ô érettök áldoztak a magaslatok házaiban.
33  ìgy tisztelték az Urat és szolgálták az ô isteneiket is, ama népek szokása szerint, a kik közûl elhozták volt ôket.
34  És mind e mai napig az ô régi szokásuk szerint cselekesznek; nem tisztelik igazán az Urat, és nem cselekesznek az ô rendeléseik és szokásuk szerint, sem pedig ama törvény és parancsolat szerint, a melyet az ùr parancsolt a Jákób fiainak, a kiknek az Izráel nevet adta,
35  És a kikkel az ùr szövetséget kötött, és megparancsolta nékik, mondván: Ne tiszteljetek idegen isteneket, és ne imádjátok ôket, és ne szolgáljatok és ne áldozzatok nékik;
36  Hanem csak az Urat tiszteljétek, ôt imádjátok és néki áldozzatok, a ki titeket kihozott az Égyiptom földébôl nagy erôvel és kinyújtott karral.
37  És ôrizzétek meg az ô rendeléseit, ítéleteit, törvényét és parancsolatját, a melyeket megírt néktek, azokat cselekedvén minden idôben, és idegen isteneket ne tiszteljetek;
38  És el ne felejtkezzetek a kötésrôl, a melyet veletek tettem, és ne tiszteljetek idegen isteneket;
39  Hanem az Urat tiszteljétek, a ti Isteneteket, és ô megszabadít titeket minden ellenségetek kezébôl.
40  De ezek nem engedelmeskedtek, hanem elôbbi szokásaik szerint cselekedtek.
41  ìgy tisztelték ezek a pogányok az Urat és szolgálták az ô bálványaikat, és így cselekedtek az ô fiaik és unokáik is, a mint az ô eleik cselekedtek, mind e mai napig.

18

1 És Hóseásnak, az Ela fiának, az Izráel királyának harmadik esztendejében kezdett uralkodni Ezékiás, Akháznak, a Júda királyának fia.
2  Huszonöt esztendôs volt, mikor uralkodni kezdett, és huszonkilencz esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; anyjának neve Abi, a Zakariás leánya.
3  És kedves dolgot cselekedék az ùr szemei elôtt, a mint az ô atyja, Dávid cselekedett volt.
4  º rontotta le a magaslatokat, törte el az oszlopokat, és vágta ki az Aserát, és törte össze az érczkígyót is, a melyet Mózes csinált; mert mind az ideig az Izráel fiai jóillatot tettek annak, és nevezék azt Nékhustánnak.
5  Egyedûl az ùrban, Izráel Istenében bízott, és ô utána nem volt hozzá hasonló Júda minden királyai között, sem azok között, a kik ô elôtte voltak.
6  Mert az ùrhoz ragaszkodott, és el nem hajlott ô tôle, és megôrizte az ô parancsolatait, a melyeket az ùr Mózesnek parancsolt vala.
7  És vele volt az ùr mindenütt és a hova csak ment, elômenetele volt. És elszakadt Assiria királyától, és nem szolgált néki.
8  Megverte a Filiszteusokat is egész Gázáig és határukat, az ôrtornyoktól a kerített városokig.
9  Ezékiás királynak negyedik esztendejében-a mely Hóseásnak, az Ela fiának, az Izráel királyának hetedik esztendeje-feljött Salmanassár, Assiria királya Samaria ellen, és megszállotta azt,
10  És elfoglalta három esztendô mulva, Ezékiás hatodik esztendejében-ez Hóseásnak, az Izráel királyának kilenczedik esztendeje-ekkor vették be Samariát.
11  És elhurczolta Assiria királya az Izráelt Assiriába, és letelepíté Halába, Háborba, a Gózán folyó mellé, és a Médusok városaiba;
12  Azért, mert nem hallgattak az ùrnak, az ô Istenöknek szavára, hanem megszegték az ô szövetségét, mindazokat, a melyeket Mózes, az ùr szolgája parancsolt vala; sem nem hallgattak rájok, sem nem cselekedték azokat.
13  Ezékiás királynak pedig tizennegyedik esztendejében feljött Sénakhérib, Assiria királya Júdának minden kerített városa ellen, és elfoglalta azokat.
14  Akkor elküldött Ezékiás, Júda királya Assiria királyához Lákisba, ezt izenvén: Vétkeztem, térj el én rólam; a mit rám vetsz, elviselem! És Assiria királya Ezékiásra, Júda királyára háromszáz tálentom ezüstöt és harmincz tálentom aranyat vetett ki.
15  És Ezékiás oda adott minden ezüstöt, a mely találtatott az ùr házában és a király házának kincsei között.
