 |
 |
 |
|
|||
| |||
| |||
| |||
|
|
|
|
|
|
Szerző: Mieczysław Piotrowski SChr,
A lengyel zsidó sarutlan karmelita, Daniel Oswald Rufeisen (1922–1998) megtérésének megrendítő története arról tanúskodik, hogy az igazság őszinte keresése mindig elvezet a Katolikus Egyházban élő, tanító, bűnbocsánatot és üdvösséget adó Jézus Krisztussal való személyes találkozáshoz.
Gyermekkor és ifjúságOswald Rufeisen 1922. január 29-én született a Krakkói vajdaság egyik falvában, Zadzielében. Szülei „haladó zsidók” voltak — nem hordták a hagyományos ruházatot, és otthon lengyelül beszéltek. Oswald 12 éves korában belépett az AKIBA ifjúsági cionista szervezetbe, mely azt tűzte ki célul, hogy a zsidók visszatérjenek Palesztinába, és Dávid ősi királyságának területén újra létrejöjjön Izrael. A fiú ennek a szervezetnek köszönhetően sajátította el az önuralmat, az ételben-italban való mértékletességet, a szerénységet, a szórakozás és a táncmulatságok iránti érdektelenséget. A jellemformálás jó iskolája volt ez. Megtérése után Oswaldnak nem volt nehéz elfogadnia azt az igazságot, hogy a keresztények életében elengedhetetlen az önfegyelem, az aszkézis és a lemondás.
1939 májusában Oswald leérettségizett. Még ebben az évben, szeptember 1-jén, a hitleri Németország váratlanul lerohanta Lengyelországot, és megkezdődött a második világháború. Oswald a szüleivel és fivérével, Leonnal együtt már másnap menekülőre fogta a német hadsereg elől. Krakkóban felszálltak egy keletre, Lembergbe tartó vonatra. A németek bombázták és lőtték a menekülő lakosok védtelen tömegét. Hét nap utazás után Rufeisenéknek ki kellett szállniuk a vonatból, és gyalog kellett folytatniuk az útjukat. Kétnapos gyaloglás után a szülők a hazatérés mellett döntöttek. Oswald és Leon viszont eljutottak a szovjet hadsereg által megszállt zónába, mivel Lembergen keresztül Vilniusba akartak menni, hogy aztán Palesztinába emigráljanak. A háború borzalmait látva Oswald megértette, hogy milyen jogtalanság és kegyetlenség szabadul el akkor, ha a demokratikusan megválasztott kormány elveti Istent és az ő törvényét. Tudatosította, hogy a békét egyedül a becsületes vezetők által vezetett hívő, áldozatkész, erényes és igazságos emberekből álló társadalom garantálja. Ez feltétlenül szükséges az ország sikeres fejlődéséhez és polgárainak boldog életéhez. A fiatal Oswald hitt Isten létezésében, gyakran mégis erőt vett rajta a kételkedés. Úgy vélte, hogy Istennek, aki mindent megteremtett, nincs szüksége az imáinkra és a vallásra, s hogy nem érdekli őt az emberek sorsa. Az ifjonc sok keresztényellenes könyvet végigolvasott, ami nagy zavart okozott a gondolkodásában. Végül arra a következtetésre jutott, hogy minden vallás hamis, ezért elegendő az egy Istenben hinni. Mégis továbbra is sóvárogva kereste a választ arra, hogy mi az élet értelme. »Olvass tovább: Published in October 2020. Read more Christian articles (Hungarian)
Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek!
|
|
|
|
|
|
