|
|||
|
Szerző: Małgorzata Radomska, „Szíved minden dobbanására igényt tartok. Minden rezdülése saját szívemben tükröződik. Kívánom szeretetedet!” (Napló, 1542) Közönyösek maradhatunk-e Jézus e vallomása hallatán? Hogyan elégíthetnénk ki vágyát, melyet nem sokkal a kereszthalála előtt a „szomjazom” sóhajtásával fejezett ki? „Isten tudatta velem — mondja Naplójában (279) Szent Fausztina —, min alapszik az igaz szeretet, és megvilágosított, miként mutassam ki ezt Istennek a gyakorlatban. Az Isten iránti igaz szeretet az Ő akaratának teljesítésén nyugszik. Hogy Isten iránti szeretetünket tettekkel bizonyítsuk, minden, még a legkisebb cselekedetünknek is az Isten iránti szeretetből kell fakadnia.” Mindazt, amit másoknak teszünk, Jézus úgy fogadja, mintha neki tennénk. Egyik este Jézus ezt különleges módon tárta fel Fausztina előtt. Miután egész nap a feladatait teljesítette, Fausztina teljesen kimerülten tért vissza a cellájába. Amikor az ágyába feküdt, meghallotta, hogy egy nővér arra kéri, hogy hozzon neki meleg vizet. Újra fel kellett kelnie, fel kellett öltöznie, és az udvaron keresztül kellett átmennie a távoli konyhába. Fausztina erről így írt: „Kimerültségem ellenére gyorsan felöltöztem, s meghoztam a vizet, amit kért, bár a konyhától a celláig jó darab utat kellett megtennem, a sár pedig egészen a bokámig ért. Midőn a cellámba értem, megpillantottam egy dobozt a legszentebb Oltáriszentséggel, s ezt a hangot hallottam: »Fogd a cibóriumot, s vidd a tabernákulumba!« Az első pillanatban haboztam, de ahogy megérintettem a cibóriumot, e szavakat hallottam: »Olyan szeretettel közelíts minden nővérhez, amilyennel hozzám közeledel! Minden, amit nekik teszel — nekem teszed«” (Napló, 285).
»Olvass tovább: Published in October 2020. Read more Christian articles (Hungarian)
Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek!
|
|