16  Ugyanebben az idôben fosztotta meg Ezékiás az ùr templomának ajtait és az ajtók félfáit, a melyeket Ezékiás, Júda királya maga boríttatott be, és oda adta azokat Assiria királyának.
17  És Assiria királya mégis oda küldte Thartánt, Rabsárist és Rabsakét Lákisból Ezékiás királyhoz igen nagy haddal Jeruzsálembe, és felmenének és jutának Jeruzsálembe, és feljövén és oda érvén, megállának a felsô halastó zsilipjénél, a mely a ruhafestô útja mellett van.
18  És kihívaták a királyt. És kiméne hozzájok Eliákim, a Hilkia fia, ki a király házának gondviselôje volt, és Sebna, az íródeák, és Joákh, az Asáf fia, az emlékíró.
19  És monda nékik Rabsaké: Mondjátok meg Ezékiásnak: Ezt mondja a király, Assiria nagy királya: Micsoda bizodalom ez, a melyben te bizakodtál?
20  Azt mondád: csak szóbeszéd; tanács és erô kell a hadakozáshoz; vajjon kihez bíztál, hogy fellázadtál ellenem?
21  ìmé, ebben a törött nádszálban bizakodol, Égyiptomban, melyhez ha ki támaszkodik, bemegy az ô kezébe és általlikasztja? Ilyen a Faraó, Égyiptom királya mindenekhez, a kik ô hozzá bíznak!
22  Vagy azt akarjátok nékem mondani: Mi az ùrban, a mi Istenünkben bízunk; hát nem ez-é az, a kinek magaslatait és oltárait lerontotta Ezékiás, és mind Júdának, mind Jeruzsálemnek megparancsolta: Ez oltár elôtt imádkozzatok Jeruzsálemben?
23  Nosza, fogadj hát az én urammal, Assiria királyával: Én néked kétezer lovat adok, ha tudsz reájok adni annyi lovast.
24  Hogy verhetnél hát vissza az én uram legkisebb hadnagyai közûl csak egyet is, és hogyan bízhatol Égyiptomhoz a szekerek és a lovagok miatt?
25  Vajjon az ùr tudta nélkûl jöttem-é fel e hely ellen, hogy azt elveszessem? Az ùr mondotta nékem: Menj fel e föld ellen, és veszesd el azt!
26  És monda Eliákim, a Hilkia fia, és Sebna és Joákh Rabsakénak: Beszélj, kérlek, a te szolgáiddal siria nyelven, mert jól értjük; és ne beszélj velünk zsidóul e nép füle hallatára, a mely a kôfalon van.
27  És felele nékik Rabsaké: Vajjon a te uradhoz, vagy te hozzád küldött-é engem az én uram, hogy elmondjam e dolgokat, avagy nem inkább e férfiakhoz-é, a kik a kôfalon ülnek, hogy azután veletek együtt egyék meg a saját ganéjokat, és igyák meg a saját vizeletöket?
28  És oda állott Rabsaké, és hangosan kezdett zsidóul beszélni, mondván: Halljátok meg a királynak, Assiria nagy királyának beszédit!
29  Azt mondja a király: Meg ne csaljon titeket Ezékiás; mert nem szabadíthat meg titeket az ô kezébôl.
30  És ne biztasson titeket Ezékiás az ùrral, ezt mondván: Kétség nélkûl megszabadít minket az ùr, és nem adatik e város az assiria király kezébe.
31  Ne hallgassatok Ezékiásra; mert így szól Assiria királya: Békéljetek meg velem, és jôjjetek ki hozzám, és kiki egyék az ô szôlôjébôl és fügefájáról, és igyék az ô kútjának vizébôl,
32  Míg eljövök és elviszlek titeket a ti földetekhez hasonló földre, gabonás és boros földre, kenyeres és szôlôs földre, olajfás és mézes földre, hogy élhessetek és meg ne haljatok. Ne higyjetek Ezékiásnak, mert félrevezet benneteket, mikor azt mondja: Az ùr megszabadít minket!
33  Vajjon megszabadították-é a pogányok istenei, mindenik a maga földjét Assiria királyának kezébôl?
34  Hol vannak Hámátnak és Arphádnak istenei? Hol Sefárvaimnak, Hénának és Hivvának istenei?
És Samariát is megszabadították-é az én kezembôl? 35  Kicsoda a földön való minden istenek közûl, a ki megszabadíthatta volna az ô földjét az én kezembôl, hogy az ùr is kiszabadíthatná Jeruzsálemet az én kezembôl?
36  De a nép csak hallgatott, és nem felelt néki csak egy igét sem; mert a király megparancsolta volt, mondván: Ne feleljetek néki.
37  És elment Eliákim, a Hilkia fia, a király házának gondviselôje, és Sebna, az íródeák, és Joákh, az Asáf fia, az emlékíró, Ezékiáshoz megszaggatott ruhákban, és elmondák néki Rabsaké beszédit.

