 |
 |
 |
|
|||
| |||
| |||
| |||
|
|
|
|
|
|
Szerző: Małgorzata Radomska,
Maria Teresa és Ruggero már több mint ötven éve házasok. Kölcsönös szerelmük és az Isten kegyelmével való együttműködésük gyümölcse az életszentség gyöngyszeme, akit az Egyháznak ajándékoztak…
Már házasságuk tizedik évfordulója is elmúlt, és még mindig nem lehetett gyermekük. Maria Teresa így emlékezik erre: „Mindabban, ami ért, Isten akaratát láttam. Isten szeretett engem, ezért a gyermektelenségben is ott volt a szeretete.” De Ruggerót bántotta a dolog: „Nem tudtam a házasságot gyermekek nélkül elképzelni, és amikor a barátaimmal találkoztam, akik közül sokan már családapák voltak, nagyon szenvedtem, bár semmit sem szóltam. Csak imádkoztam…” Ezek az imák azután nyertek meghallgatást, hogy zarándoklatra mentek a Sziklás Madonnához (Santuario Nostra Signora delle Rocche). Megfogant a kis Chiara, majd 1971. október 29-én megszületett. Megtanítani szeretni„Amikor Chiara megérkezett — emlékezik Maria Teresa —, rögtön Szűz Mária ajándékának tekintettük. Születésének köszönhetően még erősebben érzékeltük a házasság szentségének kegyelmét. Kislányunk a kettőnk közti kötelék kiegészítése volt, növelte egymás iránti szeretetünket. […] Ebben a csodálatos örömben mindketten azonnal megértettük, hogy ez a gyermek mindenekelőtt Isten gyermeke, s ezért szabadságban kell őt felnevelnünk.” Maria Teresa otthagyta a munkahelyét: „Mivel nagyon aktív ember vagyok, féltem a háztartásbeli nő monoton életétől. De gyorsan megváltozott a véleményem, mert megértettem, milyen fontos, hogy a gyermekemmel legyek, nem azért, hogy beszéljek róla, hanem hogy anya legyek és szeressek. Az egyetlen örökség, amit ráhagyhattam, az volt, hogy megtanítom szeretni.”
Chiara a szülők kölcsönös szeretetének légkörében nő fel, s már a kezdetektől tanulja az önajándékozás logikáját. Egy napon, amikor már négyéves, Maria Teresa arra buzdítja őt, hogy adjon a játékaiból a szegény gyerekeknek. Chiara első reakciója határozott: „Nem, ezek az enyémek.” De egy idő után Maria Teresa ezt hallja: „Ezt igen, ezt nem!” Amikor kíváncsian odalép a kislányhoz, a kicsi kér tőle egy reklámszatyrot, és elkezdi belepakolni a legjobb játékait. Maria Teresa meglepetten mondja: „De Chiara, hiszen ezek újak…” Mire a válasz: „Anyu, a szegény gyerekeknek nem szabad öreg, tönkrement játékokat adni…” A szeretni tudás karizmája néhány évvel később virágzik ki Chiarában a maga teljességében, amikor kilencévesen szüleivel részt vesz a családok ünnepén a Fokoláre Mozgalom szervezésében, melynek később a tagja is lesz. Ez a találkozás az egész családot átalakítja, és felszítja buzgóságukat, hogy együtt még inkább Jézusért éljenek. Megélni Isten igéjétAz evangélium radikális megélésének új kalandjába kezdenek. Mostantól fogva Badanóék otthonában teljesen normális, hogy együtt elmélkednek Isten igéjéről, és megosztják a tapasztalataikat, hogy hogyan élik meg ezt az igét a mindennapi életben. Egyszer Chiarának el kell rakodnia az asztalról. „Nincs kedvem” — feleli anyjának, és karba tett kézzel távozik a szobája felé. De egy pillanat után már jön is vissza, és mondja: „Hogyan is van abban az evangéliumi történetben az apáról, aki arra kérte a fiait, hogy menjenek a szőlőbe, és az egyik igent mondott, de nem ment, a másik meg nemet mondott, de mégis elment? Anyu, kérlek, add ide a kötényt…” A vágy, hogy „életükkel írják meg az evangéliumot”, fokozatosan egész életüket áthatja.
Egyik levelében Chiara ezt írja: „Új fényben értettem meg az evangéliumot. Megértettem, hogy nem voltam igazi keresztény, mert nem éltem teljesen az evangélium szerint. Mostantól fogva ezt a csodálatos könyvet akarom életem egyetlen céljává tenni. Nem akarok és nem is tudok írástudatlan maradni ezzel a nagyszerű üzenettel szemben. Az ábécét nagyon könnyű megtanulni, így kell ennek lennie az evangéliummal is. Megértettem a mondatot, amely ezt mondja: »Adjatok és kaptok…«” »Olvass tovább: Published in October 2020. Read more Christian articles (Hungarian)
Ajanlja ezt az oldalt egy ismerosenek!
|
|
|
|
|
|
