 |
 |
 |
|
|||
| |||
| |||
| |||
|
|
|
|
|
|
11 Pál, Silvánus és Timótheus a Thessalonikabeliek gyülekezetének, a mely van az Atya Istenben és az ùr Jézus Krisztusban: kegyelem néktek és békesség Istentôl, a mi Atyánktól, és az ùr Jézus Krisztustól.2 Hálát adunk az Istennek mindenkor mindnyájatokért, emlékezvén rólatok a mi imádságainkban; 3 Szüntelenül emlegetve a ti hitetek munkáját, és a ti szeretetetek fáradozását, és a mi Urunk Jézus Krisztus felôl való reménységeteknek állhatatosságát, az Isten elôtt, a mi Atyánk elôtt: 4 Tudván, Istentôl szeretett atyámfiai, hogy ti ki vagytok választva; 5 Hogy a mi evangyéliomunk ti nálatok nem áll csak szóban, hanem isteni erôkben is, Szent Lélekben is, sok bizodalomban is; a miképen tudjátok, hogy milyenek voltunk közöttetek ti érettetek. 6 És ti a mi követôinkké lettetek és az ùréi, befogadván az ígét sokféle szorongattatás között, Szent Lélek örömével; 7 ùgy hogy példaképekké lettetek Maczedoniában és Akhájában minden hívôre nézve. 8 Mert nemcsak Maczedoniában és Akhájában zendült ki tôletek az ùr beszéde, hanem minden helyen is híre terjedt a ti Istenben vetett hiteteknek, annyira, hogy szükségtelen arról valamit szólnunk. 9 Mert azok magok hirdetik felôlünk, milyen volt a mi hozzátok való menetelünk, és miként tértetek meg az Istenhez a bálványoktól, hogy az élô és igaz Istennek szolgáljatok, 10 És várjátok az ô Fiát az égbôl, a kit feltámasztott a halálból, a Jézust, a ki megszabadít minket amaz eljövendô haragtól. 21 Mert magatok tudjátok, atyámfiai, hogy a mi ti hozzátok való menetelünk nem volt hiábavaló;2 Sôt inkább, noha elébb már háborúságot és boszúságot szenvedtünk volt Filippiben, a mint tudjátok, volt bátorságunk a mi Istenünkben, hogy közöttetek is hirdessük az Isten evangyéliomát sok tusakodással. 3 Mert a mi buzdításunk nem hitetésbôl van, sem nem tisztátalanságból, sem nem álnokságból: 4 Hanem a miképen az Isten méltatott minket arra, hogy reánk bízza az evangyéliomot, akképen szólunk; nem úgy, hogy embereknek tessünk, hanem az Istennek, a ki megvizsgálja a mi szívünket. 5 Mert sem hízelkedô beszéddel, a mint tudjátok, sem a telhetetlenség színében nem léptünk fel soha, Isten a bizonyság; 6 Sem emberektôl való dicsôítést nem kerestünk, sem tôletek, sem másoktól, holott terhetekre lehettünk volna, mint Krisztus apostolai. 7 De szívélyesek valánk ti közöttetek, a miként a dajka dajkálgatja az ô gyermekeit. 8 ìgy felbuzdulva irántatok, készek valánk közleni veletek nemcsak az Isten evangyéliomát, hanem a mi magunk lelkét is, mivelhogy szeretteinkké lettetek nékünk. 9 Emlékezhettek ugyanis atyámfiai a mi fáradozásunkra és bajlakodásunkra: mert éjjel-nappal munkálkodva hirdettük néktek az Isten evangyéliumát, csakhogy senkit meg ne terheljünk közûletek. 10 Ti vagytok bizonyságok és az Isten milyen szentül, igazán és feddhetetlenül éltünk elôttetek, a kik hisztek. 11 Valamint tudjátok, hogy miként atya az ô gyermekeit, úgy intettünk és buzdítgattunk egyenként mindnyájatokat, 12 És kérve kértünk, hogy Istenhez méltóan viseljétek magatokat, a ki az ô országába és dicsôségébe hív titeket. 13 Ugyanazért mi is hálát adunk az Istennek szüntelenûl, hogy ti befogadván az Istennek általunk hirdetett beszédét, nem úgy fogadtátok, mint emberek beszédét, hanem mint Isten beszédét (a minthogy valósággal az is), a mely munkálkodik is ti bennetek, a kik hisztek. 14 Mert ti, atyámfiai, követôi lettetek az Isten gyülekezeteinek, a melyek Júdeában vannak a Krisztus Jézusban, mivelhogy ugyanúgy szenvedtetek ti is a saját honfitársaitoktól, miként azok is a zsidóktól, 15 A kik megölték az ùr Jézust is és a saját prófétáikat, és minket is üldöznek, és az Istennek nem tetszenek, és minden embernek ellenségei; 16 A kik megtiltják nékünk, hogy a pogányoknak ne prédikáljunk hogy üdvözüljenek; hogy mindenkor betöltsék bûneiket; de végre utólérte ôket az Isten haragja. 