19

1 Mikor pedig ezeket hallotta Ezékiás király, megszaggatta az ô ruháit, és zsákba öltözék, és bement az ùr házába.
2  És elküldte Eliákimot, a király házának gondviselôjét, és Sebnát, az íródeákot, és a papoknak véneit, a kik zsákba öltöztek, Ésaiás prófétához, az Åmós fiához;
3  És mondának néki: Ezt mondja Ezékiás: E nap nyomorúságnak, szidalmazásnak és káromlásnak napja; mert a fiak a szülésre jutottak, de nincs erô a szüléshez.
4  Netalán az ùr, a te Istened meghallotta Rabsakénak minden beszédit, a kit elküldött az ô ura, Assiria királya, hogy szidalommal illesse az élô Istent és káromló beszédekkel, a melyeket az ùr, a te Istened meghallott: könyörögj azért azokért, a kik még megmaradtak.
5  És elmenének az Ezékiás király szolgái Ésaiáshoz.
6  És monda nékik Ésaiás: Ezt mondjátok a ti uratoknak: Ezt mondja az ùr: Ne félj a beszédektôl, a melyeket hallottál, a melyekkel szidalmaztak engem Assiria királyának szolgái.
7  ìmé én oly lelket adok belé, hogy hírt hallván, visszatér az ô földjére és fegyverrel vágatom le ôt az ô földjében.
8  És mikor visszatért Rabsaké, Assiria királyát Libna ellen harczolva találta, mert meghallotta volt, hogy Lákisból elment.
9  És hallván Tirháka felôl, a szerecsen király felôl, ezt mondván: ìmé kijött, hogy hadakozzék te ellened; visszafordult és követeket küldött Ezékiáshoz, ezt izenvén:
10  ìgy szóljatok Ezékiásnak, a Júda királyának, mondván: Meg ne csaljon téged a te Istened, a kiben bízol, ezt mondván: Nem adatik Assiria királyának kezébe Jeruzsálem.
11  ìmé hallottad, mit cselekedtek Assiria királyai minden országokkal, elvesztvén azokat; és te megszabadulhatsz-é?
12  Vajjon megszabadították-é a pogányok istenei azokat, a kiket elvesztettek az én atyáim: Gózánt, Aránt, Résefet és az Eden fiait, a kik Thelasárban voltak?
13  Hol van Hámát királya, Arphád királya és Sefárvaim város királya? Héna és Hivva?
14  És elvevé Ezékiás a levelet a követek kezébôl, és elolvasá azt, és felment az ùr házába, és kiterjeszté azt Ezékiás az ùr elôtt;
15  És imádkozék Ezékiás az ùr elôtt, és monda: Uram, Izráel Istene! a ki a Kérubok között lakol, te vagy egyedûl e föld minden országainak Istene, te teremtetted a mennyet és a földet;
16  Hajtsd hozzám, Uram, a te füledet és halld meg; nyisd fel, Uram, a te szemeidet és lásd meg; és halld meg a Sénakhérib beszédét, a ki ide küldött, hogy szidalommal illesse az élô Istent.
17  Igaz, Uram, Assiria királyai elpusztították a pogányokat és azok országait.
18  És az ô isteneiket a tûzbe hányták; de azok nem voltak istenek, hanem csak emberi kéz alkotásai, fa és kô, azért vesztették el ôket.
19  Most azonban, mi Urunk, Istenünk, szabadíts meg, kérlek, minket az ô kezébôl, hogy megismerje e föld minden országa, hogy te, az ùr, vagy az egyetlen Isten!
20  Akkor elküldött Ésaiás, az Åmós fia, Ezékiáshoz, ezt mondván: Azt mondja az ùr, Izráel Istene: A te könyörgésedet, Assiria királya, Sénakhérib felôl, meghallgattam.
21  Ez az, a mit az ùr ô felôle mondott: Megutál téged és megcsúfol téged Sionnak szûz leánya, utánad fejét hajtogatja Jeruzsálem leánya.
22  Kit szidalmaztál és kit gyaláztál? És ki ellen emelted fel a te szódat, vagy ki ellen emelted fel a te szemeidet a magasságba? Az Izráel szentje ellen!
23  Követeid által gúnyoltad az Urat, és mondád: Szekereim sokaságával meghágom a hegyek magasságait, a Libánon oldalait, és levágom magas czédrusait, legfelségesebb cziprusfáit, és bemegyek csúcsának lakóhelyébe, kertes erdejébe.
24  Åstam és ittam idegen vizeket, és kiszárítom lábaim talpával Égyiptom minden folyóvizét.
25  Avagy nem hallottad?
Régen megcsináltam, ôs idôktôl elvégeztem ezt! Most csak véghezvittem, hogy puszta kôhalmokká döntsd össze az erôs városokat; 26  És hogy a benne lakók erejökben megfogyatkozzanak, megrontassanak és megszégyenüljenek, és olyanok legyenek mint a mezô füve, fiatal paréj, a háztetô füve és mint a kalászhajtás elôtt elszáradt gabona.
27  És ismerem a te ülésedet, és járásodat kelésedet, és ellenem való tombolásodat;
28  A te ellenem való tombolásodért és a te elbizakodásodért, a mely felhatott füleimbe, az én karikámat orrodba vetem, és zabolámat szádba, és visszaviszlek azon az úton, a melyen eljöttél.
29  Te néked pedig, Ezékiás, legyen ez jeled: Ez esztendôben táplál a hulladék termése, a második esztendôben, a mi magától terem; de a harmadik esztendôben már vettek és arattok, szôlôket plántáltok és azok gyümölcsét eszitek.
30  És a Júda házából a kiszabadult és a megmaradt gyökeret ver alól, és gyümölcsöt terem felûl.
31  Mert Jeruzsálembôl fog származni a maradék, és a megszabadult a Sion hegyérôl; a Seregek Urának buzgó szerelme cselekszi ezt!
32  Azért azt mondja az ùr Assiria királya felôl: Be nem jô e városba, és nyilat sem lô bele, sem paizs nem ostromolja azt, sem sánczot nem ás mellette.
33  Azon az úton, a melyen jött, tér vissza, de e városba be nem jô, azt mondja az ùr.
34  És megoltalmazom e várost, hogy megtartsam azt, én érettem és Dávidért, az én szolgámért.
35  És azon az éjszakán kijött az ùr angyala, és levágott az Assiriabeli táborban száznyolczvanötezeret, és mikor jó reggel felkeltek, ímé mindenütt holttestek hevertek.
36  És elindult, és elment, és visszafordult Sénakhérib, Assiria királya, és Ninivében maradt.
37  És lôn, mikor ô a Nisróknak, az ô Istenének templomában imádkozék, Adramélek és Sarézer, az ô fiai, levágták ôt fegyverrel; magok pedig elszaladtak az Ararát földébe, és az ô fia, Esárhaddon uralkodék helyette.

