Szent Biblia (Bible in Hungarian) - 1 Királyok Szent Biblia (Bible in Hungarian). Szent Biblia.
Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!                Isten nevét hiába ne vedd!                Az Úr napját szenteld meg!                Atyádat és anyádat tiszteld!                Ne ölj!                Ne paráználkodj!                Ne lopj!                Ne hazudj,mások becsületében kárt ne tégy!                Felebarátod házastársát ne kívánd!                Mások tulajdonát ne kívánd!               
Magyar valtozatChristian portálon

Christian források

 
1 Királyok
   

Vissza a tartalom a Biblia

1

1 Mikor pedig megvénhedt és megöregedett Dávid király, bár leplekkel takargatták be, még sem bírt felmelegedni.
2  És mondának néki az ô szolgái: Keressenek az én uramnak, a királynak egy szûz leányt, a ki a király körûl legyen, ôt ápolja, és aludjék karjai között, és melegítse fel az én uramat, a királyt.
3  Keresének annakokáért egy szép leányt Izráelnek minden határiban; és találák a Súnem városából való Abiságot, a kit el is hozának a királyhoz.
4  És a leány igen szép volt, és a királyt ápolta és szolgált néki. De a király nem ismeré ôt.
5  Adónia pedig, Haggitnak fia, felfuvalkodék, ezt mondván: Én fogok uralkodni! És szerze magának szekereket, lovagokat és ötven elôtte járó férfiakat.
6  Kit az ô atyja soha meg nem szomoríta, ezt mondván: Miért cselekszel így?! Ez is pedig igen szép férfi volt, és ôt Haggit szülte volt Dávidnak Absolon után.
7  És tanácskozék Joábbal, Séruja fiával és Abjátár pappal, kik az Adónia párján voltak.
8  De Sádók pap, meg Benája, a Jójada fia, és Nátán próféta, és Sémei, és Réhi, és a Dávid erôs vitézei nem állottak Adónia mellé.
9  Mikor pedig Adónia áldozatot mutatott be juhokból, ökrökbôl és egyéb kövér barmokból a Zohélet kôsziklánál, a mely a Rógel forrása mellett volt: meghívá egész rokonságát, a király fiait, Júda minden férfiait, a király szolgáit;
10  De Nátán prófétát és Benáját és amaz erôs vitézeket és Salamont, az ô atyjafiát nem hívá el.
11  Szóla akkor Nátán Bethsabénak, a Salamon anyjának, mondván: Nem hallottad-é, hogy Adónia, a Haggit fia uralkodik, és a mi urunk Dávid nem tud róla semmit?
12  Jövel azért, hadd adjak néked tanácsot, hogy megmentsd a te életedet, és a te fiadnak, Salamonnak életét.
13  Eredj, menj be Dávid királyhoz, és mondd ezt néki: Uram király, nemde nem esküdtél-é meg a te szolgálóleányodnak ilyenképen: Salamon a te fiad uralkodik én utánam, és ô ül az én királyi székembe? Miért uralkodik hát Adónia?
14  És ímé mialatt még te ott a királylyal beszélsz, én is bemegyek utánad, és kiegészítem a te beszédidet.
15  És beméne Bethsabé a királyhoz a kamarába. És a király igen megvénhedett vala, és a Súnembôl való Abiság szolgál vala a királynak.
16  És fejet hajta Bethsabé, és meghajtá magát a királynak. És monda a király: Mit kivánsz?
17  Felele néki Bethsabé: Édes uram, te megesküdtél az ùrra a te Istenedre a te szolgálóleányodnak ilyenképen: Salamon a te fiad uralkodik én utánam, és ô ül az én királyi székembe.
18  És ímé mégis Adónia lett királylyá; és ímé uram király te nem tudsz errôl semmit.
19  Mert áldozott ökrökkel és nagy sok kövér barmokkal bôségesen, és vendégekké hívta a királynak minden fiait, és Abjátár papot és Joábot, a seregnek hadnagyát, csak Salamont, a te szolgádat nem hívta meg.
20  Még most te vagy, Uram, a király; az egész Izráel népének szemei reád néznek, hogy megjelentsed nékik, kicsoda fog ülni az én uramnak, a királynak székében, ô utána.
21  De ha az én uram, a király, az ô atyáival elaluszik: akkor én és az én fiam, Salamon leszünk bûnösök.
22  És ímé, mikor még a királylyal szólana, Nátán próféta megérkezék.
23  És bejelenték a királynak, mondván: Itt van Nátán próféta. És bemenvén a király eleibe, meghajtá magát a király elôtt, arczczal a földre leborulván.
24  És monda Nátán: Uram, király, te mondottad-é: Adónia legyen én utánam a király, és ô üljön az én királyi székembe?
25  Mert ma aláment, és áldozott ökrökkel és kövér barmokkal bôségesen, és vendégekké hívta a királynak minden fiait és a seregnek hadnagyait és Abjátár papot: és ímé ôk esznek és isznak ô elôtte, és immár azt kiáltották: Éljen Adónia király!
26  Engem pedig, a ki a te szolgád vagyok, és Sádók papot és Benáját, a Jójada fiát, és Salamont, a te szolgádat nem hívta meg.
27  Avagy az én uramtól, a királytól lett-é ez a dolog, hogy nem adtad tudtára a te szolgádnak, kicsoda fogna ülni az én uramnak, a királynak székiben az ô holta után?
28  És felelvén Dávid király, monda: Hívjátok hozzám Bethsabét, a ki beméne a király eleibe, és megálla a király elôtt.
29  És megesküvék a király, mondván: Él az ùr, a ki megszabadította az én lelkemet minden nyomorúságból,
30  Hogy a miképen megesküdtem néked az ùrra, Izráel Istenére, ezt mondván: A te fiad Salamon uralkodik én utánam, és ô ül az én királyi székembe én helyettem: ezt ma így meg is teszem.
31  És fejet hajta Bethsabé, arczczal a földre leborulván, és magát meghajtván a király elôtt, monda: Éljen az én uram, Dávid király, mindörökké!
32  Azután monda Dávid király: Hívjátok hozzám Sádók papot és Nátán prófétát és Benáját, Jójadának fiát. És ezek bemenének a király eleibe.
33  És monda nékik a király: Vegyétek mellétek a ti uratoknak szolgáit, és ültessétek Salamont, az én fiamat az én öszvéremre, és vigyétek alá ôt Gihonba;
34  És kenje ôt ott Sádók pap és Nátán próféta Izráelnek királyává; és fújjátok meg a harsonákat, és kiáltsátok: Éljen Salamon király!
35  És jôjjetek fel onnét ô utána; és eljövén, üljön az én királyi székembe, és ô uralkodjék én helyettem; mert immár meghagytam néki, hogy ô legyen fejedelme mind Izráelnek, mind Júdának.
36  Felele akkor Benája, a Jójada fia a királynak, és monda: Åmen! így szóljon az ùr, az én uramnak a királynak Istene is.
37  A miképen vele volt az ùr az én urammal, a királylyal: azonképen legyen vele Salamonnal is, és magasztalja feljebb az ô királyi székét az én uramnak, Dávid királynak királyi székénél.
38  Aláméne azért Sádók pap és Nátán próféta és Benája, a Jójada fia, a Kereteusok is és a Peleteusok, és felülteték Salamont a Dávid király öszvérére, és alávivék ôt Gihonba.
39  És vevé Sádók pap az olajos szarút az ùr sátorából, és megkené Salamont; azután kürtölnek, és az egész nép ezt kiáltá: Éljen Salamon király!
40  És felvonult utána az egész nép, és a nép sípolt és felette ujjongott, úgy hogy a föld is megrepedne kiáltásuk zajától.
41  És Adónia is meghallotta és vendégei is mind, a kik nála valának, miután a lakomát már elvégezték; és meghallá Joáb is a kürtölés szavát, és monda: Miért e zaj és mozgás a városban?
42  És a mikor ô még szólana, ímé megérkezék Jonathán, az Abjátár pap fia. És monda Adónia: Jôjj be, mert megbízható férfiú vagy, és jó hírt mondasz.
43  Jonathán pedig felelvén, monda Adóniának: Igen, a mi urunk, Dávid király Salamont tette királylyá,
44  És elküldötte ô vele Sádók papot a király és Nátán prófétát, és Benáját, a Jójada fiát, a Kereteusokat is és Peleteusokat, és ôt a király öszvérére ülteték,
45  És Sádók pap Nátán prófétával együtt királylyá kente fel ôt Gihonnál, és onnét vonulnak fel örömmel; ettôl zendült meg a város. Ez az a zaj, a melyet hallottatok.
46  És immár be is ült Salamon az országnak királyi székibe;
47  És a király szolgái is bemenének, hogy áldják a mi urunkat, Dávid királyt, mondván: Tegye az Isten a Salamon nevét híresebbé a te nevednél, és magasztalja feljebb az ô székit a te székednél. És meghajtá magát a király az ô ágyán.
48  És e képen is szóla a király: Åldott az ùr, Izráel Istene, a ki adott e mai napon olyat, a ki szemeim láttára helyettem üljön az én királyi székemben.
49  Akkor megrettenének, és felkelének mindnyájan a hivatalosok, a kik Adóniával valának, és kiki mind dolgára méne.
50  De Adónia félt Salamontól, és felkészülve elfutott, és megragadta az oltárnak szarvait.
51  Hírül adák pedig Salamonnak ilyen szókkal: ìmé Adónia Salamon királytól való féltében megfogá az oltárnak szarvait, ezt mondván: Esküdjék meg ma nékem Salamon király, hogy meg nem öli az ô szolgáját fegyverrel.
52  És monda Salamon: Ha jámbor lészen, egy hajszál fejérôl le nem esik a földre; de ha gonoszság találtatik ô benne, meg kell halnia.
53  Elkülde azért Salamon király, és elhozák ôt az oltártól; és eljövén meghajtá magát Salamon király elôtt; és monda Salamon király: Menj el a te házadhoz.

2

1 Mikor pedig elközelgetett Dávidnak ideje, hogy meghaljon, parancsot ada Salamonnak az ô fiának, ezt mondván:
2  Én elmegyek az egész földnek útján; erôsítsd meg magad és légy férfiú.
3  És ôrizd meg az ùrnak a te Istenednek ôrizetit, hogy az ô útain járj, és megôrizzed az ô rendeléseit, parancsolatit, és ítéleteit, és bizonyságtételeit, a mint meg van írva a Mózes törvényében: hogy elômented legyen mindenekben, a melyeket cselekedéndesz, és mindenütt, valamerre fordulándasz;
4  Hogy megteljesítse az ùr az ô beszédét, melyet szólott nékem, mondván: Ha megôrizéndik a te fiaid az ô útjokat, járván én elôttem tökéletességgel, teljes szívök és teljes lelkök szerint; ezt mondván, mondom: Soha el nem fogy a férfiú te közûled az Izráelnek királyi székibôl.
5  Azt is jól tudod, mit cselekedett én velem Joáb, a Séruja fia, mit cselekedett az Izráel seregeinek két fôvezérével, Abnerrel, a Nér fiával, és Amasával, a Jéter fiával, a kiket megölt, harczi vért ontván békességnek idején, és hintett harczi vért az ô derekának övére és az ô lábának saruira.
6  Cselekedjél a te bölcseséged szerint, és ne engedd, hogy megôszülvén, békességgel menjen a koporsóba.
7  De a gileádbeli Barzillainak fiaival cselekedjél irgalmasságot, és legyenek a te asztalod vendégei, mert így közeledtek ôk is hozzám, mikor Absolon, a te testvéred elôl menekültem.
8  És ímé veled van Sémei, Gérának fia, a Bahurimbeli Benjáminita, a ki gyalázatosan szidalmazott akkor, mikor Mahanáimba mentem; de aztán, mikor elém alájött a Jordánhoz, megesküdtem néki az ùrra, és mondék: Nem öllek meg téged fegyverrel;
9  Te azonban ne hagyd ôt büntetés nélkûl, és mivel eszes férfiú vagy, tudod, mit kelljen cselekedned vele, hogy az ô vénségét vérrel bocsássad a koporsóba.
10  Azután elaludt Dávid az ô atyáival, és eltemetteték a Dávid városában.
11  Az idô pedig, a melyben uralkodék Dávid Izráelen, negyven esztendô. Hebronban uralkodék hét esztendeig, Jeruzsálemben pedig uralkodék harminczhárom esztendeig.
12  Azután Salamon ült Dávidnak, az ô atyjának királyi székibe, és megerôsödék az ô királyi birodalma felette igen.
13  De Adónia, a Haggit fia beméne Bethsabéhoz, a Salamon anyjához, és az monda: Békességes-é a te jöveteled? Ki felele: Békességes.
14  És monda: Beszédem volna veled. Monda az: Szólj.
15  Akkor monda Adónia: Te tudod, hogy az ország az enyém vala, és az egész Izráel reám néz vala, hogy én uralkodjam; de elvéteték az ország tôlem, és lôn az én atyámfiáé, mert az ùrtól adattaték néki.
16  Most egy kérést kérek tôled, ne szégyenítsd meg orczámat. Az pedig monda: Beszélj!
17  És monda: Beszélj, kérlek Salamon királylyal; mert ô a te kérésedet meg nem veti, hogy adja nékem a Súnembôl való Abiságot feleségûl.
18  Felele Bethsabé: Jól van, majd szólok melletted a királynak.
19  És beméne Bethsabé Salamon királyhoz, hogy beszéljen vele Adónia érdekében; és felkele a király, és elébe menvén meghajtá magát elôtte, és leüle királyi székibe; és széket tétete a király anyjának, hogy üljön az ô jobbkeze felôl.
20  És monda Bethsabé: Egy kis kérést kérek tôled, ne szégyenítsd meg orczámat. És monda néki a király: Kérj édes anyám; mert nem szégyenítem meg orczádat.
21  Monda ô: Adassék a Súnembôl való Abiság Adóniának, a te testvérednek feleségûl.
22  Akkor felele Salamon király, és monda az ô anyjának: De miért kéred te a Súnembeli Abiságot Adóniának?
Kérjed néki az országot is; mert ô az én bátyám, és vele egyetért Abjátár pap, és Joáb, a Séruja fia. 23  És megesküvék Salamon király az ùrra, mondván: ùgy cselekedjék velem az Isten, és úgy segéljen, hogy Adónia a saját élete ellen szólotta ezt a beszédet!
24  Most azért él az ùr, a ki megerôsített engem és ültetett engem az én atyámnak, Dávidnak királyi székibe, és a ki házat szerzett nékem, a mint megmondotta volt: ma Adóniának meg kell halnia!
25  Elküldé azért Salamon király Benáját, a Jójada fiát, a ki levágá ôt, és meghala.
26  Abjátár papnak pedig monda a király: Menj el Anathótba, a te jószágodba, mert halálnak fia vagy; de ma meg nem öletlek, mivel te hordoztad az ùr Istennek ládáját Dávid, az én atyám elôtt, és mivel az én atyámnak minden nyomorúságaiban részes voltál.
27  És kiûzé Salamon Abjátárt, hogy ne legyen az ùrnak papja, hogy beteljesedjék az ùrnak beszéde, a melyet szólott vala az Éli háza felôl Silóban.
28  És eljutott ez a hír Joábhoz, mert Joáb Adóniához hajlott vala, noha azelôtt nem hajlott vala Absolonhoz, és elfuta Joáb az ùrnak sátorába, és megfogá az oltárnak szarvait.
29  Hírül adák pedig Salamon királynak, hogy Joáb az ùrnak sátorához futott, és ímé az oltár mellett áll. Ekkor elküldé Salamon Benáját, a Jójada fiát, mondván: Menj el, vágd le ôt.
30  Mikor pedig Benája az ùrnak sátorához ért, monda néki: Ezt mondja a király: Jôjj ki. Kinek felele Joáb: Nem, itt akarok meghalni. És megvivé Benája a királynak e dolgot, mondván: ìgy szólott Joáb és így felelt nékem.
31  És monda néki a király: Cselekedjél úgy, a mint szólott; vágd le ôt és temesd el, hogy elvedd az ártatlan vért, a melyet kiontott Joáb, én rólam és az én atyámnak házáról.
32  És fordítsa az ùr az ô fejére az ô vérét, a miért nálánál igazabb és jobb két férfira támadott, és megölé ôket fegyverrel az én atyámnak, Dávidnak tudta nélkül, tudniillik Abnert, Nérnek fiát, az Izráel seregének fôvezérét és Amasát, Jéternek fiát, Júda vitézeinek fôvezérét.
33  Ezeknek a vére térjen Joáb fejére és az ô magvának fejére mindörökké: Dávidnak pedig és az ô magvának és az ô házának és királyi székének békessége legyen az ùrtól mindörökké.
34  És elméne Benája, a Jójada fia, és reá rohanván megölé ôt; és eltemetteték az ô házában, a pusztában.
35  Rendelé pedig a király a Jójada fiát ô helyette a sereg fölé, és Sádók papot rendelé a király Abjátár helyett.
36  És elkülde a király, és magához hivatá Sémeit, és monda néki: Építs házat magadnak Jeruzsálemben és lakjál ott; és onnét ne menj ki se ide, se tova.
37  Mert valamely nap kimenéndesz, és áltamenéndesz a Kidron patakján, tudd meg, hogy meg kell halnod, a te véred lészen tennen fejeden.
38  És monda Sémei a királynak: Tetszik nékem e beszéd; a miképen szólott az én uram, a király, a képen cselekeszik a te szolgád; és sok ideig lakék Sémei Jeruzsálemben.
39  Lôn azonban három esztendô mulva, hogy Sémeinek két szolgája elszökött Åkishoz, Maaka fiához, a Gáthbeli királyhoz; és hírül adák Sémeinek, mondván: ìmé a te szolgáid Gáthban vannak.
40  Ekkor felkelt Sémei, és megnyergelé szamarát, és elméne Gáthba Åkishoz, hogy megkeresse az ô szolgáit. Oda érvén Sémei, meghozá szolgáit Gáthból.
41  Hírül adák pedig Salamonnak, hogy elment Sémei Jeruzsálembôl Gáthba, és haza jött.
42  Akkor elkülde a király, és magához hivatá Sémeit, és monda néki: Nemde nem esküvéssel kényszerítettelek-é téged az ùrra, és bizonyságot tettem néked, ezt mondván: Valamely napon kimenéndesz, s ide s tova menéndesz, bizonynyal tudjad, hogy meghalsz; és azt mondád nékem: Tetszik e beszéd, megértettem.
43  Miért nem tartottad hát meg az ùr elôtt való esküvést, és a parancsolatot, a melyet néked parancsoltam?
44  Monda annakfelette a király Sémeinek: Te tudod mindazt a gonoszságot, a melyrôl a te szíved bizonyság, és a melyet atyámmal Dáviddal cselekedtél: az ùr most mindazt a gonoszságot a saját fejedre fordította.
45  Salamon király pedig áldott lészen, és Dávidnak királyi széke lészen állandó az ùr elôtt mindörökké.
46  És parancsola a király Benájának, a Jójada fiának, a ki elméne, és levágá Sémeit, és meghala. És az ország megerôsödék Salamon kezében.

