 |
 |
 |
|
|||
| |||
| |||
| |||
|
|
|
|
|
|
Szerző: Małgorzata Radomska,
Clayton Fountain öt előre megtervezett gyilkosságot követett el. Ebből négyet az USA legszigorúbban őrzött börtönében. A reszocializációs dolgozók tanácstalanul széttárták a karjukat. A jogászok halálbüntetést követeltek, mondván, hogy nincs, aki erre jobban rászolgált volna…
Gyermekkor, melyben az erőszak tönkretette az otthon meghittségét, felnőttkor a katonai szolgálat destruktív légkörében, félresikerült kapcsolatok, végül életfogytiglan a rácsok mögött… E sötét történetbe váratlanul beragyogott a fény, megszületve ott, hol látszólag már kihunyt az élet… Isten maga harcol annak életéért, akit a jogrendszer meg akart ölni a közös jó érdekében. Egy szürke hétköznapon Clayton levelet kapott a börtönben. Egy fiatal keresztény lány írta, aki az újságok címlapjairól szerzett tudomást róla. Néhány mondatban leírta a megtérését — szinte szó szerint lejátszódott életében az az evangéliumi történet, amikor a szamaritánus asszony találkozik Jézussal, s meghallja a gyengéd, de határozott szavakat: „Többé ne paráználkodj.” Ezek a szavak balzsamként hatottak, amikor nagy szenvedést élt át, mindig újabb és újabb szabados kapcsolatokban keresve a boldogságot. Levele utolsó soraiban így fordult Fountainhez: „Magánzárkába zárhatnak, de nem akadályozhatnak meg abban, hogy találkozz Istennel — ezt csak te teheted meg. […] Isten hív téged, és nem kell semmi más, csak hallgass a szívedre, s aztán rendületlenül kérdezz, kitartóan keress, és kitartóan kopogtass. Az ajtó kinyílik, és bocsánatot nyersz. A bűnbocsánat elég lesz ahhoz, hogy elmossa a skarlátvörös múltadat, és megtisztítson, megújítson — kiszabadítson a bilincsekből.” A levél egy titokzatos utóiratot is tartalmazott: „Sokan akarják a halálodat, de Isten megőrizte az életedet. Miért?…”
Ennek az egyszerű lánynak a szeretetgesztusa hirtelen egész lavinát indított el: levelezni kezdtek, és Clayton elindult a lelki keresés útján. Hosszú évek múltán Clayton így vall erről: „Belépett az életembe egy jó keresztény, nem azt nézte, amit tettem, hanem azt látta, ami lehetek. Akkora szeretetet tapasztaltam meg, hogy egyszerűen elkezdtem szerinte élni…” Isten szeretetét fokozatosan fedezte fel: „Rájöttem — írja —, hogy Isten mindig is szeretett engem, és most is szeret, vár rám, hogy átölelhessen. Semmi más nem kellett, csak elfogadni a szeretetét. Nagy csodálattal, félelemmel és reszketéssel végre megértettem, hogy Isten engem is szeret — egy olyan embert, aki kezén és lelkiismeretén öt ember vére szárad. Ő pontosan ott akart velem találkozni, ahol éppen voltam…” ElégtételMegkezdődött Fountain átváltozása — hosszú, de mély és őszinte folyamat. Így írja le azt a fontos lépést, melyre egy katolikus diakónus vezetése alatt készült: „Bűnbánatot tartottam, bocsánatot kértem, meghívtam Jézust a szívembe és az életembe, és elfogadtam őt Uramnak és Üdvözítőmnek.” Két évvel később húsvétkor megkeresztelkedett és részesült a bérmálás szentségében a Katolikus Egyházban. Megígérve, hogy „leveti magáról a régi embert”, azon a napon először vette magához Krisztus Testét és Vérét. Elkezdődött az életszentség útja. Ahogy mondta, a keresztség mély élménye után próbára lett téve a megtérésének és a Jézushoz való hűségének hitelessége. Ez egy öt éven át tartó „tűzpróba” volt: „folyamat, mely során Isten fáradhatatlanul tisztogatott a bennem uralkodó belső mérgektől: a gyűlölettől, dühtől, előítéletektől, keserűségtől, bosszúvágytól, gonoszságtól és erőszaktól…”
Bár a szövetségi rendszer Fountaint „fő veszélyforrásnak” tekintette, átváltozása — a kegyelemmel való igyekvő együttműködésének gyümölcse — valósággá vált. A fegyőrökhöz és a fogolytársaihoz való viszonyulása gyökeres változáson ment át. Az evangélium hatására igyekezett elégtételt adni azoknak, akiket megbántott. Az általa meggyilkolt börtönőr özvegyének pénzt küldött, a bocsánatkéréséhez mellékelve. Ennek a levélnek az elküldése volt az egyik legnehezebb dolog az életében. Ezt írta benne: „Olyan dolog ez, melyre Isten szólított fel, ezért meg kell tennem, még abban az esetben is, ha Ön nem hinne nekem. […] A válasz Szt. Máté evangéliumában található az 5,23—24-ben, ahol ez áll: »Ha tehát ajándékot akarsz az oltáron felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy embertársadnak valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki embertársaddal, aztán térj vissza és ajánld fel ajándékodat.« Bár először nem értettem, miért érintettek meg ezek a szavak olyan erősen, amikor olvastam őket, szüntelenül gondolkoztam rajtuk, és imádkoztam, hogy megértsem. Isten megmutatta az utat, amelyre rá kellett lépnem, és ennek része az is, hogy a bocsánatkéréssel együtt elküldöm Önnek a mellékelt 800 dollárt. Eleinte ellenálltam Isten felszólításának, mivel ez a 800 dollár minden pénzem, és nagy szükségem van rá. Azért is tiltakoztam, mert nagyon féltem megírni ezt a levelet, olyan nagy félelmet éreztem, mint még soha azelőtt. De minél jobban tiltakoztam, Isten annál erősebben ösztökélt, hogy megtegyem, amire szólított — legyek iránta engedelmes, és mindenben hagyatkozzam teljesen rá. Annak ellenére, hogy míg börtönben vagyok, jogilag nem kötelez a kártérítés, Isten nagyon világosan felszólított arra, hogy küldjem el Önnek mindenemet, amim csak van, részleges elégtételként. Bár egyelőre nem tudom kifizetni a maradék összeget […] Isten azt kívánja tőlem, hogy megtegyem, amit tudok. […] Kérem, hogy bocsássa meg nekem a veszteséget, a fájdalmat és a szenvedést, amelyet át kellett élnie. […] Azt akarom, hogy tudja, hogy mindennap megemlékezem Önről az imáimban. Isten kegyelmével továbbra is bűnbánatot fogok tartani és vezekelni a múltam minden bűnéért, szüntelenül igyekezni fogok Isten dicsőségére élni, és soha többé nem akarok felelős lenni egyetlen emberi lény haláláért sem.” »Olvass tovább: Published in October 2020. Read more Christian articles (Hungarian)
Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek!
|
|
|
|
|
|
