 |
 |
 |
|
|||
| |||
| |||
| |||
|
|
|
|
|
|
11 Pál, Jézus Krisztusnak Isten akaratából elhívott apostola, és Sosthenes, az atyafi,2 Az Isten gyülekezetének, a mely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, elhívott szenteknek, mindazokkal egybe, a kik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét segítségül hívják bármely helyen, a magokén és a miénken: 3 Kegyelem néktek és békesség Istentôl, a mi Atyánktól, és az ùr Jézus Krisztustól. 4 Hálát adok az én Istenemnek mindenkor ti felôletek az Isten ama kegyelméért, mely néktek a Krisztus Jézusban adatott, 5 Mivelhogy mindenben meggazdagodtatok ô benne, minden beszédben és minden ismeretben, 6 A mint megerôsíttetett ti bennetek a Krisztus felôl való bizonyságtétel. 7 ùgy, hogy semmi kegyelmi ajándék nélkûl nem szûkölködtök, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak megjelenését, 8 A ki meg is erôsít titeket mindvégig feddhetetlenségben, a mi Urunk Jézus Krisztusnak napján. 9 Hû az Isten, ki elhívott titeket az ô Fiával, a mi Urunk Jézus Krisztussal való közösségre, 10 Kérlek azonban titeket Atyámfiai a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan egyképen szóljatok és ne legyenek köztetek szakadások, de legyetek teljesen egyek ugyanazon értelemben és ugyanazon véleményben. 11 Mert megtudtam felôletek atyámfiai a Kloé embereitôl, hogy versengések vannak köztetek. 12 Azt értem pedig, hogy mindenitek ezt mondja: Én Pálé vagyok, én meg Apollósé, én meg Kéfásé, én meg Krisztusé. 13 Vajjon részekre osztatott-é a Krisztus? Vajjon Pál feszíttetett-é meg érettetek, vagy a Pál nevére kereszteltettetek-é meg? 14 Hálákat adok az Istennek, hogy senkit sem kereszteltem meg közûletek, kivéve Krispust és Gájust, 15 Hogy valaki azt ne mondja, hogy a magam nevére kereszteltem. 16 Megkereszteltem azonban Stefana házanépét is, ezenkivûl nem tudom, hogy valakit mást kereszteltem volna. 17 Mert nem azért küldött engem a Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangyéliomot hirdessem; de nem szólásban való bölcseséggel, hogy a Krisztus keresztje hiábavaló ne legyen. 18 Mert a keresztrôl való beszéd bolondság ugyan azoknak, a kik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje. 19 Mert meg van írva: Elvesztem a bölcseknek bölcseségét és az értelmeseknek értelmét elvetem. 20 Hol a bölcs? hol az írástudó? hol e világnak vitázója? Nemde nem bolondsággá tette-é Isten e világnak bölcseségét? 21 Mert minekutána az Isten bölcseségében nem ismerte meg a világ a bölcseség által az Istent, tetszék az Istennek, hogy az ígehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívôket. 22 Mert egyfelôl a zsidók jelt kívánnak, másfelôl a görögök bölcseséget keresnek. 23 Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet, a zsidóknak ugyan botránkozást, a görögöknek pedig bolondságot; 24 Åmde magoknak a hivatalosoknak, úgy zsidóknak, mint görögöknek Krisztust, Istennek hatalmát és Istennek bölcseségét. 25 Mert az Isten bolondsága bölcsebb az embereknél, és az Isten erôtelensége erôsebb az embereknél. 26 Mert tekintsétek csak a ti hivatástokat, atyámfiai, hogy nem sokan hivattak bölcsek test szerint, nem sokan hatalmasak, nem sokan nemesek; 27 Hanem a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ erôtleneit választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erôseket; 28 És a világ nemteleneit és megvetettjeit választotta ki magának az Isten, és a semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse: 29 Hogy ne dicsekedjék ô elôtte egy test sem. 30 Tôle vagytok pedig ti a Krisztus Jézusban, ki bölcseségül lôn nékünk az Istentôl, és igazságúl, szentségül és váltságúl: 31 Hogy, a mint meg van írva: A ki dicsekedik, az ùrban dicsekedjék. 21 Én is, mikor hozzátok mentem, atyámfiai, nem mentem, hogy nagy ékesszólással, avagy bölcseséggel hirdessem néktek az Isten bizonyságtételét.2 Mert nem végeztem, hogy egyébrôl tudjak ti köztetek, mint a Jézus Krisztusról, még pedig mint megfeszítettrôl. 3 És én erôtlenség, félelem és nagy rettegés közt jelentem meg ti köztetek. 4 És az én beszédem és az én predikálásom nem emberi bölcseségnek hitetô beszédiben állott, hanem léleknek és erônek megmutatásában: 5 Hogy a ti hitetek ne emberek bölcseségén, hanem Istennek erején nyugodjék. 6 Bölcseséget pedig a tökéletesek között szólunk; ámde nem e világnak, sem e világ veszendô fejedelmeinek bölcseségét; 7 Hanem Istennek titkon való bölcseségét szóljuk, azt az elrejtettet, melyet öröktôl fogva elrendelt az Isten a mi dicsôségünkre; 8 Melyet e világ fejedelmei közûl senki sem ismert, mert ha megismerték volna, nem feszítették volna meg a dicsôség urát: 9 Hanem, a mint meg van írva: A miket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, a miket Isten készített az ôt szeretôknek. 10 Nekünk azonban az Isten kijelentette az ô Lelke által: mert a Lélek mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is. 11 Mert kicsoda tudja az emberek közûl az ember dolgait, hanemha az embernek lelke, a mely ô benne van? Azonképen az Isten dolgait sem ismeri senki, hanemha az Istennek lelke. 12 Mi pedig nem e világnak lelkét vettük, hanem az Istenbôl való lelket; hogy megismerjük azokat, a miket Isten ajándékozott nékünk. 13 Ezeket prédikáljuk is, nem oly beszédekkel, melyekre emberi bölcseség tanít, hanem a melyekre a Szent Lélek tanít; lelkiekhez lelkieket szabván. 14 Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten lelkének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképen ítéltetnek meg. 15 A lelki ember azonban mindent megítél, de ô senkitôl sem ítéltetik meg. 16 Mert ki érte fel az ùrnak értelmét, hogy megoktathatná ôt? Bennünk pedig Krisztus értelme van. 31 Én sem szólhattam néktek, atyámfiai, mint lelkieknek, hanem mint testieknek, mint a Krisztusban kisdedeknek.2 Téjnek italával tápláltalak titeket és nem kemény eledellel, mert még nem bírtátok volna meg, sôt még most sem bírjátok meg: 3 Mert még testiek vagytok; mert a mikor írigykedés, versengés és visszavonás van köztetek, vajjon nem testiek vagytok-é és nem ember szerint jártok-é? 4 Mert mikor egyik ezt mondja: Én Pálé vagyok; a másik meg: Én Apollósé; nem testiek vagytok-é? 5 Hát kicsoda Pál és kicsoda Apollós? Csak szolgák, kik által hívôkké lettetek, és pedig a mint kinek-kinek az ùr adta. 6 Én plántáltam, Apollós öntözött; de az Isten adja vala a növekedést. 