3

1 Sógorságot szerze azután Salamon a Faraóval, az Égyiptombeli királylyal; és elvevé a Faraó leányát, és hozá Dávidnak városába, míg elvégezé az ô házának és az ùr házának építését és Jeruzsálemnek kôfalát köröskörûl.
2  De a nép áldozik vala a magas helyeken; mert nem építtetett vala ház az ùr nevének mind ez ideig.
3  Szereté pedig Salamon az Urat, járván Dávidnak az ô atyjának parancsolatiban, kivéve, hogy a magas helyeken áldozott, és ott tömjénezett.
4  És mikor Gibeonba ment a király, hogy ott áldozzék, mert ott volt a nagy magaslat, és Salamon azon az oltáron áldozott égôáldozatul ezer barmot:
5  Megjelenék Gibeonban az ùr Salamonnak azon éjjel álmában, és monda az Isten: Kérj, a mit akarsz, hogy adjak néked.
6  És monda Salamon: Te a te szolgáddal, az én atyámmal, Dáviddal nagy irgalmasságot cselekedtél, a miképen ô is járt elôtted híven, igazán és hozzád egyenes szívvel, és megtartottad néki ezt a nagy irgalmasságot, hogy néki fiat adtál, a ki az ô királyi székében ül, a mint e mai napon megtetszik.
7  És most, óh én Uram Istenem, te tetted a te szolgádat királylyá, Dávid az én atyám helyett. Én pedig kicsiny gyermek vagyok, nem tudok kimenni és bejönni.
8  És a te szolgád a te néped között van, a melyet te magadnak választottál, nagy nép ez, a mely meg nem számláltathatik, meg sem írattathatik a sokaság miatt.
9  Adj azért a te szolgádnak értelmes szívet, hogy tudja ítélni a te népedet, és tudjon választást tenni a jó és a gonosz között; mert kicsoda kormányozhatja ezt a te nagy népedet?
10  És tetszék e beszéd az ùrnak, hogy Salamon ilyen dolgot kért.
11  Monda azért az Isten néki: Mivelhogy ezt kérted tôlem, és nem kértél magadnak hosszú életet, sem nem kértél gazdagságot, sem pedig nem kérted a te ellenségidnek lelkét; hanem bölcseséget kértél az ítélettételre:
12  ìmé a te beszéded szerint cselekszem; ímé adok néked bölcs és értelmes szívet, úgy hogy hozzád hasonló nem volt te elôtted, és utánad sem támad olyan, mint te.
13  Sôt még a mit nem kértél, azt is megadom néked, gazdagságot és dicsôséget: úgy hogy a királyok között nem lesz hozzád hasonló senki minden te idôdben.
14  És ha az én útaimon járándasz, megôrizvén az én végzéseimet és parancsolatimat, a miképen járt a te atyád Dávid: meghosszabbítom életed idejét.
15  És mikor felserkent Salamon, ímé álom volt. És méne Jeruzsálembe, és álla az ùr szövetségének ládája elé, és áldozék egészen égôáldozatokat, és készíte hálaáldozatokat, és szerze nagy lakomát minden szolgáinak.
16  Abban az idôben jött a királyhoz két parázna asszony, és megálla ô elôtte.
17  És monda az egyik asszony: Kérlek uram, én és ez az asszony egy házban laktunk, és szültem ô nála abban a házban.
18  És harmadnappal az én szülésem után, ez az asszony is szült, és együtt valánk, senki idegen nem volt velünk a házban, hanem csak mi ketten valánk abban a házban.
19  És ennek az asszonynak éjszaka meghalt a fia: mert ráfeküdt.
20  És felkelt éjfélkor, és elvitte az én fiamat mellôlem, mert a te szolgálóleányod aludt, és azt maga mellé fekteté, míg az ô meghalt fiát én mellém fektette.
21  Mikor pedig hajnalban felkeltem, hogy megszoptassam az én fiamat: ímé, megholt; de reggel jól megnézegetvén, látám, hogy az nem az én fiam, a kit én szültem.
22  Monda pedig a másik asszony: Nem úgy van, az én fiam az, a ki él, a te fiad pedig az, a ki meghalt. Amaz viszont monda: Nem, hanem a te fiad az, a ki meghalt, és az én fiam az, a ki él. És ekképen versengettek a király elôtt.
23  Akkor monda a király: Ez azt mondja: Ez az én fiam, a ki él, és a te fiad az, a ki meghalt; amaz meg ezt mondja: Semmiképen nem, hanem a te fiad az, a ki meghalt, és az én fiam az, a ki él.
24  És monda a király: Hozzatok nékem kardot! És mikor oda hozák a kardot a király elé,
25  Monda a király: Vágjátok két részre az eleven gyermeket, és adjátok az egyik részt egyiknek, a másikat pedig a másiknak.
26  Ekkor monda az az asszony, a kié vala az élô gyermek, a királynak, mert megindult szíve gyermekén: Kérlek, uram, adjátok néki az élô gyermeket, és ne öljétek meg ôt. A másik pedig azt mondja vala: Se enyim, se tied ne legyen; vágjátok ketté.
27  Akkor felele a király, és monda: Adjátok amannak az élô gyermeket, és meg ne öljétek azt, mert az az ô anyja.
28  És mikor hallotta az egész Izráel ezt az ítéletet, a melyet tett vala a király, félék a királynak orczáját, mert látták, hogy Isten bölcsesége van az ô szívében az ítélettételre.

4

1 És lôn Salamon király az egész Izráel felett királylyá.
2  Ezek valának pedig az ô fôemberei: Azária, Sádók papnak fia.
3  Elihóref és Ahija, Sisának fiai íródeákok, Jósafát, az Ahilud fia, emlékíró vala.
4  És Benája, a Jójada fia, a sereg hadnagya; Sádók pedig és Abjátár papok.
5  És Azáriás, a Nátán fia, a tiszttartók elôljárója; és Zábud, a Nátán fia, fôtanácsos és a király barátja.
6  És Ahisár udvarbíró; Adónirám pedig, az Abda fia, kincstartó.
7  Vala pedig Salamonnak tizenkét tiszttartója az egész Izráelen, a kik ellátták a királyt és az ô háznépét: esztendônként mindeniknek egy hónapig kellett az ellátásról gondot viselnie.
8  És ezek azoknak neveik: Húrnak fia az Efraim hegyén.
9  Dékernek fia Mákásban, Sahálbimban, Béth-Sémesben és Elonban és Béth-Hanánban.
10  Hésednek fia Arúbotban, ô hozzá tartozott Sóko és Héfer egész földe.
11  Abinádáb fiaié volt Dór egész határa. A Salamon leánya, Táfát, vala néki felesége.
12  Bahana, az Ahilud fia, bírja vala Taanákot és Megiddót és egész Béth-Seánt, mely Sartána mellett vala Jezréel alatt, Béth-Seántól fogva mind Abela Méholáig és mind Jokméámon túl.
13  Gébernek fia, Rámóth Gileádban: övé valának Jáirnak, a Manasse fiának falui, melyek Gileádban valának; az övé volt az Argób tartománya, mely Básánban vala, hatvan nagy város kôfallal és érczzárokkal megerôsítve.
14  Ahinádáb, Iddó fia Mahanáimban.
15  Ahimaás Naftaliban; a Salamon leányát, Bosmátát vevé magának feleségûl ô is.
16  Bahana, Khúsai fia, Åserben és Alóthban.
17  Jósafát, Paruákh fia, Issakhárban.
18  Simei, Éla fia, Benjáminban.
19  Géber, Uri fia, a Gileád földében, Sihonnak, az Emoreus királyának földében, és ògnak, a Básánbeli királynak földében; és ez egy tiszttartó bírja vala azt a földet.
20  És Júda és Izráel megsokasodott, olyan sok volt, mint a tenger mellett való fövény, és ettek, ittak és vigadtak.
21  Salamon pedig uralkodék minden országokon a folyóvíztôl fogva egész a Filiszteusok földéig és Égyiptomnak határáig, és ajándékokat hoznak vala, és szolgálnak vala Salamonnak, életének minden idejében.
22  És Salamon eledele naponként ez vala: harmincz véka zsemlyeliszt és hatvan véka közönséges liszt;
23  Tíz hizlalt ökör, húsz füvön járt ökör és száz juh; a szarvasokon, ôzeken, bivalokon és hízlalt madarakon kivûl.
24  Mert ô uralkodék minden helyeken a folyóvizen túl Thifsától fogva egész Gázáig; minden királyokon, a kik a folyóvizen túl valának; és békessége volt néki minden alattvalóitól köröskörûl.
25  És lakozék Júda és Izráel bátorsággal, kiki mind az ô szôlôtôje és fügefája alatt, Dántól fogva Bersebáig, Salamonnak minden idejében.
26  És Salamonnak volt negyvenezer szekérbe való lova az istállókban, és tizenkétezer lovagja.
27  És ezek a tiszttartók ellátták Salamon királyt és mindazokat, a kik a Salamon király asztalánál valának, kiki az ô hónapján, minden fogyatkozás nélkül.
28  Azután árpát és szalmát is hoztak a lovaknak és a paripáknak arra a helyre, a hol a király volt, kiki az ô rendelete szerint.
29  És az Isten adott bölcseséget Salamonnak és igen nagy értelmet és mély szívet, mint a fövény, mely a tenger partján van.
30  ùgy hogy a Salamon bölcsesége nagyobb volt, mint a napkelet minden fiainak bölcsesége és Égyiptomnak egész bölcsesége.
31  Sôt bölcsebb volt minden embereknél, még az Ezráhita Ethánnál is és Hémánnál, Kálkólnál és Dardánál, a Máhol fiainál; és híre neve vala minden nemzetségek között köröskörûl.
32  És szerze háromezer példabeszédet, és az ô énekeinek száma ezer és öt volt.
33  Szólott a fákról is, a Libánon czédrusfájától az izsópig, a mely a falból nevekedik ki; és szólott a barmokról, a madarakról, a csúszó-mászó állatokról és a halakról is.
34  És jônek vala minden népek közül, hogy hallgassák a Salamon bölcseségét; a földnek minden királyaitól, a kik hallották vala az ô bölcseségét.

5

1 És Hírám, Tírus királya elküldé az ô szolgáit Salamonhoz, mikor meghallotta, hogy ôt kenték királylyá az ô atyja helyett; mert Hírám szerette Dávidot teljes életében.
2  És külde Salamon Hírámhoz, ezt izenvén néki:
3  Te tudod, hogy Dávid az én atyám nem építhete házat az ùrnak az ô Istenének nevének a háborúk miatt, a melyekkel ôt körülvették vala, mígnem az ùr az ô lábainak talpa alá vetette azokat;
4  De most az ùr az én Istenem nékem nyugodalmat adott mindenfelôl, úgy hogy semmi ellenségem és senkitôl semmi bántásom nincs.
5  ìmé azt gondoltam magamban, hogy házat építek az ùrnak az én Istenemnek nevének, a miképen szólott az ùr Dávidnak, az én atyámnak, ezt mondván: A te fiad, a kit helyetted ültetek a te királyi székedbe, ô építi meg azt a házat az én nevemnek.
6  Most azért parancsold meg, hogy vágjanak nékem czédrusfákat a Libánonon. Az én szolgáim is együtt lesznek a te szolgáiddal; a te szolgáidnak pedig jutalmát megadom néked mind a szerint, a mit mondándasz; mert tudod, hogy nincsen mi közöttünk olyan ember, a ki a favágáshoz úgy értene, mint a Sídonbeliek.
7  Mikor azért meghallotta Hírám a Salamon izenetét, igen megörült, és monda: Åldott legyen e mai napon az ùr, a ki Dávidnak bölcs fiat adott e nagy népen.
8  És elkülde Hírám Salamonhoz, ezt izenvén: Megértettem a mi felôl küldöttél hozzám; én megteszem minden kivánságodat mind a czédrusfákra, mind a fenyôfákra nézve.
9  Az én szolgáim a Libánonról aláviszik a tengerre a fákat; én pedig azokat tutajokra rakatván, a tengeren addig a helyig vitetem, a melyet te megizentetsz nékem, és azokat ott kihányatom, és te vitesd el. Te pedig abban teljesítsd kivánságomat, hogy adj eledelt az én háznépemnek.
10  Ada azért Hírám Salamonnak czédrusfákat és fenyôfákat, minden kivánsága szerint.
11  Salamon pedig ada Hírámnak húszezer véka búzát az ô háznépének táplálására, és húszezer kórus sajtolt olajat. Ezt adja vala Salamon Hírámnak esztendôrôl-esztendôre.
12  Az ùr azért bölcseséget ada Salamonnak, a mint megmondotta vala néki; és békesség lôn Hírám és Salamon között, és ôk szövetséget tônek egymással.
13  Salamon király pedig robotosokat szedete az egész Izráelbôl; és harmincz ezer ember lôn robotossá.
14  A kiket aztán elkülde a Libánonra, minden hónapra tíz-tízezer embert egymás után. Egy hónapig a Libánon hegyén valának, két hónapig az ô házoknál. Adónirám vala pedig a robotosok feje.
15  Ezenkívül Salamonnak hetvenezer teherhordója, és nyolczvanezer kôvágója volt a hegyen,
16  A pallérok fejedelmein kivûl, a kikre Salamon a munkának igazgatását bízta volt, a kik háromezeren és háromszázan valának, a kik a munkálkodó népet szorgalmaztatták.
17  És megparancsolá a király, hogy nagy és drága köveket vágjanak ki, nevezetesen faragott köveket a ház fundamentomául.
18  Melyeket kifaragának a Salamon kômívesei és a Hírám ácsai és a Gibleusok; és elkészíték a fákat és a köveket a ház építéséhez.

6

1 És megépítteték az ùrnak háza az Izráel fiainak Égyiptom földébôl való kijövetele után a négyszáznyolczvanadik esztendôben, Salamon Izráel felett való uralkodásának negyedik esztendejében, a Zif hónapban, mely második hónap.
2  És a ház, a melyet Salamon király az ùrnak építe, hatvan sing hosszú, húsz sing széles és harmincz sing magas volt.
3  És egy tornácz vala a ház temploma elôtt, a melynek a hossza húsz sing volt, a háznak szélessége szerint; a szélessége pedig tíz sing volt a ház hosszában.
4  És építe a házon ablakokat is lezárt rostélyzattal.
5  És építe a ház falaira emeleteket köröskörûl, a ház falai körûl a szent helyen és a szentek szentjén, és készíte mellék helyiségeket körûl.
6  Az alsó emelet belsô szélessége öt sing, a középsô szélessége hat sing és a harmadik szélessége hét sing volt, és bemélyedéseket építe a ház körûl kívülrôl, hogy az emeletek gerendái ne nyúljanak be a ház falaiba.
7  Mikor pedig a ház építteték, a kôbányának egészen kifaragott köveibôl építtetett, úgy hogy sem kalapácsnak, sem fejszének, sem valami egyéb vasszerszámnak pengése nem hallattatott a háznak felépítésénél.
8  Az alsó emelet középsô mellékhelyiségéhez egy ajtó vezetett a ház jobb oldalán, és egy csiga-grádics vitt fel a középsô emeletbe, és a középsôbôl a harmadikba.
9  Megépíté ekként azt a házat és elvégezé, és befedé a házat gerendákkal és czédrusfadeszkákkal.
10  És megépíté az emeleteket az egész ház körûl, a melyeknek magasságok öt-öt sing volt, és a házhoz czédrusfagerendákkal ragasztattak.
11  És lôn az ùrnak beszéde Salamonhoz, ezt mondván:
12  Ez ama ház, a melyet te építesz: Ha az én rendelésimben jársz, és az én ítéletim szerint cselekszel, és megtartod minden én parancsolatimat, azokban járván: Én is bizonyára megerôsítem veled az én beszédemet, a melyet szólottam Dávidnak, a te atyádnak;
13  És az Izráel fiai között lakozom, és nem hagyom el az én népemet, az Izráelt.
14  Megépíté azért Salamon azt a házat, és elvégezé azt.
15  És megbéllelé a ház falait belôl czédrusfával, a ház padlózatától egészen a padlásig beborítá belôl fával; a ház padlózatát pedig beborítá fenyôdeszkákkal.
16  És építe a ház hátulján egy húsz sing hosszú czédrusfa falat a padlózattól egész a padlásig, és építé azt a ház hátulsó részének: szentek-szentjének.
17  Az elôtte való szenthely hossza negyven sing volt.
18  Belülrôl az egész ház merô czédrus volt, kivésett sártökökkel és kinyílt virágbimbókkal, úgy hogy semmi kô ki nem látszott.
19  És a szentek-szentjét építé a ház belsô részében, hogy abba helyheztesse az ùr szövetségének ládáját.
20  A szentek-szentje belsô részének a hossza vala húsz sing, a szélessége is húsz sing, a magassága is húsz sing, és beborítá azt finom aranynyal; az oltárt is beborítá czédrusdeszkákkal.
21  És Salamon beborította a házat belôl finom aranynyal, és arany lánczot vont a belsô rész elôtt, a melyet szintén bevont aranynyal.
22  ùgy, hogy az egész ház be volt vonva merô aranynyal, sôt az oltárt is, a mely a szentek-szentje elôtt volt, egészen beborítá aranynyal.
23  És csinált a szentek-szentjébe két tíz sing magas Kérubot olajfából.
24  És öt sing volt az egyik Kérub szárnya, és öt sing a másik Kérub szárnya is, úgy, hogy az egyik szárnya végétôl, a másik szárnya végéig tíz sing vala.
25  A másik Kérub is tíz sing volt; és mind a két Kérubnak mind a mértéke, mind a faragása egy vala;
26  ùgy, hogy az egyik Kérub magassága tíz sing, és ugyanannyi a másik Kérubé is.
27  És helyhezteté a Kérubokat a ház belsejébe, és a mint a Kérubok kiterjesztették szárnyukat, az egyiknek szárnya a ház egyik falát, a másik Kérub szárnya pedig a másik falát érte; de a ház közepén összeért egyik szárny a másikkal.
28  És beborítá a Kérubokat aranynyal.
29  És a ház összes falain köröskörûl kivûl és belôl Kérubokat, pálmafákat és kinyilt virágokat metszetett ki.
30  És beborítá még a ház padlóját is aranynyal kivûl és belôl.
31  És a szentek-szentjének bemenetelén csinála ajtót olajfából, az ajtófélfák kiszögellése egy ötödrész volt;
32  És két ajtószárnyat olajfából, és metszete reájok Kérubokat, pálmafákat és kinyilt virágokat, és beborítá azokat aranynyal; a Kérubokat is és a pálmafákat is megaranyoztatá.
33  E képen csinált a templom szenthelyénél is négyszegletû ajtófélfákat olajfából.
34  És csinált két ajtót cziprusfából, és az egyik ajtón is két forgó ajtószárny volt, a másik ajtón is két forgó ajtószárny.
35  És metszete azokra Kérubokat és pálmafákat és kinyilt virágokat, és beborítá aranynyal, rá alkalmaztatva azt a metszésre.
36  Azután felépíté a belsô pitvart három rend faragott kôbôl és egy rend czédrusgerendából.
37  Az ô uralkodásának negyedik esztendejében fundáltaték az ùrnak háza Zif hónapban.
38  És a tizenegyedik esztendôben, Búl havában, (mely a nyolczadik hónap) végezteték el a ház, minden dolga és rendje szerint. És így építé azt hét esztendeig.