17 Mi pedig, atyámfiai, a mint elszakasztatánk tôletek egy kevés ideig, arczra, nem szívre nézve, annál buzgóságosabban, nagy kívánsággal igyekeztünk, hogy szemtôl-szembe láthassunk titeket. 18 Azért menni is akartunk hozzátok, kiváltképen én Pál, egyszer is, kétszer is, de megakadályozott minket a sátán. 19 Mert kicsoda a mi reménységünk, örömünk és dicsekedésünk koronája? Avagy nem azok lesztek-é ti is a mi Urunk Jézus Krisztus elôtt az ô eljövetelekor? 20 Bizony ti vagytok a mi dicsôségünk és örömünk. 31 Annakokáért, mivelhogy tovább már el nem tûrhetôk, jónak ítélénk, hogy magunk maradjunk Athénében,2 És elküldöttük Timótheust, a mi atyánkfiát és Istennek szolgáját és munkatársunkat a Krisztus evangyéliomának hirdetésében, hogy erôsítsen titeket és intsen titeket a ti hitetek felôl; 3 Hogy senki meg ne tántorodjék ama szorongattatások között; mert ti magatok tudjátok, hogy mi arra rendeltettünk. 4 Mert mikor közöttetek valánk is, elôre megmondtuk néktek, hogy szorongattatásnak leszünk kitéve; a mint meg is történt, és tudjátok. 5 Annakokáért én is, mivelhogy tovább már nem tûrhetém, elküldék, hogy megismerjem a ti hiteteket, ha nem kísértett-é meg valami módon titeket a kísértô, és nem lett-é hiábavalóvá a mi fáradságunk? 6 Most pedig, a mikor megérkezett hozzánk Timótheus ti tôletek, és örömhírt hozott nékünk a ti hitetek és szeretetetek felôl, és arról, hogy jó emlékezéssel vagytok irántunk, mindenkor kívánván látni minket, miképen mi is titeket; 7 Ezáltal megvígasztalódtunk reátok nézve, atyámfiai, minden mi szorongattatásunk és szükségünk mellett is, a ti hitetek által: 8 Mert szinte megelevenedünk, ha ti erôsek vagytok az ùrban. 9 Mert milyen hálával is fizethetünk az Istennek ti érettetek, mindazért az örömért, a melylyel örvendezünk miattatok a mi Istenünk elôtt?! 10 Mikor éjjel-nappal nagy buzgón esedezünk, hogy megláthassuk a ti orczátokat, és kipótolhassuk a ti hitetek hiányait. 11 Maga pedig az Isten és a mi Atyánk, és a mi Urunk a Jézus Krisztus egyengesse meg a mi útunkat ti hozzátok! 12 Titeket pedig gyarapítson az ùr és tegyen bôségesekké az egymás iránt és mindenki iránt való szeretetben, a milyenek vagyunk mi is ti irántatok; 13 Hogy erôsekké tegye a ti szíveteket, feddhetetlenekké a szentségben, a mi Istenünk és Atyánk elôtt, a mikor eljô a mi Urunk Jézus Krisztus minden ô szenteivel egyetemben. 41 Továbbá pedig kérünk titeket, atyámfiai, és intünk az ùr Jézusban, hogy a szerint, a mint tôlünk tanultátok, mimódon kell forgolódnotok és Istennek tetszenetek: mindinkább gyarapodjatok.2 Mert tudjátok, milyen parancsolatokat adtunk néktek az ùr Jézus által. 3 Mert ez az Isten akaratja, a ti szentté lételetek, hogy magatokat a paráznaságtól megtartóztassátok; 4 Hogy mindenitek szentségben és tisztességben tudja bírni a maga edényét, 5 Nem kívánság gerjedelmével, mint a pogányok, a kik nem ismerik az Istent. 6 Hogy senki túl ne lépjen és meg ne károsítsa valamely dologban az ô atyjafiát: mert bosszút áll az ùr mindezekért, a mint elébb is mondottuk néktek és bizonyságot tettünk. 7 Mert nem tisztátalanságra, hanem szentségre hívott el minket az Isten. 8 A ki azért megveti ezeket, nem embert vet meg, hanem az Istent, a ki Szent Lelkét is közlé velünk. 9 Az atyafiúi szeretetrôl pedig nem is szükség írnom néktek, mert titeket Isten maga tanított meg arra, hogy egymást szeressétek; 10 Sôt gyakoroljátok is azt mindamaz atyafiak iránt, a kik egész Maczedóniában vannak. Kérünk azonban titeket atyámfiai, hogy mindinkább gyarapodjatok; 11 És becsületbeli dolognak tartsátok, hogy csendes életet folytassatok, saját dolgaitoknak utána lássatok, és tulajdon kezeitekkel munkálkodjatok, a miként rendeltük néktek; 12 Hogy a kívûlvalók iránt tisztességesen viselkedjetek, és semmi szükséget ne érezzetek. 