 |
 |
 |
|
|||
| |||
| |||
| |||
|
|
|
|
|
|
Szerző: Tanúságtétel,
A spanyolországi Cancelada plébániatemplomában 2004. január 27-e óta szüntelen szentségimádás folyik. Ez valódi csoda! Eucharisztikus csoda a földközi-tengeri kisváros életében, Costa del Sol legkisebb egyházközségében…
Hogyan kezdődött? 2003 júliusában ellátogattam Međugorjéba, ahol részt vettem a papok nemzetközi lelkigyakorlatán. Egy nap felmentünk a Križevac csúcsára, hogy elimádkozzuk a keresztutat. Reggel hatkor indultunk, a felfelé vezető út három órát tartott. A hegymászás közben imádkoztunk és énekeltünk, így haladtunk állomásról állomásra. A csúcson egy óriási kereszt magasodik az egész vidék fölé — nyolc és fél méteres, minden oldalról látni, 1933-ban állították Krisztus üdvözítő kínszenvedésének és halálának emlékére. Ott meggyóntattuk egymást. A lefelé vezető út két órát tartott. Nagyon szomjas voltam, de nem volt pénzem, így nem tudtam frissítőt venni, hogy ihassak. Leültem egy argentin pap, Justo Antonio Lofeudo mellé, és ő megkérdezte tőlem, hogy nem innék-e valamit. Amikor elmondtam neki, hogy nincs pénzem, meghívott egy üveg vízre. Beszélgetni kezdtünk, és megtudtam, hogy ez a pap az örökimádás terjesztésével foglalkozik. Egyszerre ránéztem, és ezt mondtam: „Barátom, ez különleges víz, és nemcsak számomra: ez az életet adó víz, a plébániám számára is…” Ha Jézus azt mondja a Szentírásban, hogy ne vigyünk magunkkal pénzt, akkor ezt konkrét okból mondja. Ez a pap élő vizet adott nekem! Ezt mondja az Úr: „T szomjazók, gyertek a vizekre mind, és bár nincsen pénzetek, siessetek ide!” (Iz 55,1); „De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne” (Jn 4,14). Meghívtam Justo atyát, hogy este látogasson meg a szállodában, ahol az egyházközségem két tagjával, Lolitával és Mercedesszel voltam elszállásolva. Elmagyarázta nekünk a küldetését, és mindazt, ami az örökimádással kapcsolatos. Mély benyomást tett ránk, de ugyanakkor kissé zavarban is voltunk, mert az állandó szentségimádás bevezetése az egyházközségünkben eléggé bonyolultnak tűnt. Főleg az éjszakai óráktól féltünk. Justo atya megérezte ezt, és valami nagyon fontosat mondott nekünk (mint Gábriel arkangyal Szűz Máriának): „Ne fáradozzatok azon, hogy megoldást keressetek minden felmerülő nehézségre. Egyetlen dologra van szükségetek, egy plébánosra, aki igent mond, úgy, mint Szűz Mária… Ha a pap hajlandó nyitva tartani a templomot éjjel és nappal, az Úr gondoskodik a többiről. Nem kell aggodalmaskodni meg embereket keresni az éjjeli szentségimádásra — az Úr majd odavezeti őket a legváratlanabb helyekről, és megtölti a templomot emberekkel. Csak egyetlen dolog kell: a plébánosnak igent kell mondania.” »Olvass tovább: Published in October 2020. Read more Christian articles (Hungarian)
Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek!
|
|
|
|
|
|