7

1 Azután a maga házát építé Salamon tizenhárom esztendeig, a mely alatt elvégezé az ô házát egészen.
2  Megépíté a Libánon erdô házát is, melynek hossza száz sing vala, szélessége ötven sing, magassága harmincz sing; építé azt négy rend czédrusoszlopon és az oszlopokon czédrusgerendák valának.
3  És bepadlá czédrusdeszkákkal felül a gerendák felett, melyek valának negyvenöt oszlopon, mindenik renden tizenöt.
4  És három rend ablak rajta egymással átellenben, három három ellenében.
5  És mind az ajtók és azoknak oldalfái négyszögûek valának az ablakokkal együtt, és egyik ablak a másiknak átellenébe volt mind a három renden.
6  És építé az oszlopcsarnokot, a melynek hossza ötven sing és szélessége harmincz sing volt; és egy tornáczot ez elé, és oszlopokat és vastag gerendákat ezek elé.
7  És építé a trón-termet, a hol ítélt, a törvényházat, a melyet czédrusfával bélelt meg a padlózattól fogva fel a padlásig.
8  Azután a saját házát építé, a melyben ô maga lakott, a másik udvarba befelé a teremtôl, hasonlóan a másikhoz, és építe egy házat a Faraó leányának is, a kit feleségûl vett Salamon, hasonlót e teremhez.
9  Mindezek drága kövekbôl voltak, mérték szerint kifaragva, fûrészszel metszve minden oldalról, a fundamentomtól a tetôzetig, kivûl is mind a nagy pitvarig.
10  Még a fundamentom is drága és nagy kövekbôl volt: tíz singnyi kövekbôl és nyolcz singnyi kövekbôl.
11  És ezeken felül voltak a mérték szerint faragott drága kövek és czédrusfák.
12  És a nagy pitvarban köröskörûl, három sor faragott kô és egy sor faragott czédrusgerenda volt, épen mint az ùr házának belsô pitvara és a ház tornácza.
13  És elkülde Salamon király, és elhozatá Hírámot Tírusból.
14  Ez egy özvegy asszonynak volt a fia a Nafthali nemzetségébôl; az ô atyja pedig Tírusbeli rézmíves ember vala; és ez teljes vala bölcseséggel, értelemmel és tudománynyal, hogy tudna csinálni mindenféle mívet rézbôl. Ki mikor Salamon királyhoz jött, minden mívet megcsinála néki.
15  És formála két réz oszlopot, az egyik oszlop magassága tizennyolcz sing volt, és tizenkét sing zsinór éri vala át mind a két oszlopot.
16  És készíte két gömböt érczbôl öntve, hogy azokat az oszlopok tetejére tegye, és öt sing magas volt az egyik gömb és öt sing magas volt a másik gömb.
17  Reczés mívû hálók, lánczmívû zsinórok voltak a gömbökön, a melyek az oszlopok tetején valának; hét volt az egyik gömbön, és hét volt a másik gömbön is.
18  És megkészíté az oszlopokat, és két sor diszítést tett köröskörûl az egyik hálón, hogy befedje a gömböket, a melyek az oszlopfôkön voltak; és így csinálá a másik gömböt is.
19  És a gömbök, a melyek a tornáczban lévô oszlopok tetején voltak, liliom formájuak voltak, négy singnyiek.
20  Gömbök voltak a két oszlopon, felül, közel a kidomborodáshoz, a mely a háló mellett volt. És kétszáz gránátalma volt sorban köröskörûl a második gömbön.
21  És felállítá az oszlopokat a templom tornáczában; és felállítá a jobb oszlopot, és nevezé annak nevét Jákinnak, és felállítá a bal oszlopot, és nevezé annak nevét Boáznak.
22  És az oszlopok tetején liliomok formáltattak vala. És ilyen módon végezteték el az oszlopok míve.
23  És csinála egy öntött tengert, mely egyik szélétôl fogva a másik széléig tíz sing volt, köröskörûl kerek, és öt sing magas, és a kerületit harmincz sing zsinór érte vala körûl.
24  Valának pedig a peremén alól köröskörûl formáltatva apró sártökök; tíz-tíz mindenik singben az egész tenger körûl, az ilyen sártököcskék két renddel valának öntve köröskörûl a maga öntésében.
25  És tizenkét ökrön állott, három északra fordulva, három nyugotra, három délre és három naptámadatra, és a tenger fölül rajtok, hátok pedig mind befelé.
26  És a vastagsága egy tenyérnyi volt, és a pereme olyan, mint a pohár ajaka, vagy a liliom virága, és kétezer báth fért bele.
27  És készíte tíz ércz-talpat, mindegyik talpat négy sing hosszúra, és négy sing szélesre, és három sing magasra.
28  És e talpak így voltak csinálva: oldalaik voltak, és az oldalak a szélpártázatok között voltak.
29  És az oldalakon, a melyek a pártázatok között voltak, oroszlánok, ökrök és Kérubok voltak, és a pártázatokon felül is ekként; az oroszlánok és ökrök alatt pedig czifrázatok voltak bevésett munkával.
30  És mindenik talpnak négy-négy réz kereke és réz tengelye volt, és a négy szegleten támaszok voltak; a mosdómedenczén alul voltak e támaszok öntve, és mindegyiknek oldalán czifrázatok.
31  És a szája az ô kerekded fészkének belsô részétôl fogva oda felfelé egy singnyi volt, és a fészeknek szája kerekded vala, oszlopformára csinálva, másfél singnyi széles, és szájánál is szép metszések valának, és azoknak pártázatai négyszögûek valának nem gömbölyûek.
32  És négy kerék volt a pártázatok alatt, és a kerekek tengelyei a talphoz voltak erôsítve, és mindenik keréknek magassága másfél sing vala.
33  És e kerekek hasonlók valának a szekérnek kerekeihez, csakhogy a tengelyeik, kerékagyaik, küllôik, talpaik mind öntve valának.
34  És négy vállacskát csinált mindenik talp négy szegletén; magából a talpból jöttek ki a vállacskák.
35  És a talp tetején fél singnyi kerekded magasság volt köröskörûl, és a talp tetején voltak annak tartókezei és pártázatai a maga öntésébôl.
36  Metsze pedig annak tábláira, tartókezeire, pártázataira Kérubokat, oroszlánokat és pálmafákat: mindeniknek az üres helye szerint, és koszorút köröskörûl.
37  ìgy készítette a tíz talpat egy öntésbôl, egy mérték és forma szerint.
38  És csinála tíz mosdómedenczét is rézbôl, és mindenik mosdómedenczébe negyven báth fér vala; és mindenik mosdómedencze négy singnyi vala, és a tíz talp mindenikén egy-egy mosdómedencze vala.
39  És helyhezteté a talpak ötét a ház jobbfelôl való részére, és ötét a ház balfelôl való részére; a tengert pedig helyhezteté a ház jobbrésze felôl naptámadatra dél ellenébe.
40  És készített Hírám még üstöket, lapátokat és medenczéket, és elvégezé az egész munkát, a melyet Salamon királynak csinált az ùr házához;
41  Tudniillik a két oszlopot és a kerek gömböket, a melyek a két oszlop tetejére tétettek, és a két hálót a két kerek gömb befedezésére, a melyek az oszlopok tetejére tétettek.
42  És a négyszáz gránátalmát a két hálóra; két rend gránátalmát minden hálóba, és két kerekded gömb befedezésére, a melyek valának az oszlopok tetején;
43  A tíz talpat és a talpakra való tíz mosdómedenczét;
44  Az egyik tengert és a tizenkét ökröt a tenger alá;
45  Fazekakat, lapátokat és medenczéket. És mindezek az edények, a melyeket Hírám Salamon királynak az ùr háza számára készített, csiszolt rézbôl voltak.
46  A Jordán völgyében önteté ezeket a király az agyagos földben, Sukhót és Sártán között.
47  És mindezeket az edényeket Salamon méretlen hagyá, a réznek felettébb való sokasága miatt.
48  És megcsináltata Salamon minden egyéb felszerelést is, mely az ùr házához szükséges volt: az arany oltárt, az arany asztalt, melyen a szent kenyerek állottak.
49  És a gyertyatartókat színaranyból, ötöt jobbfelôl és ötöt balfelôl a szentek-szentje elé, és arany virágokat, lámpákat és hamvvevôket.
50  Azután csészéket, késeket, medenczéket, tömjénezôket és serpenyôket színaranyból, sôt a belsô ház, a szentek-szentje és a szenthely ajtainak sarkait is mind aranyból.
51  És ilyenképen elvégezteték az egész mû, a melyet Salamon király csinála az ùrnak házához. És bevivé Salamon az ô atyjától Dávidtól az Istennek szentelt jószágot, az ezüstöt, aranyat és az edényeket, és azokat is az ùr házának kincsei közé tevé.

8

1 Akkor összegyûjté Salamon az Izráel véneit és a nemzetségeknek minden fejeit, az Izráel fiai atyjaiknak fejedelmeit Salamon királyhoz Jeruzsálembe, hogy az ùr szövetségének ládáját felvigyék a Dávid városából, mely a Sion.
2  És felgyûlének Salamon királyhoz az Izráel minden férfiai az Ethánim havában, az ünnepen; ez a hetedik hónap.
3  Mikor pedig eljöttek mindnyájan az Izráel vénei: felvevék a papok a ládát,
4  És felvivék az ùr ládáját, a gyülekezetnek sátorát, és mind a szent edényeket, melyek valának a sátorban, és felvivék azokat a papok és a Léviták.
5  És Salamon király és az Izráel egész gyülekezete, a mely ô hozzá gyûlt, megyen vala ô vele a láda elôtt, áldozván juhokkal és ökrökkel, melyek meg sem számláltathatnának, sem pedig meg nem írattathatnának a sokaság miatt.
6  És bevivék a papok az ùr szövetségének ládáját az ô helyére a ház belsô részébe, a szentek-szentjébe, a Kérubok szárnyai alá.
7  Mert a Kérubok kiterjesztik vala szárnyaikat a láda helye felett, és befedik vala a Kérubok a ládát és annak rúdjait felülrôl.
8  És a rudak olyan hosszúak voltak, hogy azok vége látható volt a szenthelyen a szentek-szentjének elsô része felôl; azonban kivûl nem voltak láthatók; és ott vannak mind e mai napig.
9  És nem volt egyéb a ládában, mint csak a két kôtábla, a melyeket Mózes a Hórebnél helyezett bele, mikor az ùr szövetséget kötött az Izráel fiaival, mikor kijövének Égyiptom földébôl.
10  Mikor pedig kijöttek a papok a szenthelybôl: köd tölté be az ùrnak házát,
11  ùgy, hogy meg sem állhattak a papok az ô szolgálatjokban a köd miatt; mert az ùr dicsôsége töltötte vala be az ùrnak házát.
12  Akkor monda Salamon: Az ùr mondotta, hogy ô lakoznék ködben.
13  Építve építettem házat néked lakásul; helyet, a hol örökké lakjál.
14  Azután megfordult a király, és megáldá az Izráel egész gyülekezetét; és az Izráel egész gyülekezete felállott.
15  És monda: Åldott legyen az ùr, Izráelnek Istene, a ki szólott az ô szája által Dávidnak, az én atyámnak; és azt az ô hatalmasságával beteljesítette, mondván:
16  Attól a naptól fogva, a melyen kihoztam az én népemet, az Izráelt Égyiptomból, soha nem választottam egyetlen várost sem az Izráel minden nemzetségei közül, hogy ott nékem házat építenének, a melyben lenne az én nevem; hanem csak Dávidot választottam, hogy ô legyen az én népem, Izráel felett.
17  És ámbár az én atyám Dávid már elvégezte volt, hogy ô épít házat az ùrnak, Izráel Istene nevének;
18  De az ùr azt mondá Dávidnak, az én atyámnak: Azt, hogy arra gondoltál, hogy az én nevemnek házan építs, jól cselekedted, hogy szívedben ezt végezted;
19  Mégis nem te építesz házat nékem, hanem a te fiad, a ki a te ágyékodból származik, az épít házat az én nevemnek.
20  És beteljesíté az ùr az ô beszédét, a melyet szólott; mert felkelék az én atyám, Dávid helyett, és ülék az Izráel királyi székibe, a miképen megmondotta vala az ùr, és megépítém a házat az ùr, Izráel Istene nevének.
21  És helyet szerzettem ott a ládának, a melyben az ùrnak szövetsége vagyon, a melyet szerzett a mi atyáinkkal, mikor kihozta ôket Égyiptom földébôl.
22  És oda állott Salamon az ùr oltára elé, az Izráel egész gyülekezetével szembe, és felemelé kezeit az ég felé.
23  És monda: Uram, Izráel Istene! nincsen hozzád hasonló Isten, sem az égben ott fenn, sem a földön itt alant, a ki megtartod a szövetséget és az irgalmasságot a te szolgáidnak, a kik te elôtted teljes szívvel járnak;
24  A ki megtartottad azt, a mit a te szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak szólottál; mert magad szólottál néki, és a te hatalmaddal beteljesítetted, a mint e mai napon megtetszik.
25  Most azért Uram, Izráel Istene, tartsd meg, a mit a te szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak igértél, ezt mondván: A te magodból való férfiú el nem fogy én elôttem, a ki az Izráel királyi székibe üljön; csakhogy a te fiaid ôrizzék meg az ô útjokat, hogy én elôttem járjanak, a mint te én elôttem jártál.
26  Most teljesítsd be, Izráel Istene, a te szavaidat, a melyeket szólottál a te szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak.
27  Vajjon gondolható-é, hogy lakozhatnék az Isten a földön? ìmé az ég, és az egeknek egei be nem foghatnak téged; mennyivel kevésbbé e ház, a melyet én építettem.
28  De tekints a te szolgád imádságára és könyörgésére, óh Uram, én Istenem, hogy meghalljad a dícséretet és az imádságot, a melylyel a te szolgád könyörög elôtted e mai napon;
29  Hogy a te szemeid e házra nézzenek éjjel és nappal, e helyre, a mely felôl azt mondottad: Ott lészen az én nevem; hallgasd meg az imádságot, a melylyel könyörög a te szolgád e helyen.
30  És hallgasd meg a te szolgádnak és a te népednek, az Izráelnek könyörgését, a kik imádkozándanak e helyen; hallgasd meg lakhelyedbôl, a mennyekbôl, és meghallgatván légy kegyelmes!
31  Mikor vétkezéndik valaki felebarátja ellen, és esküre köteleztetik, hogy megesküdjék és ô ide jô, megesküszik az oltár elôtt ebben a házban:
32  Te hallgasd meg a mennyekbôl, és vidd véghez, és tégy igazat a te szolgáid között, kárhoztatván az istentelent, hogy fején teljék a mit keresett; és megigazítván az igazat, megfizetvén néki az ô igazsága szerint.
33  Mikor megverettetik a te néped, az Izráel, az ô ellenségeitôl, mivel ellened vétkeztek, és hozzád megtéréndenek, és vallást teéndenek a te nevedrôl, és néked imádkozándanak és könyörgéndenek e házban;
34  Te hallgasd meg a mennyekbôl, és bocsásd meg az Izráelnek, a te népednek vétkét; és hozd vissza ôket arra a földre, a melyet adtál az ô atyáiknak.
35  Mikor berekesztetik az ég, és nem lészen esô, mert ellened vétkeztek; és imádkozándanak e helyen, és vallást teéndenek a te nevedrôl, és megtéréndenek az ô bûnökbôl, mert te szorongatod ôket:
36  Te hallgasd meg ôket a mennyekbôl, és légy kegyelmes a te szolgáidnak és az Izráelnek, a te népednek vétke iránt, tanítsd meg ôket a jó útra, a melyen járjanak; és adj esôt a te földedre, a melyet örökségûl adtál a te népednek.
37  Éhség, ha lesz e földön, ha döghalál, aszály, ragya, sáska, cserebogár; ha ellenség szállja meg kapuit; vagy más csapás és nyavalya jövénd reájok:
38  A ki akkor könyörög és imádkozik, legyen az bárki; vagy a te egész néped, az Izráel, ha elismeri kiki az ô szívére mért csapást, és kiterjeszténdi kezeit e ház felé:
39  Te hallgasd meg a mennyekbôl, a te lakhelyedbôl, és légy kegyelmes, és cselekedd azt, hogy kinek-kinek fizess az ô útai szerint, a mint megismerted az ô szívét, mert egyedûl csak te ismered minden embernek szívét.
40  Hogy féljenek téged mind éltig, míg e földnek színén lakoznak, a melyet adtál a mi atyáinknak.
41  Sôt még az idegen is, a ki nem a te néped, az Izráel közûl való, ha eljövénd messze földrôl a te nevedért;
42  (Mert meghallják a te nagyságos nevedet és a te hatalmas kezedet és kinyújtott karodat), és eljövén imádkozánd e házban:
43  Te hallgasd meg a mennyekbôl, a te lakhelyedbôl, és add meg az idegennek mindazt, a miért könyörög néked, hogy mind az egész földön való népek megismerjék a te nevedet, és féljenek úgy téged, miképen a te néped az Izráel; és ismerjék meg, hogy a te nevedrôl neveztetik ez a ház, a melyet én építettem.
44  Ha a te néped hadba megy ki az ô ellensége ellen, az úton, a melyen te küldöd el, és imádkozándik az ùrhoz, fordulván az úton e város felé, a melyet te magadnak választottál és e ház felé, a melyet építettem a te nevednek:
45  Hallgasd meg a mennyekbôl az ô imádságokat és könyörgésöket, és szerezz nékik igazságot.
46  Ha te ellened vétkezéndenek, mert nincsen ember, a ki ne vétkeznék-és megharagudván reájok, ellenség kezébe adándod, és fogva elviéndik ôket azok, a kiktôl megfogattak, az ellenségnek földére, messze vagy közel;
47  És eszökre térnek a földön, melyre fogva vitettek, és megtérvén könyörgenek néked azoknak földökön, a kiktôl fogva elvitettek, mondván: Vétkeztünk, hamisan és istentelenûl cselekedtünk!
48  És megtéréndenek te hozzád teljes szívökbôl és lelkökbôl, az ô ellenségöknek földében, a kik ôket fogva elvitték, és imádkozándanak hozzád az ô földöknek útja felé fordulva, a melyet adtál az ô atyáiknak, és e város felé, a melyet magadnak választottál, és e ház felé, a melyet a te nevednek építettem:
49  Hallgasd meg a mennyekbôl, a te lakhelyedbôl az ô imádságokat és könyörgésöket, és szerezz nékik igazságot;
50  És légy kegyelmes a te néped iránt, a kik ellened vétkezéndenek, és minden bûneik iránt, a melyekkel ellened vétkeztek: és szerezz kedvességet nékik azok elôtt, a kik ôket fogva tartják, hogy könyörüljenek rajtok;
51  Mert ôk a te néped és örökséged, a kiket kihoztál Égyiptomból, a vaskemencze közepébôl,
52  Hogy a te szemeid nézzenek a te szolgádnak imádságára és a te népednek az Izráelnek könyörgésére; meghallgatván ôket mindenkor, mikor téged segítségûl hívnak.
53  Mert te különválasztottad ôket magadnak örökségûl a földnek minden népei közûl; a miképen megmondottad volt Mózes a te szolgád által, mikor kihoztad a mi atyáinkat Égyiptomból, Uram, Isten!
54  És mikor elvégezte Salamon az ùr elôtt való minden imádságát és könyörgését, felkele az ùr oltára elôl, és megszünék az ô térdein való állástól, és kezeinek az égbe felemelésétôl.
55  És felállván megáldá az Izráel egész gyülekezetét, felszóval ezt mondván:
56  Åldott legyen az ùr, a ki nyugodalmat adott az ô népének, az Izráelnek, minden ô beszéde szerint, csak egy beszéde is hiábavaló nem volt minden ô jó beszéde közûl, a melyeket szólott Mózes, az ô szolgája által.
57  Az ùr, a mi Istenünk, legyen velünk, a miképen volt a mi atyáinkkal, ne hagyjon el minket, el se távozzék tôlünk,
58  Hanem hajtsa magához a mi szívünket, hogy járjunk minden ô útaiban, és ôrizzük meg az ô parancsolatit, rendeléseit és végezésit, a melyeket a mi atyáinknak parancsolt.
59  És ezek a szavak, a melyekkel imádkoztam az ùr elôtt, legyenek jelen az ùr elôtt a mi Istenünk elôtt éjjel és nappal, hogy ítéletet tegyen az ô szolgájának és az ô népének, az Izráelnek, minden idôben,
60  Hogy megismerjék a földön minden népek, hogy csak az ùr az Isten, és hogy ô kívülötte nincsen más.
61  És a ti szívetek legyen tökéletes az ùrhoz a mi Istenünkhöz, hogy járjatok az ô rendeléseiben, és ôrizzétek meg az ô parancsolatit, miképen e mai napon.
62  És a király és az egész Izráel ô vele, áldozatokat áldozának az ùr elôtt.
63  És Salamon áldozék háláadó áldozatúl, a melyet áldozék az ùrnak: huszonkétezer ökröt, százhúszezer juhot. És e képen szentelék fel az ùr házát a király és az Izráel minden fiai.
64  Ugyanazon napon szentelé fel a király a középsô pitvart, mely az ùrnak háza elôtt vala; mert ott szerze egészen égôáldozatokat, ételáldozatokat és hálaáldozatok kövéreit. Mert a rézoltár, mely az ùr elôtt állott, kisebb volt, mintsem reá fért volna az égôáldozat, az ételáldozat és a hálaáldozatok kövére.
65  És Salamon ünnepet szerze ebben az idôben, és vele együtt az egész Izráel; egy nagy gyûlést Hámát határától fogva Égyiptom határáig, az ùr elôtt, a mi Istenünk elôtt, hét napig és újra hét napig, azaz tizennégy napig.
66  És a nyolczadik napon elbocsátá a népet. És áldák a királyt, és elmenének az ô hajlékaikba örömmel és víg szívvel, mindama jók felett, a melyeket cselekedett az ùr az ô szolgájával Dáviddal, és az Izráellel, az ô népével.