7 Azért sem a ki plántál, nem valami, sem a ki öntöz; hanem a növekedést adó Isten. 8 A plántáló pedig és az öntözô egyek; de mindenik a maga jutalmát veszi a maga munkája szerint. 9 Mert Isten munkatársai vagyunk: Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok. 10 Az Istennek nékem adott kegyelme szerint, mint bölcs építômester, fundamentomot vetettem, de más épít reá. Kiki azonban meglássa mimódon épít reá. 11 Mert más fundamentomot senki nem vethet azon kivûl, a mely vettetett, mely a Jézus Krisztus. 12 Ha pedig valaki aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, pozdorját épít rá erre a fundamentomra; 13 Kinek-kinek munkája nyilván lészen: mert ama nap megmutatja, mivelhogy tûzben jelenik meg; és hogy kinek-kinek munkája minémû legyen, azt a tûz próbálja meg. 14 Ha valakinek a munkája, a melyet ráépített, megmarad, jutalmát veszi. 15 Ha valakinek a munkája megég, kárt vall. º maga azonban megmenekül, de úgy, mintha tûzön keresztül. 16 Nem tudjátok-é, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten lelke lakozik bennetek? 17 Ha valaki az Isten templomát megrontja, megrontja azt az Isten. Mert az Istennek temploma szent, ezek vagytok ti. 18 Senki se csalja meg magát. Ha valaki azt hiszi, hogy bölcs ti köztetek e világon, bolond legyen, hogy bölcscsé lehessen. 19 Mert e világ bölcsesége bolondság az Isten elôtt. Mert meg van írva: Megfogja a bölcseket az ô csalárdságukban. 20 És ismét: Ismeri az ùr a bölcsek gondolatait, hogy hiábavalók. 21 Azért senki se dicsekedjék emberekkel. Mert minden a tiétek. 22 Akár Pál, akár Apollós, akár Kéfás, akár világ, akár élet, akár halál, akár jelenvalók, akár következendôk, minden a tiétek; 23 Ti pedig Krisztusé, Krisztus pedig Istené. 41 ùgy tekintsen minket az ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait.2 A mi pedig egyébiránt a sáfárokban megkívántatik, az, hogy mindenik hívnek találtassék. 3 Rám nézve pedig igen csekély dolog, hogy ti tôletek ítéltessem meg, vagy emberi ítéletnaptól; sôt magam sem ítélem meg magamat. 4 Mert semmit sem tudok magamra, de nem ebben vagyok megigazulva; a ki ugyanis engem megítél, az ùr az. 5 Azért idô elôtt semmit se ítéljetek, míg el nem jô az ùr, a ki egyrészt világra hozza a sötétségnek titkait, másrészt megjelenti a szíveknek tanácsait; és akkor mindenkinek az Istentôl lészen a dícsérete. 6 Ezeket pedig, Atyámfiai, példában szabtam magamra és Apollósra ti érettetek; hogy rajtunk tanuljátok meg, hogy annakfelette a mi írva van, nem kell bölcselkedni; hogy senki se fuvalkodjék fel az egyikért a másik ellen. 7 Mert kicsoda különböztet meg téged? Mid van ugyanis, a mit nem kaptál volna? Ha pedig úgy kaptad, mit dicsekedel, mintha nem kaptad volna? 8 Immár beteltetek, immár meggazdagodtatok, nálunk nélkûl uralkodásra jutottatok; vajha csakugyan uralkodásra jutottatok volna, hogy mi is veletek egybe uralkodhatnánk. 9 Mert úgy vélem, hogy az Isten minket, az apostolokat, utolsókúl állított, mintegy halálra szántakúl: mert látványossága lettünk a világnak, úgy angyaloknak, mint embereknek. 10 Mi bolondok a Krisztusért, ti pedig bölcsek a Krisztusban; mi erôtlenek, ti pedig erôsek; ti dicsôségesek, mi pedig gyalázatosak. 11 Mindezideig éhezünk is, szomjúhozunk is, mezítelenkedünk is, bántalmaztatunk is, bujdosunk is, 12 Fáradozunk is, tulajdon kezünkkel munkálkodván; ha szidalommal illettetünk, jót kívánunk; ha háborúságot szenvedünk, békességgel tûrjük; 13 Ha gyaláztatunk, könyörgünk: szinte a világ szemetjévé lettünk, mindeneknek söpredékévé egész mostanig. 14 Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem mint szerelmes gyermekeimet intelek. 15 Mert ha tízezer tanítómesteretek lenne is a Krisztusban, de nem sok atyátok; mert tôlem vagytok a Krisztus Jézusban az evangyéliom által. 16 Kérlek azért titeket, legyetek az én követôim. 17 Azért küldtem hozzátok Timótheust, ki nékem szeretett és hû fiam az ùrban, a ki eszetekbe juttatja néktek az én útaimat a Krisztusban, a mint mindenütt, minden gyülekezetben, tanítok. 18 De mintha el se mennék ti hozzátok, úgy felfuvalkodtak némelyek. 19 Pedig elmegyek hamarosan hozzátok, ha az ùr akarándja; és megismerem a felfuvalkodottaknak nem a beszédjét, hanem az erejét. 20 Mert nem beszédben áll az Istennek országa, hanem erôben. 21 Mit akartok? Vesszôvel menjek-é hozzátok, avagy szeretettel és szelídségnek lelkével? 51 Åltalában hallatszik köztetek paráznaság, még olyan paráznaság is, a milyen a pogányok között sem említtetik, hogy valaki atyjának feleségét elvegye.2 És ti fel vagytok fuvalkodva, és nem keseredtetek meg inkább, hogy kivettetnék közûletek, a ki ezt a dolgot cselekedte. 3 Mert én távol lévén ugyan testben, de jelen lévén lélekben, már elvégeztem, mintha jelen volnék, hogy azt, a ki ekként ezt cselekedte, 4 Ti és az én lelkem a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében egybegyûlvén, a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmával, 5 Åtadjuk az ilyent a sátánnak a testnek veszedelmére, hogy a lélek megtartassék az ùr Jézusnak ama napján. 6 Nem jó a ti dicsekedéstek. Avagy nem tudjátok-é, hogy egy kicsiny kovász az egész tésztát megposhasztja. 7 Tisztítsátok el azért a régi kovászt, hogy legyetek új tésztává, a minthogy kovász nélkûl valók vagytok; mert hiszen a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus, megáldoztatott érettünk. 8 Azért ne régi kovászszal ünnepeljünk, sem rosszaságnak és gonoszságnak kovászával, hanem tisztaságnak és igazságnak kovásztalanságában. 9 Azt írtam néktek ama levelemben, hogy paráznákkal ne társalkodjatok. 10 De nem általában e világ paráznáival, vagy csalóival, vagy ragadozóival, vagy bálványimádóival; mert hiszen így ki kellene e világból mennetek. 11 Most azért azt írom néktek, hogy ne társalkodjatok azzal, ha valaki atyafi létére parázna, vagy csaló, vagy bálványimádó, vagy szidalmazó, vagy részeges, vagy ragadozó. Az ilyennel még együtt se egyetek. 