20

1 Ebben az idôben halálosan megbetegedett Ezékiás, és hozzá menvén Ésaiás próféta, az Åmós fia, monda néki: Azt mondja az ùr: Rendeld el házadat, mert meghalsz és nem élsz.
2  Akkor arczczal a falhoz fordult, és könyörgött az ùrnak, mondván:
3  òh Uram, emlékezzél meg róla, hogy te elôtted hûséggel és tökéletes szívvel jártam, és hogy azt cselekedtem, a mi jó volt a te szemeid elôtt. És sírt Ezékiás nagy sírással.
4  Azonban Ésaiás még alig ért a város közepére, mikor az ùr beszéde lôn ô hozzá, mondván:
5  Menj vissza és mondd meg Ezékiásnak, az én népem fejedelmének: Azt mondja az ùr, Dávidnak, a te atyádnak Istene: Meghallgattam a te imádságodat, láttam a te könyhullatásidat, ímé én meggyógyítlak téged, harmadnapra felmégy az ùr házába;
6  És a te idôdet tizenöt esztendôvel meghosszabbítom, és megszabadítlak téged és e várost Assiria királyának kezébôl, és megoltalmazom e várost én érettem és Dávidért, az én szolgámért,
7  És monda Ésaiás: Hozzatok egy kötés száraz fügét ide. És hozának, és azt a kelevényre kötötték, és meggyógyult.
8  És mikor azt kérdezé Ezékiás Ésaiástól: Mi lesz a jele, hogy meggyógyít engem az ùr, és hogy harmadnapra felmehetek az ùr házába?
9  Felele Ésaiás: Ez legyen jeled az Urtól, hogy ô megcselekeszi ezt a dolgot, a melyrôl szólott néked: Elôremenjen-é az árnyék tíz grádicscsal, vagy visszatérjen-é tíz grádicscsal?
10  És felele Ezékiás: Könnyû az árnyéknak tíz grádicscsal alábbszállani. Ne úgy, hanem menjen hátra az az árnyék tíz grádicscsal.
11  És könyörgött Ésaiás próféta az ùrhoz, és visszatéríté az árnyékot Akház napóráján, azokon a grádicsokon, a melyeken már aláment volt, tíz grádicscsal.
12  Ebben az idôben küldött Berodákh Baladán, Baladánnak, a babiloniai királynak fia levelet és ajándékokat Ezékiásnak; mert meghallotta, hogy Ezékiás beteg volt.
13  És meghallgatá ôket Ezékiás, és megmutatta nékik az ô egész kincsesházát, az ezüstöt, az aranyat, a fûszerszámokat, a drága kenetet és az ô fegyveres házát és mindent, a mi csak találtatott az ô kincstáraiban, és nem volt semmi az ô házában és egész birodalmában, a mit meg nem mutatott volna Ezékiás.
14  Ekkor jött Ésaiás próféta Ezékiás királyhoz, és monda néki: Mit mondtak ezek a férfiak, és honnét jöttek hozzád? És felele Ezékiás: Messze földrôl jöttek, Babilóniából.
15  És monda: Mit láttak a te házadban? Felele Ezékiás: Mindent láttak, a mi csak van az én házamban, és nem volt semmi az én tárházamban, a mit nékik meg ne mutattam volna.
16  Akkor monda Ésaiás Ezékiásnak: Halld meg az ùrnak beszédét:
17  ìmé eljô az idô, a mikor mindaz, a mi a te házadban van, és a mit eltettek a te atyáid e mai napig, elvitetik Babilóniába, és semmi sem marad meg, azt mondja az ùr.
18  És a te fiaid közûl is, a kik tôled származnak és születnek, elhurczoltatnak és udvariszolgák lesznek a babilóniai király udvarában.
19  Ezékiás pedig monda Ésaiásnak: Jó az ùr beszéde, a melyet szóltál: És monda: Nem merô jóság-é, ha békesség és hûség lesz az én napjaimban?
20  Ezékiásnak egyéb dolgai pedig és minden erôssége, és hogy miképen csinálta a tavat és a vízcsöveket, a melyekkel a vizet a városba vezette: vajjon nincsenek-é megírva a Júda királyainak krónika-könyvében?
21  És elaluvék Ezékiás az ô atyáival, és az ô fia Manasse uralkodék helyette.

21

1 Manasse tizenkét esztendôs volt, mikor uralkodni kezdett, és ötvenöt esztendeig uralkodott Jeruzsálemben, és az ô anyjának Hefsiba volt a neve.
2  És gonoszul cselekedék az ùr szemei elôtt, a pogányok útálatossága szerint, a kiket az ùr kiûzött volt az Izráel fiai elôl:
3  Mert újra megépítette a magaslatokat, a melyeket Ezékiás, az ô atyja lerontott, és oltárokat emelt a Baálnak, és állított Aserát, mint a hogy Akháb, az Izráel királya cselekedett volt, és imádta az összes mennyei seregeket és azoknak szolgált.
4  És oltárokat is épített az ùr házában, a mely felôl azt mondotta volt az ùr: Jeruzsálemben helyheztetem az én nevemet!
5  Oltárokat épített az egész mennyei seregnek, az ùr házának mind a két pitvarában.
6  És átvivé a fiát a tûzön, és igézést és jegymagyarázást ûzött és ördöngösöket és titokfejtôket tartott; sok gonosz dolgot cselekedék az ùr szemei elôtt, hogy ôt haragra ingerelje.
7  És az Asera-bálványt, a melyet készített, bevitte abba a házba, a mely felôl azt mondotta volt az ùr Dávidnak és az ô fiának, Salamonnak: Ebben a házban és Jeruzsálemben, a melyet magamnak választottam Izráelnek minden nemzetségei közûl, helyheztetem az én nevemet mindörökké;
8  És ki nem mozdítom többé Izráel lábát errôl a földrôl, a melyet adtam az ô eleiknek, ha szorgalmatosan az én parancsolatim szerint cselekesznek, és az egész törvény szerint, a melyet nékik Mózes, az én szolgám parancsolt.
9  ºk azonban nem engedelmeskedtek, mert tévelygésbe ejté ôket Manasse, hogy még gonoszabbul viseljék magokat azoknál a pogányoknál, a kiket az ùr kivesztett az Izráel fiai elôl.
10  Akkor szóla az ùr az ô szolgái, a próféták által, mondván:
11  Mivelhogy Manasse, Júda királya ezeket az útálatosságokat cselekedte, gonoszabb dolgokat cselekedvén mindazoknál, a melyeket az ô elôtte való Emoreusok cselekedtek vala, és Júdát is vétekbe ejtette az ô bálványai által:
12  Azért ezt mondja az ùr, Izráel Istene: ìmé én oly veszedelmet hozok Jeruzsálemre és Júdára, hogy mindenkinek, a ki azt hallja, megcsendûl benne mind a két füle.
13  És kiterjesztem Jeruzsálemre a Samaria mérô-zsinórját és az Akháb házának mértékét; és kitörlöm Jeruzsálemet, mint kitörlik a tálat, és kitörölve leborítják azt,
14  És elhagyom az én örökségem maradékát, és adom ôt ellenségei kezébe, és zsákmánya és ragadománya lesz minden ellenségeinek;
15  Azért, mert gonoszul cselekedtek én elôttem, és engem haragra ingerlettek az ô atyáiknak Égyiptomból való kijövetelök napjától fogva, mind e mai napig.
16  És Manasse nagyon sok ártatlan vért is ontott ki, úgy hogy Jeruzsálem minden felôl megtelt vele, azon a vétkén kivûl, a melylyel vétekbe ejtette Júdát, gonoszul cselekedvén az ùr szemei elôtt.
17  Manassénak egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei és az ô vétke, a melyet cselekedett, vajjon nincsenek-é megírva a Júda királyainak krónika-könyvében?
18  És elaluvék Manasse az ô atyáival, és eltemetteték az ô háza mellett lévô kertben, az Uzza kertjében, és az ô fia, Amon uralkodék helyette.
19  Amon huszonkét esztendôs volt, mikor uralkodni kezdett, és két esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; az ô anyjának neve Mésullémet volt, a Jótbabeli Hárus leánya.
20  És gonoszul cselekedék az ùr szemei elôtt, a mint cselekedett Manasse, az ô atyja.
21  És tökéletesen azon az úton járt, a melyen járt volt az ô atyja, és szolgált a bálványoknak, a kiknek szolgált volt atyja, és azokat imádta.
22  És elhagyta az Urat, atyái Istenét, és nem járt az ùrnak útában.
23  És pártot ütöttek Amon ellen a maga szolgái, és megölték a királyt az ô házában.
24  De a föld népe levágta mindazokat, a kik pártot ütöttek volt Amon király ellen, és a föld népe királylyá tevé az ô fiát, Jósiást, helyette.
25  Amonnak egyéb dolgai pedig, a melyeket cselekedett, vajjon nincsenek-é megírva a Júda királyainak krónika-könyvében?
26  És eltemeték ôt az ô sírjába, Uzza kertjében, és fia, Jósiás lett a király ô helyette.