9

1 És lôn, mikor elvégezte Salamon az ùr házának és a király házának építését, és mindent a mit kivánt és a mit akart építeni Salamon:
2  Megjelenék az ùr Salamonnak másodszor is, a miként megjelent volt néki Gibeonban.
3  És monda néki az ùr: Meghallgattam a te imádságodat és könyörgésedet, a melylyel könyörgöttél elôttem: Megszenteltem e házat, a melyet építettél, abba helyheztetvén az én nevemet mindörökké, és ott lesznek az én szemeim, és az én szívem mindenkor.
4  És ha te elôttem járándasz, a mint járt Dávid, a te atyád, egyenes és tökéletes szívvel, úgy cselekedvén mindenekben, a mint néked megparancsoltam, az én rendelésimet és végzésimet megtartándod:
5  Megerôsítem a te birodalmadnak trónját az Izráelen mindörökké, a mint megígértem volt Dávidnak a te atyádnak, mondván: Nem fogy el a te nemzetségedbôl való férfiú az Izráel királyi székébôl.
6  De hogyha elszakadtok ti és a ti fiaitok én tôlem, és meg nem ôrizénditek az én parancsolatimat és végzéseimet, melyeket elôtökbe adtam; hanem elmentek, és idegen isteneknek szolgáltok, és meghajoltok azok elôtt:
7  Kigyomlálom az Izráelt e föld színérôl, a melyet nékik adtam; e házat, melyet az én nevemnek szenteltem, elvetem szemeim elôl, és az Izráel példabeszédül és meséül lészen minden nép elôtt.
8  És bár e ház felséges, mégis a kik elmennek mellette, elcsodálkoznak, felkiáltanak, és azt mondják: Miért cselekedett így az ùr ezzel a földdel és ezzel a házzal?
9  És azt felelik: Azért, mert elhagyták az Urat az ô Istenöket, a ki az ô atyáikat kihozta volt Égyiptom földébôl, és idegen istenekhez ragaszkodtak, és azokat imádták, és azoknak szolgáltak: ezért bocsátá ô reájok az ùr mind ezt a nyomorúságot.
10  És lôn a húsz esztendô végén, a mialatt Salamon a két házat, az ùr házát és a király házát megépíté,
11  A melyekhez Hírám, Tírus királya adott volt ajándékban Salamonnak czédrusfákat, fenyôfákat, aranyat egész kivánsága szerint: ada Salamon király Hírámnak húsz várost Galileának földén.
12  És kiméne Hírám Tírusból, hogy megnézze azokat a városokat, a melyeket Salamon néki ada, de nem tetszettek azok néki.
13  És monda: Miféle városok ezek, atyámfia, a melyeket nékem adtál? És Kábul földnek nevezé azokat mind e mai napig.
14  Küldött vala pedig Hírám a királynak százhúsz tálentom aranyat.
15  És ez az összege annak az adónak is, a melyet kivetett volt Salamon király, hogy megépíthesse az ùr házát, és a maga házát, és Millót, és Jeruzsálem kôfalait, és Kháczort, Megiddót és Gézert.
16  Mert a Faraó, Égyiptom királya, feljött volt, és meghódítá Gézert, és felégette tûzzel, és a Kananeusokat, a kik a városban laktak, megölte, és adá azt ajándékban az ô leányának, a Salamon feleségének.
17  És megépíté Salamon Gézert és az alsó Bethoront,
18  Bahalátot és Thadmort a pusztában, azon a földön,
19  És a tárházak minden városait, a melyek a Salamonéi valának, a szekerek városait és a lovagok városait, és mindeneket, a melyeknek építéséhez Salamonnak kedve volt Jeruzsálemben és a Libánonon, és az ô birodalmának egész földén.
20  És mindazt a népet, a mely megmaradott volt az Emoreusoktól, Hitteusoktól, Perizeusoktól, Hivveusoktól, Jebuzeusoktól, a kik nem valának az Izráel fiai közûl.
21  Azoknak fiait, a kik ô utánok azon a földön maradtak volt, a kiket az Izráeliták ki nem irthattak, Salamon jobbágyokká tette mind e mai napig.
22  De az Izráel fiai közûl senkit nem vetett Salamon szolgálat alá, hanem ezek hadakozó férfiak voltak és az ô szolgái és fôemberei és hadnagyai és az ô szekereinek és lovagjainak fejei.
23  És a hivatalnokoknak, a kik Salamon munkáinak élén állottak, száma ötszázötven volt, a kik igazgatták a népet, a mely dolgozott a munkán.
24  És a Faraó leánya felméne a Dávid városából a maga házába, a melyet Salamon épített néki. Akkor építé meg Millót is.
25  És áldozék Salamon minden esztendôben háromszor, égô és hálaáldozatot azon az oltáron, a melyet épített vala az ùrnak, és áldozik vala jóillattal azon, a mely az ùr elôtt vala. És elvégezé a házat.
26  És hajókat is csináltata Salamon király Esiongáberben, a mely Elót mellett van a Veres tenger partján, az Edom földén.
27  És elküldé Hírám az ô szolgáit a hajókon, a kik jó hajósok és a tengeren jártasak valának, a Salamon szolgáival.
28  És egész Ofirig menének, és hozának onnét négyszázhúsz tálentom aranyat, és vivék azt Salamon királyhoz.

10

1 A Séba királynéasszonya pedig hallván Salamonnak hírét és az ùr nevét, eljöve, hogy megkisértgesse ôt nehéz kérdésekkel.
2  És bejöve Jeruzsálembe igen nagy sereggel és tevékkel, a melyek hoznak vala fûszerszámokat, igen sok aranyat és drágaköveket, és Salamonhoz méne, és szóla vele mindenekrôl, a melyek szívén voltak.
3  És Salamon megfelelt néki mindenre, semmi sem volt a király elôtt elrejtve, a mire ne tudott volna néki felelni.
4  És a mikor látta Séba királynéasszonya Salamonnak minden bölcseségét, és a házat, a melyet épített vala,
5  És az ô asztalának étkeit, és szolgáinak lakásait, és szolgái udvarlásának módját, és azok öltözeteit, és pohárszékeit, és az ô áldozatját, a melylyel az ùrnak házában áldozott: a lélekzete is elállott;
6  És monda a királynak: Mind igaz, a mit az én földemben hallottam volt a te dolgaid felôl és a te bölcseségedrôl,
7  De én hinni sem akartam azokat a beszédeket, míg én magam el nem jöttem, és szemeimmel nem láttam. És ímé nékem a felét sem beszélték el: te meghaladtad bölcseséggel és jósággal a hírt, a melyet hallottam felôled.
8  Boldogok a te embereid, boldogok ezek a te szolgáid, a kik udvarlanak néked mindenkor, és hallhatják a te bölcseségedet:
9  Legyen az ùr a te Istened áldott, a ki kedvelt téged, hogy az Izráel királyi székibe ültetett, mert szerette az ùr az Izráelt mindörökké, és királylyá tett téged, hogy ítéletet és igazságot szolgáltass.
10  És ada a királynak száz és húsz tálentom aranyat, és igen sok fûszerszámot és drágakövet. Nem hoztak azután ilyen és ennyi sokaságú fûszerszámot, a mennyit Séba királynéasszonya ada Salamon királynak.
11  És a Hírám hajója is, mely aranyat hozott Ofirból, ébenfát is hozott Ofirból nagy bôséggel és drágaköveket.
12  És csinála a király az ébenfából oszlopokat az ùr házába és a király házába, és az éneklôknek hegedûket és lantokat; nem hoztak soha többé olyan ébenfákat, és nem is láttak olyanokat mind e mai napig.
13  És Salamon király ada a Séba királynéasszonyának mindent, a mit csak kívánt és kért tôle, azokon kivül, a melyeket gazdagságához képest ada Salamon király néki. Annakutána megtére, és méne az ô földébe szolgáival egyetemben.
14  Vala pedig mértéke az aranynak, a mely kezéhez jô vala Salamonnak minden esztendôben, hatszáz és hatvanhat tálentom arany,
15  Azonkivûl, a mi jô vala az árus emberektôl és a fûszerszámokkal kereskedô kalmároktól, és mind az Arábiabeli királyoktól, és annak a földnek tiszttartóitól.
16  És csináltata Salamon király kétszáz paizst tiszta vert aranyból; mindenik paizsra hatszáz aranyat adott.
17  És háromszáz kerek paizst vert aranyból, három font aranyat ada mindenik paizsra: és azokat a király helyhezteté a Libánon erdô házába.
18  És készíte a király elefántcsontból egy nagy királyi széket és beborítá azt finom aranynyal.
19  Hat grádicsa volt e királyi széknek és e szék teteje ke rekded vala hátul, és karjai valának mindkétfelôl az ülés mellett, és két oroszlán álla ott a karoknál.
20  És tizenkét oroszlán álla ott kétfelôl a grádics hat lépésén. Senki soha olyant nem csinált egyetlen országban sem.
21  És Salamon királynak összes ivóedényei is aranyból voltak, és a Libánon erdô házának összes edényei tiszta aranyból; nem volt azok között semmi ezüst, mert annak semmi becse nem vala Salamon idejében.
22  Mert a király Társis hajója, a mely a tengeren Hírám hajójával járt, minden három esztendôben egyszer fordult meg, s hozott a Társis hajó aranyat, ezüstöt, elefántcsontokat, majmokat és pávákat.
23  És feljebb magasztaltaték Salamon király gazdagsággal és bölcseséggel a földön való minden királyoknál.
24  És mind az egész föld kivánja vala látni Salamont, hogy hallhatnák az ô bölcseségét, melyet Isten az ô szívébe adott volt.
25  És azok néki ajándékot hoznak vala, ezüst és arany edényeket, öltözeteket, hadi szerszámokat, fûszerszámokat, lovakat, öszvéreket esztendônként.
26  És gyûjte Salamon szekereket és lovagokat, úgy hogy ezer és négyszáz szekere, és tizenkétezer lovagja volt néki, a kiket helyheztete a szekerek városaiba, és a király mellé Jeruzsálemben.
27  És felhalmozá a király Jeruzsálemben az ezüstöt mint a követ, és a czédrust, mint a vad fügefákat, a melyek nagy tömegben vannak a mezôn.
28  És Salamonnak Égyiptomból hozának lovakat, és a király kereskedôi sereggel vették volt a lovakat megszabott áron.
29  És egy-egy szekér hatszáz ezüst siklusért és egy-egy ló százötven siklusért ment fel és jött ki Égyiptomból, és ugyancsak ôk szállították ezeket a Hitteusok királyainak és Siria királyainak.

11

1 Salamon király pedig megszerete sok idegen asszonyt, még pedig a Faraó leányán kivûl a Moábiták, Ammoniták, Edomiták, Sídonbeliek és Hitteusok leányait,
2  Olyan népek közûl, a kik felôl azt mondotta volt az ùr az Izráel fiainak: Ne menjetek hozzájok, és ôket se engedjétek magatokhoz jôni, bizonyára az ô isteneik után hajtják a ti szíveteket. Ezekhez ragaszkodék Salamon szeretettel.
3  És valának néki feleségei, hétszáz királynéasszony és háromszáz ágyas; és az ô feleségei elhajták az ô szívét.
4  És mikor megvénült Salamon, az ô feleségei elhajták az ô szívét idegen istenek után, úgy hogy nem volt már az ô szíve tökéletes az ùrhoz az ô Istenéhez, a mint az ô atyjának, Dávidnak szíve.
5  Mert Salamon követi vala Astoretet, a Sídonbeliek istenét, és Milkómot, az Ammoniták útálatos bálványát.
6  És gonosz dolgot cselekedék Salamon az ùr szemei elôtt, és nem követé olyan tökéletességgel az Urat, mint Dávid, az ô atyja.
7  Akkor építe Salamon templomot Kámosnak, a Moábiták útálatos bálványának a hegyen, a mely Jeruzsálem átellenében van, és Moloknak, az Ammon fiai útálatos bálványának.
8  És ekképen cselekedék Salamon mind az ô idegen feleségeivel, a kik az ô isteneiknek tömjéneztek és áldoztak.
9  Megharaguvék azért az ùr Salamonra, hogy elhajlott az ô szíve az ùrtól Izráel Istenétôl, a ki megjelent volt néki kétszer is,
10  És azt parancsolta volt néki, hogy ne kövessen idegen isteneket, és mégsem ôrizte meg az ùr parancsolatját.
11  Monda azért az ùr Salamonnak: Miután ez történt veled, és nem ôrizted meg az én szövetségemet és az én rendelésimet, a melyeket parancsoltam néked: elszakasztván elszakasztom tôled az országot, és adom a te szolgálnak.
12  Mindazáltal míg élsz, nem cselekeszem ezt Dávidért a te atyádért; hanem a te fiadnak kezétôl szakasztom el azt.
13  De nem szakasztom el az egész birodalmat; hanem egy nemzetséget adok a te fiadnak Dávidért, az én szolgámért, és Jeruzsálemért, a melyet magamnak választottam.
14  És ellenséget támaszta az ùr Salamonra, az Edombeli Hadádot, a ki az Edombeli királyi nembôl való vala.
15  Mert mikor Dávid az Edomiták ellen ment volt, és Joáb, a sereg fôvezére elment volt a megöletteknek temetésére, és levágott minden férfiú nemet Edomban,
16  Mert hat hónapig volt ott Joáb az egész Izráellel, míg minden férfiú nemet ki nem vesztett Edomban,
17  Akkor szaladott vala el Hadád és vele együtt valami Edomiták az ô atyjának szolgái közûl ô vele, bemenvén Égyiptomba. Hadád pedig akkor még kis gyermek volt.
18  Kik felkelvén Midiánból, menének Páránba, és melléjök vévén a Páránbeli férfiak közûl, bemenének Égyiptomba a Faraóhoz, az Égyiptombeli királyhoz, a ki házat ada néki, és ételt, italt szolgáltata néki, és jószágot is ada néki.
19  Igen kedvében lôn azért Hadád a Faraónak, úgyannyira, hogy feleségûl adá néki az ô feleségének hugát, Táfnes királyasszonynak hugát.
20  És a Táfnes huga szülé néki Génubátot, az ô fiát, és elválasztá azt Táfnes a Faraó házában, és Génubát ott volt a Faraó házában, a Faraó fiai között.
21  Mikor pedig Hadád meghallotta Égyiptomban, hogy Dávid elaludt az ô atyáival, és hogy Joáb is, a seregek fôvezére, meghalt, monda Hadád a Faraónak: Bocsáss el engem, hadd menjek el az én földembe.
22  És felele néki a Faraó: Mi nélkûl szûkölködöl én nálam, hogy a te földedbe igyekezel menni? Felele az: Semmi nélkûl nem szûkölködöm, de kérlek bocsáss el engem.
23  És támaszta az Isten néki más ellenséget is, Rézont, az Eljada fiát, a ki elfutott vala Hadadézertôl, a Sóbabeli királytól, az ô urától.
24  És hadakozó férfiakat gyüjtött maga mellé, és ô vala a sereg hadnagya, mikor megölé ôket Dávid; azután Damaskusba menvén ott lakának, és uralkodának Damaskusban.
25  És ellensége volt Izráelnek Salamonnak egész életében, a nyomorúságon kivûl, a melyet Hadád szerze, és gyûlölte Izráelt, és uralkodott Siriában.
26  Azután Jeroboám, a Nébát fia, Seredából való Efrateus, a kinek anyja Sérua, egy özvegy asszony volt, a Salamon szolgája emelte fel kezét a király ellen.
27  Annak pedig, a miért felemelte kezét a király ellen, ez volt az oka: Mikor Salamon megépítette Millót, és berakatta az ô atyjának, a Dávid városának romlását,
28  Jeroboám erôs férfiú vala; és látván Salamon, hogy az ô szolgája az ô dolgában szorgalmatos, reá bizá a József háza gondviselésének egész terhét.
29  És történt ebben az idôben, hogy mikor kiment egyszer Jeroboám Jeruzsálembôl, találkozék az úton Ahijával, a Silóbeli prófétával, és rajta új köpönyeg volt, és csak ketten valának a mezôn együtt.
30  És megragadván Ahija az új ruhát, a mely azon volt, hasítá azt tizenkét részre.
31  És monda Jeroboámnak: Vedd el magadnak a tíz részt; mert ezt mondja az ùr, Izráel Istene: ìmé elszakasztom ez országot Salamon kezétôl, és néked adom a tíz nemzetséget;
32  Egy nemzetséget hagyok pedig ô nála az én szolgámért Dávidért, és Jeruzsálem városáért, a melyet magamnak választottam az Izráel minden nemzetségei közûl,
33  Még pedig azért, mert elhagytak engem, és imádták Astoretet, a Sídonbeliek istenét, és Kámost, a Moábiták istenét, és Milkomot, az Ammon fiainak istenét, és nem jártak az én utaimban, hogy azt cselekedték volna, a mi tetszett volna az én szemeimnek: az én rendelésimet és végzéseimet, a mint Dávid, az ô atyja.
34  De nem veszem el az egész birodalmat az ô kezétôl, hanem akarom, hogy fejedelem legyen életének minden idejében, Dávidért az én szolgámért, a kit választottam; mivelhogy megôrizte az én parancsolatimat és rendeléseimet;
35  Hanem az ô fiának kezétôl már elveszem a királyságot, és néked adom azt, tudniillik a tíz nemzetséget.
36  Az ô fiának pedig egy nemzetséget adok, hogy Dávidnak, az én szolgámnak legyen elôttem szövétneke mindenkor Jeruzsálemben, a városban, a melyet magamnak választottam, hogy ott helyheztessem az én nevemet.
37  Téged pedig felveszlek, és uralkodol mindenekben a te lelkednek kívánsága szerint, és király lész az Izráelen.
38  És ha te minden parancsolatimnak engedéndesz, és járándasz az én utaimban, és azt cselekedénded, a mi tetszik nékem, megôrizvén az én rendelésimet és parancsolatimat, a mint Dávid, az én szolgám cselekedett: én veled leszek, és építek néked állandó házat, a mint Dávidnak építettem, és néked adom az Izráelt.
39  És megsanyargatom ezért a Dávid magvát: de még sem örökre.
40  Igyekezik vala pedig Salamon megölni Jeroboámot; ezért felkelvén Jeroboám, futa Égyiptomba, Sésákhoz, az Égyiptombeli királyhoz, és ott volt Égyiptomban, Salamon haláláig.
41  Salamonnak egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei, a melyeket cselekedett, és bölcsesége avagy nem írattak-é meg a Salamon cselekedeteirôl írott könyvben?
42  Az az idô pedig, a melyben uralkodott Salamon Jeruzsálemben az egész Izráelen: negyven esztendô.
43  És elaluvék Salamon az ô atyáival, és eltemetteték az ô atyjának, Dávidnak városában. És Roboám, az ô fia uralkodék helyette.