12 Mert mi közöm ahhoz, hogy a kivûlvalókról is ítéletet tegyek? avagy ti nem a belüllévôk fölött tesztek-é ítéletet? 13 A kivûlvalókat pedig majd az Isten ítéli meg. Vessétek ki azért a gonoszt magatok közûl. 61 Merészel valaki ti közûletek, ha peres dolga van a másikkal, az igaztalanok elôtt törvénykezni, és nem a szentek elôtt?2 Nem tudjátok-é, hogy a szentek a világot ítélik meg? És ha ti ítélitek meg a világot, méltatlanok vagytok-é a legkisebb dolgokban való ítéletekre? 3 Nem tudjátok-é, hogy angyalokat fogunk ítélni, nemhogy életszükségre való dolgokat? 4 Azért ha életszükségre való dolgok felôl van törvénykezéstek, a kik a gyülekezetben legalábbvalók, azokat ültessétek le. 5 Megszégyenítéstekre mondom. Hát nincs ti köztetek egy bölcs ember sem, a ki ítéletet tehetne az ô atyjafiai között? 6 Hanem atyafi atyafival törvénykezik, még pedig hitetlenek elôtt? 7 Egyáltalán már az is gyarlóság ti bennetek, hogy törvénykeztek egymással. Miért nem szenveditek inkább a bántalmazást? Miért nem tûritek inkább a kárt? 8 Sôt ti okoztok bántalmazást és kárt, még pedig atyátokfiainak. 9 Avagy nem tudjátok-é, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Istennek országát? Ne tévelyegjetek; se paráznák, se bálványimádók, se házasságtörôk, se pulyák, se férfiszeplôsítôk, 10 Se lopók, se telhetetlenek, se részegesek, se szidalmazók, se ragadozók nem örökölhetik Isten országát. 11 Ilyenek voltatok pedig némelyek, de megmosattattatok, de megszenteltettetek, de megigazíttattatok az ùr Jézusnak nevében és a mi Istenünk lelke által. 12 Minden szabad nékem, de nem minden használ; minden szabad nékem, de én nem adatom valakinek hatalma alá. 13 Az eledelek a hasnak és a has az eledeleknek rendeltetett. Az Isten pedig mind ezt, mind amazokat eltörli. A test azonban nem a paráznaságnak rendeltetett; hanem az ùrnak, és az ùr a testnek. 14 Az Isten pedig az Urat is feltámasztotta, minket is feltámaszt az ô hatalma által. 15 Nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a Krisztusnak tagjai? Elszakítva hát a Krisztus tagjait, paráznának tagjaivá tegyem? Távol legyen. 16 Avagy nem tudjátok-é, hogy a ki paráznával egyesül, egy test vele? Mert ketten lesznek, úgymond, egy testté. 17 A ki pedig az ùrral egyesül, egy lélek ô vele. 18 Kerüljétek a paráznaságot. Minden bûn, melyet az ember cselekszik, a testen kivûl van, de a ki paráználkodik, a maga teste ellen vétkezik. 19 Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, a melyet Istentôl nyertetek; és nem a magatokéi vagytok? 20 Mert áron vétettetek meg; dicsôítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, a melyek az Istenéi. 71 A mik felôl pedig írtatok nékem, jó a férfiúnak asszonyt nem illetni.2 De a paráznaság miatt minden férfiúnak tulajdon felesége legyen, és minden asszonynak tulajdon férje. 3 A feleségének adja meg a férj a köteles jóakaratot; hasonlóképen a feleség is a férjének. 4 A feleség nem ura a maga testének, hanem a férje; hasonlóképen a férj sem ura a maga testének, hanem a felesége. 5 Ne foszszátok meg egymást, hanemha egyenlô akaratból bizonyos ideig, hogy ráérjetek a bôjtölésre és az imádkozásra, azután ismét együvé térjetek, hogy a Sátán meg ne kísértsen titeket, mivelhogy magatokat meg nem tartóztathatjátok. 6 Ezt pedig kedvezésképen mondom, nem parancsolat szerint. 7 Mert szeretném, ha minden ember úgy volna, mint én magam is; de kinek-kinek tulajdon kegyelmi ajándéka vagyon Istentôl, egynek így, másnak pedig úgy. 8 Mondom pedig a nem házasoknak és az özvegyasszonyoknak, hogy jó nékik, ha úgy maradhatnak, mint én is. 9 De ha magukat meg nem tartóztathatják, házasságban éljenek: mert jobb házasságban élni, mint égni. 10 Azoknak pedig, a kik házasságban vannak, hagyom nem én, hanem az ùr, hogy az asszony férjétôl el ne váljék. 11 Hogyha pedig elválik is, maradjon házasság nélkûl, vagy béküljön meg férjével; és a férj se bocsássa el a feleségét. 12 Egyebeknek pedig én mondom, nem az ùr: Ha valamely atyafinak hitetlen felesége van, és ez vele akar lakni, el ne bocsássa azt. 13 És a mely asszonynak hitetlen férje van, és ez vele akar lakni, el ne bocsássa azt. 14 Mert meg van szentelve a hitetlen férj az ô feleségében, és meg van szentelve a hitetlen asszony az ô férjében, mert különben a ti gyermekeitek tisztátalanok volnának, most pedig szentek. 15 Ha pedig a hitetlen elválik, ám váljék el; nem vettetett szolgaság alá a keresztyén férfiú, vagy asszony az ilyen dolgokban. De békességre hívott minket az Isten. 16 Mert mit tudod, te asszony, ha megmentheted-e a férjedet; vagy mit tudod, te férfiú, ha megmentheted-e a feleségedet? 17 Csak a mint kinek-kinek adta az Isten, a mint kit-kit elhívott az ùr, úgy járjon. És minden gyülekezetben ekképen rendelkezem. 18 Körûlmetélten hivatott el valaki? ne fedezze el azt; körûlmetéletlenül hivatott el valaki? ne metélkedjék körûl. 19 A körûlmetélkedés semmi, a körûlmetéletlenség is semmi; hanem Isten parancsolatainak megtartása. 20 Kiki a mely hivatásban hívatott el, abban maradjon. 21 Szolgai állapotban hivattattál el? Ne gondolj vele, sôt ha szabad lehetsz is, inkább élj azzal. 22 Mert az ùrban elhívott szolga az ùrnak szabadosa; hasonlóképen a ki szabadságban hívatott el, Krisztusnak szolgája. 23 Åron vétettetek meg, ne legyetek embereknek szolgái. 24 Kiki a miben elhívatott, atyámfiai, abban maradjon meg az Isten elôtt. 25 A hajadonok felôl nincs ugyan parancsolatom az ùrtól, de tanácsot adok úgy, mint a ki irgalmasságot nyertem az ùrtól, hogy hitelreméltó legyek. 26 ùgy ítélem azért, hogy jó ez a jelenvaló szükség miatt, hogy tudniillik jó az embernek úgy maradni. 27 Feleséghez köttettél? Ne keress elválást. Megszabadultál feleségedtôl? Ne keress feleséget. 28 De ha veszel is feleséget, nem vétkezel; és ha férjhez megy is a hajadon, nem vétkezik; de az ilyeneknek háborúságuk lesz a testben. Én pedig kedveznék néktek. 29 Ezt pedig azért mondom, atyámfiai, mert az idô rövidre van szabva ezentúl, azért a kiknek van is feleségök, úgy legyenek, mintha nem volna. 30 És a kik sírnak, mintha nem sírnának; és a kik vígadnak, mintha nem vígadnának; a kik vesznek, mintha semmijök sem volna. 31 És a kik élnek e világgal, mintha nem élnének: mert elmúlik e világnak ábrázatja. 