22

1 Nyolcz esztendôs volt Jósiás, mikor uralkodni kezdett, és harminczegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; az ô anyjának neve Jédida, a Boskátból való Adaja leánya.
2  És kedves dolgot cselekedék az ùr szemei elôtt, és járt az ô atyjának, Dávidnak minden útaiban, és nem tért el sem jobbra, sem balra.
3  És történt Jósiás király tizennyolczadik esztendejében, elküldte a király Sáfánt, Asaliának, a Messullám fiának fiát, az íródeákot, az ùr házához, mondván:
4  Menj fel Hilkiához, a fôpaphoz, és számlálják meg az ùr házába begyûlt pénzt, a melyet gyûjtöttek az ajtóôrizôk a néptôl.
5  És adják azt az ùr házában való mívesek pallérainak kezébe, hogy adják a munkásoknak, a kik az ùrnak házán dolgoznak, hogy a háznak romlásait kijavítsák;
6  Az ácsoknak, az építôknek és a kômíveseknek, hogy fákat és faragott köveket vásároljanak a ház kijavítására.
7  De számadást nem kell tôlök venni a pénzrôl, a mely kezökbe adatik, mert ôk azt becsülettel végzik.
8  És monda Hilkia, a fôpap, Sáfánnak, az íródeáknak: Megtaláltam a törvénykönyvet az ùr házában. És Hilkia oda adta a könyvet Sáfánnak, hogy olvassa el azt.
9  És elméne Sáfán, az íródeák, a királyhoz, és megvivé a királynak a választ, és monda: A te szolgáid egybeszedék a pénzt, a mely a házban találtatott, és oda adták azt az ùr házában munkálkodók pallérainak kezébe.
10  És megmondá Sáfán, az íródeák, a királynak, mondván: Egy könyvet adott nékem Hilkia pap. És felolvasá azt Sáfán a király elôtt.
11  Mikor pedig hallotta a király a törvény könyvének beszédit, megszaggatá az ô ruháit.
12  És megparancsolta a király Hilkia papnak és Ahikámnak, a Sáfán fiának, és Akbórnak, a Mikája fiának, és Sáfánnak, az íródeáknak és Asájának, a király szolgájának, mondván:
13  Menjetek el, kérdezzétek meg az Urat én érettem és a népért és az egész Júdáért, e könyvnek beszédei felôl, a mely megtaláltatott; mert nagy az ùr haragja, mely felgerjedett ellenünk, mivel a mi atyáink nem engedelmeskedtek e könyv beszédeinek, hogy cselekedtek volna mindent úgy, a mint megíratott nékünk.
14  És elméne Hilkia pap és Ahikám, Akbór, Sáfán és Asája Hulda próféta asszonyhoz, Sallumnak, a Tikva fiának-a ki Harhásnak a ruhák ôrizôjének fia volt-feleségéhez, a ki Jeruzsálem más részében lakott, és beszéltek vele.
15  És monda nékik: Azt mondja az ùr, Izráel Istene: Mondjátok meg a férfiúnak, a ki titeket hozzám küldött,
16  Ezt mondja az ùr: ìme én veszedelmet hozok e helyre és e helyen lakozókra, a könyv minden beszédei szerint, a melyet olvasott a Júda királya;
17  Mert elhagytak engem, és idegen isteneknek áldoztak jóillattal, hogy engem haragra indítsanak az ô kezöknek minden csinálmányával: azért felgerjed az én haragom e hely ellen, és meg sem oltatik.
18  A Júda királyának pedig, a ki elküldött titeket, hogy megkérdezzétek az Urat, ezt mondjátok: Azt mondja az ùr, Izráel Istene: Mivelhogy e beszédekre, a melyeket hallottál,
19  Meglágyult a te szíved, és magadat megaláztad az ùr elôtt, hallván azokat, a miket e hely és az ezen helyen lakók ellen szólottam, hogy pusztulássá és átokká lesznek, és megszaggattad a te ruháidat, és sírtál elôttem: azért én is meghallgattalak, azt mondja az ùr.
20  Azért íme én téged a te atyáidhoz gyûjtelek, és a te sírodba békességgel visznek téged, és meg nem látják a te szemeid azt a nagy veszedelmet, a melyet én e helyre hozok. És megvitték a királynak a választ.