12

1 És elméne Roboám Síkembe mert Síkembe gyûlt fel az egész Izráel, hogy királylyá tegyék ôt.
2  Mikor pedig meghallotta ezt Jeroboám, a Nébát fia, (a ki még Égyiptomban volt, a hová futott volt Salamon király elôl, és Égyiptomban tartózkodék Jeroboám,
3  És hozzá küldvén, elhivaták ôt); elmenének Jeroboám és az Izráel egész gyülekezete, és szólának Roboámnak, mondván:
4  A te atyád igen megnehezítette a mi igánkat, de te most könnyebbítsd meg atyádnak kemény szolgálatát, és a nehéz igát, a melyet mi reánk vetett, és szolgálunk néked.
5  És monda nékik: Menjetek el, és harmadnap mulva jôjjetek vissza hozzám. És a nép elméne.
6  És tanácsot tarta Roboám király a vénekkel, a kik Salamon, az ô atyja elôtt állottak vala életében, mondván: Micsoda tanácsot adtok ti, hogy milyen választ adjak e népnek?
7  És szólának azok, mondván: Ha e mai napon szolgája lész e népnek, és nékik szolgálsz, és választ adsz nékik, és jó szót adsz nékik: mind éltig szolgálnak néked.
8  De ô megveté a vének tanácsát, a melyet néki adtak, és tanácsot tarta az ifjakkal, a kik ô vele együtt nevekedtek volt fel, és a kik ô elôtte udvarlottak.
9  És monda azoknak: Micsoda tanácsot adtok ti, hogy választ adjunk e népnek, a mely nékem szólván, azt mondja: Könnyebbítsd meg az igát, a melyet reánk vetett a te atyád?
10  És mondának néki az ifjak, a kik együtt nevekedtek volt fel ô vele: ìgy szólj ennek a népnek, a mely szólván néked, ezt mondja: A te atyád megnehezítette a mi igánkat, te pedig könnyebbítsd meg nékünk; e képen szólj nékik: Az én kis ujjam vastagabb az én atyám derekánál.
11  Most azért, ha az én atyám reátok nehéz igát vetett, én még nehezebbé teszem a ti igátokat; ha az én atyám ostorral fékezett titeket, és skorpiókkal ostorozlak benneteket.
12  És elméne Jeroboám és mind az egész nép Roboámhoz harmadnap, a mint meghagyta volt a király, ezt mondván: Jôjjetek hozzám harmadnapon.
13  És a király kemény választ adott a népnek, megvetve a vének tanácsát, a melyet adtak vala néki;
14  És szóla nékik az ifjak tanácsa szerint, mondván: Ha az én atyám megnehezítette a ti igátokat, én még nehezebbé teszem azt; ha az én atyám ostorral fékezett titeket, én skorpiókkal ostorozlak benneteket.
15  És nem hallgatá meg a király a népet; mert ezt az ùr fordította ekként, hogy megerôsítse az ô beszédét, a melyet szólott volt az ùr a Silóbeli Ahija által Jeroboámnak, a Nébát fiának.
16  Mikor pedig látta az egész Izráel, hogy meg nem hallgatta ôket a király, felele az egész nép a királynak ekképen: Micsoda részünk van nékünk Dávidban? Nincsen nékünk örökségünk az Isai fiában: menj el a te hajlékidba, óh Izráel! Most viseld gondját immár a te házadnak, óh Dávid! Elméne azért az Izráel az ô hajlékiba,
17  ùgy hogy Roboám csak azokon az Izráel fiain uralkodék, a kik Júda városaiban laktak.
18  És a mikor elküldé Roboám király Adorámot, az adószedôt, megkövezé ôt az egész Izráel, és meghala, és maga Roboám király is hamarsággal szekerébe üle, hogy elmeneküljön Jeruzsálembe.
19  ìgy szakada el az Izráel népe Dávidnak házától mind e mai napig.
20  És lôn, mikor meghallotta az egész Izráel, hogy megjött Jeroboám, érette küldvén, hivaták ôt a gyülekezetbe, és királylyá tevék ôt az egész Izráelen; senki pedig nem követé Dávidnak házát, hanem csak egyedûl a Júda nemzetsége.
21  És mikor megérkezett Roboám Jeruzsálembe, összegyûjté Júda egész házát és Benjámin nemzetségét, száznyolczvanezer válogatott hadra való férfiút, hogy hadakozzanak az Izráel házával, és visszanyerjék az országot Roboámnak, a Salamon fiának.
22  De az Isten beszéde lôn Sémájához, az Isten emberéhez, mondván:
23  Ezt mondjad Roboámnak, a Salamon fiának, a Júda királyának, és az egész Júda és Benjámin házának, és a több népnek, mondván:
24  Azt mondja az ùr: Fel ne menjetek, és ne hadakozzatok a ti atyátokfiai ellen, az Izráel ellen; térjetek meg kiki a maga házába, mert én tôlem lett e dolog. És ôk engedének az ùr beszédének, és visszatérvén, elmenének az ùr beszéde szerint.
25  Jeroboám pedig megépíté Síkemet az Efraim hegyén, és abban lakék; és onnét kimenvén, építé Pénuelt.
26  És monda Jeroboám az ô szívében: Majd visszatér ez ország a Dávid házához;
27  Ha felmegy e nép, hogy áldozatot tegyen Jeruzsálemben az ùrnak házában; e népnek szíve az ô urához, Roboámhoz, a Júda királyához hajol, és engem megölnek, és visszatérnek Roboámhoz, a Júda királyához.
28  Tanácsot tartván azért a király, csináltata két arany borjút, és monda nékik: Sok néktek Jeruzsálembe felmennetek: ìmhol vannak a te isteneid, óh Izráel, a kik téged kihoztak Égyiptomnak földébôl.
29  És az egyiket helyhezteté Béthelbe, a másikat pedig Dánba.
30  És e dolog nagy bûnnek lett az okozója, mert a nép felment az egyik elé egészen Dánig.
31  Azután felállítá a magas helyek templomát, és papokat szerze a nép aljából, a kik nem voltak a Lévi fiai közûl.
32  És szerze Jeroboám egy ünnepet is a nyolczadik hónapban, a hónap tizenötödik napján, a Júdabeli ünnep módja szerint, és áldozék az oltáron. Hasonlóképen cselekedék Béthelben is, áldozván a borjúknak, a melyeket csinált vala, és szerze Béthelben papokat a magaslatokhoz, a melyeket csinált vala.
33  És áldozék azon az oltáron is, a melyet Béthelben állított fel, a nyolczadik hónap tizenötödik napján, abban a hónapban, a melyet az ô szívében gondolt vala; és ünnepet szerze az Izráel fiainak, és felméne az oltárra, hogy jóillatot szerezzen.

13

1 És ímé Isten embere jöve Júdából Béthelbe, az ùrnak intésére, és Jeroboám ott állott az oltár mellett, hogy tömjént gyújtson.
2  És kiálta az oltár ellen az ùr intése szerint, és monda: Oltár, oltár! ezt mondja az ùr: ìmé egy fiú születik a Dávid házából, a kinek neve Józsiás lészen, a ki megáldozza rajtad a magaslatok papjait, a kik most te rajtad tömjéneznek, és emberek csontjait égetik meg rajtad.
3  És ugyanazon napon csudát tôn, mondván: E lészen jegye, hogy az ùr mondotta légyen ezt: ìmé az oltár meghasad, és kiomol a hamu, mely rajta van.
4  És a mikor meghallotta a király az Isten emberének beszédét, a melyet kiáltott vala az oltár ellen Béthelben, kinyújtá Jeroboám az ô kezét az oltártól, mondván: Fogjátok meg ôt. És megszárada az ô keze, a melyet kinyújtott volt ellene, és nem tudta azt magához visszavonni.
5  És meghasadt az oltár, és kiomlott a hamu az oltárról a jel szerint, a melyet tett vala az Isten embere az ùrnak beszéde által.
6  És szóla a király, és monda az Isten emberének: Könyörögj az ùrnak a te Istenednek, és imádkozz érettem, hogy ismét hozzám hajoljon az én kezem. És mikor könyörgött az Isten embere az ùrnak, visszahajla a király keze, és olyan lôn, mint azelôtt.
7  És monda a király az Isten emberének: Jere haza velem és egyél ebédet, meg akarlak ajándékozni.
8  És monda az Isten embere a királynak: Ha a te házadnak felét nékem adnád is, nem mennék el veled, és nem enném kenyeret, sem vizet nem innám e helyen;
9  Mert azt parancsolta az ùr nékem az ô beszéde által, mondván: Ne egyél ott kenyeret, vizet se igyál; vissza se térj az úton, a melyen elmenéndesz.
10  És elméne más úton, és nem tére meg azon az úton, a melyen Béthelbe ment.
11  És lakozék Béthelben egy vén próféta, a kihez eljövén az ô fia, elbeszélé az ô atyjának mindazt a dolgot, a melyet aznap az Isten embere cselekedett volt Béthelben, és a beszédeket, a melyeket szólott vala a királynak; és elbeszélék azokat az ô atyjoknak.
12  Akkor monda nékik az ô atyjok: Mely úton ment el? És megmutaták az ô fiai az útat, a melyen elment volt az Isten embere, a ki Júdából jött.
13  És monda az ô fiainak: Nyergeljétek meg nékem a szamarat; és mikor megnyergelék néki a szamarat, felüle reá,
14  És elméne az Isten embere után, és megtalálá ôt egy cserfa alatt ülve, és monda néki: Te vagy-é amaz Isten embere, a ki Júdából jöttél? És monda: Én vagyok.
15  Akkor monda néki: Jere haza velem és egyél kenyeret.
16  De az felele: Nem mehetek vissza veled, be sem mehetek veled; nem eszem kenyeret, vizet sem iszom veled e helyen;
17  Mert meg van nékem az ùrnak beszédével parancsolva: Ne egyél kenyeret, vizet se igyál ott, és ne térj azon az úton vissza, a melyen oda menéndesz.
18  És felele az néki: Én is olyan próféta vagyok, mint te, és nékem angyal szólott az ùrnak beszédével, mondván: Hozd vissza ôt veled a te házadba, hogy kenyeret egyék és vizet igyék. És e képen hazuda néki.
19  Megtére azért vele, és kenyeret evék az ô házában, és vizet ivék.
20  Mikor pedig az asztalnál ülének: lôn az ùr beszéde a prófétához, a ki ôt visszahozta vala,
21  És kiálta az Isten emberének, a ki Júdából jött vala, ezt mondván: Ezt mondja az ùr: Mivelhogy engedetlen voltál az ùr szájának, és meg nem tartottad a parancsolatot, a melyet néked az ùr a te Istened parancsolt volt;
22  Hanem visszatértél, és kenyeret ettél és vizet ittál azon a helyen, a mely felôl azt mondotta vala néked: Ne egyél ott kenyeret, vizet se igyál: Nem temettetik a te tested a te atyáid sírjába.
23  És miután evett kenyeret és ivott, megnyergelék a szamarat a prófétának, a kit visszahozott vala.
24  És mikor elment, egy oroszlán találá ôt az úton, a mely megölé ôt; és az ô teste az úton fekszik vala, és mind a szamár, mind az oroszlán a holttest mellett állanak vala.
25  És ímé az arra menô emberek láták az úton heverô testet, és az oroszlánt a holttest mellett állani; és elmenvén, elbeszélék a városban, a melyben a vén próféta lakott.
26  A mit mikor meghallott a próféta, a ki visszahozta vala ôt az útról, monda: Az Isten embere az, a ki engedetlen volt az ùr szájának; ezért adta az ùr ôt az oroszlánnak, és az törte össze és ölte meg ôt, az ùrnak beszéde szerint, a melyet szólott volt néki.
27  És szóla az ô fiainak, mondván: Nyergeljétek meg nékem a szamarat. És felnyergelték.
28  És ô elment és megtalálá a holttestet az útfélre vetve, és a szamarat és az oroszlánt a holttest mellett állva. Az oroszlán nem evett a holtból, és a szamarat sem tépte szét.
29  És felvevé a próféta az Isten emberének holttestét, és feltevé azt a szamárra, és visszahozá azt, és beméne a városba a vén próféta, hogy ott sirassa és eltemesse ôt.
30  És eltemeté a holtat a maga sírboltjába, és siraták ôt: Ah szerelmes atyámfia!
31  És miután eltemette ôt, szóla az ô fiainak, mondván: Ha meghalok, ebbe a sírba temessetek engem is, a melybe az Isten embere temettetett, tetemimet tegyétek az ô tetemei mellé;
32  Mert beteljesedik az, a mit kiáltott az ùrnak beszédével az oltár ellen, a mely Béthelben van, és a magas helyeken való házak ellen, a melyek Samaria városaiban vannak.
33  De még e történet után sem tért meg Jeroboám az ô gonosz útjáról, hanem ismét papokat rendele a nép aljából a magaslatokra, és a ki akarja vala, azt szentelé fel, hogy legyen a magaslatok papja.
34  És ez a dolog lett az oka a Jeroboám háza vétkének, és a föld színérôl való kiirtatásának és megsemmisíttetésének.

