|
|||
|
Szerző: Tanúságtétel, Minél hamarabb teherbe akartam esni, és mindent megtettem érte. Annyira vágytam rá, hogy nem tudtam semmi másra gondolni, a teherbe esésről szólt minden. Az első alkalommal úgy estem teherbe, hogy nem terveztük, de a férjemmel így is örültünk neki. Huszonkét éves voltam, mikor a kislányunk megszületett. Nagyon nehéz szülésem volt, és utána éveken át megmaradtak a trauma következményei. Úgy gondoltam, hogy már soha nem lesz bátorságom szülni. De az idő begyógyítja a sebeket, s amikor a kislányunk hároméves lett, a férjemmel újabb gyermeket szerettünk volna. De hiába próbálkoztunk. Elmentem az orvoshoz, s ő azt mondta, hogy nem lát semmilyen problémát, ami akadályozná a teherbe esést, de mégsem sikerült…
Minél hamarabb teherbe akartam esni, és mindent megtettem érte. Annyira vágytam rá, hogy nem tudtam semmi másra gondolni, a teherbe esésről szólt minden. Ez odáig fajult, hogy szinte már éreztem a kisbaba illatát, és fájdalmat okozott, ha kisgyerekeket láttam. Már az együttlétre is csak úgy tekintettem, mint eszközre a cél elérése érdekében. Aki ezt átélte, tökéletesen érti, mire gondolok. Haragudtam magamra és a férjemre is, hogy azelőtt nem akartunk gyereket, és fogamzásgátlót használtunk. Azt gondoltam, hogy Isten talán épp akkor akart nekünk gyermeket adni, és mi nem fogadtuk el… Három szinte megszállott év után, amikor már feladtam, észrevettem, hogy állapotos vagyok. Micsoda öröm! Micsoda boldogság! Köszönöm, Istenem! De a 11. héten vérezni kezdtem. Egy borzalmas hetet töltöttem a kórházban. Az orvosok megállapították a diagnózist: a magzat meghalt. És én meghaltam vele együtt… Képtelen voltam megérteni, hogy miért. Isten miért adta, ha elvette… Miért?! Nem volt erőm élni, nem értettem az egészet. Visszatért az évekkel ezelőtti depresszióm… Lelkesedés és érzelmek nélkül imádkoztam. Tudtam, hogy ez Isten akarata, az ő terve, de nem értettem, hogy miért… »Olvass tovább: Published in October 2020. Read more Christian articles (Hungarian)
Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek!
|
|