23

1 És elküldött a király, és hozzá gyûltek Júdának és Jeruzsálemnek minden vénei.
2  És felment a király az ùr házába, és Júdából minden férfi és Jeruzsálem minden lakosa vele volt; a papok, a próféták és az egész nép kicsinytôl fogva nagyig. És minden beszédét elolvasá elôttök a szövetség könyvének, a mely megtaláltatott az ùr házában.
3  És oda állott a király az emelvényre, és kötést tôn az ùr elôtt, hogy ôk az Urat akarják követni, és az ô parancsolatait, bizonyságtételeit és rendeléseit teljes szívbôl és lélekbôl megôrizni, és beteljesíteni e szövetség beszédit, a melyek meg vannak írva abban a könyvben; és ráállott az egész nép a kötésre.
4  És megparancsolá a király Hilkiának, a fôpapnak és a másod rendbeli papoknak és az ajtóôrizôknek, hogy az ùr templomából hordjanak ki minden edényt, a melyet a Baálnak, az Aserának és az egész mennyei seregnek csináltak, és megégeté azokat Jeruzsálemen kivûl a Kidron völgyében, és azok hamvait Béthelbe vivé.
5  És kiirtá a bálvány papokat is, a kiket Júda királyai állítottak be, hogy a magaslatokon tömjénezzenek Júda városaiban és Jeruzsálem körûl, és mindazokat is, a kik a Baálnak, a napnak, holdnak, égi jeleknek és az egész mennyei seregnek tömjéneztek.
6  Kivivé az ùr házából az Aserát is Jeruzsálemen kivûl a Kidron patakja mellé, és megégeté azt a Kidron völgyében, és porrá zúzta, és annak porát a község temetôhelyére hinté.
7  És lerontá a férfi paráznák házait, a melyek az ùr háza mellett voltak, és a melyekben az asszonyok kárpitokat szôttek az Aserának.
8  És behozatta az összes papokat Júda városaiból, és megfertéztette a magaslatokat, a melyeken a papok tömjéneztek, Gebától egész Beersebáig, és lerontotta a kapuk mellett levô magaslatokat is, a melyek Józsuénak, a város fejedelmének kapuja elôtt voltak balkéz felôl, a város kapujában.
9  De a magaslatok papjai soha sem áldoztak az ùr oltárán Jeruzsálemben, hanem a kovásztalan kenyeret az ô atyjokfiai között ették.
10  Megfertôztette a Tófetet, a Hinnom fiainak völgyében, hogy senki az ô fiát, vagy leányát át ne vihesse a tûzön Moloknak.
11  És eltávolította a lovakat, a melyeket Júda királyai a napnak szenteltek az ùr házának bemenetelénél, a Nátán-Mélek udvari szolga háza mellett, a mely a Pharvarimban volt, és a nap szekereit tûzzel elégette.
12  És az oltárokat, a melyek az Akház palotájának tetején voltak, a melyeket a Júda királyai csináltak, és azokat az oltárokat is, a melyeket Manasse csinált volt az ùr házának mindkét pitvarában, lerontotta a király, és lehányván, porukat a Kidron patakjába szóratta.
13  Azokat a magaslatokat is megfertôztette a király, a melyek Jeruzsálem elôtt voltak az Olajfák hegyének jobbfelôl levô oldalán, a melyeket még Salamon, az Izráel királya épített volt Astóretnek, a Sídonbeliek útálatosságának, és Kámósnak, a Moábiták útálatosságának, és Milkómnak, az Ammon fiai útálatosságának.
14  És összetörte az oszlopokat és kivágatta az Aserákat, és azok helyeit embercsontokkal töltötte meg.
15  Még azt az oltárt is, a mely Béthelben volt, a magaslatot, a melyet Jeroboám, a Nébát fia csinált, a ki vétekbe ejté az Izráelt, azt az oltárt is és azt a magaslatot is letörte, és a magaslatot felégette, porrá tette, és az Aserát megégette.
16  És körültekintett Jósiás, és meglátta a sírokat, a melyek ott a hegyen voltak és elküldött és elhozatta a csontokat a sírokból, és megégette az oltáron, és megfertôztette azt az ùr beszéde szerint, a melyet mondott volt az Isten embere, a ki e dolgot megjövendölte volt.
17  És monda: Miféle síremlék ez, a melyet látok? És felelének néki a város férfiai: Az Isten emberének sírja ez, a ki Júdából jött volt és mindezeket megjövendölte a Béthelbeli oltár felôl, a miket most cselekedtél.
18  És monda: Hagyjatok békét néki, és senki meg ne mozdítsa az ô tetemeit. És megmentették az ô tetemeit annak a prófétának a tetemeivel együtt, a ki Samariából jött volt.
19  És lerontotta Jósiás a magaslatok minden házát is, a melyek Samaria városaiban voltak, a melyeket az Izráel királyai csináltak volt, hogy az Urat haragra ingereljék, és épen úgy cselekedett azokkal mindenekben, a mint Béthelben cselekedett.
20  És megáldozta a magaslatok összes papjait, a kik ott voltak, az oltárokon, és emberi csontokat égetett meg azokon, és úgy tért vissza Jeruzsálembe.
21  És parancsolt a király az egész népnek, és monda: Ünnepeljetek páskhát az ùrnak, a ti Isteneteknek, a mint meg van írva e szövetség könyvében;
22  Mert nem szereztetett olyan páskha a birák idejétôl fogva, a kik az Izráelt ítélték, sem pedig az Izráel és a Júda királyainak minden idejében,
23  Hanem csak Jósiás király tizennyolczadik esztendejében szereztetett ilyen páskha az ùrnak Jeruzsálemben.
24  És kivesztette Jósiás király az ördöngösöket és a titokfejtôket, a teráfokat és a bálványokat, és mindazokat az útálatosságokat, a melyek láttattak Júda földjén és Jeruzsálemben, hogy helyreállítsa a törvény beszédit, a melyek meg valának írva a könyvben, a melyet Hilkia pap talált meg az ùr házában.
25  Nem is volt ô hozzá hasonló király ô elôtte, a ki úgy megtért volna az ùrhoz teljes szívébôl és teljes lelkébôl és teljes erejébôl, Mózesnek minden törvénye szerint; de utána sem támadott hozzá hasonló.
26  De az ùr még sem szünt meg az ô megbúsult nagy haragjától, a melylyel megharagudott volt Júdára mindazokért a bosszantásokért, a melyekkel bosszantotta ôt Manasse.
27  Mert azt mondá az ùr: Júdát is elvetem szemem elôl, mint a hogy az Izráelt elvetettem, és megútálom ezt a várost, a melyet választottam, Jeruzsálemet, és ezt a házat is, a melyrôl azt mondottam volt: Ott legyen az én nevem!
28  Jósiásnak egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei vajjon nincsenek-é megírva a Júda királyainak krónika-könyvében?
29  Az ô idejében jött fel Faraó-Nékó, az égyiptomi király Assiria királya ellen az Eufrátes folyóvíze mellé. És Jósiás király eleibe ment, de az megölte ôt Megiddóban, a mint meglátta ôt.
30  És az ô szolgái szekérre tévén ôt, halva vitték el Megiddóból és Jeruzsálembe hozván, eltemeték ôt az ô sírboltjába. A föld népe pedig vevé Joákházt, a Jósiás fiát, és felkenvén ôt, királylyá tevé az ô atyja helyett.
31  Huszonhárom esztendôs volt Joákház, mikor uralkodni kezdett, és három hónapig uralkodott Jeruzsálemben, és az ô anyjának neve Hamutál, a Libnabeli Jeremiás leánya.
32  És gonoszul cselekedék az ùr szemei elôtt mind a szerint, a mint az ô atyái cselekedtek volt.
33  De Faraó-Nékó bilincsekbe verte ôt Riblában, Hámát földjén, a mikor Jeruzsálemben királylyá lett; és az országra adót vetett, száz tálentum ezüstöt és egy tálentom aranyat.
34  És Faraó-Nékó Eliákimot, a Jósiás fiát tette királylyá, az ô atyja, Jósiás helyett, és nevét Joákimra változtatta; Joákházt pedig magával vivé, és az Égyiptomba megérkezvén, ott hala meg.
35  Az ezüstöt és az aranyat megadta ugyan Joákim a Faraónak, de az országot sarczoltatta meg, hogy megadhassa az ezüstöt a Faraó parancsolata szerint; a föld népe közûl mindenkitôl az ô értéke szerint hajtott be ezüstöt és aranyat, hogy Faraó-Nékónak adja.
36  Joákim huszonöt esztendôs volt, mikor uralkodni kezdett, és tizenegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; az ô anyjának neve Zébuda, a Rúmabeli Pedája leánya.
37  És gonoszul cselekedék az ùr szemei elôtt mind a szerint, a mint az ô atyái cselekedtek.