14

1 Ebben az idôben megbetegedék Abija, a Jeroboám fia.
2  És monda Jeroboám az ô feleségének: Kelj fel most, és változtasd meg öltözetedet, hogy meg ne ismerjék, hogy te vagy Jeroboám felesége, és menj el Silóba: ìmé ott van Ahija próféta, a ki nékem megmondotta volt, hogy királylyá leszek e népen.
3  És végy magadhoz tíz kenyeret és pogácsát, és egy edényben mézet, és menj el hozzá; ô majd megmondja néked, mi történik a gyermekkel.
4  És e képen cselekedék a Jeroboám felesége; és felkészülvén, elméne Silóba, és beméne az Ahija házába. Ahija azonban már nem látott; mert meghomályosodtak az ô szemei a vénség miatt.
5  És az ùr monda Ahijának: ìmé a Jeroboám felesége jött hozzád, hogy valamit kérdjen tôled az ô fia felôl, mert beteg; te azért így s így szólj néki. És mikor bement, másnak tetteté magát.
6  De mikor meghallotta Ahija az ô lábainak zörejét, a mint az ajtóhoz közelgete, monda: Jôjj be Jeroboám felesége; miért tetteted magadat másnak? Én te hozzád kemény követséggel küldettem.
7  Menj el, mondd meg Jeroboámnak: Ezt mondja az ùr, Izráelnek Istene: Mivelhogy én téged e nép közûl felmagasztaltalak, és téged fejedelemmé tettelek az én népemen, az Izráelen;
8  És elszakasztottam az országot a Dávid házától, és azt néked adtam; te azonban nem voltál olyan, mint az én szolgám, Dávid, a ki megôrizte az én parancsolatimat, és a ki engem követett teljes szívébôl, csak azt cselekedvén, a mi kedves az én szemeim elôtt;
9  Hanem gonoszabbul cselekedtél mindazoknál, a kik te elôtted voltak; mert elmentél és idegen isteneket csináltál magadnak, és öntött bálványokat, hogy engem haragra ingerelj, és engem hátad mögé vetettél:
10  Azért ímé én veszedelmet hozok a Jeroboám házára, és kiirtom Jeroboámnak még az ebét is, és mind a berekesztettet, mind az elhagyottat Izráelben, és kihányom a Jeroboám háza maradékait, miképen a ganéjt kihányják, mígnem vége lesz.
11  A ki meghal a Jeroboám maradékai közûl a városban, azt az ebek eszik meg; a ki pedig a mezôn hal meg, az égi madarak eszik meg; mert az ùr szólott.
12  Te pedig kelj fel, és menj haza, mert a mint belépsz a városba, meghal a gyermek;
13  És az egész Izráel siratja ôt, és eltemeti ôt, mert a Jeroboám magvából csak egyedûl ô temettetik el sírba, mivel a Jeroboám háznépe közûl az ùr iránt, Izráel Istene iránt csak ô benne találtatott valami jó.
14  És támaszt az ùr magának királyt Izráelben, a ki kigyomlálja a Jeroboám házát egy napon. De mit mondok? Már is támasztott!
15  És megveri az ùr az Izráelt, mint a hogy a nád a vízben ide s tova hányattatik, és elszakasztja az Izráelt errôl a jó földrôl, a melyet adott az ô atyáiknak, és szétszórja ôket a folyóvizen túl, mivelhogy Aserákat csináltak magoknak, hogy az Urat ingereljék.
16  És kézbe adja az Izráelt a Jeroboám bûneiért, a ki maga is vétkezett és az Izráelt is bûnbe ejtette.
17  És felkészült a Jeroboám felesége, elment és juta Thirsába. És mikor a ház küszöbén belépett, meghalt a gyermek.
18  És eltemeték ôt, és siratá ôt az egész Izráel, az ùrnak beszéde szerint, a melyet szólott az ô szolgája, Ahija próféta által.
19  Jeroboámnak pedig egyéb cselekedetei, mimódon hadakozott és uralkodott, ímé megvannak írva az Izráel királyainak krónika-könyvében.
20  És az idô, a melyben uralkodott Jeroboám, huszonkét esztendô, és elaluvék az ô atyáival, és uralkodék Nádáb, az ô fia, ô helyette.
21  Roboám pedig, a Salamon fia Júdában uralkodék: Negyvenegy esztendôs volt Roboám, mikor uralkodni kezdett, és tizenhét esztendeig uralkodott Jeruzsálemben, abban a városban, a melyet az ùr választott volt magának az Izráelnek minden nemzetségei közûl, hogy ott helyheztesse az ô nevét; és az ô anyjának Naama volt a neve, a ki az Ammon nemzetségébôl való volt.
22  Júda is gonoszul cselekedék az ùr szemei elôtt, és sokkal nagyobb haragra indíták ôt az ô vétkeikkel, a melyekkel vétkeztek, mint atyáik azokkal, a melyeket ôk cselekedtek volt.
23  Mert ôk is építének magoknak magaslatokat, és faragott képeket és Aserákat minden magas halmon, és minden zöldellô fa alatt.
24  És valának férfi paráznák is az országban, és cselekedének a pogányok minden útálatos vétkei szerint, a kiket az ùr kiûzött volt az Izráel fiai elôtt.
25  És lôn Roboám király ötödik esztendejében, feljött Sisák, az Égyiptombeli király Jeruzsálem ellen.
26  És elvivé az ùr házának kincseit, és a király házának kincseit, és mindent, a mi csak elvihetô volt; elvitte mind az arany paizsokat is, a melyeket Salamon csináltatott,
27  A melyek helyett Roboám király azután rézpaizsokat csináltatott, és adá azokat a testôrök fejedelmeinek kezébe, a kik a király kapunállói valának.
28  És valahányszor a király bement az ùr házába, bevitték azokat a testôrök, és ismét visszahozták a testôrök házába.
29  Roboámnak pedig több dolgai és minden cselekedetei, nemde nem meg vannak-é írva a Júda királyainak krónika-könyvében?
30  És folyton hadakozás volt Roboám és Jeroboám között.
31  És elaluvék Roboám az ô atyáival, és eltemetteték az ô atyáival a Dávid városában; és az ô anyjának Naama volt a neve, az Ammoniták nemzetségébôl való; és Abija, az ô fia, lett a király ô helyette.

15

1 Jeroboám királynak a Nébát fiának tizennyolczadik esztendejében Abija lett a király Júdában.
2  És három esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Az ô anyjának neve Maaka, az Abisálom leánya.
3  És járt az ô atyjának minden bûneiben, a melyeket ô elôtte cselekedett, és nem volt az ô szíve olyan tökéletes az Urához Istenéhez, mint Dávidnak, az ô atyjának szíve.
4  De mindazáltal Dávidért adott néki az ùr az ô Istene szövétneket Jeruzsálemben: felmagasztalván az ô fiát ô utána és Jeruzsálemet megerôsítvén;
5  Mert Dávid azt cselekedte, a mi kedves volt az ùr szemei elôtt, és el nem távozott azoktól, a melyeket parancsolt néki az ô életének minden idejében, kivéve a Hitteus Uriás dolgát.
6  És hadakozás volt Roboám és Jeroboám között mind éltig.
7  Abija egyéb dolgai és minden cselekedetei pedig vajjon nincsenek-é megírva a Júda királyainak krónika-könyvében? És hadakozás volt Abija és Jeroboám között.
8  És elaluvék Abija az ô atyáival, és eltemeték ôt a Dávid városában; és uralkodék helyette Asa, az ô fia.
9  Jeroboámnak az Izráel királyának huszadik esztendejében Asa lett a király Júdában,
10  És uralkodék negyvenegy esztendeig Jeruzsálemben; és az ô anyjának Maaka vala neve, az Abisálom leánya.
11  És Asa azt cselekedé, a mi kedves volt az ùr szemei elôtt, mint Dávid az ô atyja.
12  Mert kiveszté a férfiú paráznákat az országból; és lerontá mind a bálványokat, a melyeket csináltak volt az ô atyái.
13  És Maakát az ô anyját is megfosztá a királynéságtól, mivel egy iszonyú bálványt csináltatott a berekben; és elrontá Asa az ô bálványát, és megégeté azt a Kidron pataknál.
14  De ha a magaslatokat nem rontották is le, mégis Asának szíve tökéletes volt az ùrhoz életének minden napjaiban.
15  És bevitte az ùrnak házába az ezüstöt és az aranyat, és az edényeket, a melyeket az ô atyja és ô maga arra szenteltek volt.
16  És hadakozás volt Asa és Baása az Izráel királya között mind éltig.
17  Mert feljöve Baása, az Izráel királya Júda ellen, és megépíté Rámát, hogy senkit ki és be ne bocsásson Asához a Júda királyához.
18  És vévén Asa mind az ezüstöt és aranyat, a mely megmaradott volt mind az ùr, mind a király házának kincseibôl: adá azt az ô szolgáinak kezébe, és elküldé azt Asa király Benhadádnak, Tabrimmon fiának, a ki Héczion fia volt, Siria királyának, a ki Damaskusban lakott, ezt izenvén néki:
19  Szövetség van köztem és te közötted, az én atyám és a te atyád között. ìmé ajándékot küldök néked, ezüstöt és aranyat, bontsd fel a te szövetségedet Baásával, az Izráel királyával, hogy távozzék el tôlem.
20  És Benhadád engedelmeskedett Asa királynak és elküldé az ô seregeinek vezéreit az Izráel városai ellen; és bevevé Hijont és Dánt, és Abel Beth-Maakát, és az egész Kinneróthot a Nafthali egész földével.
21  Mikor pedig Baása ezt meghallotta, abbanhagyta Ráma építését, és lakék Thirsában.
22  Akkor Asa király egybegyûjté az egész Júdát, senkit ki nem hagyván, és elhordák Rámának mind köveit, mind fáját, a melyekkel Baása épített volt, és építé azokból Asa király Gébát, a Benjámin nemzetségében és Mispát.
23  Asának minden egyéb dolgai pedig és egész uralkodása és valamit cselekedett, és a városok, a melyeket épített, vajjon nincsenek-é megírva a Júda királyainak krónika-könyvében? kivéve azt, hogy vénségében megbetegedett a lábaira.
24  És elaluvék Asa az ô atyáival, és eltemetteték az ô atyáival Dávidnak az ô atyjának városában. És Jósafát, az ô fia, uralkodék helyette.
25  Izráelben pedig Nádáb, a Jeroboám fia lett a király, Asának, a Júdabeli királynak második esztendejében; és két esztendeig uralkodék Izráelen;
26  És gonoszul cselekedék az ùrnak szemei elôtt és jára az ô atyjának útján és annak vétkében, a melylyel bûnbe ejtette volt az Izráelt.
27  De Baása, az Ahija fia, az Issakhár nemzetségébôl, pártot ütött ellene, és megveré ôt Baása Gibbethonnál a Filiszteusok városánál; mert Nádáb és az egész Izráel Gibbethonnál táboroztak.
28  És megölé ôt Baása, Asának, a júdabeli királynak harmadik esztendejében, és uralkodék helyette.
29  És lôn, mikor uralkodni kezdett, levágá Jeroboámnak egész háznépét; egy lelket sem hagyott Jeroboám háznépébôl, mígnem mind elveszté ôket az ùrnak beszéde szerint, a melyet megmondott volt az ô szolgája, a Silóbeli Ahija által,
30  A Jeroboám vétkeiért, a melyekkel vétkezék és az Izráelt is vétekbe ejté; és a bosszantásért, a melylyel felbosszantotta az Urat, Izráel Istenét.
31  Nádáb egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei, vajjon nincsenek-é megírva az Izráel királyainak krónika-könyvében?
32  És hadakozás volt Asa és Baása, az Izráel királya között mind éltig.
33  Asának a Júdabeli királynak harmadik esztendejében lett Baása, az Ahija fia királylyá, az egész Izráelen Thirsában, huszonnégy esztendeig.
34  És gonoszul cselekedék az ùrnak szemei elôtt, és jára a Jeroboám útján, és az ô vétkében, a melylyel bûnbe ejtette az Izráelt.

16

1 Lôn azonban az ùrnak beszéde Jéhuhoz, a Hanáni fiához, Baása ellen, mondván:
2  Mivelhogy téged felemeltelek a porból, és fejedelemmé tettelek téged az én népemen az Izráelen, te pedig a Jeroboám útján jársz, és bûnbe ejted az én népemet az Izráelt, hogy engem haragra indítsanak az ô vétkeikkel:
3  ìmé én elvetem Baása maradékait, és az ô háza maradékait, és olyanná teszem a te házadat, mint Jeroboámnak, a Nébát fiának házát.
4  A ki Baása maradékai közûl a városban hal meg, azt az ebek eszik meg; a ki pedig a mezôn halánd meg, azt az égi madarak eszik meg.
5  Baása több dolgai pedig, és a mit cselekedett, és az ô uralkodása vajjon nincsenek-é megírva az Izráel királyainak krónika-könyvében?
6  És elaluvék Baása az ô atyáival, és eltemetteték Thirsában, és az ô fia, Ela uralkodék ô utána.
7  És nemcsak azért lôn az ùrnak beszéde Jéhu próféta, a Hanáni fia által Baása és az ô háza ellen és minden ô gonoszsága ellen, a melyet cselekedett volt az ùr szemei elôtt, ôt haragra indítván az ô kezeinek cselekedetei által, hogy olyan lesz mint a Jeroboám háza, hanem azért is, mert azt megölte.
8  És Asának, a Júda királyának huszonhatodik esztendejében lett királylyá Ela, a Baása fia, az Izráelen Thirsában, két esztendeig.
9  Azonban az ô szolgája Zimri, a szekerek fél részének feje, pártot ütött ellene. És Ela Thirsában volt, és az ital miatt igen megrészegedett az Arsa házában, a ki az ô házának Thirsában gondviselôje volt;
10  És eljövén Zimri, megveré és megölé ôt, Asának, a Júdabeli királynak huszonhetedik esztendejében, és ô uralkodék helyette.
11  Mikor pedig királylyá lett és trónját elfoglalta, kiirtá Baása egész házát minden rokonságával és barátaival együtt és nem hagyott belôle még csak egy ebet sem.
12  ìgy veszté ki Zimri a Baása egész házát, az ùrnak beszéde szerint, a melyet Baása ellen szólott Jéhu próféta által:
13  Baása minden vétkeiért, és Elának, az ô fiának vétkeiért, a kik vétkeztek és vétekbe ejtették az Izráelt, haragra indítván az Urat, Izráelnek Istenét az ô bálványozásukkal.
14  Elának egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei, vajjon nincsenek-é megírva az Izráel királyainak krónika-könyvében?
15  Asának a Júdabeli királynak huszonhetedik esztendejében, uralkodék Zimri hét napig Thirsában; a nép pedig Gibbethon elôtt táborozott, a mely a Filiszteusoké.
16  Mikor pedig hallotta a nép a táborban beszélni, hogy pártot ütött Zimri és a királyt meg is ölte: az egész Izráel azon a napon Omrit, az Izráel seregeinek fôvezérét választá királylyá a táborban.
17  És felvonult Omri és az egész Izráel ô vele Gibbethonból, és megszállák Thirsát.
18  De Zimri, a mikor látta, hogy a várost bevették, bemenvén a királyi ház palotájába, tûzzel magára gyújtá a királyi házat, és meghala.
19  Az ô bûneiért, a melyekkel vétkezék, gonoszul cselekedvén az ùr szemei elôtt; járván a Jeroboám útjában és az ô bûnében, a melyet cselekedett volt, vétekbe ejtvén az Izráelt.
20  Zimrinek egyéb dolgai pedig és az ô pártütése, a melyet cselekedett, vajjon nincsenek-é megírva az Izráelbeli királyok krónika-könyvében?
21  Akkor kétfelé hasonlék az Izráel népe: a nép egyik része Tibnit, a Ginát fiát követte és azt tette királylyá, a másik része pedig Omrihoz ragaszkodott.
22  De a népnek az a része, a mely Omrihoz ragaszkodott, erôsebb volt, mint az a nép, a mely Tibnit, a Ginát fiát követte, és meghalván Tibni, uralkodék Omri.
23  Asának a Júdabeli királynak harminczegyedik esztendejében uralkodék Omri Izráelben tizenkét esztendeig; Thirsában uralkodék hat esztendeig.
24  És megvevé áron a Samaria hegyét Sémertôl két tálentom ezüstön; és építe a hegyre, és nevezé a várost, a melyet építe, Sémernek, a hegy urának nevérôl, Samariának.
25  És gonoszul cselekedék Omri az ùr szemei elôtt, és gonoszságával meghaladá mind az ô elôtte valókat.
26  És jára Jeroboámnak, a Nébát fiának minden útján és az ô bûnében, a melylyel vétekbe ejté az Izráelt, haragra indítván az Urat, Izráel Istenét az ô bálványozásai által.
27  Omrinak egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei és az ô erôssége, a melylyel cselekedett, vajjon nincsenek-é megírva az Izráelbeli királyok krónika-könyvében?
28  És elaluvék Omri az ô atyáival, és eltemetteték Samariában, és uralkodék ô utána az ô fia, Akháb.
29  Akháb pedig, az Omri fia uralkodni kezde Izráelen, Asának a Júdabeli királynak harmincznyolczadik esztendejében; és uralkodék Akháb, az Omri fia, Izráelen Samariában huszonkét esztendeig.
30  És gonoszabbul cselekedék Akháb, az Omri fia az ùr szemei elôtt mindazoknál, a kik ô elôtte voltak.
31  Mert nem elégedék meg azzal, hogy Jeroboámnak a Nébát fiának bûneiben járjon, hanem elméne és feleségûl vevé magának Jézabelt, Ethbaálnak a Sídonbeli királynak leányát, és elmenvén, a Baálnak szolgála, és meghajtá magát annak.
32  És oltárt emele a Baálnak a Baál házában, a melyet Samariában épített.
33  És csinált Akháb Aserát is, és jobban haragra indítá Akháb az Urat, Izráel Istenét, mint az Izráel valamennyi királya, a kik ô elôtte voltak.
34  Ennek idejében építé meg a Béthelbeli Hiel Jerikót. Az ô elsôszülött fiának, Abrimnak élete árán veté meg annak fundamentomát, és az ô kisebbik fiának, Ségubnak élete árán állítá fel annak kapuit, az ùr beszéde szerint, a melyet szólott volt Józsué, a Nún fia által.

17

1 És szóla Thesbites Illés, a Gileád lakói közûl, Akhábnak: Él az ùr, az Izráel Istene, a ki elôtt állok, hogy ez esztendôkben sem harmat, sem esô nem lészen; hanem csak az én beszédem szerint.
2  És lôn az ùrnak beszéde ô hozzá, mondván:
3  Menj el innét, és menj napkelet felé, és rejtezzél el a Kérith patakja mellett, mely a Jordán felé folyik.
4  És a patakból lesz néked italod; a hollóknak pedig megparancsoltam, hogy tápláljanak téged ott.
5  Elméne azért, és az ùrnak beszéde szerint cselekedék; és elméne és leüle a Kérith patakja mellett, a mely a Jordán felé folyik.
6  És a hollók hoztak néki kenyeret és húst reggel és este, és a patakból ivott.
7  És lôn néhány nap mulva, hogy kiszáradt a patak; mert nem volt esô a földre.
8  És lôn az ùrnak beszéde ô hozzá, mondván:
9  Kelj fel, és menj el Sareptába, a mely Sídonhoz tartozik, és légy ott; ímé megparancsoltam ott egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjék rólad.
10  És felkelvén, elméne Sareptába, és mikor a város kapujához érkezett, ímé egy özvegyasszony volt ott, a ki fát szedegetett, és megszólítván azt, monda néki: Hozz, kérlek, egy kevés vizet nékem valami edényben, hogy igyam.
11  De mikor az elment, hogy vizet hozzon, utána kiáltott, és monda néki: Hozz, kérlek, egy falat kenyeret is kezedben.
12  Az pedig monda: Él az ùr, a te Istened, hogy nincs semmi sült kenyerem, csak egy marok lisztecském van a vékában, és egy kevés olajom a korsóban, és most egy kis fát szedegetek, és haza megyek, és megkészítem azt magamnak és az én fiamnak, hogy megegyük és azután meghaljunk.
13  Monda pedig néki Illés: Ne félj, menj el, cselekedjél a te beszéded szerint; de mindazáltal nékem süss abból elôször egy kis pogácsát, és hozd ide; magadnak és a te fiadnak pedig azután süss;
14  Mert azt mondja az ùr, Izráel Istene, hogy sem a vékabeli liszt el nem fogy, sem a korsóbeli olaj meg nem kevesül addig, míg az ùr esôt ád a földnek színére.
15  És elméne, és az Illés beszéde szerint cselekedék, és evék mind ô, mind amaz, mind annak háznépe, naponként.
16  A vékabeli liszt nem fogyott el, sem pedig a korsóbeli olaj nem kevesült meg, az ùrnak beszéde szerint, a melyet szólott Illés által.
17  És lôn ezek után, hogy megbetegedék a ház gazdasszonyának fia, és az ô betegsége felette nagy vala, annyira, hogy már a lélekzete is elállott.
18  Monda azért Illésnek: Mit vétettem ellened Istennek embere? Azért jöttél hozzám, hogy eszembe juttassad álnokságomat, és megöljed az én fiamat?
19  És monda néki: Add ide a te fiadat. És ô elvevé azt az ô kebelérôl, és felvivé a felházba, a melyben ô lakik vala, és az ô ágyára fekteté.
20  Akkor kiálta az ùrhoz, és monda: Én Uram, Istenem, nyomorúságot hozol erre az özvegyre is, a kinél én lakom, hogy az ô fiát megölöd?
21  És ráborult háromszor a gyermekre, és felkiáltott az ùrhoz, mondván: Én Uram, Istenem, térítsd vissza e gyermek lelkét ô belé!
22  És meghallgatta az ùr Illés szavát, és megtért a gyermekbe a lélek, és megélede.
23  És felvévén Illés a gyermeket, alávivé ôt a felházból a házba, és adá ôt az ô anyjának, és monda Illés: Lássad, él a te fiad!
24  És monda az asszony Illésnek: Most tudtam meg, hogy te Isten embere vagy, és hogy az ùrnak beszéde a te ajkadon: igazság.