32 Azt akarnám pedig, hogy ti gond nélkûl legyetek. A ki házasság nélkûl van, arra visel gondot, a mi az ùré, mimódon kedveskedhessék az ùrnak; 33 A ki pedig feleséget vett, a világiakra visel gondot, mimódon kedveskedhessék a feleségének. 34 Különbözik egymástól az asszony és a hajadon. A ki nem ment férjhez, az ùr dolgaira visel gondot, hogy szent legyen mind testében, mind lelkében; a ki pedig férjhez ment, a világiakra visel gondot, mimódon kedveskedhessék a férjének. 35 Ezt pedig a ti hasznotokra mondom; nem hogy tôrt vessek néktek, hanem hogy illendôképen és állhatatosan ragaszkodjatok az ùrhoz háboríthatlanul. 36 De ha valaki szégyennek tartja az ô hajadon leányára, ha virágzó idejét múlja, és úgy kell történnie, a mit akar, azt cselekedje, nem vétkezik; menjenek férjhez. 37 A ki pedig szilárdan áll a szívében és a szükség nem kényszeríti, hatalma pedig van a tulajdon akarata fölött, és azt végezte el szívében, hogy megtartja hajadon leányát, jól cselekszi. 38 Azért, a ki férjhez adja, az is jól cselekszi, de a ki nem adja férjhez, még jobban cselekszi. 39 Az asszonyt törvény köti, míg férje él, de ha férje meghal, szabadon férjhez mehet, a kihez akar, csakhogy az ùrban. 40 De boldogabb, ha úgy marad, az én véleményem szerint; pedig hiszem, hogy bennem is Istennek lelke van. 81 A bálványáldozatok felôl pedig tudjuk, hogy mindnyájunknak van ismeretünk. Az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít.2 Ha pedig valaki azt hiszi, hogy tud valamit, még semmit sem ismer úgy, a mint ismernie kell. 3 Hanem ha valaki az Istent szereti, az ismertetik ô tôle. 4 Tehát a bálványáldozati hús evése felôl tudjuk, hogy egy bálvány sincs a világon, és hogy Isten sincs senki más, hanem csak egy. 5 Mert ha vannak is úgynevezett istenek akár az égben, akár a földön, a minthogy van sok isten és sok úr; 6 Mindazáltal nekünk egy Istenünk van, az Atya, a kitôl van a mindenség, mi is ô benne; és egy Urunk, a Jézus Krisztus, a ki által van a mindenség, mi is ô általa. 7 De nem mindenkiben van meg ez az ismeret; sôt némelyek a bálvány felôl való lelkiismeretök szerint mind mai napig mint bálványáldozatot eszik, és az ô lelkiismeretök, mivelhogy erôtelen, megfertôztetik. 8 Pedig az eledel nem tesz minket kedvesekké Isten elôtt: mert ha eszünk is, nem leszünk gazdagabbak; ha nem eszünk is, nem leszünk szegényebbek. 9 De meglássátok, hogy ez a ti szabadságtok valamiképen botránkozásukra ne legyen az erôteleneknek. 10 Mert ha valaki meglát téged, a kinek ismereted van, hogy a bálványtemplomnál vendégeskedel, annak lelkiismerete, mivelhogy erôtelen, nem arra indíttatik-é, hogy megegye a bálványáldozatot? 11 És a te ismereted miatt elkárhozik a te erôtelen atyádfia, a kiért Krisztus meghalt. 12 ìgy aztán, mikor az atyafiak ellen vétkeztek és az ô erôtelen lelkiismeretüket megsértitek, a Krisztus ellen vétkeztek. 13 Annakokáért, ha eledel botránkoztatja meg az én atyámfiát, inkább soha sem eszem húst, hogy az én atyámfiát meg ne botránkoztassam. 91 Nem vagyok-é apostol? Nem vagyok-é szabad? Nem láttam-é Jézus Krisztust, a mi Urunkat? Nem az én munkám vagytok-é ti az ùrban?2 Ha egyebeknek nem vagyok apostoluk, de bizony néktek az vagyok, mert az én apostolságomnak pecsétje az ùrban ti vagytok. 3 Ez az én védelmem azok ellenében, a kik vádolnak engem. 4 Nincsen-é arra jogunk, hogy együnk és igyunk? 5 Nincsen-é arra jogunk, hogy keresztyén feleségünket magunkkal hordozzunk, mint a többi apostolok is és az ùrnak atyjafiai és Kéfás? 6 Avagy csak nekem és Barnabásnak nincs-é jogunk, hogy ne dolgozzunk? 7 Kicsoda katonáskodik valaha a maga zsoldján? Kicsoda plántál szôlôt, és nem eszik annak gyümölcsébôl? Vagy kicsoda legeltet nyájat, és nem eszik a nyájnak tejébôl? 8 Vajjon emberi módon beszélem-é ezeket? vagy nem ezeket mondja-é a törvény is? 9 Mert a Mózes törvényében meg van írva: Ne kösd fel a nyomtató ökörnek száját. Avagy az ökrökre van-é az Istennek gondja? 10 Avagy ne m érettünk mondja-é általában? Mert mi érettünk íratott meg, hogy a ki szánt, reménység alatt kell szántania, és a ki csépel, az ô reménységében részesnek lennie reménység alatt. 11 Ha mi néktek a lelkieket vetettük, nagy dolog-é, ha mi a testi javaitokat aratjuk? 12 Ha egyebek részesülnek a ti javaitokban, mért nem inkább mi? De mi nem éltünk e szabadsággal; hanem mindent eltûrünk, hogy valami akadályt ne gördítsünk a Krisztus evangyélioma elé. 13 Nem tudjátok-é, hogy a kik a szent dolgokban munkálkodnak, a szent helybôl élnek, és a kik az oltár körûl forgolódnak, az oltárral együtt veszik el részüket? 14 Ekképen rendelte az ùr is, hogy a kik az evangyéliomot hirdetik, az evangyéliomból éljenek. 15 De én ezek közûl egygyel sem éltem. Nem azért írtam azonban ezeket, hogy velem is így történjék, mert jobb nékem meghalnom, hogysem valaki hiábavalóvá tegye az én dicsekedésemet. 16 Mert ha az evangyéliomot hirdetem, nem dicsekedhetem, mert szükség kényszerít engem. Jaj ugyanis nékem, ha az evangyéliomot nem hirdetem. 17 Mert ha akaratom szerint mívelem ezt, jutalmam van; ha pedig akaratom nélkûl, sáfársággal bízattam meg. 18 Micsoda tehát az én jutalmam? Hogy prédikálásommal ingyenvalóvá tegyem a Krisztus evangyéliomát, hogy ne használjam ki ama szabadságomat az evangyéliom hirdetésénél. 19 Mert én, noha mindenkivel szemben szabad vagyok, magamat mindenkinek szolgájává tettem, hogy a többséget megnyerjem. 20 És a zsidóknak zsidóvá lettem, hogy zsidókat nyerjek meg; a törvény alatt valóknak törvény alatt valóvá, hogy a törvény alatt valókat megnyerjem; 21 A törvény nélkûl valóknak törvénynélkülivé, noha nem vagyok Isten törvénye nélkûl, hanem Krisztus törvényében való, hogy törvény nélkûl valókat nyerjek meg. 22 Az erôtleneknek erôtelenné lettem, hogy az erôteleneket megnyerjem. Mindeneknek mindenné lettem, hogy minden módon megtartsak némelyeket. 23 Ezt pedig az evangyéliomért mívelem, hogy részestárs legyek abban. 24 Nem tudjátok-é, hogy a kik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy veszi el a jutalmat? ùgy fussatok, hogy elvegyétek. 25 Mindaz pedig a ki pályafutásban tusakodik, mindenben magatûrtetô; azok ugyan, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig romolhatatlant. 