24

1 Joákim idejében jött fel Nabukodonozor, Babilónia királya, és Joákim szolgája lett három esztendeig; de azután elfordult és elpártolt tôle.
2  És ráküldé az ùr a Káldeusok seregeit, a Siriabeliek seregeit, a Moábiták seregeit és az Ammon fiainak seregeit, és ráküldte ôket Júdára, hogy elveszessék ôt az ùr beszéde szerint, a melyet szólott szolgái, a próféták által.
3  Csak az ùr beszéde szerint történt ez Júdán, hogy elvesse ôt a maga orczája elôl Manasse bûneiért, mind a szerint, a mint cselekedett vala;
4  És az ártatlan vérért is, a melyet kiontott, és hogy betöltötte volt Jeruzsálemet ártatlan vérrel; ezért nem akart az ùr megbocsátani néki.
5  Joákimnak egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei vajjon nincsenek-é megírva a Júda királyainak krónika-könyvében?
6  És elaluvék Joákim az ô atyáival, és az ô fia, Joákin uralkodék helyette,
7  És Égyiptom királya többé nem jött ki az ô földébôl; mert Babilónia királya mindent elvett, a mi csak az égyiptomi királyé volt, Égyiptom folyóvizétôl az Eufrátes folyóvizéig.
8  Tizennyolcz esztendôs volt Joákin, mikor királylyá lett, és három hónapig uralkodott Jeruzsálemben. Az ô anyjának neve Nékhusta, a Jeruzsálembeli Elnatán leánya.
9  És gonoszul cselekedék az ùr szemei elôtt mind a szerint, a mint az ô atyja cselekedett volt.
10  Ebben az idôben jöttek fel Nabukodonozornak, Babilónia királyának szolgái Jeruzsálem ellen, és szállották meg a várost.
11  Maga Nabukodonozor, Babilónia királya is feljött a város ellen, a melyet már az ô szolgái megszállottak volt.
12  És kiment Joákin, a Júda királya Babilónia királyához az ô anyjával, szolgáival, hadnagyaival és udvariszolgáival együtt, de fogságra vetette ôt Babilónia királya az ô uralkodásának nyolczadik esztendejében.
13  És elvitte onnét az ùr házának minden kincsét és a király házának kincsét, és összevagdalt minden arany edényt, a melyet Salamon, az Izráel királya csináltatott volt az ùr templomában, a mint az ùr megmondotta volt.
14  És elhurczolta az egész Jeruzsálemet, összes fejedelmeit és minden vitézeit, tízezer foglyot, az összes mesterembereket és lakosokat, úgy hogy a föld szegény népén kivûl senki sem maradt ott.
15  És elhurczolta Joákint is Babilóniába, és a király anyját, és a király feleségeit és udvariszolgáit, és az ország erôs vitézeit fogságba hurczolta Jeruzsálembôl Babilóniába;
16  És az összes elôkelô férfiakat, hétezeret, és a mesterembereket és a lakatosokat, ezeret, és az összes erôs, harczra termett férfiakat fogva vitte Babilóniába Babilónia királya.
17  És Babilónia királya Mattaniát, nagybátyját, tette ô helyette királylyá, és nevét Sédékiásra változtatta.
18  Huszonegy esztendôs volt Sédékiás, mikor uralkodni kezdett, és tizenegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; az ô anyjának neve Hamutál, a Libnából való Jeremiás leánya.
19  És gonoszul cselekedék az ùr szemei elôtt mind a szerint, a mint Joákim cselekedett volt;
20  Mert az ùr haragja miatt történt ez így Jeruzsálemmel és Júdával, míg csak el nem vetette ôket az ô orczája elôl. Sédékiás azonban elpártolt Babilónia királyától.