13 Nem akarom továbbá, atyámfiai, hogy tudatlanságban legyetek azok felôl, a kik elaludtak, hogy ne bánkódjatok, mint a többiek, a kiknek nincsen reménységök. 14 Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott, azonképen az Isten is elôhozza azokat, a kik elaludtak, a Jézus által ô vele együtt. 15 Mert ezt mondjuk néktek az ùr szavával, hogy mi, a kik élünk, a kik megmaradunk az ùr eljöveteléig, épen nem elôzzük meg azokat, a kik elaluldtak. 16 Mert maga az ùr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égbôl és feltámadnak elôször a kik meghaltak volt a Krisztusban; 17 Azután mi, a kik élünk, a kik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhôkön az ùr elébe a levegôbe; és ekképen mindenkor az ùrral leszünk. 18 Annakokáért vígasztaljátok egymást e beszédekkel. 51 Az idôkrôl és idôszakokról pedig, atyámfiai, nem szükség, hogy írjak néktek;2 Mert igen jól tudjátok ti magatok, hogy az ùrnak napja úgy jô el, mint a tolvaj éjjel. 3 Mert a mikor ezt mondják: Békeség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jô rájok, mint a szülési fájdalom a terhes asszonyra; és semmiképen meg nem menekednek. 4 De ti, atyámfiai, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvajmódra lephetne meg titeket. 5 Ti mindnyájan világosság fiai vagytok és nappal fiai; nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé! 6 Ne is aludjunk azért, mint egyebek, hanem legyünk éberek és józanok. 7 Mert a kik alusznak, éjjel alusznak; és a kik részegek, éjjel részegednek meg. 8 Mi azonban, a kik nappaliak vagyunk, legyünk éberek, felöltözvén a hitnek és szeretetnek mellvasába, és sisak gyanánt az üdvösségnek reménységébe. 9 Mert nem haragra rendelt minket az Isten, hanem arra, hogy üdvösséget szerezzünk a mi Urunk Jézus Krisztus által, 10 A ki meghalt érettünk, hogy akár ébren vagyunk, akár aluszunk, együtt éljünk ô vele. 11 Vígasztaljátok azért egymást, és építse egyik a másikat, a miképen cselekeszitek is. 12 Kérünk továbbá titeket atyámfiai, hogy becsüljétek azokat, a kik fáradoznak közöttetek, és elôljáróitok az ùrban, és intenek titeket; 13 És az ô munkájokért viseltessetek irántok megkülömböztetett szeretettel. Egymással békességben éljetek. 14 Kérünk továbbá titeket, atyámfiai, intsétek a rendetleneket, bátorítsátok a félelmes szívûeket, gyámolítsátok az erôteleneket, türelmesek legyetek mindenki iránt. 15 Vígyázzatok, hogy senki senkinek rosszért rosszal ne fizessen; hanem mindenkor jóra törekedjetek úgy egymás iránt, mint mindenki iránt. 16 Mindenkor örüljetek. 17 Szüntelen imádkozzatok. 18 Mindenben hálákat adjatok; mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok. 19 A Lelket meg ne oltsátok. 20 A prófétálást meg ne vessétek. 21 Mindent megpróbáljatok; a mi jó, azt megtartsátok! 22 Mindentôl, a mi gonosznak látszik, ôrizkedjetek! 23 Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestôl; és a ti egész valótok, mind lelketek, mind testetek feddhetetlenül ôriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére. 24 Hû az, a ki elhivott titeket, és ô meg is cselekszi azt. 25 Atyámfiai, imádkozzatok érettünk. 26 Köszöntsétek az összes atyafiakat szent csókolással. 27 Kényszerítlek titeket az ùrra, hogy olvastassék fel e levél minden szent atyafi elôtt. 28 A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme veletek! Åmen. Forras: http://www.biblegateway.com/
Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek! |
|
|
|
|
|