26 Én azért úgy futok, mint nem bizonytalanra; úgy viaskodom, mint a ki nem levegôt vagdos: 27 Hanem megsanyargatom testemet és szolgává teszem; hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek. 101 Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok, Atyámfiai, hogy a mi atyáink mindnyájan a felhô alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek által;2 És mindnyájan Mózesre keresztelkedtek meg a felhôben és a tengerben; 3 És mindnyájan egy lelki eledelt ettek; 4 És mindnyájan egy lelki italt ittak, mert ittak a lelki kôsziklából, a mely követi vala ôket: e kôszikla pedig a Krisztus volt. 5 De azoknak többségét nem kedvelé az Isten, mert elhullának a pusztában. 6 Ezek pedig példáink lônek, hogy mi ne kívánjunk gonosz dolgokat, a miképen azok kívántak. 7 Se bálványimádók ne legyetek, mint azok közûl némelyek, a mint meg van írva: Leüle a nép enni és inni, és felkelének játszani. 8 Se pedig ne paráználkodjunk mint azok közûl paráználkodtak némelyek, és elestek egy napon huszonháromezeren. 9 Se a Krisztust ne kísértsük, a mint közûlök kísértették némelyek, és elveszének a kígyók miatt. 10 Se pedig ne zúgolódjatok, miképen ô közûlök zúgolódának némelyek, és elveszének a pusztító által. 11 Mindezek pedig példaképen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, a kikhez az idôknek vége elérkezett. 12 Azért a ki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék. 13 Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés esett rajtatok: de hû az Isten, a ki nem hágy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek; sôt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek. 14 Azért, szerelmeseim, kerüljétek a bálványimádást. 15 Mint okosokhoz szólok, ítéljétek meg ti, a mit mondok. 16 A hálaadásnak pohara, a melyet megáldunk, nem a Krisztus vérével való közösségünk-é? A kenyér, a melyet megszegünk, nem a Krisztus testével való közösségünk-é? 17 Mert egy a kenyér, egy test vagyunk sokan; mert mindnyájan az egy kenyérbôl részesedünk. 18 Tekintsétek meg a test szerint való Izráelt! A kik az áldozatokat eszik, avagy nincsenek-é közösségben az oltárral? 19 Mit mondok tehát? Hogy a bálvány valami, vagy hogy a bálványáldozat valami? 20 Sôt, hogy a mit a pogányok áldoznak, ördögöknek áldozzák és nem Istennek; nem akarom pedig, hogy ti az ördögökkel legyetek közösségben. 21 Nem ihatjátok az ùr poharát és az ördögök poharát; nem lehettek az ùr asztalának és az ördögök asztalának részesei. 22 Vagy haragra ingereljük az Urat? avagy erôsebbek vagyunk-é nálánál? 23 Minden sz abad nékem, de nem minden használ; minden szabad nékem, de nem minden épít. 24 Senki ne keresse, a mi az övé, hanem kiki azt, a mi a másé. 25 Mindent, a mit a mészárszékben árulnak, megegyetek, semmit sem tudakozódván a lelkiismeret miatt. 26 Mert az ùré a föld és annak teljessége. 27 Ha pedig valaki meghív titeket a hitetlenek közûl és el akartok menni mindent, a mit elétek hoznak, megegyétek, semmit sem tudakozódván a lelkiismeret miatt. 28 De ha valaki ezt mondja néktek: Ez bálványáldozati hús, ne egyétek meg a miatt, a ki megjelentette, és a lelkiismeretért; mert az ùré a föld és annak teljessége. 29 De nem a tulajdon lelkiismeretet értem, hanem a másikét. Mert miért kárhoztassa az én szabadságomat a más lelkiismerete? 30 Ha pedig én hálaadással veszek részt, miért káromoltatom azért, a miért én hálákat adok? 31 Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsôségére míveljetek. 32 Meg ne botránkoztassátok se a zsidókat, se a görögöket, se az Isten gyülekezetét. 33 Miképen én is mindenkinek mindenben kedvében járok, nem keresvén a magam hasznát, hanem a sokaságét, hogy megtartassanak. 111 Legyetek az én követôim, mint én is a Krisztusé.2 Dícsérlek pedig titeket atyámfiai, hogy én rólam mindenben megemlékezzetek, és a miképen meghagytam néktek, rendeléseimet megtartjátok. 3 Akarom pedig, hogy tudjátok, hogy minden férfiúnak feje a Krisztus; az asszonynak feje pedig a férfiú; a Krisztusnak feje pedig az Isten. 4 Minden férfiú, a ki befedett fôvel imádkozik avagy prófétál, megcsúfolja az ô fejét. 5 Minden asszony pedig, a ki befedetlen fôvel imádkozik avagy prófétál, megcsúfolja az ô fejét, mert egy és ugyanaz, mintha megnyiretett volna. 6 Mert ha az asszony nem fedi be fejét, nyiretkezzék is meg, hogy ha pedig éktelen dolog asszonynak megnyiretkezni, vagy megberetváltatni, fedezze be az ô fejét. 7 Mert a férfiúnak nem kell befednie az ô fejét, mivel ô az Istennek képe és dicsôsége; de az asszony a férfiú dicsôsége. 8 Mert nem a férfiú van az asszonyból, hanem az asszony a férfiúból. 9 Mert nem is a férfiú teremtetett az asszonyért, hanem az asszony a férfiúért. 10 Ezért kell az asszonynak hatalmi jelt viselni a fején az angyalok miatt. 11 Mindazáltal sem férfiú nincs asszony nélkûl, sem asszony férfiú nélkûl az ùrban. 12 Mert a miképen az asszony a férfiúból van, azonképen a férfiú is az asszony által, az egész pedig az Istentôl. 13 Magatokban ítéljétek meg: illendô dolog-é az asszonynak fedetlen fôvel imádni az Istent? 14 Avagy maga a természet is nem arra tanít-é titeket, hogy ha a férfiú nagy hajat visel, csúfsága az neki? 15 Az asszonynak pedig, ha nagy haja van, ékesség az néki; mert a haj fátyol gyanánt adatott néki. 16 Ha pedig valakinek tetszik versengeni, nekünk olyan szokásunk nincsen, sem az Isten gyülekezeteinek. 17 Ezt pedig tudtotokra adván, nem dícsérlek, hogy nem haszonnal, hanem kárral gyûltök egybe. 18 Mert elôször is, mikor egybegyûltök a gyülekezetben, hallom, hogy szakadások vannak köztetek; és valami részben hiszem is. 19 Mert szükség, hogy szakadások is legyenek köztetek, hogy a kipróbáltak nyilvánvalókká legyenek ti köztetek. 20 Mikor tehát egybegyûltök egyazon helyre, nincs úrvacsorájával való élés: 21 Mert kiki az ô saját vacsoráját veszi elô az evésnél; és némely éhezik, némely pedig dôzsöl. 22 Hát nincsenek-é házaitok az evésre és ivásra? Avagy az Isten gyülelekezetét vetitek-é meg, és azokat szégyenítitek-é meg, a kiknek nincsen? Mit mondjak néktek? Dícsérjelek-é titeket ebben? Nem dícsérlek. 