18

1 És lôn sok idô multán, a harmadik esztendôben, az ùrnak beszéde Illéshez, mondván: Menj el, mutasd meg magadat Akhábnak, és esôt adok a föld színére.
2  És elméne Illés, hogy megmutassa magát Akhábnak. Nagy éhség volt pedig Samariában.
3  És Akháb hivatá Abdiást, a ki az ô házának gondviselôje volt. (Abdiás pedig felette igen féli vala az Urat;
4  Mert mikor Jézabel megölette az ùr prófétáit, Abdiás száz prófétát vett oltalmába, és rejtette el ötvenenként egy-egy barlangba, és ott táplálta ôket kenyérrel és vízzel.)
5  És monda Akháb Abdiásnak: Menj el az országba szerén-szerte a vizek forrásaihoz és a patakokhoz, hogyha valami füvet találhatnánk, hogy a lovakat és öszvéreket megtarthatnánk életben, és ne hagynánk a barmokat mindenestôl elpusztulni.
6  Eloszták azért magok közt a földet, a melyen kiki elmenjen. Akháb egyedûl ment az egyik úton, és Abdiás is egyedûl ment a másik úton.
7  És mikor Abdiás az úton ment, ímé Illés elôtalálá ôt, és mikor felismerte ôt, arczra borula és monda: Nem te vagy-é az, uram, Illés.
8  Felele néki: Én vagyok; menj el, mondd meg a te uradnak: ìmé itt van Illés.
9  º pedig monda: Mit vétettem ellened, hogy a te szolgádat Akháb kezébe akarod adni, hogy megöljön engem?
10  Él az ùr a te Istened: nincs sem nemzetség, sem ország, a hova el nem küldött volna az én uram, hogy megkeressen téged. És ha azt mondották: Nincs itt! az országot és a népet megesküdtette, hogy téged csakugyan nem találtak meg.
11  És most te azt mondod: Menj el, mondd meg a te uradnak: ìmé itt van Illés.
12  Ha most elmegyek tôled, téged pedig olyan helyre ragad el az ùrnak Lelke, a melyet én nem tudok, és én elmegyek, hogy megmondjam Akhábnak, és ha ô téged nem talál meg, engem öl meg; pedig a te szolgád féli az Urat gyermekségétôl fogva.
13  Nem mondották-é meg az én uramnak, mit cselekedtem, mikor Jézabel megölette az ùr prófétáit? hogy hogyan rejtettem el az ùr prófétái közûl száz férfiút ötvenenként egy-egy barlangba és tápláltam ôket kenyérrel és vízzel.
14  És te mégis azt mondod: Menj el és mondd meg a te uradnak: ìmé itt van Illés; ho gy megöljön engemet.
15  És felele Illés: Él a Seregeknek Ura, a ki elôtt állok: e mai napon megmutatom magamat néki.
16  Elméne azért Abdiás Akháb eleibe, és megjelenté ezt néki, és eleibe méne Akháb Illésnek.
17  És mikor meglátta Akháb Illést, monda Akháb néki: Te vagy-é az Izráel megháborítója?
18  º pedig monda: Nem én háborítottam meg az Izráelt, hanem te és a te atyád háza, azzal, hogy elhagytátok az ùrnak parancsolatit, és a Baál után jártatok.
19  Most azért küldj el, gyûjtsd hozzám az egész Izráelt a Kármel hegyre, és a Baál négyszázötven prófétáját, és az Aserának négyszáz prófétáját, a kik a Jézabel asztaláról élnek.
20  És elkülde Akháb mind az egész Izráel fiaihoz, és egybegyûjté a prófétákat a Kármel hegyre.
21  És odamenvén Illés az egész sokasághoz, monda: Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az ùr az Isten, kövessétek ôt; ha pedig Baál, kövessétek azt. És nem felelt néki a nép csak egy szót sem.
22  Akkor monda Illés a népnek: Én maradtam meg csak egyedûl az ùr prófétái közûl; míg a Baál prófétái négyszázötvenen vannak;
23  Adjatok azért nékünk két tulkot, és ôk válaszszák magoknak az egyik tulkot, a melyet vagdaljanak darabokra, és rakják a fákra; de tüzet ne tegyenek alája; én pedig a másikat készítem el, a melyet a fákra rakok, de tüzet én sem teszek alája.
24  Akkor hívjátok segítségûl a ti isteneteknek nevét, és én is segítségûl hívom az ùrnak nevét; és a mely isten tûz által felel, az az Isten. És felelvén az egész sokaság, monda: Jó lesz!
25  És monda Illés a Baál prófétáinak: Válaszszátok el magatoknak az egyik tulkot, és készítsétek el ti elôször; mert ti többen vagytok, és hívjátok segítségûl a ti isteneteknek nevét, de tüzet ne tegyetek alája.
26  És vevék a tulkot, a melyet nékik adott, és azt elkészíték, és segítségûl hívák a Baálnak nevét reggeltôl fogva délig, mondván: Baál! hallgass meg minket! De nem jött szó, sem felelet. És ott sántikáltak az oltár körûl, a melyet készítettek.
27  Mikor pedig már dél lett, elkezdte ôket gúnyolni Illés, azt mondván: Kiáltsatok hangosabban, hiszen isten! Talán elmélkedik, vagy félrement, vagy úton van, vagy talán aluszik, és felserken.
28  És elkezdtek hangosan kiabálni és az ô szokásuk szerint késekkel és borotvákkal metélték magokat, míg csak ki nem csordult a vérök.
29  Mikor pedig a dél elmult, prófétálni kezdtek egész az esteli áldozatig; de akkor sem lett se szó, se felelet, se meghallgattatás.
30  Akkor monda Illés az egész sokaságnak: Jôjjetek én hozzám. És hozzá méne az egész sokaság, és megépíté az ùr oltárát, a mely leromboltatott volt.
31  És vôn Illés tizenkét követ, a Jákób fiai nemzetségeinek száma szerint, a kiknek az Isten azt mondotta volt: Izráel legyen a te neved;
32  És oltárt építe a kövekbôl az ùr nevében, és egy árkot húzott az oltár körûl, a melybe két véka vetni való mag férne.
33  És oda készíté a fát, és felvagdalá a tulkot, és felraká azt a fára;
34  És monda: Töltsetek meg négy vedret vízzel, és öntsétek az égôáldozatra és a fára. Monda ismét: Tegyétek ezt még egyszer! És másodszor is azt tevék. Monda még is: Harmadszor is tegyétek meg! És harmadszor is azt mívelék;
35  ùgy, hogy a víz lecsurgott az oltárról, és még az árok is tele lett vízzel.
36  És a mikor eljött az esteli áldozás ideje, oda lépett Illés próféta, és monda: òh Uram, Åbrahámnak, Izsáknak és Izráelnek Istene, hadd ismerjék meg e mai napon, hogy te vagy az Isten az Izráelben, és hogy én a te szolgád vagyok, és hogy mindezeket a te parancsolatodból cselekedtem.
37  Hallgass meg engem, Uram, hallgass meg engem, hogy tudja meg e nép, hogy te, az ùr vagy az Isten, és te fordítod vissza az ô szívöket!
38  Akkor alászálla az ùr tüze, és megemészté az égôáldozatot, a fát, a köveket és a port, és felnyalta a vizet, a mely az árokban volt.
39  Mikor ezt látta az egész sokaság, arczra borult, és monda: Az ùr az Isten! Az ùr az Isten!
40  És monda Illés nékik: Fogjátok meg a Baál prófétáit; senki el ne szaladjon közûlök! És megfogák ôket, és alávivé ôket Illés a Kison patakja mellé, és megölé ott ôket.
41  Akkor monda Illés Akhábnak: Eredj fel, egyél és igyál, mert nagy esônek zúgása hallszik.
42  És felment Akháb, hogy egyék és igyék. Illés pedig felment a Kármel hegy tetejére, és leborula a földre, és az ô orczáját az ô két térde közé tevé;
43  És monda az ô szolgájának: Menj fel, és nézz a tenger felé. És felment, és arrafelé nézett, és monda: Nincsen semmi. És monda Illés: Menj vissza hétszer.
44  És lôn hetedúttal, monda a szolga: ìmé egy kis felhôcske, mind egy embernek a tenyere, jô fel a tengerbôl. Akkor monda: Menj fel, mondd meg Akhábnak: Fogj be és menj le, hogy meg ne késleljen az esô.
45  És lôn azonközben, hogy besötétedett az ég a fellegektôl és a széltôl, és nagy esô lett. Akháb pedig szekérre ült és elment Jezréelbe.
46  És lôn az ùr keze Illésen, és felövezvén az ô derekát, még Akháb elôtt futott el Jezréel felé.

19

1 És Akháb elbeszélé Jézabelnek mindazokat, a melyeket Illés cselekedett és a többek között, hogy hogyan ölte meg mind a prófétákat fegyverrel.
2  És követet külde Jézabel Illéshez, mondván: Ezt cselekedjék velem az istenek és úgy segéljenek, ha holnap ilyenkor úgy nem cselekszem a te életeddel, mint a hogy te cselekedtél azoknak életekkel mind egyig.
3  A mit mikor megértett, felkelvén elméne, vigyázván az ô életére. És méne Beersebába, a mely Júdában volt; és ott hagyá az ô szolgáját.
4  º pedig elméne a pusztába egynapi járó földre, és elmenvén leüle egy fenyôfa alá, és könyörgött, hogy hadd haljon meg, és monda: Elég! Most óh Uram, vedd el az én lelkemet; mert nem vagyok jobb az én atyáimnál!
5  És lefeküvék és elaluvék a fenyôfa alatt. És ímé angyal illeté ôt, és monda néki: Kelj fel, egyél.
6  És mikor körülnézett, ímé fejénél vala egy szén között sült pogácsa és egy pohár víz. És evék és ivék, és ismét lefeküvék.
7  És az ùr angyala eljött másodszor is és megilleté ôt, és monda: Kelj fel, egyél; mert erôd felett való utad van.
8  És ô felkelt, és evett és ivott; és méne annak az ételnek erejével negyven nap és negyven éjjel, egész az Isten hegyéig, Hórebig.
9  És beméne ott egy barlangba, és ott hála. És ímé lôn az ùrnak beszéde ô hozzá, és monda néki: Mit csinálsz itt Illés?
10  º pedig monda: Nagy búsulásom van az ùrért, a Seregek Istenéért; mert elhagyták a te szövetségedet az Izráel fiai, a te oltáraidat lerontották, és a te prófétáidat fegyverrel megölték, és csak én egyedûl maradtam, és engem is halálra keresnek.
11  És monda: Jôjj ki és állj meg ezen a hegyen, az ùr elôtt. És ímé ott az ùr volt elmenendô. És az ùr elôtt megyen vala nagy erôs szél, a mely a hegyeket megszaggatta és meghasogatta a kôsziklákat az ùr elôtt; de az ùr nem vala abban a szélben. És a szél után földindulás lett; de az ùr nem volt a földindulásban sem.
12  És a földindulás után tûz jöve, de nem volt az ùr a tûzben sem. És a tûz után egy halk és szelíd hang hallatszék.
13  És mikor Illés ezt hallotta, befedé az ô arczát palástjával, és kimenvén, megálla a barlang ajtajában, és ímé szózat lôn ô hozzá, a mely ezt mondá: Mit csinálsz itt Illés?
14  És ô felele: Nagy búsulásom van az ùrért, a Seregeknek Istenéért, mert az Izráel fiai elhagyták a te szövetségedet, lerontották a te oltáraidat, és a te prófétáidat megölték fegyverrel, és én egyedûl maradtam, és engem is halálra keresnek.
15  És monda az ùr néki: Menj el, térj vissza a te utadon a pusztán át Damaskusba, és mikor oda jutándasz, kenjed királylyá Hazáelt Siriában;
16  És Jéhut, a Nimsi fiát kenjed királylyá Izráelben, és Elizeust, az Abelméholabeli Sáfát fiát pedig kenjed prófétává a te helyedbe.
17  És lészen, hogy a ki megmenekedik Hazáel fegyverétôl, azt Jéhu öli meg, és a ki megmenekedik a Jéhu fegyverétôl, azt Elizeus öli meg.
18  De meghagyok Izráelben hétezer embert: minden térdet, mely meg nem hajolt a Baálnak, és minden ajkat, mely meg nem csókolta azt.
19  És ô elmenvén onnét, megtalálá Elizeust, a Sáfát fiát, a mint szántott tizenkét járom ökörrel, és ô maga a tizenkettedikkel volt; és Illés hozzá méne, és az ô palástját reá veté.
20  És ô elhagyván az ökröket, Illés után futott, és monda: Kérlek, hadd csókoljam meg az én atyámat és az én anyámat, és azután követlek. És monda: Menj, térj vissza; mert mit cselekedtem tenéked?
21  És elmenvén ô tôle, vôn azután egy pár ökröt, és levágá azt, és az ekéhez való szerszámokból tüzet rakván, megfôzé azok húsát, és a népnek adá, és evének; és felkelvén, elméne Illés után, és szolgála néki.

20

1 És Benhadád, Siria királya összegyûjté egész seregét, és harminczkét király volt ô vele és nagyon sok ló és szekér, és felméne és megszállá Samariát, és ostromolni kezdte azt.
2  És követeket küldött Akhábhoz, az Izráel királyához a városba;
3  És azt izené néki: Azt mondja Benhadád: A te ezüstöd és aranyad az enyém, a te feleségeid is és a te szép fiaid is az enyémek.
4  És felele az Izráel királya, és monda: A mint megmondottad uram, király, tiéd vagyok mindenekkel, a melyeket bírok.
5  Megtérvén pedig a követek, mondának: Azt mondja Benhadád: Miután hozzád küldöttem, és azt izentem, hogy a te ezüstödet és aranyadat és a te feleségeidet és fiaidat add nékem,
6  Azért holnap ilyenkor elküldöm az én szolgáimat hozzád, és felkutatják a te házadat, és a te szolgáid házait; és kezekhez veszik, a mi csak kedves elôtted, és elhozzák.
7  Akkor egybehívá az Izráel királya mind az ország véneit, és monda: Vegyétek eszetekbe, és lássátok meg, minemû gonosz szándékkal van ez; mert hozzám küldött az én feleségeimért és gyermekeimért, ezüstömért és aranyomért, és meg nem tagadtam tôle.
8  És mondának néki a vének mindnyájan, és az egész nép: Ne engedj néki, és az ô akaratját be ne teljesítsd.
9  És ô monda a Benhadád követeinek: Mondjátok meg az én uramnak, a királynak: Mindazokat, a melyek felôl elôször izentél a te szolgádnak, megcselekszem, de ezt a dolgot nem tehetem meg. ìgy elmenvén a követek, megmondának néki a választ.
10  Akkor hozzá külde Benhadád, és monda: ùgy cselekedjenek velem az istenek, és úgy segéljenek, hogy Samariának minden pora sem elég, hogy a velem való nép közûl mindenkinek csak egy-egy marokkal is jusson!
11  És felele az Izráel királya, mondván: Mondjátok meg néki: Ne kérkedjék úgy, a ki fegyverbe öltözik, mint a ki már leveti a fegyvert!
12  Meghallván pedig ezt a választ, mikor ô ivott a királyokkal a sátorokban, monda az ô szolgáinak: Vegyétek körûl a várost! És azok körûlvevék azt.
13  És ímé egy próféta méne Akhábhoz, az Izráel királyához, a ki ezt mondá: Azt mondja az ùr: Avagy nem láttad-é mindezt a nagy sokaságot: ímé e mai napon kezedbe adom azt, hogy megtudjad, hogy én vagyok az ùr!
14  Monda pedig Akháb: Ki által? És felele: Azt mondja az ùr: A tartományok fejedelmeinek ifjai által. Akkor monda Akháb: Ki kezdje meg a harczot? És felele: Te!
15  Megszámlálá azért a tartományok fejedelmeinek ifjait, a kik kétszázharminczketten voltak; ezekután megszámlálá mind az Izráel fainak is minden népét, hétezer embert.
16  És elindulának délben. Benhadád pedig ott ivott a királyokkal a sátorokban, és lerészegedett ô és a harminczkét király, a ki segítségére jött vele.
17  És a tartományok fejedelmeinek ifjai vonultak ki legelôször. Benhadád pedig elkülde, és megmondották néki, ezt mondván: Valami férfiak jöttek ki Samariából!
18  És monda: Akár békességért jöttek ki, fogjátok meg ôket elevenen; akár viadalért jöttek ki, fogjátok el ôket elevenen.
19  De mikor kivonultak a városból a tartományok fejedelmeinek ifjai és a sereg, a mely ôket követte:
20  Mindenik vágni kezdte azt, a ki eléje került, és elfutottak a Siriabeliek, az Izráel pedig kergette ôket, és megfutott maga Benhadád, Siria királya is lovon a lovagokkal együtt.
21  És azután kivonult az Izráel királya, és megveré mind a lovagokat, mind a szekereket, és megveré a Siriabelieket nagy csapással.
22  És méne az Izráel királyához egy próféta, és ezt mondá néki: Menj el, erôsítsd meg magad, és vedd eszedbe és lásd meg, mit kelljen cselekedned, mert esztendô mulva ismét feljô Siria királya ellened.
23  A siriabeli király szolgái pedig mondának néki: A hegyeknek istenei az ô isteneik, azért gyôztek le bennünket; de vívjunk csak meg velök a síkon, és meglátod, ha le nem gyôzzük-é ôket.
24  És tedd ezt: Küldd el a királyokat, mindeniket a maga helyérôl; és állíts hadnagyokat helyettök.
25  És szervezz magadnak olyan sereget, mint az volt, a melyet elvesztettél, és olyan lovakat és szekereket, mint amazok voltak; és vívjunk meg velök a síkon, és meglátod, ha le nem gyôzzük-é ôket? És engede az ô szavoknak, és akképen cselekedék.
26  Mikor azért az esztendô elmult, rendbeszedte Benhadád a Siriabelieket, és feljöve Afekbe, hogy hadakozzék az Izráel ellen.
27  De az Izráel fiai összeszámláltattak és elláttattak élelemmel, és eleikbe menének azoknak. Táborba szállván pedig az Izráel fiai, amazokhoz képest olyanok voltak, mint két kicsiny kecskenyájacska; míg a Siriabeliek ellepték a földet.
28  Jött vala pedig egy Isten embere, és szóla az Izráel királyának, mondván: Azt mondja az ùr: Azért mert a Siriabeliek azt mondották, hogy csak a hegyeknek Istene az ùr, és nem a völgyeknek Istene is: mindezt a nagy sokaságot a te kezedbe adom, hogy megismerjétek, hogy én vagyok az ùr.
29  És ott táboroztak egészen velök szemben hetednapig. A hetedik napon azután megütköztek, és az Izráel fiai levágtak a Siriabeliek közûl egy nap százezer gyalogost.
30  És a többiek elmenekültek Afek városába; de a falak rászakadtak a megmaradott huszonkétezer emberre, és Benhadád is elfutott és ott bolyongott a városban kamaráról-kamarára.
31  És mondának néki az ô szolgái: ìmé hallottuk, hogy az Izráel házának királyai kegyelmes királyok, azért hadd öltözzünk zsákokba, és vessünk köteleket a mi nyakunkba, és menjünk ki az Izráel királyához, talán életben hagyja a te lelkedet.
32  És zsákokba öltözének, és köteleket vetének nyakokba, és elmenének az Izráel királyához, és mondának: A te szolgád, Benhadád, ezt mondja: Hagyd életben kérlek, az én lelkemet! És monda: Él-e még? én atyámfia ô!
33  És a férfiak jó jelnek vették, azt és gyorsan megragadták a szót, és mondának: A te atyádfia Benhadád él. És monda: Menjetek, és hozzátok ide ôt. Kijöve azért ô hozzá Benhadád, és felülteté ôt az ô szekerébe,
34  És monda néki: A városokat, a melyeket elvett volt az én atyám a te atyádtól, azokat visszaadom, és csinálj magadnak utczákat Damaskusban, mint az én atyám csinált volt Samariában; én ezzel a kötéssel bocsátalak el téged. És szövetséget kötött vele, és elbocsátá ôt.
35  Egy férfiú pedig a próféták fiai közûl monda az ô felebarátjának az ùr beszédje szerint: Verj meg engem kérlek; de ez nem akará ôt megverni.
36  Akkor monda néki: Azért, mert nem engedtél az ùr szavának: ímé mihelyt én tôlem elmégy, megöl téged az oroszlán. És a mikor elment ô tôle, találá ôt egy oroszlán, és megölé.
37  Talála azután más férfiat, a kinek monda: Kérlek, verj meg engem. És megveré az annyira, hogy megsebesítette.
38  És elméne a próféta, és az útfélen a király elé álla és elváltoztatá magát szemeit bekötözvén.
39  Mikor pedig arra ment el a király, kiálta a királyhoz, és monda: A te szolgád kiment volt a hadba, és ímé egy férfiú eljövén, hoza én hozzám egy férfiút, és monda: ºrizd meg ezt a férfiút; ha elszaladánd, meg kell halnod érette, vagy egy tálentom ezüstöt fizetsz.
40  És mialatt a te szolgádnak itt és amott dolga volt, az az ember már nem volt. És monda néki az Izráel királya: Az a te ítéleted; magad akartad.
41  És mindjárt elvevé a kötést az ô szemérôl, és megismeré ôt az Izráel királya, hogy a próféták közûl való.
42  És monda néki: Ezt mondja az ùr: Mert elbocsátottad kezedbôl a férfiút, a kit én halálra szántam, azért lelked lészen lelkéért, és néped népéért.
43  És házához méne az Izráel királya szomorú és megbúsult szívvel, és méne Samariába.