25

1 És történt az ô uralkodásának kilenczedik esztendejében, a tizedik hónapban, és annak tizedik napján, hogy feljött Nabukodonozor, Babilónia királya minden ô seregével Jeruzsálem ellen, és táborba szállott ellene, és köröskörûl ostromtornyokat építettek ellene.
2  És megszállva tartatott a város Sédékiás király tizenegyedik esztendejéig;
3  De a negyedik hónap kilenczedik napján akkora inség lett a városban, hogy nem volt mit enni a föld népének.
4  És betöretett a város, és a harczosok mind futni kezdtek éjjel a kettôs kôfal között levô kapu útján, a mely a király kertje mellett van; a Káldeusok pedig ott táboroztak a város körûl. És a király is elfutott a puszta útján.
5  De a Káldeusok hada ûzôbe vette a királyt, és utólérték ôt Jerikhó mezején, és egész serege szétszóródott mellôle.
6  És elfogták a királyt, és elvitték ôt Babilónia királyához Riblába, a hol ítéletet tartottak fölötte.
7  És Sédékiás fiait saját szeme láttára vágták le; Sédékiás szemeit pedig megvakították, és lánczokba verve vitték el ôt Babilóniába.
8  És az ötödik hónap hetedik napján-ez a Nabukodonozor, babilóniai király uralkodásának tizenkilenczedik esztendeje-feljött Nabuzár-Adán, a vitézek hadnagya, Babilónia királyának szolgája, Jeruzsálembe;
9  És felgyújtotta az ùr házát és a király házát, és Jeruzsálem összes házait és mind a nagy palotákat felégette tûzzel.
10  És Jeruzsálem kôfalait köröskörûl lerombolta a Káldeusok serege, a mely a vitézek hadnagyával volt.
11  A többi népet pedig, a mely a városban még megmaradt volt, és azokat, a kik Babilónia királyához hajlottak, és a többi népet mind elhurczolta Nabuzár-Adán a vitézek hadnagya.
12  A föld népének csak a szegényébôl hagyott ott a vitézek hadnagya szôlômíveseket és szántó-vetô embereket.
13  És a rézoszlopokat, a melyek az ùr házában voltak, és a mosdómedenczék talpait és a réztengert, a mely az ùr házában volt, összetörték a Káldeusok, és azok rezét Babilóniába vitték.
14  Elvitték a fazekakat is, a lapátokat, a késeket, temjénezôket, és minden, szolgálatra rendelt, egyéb rézedényeket.
15  És elvitte a vitézek hadnagya a serpenyôket, a medenczéket, a melyek közûl némelyek aranyból, némelyek pedig ezüstbôl voltak,
16  A két rézoszlopot, a réztengert és a mosdómedenczék talpait, a melyeket Salamon csinált volt az ùr házában; megmérhetetlen volt mindezeknek az edényeknek a reze.
17  Az egyik oszlop magassága tizennyolcz sing volt, és egy rézgömb volt rajta és a gömb három sing magas volt, a gömbön köröskörûl hálózat és gránátalmák mind érczbôl, és ugyanilyen volt a másik oszlop is a hálózattal együtt.
18  És elhurczolta a vitézek hadnagya Serája papot is, az elsô rendbôl és Sofóniás papot a második rendbôl és a három ajtónállót,
19  És a városból elvitt egy fôembert, ki a hadakozó férfiak elôljáró hadnagya volt, és öt férfiút, a kik a király körûl forgolódtak volt, a kik találtattak a városban, és a sereg hadnagyának íródeákját, a ki sereget gyûjt vala a föld népe közûl, és hatvan férfiakat a föld népe közûl, a kik ott találtattak a városban.
20  És vevé ôket Nabuzár-Adán, a vitézek hadnagya, és elvitte Babilónia királyához Riblába,
21  És levágta ôket Babilónia királya, és megölte Riblában, a Hámát földjén. És így viteték el Júda az ô földjérôl.
22  A Júda földjén megmaradt népnek pedig, a melyet meghagyott Nabukodonozor, Babilónia királya, Gedáliát, Ahikámnak a Sáfán fiának fiát, rendelte tiszttartóul.
23  Mikor pedig meghallották a seregek hadnagyai mind, és az ô embereik, hogy Babilónia királya Gedáliát tette tiszttartóvá, elmentek Gediáliához Mispába, Izmáel, a Nétánia fia, és Johanán, a Kareáh fia, és Serája, a nétofáti Tánhumet fia, és Jahazánia, Maakáti fia, ôk és az ô embereik,
24  És megesküdött nékik Gedália és az ô embereiknek, és monda nékik: Ne féljetek a Káldeusoknak való szolgálattól. Maradjatok az országban, és szolgáljatok Babilónia királyának, és jó dolgotok lesz.
25  A hetedik hónapban azonban elment Izmáel, Nétániának, az Elisáma fiának fia, a ki királyi magból volt, és vele tíz férfiú, és megölték Gedáliát és meghalt; és a Zsidókat és a Káldeusokat, a kik ô vele voltak Mispában.
26  És felkelt az egész nép kicsinytôl nagyig és a seregek hadnagyai, és elmentek Égyiptomba; mert féltek a Káldeusoktól.
27  És lôn a harminczhetedik esztendôben, Joákinnak, a Júda királyának fogságba hurczoltatása után, a tizenkettedik hónap huszonhetedik napján, kivette Evil-Merodák, Babilónia királya, az ô uralkodásának elsô esztendejében Joákint, Júda királyát a fogházból.
28  És kegyesen beszélt vele, és feljebb tette az ô székét a többi királyok székeinél, a kik nála voltak Babilóniában;
29  És kicserélte fogsága ruháit, és mindenkor nála volt étele életének minden idejében.
30  És mindenkor kijárt az ô része, a melyet a király adott néki napról-napra életének minden idejében.

Vissza a tartalom a Biblia

Forras: http://www.biblegateway.com/




Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek!
Vote!