23 Mert én az ùrtól vettem, a mit néktek elôtökbe is adtam: hogy az ùr Jézus azon az éjszakán, melyen elárultaték, vette a kenyeret, 24 És hálákat adván, megtörte és ezt mondotta: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely ti érettetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. 25 Hasonlatosképen a pohárt is vette, minekutána vacsorált volna, ezt mondván: E pohár amaz új testamentom az én vérem által; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre. 26 Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az ùrnak halálát hirdessétek, a míg eljövend. 27 Azért a ki méltatlanúl eszi e kenyeret, vagy issza az ùrnak poharát, vétkezik az ùr teste és vére ellen. 28 Próbálja meg azért az ember magát, és úgy egyék abból a kenyérbôl, és úgy igyék abból a pohárból, 29 Mert a ki méltatlanúl eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivelhogy nem becsüli meg az ùrnak testét. 30 Ezért van ti köztetek sok erôtlen és beteg, és alusznak sokan. 31 Mert ha mi ítélnôk magunkat, nem ítéltetnénk el. 32 De mikor ítéltetünk, az ùrtól taníttatunk, hogy a világgal együtt el ne kárhoztassunk. 33 Azért atyámfiai, mikor egybegyûltök az evésre, egymást megvárjátok. 34 Ha pedig valaki éhezik, otthon egyék, hogy ítéletre ne gyûljetek egybe. A többire nézve, majd ha hozzátok megyek, rendelkezem. 121 A lelki ajándékokra nézve pedig nem akarom, atyámfiai, hogy tudatlanok legyetek.2 Tudjátok, hogy pogányok voltatok, vitetvén, a mint vitettetek, a néma bálványokhoz. 3 Azért tudtotokra adom néktek, hogy senki, a ki Istennek Lelke által szól, nem mondja Jézust átkozottnak; és senki sem mondhatja ùrnak Jézust, hanem csak a Szent Lélek által. 4 A kegyelmi ajándékokban pedig különbség van, de ugyanaz a Lélek. 5 A szolgálatokban is különbség van, de ugyanaz az ùr. 6 És különbség van a cselekedetekben is, de ugyanaz az Isten, a ki cselekszi mindezt mindenkiben. 7 Mindenkinek azonban haszonra adatik a Léleknek kijelentése. 8 Némelyiknek ugyanis bölcseségnek beszéde adatik a Lélek által; másiknak pedig tudománynak beszéde ugyanazon Lélek szerint; 9 Egynek hit ugyanazon, Lélek által; másnak pedig gyógyítás ajándékai azon egy Lélek által; 10 Némelyiknek csodatévô erôknek munkái; némelyiknek meg prófétálás; némelyiknek pedig lelkeknek megítélése; másiknak nyelvek nemei; másnak pedig nyelvek magyarázása: 11 De mindezek et egy és ugyanaz a Lélek cselekszi, osztogatván mindenkinek külön, a mint akarja. 12 Mert a miképen a test egy és sok tagja van, az egy testnek tagjai pedig, noha sokan vannak, mind egy test; azonképen a Krisztus is. 13 Mert hiszen egy Lélek által mi mindnyájan egy testté kereszteltettünk meg, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár szabadok; és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg. 14 Mert a test sem egy tag, hanem sok. 15 Ha ezt mondaná a láb: mivelhogy nem kéz vagyok, nem vagyok a testbôl való; avagy nem a testbôl való-é azért? 16 És ha a fül ezt mondaná: mivelhogy nem vagyok szem, nem vagyok a testbôl való; avagy nem a testbôl való-é azért? 17 Ha az egész test szem, hol a hallás? ha az egész hallás, hol a szaglás? 18 Most pedig az Isten elhelyezte a tagokat a testben egyenként mindeniket, a mint akarta. 19 Ha pedig az egész egy tag volna, hol volna a test? 20 ìgy azonban sok tag van ugyan, de egy test. 21 Nem mondhatja pedig a szem a kéznek: Nincs rád szükségem; vagy viszont a fej a lábaknak: Nem kelletek nékem. 22 Sôt sokkal inkább, a melyek a test legerôtelenebb tagjainak látszanak, azok igen szükségesek: 23 És a melyeket a test tisztességtelenebb tagjainak tartunk, azoknak nagyobb tisztességet tulajdonítunk; és a melyek éktelenek bennünk, azok nagyobb ékességben részesülnek; 24 A melyek pedig ékesek bennünk, azoknak nincs erre szükségök. De az Isten szerkeszté egybe a testet, az alábbvalónak nagyobb tisztességet adván, 25 Hogy ne legyen hasonlás a testben, hanem ugyanarról gondoskodjanak egymásért a tagok. 26 És akár szenved egy tag, vele együtt szenvednek a tagok mind; akár tisztességgel illettetik egy tag, vele együtt örülnek a tagok mind. 27 Ti pedig a Krisztus teste vagytok, és tagjai rész szerint. 28 És pedig némelyeket rendelt az Isten az anyaszentegyházban elôször apostolokúl, másodszor prófétákúl, harmadszor tanítókúl; azután csodatévô erôket, aztán gyógyításnak ajándékait, gyámolokat, kormányokat, nyelvek nemeit. 29 Avagy mindnyájan apostolok-é? Vagy mindnyájan próféták-é? Avagy mindnyájan tanítók-é? Vagy mindnyájan csodatévô erôk-é? 30 Avagy mindnyájoknak van-é gyógyításra való ajándéka? Vagy mindnyájan szólnak-é nyelveken? Vagy mindnyájan m agyaráznak-é? 31 Igyekezzetek pedig a hasznosabb ajándékokra. És ezenfelül még egy kiváltképen való útat mutatok néktek. 131 Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengô ércz vagy pengô czimbalom.2 És ha jövendôt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökrôl, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok. 3 És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tûzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból. 4 A szeretet hosszútûrô, kegyes; a szeretet nem irígykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, 5 Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt, 6 Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal; 7 Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltûr. 8 A szeretet soha el nem fogy: de legyenek bár jövendômondások, eltöröltetnek; vagy akár nyelvek, megszünnek; vagy akár ismeret, eltöröltetik. 9 Mert rész szerint van bennünk az ismeret, rész szerint a prófétálás: 10 De mikor eljô a teljesség, a részszerint való eltöröltetik. 11 Mikor gyermek valék, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek: minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illô dolgokat. 12 Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színrôl-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, a mint én is megismertettem. 13 Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet. 141 Kövessétek a szeretetet, kívánjátok a lelki ajándékokat, leginkább pedig, hogy prófétáljatok.2 Mert a ki nyelveken szól, nem embereknek szól, hanem az Istennek; mert senki sem érti, hanem lélekben beszél titkos dolgokat. 