21

1 És történt ezek után, hogy a Jezréelbeli Nábótnak egy szôlôje volt Jezréelben, Akhábnak, Samaria királyának a háza mellett.
2  És szóla Akháb Nábótnak, mondván: Add nékem a te szôlôdet, hogy legyen veteményes kertem; mert közel van az én házamhoz, és néked érette jobb szôlôt adok annál, vagy ha néked tetszik, pénzûl adom meg az árát.
3  És felele Nábót Akhábnak: Isten ôrizzen, hogy néked adjam az én atyáimtól maradt örökséget.
4  Akkor haza méne Akháb nagy bánattal és haraggal a beszéd miatt, a melyet szólott néki a Jezréelbeli Nábót, mondván: Nem adom néked az én atyáimtól maradt örökséget; és lefeküvék az ô ágyára, és arczát a fal felé fordítá, és nem evék kenyeret.
5  Hozzá menvén az ô felesége Jézabel, monda néki: Miért háborodott meg a te szíved, és kenyeret nem eszel?
6  És ô monda néki: Mert ama Jezréelbeli Nábóttal beszéltem, és azt mondám néki: Add nékem a te szôlôdet pénzért, vagy ha inkább tetszik, más szôlôt adok néked érette, ô pedig azt mondta: Nem adom néked az én szôlômet.
7  Akkor monda néki Jézabel, az ô felesége: Te bírod-é most az Izráel királyságát?
Kelj fel, egyél kenyeret, és a te szíved örvendezzen, én majd néked adom a Jezréelbeli Nábót szôlôjét. 8  És levelet írt Akháb nevével, a melyet megpecsételt az ô gyûrûjével, és elküldé azt a levelet a véneknek és a fôembereknek, a kik Nábóttal egy városban laktak,
9  És a levélben ezt írta, mondván: Hirdessetek bôjtöt, és ültessétek Nábótot a nép élére,
10  És ültessetek vele szembe két istentelen embert, a kik tanúbizonyságot tegyenek ô ellene, mondván: Megszidalmaztad az Istent és a királyt. Azután vigyétek ki, és kövezzétek meg ôt, hogy meghaljon.
11  És ekképen cselekedének a vének és a fôemberek, a kik az ô városában laktak, a mint Jézabel nékik megparancsolta, és a mint a levélben megírta, a melyet nékik küldött;
12  Bôjtöt hirdetének, és ülteték Nábótot a nép élére.
13  Elôjöve azután két istentelen ember, és leült vele szemben, és tanúbizonyságot tettek ez istentelen emberek Nábót ellen a nép elôtt, mondván: Megszidalmazta Nábót az Istent és a királyt. Kivivék azért ôt a városból, és megkövezék, és meghala.
14  Azután megizenék Jézabelnek, mondván: Megköveztetett Nábót, és meghalt.
15  Mikor pedig meghallotta Jézabel, hogy megköveztetett Nábót és meghalt, monda Jézabel Akhábnak: Kelj fel és foglald el a Jezréelbeli Nábót szôlôjét, a melyet nem akart néked pénzért oda adni; mert nem él Nábót, hanem meghalt.
16  És mikor meghallotta Akháb, hogy Nábót meghalt, felkelt Akháb, hogy lemenjen a Jezréelbeli Nábót szôlôjébe, és azt elfoglalja.
17  Akkor szóla az ùr Thesbites Illésnek, mondván:
18  Kelj fel, és menj Akhábnak, az Izráelbeli királynak eleibe, a ki Samariában lakik ímé ott van a Nábót szôlôjében, a melybe lement, hogy azt elfoglalja;
19  És szólj néki, ezt mondván: ìgy szól az ùr: Nemde megölted-é és nemde el is foglaltad-é? És szólj néki, mondván: Ezt mondja az ùr: Ugyanazon a helyen, a hol felnyalták az ebek Nábót vérét, ebek nyalják fel a te véredet is!
20  És monda Akháb Illésnek: Megint rám találtál ellenségem? És ô monda: Rád találtam; mert te magadat mindenestôl arra adtad, hogy gonoszságot cselekedjél az ùr szemei elôtt.
21  ìmé, azt mondja az ùr: Veszedelmet hozok reád, és elvesztem a te maradékaidat, és kigyomlálom Akhábnak még az ebét is, és a berekesztettet és az elhagyatottat Izráelben;
22  És olyanná teszem a te házadat, mint Jeroboámnak, a Nébát fiának házát, és mint Baasának, az Ahija fiának házát azért, a miért haragra ingerlettél engem, és a miért bûnbe ejtetted az Izráelt.
23  És Jézabel felôl is szóla az ùr, mondván: Az ebek eszik meg Jézabelt Jezréel kôfala elôtt;
24  Azt, a ki Akháb házából a városban hal meg, az ebek eszik meg; azt pedig, a ki a mezôben hal meg, az égi madarak eszik meg.
25  Mert bizonyára nem volt Akhábnak mássa, a ki magát arra adta volna, hogy csak gonoszságot cselekedjék az ùr szemei elôtt, a melyre az ô felesége, Jézabel ösztökélé ôt.
26  Mert igen útálatos dolgot cselekedék, követvén a bálványokat mind a szerint, a mint cselekedének az Emoreusok, a kiket az ùr kiûzött volt az Izráel fiai elôtt.
27  Lôn pedig, mikor meghallotta Akháb e beszédeket, megszaggatá az ô ruháit, és zsákba öltözék és bôjtöle, és a zsákban hála, és nagy alázatossággal jár vala.
28  És szóla az ùr Thesbites Illésnek, mondván:
29  Nem láttad-é, hogy Akháb hogyan megalázta magát elôttem? Mivelhogy pedig megalázta magát elôttem, nem hozom reá a veszedelmet az ô életében, hanem csak az ô fiai idejében hozom el a veszedelmet az ô házára.

22

1 És három esztendô lefolyt úgy, hogy nem volt hadakozás a Siriabeliek és az Izráel között.
2  De a harmadik esztendôben aláméne Josafát, Júda királya az Izráel királyához.
3  Akkor monda az Izráel királya az ô szolgáinak: Nem tudjátok-é, hogy Rámoth Gileád a miénk?
És mi hallgatunk és nem veszszük vissza azt Siria királyától? 4  És monda Josafátnak: Feljösz-é velem e hadba Rámoth Gileád ellen? Felele Josafát az Izráel királyának: ùgy én, mint te; úgy az én népem, mint a te néped; úgy az én lovaim, mint a te lovaid.
5  És monda Josafát az Izráel királyának: Kérdezôsködjél még ma az ùr beszéde után.
6  És összegyûjté az Izráel királya a prófétákat, közel négyszáz férfiút, és monda nékik: Elmenjek-é Rámoth Gileád ellen hadba, vagy elhagyjam? És mondának: Menj fel; mert az ùr kezébe adja azt a királynak.
7  És monda Josafát: Nincs itt már több prófétája az ùrnak, hogy attól is tudakozódhatnánk?
8  És monda az Izráel királya Josafátnak: Még van egy férfiú, a ki által megkérdhetjük az Urat, Mikeás, a Jemla fia; de én gyûlölöm ôt, mert soha nem jövendöl nékem jót, hanem mindig csak rosszat. És monda Josafát: Ne beszéljen így a király!
9  És elôszólíta az Izráel királya egy udvariszolgát, és monda: Hívd ide hamar Mikeást, a Jemla fiát.
10  És ott ült az Izráel királya és Josafát, Júda királya, ruhákba öltözötten, mindenik a maga trónusán Samaria kapuja elôtt a térségen, és a próféták mind ott jövendöltek elôttük.
11  És Sédékiás, a Kénaána fia, vasszarvakat készített, és monda: Ezt mondja az ùr: Ezekkel ökleled a Siriabelieket, míg meg nem emészted ôket.
12  És a próféták is mindnyájan ekképen jövendöltek, mondván: Menj fel Rámoth Gileád ellen, és jó szerencséd lesz; mert azt az ùr a király kezébe adja.
13  A követ pedig, a ki elment volt, hogy elhívja Mikeást, szóla néki, mondván: ìmé a próféták egyenlô akarattal jót jövendölnek a királynak: szólj, kérlek, te is úgy, mint azok közûl egy, és jövendölj jót.
14  Mikeás pedig monda: Él az ùr, hogy csak azt fogom mondani, a mit az ùr mondánd nékem.
15  És mikor a királyhoz ment, monda néki a király: Mikeás! elmenjünk-é Rámoth Gileád ellen hadba, vagy elhagyjuk? º pedig monda néki: Menj fel és járj szerencsével; az ùr kezébe adja azt a királynak.
16  És monda néki a király: Még hányszor kényszerítselek téged, hogy az igaznál egyebet ne mondj nékem az ùr nevében?
17  És monda: Látám az egész Izráelt szétszéledve a hegyeken, mint a juhokat, a melyeknek nincsen pásztoruk. És monda az ùr: Nincsen ezeknek urok? Térjen vissza kiki az ô házához békességben.
18  És monda az Izráel királya Josafátnak: Nemde nem megmondottam-é néked, hogy soha jót nékem nem jövendöl, hanem csak rosszat.
19  És monda Mikeás: Azért halld meg most az ùr beszédét: Látám az Urat az ô székiben ülni, és az egész mennyei sereget az ô jobb- és balkeze felôl mellette állani.
20  És monda az ùr: Kicsoda csalja meg Akhábot, hogy felmenjen, és elvesszen Rámoth Gileádnál? És ki egyet, ki mást szól vala hozzá.
21  Akkor elôjöve egy lélek, a ki az ùr eleibe álla, és monda: Én akarom megcsalni ôt. Az ùr pedig monda néki: Miképen?
22  És felele: Kimegyek és hazug lélek leszek minden ô prófétáinak szájában. Akkor monda az ùr: Csald meg és gyôzd meg; menj ki, és cselekedjél úgy.
23  ìmé az ùr a hazugságnak lelkét adta mindezeknek a te prófétáidnak szájába; és az ùr szólott veszedelmes dolgot ellened.
24  Akkor odalépett Sédékiás, a Kénaána fia, és arczul csapván Mikeást, monda: Hogyan?
Eltávozott volna én tôlem az ùrnak lelke, hogy csak néked szólana? 25  És monda Mikeás: ìmé meglátod azon a napon, a mikor az egyik kamarából a másik kamarába mégy be, hogy elrejtôzhess.
26  Az Izráel királya pedig monda: Fogjad Mikeást, és vidd vissza ôt Ammonhoz, a város fejedelméhez, és Joáshoz, a király fiához;
27  És mondjad: Ezt mondja a király: Vessétek ezt a tömlöczbe, és tápláljátok ôt a nyomorúság kenyerével és a nyomorúság vizével, míg békességgel megjövök.
28  Monda pedig Mikeás: Ha békességgel térsz vissza, nem az ùr szólott én általam. Azután monda: Halljátok ezt meg minden népek!
29  És felvonult az Izráel királya, és Josafát, a Júda királya Rámoth Gileád ellen.
30  És monda az Izráel királya Josafátnak: Megváltoztatom ruhámat, és úgy megyek a viadalra, te pedig öltözzél fel ruhádba. És elváltoztatá ruháját az Izráel királya, és úgy méne a viadalra.
31  Siria királya pedig megparancsolá az ô szekerei harminczkét fejedelmeinek, mondván: Ne vívjatok se kicsinynyel, se nagygyal, hanem egyedûl csak az Izráel királya ellen vívjatok.
32  És a mikor meglátták a szekerek fejedelmei Josafátot, mondának: Nyilván ez az Izráel királya; és reá rohanván, vívának ellene. De Josafát elkezdett kiáltani.
33  Mikor pedig látták a szekerek fejedelmei, hogy nem az Izráel királya, ott hagyták.
34  Egy ember pedig csak úgy találomra kilövé az ô kézívét, és találá az Izráel királyát a pánczél és a kapocs között. És ô monda a kocsisának: Fordulj meg és vigy ki engem a táborból, mert megsebesültem!
35  És az ütközet mind erôsebb lett azon a napon, és a király az ô szekerében állott a Siriabeliek ellen, és meghalt este felé, és a vér a sebbôl a szekérbe csorgott.
36  És ki kiálták napnyugotkor a táborban, mondván: Minden ember menjen haza a maga városába és földjébe!
37  És meghalt a király és visszavitetvén Samariába, eltemeték a királyt Samariában.
38  És mikor mosták az ô szekerét a Samaria mellett lévô tóban: az ebek nyalták az ô vérét, és paráznák fürödtek ott, az ùrnak beszéde szerint, a melyet szólott volt.
39  Akhábnak egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei, az elefántcsontból építtetett ház, és mind a városok, a melyeket épített, vajjon nincsenek-é megírva az Izráel királyainak krónika-könyvében?
40  És elaluvék Akháb az ô atyáival; és uralkodék ô utána fia, Akházia.
41  És Josafát, az Asa fia lett királlyá Júdában, Akhábnak, az Izráel királyának negyedik esztendejében.
42  És Josafát harminczöt esztendôs volt, mikor uralkodni kezdett, és huszonöt esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Az ô anyjának Azuba volt a neve, Silhi leánya.
43  És jára Asának, az ô atyjának minden útjában, és abból ki nem tére, azt cselekedvén, a mi az ùr szemei elôtt kedves. (22:44) Csakhogy a magaslatokat nem rombolták le, és a nép még áldozott és tömjénezett a magaslatokon.
44  (22:45) És békességben élt Josafát az Izráel királyával.
45  (22:46)
Josafátnak egyéb dolgai pedig és az ô ereje, a melylyel cselekedett, és a melylyel hadakozott, vajjon nincsenek-é megírva a Júda királyainak krónika-könyvében? 46  (22:47) A férfi paráznákat is, a kik még megmaradtak volt az ô atyjának, Asának idejébôl, kiûzte az országból.
47  (22:48) Akkor nem volt király Edomban, hanem csak helyettes király.
48  (22:49) És Josafát Társis hajókat csináltatott, hogy aranyért mennének Ofirba, de nem mehettek el; mert a hajók összetörtek Esiongáberben.
49  (22:50) Akkor mondá Akházia, az Akháb fia, Josafátnak: Hadd menjenek el az én szolgáim a te szolgáiddal e hajókon; de Josafát nem akará.
50  (22:51) És elaluvék Josafát az ô atyáival; és eltemetteték az ô atyáival az ô atyjának, Dávidnak városában; és az ô fia, Jórám, uralkodék helyette.
51  (22:52)
Akházia pedig, az Akháb fia kezde uralkodni Izráelen Samariában, Josafátnak, a Júda királyának tizenhetedik esztendejében, és uralkodék Izráelben két esztendeig. 52  (22:53) És gonoszul cselekedék az ùrnak szemei elôtt, járván az ô atyjának és anyjának útján, és Jeroboámnak, a Nébát fiának útján, a ki bûnbe ejté az Izráelt;
53  (22:54) És szolgála a Baálnak, és azt imádá és haragra indítá az Urat, Izráel Istenét, mint a hogy az ô atyja cselekedett.

Vissza a tartalom a Biblia

Forras: http://www.biblegateway.com/




Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek!
Vote!