|
|||
|
Szerző: Avi Snyder, A remény ad erőt az embernek az élethez. A kereszténység egyik feladata reményt hozni a világnak. Természetesen ahhoz, hogy reményt adhassunk, először nekünk magunknak kell a birtokában lennünk. Az Apostolok cselekedeteiben (27,9—26) le van írva az a helyzet, amelybe a Rómába tartó hajó került, Pál apostollal a fedélzetén. Pál figyelmeztetése ellenére a hajó késő ősszel kifutott a tengerre, és viharba került. Eleinte a tengerészek megpróbálták megmenteni a hajót, aztán kidobáltak a fedélzetről minden felszerelést és árut, de néhány napos vihar után kezdték elveszíteni a reményt (20. v.). Már semmit sem lehetett tenni, és nem volt semmi remény arra, hogy az idő megváltozik vagy segítség jön. Ekkor történt, hogy Pál a tengerészekhez szólt, és buzdította őket. Első hallásra a szavaiban nem volt semmi remény: Pál figyelmeztetéssel kezdte, és megjósolta, hogy az egész hajó oda fog veszni. Ne feledjük, hogy Pál zsidó volt, s ezt ironikusan is mondhatta: „Figyeljetek, van egy rossz meg egy jó hírem: a hajó odavész, de ti nem pusztultok el.” Előtte viszont megmondta az embereknek, hogy nem volt igazuk, és el kell ismerniük a tévedésüket. Ha már az elején hallgattak volna Pálra, nem tették volna ki magukat ilyen veszélynek. Érdekes megfigyelni azt, hogy kire hallgatott a százados, amikor ignorálta Pál figyelmeztetését. A 27,11—12 azt mondja, hogy a százados inkább arra hallgatott, amit a kormányos mondott. Végül is az időjárási helyzet ismerete a kormányos feladata. Ezenkívül a százados a hajótulajdonosra hallgatott. Világos, hogy a gazdag embernek mindig igaza van. És végül a többség nyomásának engedett — hiszen a többség nem tévedhet De kiderült, hogy sem a pénz, sem a tapasztalat, sem a demokratikus szavazás nem menti ki a hajót a tomboló viharból. Közben meg elég lett volna a megfelelő időben Isten hangját hallgatni, aki Szent Pál által szólt. »Olvass tovább: Published in October 2020. Read more Christian articles (Hungarian)
Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek!
|
|