3 A ki pedig prófétál, embereknek beszél épülésre, intésre és vígasztalásra. 4 A ki nyelveken szól, magát építi; de a ki prófétál, a gyülekezetet építi. 5 Szeretném ugyan, ha mindnyájan szólnátok nyelveken, de inkább, hogy prófétálnátok; mert nagyobb a próféta, mint a nyelveken szóló, kivévén, ha megmagyarázza, hogy a gyülekezet épüljön. 6 Ha már most, atyámfiai, hozzátok megyek, és nyelveken szólok, mit használok néktek, ha vagy kijelentésben, vagy ismeretben, vagy prófétálásban, vagy tanításban nem szólok hozzátok? 7 Hiszen ha az élettelen hangszerek, akár fuvola, akár czitera, nem adnak megkülönböztetô hangokat, mimódon ismerjük meg, a mit fuvoláznak vagy cziteráznak? 8 Mert ha a trombita bizonytalan zengést tészen, kicsoda készül a harczra? 9 Azonképen ti is, ha érthetô nyelven nem beszéltek, mimódon értik meg, a mit szóltok? Csak a levegôbe fogtok beszélni. 10 Példa mutatja, oly sokféle szólás van a világon, és azok közûl egy sem érthetetlen. 11 Hogyha azért nem tudom a szónak értelmét, a beszélônek idegen leszek, és a beszélô is idegen elôttem. 12 Azonképen ti is, minthogy lelki ajándékokat kívántok, a gyülekezet építésére igyekezzetek, hogy gyarapodjatok. 13 Azért a ki nyelveken szól, imádkozzék, hogy megmagyarázza. 14 Mert ha nyelvvel könyörgök, a lelkem könyörög, de értelmem gyümölcstelen. 15 Hogy van hát? Imádkozom a lélekkel, de imádkozom az értelmemmel is; énekelek a lélekkel, de énekelek az értelemmel is. 16 Mert ha lélekkel mondasz áldást, az ott lévô avatatlan miképen fog a te hálaadásodra Åment mondani, mikor nem tudja, mit beszélsz? 17 Mert jóllehet, te szépen mondasz áldást, de más nem épül abból. 18 Hálát adok az én Istenemnek, hogy mindnyájatoknál inkább tudok nyelveken szólni; 19 De a gyülekezetben inkább akarok öt szót szólani értelemmel, hogy egyebeket is tanítsak, hogy nem mint tízezer szót nyelveken. 20 Atyámfiai, ne legyetek gyermekek értelemben; hanem a gonoszságban legyetek gyermekek, értelemben pedig érettek legyetek. 21 A törvényben meg van írva: Idegen nyelveken és idegen ajkakkal szólok e népnek, és így sem hallgatnak rám, azt mondja az ùr. 22 A nyelvek tehát jelül vannak, nem hívôknek, hanem a hitetleneknek; a prófétálás pedig nem a hitetleneknek, hanem a hívôknek. 23 Azért ha az egész gyülekezet egybegyûl és mindnyájan nyelveken szólnak, bemenvén az idegenek vagy hitetlenek, nem azt mondják-é, hogy ôrjöngtök? 24 De ha mindnyájan prófétálnak és bemegy egy hitetlen, vagy avatatlan, az mindenektôl megfeddetik, mindenektôl megítéltetik, 25 És ilyen módon az ô szívének titkai nyilvánvalókká lesznek; és így arczra borulva imádja az Istent, hirdetvén, hogy bizonynyal az Isten lakik ti bennetek. 26 Hogy van hát Atyámfiai? Mikor egybegyûltök, mindeniteknek van zsoltára, tanítása, nyelve, kijelentése, magyarázata. Mindenek épülésre legyenek. 27 Ha valaki nyelveken szól, kettô vagy legfeljebb három legyen, még pedig egymás után; és egy magyarázza meg: 28 Ha pedig nincsen magyarázó, hallgasson a gyülekezetben; hanem magának szóljon és az Istennek. 29 A próféták pedig ketten vagy hárman beszéljenek; és a többiek ítéljék meg. 30 De ha egy másik ott ülô vesz kijelentést, az elsô hallgasson. 31 Mert egyenként mindnyájan prófétálhattok, hogy mindenki tanuljon, és mindenki vígasztalást vegyen; 32 És a prófétalelkek engednek a prófétáknak; 33 Mert az Isten nem a visszavonásnak, hanem a békességnek Istene; miként a szentek minden gyülekezetében. 34 A ti asszonyaitok hallgassanak a gyülekezetekben, mert nincsen megengedve nékik, hogy szóljanak; hanem engedelmesek legyenek, a mint a törvény is mondja. 35 Hogyha pedig tanulni akarnak valamit, kérdezzék meg otthon az ô férjüket; mert éktelen dolog asszonynak szólni a gyülekezetben. 36 Avagy ti tôletek származott-é az Isten beszéde, avagy csak hozzátok jutott el? 37 Ha valaki azt hiszi, hogy ô próféta, vagy lelki ajándék részese, vegye eszébe, hogy a miket néktek írok, az ùr rendeletei azok. 38 A ki pedig tudatlan, legyen tudatlan. 39 Azért atyámfiai törekedjetek prófétálásra, és a nyelveken szólást se tiltsátok. 40 Mindenek ékesen és jó renddel legyenek. 151 Eszetekbe juttatom továbbá, atyámfiai, az evangyéliomot, melyet hirdettem néktek, melyet be is vettetek, melyben állotok is,2 A mely által üdvözültök is, ha megtartjátok, a minémû beszéddel hirdettem néktek, hacsak nem hiába lettetek hívôkké. 3 Mert azt adtam elôtökbe fôképen, a mit én is úgy vettem, hogy a Krisztus meghalt a mi bûneinkért az írások szerint; 4 És hogy eltemettetett; és hogy feltámadott a harmadik napon az írások szerint; 5 És hogy megjenelt Kéfásnak; azután a tizenkettônek; 6 Azután megjelent több mint ötszáz atyafinak egysze rre, kik közûl a legtöbben mind máig élnek, némelyek azonban el is aludtak; 7 Azután megjelent Jakabnak; azután mind az apostoloknak; 8 Legutolszor pedig mindenek között, mint egy idétlennek, nékem is megjelent. 9 Mert én vagyok a legkisebb az apostolok között, ki nem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert háborgattam az Istennek anyaszentegyházát. 10 De Isten kegyelme által vagyok, a mi vagyok; és az ô hozzám való kegyelme nem lôn hiábavaló; sôt többet munkálkodtam, mint azok mindnyájan: de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme. 11 Akár én azért, akár azok, így prédikálunk, és így lettetek ti hívôkké. 12 Ha azért Krisztusról hirdettetik, hogy a halottak közûl feltámadott, mimódon mondják némelyek ti köztetek, hogy nincsen halottak feltámadása? 13 Mert ha nincsen halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadott fel. 14 Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is. 15 Sôt az Isten hamis bizonyságtevôinek is találtatunk, mivelhogy az Isten felôl bizonyságot tettünk, hogy feltámasztotta a Krisztust; a kit nem támasztott fel, ha csakugyan nem támadnak fel a halottak. 16 Mert ha a halottak fel nem támadnak, a Krisztus sem támadott fel. 17 Ha pedig a Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a ti hitetek; még bûneitekben vagytok. 18 A kik a Krisztusban elaludtak, azok is elvesztek tehát. 19 Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. 20 Åmde Krisztus feltámadott a halottak közûl, zsengéjök lôn azoknak, kik elaludtak. 21 Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is. 22 Mert a miképen Ådámban mindnyájan meghalnak, azonképen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek. 23 Mindenki pedig a maga rendje szerint. Elsô zsenge a Krisztus; azután a kik a Krisztuséi, az ô eljövetelekor. 24 Aztán a vég, mikor átadja az országot az Istennek és Atyának; a mikor eltöröl minden birodalmat és minden hatalmat és erôt. 25 Mert addig kell néki uralkodnia, mígnem ellenségeit mind lábai alá veti. 26 Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál. 27 Mert mindent az ô lábai alá vetett. Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája van vetve, nyilvánvaló, hogy azon kívûl, a ki neki mindent alávetett. 28 Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, a ki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben. 29 Különben mit cselekesznek azok, a kik a halottakért keresztelkednek meg, ha halottak teljességgel nem támadnak fel? Miért is keresztelkednek meg a halottakért? 30 Mi is miért veszélyeztetjük magunkat minden pillanatban? 31 Naponként halál révén állok. A veletek való dicsekedésre mondom, mely van nékem a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban. 32 Ha csak emberi módon viaskodtam Efézusban a fenevadakkal, mi a hasznom abból, ha a halottak fel nem támadnak? Együnk és igyunk, holnap úgyis meghalunk! 33 Ne tévelyegjetek. Jó erkölcsöt megrontanak gonosz társaságok. 34 Serkenjetek fel igazán és ne vétkezzetek; mert némelyek nem ismerik Istent; megszégyenítéstekre mondom. 35 De mondhatná valaki: Mi módon támadnak fel a ha lottak? és minémû testtel jönnek ki? 36 Balgatag! a mit te vetsz, nem elevenedik meg, hanemha megronthadánd. 37 És abban, a mit elvetsz, nem azt a testet veted el, a mely majd kikél, hanem puszta magot, talán búzáét, vagy más egyébét. 38 Az Isten pedig testet ád annak, a mint akarta, és pedig mindenféle magnak az ô saját testét. 39 Nem minden test azon egy test, hanem más az embereknek teste, más a barmoknak teste, más a halaké, más a madaraké. 40 És vannak mennyei testek és földi testek; de más a mennyeiek dicsôsége, más a földieké. 41 Más a napnak dicsôsége és más a holdnak dicsôsége és más a csillagok dicsôsége; mert a csillag a csillagtól különbözik dicsôségre nézve. 42 Épenígy a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlansában; 43 Elvettetik gyalázatosságban, feltámasztatik dicsôségben; elvettetik erôtelenségben, feltámasztatik erôben. 44 Elvettetik érzéki test, feltámasztatik lelki test. Van érzéki test, és van lelki test is. 45 ìgy is van megírva: Lôn az elsô ember, Ådám, élô lélekké; az utolsó Ådám megelevenítô szellemmé. 46 De nem a lelki az elsô, hanem az érzéki, azután a lelki. 47 Az elsô ember földbôl való, földi; a második ember, az ùr, mennybôl való. 48 A milyen ama földi, olyanok a földiek is; és a milyen ama mennyei, olyanok a mennyeiek is. 49 És a miképen hordtuk a földinek ábrázatját, hordani fogjuk a mennyeinek ábrázatját is. 50 Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot. 51 ìmé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk, 52 Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk. 53 Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára. 54 Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg vagyon írva: Elnyeletett a halál diadalra. 55 Halál! hol a te fulánkod? Pokol! hol a te diadalmad? 56 A halál fulánkja pedig a bûn; a bûn ereje pedig a törvény. 57 De hála az Istennek, a ki a diadalmat adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által. 58 Azért szerelmes Atyámfiai erôsen álljatok, mozdíthatatlanúl, buzgolkodván az ùrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az ùrban. 161 A mi a szentek számára való alamizsnát illeti, a miképen Galáczia gyülekezeteinek rendeltem, ti is azonképen cselekedjetek.2 A hétnek elsô napján mindenitek tegye félre magánál, a mit sikerült összegyûjtenie, hogy ne akkor történjék a gyûjtés, a mikor odamegyek. 3 Mikor pedig megérkezem, a kiket javaltok leveleitek által, azokat küldöm el, hogy elvigyék Jeruzsálembe a ti ajándékotokat. 4 Ha pedig méltó lesz, hogy én is elmenjek, velem együtt jönnek. 5 Elmegyek pedig ti hozzátok, mikor Macedónián általmenéndek; mert Macedónián általmegyek, 6 Nálatok azonban talán megmaradok, vagy ott is telelek, hogy ti kísérjetek el, a hová menéndek. 7 Mert nem akarlak titeket épen csak átmenet közben látni, de reménylem, hogy valami ideig nálatok maradok, ha az ùr engedi. 8 Efézusban pedig pünköstig maradok. 9 Mert nagy kapu nyílott meg elôttem és hasznos, az ellenség is sok. 10 Hogyha pedig megérkezik Timotheus, meglássátok, hogy bátorságos maradása legyen nálatok; mert az ùrnak dolgát cselekszi, mint én is. 11 Senki azért ôt meg ne vesse: hanem bocsássátok el ôt békességgel, hogy hozzám jöhessen; mert várom ôt az atyafiakkal együtt. 12 A mi pedig Apollós atyafit illeti, igen kértem ôt, hogy menjen el hozzátok az atyafiakkal együtt: de semmiképen sem volt kedve, hogy most elmenjen; de majd elmegy, mihelyt jó alkalmatossága lészen. 13 Vígyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erôsek! 14 Minden dolgotok szeretetben menjen végbe! 15 Intelek pedig titeket, atyámfiai, hiszen tudjátok, hogy Stefanásnak háznépe Akhája zsengéje, és ôk a szenteknek való szolgálatra adták magukat, 16 Hogy ti is engedelmeskedjetek az ilyeneknek, és mindenkinek, a ki velök szolgál és fárad. 17 Örvendezek pedig a Stefanás, Fortunátus és Akhaikus eljövetelének; mert a bennetek való fogyatkozást ezek betöltötték. 18 Mert megnyugtatták az én lelkemet és a tiéteket is. Megbecsüljétek azért az ilyeneket. 19 Köszöntenek titeket Åzsia gyülekezetei; köszöntenek titeket az ùrb an felette igen Akvila és Prisczilla, a házuknál levô gyülekezettel egybe. 20 Köszöntenek titeket az atyafiak mindnyájan. Köszöntsétek egymást szent csókkal. 21 A köszöntés a saját kezemmel, a Pálével. 22 Ha valaki nem szereti az ùr Jézus Krisztust, legyen átkozott! Maran atha. 23 Az ùr Jézus Krisztusnak kegyelme veletek! 24 Az én szeretetem mindnyájatokkal a Jézus Krisztusban! Åmen. Forras: http://www.biblegateway.com/
Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek! |
|
|
|
|
|
